Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-26 / 13. szám
ttTi SZÁZHALOMBATTAI VÁROSI KÖZÉLETI LAP ÁRA 5-Ft 1991. június 26. IV. ÉVFOLYAM 13. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN Új vezérigazgató a DHV-ban Ünnepélyes körülmények között iktatták be június 21-én délelőtt 10 óra körül a Dunamenti Hőerőmű Vállalat új vezérigazgatóját, Újhelyi Gézát. A szertartás levezető elnöke Kolozár György volt. Dr. Halzl József, MVMT vezérigazgató bevezetéje után sor került a hivatalos kinevezésről szóló okirat átnyújtására. Ezt követően Újhelyi Géza tartott rövid beszédet, majd dr. Járosi Márton MVMT vezérigazgató helyettes vázolta a magyar energetika helyzetét és távlatait. Az ünnepélyes beiktatási ülést Kolozár György rekesztette be. Arról is értesültünk, hogy Kolozár György egészségi állapotára hivatkozva, hivatalosan kérte nyugdíjaztatását. Az új műszaki vezérigazgató helyettes Szilvási Ernő lesz.* Újhelyi Géza 1934. január 2-án született Budapesten. Gimnáziumi évei után a fővárosi Műszaki Egyetemen nyert diplomát hőerőgépészeti szakon, 1957-ben. "Tanuló évét" a Csepeli Erőműnél töltötte el, majd a Komlói Erőműnél dolgozott 1962- ig. Egy sajnálatos baleset kapcsán - melynek során az erőmű két vezetője meghalt, kettő pedig súlyosan megsebesült - nyakába szakadt a Komlói Erőmű vezetése. 1962-ben települt át Százhalombattára, (a DHV megalapításának esztendejében), üzemvezetői minőségben. Talán akkor élte a Hőerőmű a legszebb éveit Csenterics Sándor igazgató vezetése alatt. 1977-ben amikor az Erőmű építése befejeződött, és fejlesztésre nem volt kilátás, újabb feladatok után nézett. Az ERBE-nél kapott új munkát, újabb feladatokat. Részt vett az atomerőmű szerződéskötési tárgyalásaiban, építésében és üzembehelyezésében, majd különféle feladatokat kapott a magyarországi erőművek rekonstrukciós munkálataiban, részt vett továbbá - egészen a kinevezésig - egy törökországi beruházás munkálataiban is. Családos ember, egy fia és egy lánya van, nem áll szándékában visszatelepülni Százhalombattára. Kinevezéséhez gratulálunk, sikeres eredményes munkát kívánva. KOLOZSI I A VÉLEMÉNYEK MEGOSZLANAK ÁTFESTETT UTCATÁBLÁK Szerkesztőségünk a statisztikai tudományosság igénye nélkül, spontán telefon megkérdezéses módszerrel megkísérelte feltérképezni, hogyan fogadta a lakosság az Oktatási, Közművelődési és Vallási Bizottság indítványát egyes utcanevek megváltoztatásáról. Ezekből készítettünk rövid véleménycsokrot. H.J. Rózsa F. krt.: Szerintem maradjon úgy, ahogy volt. Már mindenki megszokta. J. J. Vöröscsillag u.: Már számítottunk rá, és örülünk az új Vörösmarty Mihály utcanévnek. Azt hiszem, a szomszédoknak is tetszeni fog.^ Á.F. Rózsa F. krt.: Ha célszerű az utcanév változtatás egyetértek vele, de csak azért, mert most éppen ez a divat, nem. Nyilván az átlagember többet tud Erkel Ferencről, mint Rózsa Ferencről, de én elkötelezett vagyok. Kommunista voltam, ezért ellenzem utcánk nevének megváltoztatását. K. J. Kun Béla utca: Egyetértek a névváltoztatással.Az más kérdés, hogy nem tudom mi a Szkela név. H.J. Rózsa F. krt.: Szerintem jó a régi utcanév. Sok költséggel jár a mi családunkra nézve is a névváltoztatás. P.J. Asztalos J. u.: Nem értek egyet az utcanév változtatással, és ebben a kérdésben nem vagyok egyedül. írásban is folyamodtunk, hogy hagyják úgy, ahogy van. Kinek van kedve ki- és bejelentkezni, és végig csinálni az ezzel járó herce-hurcát. Cs.A. Rózsa F. krt.: Szerintem nem a legfontosabb a városban az utcanév változtatás. Gondolom sokba is kerülhet. De ha a városatyák is úgy látják, hadd változzon meg az utcanév. N.Gy. Pataki István sz.: A Kodály Zoltán név többet mond nekem mint Pataki Istváné. Nekem nincs semmi kifogásom az utcanév változtatása ellen. Cs.T. Rózsa F. krt.: Én egyáltalán nem értek egyet a név változtatással. Igaz, nem sokat tudok Rózsa Ferencről, de a város költhetné hasznosabb dologra is a pénzét. N.É. Rózsa F. krt.: Én postásként ijedt szemmel figyelek minden utcanév változtatást. Sok bajunk volt akkor is, amikor a számozásról áttértünk az utcanevekre. Én ellenzem az ilyesmit. K.E. Ságvári sz.: Nem hallottam még erről a javaslatról. Nekem tetszik a Lisz Ferenc sétány név, mert nincs semmilyen politikai mellékzöngéje a névnek. Nekem végülis mindegy, de nekem többet mond Liszt Ferenc neve. Ú.Gy. Rózsa F. krt.: A családban is megbeszéltük az utcánk nevének megváltoztatását, és nincs semmilyen ellenvetésünk az Erkel Ferenc név ellen. Lépcsőházbizalmi vagyok, és elbeszégetve a szomszédokkal, nekik is tetszik, bár tudom, a családok számára költséges lesz. De tiltakoznom kell a Csőcsorda utca ellen. Találhattak volna szebb nevet is. H.I. Ságvári sz.: Tanulmányaim alapján is úgy ítélem meg, hogy tisztelnünk kell Ságvári Endre nevét. Itt nem az a lényeg, hogy kommunista volt, hanem az, hogy náci ellenálló volt, és a nyilas terror áldozata lett. Szerintem meg kell tartani a régi utcanevet. K.Gy. Vöröscsillag utca: Nekem jobban tetszik a Vörösmarty Mihály utcanév. Többet mond nekem, és én támogatom. De nem tartom szerencsésnek a szomszédos Csőcsorda utcanevet. A városatyáknak ezt kétszer is át kellene gondolniuk. M.K. Ságvári sz.: Nekem semmi bajom a Ságvári névvel, nem tudom mi bajuk van vele. Nem csak Százhalombattán, hanem országosan is látom, hogy mindent át akarnak keresztelni. Én ezzel nem értek egyet, csak akkor, ha ez indokolt. M.L. Ságvári sz.: Egyetértek a névváltoztatással, és támogatom. Liszt Ferenc neve többet mond nekem mint a Ságvári Endre, Sz. J. A "SZABADSÁG NAPJA" 1991. június 30-i százhalombattai programja: 17.30- 18.30 Térzene 18.30- 19.00 A Forrás Néptáncegyüttes műsora 19.00- 20.00 Szavalat Ünnepi beszédet mond: Balla Károly, MDF elnök Szavalat Szózat Ökumenikus istentisztelet Himnusz 20.00- 21.00 Harangszó A megemlékezés helyszíne: a városi főtér, rossz idő esetén a Pártok Háza tanácsterme. Rendező szervezetek: SZDSZ., FIDESZ., MDF., KDNP., FKGP. helyi alapszervezetei. A TARTALOMRÓL TÁJÉKOZTATÓ A LAKÁSELADÁSOKRÓL ❖ BALLAGÁS UTÁN ❖ LOTTÓ-PARANOIA ❖ ÉRMET ÉRŐ TÁNCLÉPÉSEK ŐRÖK NÉLKÜL A közelmúlt egyik fekete dobozos dokumentumfilmjében -"Az őrök elmentek" című/ - így fogalmazott Losonczi Ágnes szociológus: "Az ember csak azért lehet felelős, aminek ura." Nos, június 30.-val ceremonisztikusan is birtokosa lesz Magyarország annak a jussnak, amely jog szerint ugyan mindig is e nemzetet illette, mégis csak ritkán és rövid időszakokra volt az övé. Az őrök valóban elmentek! Negyvenhat év kellett hozzá, hogy Záhonynál becsukódjon mögöttük a kapu. Emberöltőnyi idő...! Most, hogy elmúlt, az egész valahogy sokkal fájóbb, mint a mindennapjaink voltak. Fájóbbak az elvetélt évek, a hazugságban megérlelt és megcsömörlött generációk. Fájóbb, hogy a nagy testvér a "szabadsághozó" jogán mennyi mindenre ráülhetett, s hogy történelmünket, gazdaságunkat, kultúránkat, szellemiségünket, egészségünket így és ennyire meghatározhatta. Fájóbb, hogy ennyi áldozatot követelt. Kicsit úgy vagyunk most, mint a régóta áhított játékkal a gyermek, már csak fenntartásokkal tudtunk örülni neki. Kicsit feleml eufória a miénk... Fölidéződik bennem, ahogy naponta sulykolták belénk, milyen szép, jó, igazságos és bölcs ez a rend, s hogy mindig szebb, jobb és igazságosabb lesz. Megtanultuk, hogy minden hatalom a dolgozóké, s hogy legfőbb érték az ember. De nem esett szó a ‘45- ben elvitt magyar-külföldi vegyesvállalatokról, a Nemzeti Bank felnyitott és kifosztott széfjeiről, a 200 millió dolláros jóvátételi követelésről, a meghurcoltatásokról, letartóztatásokról és koholt perekről, az erőszakszervezetek és büntetőtáborok önkényéről, a káderpolitikáról és politikai megbízhatatlanságról, a mindenütt és mindenben megnyilvánuló párthatalomról... Tudjuk, ‘56 őszén túlcsordult a pohár. Elemi erővel tört fel a letiportság, a kiszolgáltatottság, a megalázottság dühe. Egyetlen fájdalmas jajkiáltás volt az ország. A forradalom vajúdások közt és vérben született, akár az élet, de még tisztára mosdatni sem maradt idő. November 3-án a magyar küldöttség tárgyalni indult és maga sem tudta midőn asztalhoz ült, hogy e perctől fogoly vagy halott. Pedig már közel kétezer harckocsi és százezer fősnél nagyobb hadsereg állt készen a bevonulásra, hogy tudtunkra adja, kié a föld. Még el sem hallgathattak a fegyverek, de már pontokba szedve várt az új ideológia, hogy mindenhez elvi igazolást adjon. Még be sem süppedt a föld az elesettek, a kivégzettek teste felett, s már újra szovjet mintájú szövetkezeteket, gazdasági csodát, társadalmi berendezkedést, alapot és felépítményt építettünk. Hittük-e igazán vagy sem? Ebben éltünk, mert ebben kellett élnünk. A világ még akkorát is tudott fordulni, hogy mi váljunk megszállóvá, mert így kívánta a testvériség és annak legfőbb őrei... Valami fergeteges új időszámítás kellett, hogy fölrázzon, hogy rések táguljanak a vasfüggönyön, hogy örökre eleméssze azt a történelmi korhadás, gorbacsovi nyitás kellett, Orbán V Viktor "szentségtörő" beszéde, két éve a Hősök terén. S még így sem volt biztos, így sem volt veszélytelen. Aki börtönben ül, mindig tévedésben él: úgy hiszi, őt zárták be - pedig csak a rácsokat! Vajon jelképes-e, amikor Silov altábornagy utolsó katonaként elhagyja Magyarországot? Vajon felemás eufória a miénk? A magyar nyakas fajta. Sem törököt, sem labancot, sem németet, sem oroszt nem tűr meg a hátán. Az őrök elmentek, s aminek urai lettünk, azért mostantól mi vagyunk a felelősek. Szilasi György A VONAL VÉGÉN• Závoda Endre a Magyar Rádió Kabarészínpadának főmunkatársa A közelmúltban napvilágot látott Sándor György "humoralista" egy nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy kormánypárti humorista lesz. Létezik-e kormánypárti humor, a jelenlegi kormányra gondolt, vagy a mindenkorira? - Erre a kérdésre neki kellene válaszolnia, nem szeretnék téves feltevésekbe bocsátkozni. Szerintem ez is egyfajta sajátságos humor nála. Aki ismeri őt, az tudja ez a megnyilatkozása is azt jelzi, hogy a humort változatlanul műveli. Ő sohasem politizált direkt módon, morális tartása pedig jottányit sem változott. A hirtlen kiteljesedő szólás- és sajtószabadság közepette az ember hajlamos azt hinni, hogy most már valóban átvágtunk minden gátat, így kimondani is mindent lehet. Ebben a közegben könnyeb vagy nehezebb a kadérészínpad szerkesztőinek dolga? - Tagadhatatlanul nehezebb politizálni. Nem mintha bármi is megkötné a kezünket! De nem egyszerű megtalálni azt a pontot, amire érdemes "rálőnünk". Ugyanis túl sok a célpont! Ez a korábbi években sokkal egyszerűbb volt. Az emberek érzékelik a fonákságokat, és soha ennyire nem volt szükségük a felszabadult jókedvre. Ezért nekünk elsősorban a súlyponti kérdéseket kell megállapítanunk, és ahhoz kell szabnunk az iróniát. Reméljük nem eredménytelenül. Ehhez sok sikert kívánunk, és sok jó viccet magunknak! - ila -