Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-13 / 193. szám

Példátlan rendőrbravúr 1954. JANUÁR 5-ÉT írták, este 8 óra volt. Hideg és sötét is volt, úgyhogy ebben az időpontban nem sokan járkál­tak az érdi utcákon. Hárman ballagtak a Tárnok felé elfor­­dulóf úton, mikor a rádióállo­másnál egyikük az árok mel­lett egy ember körvonalait lát­ta kerékpárjára rogyva. Volt náluk zseblámpa, egyik fel­­kattantotta, és ennek fényében szörnyű látvány tárult szemük elé: a kerékpárjára rogyott férfi halott volt, kit bestiális kegyetlenséggel öltek meg. A gyilkos az áldozat fejét szinte a felismerhetetlenségig össze­roncsolta.­­ Egyikük értesítette az érdi rendőrőrsöt, ők kihozták a Pest megyei Főkapitányság bűnüldözési csoportjának nyo­mozóit, akik rövid időn belül a helyszínre érkeztek, és meg­kezdték a nyomozást.­­ MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy a meggyilkolt férfit Bognár Józsefnek hívják. Érden, Pintyőke út 18. szám alatt la­­­kik családjával 1941 óta, fog­lalkozása pedig szövőmester. Bognár textilipari 1947-ig hadifogságban volt, ez idő alatt felesége napszámosként dolgozott egyik szomszédjuk­nál a Pintyőke utca 28. szám alatti Hajcsik Vilmoséknál. Az 1954-ben lefolytatott nyo­mozás során számtalan tanút hallgattak ki, akik arról val­lottak, hogy Bognárné Haj­csik barátnője volt. Mindket­tőjüket gyanúsítottként kezel­ték, azonban mindketten alibit tudtak bizonyítani Ügy ne­­t álljon szerelmünk tett ki, hogy Bognár gyilko­sát nem sikerül megtalálni — noha a bűnüldözési csoport a munkát nem hagyta abba. Hajcsik személye és a ró­la megtudott adatok évek fo­lyamán mind gyanúsabbá tet­ték személyét és ez év tava­szán a nyomozás döntő fordu­latot vett. Hajcsik egyre ros­­­szabb viszonyba került család­jával és egy napra át is költö­­zött özvegy Bognárnéhoz. HAJCSIK június 30-ára­ mu­latni ment és zenészekkel kí­sértette végig magát az ut­cán. Megállt a házuk előtt, itt énekelt, majd tovább­­menve, Bognárné ablaka alatt húzatta. Viselkedése oly botrányos volt, hogy fia, Haj­csík János, abba akarta vele hagyatni a muzsikálást, Haj­csik ekkor rátámadt a fiára, először hasba rúgta, majd kést kapott elő, hogy hasbaszúrja A fiú azonban elkapta apja kezét, úgyhogy a szúrás a kar­ján érte. Csak a szomszédok tudták a további verekedést megakadályozni. Ekkor került másodszor Hajcsik Vilm­os a Pest megyei Főkapitányságra, ahol rendkí­vül zavartan viselkedett.­­ Az Három évi nyomozás után derítették ki az érdi gyilkosság tetteseit váratlanul egyik nyomozó megkérdezte: — Miért ölte meg Bognárt? Hajcsik pár pillanatig hall­gatott, majd ezt válaszolta: — Tudom, hogy három éve figyelnek, most kérdés nélkül elmondok mindent. Az ügy 1946-ban kezdődött. Ekkor jött hozzánk dolgozni Bognárné, kinek az ura ekkoriban ha­difogságban volt. Az asszony a szeretőm lett és a viszony ak­kor sem maradt abba, mikor Bognár hazatért a hadifogság­ból. — NAGY SZENVEDÉLY kergetett az asszonyhoz és ő is szeretett engem, átjártam hozzá. A jel Mindig beme­­nésre az volt, hogy megrug­dostam Bognárék verandájá­nak falát, mire az asszony — ha férje nem volt otthon — s beengedett. — Közben — hangzott to­­­­vább Hajcsik vallomása — ] Bognárné mindinkább ta bennem a gyűlöletet szítot­­t Bog­nár ellen. Mondotta, hogy durván bánik vele, féltékeny­ségi jeleneteket rendez, sőt I tettlegesen bántalmazza is. i Bognárné oly nagy indulatba tudott hozni, hogy 1953 őszén ki akartam emelni az ágyból Bognárt és meg akartam foj­tani. Bognár velem is hangos jeleneteket rendezett, és ben­nem már akkor megérlelődött a gondolat: megölöm, hogy ne útjába. — A gyilkosság napján, 1954. január 5-én Bognárné megint panaszkodott nekem és így könyörgött: „Drága jó istenem, szabadíts meg tőle". — ESTE HÉT körül bemen­tem Bognárékhoz, hogy meg­tudjam, otthon van-e a férj. Bognárné nem engedett be, mert rokonok voltak náluk. Én azt hittem, hogy Bognár lee­ a síHétbftn­­ és­­ ezért ..Bogn­írómétól védőeszközt kértem, ki egy kalapácsot adott nekem, amit zsebre vágtam. — A balatoni műúton men­tem, m­ikor Bognár kerék­párjával utolért. — Pár szót beszéltünk, majd Bognár­ előre karikázott. Tárnok felőli úton a rádióál­­­lomásnál utolértem. Láttam, hogy kerékpárjára támaszkod­va cigarettázik. Ekkor elő­vettem a zsebemből a kalapá­csot és Bognár fejére sújtot­tam, ki az ütéstől elesett. A földön fekvő embert tovább ! A Tibeti fennsík hatalmas ütöttem a kalapáccsal. Hogy a hegyláncai között terül el Ki­­mennyit vágtam rá, azt nem j­­a kincsesbányája, a Tsaidam­ tudom. A nyomozók kos kezével eltakarta a szemét és úgy kiáltott fel: — Nem akarom látni! Felolvasták előtte az orvos­szakértői véleményt, mely megállapítja, hogy Bognár fejét 40 ütés érte, eközül 20 egyenként is halálos lett vol­na. HAJCSIK tet kért, melyet cigarettaszüne­meg is ka­pott. Már nem kellett kérdez­ni. Halotti csendben koppan­­tak­ a szavai. — Visszamentem Bognár­­néhoz — folytatta akadozva —, ahol kihívtam a szerető­met, kértem, engedjen be, kettesben akarok vele lenni. Bognárné azt válaszolta, nem lehet, mert fél, hogy megjön a férje. Erre ezt feleltem: — Nem jön többé haza, mert megöltem. — Én hazamentem, ahol megmostam a véres kesztyűt ! Kalmár Pál ELŐFORDUL. Mit néz? Csak elfelejtettem a cikkemet szignálni! Feltárás alatt a kínai Baku medence. A 700 kilométer elővették a­­ hosszú és 300 kilométer szé­­helyszíni felvételeket és meg­­y les medence 1954-ig úgy szól­­mutattáik Hajcsiknak. A gyil­­­­ván feltáratlan volt, ma vi- LA 1<­O­D­A­LOM a tanyán. Laci és Erzsike el­határozták, hogy megesküsznek. Némi aggodalommal állt Laci szülei elé, hogy megmondja: meg­nősülök! Laci édesanyja szí­vét fájdalom szorí­totta össze, mikor így szólt a fiához: — Korán vállalod f­iam a férfi sorsot­. Húsz éves vagy — a kato­naidődet sem szol­gáltad le. Erzsike 17 éves, oly vagytok még, fiatalok Nézd fiam — szólt az apja csendesen — megnő­sülhetsz, legyetek boldogok, de várd meg, míg a földről betakarítjuk a ter­mést és kiforr a bor. Ügy is lett. No­vember 30-ra ki­tűzték az esküvőt. Laci egyetlen gyer­meke volt a monori Pete-családnak. Az apa 50 éves. A maga keze munkájával keresett három hold földet, van két te­hene, lova, kocsija, a fiát ipari tanúi­nak adta, már géplakatos, nem cselédember lesz, mint ő volt 20 esztendőn keresztül. Közelgett az eskü­vő napja , az idő gyors lábon jár, kez­dődött a készülődés a családi ünnepre. 170 kilós disznó meg egy nagy bárány várta a böllér kését, 60 da­rab baromfi nyaká­ból hullott a piros vér, tortát Negyven darab Nyolcvan készítettek, vendég volt hivatalos. Na, hogy bár­mennyi fo­gyott, nem számol­ták a litereket. Jó termés, jó szüret volt mondta a gazda. Nagy sátor volt az udvaron felállítva és a lakodalom éjsza­káján hatszor terítet­ték meg az asztalo­kat. Mikor a vacsora megkezdődött, sür­­gött-forgott, kavar­gón a sok vendég, vidám, kacagás be­széd, fecsegés, csak a gazda arca komor kissé, mert emlé­kezik! A húszévi cse­lédsors, a tűrés, a megaláztatás évei vo­nulnak el szemei előtt. Az asztalon hurka, kolbász, pe­csenyerakások, pi­rosra sült tyúkok, libák illata, tészták halmaza közül ke­mény­­ kézzel kiemel a gazda egy boros­­kancsót, teli tölti poharát a benne vi­harzó, kavargó érzé­sek hatása alatt hirtelen magasra emelve poharát, így kiált fel: — Egyetlen gyer­mekem lakodalmán az első pohár bo­rommal a Kádár­kormányt éltetem — pillanatig tartó csend — utána harsány él­jenzéssel a vendégek is fenékig ürítik ki poharukat. A 81 nagymama, éves Pete­ki 12 gyermeket nevelt fel, harsány derült­D* «ff M £ c&hírlap 1957. DECEMBER 13. PÉNTEK Cs­ilni, Színház, 3miLalonv VÁLOGATOTT VERSEK Magvető Kiadó és baltát. A kalapácsot más­­­ nap a trágyalé levezetőcsa­­l Apollinaire - tornába dugtam. — Kérem — mondta tovább !| ” — én úgy szerettem ezt az­­ asszonyt, hogy újabb gyilkos­­­­ságot is elkövettem volna ér­­­­te. Most már mindent tudnak. I­tt minden új korszakot indító csak glóriával volt elfogadva­­ez a színtiszta igazság. | lYl íköltő, kora művészetének jó. Verseit legtöbbször egy EZUTÁN kihallgatták özv. ^tagadásával kezdte pályáját, ténnyel vagy élethelyzettel in­ Bágnátnét is, aki eleinte ca­ = így tört be Apollinaire is a­dítja el, egy sejtelmesen fo­­gadni igyekezett, de Hajcsik­ a francia irodalomba, felrúgva a nem hangulat pontos megfo­­kal való szembesítése után be­­­ régit és szenv­edélyesen keros­­galmazásával, vallotta, hogy ő volt a felbuj­­t­ve, tapogatva az újat. Ez a nagy újító a legnagyobb °' _ . . . | Rimbaud féktelen zsenije hagyománytisztelők közé tar­. A főkapitány- |­jjrí először utat a századvég hozott. Mindig megihlette a sagon befejeztek a nyomozást s boudojr­ik­ájába, szakítva a múlt, szeretett „a fehér feh­er ügyben és az iratokat­­ a századvég. s---------------------, szakítva a• „ . .ív . " I költői arisztokratizmussal ele-Küldtek a Pest megye, Ügyész-­ijamlcsonttorony attitűddel­ és segre, ahol már elkészítettek a­z új költői magatartásra, szem­­vádiratot, ítéletre adott példát. E szerint Hajcsik Vilmost | Ez a forradalom kapcsolja gyilkossággal, özv. Bognár­­ őket egybe. De még ezen túl Józsefnél pedi­g gyilkosság­ e ,s rokonit­ja a két költőt a bűn való bűnsegéd! bűnre- = gondolat, a tárgy pontosan szesseggel vádolták meg.­­ körvonalazott láttatása A Pest megyei Bíróság a 1 mindkettőre oly közeljövőben tárgyalja a rend­ „„tárgyilagos vízió”, kívül érdekes bűnügyet, von” üldögélni. Amit a kapita­lizmus nem tudott megadni neki, a csodálatost, a nagysze­rűt, mindezt a múlt adta meg neki. Gyermekkori emlékei is táplálták ezt az érzést: Can­­nes-ban, Nizzában, Monacóban élt, ahol a külvárosok, zeg­zugos utcák még élően lehelik a múlt hangulatát. Az ellenté­tet és párhuzamot is kínálta ez neki: múlt és modernség, sanzon és jazz, Caesar emléke és Napoleon varázsa élénken élnek egymás mellett. Talán ez is indokolja, hogy költésze­tében olyan erővel támadnak fel a nemzeti líra nagy hagyo­mányai. A trubadúr-lírától a kocsmában énekelt, sanzonig, a panda Ura széles skálája ját­szik bele Apollinaire muzsiká­jába. A trubadur-líra és a san­zon a költészet által régen el­felejtett dal nagy emlékei. Kezdő költő korában Verlaine­­től és Heinétől kezdte tanulni de később az igazi forráshoz, a néphez nyúlt vissza. Apolli­naire a legbonyolultabb lelki tartalmakat a dal ősi naiv egy­szerűségével tudja elmondani. •A „Kikericsek”, a „Búcsúzás”, a ,,Madárdal"1, a „Mirabeau­­híd” hetekig él, zenél az olva­só lelkében, hangulataik egész orcheszterét­ ébresztve fel, me­sél és muzsikál. A hagyományok, a dal, k klas­­­szikussá érlelik Apollinaire költészetét és ebben az élet tragikusan siet segítségére. Ki­tör a háború, elsők között je­lentkezik katonának. Szenve­délyes hazaszeretet él benne és az a vágy, hogy a háborút is, ezt az izgalmas kalandot, nagy gyermekként végigjáts­­­sza. De keservesen meg. a játék és valóság tanulja kö­nyörtelen kettősségét: fejlö­vést kap, súlyos koponyamű­tétet hajtanak végre rajta. Idegei megsínylik ezt a kálvá­riát, halálvíziók uralkodnak el rajta és most kezdi írni a szent Kínában már „kínai Bakut" ismerik. utóbbi három esztendőben alsz^' ma és holnap szintézist medence területén 2700 méter­­t alkossanak a költészetben. Az re] a tengerszint felett olajra­­ élet nem ismeri ezeket elkülö­­bukkantak. Azóta száz helyen |nüb­en, egyediségben. Apolli­­találtak gazdag olajforrást,| naire ezt a szintézist a hét­melyek mérhetetlenül gazdag | köznap egyszerű szürke való­­olajtartalékra engednek máris óságának talaján hozza létre; ő következtetni. %fedezd­ fel újra a hétköznapo­ Éppen ezért ő a legjelentősebb Ezen felül — ez a valami­ 1 kár, amiket eddig a költészet- költő a század elején, mert kor kiszáradt belső tenger­é­ben ünnepléssé merevített a állandóan összekapcsolta' az 26 ezer millió tonna sót is rejt. (26 milliárd) | megszokás, vagy talán az, hogy újítást a hagyományokkal.” |a kispolgári gyomor számára S. Cs. és jellemző a ami vízió í ugyan, de a valóság elemei al­­­­­­kotják. A modern költészet igazi út­­­­törő­je, Apollinaire igazi elődje f azonban mégsem Rimbaud,­­ hanem |amerikai Walt Withmann, az költészet préri­járó­­ óriása. A modern életről, el­­­­lentéteiről, dinamizmusáról,­­ emberéről ő alkot elsőnek köl­­­tői világképet, szétrúgva a vers lunott kötöttségeit, új formát is­­ alkot ehhez. A költő magatar­­­­tásr­a jó példa Apollinaire szá­­­­mára: demokratizmusa, az in­­folividum számára szenvedélye­ssen követelt teljes szabadság, |sarkalatos pontok a francia | költő világnézetében is. | Apollinaire 21 éves korában f új utat mutat a művészetnek, §az .,esprit nouveau­"-val és a |születő új nevében megtagad | | minden régit, elavultat« Életformája is a tagadás­­ eszköze: ez a kövér, harsogó­­ nevetésű, nagyétkű költő a Vil­­­­ionok. Colas Breugnonok mo­­­dern utóda, szenvedélyesen tö­­­ri a borsot „Bergeret profes­­­­­szor úrék” orrai alá. A Mont- Imartre, a szajnaparti kocsmák­­­­nak­­ állandó törzsvendége, fövök megbotrán­koztató, akit fakasztófára kíván a kispolgári­­ tisztesség. Egyelőre még já­­rték számára az élet és sze­­­­rencséje, hogy a játékait is ko­­­­molyan veszik. Szerencséje, i mert így kötelezi sorsa, hogy­­ végigjárja az utat, melyen el­­i­s indult. Megoldja azt a súlyos prób­até­mát, aminek terhét hosszú­­ idő óta érezte a líra, hogy ér­­­z­ezés és gondolat, vágy és való­ legnagyobb verseit. Művéne­k méltó Aragon mondja róla: örököse, „Mai versünk mintegy továbbfej­lesztése azoknak a művészi eszközöknek, amelyeket egye­nes elődünk, Apollinaire al­kalmazott a francia versben. Itllllllltf llllll IIIHHllltlItMtlIllltlI IMIIM tlilltlIHIKIHItHHMMHIiHtltl.' iiiiimMiimmiuitiiiiiiiiMiiHMiiHmMMmiMMMimMiii FILMCSILLAG ség közt kiáltotta „repeta”, evés-ír­ás köz­­­­keztek­ben nem feled­­t meg a­ ven­­­­dégek nősnéról, Demeter Já- s mindenki ! Ki ne emlékeznék a­ „Szibé- Manci nénijéről sem, | r­al rapszódia”, a ,,Szabad a szarkácsművészet e |­szél" kedves dallamaira, aki kitűnő irányítójáról, | csak egyszer is hallotta ez, mert érdemei elisme­r két az operetteket. Nos, most részül jól megtűn­t a két ismert zeneszerző: Du­­coltatták. 1 najevszkij és Miljutyin új Ezen a hideg, no­ I operettjével ismerkedhet meg vemberi éjszakán­­ a Pest megyei I közönség. A még az égi csillagok ! Déryné Színház néhány nap is mosolyogtak és­­ múlva megkezdi fényesebben ragyog­ 1 zaját a megyében. előadássora­­tok. Hát még, mikor | Miről is szól a Filmcsillag? taff­edmenye“kévei i Egy ^ósnőröt? egy híres Gáspár Erzsikével a fiz.lkusról­­ i­TM késfL A ^tal. szülők elé. Egy égi színésznő, Vera játssza majd fél Után és megigér­i a filmen Sikítanak, a tudós­­tok: Édesanyám! s nőnek szerepét. A két nő te­ Édesapám! Bízzatok I kéletesen hasonlít egymásra, bennünk, megfogad-­­ olyannyira, hogy könnyű ősz­­jnk, nem fogtok ösa­­­szetéveszte­ni őket. így is tör­lődni, mert soha nem z­ tértik az operett majd minden­nek felejtjük el a ti ál-­ jelenetében. A tudósnőt szí­­dozatos munkátokat,­­ néSznőnek nézik, kifestik és künk adtt­k és adta­ I lefilmezi­k, a színésznőt tudós Minden a feje tetején áll, sen­­^k,­­társaságba viszik, ahol atom-Vadász Józsefné­l fizikai előadást várnak tőle. Monori-erdő 1 Ráadásul szerelmesek is lesz­egymás helyett. A film­ nyesülése érdekében így össze­rendező szerelmet vall a tu- kavar mindent és mindenkit, hősnőnek, a tudósnő vőlege- A sikeres operett kettős nye pedig a színésznőnek, szerepét Kassai Ilona játssza. A többi szerepeket: Lénárd ki nem tud semmit, csak egy Béla, Kondor Ili, Szántó Mar­­öreg csupaszív színész, Lonja­git, Fülöp Sándor és Vajda De­­bácsi, aki a kis Vera érvé­­zső.

Next