Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-01 / 1. szám

A KISZ a párt leghűségesebb harcostársa­ A KISZ alig egy hónapja­­ bontott zászlót. Nem könnyű­­ feladatra vállal­kozott. Jól tud­­j­juk, hogy az októberi ellen­­­­forradalmi események az if­júság egy részének fejét meg­­s­zavazták. Az ellenforradalmi események olyan légkört te­­­­remtettek hazánkban, hogy­­ a már több éve működő egy­­­­séges ifjúsági szervezet, DISZ felbomlott. Mi azt tart­­a­juk, hogy könnyebb lett volna­­ már a meglévő egységes ifjú­­­­sági szövetségből a hibákat kijavítani, mintsem újból megkezdeni az egységesítést. Az ellenforradalomnak azon­ban nem a DISZ-en belüli hi­bák fájtak, hanem maga párt vezetése alatt dolgozó if­­­júsági szövetség. Hiszen lát­tuk az ellenforradalom nap­jaiban, hogyan szaporodtak gombamódra az ifjúsági szer­vezetek. Köztük jelentős szá­mú egyházi, jobboldali pár vagy más fasiszta jellegű if­júsági szervezetek. Az ellen­forradalmárokat az a gondo­lat vezette, hogy a magyar if­júságot felsorakoztassa a szo­cializmus, a párt, a Szovjet­unió, a proletárinternaciona­­lizmus ellen. Hogy ez nem si­­­­került, azt a Szovjetuniónak, az MSZMP és a munkás-pa­raszt kormány következetes politikájának köszönhetjük. November 4-e után a még meglehetős politikai zűrzavar napjaiban rétegszervezetek alakultak. Az itt dolgozó kom­munista fiatalok, igen kemé­nyen és odaadóan dolgoztak. Munkájuknak tudható be, hogy sikerült ezeket az ifjú­sági "íz, szervezeteket — V °SZ, MEPESZ, Diákszövetség — megtilz­tni az ellenforradalmi elemek­től, illetve azok nézeteitől és egyre fokozottabban sorakoz­tatták fel e szervezeteiket a forradalmi munkás-paraszt kormány mögé. Egyben vetették a Kommunista fél­If­júsági Szövetség létrehozásá­nak szükségességét. A párt vezetése alatt az e­l­múlt hónapokban az ifjú kom­munisták megyénkben is meg­kezdték létrehozását. KISZ-szervezeteink Létrejött a KISZ szervező megyei, járási, üzemi bizottsága. Ma már mintegy 70—80 KISZ- szervezet működik. Fon­tos üzemekben, mint a Cse­pel Autógyár, a váci üzemek, a pilisi bányák, Budakalászi Textilművek, a tsz-ekben, az állami gazdaságokban, a gép­állomásokon, középiskolák­ba A Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetemen, ahol működött a MEFESZ-bi­zottság, ugyanakkor több mint 1 200 tagja van a KISZ-nek. A­­ MEFESZ, megértve a helyes­­ irányt, az egységes ifjúsági szövetség létrehozásának szük­ségességét, feloszlott. örvendetes, hogy valamen­­­nyi szervezetünk igyekszik tok színt, érdekességet vinni a helyi program kialakításába. Szinte valamennyi szervezet gondolkodik a nyári kirándu­lások, táborozások megszerve­zésén. A KISZ megyei szer­vező bizottsága is ezt az igényt kívánja kielégíteni, amikor 250 fős ifjúsági sátortábort épít Balatonzamárdiban. Tervbe vettük a külföldi cseretábor létesítését is. A já­rási szervező bizottságok is hasonló elgondolások megva­lósítását: ifjúsági házak, if­­­­júsági klubok létesítését vet­ték tervbe Vácott, Cegléden, Nagykőrösön. Készülődnek szervezeteink a hatodi­k VIT- re, amelyet Moszkvában tar­tanak meg. A Csepel Autógyárban KISZ létrehozta az exportbri­n­gádokat, a pilisi bányában Ifjúsági KISZ-brigádot. Több üzemben a fiatal műszakiak kezdik meg a KISZ megbízá­sából a termelés különböző te­rületén a termelékenység, ön­költségcsökkentés végrehaj­tását. Ahogyan a párt november 4 után világos, nyílt, őszinte, határozott fellépésével, intéz­kedéseivel nyerte meg a tö­megeket, a párttagságot. KISZ is az első perctől kezd­­­ve nyíltan hirdette, hogy a marxizmus a lenin­izmus szel­lemében a párt vezetése alatt dolgozik a szocializmus épí­tésén. Azt is megmondjuk, a KISZ harci szervezet. Sorai­ba tömörít minden olyan be­­csületes, osztályhű, munkás, paraszt, értelmiségi és diák­fiatalt, mindazokat, akik nem nem vettek részt az ellenfor­radalom fegyveres harcaiban és egyetértenek a párt és a KISZ programjával. Olyan szervezeteket hozunk létre, amelyeknek tagsága munká­val, tanulással, ha kell, fegy­verrel a kézben is helyt áll a párt mögött a szocializmus építésében, megvédésében. Eddigi munkánk csa­k a kez­det. Sok még a lehetőség. A megye minden helységében, intézményében, üzemében­­ haladó gondolkodású és kom­­­munista fiatalok kezdemé­nyezzék a KISZ megalakulá­­ sát­ . . . Kovács Lajos, a KISZ megyei titkára. rr,»i MEGillCirlav Ünnepélyesen átadták a Rókus kórháznak a fran ia nép adományát A francia kormány tárcakö­zi segítő bizottsága két kórhá­zi osztály teljes felszerelését küldte el a francia nép ado­mányaként a Rókus­ kórház­­nak. A dr. Czeyda—Pommers­­heim Ferenc professzor ve­zetése alatt álló I-es számú se­bészeti osztály száz, dr. Réthi Aurél professzor orr-, gége-, bronchológiai osztálya 32 ágyat kapott az összes hoz­zá tartozó bútorokkal, taka­rókkal és ágyneművel. Mind­két osztályt a legkorszerűbb gyógyászati berendezésekkel, hordozható röntgenkészülékek­kel, diatermiás gépekkel, al­­t­atóberendezéssel, műszerek­kel, műtőasztalokkal stb lát­ták el. Az ajándékot a Nem­zetközi Vöröskereszt bizottság és a Magyar Vöröskereszt köz­vetítésével juttatták a kór­házba. Kedden délben az I-es szá­mú­­ sebészeti osztály újonnan felszerelt műtőjében ünnepé­lyesen adták át a berendezése­ket a kórháznak. Az ünnepsé­gen megjelent dr. Dubovetz László főosztályvezető, az­­ Egészségügyi Minisztérium,­­ Szigeti Károly osztályvezető­­ a Külügyminisztérium képvi­­­seletében. Szabó Károly, a­­ kórházat fenntartó Pest me­­­­gyei tanács VB-elnöke, dr.­­ Szemantsik Jenő, a Rókus­i kórház igazgató főorvosa, dr.­­ Czeyda—Pommersheim Fe­­­­renc, dr. Földvári Ferenc, dr.­­ Horváth Boldizsár, dr. Klimkó­­ Dezső, dr. Nónay Tibor, a Ma­­­­gyar Vöröskereszt professzori kollégiumának tagjai, dr. Killner György, a Magyar Vö­röskereszt ügyvezető főorvosa és a magyar orvostársadalom számos kiválósága. Ott voltak dr. Collette Bouely, Henriette Farcat asszony, dr. Marie- Lousei D‘ Harcourt asszony, a francia tárcaközi segítő bi­zottság küldöttei, a budapesti francia követség több tag­ja. Anna Pfirter, a Nemzetkö­zi Vöröskereszt bizottság osz­tályvezetője, Pierre Schrade, a Nemzetközi Vöröskereszt bi­zottság magyarországi kül­döttségének helyettes vezetője és a küldöttség több tagja. Jugoszláviai vendégszereplésre készül Lórév község huszonhét tagú szövetkezeti kulturális csoportja A Lórévi Földművesszövet­kezet huszonhét tagú délszláv nemzetiségű kulturális cso­portját az elmúlt években országszerte megismerték. Az együttes most jugoszláviai vendégszereplésre készül szerb nyelvű énekekkel, egyfelvo­­násos színdarabokkal, vala­mint magyar és délszláv népi táncokkal. A szorgalmas pró­bák közben — nagyrészt tár­sadalmi munkával, a helyi EPOSZ-szervezet, földműves­szövetkezet és a Keleti Fény Termelőszövetkezet segítségé­vel megkezdték a kétszáz sze­mélyt befogadó művelődési otthonuk építését. (MTI) 1951. MÁJUS 1. ! ÉS MÉGIS LETT VÖRÖS MÁJUS... | Virágos, vöröszászlós plakátok, díszítik az utcákat, a tereket. Állok az egyik plakát előtt, betűzöm a feliratát: | ÉLJEN MÁJUS 1. Tavasz van, ragyog a napfény, a mámorító orgonaillattól terhes a levegő. Gyerekek han­­­­curozna­k, fiatalok sétálnak szerelmesen összesimulva. § Minden az életről beszél... És előttem megjelenik egy­­ másik kép. i Jeges szél süvített a budai hegyek felöl. Zuhogott,­­ zuhogott az eső, mosta a véres utcákat. Pesten, valahol­­ a Köztársaság tér irányában fegyverek dörögtek. A pisz­­­­kos, szürke felhők leszálltak egészen a Duna zavaros­­ vízére. Sirályok keringtek, csapkodtak a folyam hullámai­­ fölött. Kísérteties idő ...A Lánchíd vasvázán nemzeti­­­ szin keretes, kézzel írott kis pla­kátok sorakoztak. Egy te­­nyérnyi papír volt csupán, mégis ordítva tolakszik újra­­­­ és újra elém: — „Szabad hazát, szabad földet — Vörös­­ május nem lesz többet!“ De kinek szabad haza és kinek szabad föld az, aki vörös május nem lehet többet? A plakát szerkesztői n­éány nappal előbb még a szocializmus hibáinak kijavít­sáról kiáltoztak és íme a folytatás: el akarják törölni munkásszolidaritás ünnepét, május elsejét. Kik gyűlölték annyira ezt a napot? Horthy úri bar­dája: tőkések, földbirtokosok, a katonatisztjeik, főpapok. Gyűlölték a munkások ünnepét a letűnt évtizedek alatt —­­« ne feledjük — gyűlölik ma is ! 1945 óta fogcsikorgatva vették tudomásul, hogy a­­ munkások, parasztok, értelmiségiek, vörös és nmzetiszínű­­ zászlók alatt szabadon­­ ünnepelhetik a dolgozók testvéri­­ összefogásának napját. A nép hatalmát összezúzni akaró ellenforradalmi f őrjöngésben azonnal felvisított a május elsejei ünnep el­­­­törlését követelő aljas hang. Két év telt el azóta és ma a magyar nép újra boldo­­­­gan ünnepli a dolgozók szolidaritásának nagy napját. Kö­­­­szönti azt az összefogást, mely 1956 novemberében sokat­­ szenvedett népünknek másodszor adta vissza szabadságát. I Csütörtökön délután Pesterzsébeten: jutalomsorsolás, lotto-húzás Május 2-án, csütörtökön ismét két lotto-sorsolás lesz. A Sportfogadási és Lotto Igaz­gatóság ekkor rendezi meg együtt az április havi lotto ju­talomsorsolást és az esedékes kilencedik heti lotto-húzást. A sorsolást délután 5 órai kezdettel Pesterzsébeten, a Vasas székházban tartják. Az igazgatóság a jutalom­­sorsolás eredményéről nyere­­ményjegyzéket készít, amelyet legkésőbb hétfőn minden toto­­lotto kirendeltségén, az OTP- fiókokban, postahivatalokban, s a nagyobb forgalmú lottó­­bizományosoknál megnézhet­nek a lotto­ játékosok. (MTI) Felavatták József Attila emléktábláját egykori iskolája falán A proletárköltő nevét viselő úttörőcsapat alakult Budapesten, a IX. kerület, Mester utca 67. számú általá­nos iskola padjai között né­hány évtizeddel ezelőtt József Attila, a halhatatlan proletár­költő tanult. Ennek emlékére a Fővárosi Emlékműfelügyelő­ség márványtáblát helyezett el az iskola falán. A táblát Bojtor György, a IX. kerületi tanács elnöke bensőséges ün­nepségen adta át. Ez alkalomból megalakult az iskola úttörő csapata, amely József Attila nevét viseli. Az úttörőcsapatnak a Gyapjúfonó dolgozói Magyar csapat­­zászlót ajándékoztak. (MTI) /itmmiiimiiHiimintiinmtMmmiiittmitiHittimtmiiiiiimtHiuiimiMimiiiiiiiMiiHiiimnittimitHiiiinmMiniMiiimmttnmnii A Szaktanács Elnökségének május elsejei felhívása A Szaktanács Elnöksége május elseje alkalmából fel­hívást bocsátott ki, mely töb­bek között a következőket mondja: Május elsején minden mun­kás szívében ez a jelszó él: „Világ proletárjai egyesülje­tek!“ A munkások nemzetkö­zi összefogása, a béke, a szo­cializmus végső győzelmének feltétele és záloga. Hogy mit jelent a munkások összefogá­sa, az elvtársi szolidaritás, ar­ról mi, magyar dolgozók min­­denkinél jobban meggyőződ­hettünk az október-novembe­ri ellenforradalom napjai­ban és azt követően. A világ dolgozói mozdultak meg né­pünk segítésére, a sebek gyó­gyítására. Vérük áldozásával­­ segítettek a szovjet dolgozók­ P a francia és az olasz mun­kások harca is segített, akik visszaverték a fasiszta bandi­ták­ támadásait, amelyeket szervezeteik ellen indítottak.­­Május elsején, amikor há­lával gondolunk a segítsé­günkre siető országok mun­kásosztályaira — mindenek­előtt a hatalmas szovjet néps­ze­­!-, az ü­nnepségek közepet­­te is gondoljunk a holnapra! Indítsunk harcot a magyar nép gazdasági felemelkedésé­ért, a proletárdiktatúra meg­szilárdításáért, a szocializmus további építéséért! Az MSZMP Központi Bizottsága politikai előadássorozatának következő előadása: „A­z MSZMP - a munkásosztály forradalmi pártja” A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikai Központi Bizottsága előadássorozatának következő előadására május 6-án, hétfőn délután 5 órakor kerül sor a Néphadsereg Köz­ponti Tiszti Házában (V. kerü­let, Váci utca 38.) Ez alkalom­mal Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Intéző Bi­zottságának tagja tart elő­adást „Az MSZMP — a mun­kásosztály forradalmi pártja” címmel. (MTI) — Igen, értettem... feltétlenül ki­megyek ... még ma... igen, várja­nak — s hátrasimította szőkésbarna hajfürtjeit. Szürkéskék szeméből su­gárzott a bizalom, a derű, az élet­kedv. Szívélyesen üdvözölt. Éppen a sári párttitkárral beszélt telefonon és ő ígérte, hogy még aznap kimegy segíteni a rizsföld ügyében. Riport­­úton voltam a társulási formák után érdeklődve. — Jöjjön velem. Sáriba, ott éppen rizstermelési csoport alakul Van még vita a föld körül, de megold­juk. Jövőre már rizst itt, a Duna-Tisza közén­ termesztünk Az Átok­­csatorna kezünk nyomán áldást hoz a falusiaknak — fordult felém. Máris lelkesen magyarázta, hogy mennyi érték kallódik el, mert nem megfelelően hasznosítják a földeket, pedig a járásnak minden adottsága ugyan, hogy a közeli Budapest ele,«, m­ája legyen. Számolt, érvelt, tervezett, agitált, vitatkozott, hogy másokon segítsen. Munkánk sokszor hozott össze a ké­sőbbiek során is. Az egyik megyei összejövetel után megkértem, széljen életéről munkásságáról be­— szerényen hárította el a kérést. Mások, a barátai, munkatársai be­széltek róla. Így­ tudtam meg, hogy Biksza Miklós, egy falusi foltozóvar­ga nyolcadik gyermeke. 33 éves, nős, van egy aranyos kisfia. Nagy akarással sajátította el villanyszerelő szakmát. Inasévei, a a falusi mesterember gorombaságai, a .­.mesterné nagyságos asszony“ sze­szélyei a kis Mikiből gondolkodó, a mások életével is törődő Miklóst fa­ragtak. Felszabadulás után a MADISZ soraiban találjuk és 23 éves, amikor belép az MKP-ba. Ettől kezdve élete eggyé forr a párttal. A környező községekben szervezi a parasztokat. Harcol a koalíciós part­nerekkel. Vácra kerül, szervező tit­kárként dolgozik. Pártiskolára kül­dik, tanulásban is kitűnik. Olyan hévvel, odaadással sajátítja el a marxizmus—leninizmust, hogy vis­­­szatartják előadónak. Nagy szere­tettel neveli elvtársait. Türelmesen magyarázza a párt igazát. Nappal tanít, éjjel tanul. Kétéves pártfőis­kolát végez. A párt kéri a városok legjobb kommunistáit, jelentkezzenek falusi munkára. Bik­sza elvtárs a jelentkezők között van. A dabasi járásba kerül titkár­nak. Látja a párt falusi politikájának fogyatékosságait. Szenvedélyesen küzd ellene. Cikkeket ír a megyei lapban a dolgozó parasztok terme­lési biztonsága megteremtésének ér­dekében. Kiáll az alacsonyabb szö­vetkezeti társulási formák bevezeté­se mellett. Vallja, hirdeti, hogy csakis az önkéntesség betartásával a helyi sajátosságokat figyelembe vé­ve lehet tovább jutni a szövetkezés útján. Rizstermelő csoportot szervez Sári községben. Verekszik a minisztérium­ban a begyűjtés enyhítéséért. 1956 februárjában a­ járás kommu­nistái újra első titkárnak vállo­­tják. Boldog, mikor 1956 nyarán beta­karítják a sári rizsföldekről az első termést. A párt központi vezetésébe új, haladó erők kerülnek, örül neki. Pesten készül a szövetkezeti nyug­díjtörvény. A begyűjtés eltörlésé­ről szóló és a termelési biztonság megteremtését elősegítő törvényter­vezet. Úgy érzi, hogy nem hiába küzdött, harcolt. És október 23-án kirobban az el­­lenforradalmi felkelés Budapesten. Biksza Miklós elvtárs a helyén marad, szervezi a demokratikus és szocialista erőket, öt napig sikerül a rendet, a nyugalmat a járásban fenn­tartani. Október 28-án betörőkből, gyilko­sokból álló ellenforradalmi fegyve­res banda támadja meg a járási rendőrkapitányságot, a katonai ki­egészítőt, fosztogat fegyvereket ra­bol, s előkészíti a talajt a horthysta elemek visszatérésére. November 1-én Biksza elvtárs il­legalitásba kényszerül de már 5-én szervezi az MSZMP-t. Küzd az el­lenforradalmárok ellen, a párt élén rendezi a szocialista erők sorait. Majd az MSZMP járási ideiglenes intéző bizottsága elnökének választ­ják meg. Az ellenforradalom igyekszik le­járatni, hogy a párt szervezését ez­zel is akadályozza. Rágalmazzák, úgy állítják be, mintha a falusi hibák egyedüli okozója ő volna. A járás dolgozói bíznak benne, az ellenforradalmárok annál jobban gyűlölik. A gyóni „nemzeti bizottság“ tagjai, Kövecses Ferenc nyilas csemete, büntetett előéletű egyetemista „nem­zetőr’“, Szabó Károly kulák és tár­sai meggyilkolására szövetkeztek. November elején két ízben is kere­sik Biksza elvtársat de nem talál­ják Dabason, a községeket járja. A helyzet kezd konszolidálódni. Az úgynevezett „forradalmi nemzeti bi­zottságokat“ feloszlatja a kormány. December 10-én egy borús napon Biksza elvtárs a járási tanács több dolgozójával Gyónra érkezik hogy visszaállítsák jogaiba a helyi taná­csot. A tanácsházán tárgyaló Bikszába beleköt Harmincz István iszákos egyén, volt „nemzetőrparancsnok”” és szidalmazások közben megüti. A tanácsháza előtt kisebb csoport fedezi Harminczot. Biksza látva a túlerőt, az embereket csitítva, távoz­ni készül. Harmincz utána ered, újra ütlegeli és biztatja a többieket is. Biksza elvtársnak sikerült kiszaba­dulni a támadók kezéből és a Jenő­­telep felé igyekszik, közben fegy­verét önvédelemből használja, a levegőbe lő. Az üldöző ellenforradal­mi társaság — Lakos János, Sziráki Mihály, Balla Pál, Miloszemi Pál. Lakos Pál — beéri, megkötözik Bik­sza elvtársat és kegyetlenül ütlege­lik, összetaposták arcát, mellét. Ek­kor érkezett meg a banda vezére, Kövecses, aki agyonlőtte Biksza Miklóst. A bestiális gyilkosság után a ter­rorista csoport vezetője, Kövecses megszökött. Harmincz István és társait a karhatalom letartóztatta és felettük a végleges ítéletet a nép­­bíróság tanácsa mondja majd ki. Biksza elvtárs bátran viselkedett és élete utolsó percéig küzdött az ellenforradalmárok ellen. Életének lángját ellenforradalmi bandita go­lyója oltotta ki. Egyszerű, tiszta életét a nép, a párt és a szocializmus ügyéért ál­dozta. Bátor volt a munkában, bá­tor és hős a halálban. Sírja felett őrt állunk. Emlékét megőrizzük. Élete példa lesz előttünk, munká­ját tovább folytatjuk. És amiért drága elvtársunk a legtöbbet, amit csak ember adhat, az életét adta — a szocializmus ügyét diadalra vis­­­szük. Gáli Sándor Legtöbbet, amit ember adhat...

Next