Nevelők Lapja, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1955-01-15 / 2. szám
A SZAKSZERVEZETI MOZGALOMBÓL FELSZABADULÁSUNK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁRA KÉSZÜLÜNK Az országban mindenütt lázas tevékenység folyik. Hazánk teljes felszabadításának tizedik évfordulója tiszteletére, a számunkra legnagyobb történelmi esemény méltó megünneplésére. Szerte az országban — hónapok óta szinte mindennapi ünnepség van, annak a napnak tizedik évfordulóján, amikor a Szovjetunió Vörös Hadseregének hős katonái felszabadították egy-egy város vagy falu, kerület vagy megye agyonsanyargatott, a háború borzalmai által agyongyötört lakosságát. De még szebb, mindennél méltóbb készülődés április 4-re az a hatalmas aktivitás, amely a gyárakban és földeken, hivatalokban és intézményekben kialakult, a felszabadulási munkaverseny mozgalma. Ennek minden formája egy célt szolgál: a munkát megjavítani, többet, jobbat és olcsóbban termelni! Ez most a leghazafiasabb, a legméltóbb ünneplés, mert csak így élhetünk jobban a békében, és az már a mi dolgunk, hogy ezért semmi fáradtságot ne sokallunk! Mi, pedagógusok, a Pedagógusok Szakszervezete is így akarunk részt venni a nagy évfordulóra való készülődésben, annak megünneplésében. Nekünk is a legtöbbet jelenti az, hogy tíz évvel ezelőtt valóra váltak népünk legjobb fiainak álmai, céljai, akik évszázadokon át munkájukat, életüket áldozták azért, hogy szabadon éljen saját hazájában a magyar. Emellett — és ez sem apró dolog — a mi számunkra azt is jelentette 1945, hogy létrejöhetett a magyar pedagógusok egységes tömegszervezete, a Magyar Pedagógusok Szakszervezete, így hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójával együtt szakszervezetünk tízéves jubileumát is ünnepeljük. Szakszervezetünk a pedagógusok legjobbjaira támaszkodva, eddig is kivette részét abból a nagy munkából, amelyet a párt az ország újjáépítéséért, a proletárhatalom megteremtéséért, hazánk szocialista átalakításáért vívott. Különösen a népünk kulturális felemelkedéséért folytatott harcban nyújtottak pedagógusaink a szakszervezet és az oktatásügyi szervek támogatásával nagy segítséget pártunknak, miközben maguk is óriási fejlődésen mentek keresztül. A pedagógusok számára nagy feladatot jelentett, hogy az általános iskola követelményeinek eleget tegyenek,hogy a dolgozók gyermekeit a tudomány alapjaira tanítsák, és materialista világnézetre, igaz hazafiságra neveljék. Pedagógusaink többsége megfelelt és egyre inkább megfelel ezeknek a követelményeknek, mert őszinte hivatásszeretettel és szívből jövő hazafias öntudattal fogtak hozzá feladataik megvalósításához, és dolgoznak ma is egész népünk felemelkedése érdekében. Pártunk és a dolgozó nép állama tíz év során számtalanszor tanújelét adta, hogy nagyrabecsüli nevelőink áldozatkész munkáját, és támogatta pedagógusainkat iskolai és társadalmi munkájukban. Pedagógusaink tehágy mindezt a segítséget eddigi becsületes munkájukkal érdemelték ki, és a jövőben még inkább úgy akarnak dolgozni, hogy egész népünk bizalmát kiérdemelve, épülő szocialista hazánk egyre megbecsültebb munkásai legyenek. Valamennyi iskolánk, oktatásügyi intézményünk dolgozója tudja, hogy hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját is az oktató-nevelő munka további javításával ünnepelhetik meg a legméltóbban. A Pedagógusok Szakszervezetének legfontosabb feladata, hogy pedagógusainknak ebben a törekvésében ,nyújtson olyan segítséget, amely könnyebbé teszi az iskolai és iskolán kívüli feladatok megvalósítását. Éppen ezért előadásokat szervezünk járásonként, vagy körzetenként, ahol a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa értékelése alapján, a felszabadulás utáni tíz esztendő történetét ismertetjük. Kultúrotthonainkban és kultúrszobáinkban kiállításokat szervezünk, amelyeken bemutatjuk a közoktatásügy és a szakszervezet tízéves fejlődését, eredményeit. Az oktató-nevelő munka további javítása érdekében az eddiginél nagyobb segítséget adunk a pedagógusok ideológiai és szakmai képzéséhez. Területi és járási bizottságaink összegyűjtik a nevelők igényeit az előadások témáját illetően, és ennek alapján az állami szervekkel közösen szerveznek előadásokat, vitákat, ankétokat. Tovább kell folytatnunk a hazafias nevelés segítését. A haladó hagyományok felhasználása mellett, az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk népi demokráciánk tízesztendős nagyszerű eredményeinek felhasználására. A felszabadulás helyi ünnepségeinek előkészítésében, megszervezésében, területi, járási, városi és iskolai szakszervezeti bizottságaink a Hazafias Népfront-bizottságokkal együttműködve, segítséget adnak pedagógusainknak, a város és falu fejlődése történetének feldolgozásához, helytörténeti múzeumok létesítéséhez, a helyi ünnepségek kultúrműsorának összeállításához, lebonyolításához. Szakszervezetünk megalakulásának tízéves helyi évfordulóira aktívaüléseket szervezünk azoknak a pedagógusoknak részvételével, akik részt vettek a szakszervezet helyi csoportjainak megalakításában, kezdeti harcaiban és több éven át eredményesen tevékenykedtek iskolai és szakszervezeti munkájukban. Népi demokráciánk egészének és benne a közoktatásügynek a mostani új szakaszban történő erőteljesebb fejlődése egyre nagyobb feladatokat jelent pedagógusaink számára is. Tudjuk, hogy ehhez a fejlődéshez szakszervezetünk akkor adhat legtöbb segítséget, ha tevékenységében a szakszervezeti tagság lényegeire támaszkodik, és a pedagógusok munkája állandó javításának, élet- és munkakörülményeik jobbátételének érdekei irányítják. Óvónők Köre Miskolc• Nem egyszer hangzott már el az a panasz, hogy szakszervezetünk keveset törődik az óvónőkkel, ezért a miskolci kultúrotthon vezetősége elhatározta a tanév elején, hogy megalakítja az Óvónők Körét. Kettős céllal kezdtünk munkához: egyrészt alkalmat adni az óvónőknek, hogy társalgás formájában problémáikat megbeszélhessék, másrészt továbbképzésükhöz segítséget nyújtani a kör megalakításával. Az első összejövetelre csak a vezető óvónőket hívtuk meg. Kellemes, családiasan berendezett szobát biztosítottunk számukra, ahol büfé, lemezjátszó, rádió, folyóiratok, könyvek várták a karfásakat. Nem hivatalos jellegű volt az összejövetel, hanem beszélgetéssel, könyvcserével, lemezhallgatással telt el s Közben ismertettük tervünket, s véleményüket kértük, helyeslik-e az Óvónők Körének megalakítását. A tervet örömmel fogadták , a második alkalommal már kb 30 óvónő jött el. Levethettük számukra a Miskolcról készíted dia-filmet és több mesefilmet. s Ezeket a filmeket az óvodában lehet használni, ezért géppel együtt kölcsönvettük s egyik óvoda átadja a másiknak. A második összejövetelen a kör szervezetileg is megalakult, is, megállapodtak, hogy milyen kérdésekkel kívánnak foglalkozni. Ennek alapjain kezdődött meg a munka, s ma már eredményekről is beszámolhatnak. Óvónőink összeállították a legjobb anyaerők alapján a Télapó és karácsonyfa ünnepély műsortervét, s ezt a tervezetet november 10-e után a megye vlamennyi óvodájába kiküldtük. Az SZMT megküldte az üzemi óvodáknak is. Tapasztalataink szerint örömmel fogadták mindet óvodában. A legutóbbi összejövetelen a család és óvoda kapcsolatáról tartottak vitát. Az Óvónők Körének további terve, hogy a közi foglalkozásokon beszélgetnek az anyanyelvi nevelésről, a gyermekirodalom kérdéseiről, az óvoda és iskola kapcsolatáról, a bábjáték techni kn kájáról és szerepéről az óvodába. Tapasztalatunk szerint szívesen jönnak a kultúrotthonunkba az óvónők. Közelebb kerültek a szakszervezethez és azóta egyéb rendezvényeken, más szakköri foglalkozásokon is résztvesznek. Kardos Lászlóné kultúrotthon vezető Miskolc Mátraszentimrén voltam... A Nevelők Lapja december 1-i számából értesültem arról, hogy a pedagógusok jó szünidei pihenéséről szakszervezetünk turista-állomások útján gondoskodik. Itt olvastam a mátraszentimrei turista-állomás címét is. Jelentkeztem, s az új évben három szép napot töltöttem a turistaállomáson. Zakupszki László igazgató a szakszervezettel karöltve jó elhelyezéssel és jó szervezéssel kellemessé tette az ott üdülő nevelők pihenését. Szánkó, rádió, gramafon, kártya, újságok és sok társasjáték, fűtött társalgó tette változatossá az ott töltött napokat. Ezúton köszönöm meg a kellemes üdülést szakszervezetünknek. Kuncz Vera fővárosi óvónő Zalai pedagógusok Budapesten A Zala megyei területi bizottság a vidéki nevelők régi vágyát elégítette ki akkor, amikor elindította az „Ismerd meg hazádat“-mozgalmat, s ennek keretében a téli szünet ideje alatt 90 Zala megyei nevelő részére lehetővé tette, hogy négy napot a fővárosban töltsenek. Szállásukról a szakszervezet Budakeszi úti turista-állomásán gondoskodtak. A vidéki kortársaknak felejthetetlen emléket jelent ez a néhány nap. Megnézték az Operában a Diótörő c. mese-balettet. Egy részük a Katona József Színházban Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáját, a Nemzeti Színházban Schiller Ármány és szerelem című drámáját látta. A kortársak másik része a Pál utcai fiúk és az Ember tragédiája előadásában gyönyörködött. Az üzemlátogatási program keretében a Csepel Autógyárba és a Kelenföldi Textilkombinátba látogattak el. Megnézték az Állatkertet, a Pálmaházat, a Képzőművészeti Kiállítást, a Várat, a Munkásmozgalmi Intézetet, a Rádió stúdióját, s az utolsó napon az országházat, ahol Darabos Iván elvtárs, az Elnöki Tanács titkára fogadta a zalai pedagógusokat. Megyei iskolai felelősök értekezlete A szakszervezet területi bizottságainak iskolai felelőse és a függetlenített kultúrotthon igazgatók december 28— 29-én kétnapos értekezleten vettek részt. Mezei Gyula elvtárs az elmúlt négy hónap munkájának értékelése után ismertette azokat a feladatokat, amelyeket szakszervezetünknek a tanév hátralévő időszakában az oktató-nevelő munka segítése és a pedagógusok kulturális igényeinek kielégítése érdekében végeznie kell. Mezei elvtárs beszámolt arról, hogy a szakszervezet területi bizottságai szép eredményeket értek el a legjobb pedagógiai tapasztalatok ismertetése, terjesztése terén mind iskolán belül, mind iskolán kívül. A szeptember óta szervezett iskolai munkaértekezletek hasznosak voltak: fejlesztették a nevelőtestületen belüli vitákat, helyes határozatokat hoztak a hibák megszüntetésére. . A szakszervezeti bizottságok a legeredményesebb munkát az iskolán kívüli tapasztalatcsere előadásokkal érték el Több helyen kitüntetett nevelők, egyetemi tanárok tartották fezeket az előadásokat. A jó tapasztalatok írásos terjesztésére eredményesen használták fel sok megyében a szakszervezeti, illetve megyei híradókat is. E munka közben erősödött, tartalmában is gazdagodott a szakszervezeti szervek és az állami szervek, illetve más társadalmi szervek kapcsolata, együttműködése. Eredményes volt a szakszervezet munkája a továbbképzés segítésénél is.A szakmai továbbképzés segítése érdekében rendezett előadások, viták, ankétok igen hasznosnak bizonyultak, segítik a nevelők iskolai munkáját, elméleti felkészültségének emelését. Az ideológiai továbbképzést különösen eredményesen segítik Békés, Borsod, Hajdú, Bács-Kiskun, Nógrád megyében. Mezei elvtárs beszámolójában a szakszervezet kulturális nevelőmunkájával, kultúrotthonok, kultúrszobák tevékenységével is foglalkozott. Megállapította, hogy a pedagógus kulturális létesítmények szakmai munkája ebben a tanévben jelentősen fellendült és néhány helyen (Pécs, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Miskolc, Barcs stb.) a szórakoztató programok is fejlődtek. Általában azonban a kulturális rendezvények még nem rendszeresek, nem mindig megfelelő színvonalúak. A kulturális nevelőmunka legnagyobb hiányossága a politikai nevelőmunka alacsony színvonala, illetve sok helyen teljes hiánya. Több helyen bizonytalanság mutatkozik a kultúrotthonok tartalmi munkájának irányításánál is, elsősorban a szórakozási lehetőségek biztosításánál. A feladatokra rátérve Mezei elvtárs hangsúlyozta, hogy a tanév második felében változatlanul fontos feladat a továbbképzés segítése és a tapasztalatcsere mozgalom fejlesztése. Mindkét feladatot az elnökség idevonatkozó határozatainak szellemében kell továbbfolytatni. Az eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a rendszeres ideológiai továbbképzésben részt nem vevő pedagógusok politikai képzésére, tisztázni kell elvileg a bennük élő téves nézeteket, fogalmakat. Ugyancsak alaposabb segítséget kell adni az iskolai munka — elsősorban a nevelés — tartalmi problémáinak megoldásához. Az állami szervekkel közösen biztosítani kell a régi és az új általános iskolai tantervek, tankönyvek vitájának kibontakozását, a gyakorlati nevelők javaslatainak felszínrehozását és érvényesítését. A kulturális nevelőmunkákban az eddigi eredmények megszilárdítása és fejlesztése mellett legfontosabb feladat a politikai nevelőmunka feltétlen erősítése. Olyan légkört kell teremteni a kortársak között, hogy őszintén elmondhassák problémáikat, véleményüket. Vitaalkalmak biztosításával, politikai előadások tartásával kell segítenünk ezt a munkát. A továbbiakban a kultúrotthonok fejlesztési terveiről és a szervezeti feladatokról volt szó. A beszámolót másfélnapos vita követte. A vita alkalmával a legtöbb megyéből beszámoltak az elvtársak tapasztalataikról és terveikről. TÍZ ÉVE A MOZGALOMBAN 1 év munkáját, fejlődésünket vesszük számba ebben az esztendőben. Visszatekintve a megtett útra, megállunk egy-egy pillanatra, elgondolkodunk, emlékezünk. Hogyan is indult meg az élet a felszabadulás után, mi minden történt egy évtized alatt?... Emlékezik az egyes ember, s emlékezik, összegez a társadalom, alközösség. Tíz éve folytatott tevékenységét méri fel szakszervezeti mozgalmunk is. Nem kevés az a munka, amit szakszervezetünk a felszabadulás óta eltelt időszakban végzett, s különösen érdekes lehet a visszapillantás annak a számára, aki kezdettől fogva benne élt, dolgozott ebben a mozgalomban. Fölcsillanó szemmel beszél „azokról az időkről“ Szászi Irén elvtársnő, aki — mint mondani szokták — „régi harcos“, tíz éve szakszervezeti funkcionárius. Honnan is indult hát és milyen állomások jelzik munkáját az egymásra következő évek során? Iksa: Kis község Pest megyében. Itt tanított 44—45 telén. Pesten még folyt a harc, miikor az egyik délután gyűlésre hívták a pedagógusokat az alszegi iskolába. „Nem tudtuk, mit akarnak, hívtak,, hát mentünk — emlékezik vissza. — Egyik kartársunk, Deák János beszélt arról, hogy a pedagógusoknak is szervezkedni kell. S mindjárt ezen a gyűlésen el is határoztuk, hogy mi „szervezkedünk“ s a tantestület együttesen a pedagógusok szervezetébe tartozónak tekintette ettől kezdve magát. Csak jóval később, Pest felszabadulása után újságolta Kunfalvi Jenő azt a hírt, hogy megalakult Pesten a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Azután valahonnan azt a feladatot kapták az Ócsán tanító pedagógusok, hogy — mivel itt alakult meg először a pedagógusok szervezete — a járás összes iskoláját szervezzék be a mozgalomba. S ettől az időtől kezdve szakszervezeti funkcionárius Szászi elvtársnő. A tantestület őt bízta meg ekkor a csoport vezetésével. „Faluról falura jártannk, hol kerékpárral, hol gyalog és mindenütt szívesen fogadtak bennünket. Mire eljött a nyár, teljesítettük a feladatot.“ Gyorsan nőtt, terebélyesedett a mozgalom, szervezettebbé vált lassan a munka is. Most már nem az ócsai pedagógusok kis csoportját vezette, az egész járás vezetésével őt bízták meg. Kikkel és hogyan tartotta a kapcsolatot, honnan kapott irányítást? „Nyitott teherkocsin jöttem be először a fővárosba. Soha nem felejtem el azt a látványt, a romos Múzeum utcát, mert itt a 17 szám alatt dolgoztak az elvtársaik, innen kaptunk irányítást. Nemcsak „iránymutató szempontokkal“ tértünk vissza. Cipőtalpat, szappant, olajat, gyermekcipőt vittünk, haza a nélkülöző pedagógusoknak. 1945 őszén tartottuk az első nyilvános gyűlést Dabason, büszkén mondhatom: egy kortárs sem hiányzott a járás nevelői közül. Még meg is vendégeltük őket. Igaz, hogy csak üres teával, de milyen jól esett az akkor.“ Öt évig dolgozott a járásban. Ismert minden nevelőt, a legkülönbözőbb kérdések megoldásában segített: áthelyezések, bérproblémáik, élelmezés jelentették munkáját. Sokat fáradt, hogy a pedagógusaik szövetkezetében, az Illetmény Hivatalnál, a tanfelügyelőségnél, a minisztériumban — ahol éppen szükséges volt — eljárjon a nevelők ügyében. „A szakszervezetben végzett 10 éves munkámból erre az időre, az első 5 esztendőre emlékszem legszívesebben. Azokra az évekre, amikor ott éltem együtt a nevelőkkel, tanítottam az ócsai gyerekeket, vezettem az úttörőcsapatot, s közben annyi sok kisebb-nagyobb ügyben tudtam a pedagógusoknak segíteni. Igaz, nem egyszer éreztem, hogy nehéz, sokrétű feladatot vállaltam magamra, de szívesen végeztem a munkát. Olyan terület volt, ahol lehetett segíteni az embereken. És minden jutalomnál többet ért egy-egy köszönő szó, pársoros levél olyan kortársaiktól, akiknek segítettem valamiben.“ 1950 május 1-től szélesedett munkaköre: megyei nevelési és bérfelelős lett. Ettől az időtől kezdve többet foglalkozott a nevelés tartalmi kérdéseivel is, de a bérügyeket sem hanyagolta el. Mert ismerte a megyenevelőit, ismerte az elintézés útját, s mert szerette a pedagógusokat , sokat tudott segíteni. A bérügyektől máig sem szakadt el. Most mint a budapesti területi bizottság bérfelelőse dolgozik. Áthelyezésekkel, bérproblémákkal, a pedagógusok érdekvédelmével foglalkozni olyan feladat, amely hozzáértést, határozottságot kíván bérfelelősnek lenni olyan megbízatás, amelyet csak részrehajlás nélküli, bátor és ugyanakkor érzőszívű ember láthat el. És ha Szászi Irén 10 esztendeje harcosa a pedagógusok érdekvédelmének, bizonyára rendelkezik ezekkel a tulajdonságaikkal. Most már asszony, de a Pest megyei nevelők csak mint Szászi Irént emlegetik, ha arról a munkáról beszélnek, amelyet közöttük és az ő érdekeikért végzett. Kevés szóval beszél magáról, de a szerény szavak mögött egy évtizeden át végzett kemény munka áll. Sok névvel, sok kortárs véleményével lehetne kiegészíteni ezt a beszélgetést, amelyek ugyanazt bizonyítanák, amit Fülöp Etelka paksi tanítónő levele elmond: „Hálás vagyok, hogy közbenjárt ügyem elintézésében. Köszönöm, hogy segített rajtam, hogy emberséges volt hozzá.“ O. J.