Pedagógiai Szemle, 1987. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

BURCHARD ERZSÉBET Visszaemlékezéseim Montessori-módszerű magánóvodámra és magán-„népiskolámra” „Nép”-is­kolának azért nevezem, mert így szólt a miniszteri engedély, de sajnos a nép iskolája mind ez ideig nem lett belőle! Az óvoda 1927-től 1944-ig, Budapest ostromáig állott fenn. Az iskola 1928-tól 1941-ig, mert nem akar­tam fasizálni, amire a hatóságok kényszerítettek volna. Mikor az iskolámat be­szüntettem, az óvodát átadtam munkatársaimnak, nehogy kenyér és majdan nyugdíj nélkül maradjanak. Hogyan lettem a Montessori-módszer híve? Úgy, hogy már a tanítóképzőben egy cseppet sem voltam megelégedve az ott tanult módszerekkel, sem a kérdve kifejtő módszerrel, sem a mozdulat­lan fegyelemmel. Mindent, amit megkívántak, mesterségesnek, a gyermek moz­gásigényével, érdeklődésével, törekvéseivel, tudásvágyának kielégítésével, egész emberi lényével ellentétesnek találtam. Lázasan kerestem a kiutat: olyan mód­szert, amely megfelel az örökké mozgó, tevékenykedő, minden iránt érdeklődő gyermek „kíváncsiságának”, és komolyan veszi azt a törekvését, hogy megért­se a világot, hogy kiismerje magát benne, amely emberszámba veszi. 1921-ben kaptam kézbe Montessori „Selbsträtige Erziehung im frühen Kindesalter” c. (Julius Hoffman Verlag, Stuttgart, é. n.) könyvét a Grill-féle könyvkereskedés Gergelyétől ezekkel a szavakkal: „Ez egy magának való könyv!” És ez lett a nekem való könyv! Az kapott meg, hogy Montessori teljesen másképpen viszonyul a gyere­kekhez, mint bármely más pedagógiai irányzat, amelyeket eddig megismertem: emberként becsülte őket, meglátta bennük a tanulni vágyást, az igyekezetét, és tudott a kezükbe adni olyan eszközöket, amelyekkel maguk képezhették ma­gukat. Óvodás éveik alatt eljutottak ama a fokra, hogy ügyesen, felelősen, ér­deklődéssel és komolyan, amellett örömtelien dolgozzanak, tudják magukat és környezetüket rendben és­­tisztán tartani, egymáshoz segítőkészek lenni. Mindeb­ben örömüket lelik. Eljutnak az érdeklődés és fegyelmezettség olyan fokára, amikor képesek arra, hogy szinte felfedezésszerűen megtanuljanak írni, ovasni, számolni anélkül, hogy az érthetetlen vagy fárasztó munka lenne a számukra. 1923/24-ben végeztem el Montessori egyik tanfolyamát Amszterdamban, amely Montessori-módszerű óvodában és iskolában való foglalkozásra, tanításra képesített. Idehaza volt ugyan némi érdeklődés a módszer iránt, de bevezetésé­re senki sem gondolt komolyan. Az amszterdami tanfolyamon megismerkedtem a bécsi „Haus der Kinder” nevű Montessori óvoda­ iskola vezetőjével, Lily Roubiczekkel és egyik munkatársával, a későbbi Frau Emma Plank docensnő­vel, akikhez életre szóló barátság fűz. Lily Roubiczek meghívott hozzájuk dol- 1187

Next