Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-26 / 13. szám

ttTi SZÁZHALOMBATTAI VÁROSI KÖZÉLETI LAP ÁRA 5-Ft 1991. június 26. IV. ÉVFOLYAM 13. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN Új vezérigazgató a DHV-ban Ünnepélyes körülmények között iktatták be június 21-én délelőtt 10 óra körül a Dunamenti Hőerőmű Vállalat új vezérigazgatóját, Újhelyi Gézát. A szertartás levezető elnöke Kolozár György volt. Dr. Halzl Jó­zsef, MVMT vezérigazgató beveze­­téj­e után sor került a hivatalos kinevezésről szóló okirat átnyújtásá­­ra. Ezt követően Újhelyi Géza tartott rövid beszédet, majd dr. Járosi Már­ton MVMT vezérigazgató helyettes vázolta a magyar energetika helyze­tét és távlatait. Az ünnepélyes beik­tatási ülést Kolozár György rekesztette be. Arról is értesültünk, hogy Kolo­zár György egészségi állapotára hi­vatkozva, hivatalosan kérte nyugdíjaztatását. Az új műszaki ve­zérigazgató helyettes Szilvási Ernő lesz.* Újhelyi Géza 1934. január 2-án született Budapesten. Gimnáziumi évei után a fővárosi Műszaki Egyete­men nyert diplomát hőerőgépészeti szakon, 1957-ben. "Tanuló évét" a Csepeli Erőműnél töltötte el, majd a Komlói Erőműnél dolgozott 1962- ig. Egy sajnálatos baleset kapcsán - melynek során az erőmű két vezetője meghalt, kettő pedig súlyosan meg­sebesült - nyakába szakadt a Komlói Erőmű vezetése. 1962-ben települt át Százhalom­battára,­­ (a DHV megalapításának esztendejében)­­, üzemvezetői minő­ségben. Talán akkor élte a Hőerőmű a legszebb éveit Csenterics Sándor igazgató vezetése alatt. 1977-ben amikor az Erőmű építése befejező­dött, és fejlesztésre nem volt kilátás, újabb feladatok után nézett. Az ER­­BE-nél kapott új munkát, újabb fe­ladatokat. Részt vett az atomerőmű szerződéskötési tárgyalásaiban, épí­tésében és üzembehelyezésében, majd különféle feladatokat kapott a magyarországi erőművek rekonst­rukciós munkálataiban, részt vett to­vábbá - egészen a kinevezésig - egy törökországi beruházás munkálatai­ban is. Családos ember, egy fia és egy lánya van, nem áll szándékában visszatelepülni Százhalombattára. Kinevezéséhez gratulálunk, sike­res eredményes munkát kívánva. KOLOZSI I A VÉLEMÉNYEK MEGOSZLANAK ÁTFESTETT UTCATÁBLÁK Szerkesztőségünk a statisztikai tu­dományosság igénye nélkül, spontán telefon megkérdezéses módszerrel megkísérelte feltérképezni, hogyan fogadta a lakosság az Oktatási, Köz­művelődési és Vallási Bizottság in­dítványát egyes utcanevek megvál­toztatásáról. Ezekből készítettünk rö­vid véleménycsokrot. H.J. Rózsa F. krt.: Szerintem ma­radjon úgy, ahogy volt. Már minden­ki megszokta. J. J. Vöröscsillag u.: Már számí­tottunk rá, és örülünk az új Vörös­marty Mihály utcanévnek. Azt hiszem, a szomszédoknak is tetszeni fog.^ Á.F. Rózsa F. krt.: Ha célszerű az utcanév változtatás egyetértek ve­le, de csak azért, mert most éppen ez a divat, nem. Nyilván az átlagember többet tud Erkel Ferencről, mint Ró­zsa Ferencről, de én elkötelezett va­gyok. Kommunista voltam, ezért ellenzem utcánk nevének megváltoz­tatását. K. J. Kun Béla utca: Egyetértek a névváltoztatással.Az más kérdés, hogy nem tudom mi a Szkela név. H.J. Rózsa F. krt.: Szerintem jó a régi utcanév. Sok költséggel jár a mi családunkra nézve is a névváltozta­tás. P.J. Asztalos J. u.: Nem értek egyet az utcanév változtatással, és ebben a kérdésben nem vagyok egye­dül. írásban is folyamodtunk, hogy hagyják úgy, ahogy van. Kinek van kedve ki- és bejelentkezni, és végig csinálni az ezzel járó herce-hurcát. Cs.A. Rózsa F. krt.: Szerintem nem a legfontosabb a városban az utcanév változtatás. Gondolom sok­ba is kerülhet. De ha a városatyák is úgy látják, hadd változzon meg az utcanév. N.Gy. Pataki István sz.: A Kodály Zoltán név többet mond nekem mint Pataki Istváné. Nekem nincs semmi kifogásom az utcanév változtatása ellen. Cs.T. Rózsa F. krt.: Én egyáltalán nem értek egyet a név változtatással. Igaz, nem sokat tudok Rózsa Ferenc­ről, de a város költhetné hasznosabb dologra is a pénzét. N.É. Rózsa F. krt.: Én postásként ijedt szemmel figyelek minden utca­név változtatást. Sok bajunk volt ak­kor is, amikor a számozásról áttértünk az utcanevekre. Én ellen­zem az ilyesmit. K.E. Ságvári sz.: Nem hallottam még erről a javaslatról. Nekem tet­szik a Lisz Ferenc sétány név, mert nincs semmilyen politikai mellék­­zöngéje a névnek. Nekem végülis mindegy, de nekem többet mond Liszt Ferenc neve. Ú.Gy. Rózsa F. krt.: A családban is megbeszéltük az utcánk nevének megváltoztatását, és nincs semmi­lyen ellenvetésünk az Erkel Ferenc név ellen. Lépcsőházbizalmi vagyok, és elbeszégetve a szomszédokkal, nekik is tetszik, bár tudom, a csalá­dok számára költséges lesz. De tilta­koznom kell a Csőcsorda utca ellen. Találhattak volna szebb nevet is. H.I. Ságvári sz.: Tanulmányaim alapján is úgy ítélem meg, hogy tisz­telnünk kell Ságvári Endre nevét. Itt nem az a lényeg, hogy kommunista volt, hanem az, hogy náci ellenálló volt, és a nyilas terror áldozata lett. Szerintem meg kell tartani a régi ut­canevet. K.Gy. Vöröscsillag utca: Nekem jobban tetszik a Vörösmarty Mihály utcanév. Többet mond nekem, és én támogatom. De nem tartom szeren­csésnek a szomszédos Csőcsorda ut­canevet. A városatyáknak ezt kétszer is át kellene gondolniuk. M.K. Ságvári sz.: Nekem semmi bajom a Ságvári névvel, nem tudom mi bajuk van vele. Nem csak Százha­lombattán, hanem országosan is lá­tom, hogy mindent át akarnak keresztelni. Én ezzel nem értek egyet, csak akkor, ha ez indokolt. M.L. Ságvári sz.: Egyetértek a névváltoztatással, és támogatom. Liszt Ferenc neve többet mond ne­kem mint a Ságvári Endre, Sz. J. A "SZABADSÁG NAPJA" 1991. június 30-i százhalombattai programja: 17.30- 18.30 Térzene 18.30- 19.00 A Forrás Néptáncegyüttes műsora 19.00- 20.00 Szavalat Ünnepi beszédet mond: Balla Károly, MDF elnök Szavalat Szózat Ökumenikus istentisztelet Himnusz 20.00- 21.00 Harangszó A megemlékezés helyszíne: a városi főtér, rossz idő esetén a Pár­­tok Háza tanácsterme. Rendező szervezetek: SZDSZ., FIDESZ., MDF., KDNP., FKGP. helyi alapszervezetei. A TARTALOMRÓL TÁJÉKOZTATÓ A LAKÁSELADÁSOKRÓL ❖ BALLAGÁS UTÁN ❖ LOTTÓ-PARANOIA ❖ ÉRMET ÉRŐ TÁNCLÉPÉSEK ŐRÖK NÉLKÜL A közelmúlt egyik fekete­ dobo­zos dokum­entumfilmjében -­­"Az őrök elmentek" című/ - így fogalma­zott Losonczi Ágnes szociológus: "Az ember csak azért lehet felelős, aminek ura." Nos, június 30.-val ceremoniszti­­kusan is birtokosa lesz Magyaror­szág annak a jussnak, amely jog szerint ugyan mindig is e nemzetet illette, mégis csak ritkán és rövid idő­szakokra volt az övé. Az őrök való­ban elmentek! Negyvenhat év kellett hozzá, hogy Záhonynál becsukódjon mögöttük a kapu. Emberöltőnyi idő...! Most, hogy elmúlt, az egész vala­hogy sokkal fájóbb, mint a minden­napjaink voltak. Fájóbbak az elvetélt évek, a hazugságban megérlelt és megcsömörlött generációk. Fájóbb, hogy a nagy testvér a "szabad­sághozó" jogán mennyi mindenre rá­ülhetett, s hogy történelmünket, gazdaságunkat, kultúránkat, szel­lemiségünket, egészségünket így és ennyire meghatározhatta. Fájóbb, hogy ennyi áldozatot követelt. Kicsit úgy vagyunk most, mint a régóta áhí­tott játékkal a gyermek, már csak fenntartásokkal tudtunk örülni neki. Kicsit felem­l eufória a miénk... Fölidéződik bennem, ahogy na­ponta sulykolták belénk, milyen szép, jó, igazságos és bölcs ez a rend, s hogy mindig szebb, jobb és igazsá­gosabb lesz. Megtanultuk, hogy min­den hatalom a dolgozóké, s hogy legfőbb érték az ember. De nem esett szó a ‘45- ben elvitt magyar-külföldi vegyesvállalatokról, a Nemzeti Bank felnyitott és kifosztott széfjeiről, a 200 millió dolláros jóvátételi követe­lésről, a meghurcoltatásokról, letar­tóztatásokról és koholt perekről, az erőszakszervezetek és büntetőtábo­rok önkényéről, a káderpolitikáról és politikai megbízhatatlanságról, a mindenütt és mindenben megnyilvá­nuló párthatalomról... Tudjuk, ‘56 őszén túlcsordult a pohár. Elemi erővel tört fel a letiport­ság, a kiszolgáltatottság, a megalá­­zottság dühe. Egyetlen fájdalmas jajkiáltás volt az ország. A forradalom vajúdások közt és vérben született, akár az élet, de még tisztára mosdatni sem maradt idő. November 3-án a magyar kül­döttség tárgyalni indult és maga sem tudta midőn asztalhoz ült, hogy e perctől fogoly vagy halott. Pedig már közel kétezer harckocsi és százezer fősnél nagyobb hadsereg állt készen a bevonulásra, hogy tudtunkra adja, kié a föld. Még el sem hallgathattak a fegy­verek, de már pontokba szedve várt az új ideológia, hogy mindenhez elvi igazolást adjon. Még be sem süppedt a föld az elesettek, a kivégzettek teste felett, s már újra szovjet­ mintájú szö­vetkezeteket, gazdasági csodát, tár­sadalmi berendezkedést, alapot és felépítményt építettünk. Hittük-e igazán vagy sem? Ebben éltünk, mert ebben kellett élnünk. A világ még akkorát is tudott fordulni, hogy mi váljunk megszállóvá, mert így kí­vánta a testvériség és annak legfőbb őrei... Valami fergeteges új időszámítás kellett, hogy fölrázzon, hogy rések táguljanak a vasfüggönyön, hogy örökre eleméssze azt a történelmi korhadás, gorbacsovi nyitás kel­lett, Orbán V V­iktor "szentségtörő" be­széde, két éve a Hősök terén. S még így sem volt biztos, így sem volt ve­szélytelen. Aki börtönben ül, mindig téve­désben él: úgy hiszi, őt zárták be - pedig csak a rácsokat! Vajon jelké­pes-e, amikor Silov altábornagy utol­só katonaként elhagyja Magyaror­szágot? Vajon felemás eufória a mi­énk? A magyar­­ nyakas fajta. Sem törököt, sem labancot, sem németet, sem oroszt nem tűr meg a hátán. Az őrök elmentek, s aminek urai lettünk, azért mostantól mi vagyunk a felelősek. Szilasi György A VON­AL VÉGÉN• Závoda Endre a Magyar Rádió Kabarészínpadának főmunkatársa­ ­ A közelmúltban napvilágot látott Sándor György "h­umoralista" egy nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy kormánypárti humorista lesz. Létezik-e kormánypárti humor,­­ a jelenlegi kormányra gondolt, vagy a mindenkorira? - Erre a kérdésre neki kellene válaszolnia, nem szeretnék téves feltevé­sekbe bocsátkozni. Szerintem ez is egyfajta sajátságos humor nála. Aki ismeri őt, az tudja ez a megnyilatkozása is azt jelzi, hogy a humort változatlanul műveli. Ő sohasem politizált direkt módon, morális tartása pedig jottányit sem változott.­­ A hirtlen kiteljesedő szólás- és sajtószabadság közepette az ember hajlamos azt hinni, hogy most már valóban átvágtunk minden gátat, így kimondani is mindent lehet. Ebben a közegben könnyeb vagy nehezebb a kadérészínpad szerkesztőinek dolga? - Tagadhatatlanul nehezebb politizálni. Nem mintha bármi is megkötné a kezünket! De nem egyszerű megtalálni azt a pontot, amire érdemes "rálőnünk". Ugyanis túl sok a célpont! Ez a korábbi években sokkal egyszerűbb volt. Az emberek érzékelik a fonákságokat, és soha ennyire nem volt szükségük a felszabadult jókedvre. Ezért nekünk elsősorban a súlyponti kérdéseket kell megállapítanunk, és ahhoz kell szabnunk az iróniát. Reméljük nem eredménytelenül. Ehhez sok sikert kívánunk, és sok jó viccet magunknak! - ila -

Next