Nevelők Lapja, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-15 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XI. évfolyam, 2. szám, 1955 január 15. A TARTALOMBÓL: Felszabadulásunk 10. évfordulójára készülünk A félévi osztályoz­ás előtt Konferencia a közösségi nevelésről Jó tudni... KIADJA AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE Xra: 20 fillér Világ pedagógusai! Tömörüljetek az ifjúság boldog jövőjéért, a békéért harcolók soraiba! 1954 december 27-én ült ösz­­sze Ebesben a FISE adminiszt­ratív bizottsága. Olyan idő­szakban, amikor kibontakozott már az a hatalmas küzdelem, mely diplomáciai és tömeg­mozgalmi síkon megindult a német militarizmus feltámasz­tása ellen. Jelentős állomásai voltak ennek a küzdelemnek a moszkvai értekezlet, a Béke­világtanács stockholmi ülése, a Szakszervezeti Világszövet­ség Főtanácsának varsói ülése, a francia népi erők akciói a párizsi szerződések ratifikáció­ja ellen. A mai nemzetközi kö­rülmények között érthető meg világosan, milyen jelentősége van a dolgozók szakszervezeti jogai Chartájának, melyet a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának 1954 decemberi varsói ülése elfogadott, és an­nak a határozatnak, melyben a Szakszervezeti Világszövet­ség nemzetközi kampány szer­vezésére szólítja fel a szak­­szervezeteket a Charta érvény­re juttatásáért, a munkásegység megteremtéséért. Ez a nemzetközi helyzet szab­ta meg a FISE adminisztratív bizottsága legutóbbi ülésének feladatait. A következőkben szeretném röviden megmutat­ni, hogyan tükröződött a beszá­molóban és hozzászólásokban a nemzetközi helyzet. Mindjárt az ülés kezdetén kiderült, hogy az olasz, latin, amerikai és nyugat-afrikai pedagógus szer­vezetek delegátusai kormányaik jóvoltából nem élhettek azzal a jogukkal, hogy nemzetközi szervezetük ülésén részt vegye­nek, nevelése terén elértek. Nagy sikere volt ezeknek a tájékoz­tatásoknak nemcsak a pedagó­gusok, hanem a szülők és mun­kások között is. Erősítette a szolidaritás szellemét, mikor például támogatást adott az afrikai kartársaknak­­ jogos kö­veteléseikért vívott harcukhoz, így érte el azt, hogy ma már tekintélye van Ázsiában, Af­rikában, munkatársai vannak Angliában, Skandináviában, Hollandiában, Latin-Ameriká­­ban. Csak úgy sikerült a FISIE- nek ezeket az eredménye­ket elérnie, hogy akcióiban erősen a munkásosztály szervezeteihez kapcsolódik. A FISE legfőbb feladata a pedagógusok nemzetközi egy­ségének további erősítése, mely szükségessé teszi más nemzet­közi egyesülettel is az együtt­működést. Az együttműködés konkrét alapját adta meg a Comité d'Entente által elfoga­dott Nevelők Chartája, melyet augusztus óta számos nyelvre lefordítottak. Az abban foglalt követelések nagy érdeklődést keltettek a latin-amerikai or­szágokban is, ahol a pedagógu­sok harca az észak-amerikai imperializmus gazdasági és po­litikai nyomása ellen nemzeti függetlenségi harc is. Ezért is érdemel különös figyelmet a latin-amerikai államok peda­gógusai VI. kongresszusának előkészítése. A nemzetközi helyzet­­ az iskolák és a pedagógusok élete Az iskolák helyzete a kapi­talista, a gyarmati és függő or­szágokban tovább romlik a há­borús készülődés miatt. Kevés az iskolák, pedagógusok szá­ma. Súlyosbodtak a pedagógu­sok életkörülményei. A háborúra készülődő reakció m­egmutata igazi arcát a pedagógusok de­mokratikus szabadságjo­gainak megsértésében is. Néhány országra már utaltam, ahonnan a küldöttek nem jö­hettek az adminisztratív bi­zottság ülésére. Még feszültebb a helyzet Guatemalában, ahol a pedagógus szakszervezet irá­nyítói hosszas üldöztetés után kénytelenek voltak hazájukat elhagyni, az után a brutális in­tervenció után, amelyet ebben a kis országban az United Fruit és egyéb amerikai trösz­tök provokáltak. Előtérbe he­lyezték itt a vallásos nevelést s a tanítókat az amerikaiak választják ki. Iránban számos pedagógust, beleértve az egye­temi tanárokat is — bebörtö­nöztek, többek között az 1953-as bécsi kongresszus küldötteit. Ezzel párhuzamosan a pedagógus tömegek har­cában hatalmas aktivitás mutatkozik meg. A harc formái: a bérharc — amelyet a népi tömegek is tá­mogatnak — egészen a sztráj­kig (Chile, Franciaország, Nor­végia, Belgium); harc a több iskoláért, több pedagógusért, az állami oktatás védelméért; harc az egyházi befolyás ellen, a pedagógusok szabadságjogai­nak védelméért. (USA, Japán, latin-amerikai országok, Afri­ka.) A másik jellegzetessége a pedagógus mozgalmaknak, hogy nem egy esetben azok el­len az okok ellen is irá­nyul, amelyek az iskola anyagi nyomorát, és a pedagógusok lebecsülését is eredményezik. Franciaországban a Tanítók Autonóm Nemzeti Szakszerve­zete októberben nyilatkozatot adott ki Németország újrafel­­fegyverzése ellen. Jelentős kez­deményezések indultak a japán pedagógusok részéről is: „A gyermek és az atombomba", „A katonai támaszpontokon élő gyermekek" című ifjúsági könyveket adták ki; elkészí­tették a Hirosima című filmet; tüntetések és manifesztációk zajlottak le a háborús szellem újjászületése ellen stb. A nyu­gatnémet pedagógusok passzív magtartása az újrafelfegyver­­zéssel szemben az utóbbi idő­ben feloldódott és harcolnak ők is országuk felfegyverzése el­len. A harmadik jellegzetessége az aktivitásnak: a pedagógus-mozgalom je­lentősen fejlődött a gyar­mati és függő országokban. A latin-amerikai államokban az iskola problémája szorosan kapcsolódik a nemzeti kultúra fejlődéséhez és a nemzeti kul­túrának a jenky-imperializmus a­tól való megvédéséhez. Akció bontakozott ki Mexikóban az amerikai ifjúsági ponyvairoda­lom, a comics ellen. Afrikában, Indonéziában harc indult az anyanyelvű oktatásért, az álta­lános tankötelezettségért, az analfabétizmus ellen. (Indoné­ziában a lakosság 80 százaléka analfabéta és a kormány 1960- ra ígéri az általános tankötele­zettség bevezetését.­ Ezeknek a mozgalmaknak az erejét fokozza a lakosság nagy részének aktív támogatása. Se­gítették ezt a Szovjetunió és a népi demokráciák a közokta­tás területén elért eredmé­nyeikkel, és azzal, hogy dele­gációkat küldtek a kapitalista országok pedagógusaihoz, fo­gadtak számtalan, kapitalista országból jövő pedagógus-dele­gációt, kölcsönös cseréket, ta­lálkozókat szerveztek nemzet­közi síkon, így tükröződött az adminiszt­ratív bizottság ülésén a nem­zetközi helyzet, az iskolák és a pedagógusok élete. A beszámoló és a hozzászó­lások alapján egyben meg­mutatkozott az őszinte tö­rekvés is a pedagógusok nemzetközi egységének megvalósítására, az okta­tás­ügy jobbátételére, a béke megvédésére. A FISE munkája Az eddig ismertetett akciók kibontakozásában jelentős sze­repe volt a FISE-nek, mely a szakadár szervezetek minden aljas mesterkedése ellenére ma­gába foglalja a világ pedagó­gusainak nagy többségét, több mint 4 millió pedagógust. Az akciók kibontakozása során kiderült, hogy nincs más nemzetközi szer­vezet, amely segítséget tud­na adni a pedagógusok po­litikai, gazdasági, szakmai harcához, csak a FISE. Segítette harcukat a sajtóján keresztül adott tájékoztatóival, melyeket az egyes nemzeti szer­vezetekhez küldött. Ismertet­ték azokat az eredményeket, melyeket az ifjúságnak a béke és a népek közötti barátság szellemében való demokratikus A FISE feladatai Központi feladat a pedagó­gus egység megvalósításának segítése. Erősíteni kell a pedagógu­sok tömegeivel való kap­csolatot, s az eddigi eredmények meg­szilárdítása mellett fokozottabb segítséget kell adni a nyugat­­németországi, skandináviai és latin-amerikai pedagógusok­nak. A FISÉ adminisztratív bi­zottságának mostani bécsi ülé­sén hozott határozatai progra­mot adnak a békéért folyó harc erősítésére, melyre vonatkozóan a FISÉ adminisztratív bizott­sága külön felhívást adott­­ a világ pedagógusaihoz. Prog­ramot adnak a nyugatnémet és osztrák pedagógusok segítésé­re, a latin-amerikai pedagógu­sok kongresszusának segítésé­re, az afrikai és indonéz peda­gógusok harcának segítésére az anyanyelvi oktatás, az általá­nos tankötelezettség bevezetése érdekében. Ezeknek a határozatoknak jó végrehajtása jelentősen előmozdítja a Pedagógusok Nemzetközi Szövetsége munkáját a pedagógusok jóléte, a demokratikus is­kola érdekében, a nemzet­közi feszültség enyhítése, a biztonság és a béke érde­kében. Nem kétséges, hogy a ma­gyar pedagógusok, akiket erős kötelékek fűznek nemzetközi szervezetükhöz és a munkás­­osztályhoz, meleg rokonszenv­­vel kísérik és minden erejük­kel támogatják a nemzetközi egység megteremtéséért meg­indult hatalmas küzdelmet. El­sősorban segítik azzal, hogy a szocialista oktatás-nevelés ed­dig elért eredményeit tovább­fejlesztik annak a tudatában is, hogy munkájukat figyelem­mel kísérik a még kapitalista iga alatt szenvedő pedagógu­sok is. Rácz­­János elnökhelyettes Emlékezzünk Csokonai Vitéz Mihályra Százötven évvel ezelőtt, 1805 január 28-án halt meg Csokonai Vitéz Mihály. Élete sza­kadatlan harc a rosszindulatú, hideg közöny­nyel, a műveletlenséggel és a minden újnak gyűlöletével, hogy ritka talentumának alko­tásait a magyar irodalomra vágyó közönség kezeibe juttassa. Majdnem teljesen meddő küzdelmében keservesen kellett tapasztalnia, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyar­­országon“. Talán csak annak tudata vigasztalta, hogy lesz század, mely pártfogón tekint a nemzeti öntudat ébresztőjére, a magyar költőre. Lesz még az a kor, mellybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog. S ezt mondja népünk: Ok miért nem Éltek ez emberi századunkban?! Az élet gazdagon kínálta a költőgyermek számára az élményeket. A polgárosodó Deb­recen iparosai és kereskedői között hamar felütötte fejét a pénzéért reszkető zsugori, aki a Csokonai-családot az apa halála után alaposan kiforgatta kicsiny vagyonából. De még több baja volt a hazájában uralkodó feudális állapotokkal, a műveletlenséggel, s ezekért az állapotokért­­ felelős magyar ne­mességgel. Talán csak két-három év volt életében, amikor azt hihette, hogy rámosolygott a sze­rencse. Ekkor nyerte el Debrecen nagytudású férfiúnak, Földi Jánosnak barátságát. Ezekre az évekre esik, hogy Kazinczy Ferenc elis­meréssel ír verseiről. . A debreceni kollégiumban is jól állnak ekkor dolgai. Megbízzák a poéták osztályának tanításával. Lelkesen és nagy sikerrel dol­gozik. Domby mondja pedagógiai munkájáról: ... egész remek volt az ő előadása, kivált a poétai históriákban ... az ő tanítványai ahe­lyett, hogy a hideg leckéktől idegenkedtek volna, az ő oskolájába, mint theatrumba, egy­mást törve mentek“. Mint költőnek a híre bejárja az országot, Kármán Urániájában hét költeménye jelenik meg, s a bécsi Magyar Hírmondó is szépen méltatja tehetségét. „Eb­ből olyan poétája lesz a hazának, hogy szép és kényes gusztusú tudósainknak nem kell a szépségekért idegen nyelvek közt keresgélni.“ Ezekben az években formálja meg nagy po­litikai verseinek végső művészi alakját, amelyben a tapasztalás és a megnövekedett önbizalom bátran teszi fel a kérdést: Bódult emberi nem, hát szabad létedre Mért vertél zárdékot tulajdon kezedre? A reakció és a haladás harcában hiszi, hogy ha nem is a közeli években, de a fel­világosodás fog győzelmet aratni: Természet! emeld fel örök törvényedet, S mindenek hallgatni fogják beszédedet. E kézzel fogható sötétség eltűnik. Az éjnek madara huholni megszűnik. De a derűre jön a ború. Jönnek a kollé­giumi pörök s a kizárás, néhány napra rá, hogy a Martinovics-per elitéltjeinek kivégzé­sét megtekintette. A csalódások sora azonban végtelen. Sáros­patakon sem ízlik a jog. Sőt a Múzsák­at is félti tőle: „Azokat a kősziklákat járom­ mos­tan, hol Ovidiustól fogva sok poéta hajót tört, és amelyek miatt vagy jó turista vagy jó poéta leszek, minthogy a kettő nehezen áll­hat meg együtt“. Közben a királynak sürgős szüksége támad katonára és pénzre a franciák elleni háború­hoz. Pozsonyba gyűl az ország főnemessége, a legmódosabb réteg. A szegény debreceni poéta még nem tanulta meg, hogy a fenelmesi ajtókon hiába, kopogtat magyar költő. Az or­szággyűlés hamar véget ér. A rendek, mint annyiszor, most is a Habsburg-uralom hűsé­ges kiszolgálóinak bizonyultak, s a Diétái Magyar Múzsa szerkesztője, kiadója és mun­katársa, Csokonai Vitéz Mihály, a kor leg­nagyszerűbb költői tehetsége ismét csalódot­tan, üres zsebekkel búcsúzik Pozsonytól: Musa, megszűnt a diéta. Szűnni kell hát neked is, Tán, ha a magyar poéta nyer jutalmat, nyersz te is. Komáromban sok sebből vérző szívét Lilla iránt érzett szerelmével gyógyítgatja. Sőt a­ biztatás sem marad el a gazdag kereskedő leánya részéről. . De a boldogság csak néhány hónapig tart, mert a tyrann törvénynek Lilla is meghódol. Ez már szinte elviselhetetlen! Talán csak arra jó, hogy a magyar irodalom legkeserűbb búcsúja elzengjen Csokonai húrjain: Bájoló lágy trillák! Tark­a képzetek! Kedv! Remények! Lillák!­­ Isten vétetek! A magány és a barátok keresésének hónap­jai következnek, hogy megrendítő odúiban utolérhetetlen magasságokba szökkenjen mű­vészete. De van még szava a társadalomról is. Ha tompább is hangjának éle, mint né­hány esztendővel ezelőtt volt, azért a Dorot­­­tyát mégis csak kritikának szánja: „Az én szerzeményemnek interesszéje áll a nemzeti luxusnak és élkor­csosodásnak kigúnyolásá­ban, s ifjainknak és leányinknak csintalan, sőt sokszor pajzán mulatságaiknak megbün­tetésében“. Életének hátralévő évei lázas hajszában telnek el, hogy sajtó alá rendezett könyveit kiadhassa. De nagyobb művei közül csak ket­tőnek megjelenését érhette meg. Három kö­tete halála után, 1805-ben látott napvilágot. A debreceni Hatvan utcában temették el. A sírját jelző egyszerű deszkatáblára a hű barát, Domby íratta fel a költő nagyságára nagyon jellemző szavakat: „Itt nyugosznak Ovidius, Vergilius, Horatius Csokonai Vitéz Mihály személyében“. * Csokonai Vitéz Mihály! Mi szeretnénk méltó gyermekei lenni annak a századnak, amelyről oly gyakran álmodoztál, s amely elégtételt akar adni korábban sokaktól lené­zett művészetednek. Miénk vagy, a magyar népé, mely örökre szívébe zárta verseidnek lágy muzsikáját, gondolataidnak mélységét, s igaz magyar szived legszebb dobbanásait. M. SZ. ( Kiváló oktatásügyi dolgozók kitüntetése Január 8-án Dobi István elv­társ, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kitüntetése­ket adott át kiváló oktatásügyi dolgozóknak. A kitüntetések átadásakor jelen volt Erdey- Grúz Tibor oktatásügyi mi­niszter, Darabos Iván, az El­nöki Tanács titkára. A Munka Érdemrendet kap­ta: Jóború Magda miniszterhe­lyettes, Orbán László, a marxizmus-leninizmus oktatási főosztály vezetője és Hodászi Endre szentgotthárdi általános gimnáziumi igazgató.A Szocialista Munkáért Érdem­érmet kapott: Békési Lajos, a személyzeti főosztály vezetője. Fodor Pál­­né, az iskolai személyzeti osz­tály vezetője. Sulán Béla, a felsőoktatási főosztály helyettes vezetője. Rajnai Rudolf, a mi­nisztériumi titkárság vezetője, Varga Endre, az Országos Le­véltár csoportvezetője, E. Kiss Sándor, az Apáczai Csere Já­nos Pedagógiai Főiskola igaz­gatója, Borsányi Károly, a bu­dapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium tanára, Fülöpp Béla, a Tankönyvkiadó Vállalat tankönyvszerkesztőség matematikai szerkesztőség ve­zetője, Vadkerti Loránd, a Nógrád megyei oktatási osztály tanulmányi felügyelője, Tódo­rén József, mosonmagyaróvári gimnáziumi tanár, Varga Gá­­borné, a Miskolci Tanítóképző igazgatója és Kisfaludi László­­né, a Letenyei Általános Is­kola tanára. Munka Érdeméremmel tün­tették ki­ Koren Istvánt, az általános iskolai főosztály szervezési osz­tályának vezetőjét, Garami Ká­rolyt, a Pedagógiai Tudomá­nyos Intézet tudományos mun­katársát, Tihanyi Andort, a Pedagógiai Tudományos Inté­zet tudományos munkatársát, Máté Józsefet, az Iskolai Szem­léltetőeszközök Intézete igaz­gatóját, Kocsis Lajos pártalkal­mazottat, Párkányi Lászlót, az Apáczai Csere János Pedagó­giai Főiskola docensét, dr. Ta­rnest Mihályt, a pécsi Pedagó­giai Főiskola tanszékvezető ta­nárát, Orsós Lászlót, a Bara­nya megyei Tanács oktatási osztálya gazdasági csoportveze­tőjét, Zimányi Alajost, az Esz­tergomi Közgazdasági Techni­kum tanárát, Mihályfalvi Mar­­gitot, a Sárosdi Általános Is­kola tanárát, Sütő­ Jánosnét, a Horti Általános Iskola tanárát, Láng Jenőnét, a budapesti, XII. kerületi Városmajor utcai általános iskola tanítóját, Nyitrai Gyulát, a Mezőtúri Ál­talános Iskola tanárát és Nagy Ilonát, a Mátészalkai Általános Iskola tanárát.

Next