Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-29 / 305. szám
1961. DECEMBER 29, PÉNTEK Tavaszra étterem nyílik Diósdon A Pest megyei Hírlap is többször szóvá tette Diósd régi panaszát: nincs étterme, holott a lakosság jogos igényén kívül a község idegenforgalma is indokolttá tenné, hogy legyen. Most azután az évek óta vajúdó diósdi étterem problémája végre közvetlen megoldás előtt áll. A tanácsházával szemben levő telken, amit a községi tanács már régebben kijelölt a létesítendő vendéglő számára, kora tavasszal megindul az építkezés és ha minden jól megy, 1962. május elsején a munka ünnepét már az új étteremben köszönthetik a diósdiak. A terveket a Budavidéki Vendéglátóipari Vállalat készítteti, a Belkereskedelmi Minisztérium 300 ezer, a megyei tanács 150 ezer, a járási tanács 100 ezer forinttal járul hozzá az építkezés háromnegyedmilliós költségeihez. A hiányzó 250 ezer forintot pedig a diósdiak társadalmi munkája biztosítja. A lakosság, amely községe fejlődéséért országos viszonylatban is az elsők között állt már eddig is az elvégzett társadalmi munkában, ezúttal megint kitesz magáért. A Ifiú személy befogadására alkalmas, teljesen korszerűen épülő étterem konyhájában a legmodernebb gépek könnyítik meg a szakácsok munkáját. Kertészet: kilencszáz holdon A Felsőbabádi Állami Gazdaság — kísérletképpen — az idén kezdett a kertészkedéshez: összesen 150 holdon rendezkedtek be a gazdaság kertészei, a Duna-Tisza csatorna mentén különféle kertészeti termékek nagyüzemi termesztésére. Alagcsöves öntözéssel a terület túlnyomó részét el tudták látni vízzel, jövőre még inkább kiterjesztik az öntözést, három repülővezetékes berendezést helyeznek üzembe. Bár az idei esztendő a próbálkozás éve volt, sok nehézséggel kellett megküzdeniük a kertészeti dolgozóknak, néhány cikkből a tervezettnél mégis többet tudtak termeszteni. Például paprikából a tervezett nyolcvan mázsás holdankénti átlag helyett 93 mázsát szedtek le. Jövőre ötvenhat holdon termelnek paradicsomot (ennek jelentős része primőrparadicsom lesz), huszonnyolc holdon karfiolt, s ugyanekkora területen uborkát. 1963 végére a tervek szerint 900 holdra növelik a kertészetet. Közös kút Aszódon Aszódon a Berkes utca, Határ utca és a Kender utca a ötven családjának nem volt megfelelő ivóvize. Ezért három utca lakói elhatározaták, hogy közös erővel oldják meg a víz problémáját. Az elhatározást tett követte. Családonként húsz forintot adtak össze, s tizennyolc méter mély kutat fúrattak. A tanács is segítségükre sietett: a vezetékhez szükséges kétszázötvennégy folyóméter csövet, valamint a kút kiépítéséhez szükséges követ a „vízközösség” rendelkezésére bocsátotta. Persze a lakók is igyekeztek segíteni, ahol lehetett. S most a Határ utca szélén már készen áll a kút, s a Berkes utcába és a Kender utcába egy-egy cső szállítja az ott is felállított csapokhoz a jó és bőséges ivóvizet. XXXXXXXNXVXSNXX\XXXVvVNXXx\X\X\NX\XX\XXXNXXXVNNXXXXXXNX\XNXVv\XXXXXV»XVe\NN%NN>.VOCNXX\V Pillanatkép a zsámbéki csecsemőotthonból (Gábor felv.) I PEST WEG» 1961 Gyárigazgatók nyilatkoznak 1962 Az év vége a számvetések ideje. Mindenki saját életében is felméri az elmúlt esztndő sikereit és gondjait, de ugyanezt meg kell cselekedniük azoknak is, akik nemcsak saját munkájukért, saját életükért felelősek, hanem sokaik életét, munkáját, gondját bízták rájuk és s ezenkívül az ország vagyonát, s a népgazdaság érdekeit is. Telefonon kerestük megyénk több nagyüzemének igazgatóját, a számvetés napjaiban. Kérdéseink nem érték váratlanul őket és válaszok is könnyen ezért ú születtek. Karvaly Nándor, a Budakalászi Textilművek igazgatója így kezdi beszámolóját: — Adtunk nyolcmillió négyzetméter árut. Ezenkívül exporttervünket jelentősen túlteljesítettük. Sikereinket részben annak köszönhetjük, hogy igyekeztünk azok munkakörülményeit dolgojavítani. Éppen ezért a kikészítőüzemben nagyarányú rekonstrukciót hajtottunk végre, ennek eredményeként világos, kellemes üzemben végezhetik munkájukat az itt dolgozók. A termelékenység a tavalyihoz képest tíz százalékkal növekedett Voltak azonban sikertelenségeink is. Nem tudtunk akkorát „ugrani”, amekkorát szerettünk volna. így a nyereségrészesedés valamivel kevesebb lesz, mint az elmúlt években Azt bizonyítja ez, hogy munkánk nem volt eléggé A jövő esztendőre gazdaságos, úgy készülünk, hogy főként ezen kell változtatnunk, javítanunk. Szőnyi Miklós, a Csepel Autógyár igazgatója a következőket mondotta: “ Népgazdasági tervünket teljesítjük, de ezenfelül szállítottunk tíz darab 450-es nyerges cementszállító gépkocsit a Szovjetuniónak, amelynek elkészítését üzemünk dolgozói az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére ajánlották fel. — Elkészítettük — folytatja az igazgató — a Járműfejlesztési Intézet konstrukcióját, a B 619-es fekvő, padló alatti motor prototípusát, öt darabot állítottunk össze és reméljük, hogy meg tudjuk teremteni a sorozatgyártáshoz szükséges feltételeket is. Az 1961-es népgazdasági terv egyébként igen nagy teljesítése gondot okozott, de a gyár egész kollektívája megértette jelentőségét és ez magyarázza a sikert. Gondjaink voltak az anyagellátás terén, különös tekintettel a szerszámkészítésre. Ami a hiányt illeti, ez a szakmunkásprobléma elkísér minket 1962-re is. Bakó Károly, a Dunakeszi igazgatója tréfával Járműjavító kezdi válaszát: _ Nehéz a kérdés, mert az ember saját maga szerint mindent jól csinál. Persze az igazság rendszerint nem ez. A tervet valamennyire túlteljesítjük, termelékenységünk mintegy hatvan százalékos. Mivel minket elsősorban a jövő gondjainak, inkább arról foglalkoztatbeszélnék. — A technológia fejlesztésére és a műszaki előkészítésre az eddigieknél lényegesen nagyobb gondot kell fordítanunk, a javítási munkáikat fokozottabb körültekintéssel kell megszervezni, egyébként a munka nem gazdaságos és így nyereségrészesedésünk is csökken. A műszaki előkészítéssel kapcsolatban legfontosabb feladatunk az egyes alkatrészkomplexumok javításánál zárt ciklusok kialakítása, így például a teljes ütközőjavítást és a teljes forgóváz-javítást zárt egységben kell elvégezni. Ha ezt és az egyéb javításokat jól szervezzük meg, gondjaink 1962-re csökkenni fognak. Lenyó László, a váci Forte-gyár igazgatója — beszámolójából látszik — már túl van a számvetésen. — Éves tervünket december első napjaiban teljesítettük, ötödike óta termelésünk teljes egészében terven felüli hasznot jelent népgazdaságunknak, mivel a termel áru exportra kerül. Nyolcvanhat százalékos arányban termelékenységből származik többlettermelésünk, s éves tervteljesítésünk pedig 31-ére 110 százalék körül1 lesz, valamivel talán el is ^ hagyja ezt a számot. Beruházási tervünket 130—150 ^ százalékra teljesítettük és ^ ezzel pótoltuk a korábban 1s, e téren mutatkozó elmaradást. — Újdonságról is beszá^•molhatok — folytatja az igazgató. — Ebben az évben kezdtük meg a színes fotópapír gyártását, amelynek nemcsak az amatőrök, de a szakemberek is örülnek. Befejeztük ezenkívül a huszonhat dines magasérzékenységű film gyártási kísérleteit. 1962-re ebből is tetemes mennyiség áll már a vásárlók rendelkezésére Terveink közé tartozik kisebb méretű beruházások elvégzése saját erőből, ami mintegy egymillió négyzetméter fotópapírral növeli termelésünket. Bősége Rendkívül nagy jelenvan ennek, mert a második ötéves terv során 1962-ben induló nagy beruh kott tősi házas gyümölcsözéséig legalább részben szeretnénk kielégíteni a megnövekedett igényeket. A nagy beruházási munkát végző 25. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói már felvonultak és eddigi munkájukkal elégedettek vagyunk. A jövőben azonban nagyobb segítséget várunk tőlük, mivel 1962-ben éppen a nagy beruházás miatt ötven napos leállást tervezünk. Mi mindent megteszünk azért, hogy ezt a termeléskiesést pótoljuk, de kérjük az építőket, hogy a lehetőségek szerint rövidítsék meg ezt a határidőt. A beruházási fontosabb munka mellett legfeladatunk a műszaki fejlesztés még tervszerűbbé tétele. Eddig sem volt munkánk ezen a téren rosszul szervezett, de nagyobbat szeretnénk lépni előre. Különösen termékeink pusállóságát kell fokozni. tróEz lényeges technológiai problémát jelent. Nyereségrészesedésünk évi munkánk eredményeként tíz nap körül lesz. Tímár József, a Budakalászi gyár igazgatója Gyapjúszövőa számadás elvégzése után a jövő gondjairól beszél: — Tervünket december 30- án 22 órára teljesítjük, exportervünket pedig lényegében már befejeztük, csupán egyes cikkek várnak még szállításra. Az 1961-es évben legfőbb hiányosságként a nem mindig üzemszerű termelést kell említenem, amely egyben meghatározza a jövő feladatait is. 1962-re ugyanis jelentős mértékben növekszik exporttervünk. Ezt csak a termeléssel tudjuk üzemszerű teljesíteni. Növelnünk kell a szöjvödőben a teljesítményszázalékot, mivel az exportra készülő takarók munkaigényessége ezt megköveteli. Több gondot kell ezenkívül fordítanunk az új szövők szakmai képzésére, hogy biztosan támaszkodhassunk rájuk. (—ó —r) rt Befejezték a nyomozást a szobi kőbányában történt robbanás ügyében Mint hírül adtuk, 1961. november 11-én, a kora délutáni órákban a szobi 1-es számú (malomvölgyi) kőbányában robbanás történt, öt ember a helyszínen meghalt, hármat súlyos, egyet életveszélyes állapotban szállítottak be a váci kórházba. A rendőrség hathetes, minden részletre kiterjedő nyomozással megállapította, hogy a robbanás a foglalkozás szabályainak és az ezzel járó kötelességek tudatos megszegésével következett be. A robbantásra Nagy Sándor üzemvezető mérnök adott utasítást, Sárosi Bálint vállalati főmérnök határozott tilalma ellenére. Mint ismeretes, csak a furatok egy része robbant fel, amikor Bedő Menyhért főművezető és munkatársa —’ szabályellenesen — zseblámpaelemmel vizsgálták meg a sorkötés meghibásodását s így következett be a robbanás. Tanúvallomások és a részletes helyszíni vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a balesetért Nagy Sándor üzemvezető mérnök, Bedő Menyhért főművezető, Pirovszki Pál főmester és Korcsok Ferenc villanyszerelő közvetlenül felelősek. Miután az említett négy személy a szerencsétlenség színhelyén meghalt, a rendőrség befejezte a nyomozást és a testes aktaköteget elhelyezték a Váci Járási Ügyészség irattárában. (P. R.) HARMINCÖT SZOMJAS EMBER Harmincöt embernek arról a szomjúságáról beszélek leplezetlen örömmel, amit az váltott ki — szószerint idézve a budaörsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet brigádvezetőjének, Németh Imrének a számit —, hogy: „megnyalatták velük a tudományt“. Németh Imre ezeket szavakat a budai járás tsz- nkinek munkacsapat- és brigádvezetői számára rendezett nyolcnapos növénytermesztői tanfolyamát bezáró megbeszélésen mondotta. Keveselte a tudományt, amit a napi hatórás elméleti oktatáson, meg a gyakorlati bemutatókon kapott. Több gyakorlati tanácsot várt, s több előadást a munkaszervezésről, jövedelemelosztásról stb. Pedig mi mindenről esett szó a nyolc nap alatt: mezőgazdaságunk főbb termelési ágairól, a belterjes gazdálkodásról, talajtani kérdésekről, a növények élettanáról, a gabonafélék korszerű termesztéséről, munkaszervezésről, gépesítésről, szállítási problémákról stb. És mondták a többiek is a magukét. Bozsó András munkacsapatvezető, az ürömi tsz-ből, azt sajnálta, hogy a nyolc nap kevés a mezőgazdasági elsajátításához, tudományok több lehetőséget kért a tanulásra. Zsikla Kálmánnét Torbágyról, Nagy Miklós Bélánét Tárnokról késve küldték a tanfolyamra a tsz-vezetők. Ők a hibájukon kívül elmulasztott ismereteket sajnálták. Mások örültek annak a lehetőségnek, hogy — ha csak nyolc napig is —, de tanulhattak. Amíg ott ezzel a tudományra szomjas harmincöt emberrel szemben ültem, eszembe jutott, hogy manapság a falusi emberek ezrei, sőt tízezrei csillapítják szellemi szomjukat — a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályokon, ezüstkalászos és egyéb mezőgazdasági szaktanfolyamokon. Érdemes megtett úton elgondolkozni a F. L. -----------i-------------------------------- Rendszeresen ellenőrzik az árak betartását „Leltár miatt zárva" az ünnepi csúcsforgalom idején Nagy feladat hárult karácsony előtt a Pest megyei kereskedelmi felügyelőségre. Szokásos, és az ünnepek előtt a nagy forgalom miatt mindig fokozottabb ellenőrző munkáján felül a lehető leggyorsabban meg kellett vizsgálnia, végrehajtja-e maradéktalanul a kereskedelem egyes árucikkek árváltozását, a csokoládé, kávé, kakaó, tea és déligyümölcsök árának a fogyasztóközönség szemében ünnepi ajándékként ható jelentős olcsóbbodását. A kereskedelmi felügyelők december 10-től, az árváltozás első napjától 24-ig, szünet nélkül járták a megyét, hogy meggyőződjenek róla, az új árakon árusítják-e mindenütt az olcsóbbá lett cikkeket. A megye legkülönbözőbb részein, száznál jóval több élelmiszerboltban megfordultak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a boltvezetők csaknem mindenütt pontosan végrehajtották az árleszállítást és az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket. Csak néhol tapasztalták, hogy bár — amint arról próbavásárlásokkal meggyőződtek —, az új árakon árusítanak, előírásszerűen mégsem tették ki minden megváltozott árucikkre a régi és az új árat feltüntető árjelző táblát. ügyelők ilyen helyeken a felfigyelmeztetésére a táblákat nyomban kitették. Egyedül Nagykőrösön, a 35. számú élelmiszerboltban vették észre, hogy az 50 filléres Boci tejcsokoládét még a régi, 80 filléres áron adják el. Kiderült, hogy ez a csokoládé előző este érkezett a boltba és a nagy ünnep; forsalormban megfeledkeztek arról, hogy ennek az ára is olcsóbbodott. Nem vezette rossz szándék a boltvezetőt, mulasztást követett el, különben is a vizsgálat idejéig csak egészen keveset adott el ebből a csokoládéból, így a közönséget is csupán lényegtelen károsodás érte. A felügyelők tehát itt is beérték a szigorú figyelmeztetéssel. " Súlyos szabálytalanságot mindössze két helyen tapasztalt az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata. Mindkét boltban a narancs ára kerül. A Váchartyán és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet váchartyáni kisáruházában a 21 forintos másodosztályú narancsot elsőosztályú narancsként, 25 forintért árusították, dekeztek. Az eladók azzal néhogy a boltvezető nem közölte velük a narancs árát. Tóth Mihály, a kisáruház vezetője pedig azzal, hogy elfelejtette megmondani az eladóknak a beérkezett narancs árát. Feledékenységével a vásárlóknak a kereskedelmi felügyelők megjelenéséig 198 forint, önmagának pedig 250 forint kárt okozott. Ennyivel bírságolták meg ugyanis és természetesen a jogtalanul bevételezett 198 forintot is leírták a kisáruház bevételéből. A másik narancs-eset Nagykőrösön fordult elő. A kereskedelmi felügyelők négy boltban állapították hogy a második osztályú meg narancsot elsőosztályúként árusítják. Mind a tető szabályszerű négy boltveszámlával igazolta, hogy a narancsért az első osztályúnak megfelelő árral terhelték meg számlájukat. Kiderült, hogy mind a négyen a nagykőrösi 34. számú ták önkiszolgáló boltból kapi a narancsot. Ennek a boltnak a Ceglédi Élelmi- Iszerkereskedelmi Vállalat 900 kiló másodosztályú narancsot küldött azzal, hogy a négy üzlet között ossza szét. Korecskó Pál boltvezető eleget is tett az utasításnak, de első osztályú árat számított fel. A négy másik boltban a vizsgálat idejéig a kilónként négy forintos árkülönbözet következtében 176 forinttal károsították meg a vevőket. Korecskó Pál szintén feledékenységgel védekezett. Háromszáz forint bírságot róttak ki rá. Különös időpontban leltározták Ceglédbercelen a földművesszövetkezet 3. számú élelmiszerboltját, amely a községben az egyedüli nagy raktárkészlettel és tágas helyiséggel rendelkező élelmiszerüzlet. A földművesszövetkezet vezetősége pontosan karácsony hetében, 18—19-én rendelt el leltározást a boltban, mert a boltvezető vissza szabadságáról akkor tért A leltározás következménye az lett, hogy Cegléd bércel többi, egészen kis boltjait rohanták meg a vásárlók. Mialatt a kis boltokban összetorlódtak, tülekedtek, sőt, veszekedtek a vásárlók, betoppant Ceglédbercelre az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és csodálkozva látta, hogy egyetlen boltvezető szabadsága miatt milyen izgalmas jelenetek színhelye a község bolthálózatának valamennyi nyitva levő üzlethelyisége. A Kereskedelmi Felügyelőség írásbeli figyelmeztetést küldött a Ceglédberceli Földművesszövetkezetnek, felszólítva a vezetőséget, hogy figyelemmel a fogyasztók érdekeire, a jövőben ésszerűbb időpontot válasszanak leltározásra. sz. e.