Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-01 / 1. szám

PEST M­EET­Ek I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM y .mZET . ^­­%VVTI^>Я MÁJUSI BEKÖSZÖNTŐ Az ünnepeknek is megvan maga sajátos élete. A tör­­tnelem fénytöréseiben más­­as oldaluk kerül fénybe, s­eg­int mások árnyékba me­n­nek. A felszabadulás előtt il­legális röpcédulákkal, ös­­­szevillanó szemekkel ün­nepelt az öntudatos munkás­ság szerte az országban, de az egyszerű embereket is felvillanyozta az ünnep har­ci feszültsége. Azután a felejthetetlen 1945-03 május 1, a felszaba­dult ország áradó, melegszí­­vű, lelkesedéstől túlcsorduló ünnepe... A későbbi május elsejék egyre nagyobb em­bertömeget vittek az utcák­ra, terekre, gazdagodott, színesedett a dekoráció, nőtt a vidámság. A győzelmes nép harsogó, örömteli ünne­pélyesvé vált a munkásosz­tály ünnepnapja. Az utóbbi években inkább a dekorá­ció szélesedett. Az idei május­i akusztiká­ja, csengése egészen más. Ismét ünnepibb az ünnep. A halálos veszélyből való sza­badulás, a megmentett mun­káshatalom, a megmentő proletárnemzetköziség nagy mementója. A pokol útja jószándékkal van kikövezve — mondja a közmondás. A politikai po­­kré-a-iu+fő útja a naciona­­­­litn­us-oltvacska köveivel kira­kott — korszerűsíthetnénk kissé az ódon népi bölcsessé­get. A nacionalista ködök­ben eltévedt százezrek szá­mára csak a proletárnemzet­köziség jelentette és jelenti a biztos utat. Ismét bebizonyo­sodott, hogy a nemzeti érdek, az i­gaz hazafiság elválasztha­tatlan a helyesen értelmezett nemzetköziségtől és minden kísérlet, amely elválasztja, vagy éppen szembe állítja vele, halálos veszélyt jelent. Nemzeti függetlenségünket, amelyet a titkos diplomácia zsibvásárain már elkótya­vetyéltek a hazaárulók, a szovjet hadsereg fegyverei mentették meg. Hová let­tünk volna a szocialista tá­bor katonai, anyagi, erkölcsi és elméleti segítsége nélkül? • „A magyar ügy, a nemzet­közi imperialista összeeskü­vés nagy hadjáratának csúcsakciója, legmagasabb felfutása és tegyük hozzá, legnagyobb kudarca is. Kezdete a nagy ellentáma­dásnak és a szocialista erők védelmi harcának nagy győ­zelme. Égő figyelmeztetés a magyar ellenforradalom, ria­dó és emlékeztető az egész munkásmozgalom számára és ugyanakkor a „nagy öt­let“, a nemzeti kommuniz­mus trójai falovának fiaskó­ja. A megtévesztő manőver nem sikerült. Az őrzők még éberebben vigyáznak a strá­­zsán, „Az “uszuló ordas esz­mék“ rohama megtört. A párizsi kommün elbu­kott annak idején. Hiába volt a francia proletárok eget ostromló hősiessége. A francia és a porosz bur­zsoázia nemzetközi össze­fogása fegyverrel döntötte meg. Ez volt a sorsa az 1919-es magyar proletár­hatalomnak is. A magyar burzsoáziát már legyőzte munkásosztályunk, de nemzetközi burzsoázia egye­n­sült ellenforradalmi had­seregeivel szemben a szo­cializmus erői akkor még gyengéknek bizonyultak. Az 1956-os magyar ellen­­forradalom kudarca meg­mutatja, milyen erős a szo­cialista világtábor és le­leplezi a kommunista mozga­lom válságáról kitalált áb­rándokat. Először a történe­lemben kénytelenek voltak fogcsikorgatva tűrni zsol­dosaik szétverését, sok mil­liós befektetéseik elveszté­sét. Ezért vált az idei má­jus 1 a nemzetközi munkás­­mozgalom harci összefogásá­nak nagy emlékeztetőjévé. Századok szenvedése, har­ca és áldozata kellett, hogy kiszenvedje a munkásosztály a maga legyőzhetetlen fegy­verét, a marxizmus—leniniz­­must, amelynek igazságait új­ra igazolta a történ­elem. Párt nélkül nincs proletárdiktatú­ra, proletárhatalom nélkül nincs szocializmus. Ezeknek az alapvető elveknek grá­­nitszilárdságát akaratlanul, de napnál fényesebben tolta az ellenforradalom.Iga­z párt újjászületett, ki­sebb, de erősebb, egysége­sebb, mint valaha. Az októbe­ri ellenforradalom kigyógyí­totta népünket az illúziókból. A munkásosztály az idei má­jus elsején, saját hatalmát, erejét, pártját ünnepli, a sza­bad munkát, az alkotást, maga gazda voltát. A dolgo­­­zó nép előtt világossá vált a nagy választás: Szocializ­mus, vagy kapitalizmus. A dolgozó nép hatalma, vagy tőkés elnyomás, szocialista demokrácia, vagy fasizmus. Harmadik út nem létezik. Ünnepel a munkásosztály. A gyárainkra áhítozó tőké­sek vad reményeit letörtük, ünnepelnek e dolgozó pa­rasztok, akiknek földje után már kinyúlt a gróf takách­­tolvajok, a mindszentyk ke­ze. Ünnepel a haladó értel­miség, akiknek álmait megszerkesztett szép harmó­­­nia világáról, a szocialista jövőről csaknem szétfújta az ellenforradalom. Május elseje a jóra, a szép­re, a békére, a jólétre áhítozó ember ünnepe. A szocialista törvényesség megsértése, a múltban mély erkölcsi lel­kiismereti válságot okozott és megsértette a becsületes emberekben a humanizmus élő eszméit. Ezt használta ki az ellenforradalom demagó­giája, amely a természetes­­ felháborodást a rendszer el­len fordította és huma­nizmusról szájalt, miközben a társadalomra szabadította a börtönök alvilágát, a gyil­kosokat, a horthysta böllér­­bicskások modern géppisz­tolyom utódait. A láz elmúlt. A májusi napfényben újra tündöklik a kommunista humánum. A mi társadalmi rendünk a ki­zsákmányolást, az elnyo­mást, a félelmet a szé­gyent akarja és fogja szám­űzni örökre. A forradalmi munkás-paraszt kormány ke­ménysége és határozottsága az igazi humanitás jegyében fogant. A kommunista moz­galom erkölcsi alapja újra szilárdul. A bizalom megint szárba szökkent. Ennek a bizalomnak, az éledő opti­mizmusnak, a szocialista em­berségnek ünnepe az idei május 1. A mi lapunk ma indul út­jára. Büszkék vagyunk arra, hogy az idei május 1 szülöt­teként kezdjük munkánkat. Az ünnepi tanulságok egy­ben a mi programunk. És olvasóink előtt fogad­juk, hogy tántoríthatatlan harcosai leszünk a prole­­tárnemzetköziségnek, amely megóvta a magyar proletárok hatalmát. Minden sorunkkal a pártot, a munkásosztályt, a dolgozó népet fogjuk szol­gálni, minden erőnkkel a kommunista humanizmus tiszta elvét fogjuk védeni. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA 00 FILLÉR A május elsejei budapesti seregszemle Impozáns felvonulással, ün­nepi nagygyűléssel köszönti a főváros népe az idei május el­sejét. A seregszemle már reggeli órákban megkezdődik. a Az egyes kerületi üzemek, vál­lalatok, intézmények mól a részükre kijelölt dolgo­útsza­kaszon gyülekeznek. Tíz óra előtt indul meg a felvonulók serege a nagygyűlés színhelye, a Hősök tere felé. A Hősök terén az ünnepi emelvényt a Millennium­i em­lékművel szemközt, a Magyar Ifjúság útja torkolatánál állí­tották fel. Ezen foglalnak he­lyet a nagygyűlés meghívott vendégei. Tíz órától kezdve a felvonulás befejezéséig kato­nazenekar, továbbá a Vándor­kórus és az Acélhang dalárda szórakoztatja a dolgozókat. A gyűlés a Himnusz hangjai­val kezdődik, majd a­­ megnyitó után Kádár János elvtárs mond ünnepi beszédet. Ünnepség lesz a Köztársaság téren is. Itt a budapesti kom­munista fiatalok átveszik párt ajándékát, egy vörös se­­­lyem zászlót, amelyen ez a jelmondat áll: Hűséggel a párthoz, hűséggel a néphez. A zás­zlóátadást fogadalomté­tel követi, majd a fiatalok együtt budapesti vonulnak az ünneplő dolgozókkal. KISZ-isták és az úttörők me­­­nete a negyedik oszlopban, a VIII. kerületiek után halad majd. / ELJEN MÁJUS 1 1957. MÁJUS 1. Kibővített ülést tartott a termelőszövetkezeti tanács elnöksége Kedden az Országházban a Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége kibővített ülést tar­tott. Az ülésen megtárgyalták a forradalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági prog­ramtervezetének a term­­előszö­­vetkezeti mozgalom fejleszté­séről szóló részét. A tanácsko­zást Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Termelőszövet­kezeti Tanács elnöke nyitotta meg. Az előterjesztés alapján élénk vita alakult ki, s a ta­­nácskozás részvevői legtöbb kérdésben egységes álláspont­ra jutottak. (MTI) Aláírták a magyar-jugoszláv gazdasági megállapodást Kedden délelőtt­ a Külke­reskedelmi Minisztériumban aláírták a magyar—jugoszláv gazdasági­­ szerződést. A jegy­zőkönyveket a Magyar Nép­­köztársaság kormánya nevé­ben Incze Jenő, a Külkereske­delmi Minisztérium megbízott vezetője, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság kormá­nya nevében Ivics Gretics, a jugoszláv külkereskedelmi bizottság elnökhelyettese írta alá. Ebből az alkalomból Incze Jenő, a magyar küldöttség ve­zetője többek között a követ­kezőket mondotta­ “ A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya ele­get téve a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya kérésének, kész volt arra, hogy 1957. év­ben felhasználható és két év alatt törlesztendő kétmillió dolláros áruhitelt nyújtson igen kedvező feltételekkel. Magyarország korábbi köte­lezettségeiből fennálló és 1957- ben esedékes tartozásokat is a árukkal egyenlíthetjük ki. Ez megoldás lehetővé teszi, hogy az országaink között 1954 óta évről évre fejlődő árucsere-forgalom Magyaror­szág átmeneti gazdasági kézségei ellenére is bővüljön­ ne.­­ A most megkötött egyez­mények aláírásával egyidő­­ben kezdődött meg Belgrád­­ban a magyar—jugoszláv mű­­szaki és tudományos együtt­működés első ülésszaka. Együttműködésünk elvi alap­jait még a múlt évben lefek­tettük és ezek most­ fognak reális formát ölteni. Ezzel mód nyílik arra, hogy azt az igen nagy számú és változatos lehetőséget, amely a két szom­szédos ország érintkezésében fennáll, mindkét nép javára kihasználjuk. Ivies Gretics a következők­ben nyilatkozott az ünnepélyes szerződéskötés után: — Másodszor vagyok a ba­ráti Magyarországon és ez al­kalommal is könnyen sikerült megegyezésre jutnunk. Azt hiszem, hogy ez azoknak a fá­radozásainknak visszatükrö­ződése, amelyek arra irányul­tak, hogy ilyen viszony orszá­gaink között kialakuljon és továbbra is erősödjön. Mun­kánk annál is könnyebb volt, mert Kádár és Tito elvtársak már előzőleg leveleztek a tár­gyalásom anyagáról és az a vé­leményem, hogy ez tulajdon­képpen befejezése egy megin­dult folyamatnak. A tárgyalások befejezéséről a következő közleményt adták ki: „A Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánydele­gációi 1957. április 19-től ápri­lis 30-ig tárgyalásokat folytat­tak Budapesten jugoszláv áruk beszerzése céljából Magyar­országnak nyújtott kétmillió dolláros, két évre szóló, jugo­szláv áruhitel felhasználásáról. Megbeszélték az 1956. május 20-i egyezmény alapján r Mo­sva;' Népköztársaság által a Jugoszláv Szv­ntségi Népköz­­társaság részére 1057-ben teljesítendő áruszuk..­­..-ok megkönnyítésének kérdéseit és a két ország közötti ren­des árucsereforgalom további fejlesztését célzó egyéb kérdé­seket. A tárgyalások baráti légkör­ben és a kölcsönös megértés szellemében folytak és az er­re vonatkozó megállapodások aláírásával 1957. április 30-án eredményesen befejeződtek. (MTI) Milyen gabonatermésre számíthatunk a megyében? Két hónap múlva itt az ara­tás ideje. Sokan érdeklődnek, hogy milyen gabonatermés várható. Az idén, ha az időjá­rás nem szól közbe, aggoda­ a­­lomra nincs ok. Igaz, hogy az őszi száraz időjárás, és az ok­­­tóberi események miatt a ve­­­­tés ideje elhúzódott. A kedve­­­ző tél következtében azonban­­ az ősziek jól teleltek. A takaró idejében érkezett, ho­­­ így­­ fagykárok nem voltak. A ta­­­­vaszi időjárás jó hatással van­­ a búza bokrosodására, a le­­­­hullott csapadék elegendő a­­ gabonák fejlődéséhez. A növények fejlődését segí­­­­tette az is, hogy az idén négy­­­­szer annyi műtrágyát kaptak a­­ gazdák, mint az elmúlt évben.­­ A gabonák jól fejlődnek és a­­ megyei tanács szakemberei­­ szerint az idén jó közepes ter­­­­més várható. A kenyérgabona vetésterüle­­­­tének megszabása, a vetés kö­­­­telezővé tétele megszűnt. Ez­­ azzal járt, hogy a megyében­­ 10 százalékkal kevesebb föl­­­­dön vetettek kenyérgabonát,­­ mint az elmúlt esztendőben. A­­ területcsökkentést a hozamok­­ növelésével akarják pótolni a­­ gazdák. A terméskilátások azt­­ mutatják, hogy erre meg is­­ van a lehetőség. Sokan aggódnak a gabona f vetésterület csökkenése miatt . Aggodalomra nincs ok, hiszen­­ a vetésterület jelenlegi csök­­­­kenése nem rejt magában ve­­­­szélyt, mert vele egyenes­­ arányban növekedik a takar­­­­mánytermelés, s ez elősegíti az­­ állatállomány növekedését.­ A­­ jó gazda állat, több tudja, hogy a több­i trásra, nagyobb­­ termés­ , nagyobb termés le­­­­hetősége a kenyérgabonára is­­ vonatkozik. Minden remé­­­­nyünk megvan tehát, hogy­­ a kisebb területen termelt ke­­­­nyérgabona mennyisége eléri,­­ sőt túlhaladja az előző évek termésátlagát. Jó közmondás­sal élve , amit elvesztettünk a vámon, behozzuk a réven. - Itt a tavasz Visegrádi látkép. Az üdülők kapui megnyíltak. Az üdülők között vannak, akik szeretnek festeni és a művészek szivesen tanítják őket

Next