Pedagógusok Lapja, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1963-11-05 / 21. szám

Ki neveljen belőlük egészséges embereket? A Budapest, X. kerület, Ül­lői út 118. szám alatti általá­nos iskola az elmúlt tanév vé­gén 27 gyermeket javasolt gyógypedagógiára, közülük az áttelepítő bizottság 13-at nem fogadott el, illetve visszairá­nyított. »Nem értelmi fogyaté­kos« — ez volt az elutasítás indoka, viszont a gyógypedagóg— Nem tévedett sem a taní­tónő, sem az áttelepítő bizott­ság — adja meg a választ Selmeczi László, a bizottság el­nöke, a X. kerületi Gém ut­cai Gyógypedagógiai Iskola igazgatója. — A szóban forgó 13 gyermek valóban nem ér­telmi fogyatékos, ennek elle­nére többségükkel kapcsolat­ban teljes joggal vetődött fel ennek a gondolata. Szaknyel­ven pseudodebilis, más szóval átmenetileg értelmi fo­gyatékos gyermekek ezek; tes­ti, de különösen szellemi fejlő­désüket a rendkívül kedvezőt­len családi körülmények, a ká­rosító környezet annyira lelas­sította, hogy bár agyi, ideg­­rendszeri elváltozást vizsgála­taink nem mutattak ki, mégis értelmi fogyatékosnak látsza­nak. A tanítónők, ismétlem, nem követtek el hibát, javas­latukat mégsem fogadhattuk el, mert — s ezt hangsúlyoz­nunk kell! A gyógypedagógiai iskolába csak agyi, idegrend­szeri sérült, tehát tartósan értelmi fogyatékos gyermekek vehetők fel. Ettől a szigorúan tudományos elvtől már csak azért sem térhetünk el, mert a gyógypedagógiai intézmé­­■rvyek létszámkeretét teljes mértékben kitöltik a tartósan értelmi fogyatékosok, s neve­lő-oktató módszereink is az ő gyógyító nevelésüket célozzák.­­ Ami a bizottság tévedé­sét, illetve ennek lehetőségét illeti? Tekintve, hogy embergiára irányításuk eleve azt bi­zonyítja, hogy az általános is­kolában képtelenek voltak együtt haladni az átlaggal. Felmerül a kérdés: ki téve­dett? Az általános iskolai ta­nítónő, aki »nem értelmi fo­gyatékost« értelmi fogyatékos­nak nevezett, vagy az áttele­pítő bizottság e­zekről, legyen az bármilyen szellemi fokon, az ember vizsgálatáról van szó, tévedé­sek lehetősége mindig fennáll. Iskolánk munkaközössége azonban kidolgozott egy olyan áttelepítési metódust, amely — hiszem — a tévedések le­hetőségét a minimálisra csök­kenti. Az eddigi gyakorlat sze­rint a bizottság megalakulása­kor, az áttelepítés alkalmával vizsgáltuk a gyereket, s hoz­tunk határozatot, természete­sen támaszkodva az idegszak­orvosi véleményre is. Az új metódus lényege az, hogy minden gyereket kétszer vizsgálunk meg. Az első, hosz­­szabb vizsgálat félév után kezdődik: a kerületi Nevelési és Családvédelmi Tanácsadó keretében működő általános iskolai nevelő, gyógypedagó­gus, pszichológus és gyógype­dagógus-orvos vezeti. A má­sodik időpontja általában má­jus. Így módunk van a gyer­meket fejlődésében lát­ni. — E két vizsgálat alapján írtuk rá a 13 gyermek lapjára az ismeretes határozatot. Ve­lük tehát az általános iskolá­nak kell foglalkoznia, megta­lálni azt a módot, amely ered­ményt hoz. Ügyüket mi sem tesszük félre, a tanácsadó szak­emberei a tanév folyamán rendszeresen figyelik ezeket a gyerekeket, mintegy ellenőriz­ve egyúttal határozatunk he­lyességét. sok bekerülnek a tartósan fo­gyatékosak közé, ők is azzá válhatnak. A gyógypedagógiai tanterv az idegrendszer-káro­sult gyermekekhez méri a tan­anyag nagyságát, s ez néhány szélsőséges esetet kivéve ke­vés a környezetkárosította gyermek értelmi képességének. De az általános iskola több­ségében lelkiismeretes próbál­kozása sem produkál teljes eredményt. Hogyan lehet tehát megol­dani ezt a problémát? Elméletben kézenfekvő a válasz: az ok megszüntetésé­vel megszűnik törvényszerűen az okozat. Ha nem lesznek munkakerülő, részeges, züllött­életű szülők, akkor nem lesz­nek környezet-károsult gyer­mekek. Csakhogy ehhez évek, évtizedek tudatformáló, átne­velő munkájára van szükség. És addig? Az ideális megoldás inter­­nátusok létesítése lenne, kör­nyezet-károsította gyermekek számára. Ez azonban hatalmas anyagi befektetést igényelne, még akkor is, ha a gyermek ellátási költségeit a szülő vi­selné. Viszonylag rövid idő alatt kialakítható kereteket kell tehát keresni. A Szovjet­unió iskolarendszere ezt a problémát az általános iskolai oktatás kezdete előtt egy év­vel, úgynevezett előkészítő osztályok formájában oldja meg, kedvező eredménnyel. Az előkészítő osztályok fog­lalkozási anyaga elsősorban nevelési kérdéseken alapul, mintegy előkészítve a gyerme­ket a rendszeres munkavég­zésre, a tanulásra. A gyerme­kek óvodai foglalkozásának kiterjesztése nálunk is lehe­tővé tenné a környezet­károsí­­totta gyermekek kiszűrését már az iskola megkezdése előtt. Kétségtelen, hogy ez egyúttal többletmunkát jelen­tene az óvónőknek, viszont megkönnyítené az első osztályt vezető pedagógusok helyzetét: az első naptól kezdve fokozott figyelemben részesíthetnék a problematikus gyermeket. A legelfogadhatóbb megol­dásnak jelenleg az úgyneve­zett kis létszámú osztályok in­dítása látszik. A környezet­ ká­rosította gyermekek száma is­kolánként 12—15-re tehető, ve­lük összevontan foglalkozna egy pedagógus. A kis létszám lehetővé tenné a közösségi fog­lalkozás mellett a gyerekkel való egyéni foglalkozást is. Iskoláztatásuk ilyenformán megnyugtatóan rendeződne. Emellett a társadalmi szer­veknek — elsősorban talán a Nőtanácsnak — az eddiginél többet kellene törődniük az­zal, hogy miként lehetne rend­be hozni egy-egy gyermek ott­honi környezetét, . ..... Mindez megkönnyítené az általános iskolák munkáját, oktató-nevelésünk hatéko­nyabbá válna, s ami a legfon­tosabb, amiért szót emelünk: egyetlen gyermek sem veszne el a társadalom számára. Deregán Gábor ki tévedett? Mit tesz, mit tehet az általános iskola? A nehéz, nagy feladat tehát az általános iskolára hárul. Mit tesz, mit tud tenni az ál­talános iskola? — A tényt tényként kell fel­fogni: van 13 olyan gyere­künk, aki az úgynevezett ne­héz esetnél is nehezebb — mondja Szabó István igazga­tó. — Minden évben jelent­kezik ez a probléma, ha nem is ilyen nagymértékben, mint az idén. Mi lelkiismeretesen igyekszünk megoldani, s hogy eredményeink csekélyek, nem tehetünk róla. Objektív és szubjektív nehézségek akadá­lyozzák velük kapcsolatos munkánkat. Nagy létszámú osz­tályaink vannak, váltott mű­szakban dolgozunk. Nevelőink szinte erejükön felül vállal­ják, hogy a rövid műszak­ kö­­zötti szünetekben korrepetál­ják őket, órákon is igyekeznek időt szakítani a velük való foglalkozásra, gyakrabban fe­leltetik, ellenőrzik őket, de hát a velük való foglalkozás nem mehet a többiek kárára. Ezek­nek a gyerekeknek családi kö­rülményei rendezetlenek. A házi feladatot nem készítik el, sok esetben, még ha lenne is ilyen hajlandóságuk, nincs módjuk rá, szabad idejüket az utcán töltik, nincs aki ellen­őrizze őket. Nevelőink gyak­ran felkeresik a szülőket, min­dent elkövetnek, hogy az is­kolai kedvező ráhatás ne szűn­jék meg az iskola elhagyásá­val, de legyünk őszinték a ket,és az eredmény. Éppen ezeknek a gyerekeknek a szü­lei azok, akik nem jönnek el a szülői értekezletekre, nem segítik az iskolát az egyébként sikeres társadalmi munkában egyáltalán­ nem törődnek gyermekük sorsával. — Hozzá kell tennem: a gy­ermekekkel való tanórán kívüli foglalkozás pusztán a nevelők lelkiismeretére van bízva. Iskolám nevelőiről őszintén csak a legjobbakat mondhatom ezen a téren, de sok esetben kevés a jóakarat Gyakori, hogy ismert módsze­reink egyike sem kellően ha­tásos ... A környezet­károsította gyermekek sorsa nemcsak az Üllői úti iskolában gond, ha­nem országos probléma. A megoldás megnyugtató —szer­vezett — formája egyelőre hiányzik. A gyógypedagógia a már említett okokon túl a gyermekek érdekében sem vál­lalja őket. Ha a pseudodebil !- 2 Pedagógusok Lapja Egy fontos rendeletmódosítás A Művelődésügyi Közlönyt forgató pedagógusok bizonyá­ra megtalálták az október 15-i számban a 171/1963. M. M. számú utasítást, mely az óra­­díjátalányos pedagógusok munkaviszonyával kapcsola­tos egyes kérdéseket szabályo­zó 56/1955. O. M. számú uta­sítást módosítja. Tekintettel arra, hogy régi rendelkezés módosításáról van szó, szük­séges néhány magyarázó szót fűzni hozzá. Az 1955-ből származó utasí­tás 2. pontja azt a tilalmat tartalmazza, hogy kinevezett főfoglalkozású pedagógus he­lyettesítésre óradíjátalányosi beosztást nem kaphat, még ak­kor sem, ha az így keletkezett többletóráinak száma eléri vagy meghaladja a kötelező óraszám 50 százalékát. Tehát az ilyen feladatot ellátó pe­dagógusnak csak óradíjat le­hetett fizetni. Az új rendelke­zés részben feloldja ezt a tilalmat. Lehe­tővé teszi, hogy 1963. október 15-től kezdődően más oktatá­si intézményekben a pedagó­gusokkal a helyettesítés tarta­mára óradíjátalányos munka­­viszonyt létesítsenek, saját is­kolájukban azonban továbbra is csak túlóradíj fizethető, bár­mely óraszámú helyettesítés esetén. Tehát, ha egy pedagó­gus a jövőben nem saját is­kolájában helyettesít, s ennek mértéke eléri vagy meghalad­ja kötelező óraszáma 50 szá­zalékát, úgy vele óradíjátalá­nyosi munkaszerződést kell kötni, a munkabérét a 100959 M. M. számú utasítás 5. szaka­szának rendelkezései szerint kell megállapítani. Ez a rendelkezés vitathatat­lanul kedvező a pedagógusok számára. A besorolás szerinti munkabér, illetve annak meg­felelő hányada magasabb, mint az óradíj. De van ennek árnyoldala is: a pedagógusok túlfoglalkoztatásának veszélye. Járási, városi szakszervezeti bizottságaink ügyeljenek arra, hogy működő pedagógusokat csak abban az esetben foglal­koztassanak ilyen nagy mér­tékben, ha erre az oktatásügy érdekében kifejezetten szük­ség van. Ugyanakkor ellen­őrizzék azt is, hogy ha már erre sor kerül, a pedagógus­sal a munkaszerződést meg­kössék és megfelelően beso­rolják. Simon Zsuzsa Munkavédelmi tanácskozás Cegléden Jól sikerült járási munka­­védelmi felügyelői tanácsko­zást rendezett a Pest megyei bizottság Cegléden. A nagy körültekintéssel és elemző gonddal elkészített beszámo­lót Támady Lajos, a ceglédi városi szakszervezeti bizott­ság tagja, városi társadalmi munkavédelmi felügyelő tar­totta. A referátum rámuta­tott az iskolák munkavédel­mének fejlesztése terén eddig elért eredményekre és sok kiszállás során szerzett tapasztalat alapján vázolta ennek az iskolaévnek főbb feladatait. A felszólalók kö­zött Győre Sándor, a ceglédi városi művelődésügyi osztály vezetője rámutatott arra, milyen nagy segítséget jelent az osztály számára a szak­­szervezet munkavédelmi te­vékenysége. A tanácskozás után az egybegyűltek megte­kintették az első iskolai munkavédelmi filmet, amely­nek címe: »Előzzük meg a testnevelési baleseteket.« PUTNOKY JENŐ 1890—1963 Budapesten, október 26-án, az Új Köztemetőben kísértük utolsó útjára a pécsi Tanár­képző Főis­kola nyugalmazott gyakorlóiskolai igazgatóját, munkaérdemérmes pedagó­gust. Az a 73 év, mely lezá­rult, s amiből nagyon kínos betegséggel való küzdelmes 3 év volt »a nyugalom«, példa­mutató 50 éves értékes népne­velő és pedagógusképző mun­ka életkerete volt. Aradon született, jeles taní­tói oklevelét 1910-ben az aradi állami tanítóképzőben szerezte és ugyancsak 1910 szeptembe­rében kezdte működését egy közeli állami népiskolában. 1960 szeptemberében vonult nyugalomba. Katona volt az első világháborúban, 1919-től állami tanító Kiskunfélegyhá­zán, pár hónap múlva az álla­mi tanítóképző gyakorló isko­lájába került és ettől kezdve 40 esztendőn át tanításai, szak­tanácsai a pedagógus-képzést és továbbképzést is szolgálták. A »Hogyan tanítsunk« kivá­ló mestere volt. Mind tárgy,­ mind pedagógiai szempontból tanításai példamutató alkotá­sok voltak. Az országos taní­tói továbbképző tanfolyamo­kon ismerték meg a nevét és feledhetetlen alakját a ma mű­ködő tanítók. Tanulmányi fel­ügyelői látogatásain nemcsak szaktanácsokat adott, hanem gyakorlati bemutatókkal is szemléltette tanításait. 1950- től bekapcsolódott a pécsi ta­nárképző főiskola munkájába és irányította a tanárjelöltek gyakorló tanításait. Élő példájával hatott — ke­veset írt le — ezrekre tehető azoknak a pedagógusoknak a száma, akiknek emlékében to­vább él derűs, mosolygó, vi­dám arca, segítő, meleg em­­­berszeretete, akik hálás sze­retettel érzik, hogy tőle jó in­dításokat kaptak. Mácsay Károly 5 H5 H 5 HS 25 H5 H 5 H5 asa 5H 5 H5 H 5 H 5H! Baráti találkozó Szakszervezetünk Gorkij fasori székházában október 18-án, pénteken délután ba­ráti találkozót rendezett a Német Demokratikus Köz­társaságból hazánkba érke­zett pedagógusok részére. A találkozón résztvevő mintegy 150 magyar és német ének-, zeneszakos, valamint gyógy­pedagógus tanár hasznos tapasztalatcsere-megbeszélést folytatott. Az 1993 tavi ürlítb­en-fiú­­mértene Hol van már a nyári szün­­­ idő, hol a pedagógusgyermek­i kék vidám zsivaja, a pedagó­gusok gondtalan pihenése, a­­ mozgalmas kirándulások vagy­­ a csendes kikapcsolódás nap­­i­jai? Sokan régen elfeledték­­ már. Az idei év üdültetési zár- i számadása azonban — az­­ egész ország szakszervezeti bi­­i­zottságainak beszámolói alap­­­­ján — csak most készült el.­­ Hadd ismertessünk néhány jellemző adatot ebből a gyűj-­­ teményből. Az egyik és talán a legfon­tosabb megállapítás az, hogy az üdültetésben részt vettek­­ száma ebben az évben is to-­­­vább emelkedett. Az idén már — ha a gyermekeket és a csa- ■ ládtagokat is beleszámítjuk — , megközelítőleg 27 ezren ré­szesültek valamilyen szakszer-­­ vezeti szervezésű üdültetés­ben, szállásbiztosításban. Ez a ■ tagság 21—22 százaléka. És­­ bár tudjuk, hogy az igények , ennél is nagyobbak, mégis a­­ 27 ezres létszámban az üdül­tetéssel társadalmi munkában­­ foglalkozó aktívák ezreinek ál-­­­dozatkész munkája is benne van. Dicséret illeti őket érte. A másik szembeötlő adat, hogy az összlétszámból mint­egy 10 000 főnek jutott külön­féle SZOT-rendszerű üdülő­jegy­ (felnőtt, családos, gyer­­mek, külföldi üdülés). A na­gyobb részt tehát a saját szer­vezésű üdültetés adja, igaz, a­­ SZOT-üdültetés minőségileg­­ magasabb színvonalú, mert hi­szen például a belföldi üdülő­­jegy árához, a napi 14 Ft-hoz a állam további napi 58 Ft-­­ tál járul hozzá. (Ez csak a pe­dagógusoknak több mint 8 millió forintot jelent!) Mégis a saját szervezésű üdültetés ér­dekében kifejtett erőfeszíté­seknek is jelentős eredmé-­­ nyük volt.­­ A saját szervezésű üdültetés nagyobb részét kitevő — kö-­­ rülbelül 9 ezer főnyi — me-­­ gyei és központi szervezésű úgynevezett »önköltséges« ] üdültetés már nem ennyire . -----------------------------------------------------------------------------------------------ft kedvezményes. A részvevők általában napi 20 Ft-ot fi­zetnek. Sokan úgy tekintik, hogy önköltséges jegyről lé­vén szó (száműzni kellene ezt a kifejezést, és helyette vég­leg a »saját szervezésű«-t hasz­nálni!) teljes egészében kifi­zetik az egy vagy két hét költségeit. Pedig aligha kell hosszabban bizonygatni, hogy napi 20 Ft-ért Balaton mellett vagy hegyvidéken szállást és teljes ellátást nem lehet kap­ni. A különbözetet a szakszer­vezet fizeti. Ez a múlt évben mintegy két és félmillió fo­rintot jelentett. Igaz, sokszor iskolákban, kollégiumokban vagy víkendházakban laknak az üdülők, mostohább körül­mények között, de még ebből a jegyből sem jut elég az igénylők számára. Nemrégen bevezetett új üdültetési formát jelent a szállásbiztosítás vagy szoba­­foglalás: a különböző szak­­szervezeti szervek — főleg a járási, városi, kerületi bizott­ságok — az IBUSZ útján ma­gánosoknál vagy egyes isko­lákban csak szálláslehetőséget nyújtanak, étkezésről minden­­ki maga gondoskodik. Ezt a lehetőséget az idei évben mintegy 5000 fő kapta, s a költségkihatása megközelíti a félmillió forintot. Bár ez a fajta üdültetés a részvevőktől nagyobb anyagi áldozatot igé­nyel, rendkívül közkedvelt forma, mert az egyébként sze­rény mértékű családos üdül­tetés növelésére nyílik mód. Az üdültetési mérleg adatai szerint mintegy 3000 gyermek üdült több mint egymillió fo­rintos szakszervezeti hozzájá­rulással. Az üdültetés utáni hálás levelek, szülői köszöne­­tek azt bizonyítják, hogy a nyári szabadságidejükben a gyermeküdültetés sokszor ne­héz és fárasztó munkáját vál­laló pedagógusok hasznos és jó munkát végeztek. Az üdültetési munkában »a holtszezonban« sincsen megál­lás. Készülnek a jövő évi ter­vek, folyik a beruházások, felújítások előkészítése és le­bonyolítása, az idei tapaszta­latok elemzése. Az idei év üdültetési mérle­gének adatai azt mutatják, hogy az eredmények évről év­re nagyobbak, és ezt nincs okunk eltitkolni. dr. Szigetvári Dénes A gyakorlati foglalkozás és a szakmai­­ előképzés helyzetét vizsgálja­­ a népi ellenőrzés is A Központi Népi Ellenőrzés­i Bizottság tizenkét megyé­jén és tizenegy budapesti ke­­ületben novemberben a gya­­korlati foglalkozás és a szak­­mai előképzés helyzetét ellen­őrzi. A vizsgálati program­zerint a kijelölt megyékben áfásonként, Budapesten pedig­erületenként 3—3 általános skolát és lehetőleg valameny­­nyi középiskolát meg kell vizsgálni. A felmérés során műhelyek és tanulókertek elszerelése, a szerszámokkal aló ellátottság, a pedagógu­­sk és az oktatók képzettsége,­­ minden lényeges személyi s tárgyi feltétel sorra kerül. A KNEB javasolta, hogy a szsgálat foglalkozzék azokkal a üzemekkel is, amelyekben középiskolások szakmai elk­­épzése folyik. A vizsgálatot megyei, illetve városi, kerület­i munkabizottságok irányít­­ák. Valamennyi munkabizott­­ágban részt vesznek szakszer­ezetünk képviselői is. Az iskolákban a népi ellen­zék jegyzőkönyveket készítn­­ek, amelyeket az iskola igaz­­atójának és szb-titkárának, letve bizalmijának is alá kell­­nia. Az ellenőrzés eredmé­­yeit a népi ellenőrzési bi­­ottság december havi ülésén itatja meg. Ilyen jellegű vizsgálatot még n­em végeztek a népi ellenőrök, h­iszen ezúttal elsősorban nem o­kmányokra, dokumentumok-­­­ra támaszkodnak, hanem a helyszíni tapasztalatokra, meg­figyelésekre, beszélgetésekre. A pedagógusok, akik naponta találkoznak a gyakorlati okta­tás gondjaival, sokat segíthet­nek ebben a munkában. A bi­­zotságok előtt tárják fel nyíl­tan, őszintén a problémákat, mondják el javaslataikat, hogy a felmérés minél eredménye­sebb legyen. Hiszen — mint ahogy a vizsgálat előkészíté­sébe bevont pedagógusok is elmondták — ez az ellenőrzés segíti majd az iskolareform céljainak gyorsabb megvalósí­tását, s várható, hogy nem­csak a több száz meglátoga­tott iskolában, hanem szinte valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményben éreztet­ni fogja hatását. J. K. I1 szakszervezeti fényképpályázat eredménye A Pedagógusok Lapja jú­nius 5-i számában a szak­­szervezet főkönyvelősége fényképpályázatot hirdetett a szakszervezeti üdültetés bemutatására. A bíráló bi­zottság a beérkezett fényké­pek között díjazásra alkal­masat nem talált. Dicséret­ben részesült Juhász László (Nagyatád) Pedagógusok a Bori várban című képe, Ko­zák Tivadar (Dunaújváros) Öböl című és Marsovszk­y Endre (Budapest) Nyár III. című fényképe. 4,5 kismotorokat, szubminiattír és TV alkatrészeket, fejhallgatókat, szelénoszlopokat, rádiócsöveket és félvezetőket és sok egyéb alkatrészt vásárolhatnak­­ Keravill szaküzletekben. Budapest V., Múzeum körút 11. Budapest VI., Lenin körút 78. Budapest Vili., József körút 34. Budapest Vill., Üllői út 60-62. Budapest XI., Fehérvári út 7. Vidékre utánvéttel is szállítunk!

Next