Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. ÁPRILIS 4. VASÁRNAP . V\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ M £ C»K/Ui'&mt Négy ember mesél. Mind­annyian részesei annak a harcnak, amely 1945-ben kez­dődött meg Cegléden is a föl­dért, s annak a küzdelemnek, amely a nincstelen paraszt felemelkedéséért folyt. Job­bára az életük alkonyán jár­nak, de a nagy ügy Iránt ma is lelkesednek és harcolnak érte. Ők mesélnek, s minden szavuk történelem. Földet vissza nem adunk! Irsán a falu alatti legelő­szélen sokszor hallgatta a ti­­zenkilences direktórium elnö­kének elbeszéléseit, az akkor 14—15 éves surján gyerek, Pá­linkás Pista. Hallgatta a nagy megpróbáltatások történetét, s egy alkalommal így fordult a csendőrverésektől rokkant em­berhez: — Márton bátyám, megéri magának, hogy kommunista legyen, hisz hetente megverik a csendőrök?! — Nem úgy van az, fiam. Majd ha megismerkedsz a kommunista eszmével, szó nélkül vállalsz minden nehéz­séget Pálinkás István, ha kis ke­rülővel is, de eljut a párthoz. Nem iskolában tanulja az esz­mét hanem az élet tanította meg rá. Ha mint az úri birto­kosok, nagygazdák cselédje felemeli szavát rögtön azt mondják rá: kommunista! In­­ternálótáborral, csendőrökkel fenyegetik. Nem érti. Nem csi­nál ő semmi különöset, csak szeretne megélhetést biztosíta­ni családjának. Jön a felsza­badulás, s ő is földet akar. Is­mét fenyegetik, majd vissza­jönnek nyugati és az igazi bir­tokosok. Nem sokat ad rá. Új­ra azt mondják: kommunista! Pecs? mint új birtokos, úgy érzi, neki a Nemzeti Paraszt­­párt ijjan a helye. Jól ismeri a Budai út környéki dűlőket, itt cselekedett. Cseh László a földosztó bizottság elnöke őt kérdezi meg, ha földügyben vita kerekedik. Hamarosan az­tán őt is beválasztják a föld­osztó bizottságba. Nehezen indul az élet! Nincs igavonó állat, nincs vetőmag. Pálinkás István járja a dűlő­­ket. Csépe József malacért cserél egy lovat, Fit­yó Lajos két ökröt kap a szovjet pa­rancsnokság által nyújtott se­gélyből. Dömök Mihály és Gőz Mihály is összefogják egy-egy ökrüket. Nap mint nap a „tu­lajdonosok” nyakán van a harcias új földhözjuttatott. Összefognak, segítik egymást, így kerül földbe a mag. S ami­kor 1945 őszén kizöldell a ga­bona, Pálinkás István végtele­nül boldog! De nyugtalanító hírek érkeznek! Szivárognak haza nyugatról a volt tulajdo­nosok. Földbért, részt köve­telnek az új földhözjuttatot­­taktól. Pálinkás István a dű­lőket járja: — Ne higyjetek nekik, miénk a föld! Egyes úribirtokosok pe­cséttel ellátott papírokat mu­togatnak igazuk bizonyítá­sára. Kerék Mihály, az Or­szágos Földhivatal kisgazda­­párti igazgatója, január ötö­dikén lent jár Cegléden, hogy néhány visszaszerezze a úri birtokosnak földet. Még inkább elszemtelenedtek az urak, háborgatják az újgaz­dákat. Ezt nem lehet tovább bírni! összeszed vagy 20 dű­lőbeli új gazdát. — Menjünk a pártba! Ke­ressük az igazunkat! A kétségbeesett kis csoport a parasztpárt helyiségébe tart, ott azonban két irodis­tán kívül nem talál mást. — Menjünk a kommunista pártba! — mondja Pálinkás István, s indítványán maga döbben meg leg­jobbéul. — Menjünk! Szerencséjük van. Együtt a párt vezetősége. Németh Sándor a titkár, SzelePcsényi Imre és a többiek. Jólesik ne­kik a parasztok bizalma, s őszinte együttérzéssel hábo­rodnak fel. Nyomban megvi­tatják, mit lehet tenni. Más­nap hajnalban az ablaknélkü­li vonat elszánt hoz a fővárosba. parasztokat Néhányan táblát szorongatnak, mindegyikőjük akaratát amely hir­deti! — Földet vissza nem adunk! A fővárosban megkezdődik a kilincselgetés. Egyik mi­nisztériumból a másikba,­­majd — s ez már nem a vé­letlen játéka — a Magyar Kommunista Párt Tiizottságához vezet Központi az út. Itt találnak először meghall­gatásra. Innét ismét a Föld­művelésügyi Minisztériumba vonulnak. Pálinkás István az élén halad, s egy pillanatra hátraveti tekintetét. Könny­­belábadt a szeme, s könyö­kével oldalba nyomja barát­ját, Kerekes Sándort: — Nézz hátra komám, mi­lyen sokan vagyunk! A fővárosiak ezrei vonul­nak a ceglédiek mögött, mint­egy nyomatékot adva az új földhözjuttatottak követelé­sének. Az első tszcs Ha Cegléden azután kutat az ember, hogy mikor szüle­tett m­eg a szövetkezeti gon­dolat, azt a választ kapja: földosztáskor. A szövetkezés, az összefogás szüksége te a Budai út környéki vezet­pa­rasztokat, hogy összefogják teheneiket, ökreiket, segítsék egymást vetőmaggal, munká­val. Hogy mégis melyik volt az első „igazi” szövetkezet? A Kossuth. 1948. májusában alakult a Pesti és az Örkényi út melletti ban. Elnöke Antal-féle major­Károly Pál, tag­jai: Török, Zselenszky János, ifj. Károly Pál, Dudás Já­nos, Karai István. Az első ceglédi tsz elnöke ma is a Kossuth Tsz tagja. Fe­leségével együtt a tsz I. számú üzemegységében él, s mindket­ten nyugdíjasok. A hetvenedik életévét járó, galambősz hajú, markáns arcú, fiatalos mozgású de egyébként Károly Pál, mélyen összeráncolja homlo­kát, s visszakérdez: — Hogyan is volt akkor? A választ is maga adja rá: — Nehéz, nagyon nehéz volt. Az öt szövetkezeti tag mind­össze 35 hold földet visz a kö­zösbe. Az Antal-majorban ala­kul meg a szövetkezet, de cse­reföldet a nyán kapnak. Hartyáni-féle ta­Jószáguk sem­mi, csupán az elnöknek van egy pár lova. Ezzel szántják, vetik a szövetkezet földjeit. Nincs kitartásuk aratástól ara­tásig, ezért a földművesszövet­kezet segíti élelemmel őket. A gazdasági nehézségek mellett meg kell küzdeniük is, akik kígyót-békát azokkal kiabál­nak rájuk. — Kolhozt akartok, konyhát, közös feleséget,közös — A nehéz körülmények kö­zött is megálltuk a helyünket. Feleségemmel sokszor beszél­getünk arról, hogy no, lám, a mi 35 holdunkból hatezer lett, az öt tagból pedig hétszáz — tér vissza a jelenbe Károly Pál. Mi ad ezeknek az emberek­nek erőt, hogy a sok rágalom, gáncsoskodás ellenére is ma­gasan tartják a fejüket, nem törnek össze, hanem végül­­ is ők győzedelmeskednek. — Fiammal együtt a Szov­jetunióból jöttünk haza, ott tanultuk meg, hogy a paraszt akkor szabadul fel igazán, ha szövetkezik — vallja ma is az idős kommunista. Szövetkezeti város — formailag Ezerkilencszáznegyvenkilenc­­ben már gyors egymásután­ban alakulnak a szövetkeze­tek. Csaknem minden dűlő­nek van egy szövetkezete. De beszéljen erről az, aki ebben a nehéz, forradalmi munkában a vártán állt. Szalisznyó László, a Lenin Termelőszö­vetkezet elnöke. — A mezőgazdasági osztá­lyon termelőszövetkezeti szer­vező voltam — emlékezik vis­­­sza. — Éjjel-nappal a tanyá­kat jártuk. Szerveztük a szö­vetkezeteket. Az volt a célunk, hogy Cegléd is mielőbb szövet­kezeti város legyen. Ezt először 1951-ben sikerült elérni. Nyolc-kilenc mezőgaz­dasági szövetkezet alakult, mellette 16 I-es típusú terme­lőszövetkezeti csoport. Terme­lőszövetkezeti csoportot nem nehéz alakítani, csakhogy en­nek megvan az a hátulütője, hogy ezek csak „papíron gaz­­dálk­odnak”, közös tevékenysé­get egyáltalán nem folytatnak. A város mezőgazdaságának átszervezése után kezdődik meg a egyesítése. termelőszövetkezetek Sajnos, itt is in­kább a kirakatpolitika érvé­nyesül, mintsem az ésszerűség. Mai szemmel így látja Sza­­lisznyó László: — Létrehoztunk egy m­am­­mutszövetkezetet. A hibás gaz­daságpolitika következtében ezt a szövetkezetet „agyontá­mogatták”, míg a többieknek alig jutott a segítségből. A szövetkezetek azonban év­ről évre erősödnek, pedig hibás gazdaságpolitika sokszor­a elháríthatatlan akadályokat gördít. Parancsszóra kell gya­potot, gumipitypangot és egyéb, a város határában soha nem látott növényt termelni. A ráfizetést a szövetkezeti gaz­dák érzik meg. A beszolgálta­tás, az alacsony beadási árak nagy súllyal nyomják a szö­vetkezeti gazdák vállát. S mégis, amikor 1953-ban Nagy Imre programjával fellép, a szövetkezetek több mint fele — s éppen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — meg­maradnak. Aztán újra kezdő­dik a szervezés, az agitálás. 1956-ban már 11 termelőszö­vetkezet gazdálkodik, s az el­lenforradalmi támadás csak a volt középparasztok közül tud hitében megingatni egy szűk réteget. S jön 1959, az átszer­vezés éve! Évről évre mindig jobban Cegléd város tanácsának el­nöke az a Szelepcsényi Imre, akinek nevével Pálinkás Ist­ván elbeszéléséből már megis­merkedtünk. Egy rövidebb idő­szaktól eltekintve, mindig a várost szolgálja. Élete össze­nőtt a várossal. Amikor a ter­melőszövetkezeti mozgalom mai helyzetéről érdeklődünk nála, az idős kommunista ve­zető röviden így foglalja ös­­­sze véleményét: — Annak örülünk, hogy ter­melőszövetkezeteink megszi­lárdulnak, évről évre jobban gazdálkodnak, tagjai pedig jobban élnek. Az elmúlt év zárszámadási eredményeit idézi: “ A hét termelőszövetkezet tiszta vagyona több mint nyolcvanhárommillió forint, s egy esztendő alatt csaknem tizenötmillió forinttal növe­kedett. A szövetkezeti gazdák jövedelme is egészségesen emelkedik. Ezerkilencszázhat­­vanháromban tizenkétezerhat­­száznyolcvan forint jövedelme volt egy-egy tagnak a közös­ből, tavaly huszonhat forint híján tizennégyezer forint. A ceglédi te­r­me­l­ős­zö­vet­ke­­­­­zeti parasztok biztos alapo­­t teremtettek arra, hogy jöve­­­del­mük a következő években­­ gyorsabban növekedjen. Meg­­­­felelő állatállománnyal ren­­­­delkeznek, a gépesítés egye­s növények termelésénél magas­­ színvonalat ért el. Növekedett­­ a műtrágya és a növény­véd­ő­­i szer használat. Az idén Jeje­­­­zik­ be a gyümölcs- és szőlő­­- telepítési programot, s most­­ kezdik meg az öntözési tézi­­s végrehajtását. A szövetkeze­t­i gazdálkodás úttörői magas­­ szintre emelik a mezőgazdasá­­­­gi termelést Cegléden. 120 Négy ember mesélt Cegléd esztendejéről, mindegyi­­­­kőjüktől megkérdeztük: [­gyan látják, kamatozott-e ho­l két évtized harca, megélte-e e­­ a fáradságot? Lényegében ez­­t a választ kaptuk: : — Ha újra kezdenénk,­­ugyanezt tennénk! Csak töb­­­­bet és jobban dolgoznánk! Mihók Sándor CEGLÉD HÚSZ ÉVE Az É. M. 25. sz. Építőipari Vállalat. Bp. XXI. (Csepel). Kiss János altábornagy u. 19—21. állandóan felvesz Vác. Gödöllő. Budapest és egyéb Pest megyei munka­helyeire építőiparban jártas férfi segédmunkásokat A Vácra Jelentkezők Vác. ftádi út 50 szám alatt, a többi munkahelyre jelentke­­zők a vállalat központjában, a fenti címen jelentkezhet­nek. Tanács-igazolás szüksé­ges. Fentieken kívül a szak­éi segédipari üzemek részé­re épület- és vasszerkezeti lakatosokat, láng- és ívhe­gesztőket, üvegeseket, bádo­gosokat, hőszigetelőket, par­­kettázókat, festő és mázoló­­kat, lágy- és kéményfedőket valamint a mélyépítő részleg részére kubikosokat. Jelentkezés XXI., Csepel, Rákóczi Ferenc út 197 alatt. | Útja felmérhető-e ? _ ________ I a tanácskormány, idején, az Örkényi Tizenkilencben, I határban, Pálóczi Horváth uraság ^ _________-----! szellejében az egyik napszámos gye­­­rek, a 15 éves Seregélyi Jóska, sodort cigarettájával oda lé­­­­pett a munkavezetőhöz, Bellwallner pincemester úrhoz és 4 í azt mondta: — Elvtárs, adjon egy kis tüzet. Odajárt dolgozni már 10 éves korától, attól kezdve, hogy­­ a négy elemi után az iskolából kimaradt. De ezután többet­­ nem fogadták el. Pedig hát, mit tudta ő még akk­or, az elv­­i­­­társ megszólítás jelentőségét. Másoktól hallotta, hát mondta, Seregélyi József sok évtized után­­ is emlékszik gyermek­­i, korának erre a kis mozzanatára. Megvan rá az oka: abban­­ az évben halt meg az édesapja, és neki mint a legidősebb­­ gyereknek, négy testvér számára is meg kellett keresnie a­­ mindennapi kenyeret. Máshová szegődött, napszámba járt­­ [ éveken át, így nőtt fel. — Ment mindenki amerre tudott, ahol munkát talált. Ilyen volt akkor a nincstelen, szegény parasztemberek­­ élete. Az övé abban különbözött a többiekétől, hogy csak 34 éves korában házasodott meg. Akkor már Gyálon lakott és­­ a sógora beszerezte a Ganz Vagongyárba, az öntödébe, segéd­­­­munkásnak. Tíz évet töltött ott el, később „pucéros” lett, önt­­ö í­vénytisztító, nagyon piszkos munka volt. ____________ ^ szántót és hatszáz öl szőlőt jussolt, három i Har hold család után Gyálon ennyi jutott, amikor a - ------------------ nincstelenek között felosztották a földet. Fo­r­gat, szerszám, semmi, könnyebb volt kimérni, mint megmű­­r vélni. Sokan kihasználták ezt, egy fuvarért elkértek egy má­­­­zsa tengerit is. — Negyvenhat elején vettem egy üszőt, egy járomba, a kétkerekű bordélyba fogtam. Vele kapáltam a kukoricát, 2 í krumplit, szőlőt. Azután összeállt egy másik újgazdával, Makai Istvánnal, 2 neki is volt egy tehene*. Közösen dolgoztak. Akkor már ő volt Gyálon a községi bíró. A két munkás­­­ párt képviselőtestületi tagjai összefogtak, úgy választották ^ ^ meg. —Mert a pártba persze, azonnal beléptem. Természete­­­sen a kommunista pártba. A bírói tisztet Seregélyi József több mint két esztendeig ^viselte. Mikor bejött a jó pénz, 120 forint lett a havi tiszte­­­ ^­letdíja, de mindig talpon kellett lenni. Elment fél hatkor, ^ hogy majd hazaugrik reggelire, de már csak akkor vette ész­­­­re, eltelt a nap, mikor beesteledett. Nehéz idők voltak. Folyt­­ a harc a kiosztott földért. A kisebb birtokosok nekibátorod­­­­tak, perelték, vették volna vissza, ki akarták forgatni a sze­­­­gény juttatottakat. Ezidőben történt, bement a községházára egy háromgye­­r ^­rekes özvegyasszony. — Kizavart a Galamb a földemről. Bíró úr segítsenek. ^ Csendőrtiszt volt a Galamb, és tényleg elzavarta az as­­­­szonyt, répát vetett a földjébe. Nem jutott idő pereskedni,­­í kapanyelet ragadtak, úgy védték meg a földet. . _____________________ .­­. . negyvenegy esztendőt megélt az úri 2 Seregélyi JÓZSEf világban, de nem volt szavazati ^ ---------------------------------joga. 1947-ben az országgyűlési válasz­ad­­ásokra, a Magyar Kommunista Párt őt jelölte Pest-Pilis-Solt­­^ % Kiskun vármegyében a harmadik helyre képviselőnek. — Megálltam az utcán a plakát előtt és néztem a neve­­­met. Nem akartam hinni: én, az egyszerű, kétkezi ember kép­­­­­­viselőnek lépjek fel. A dabasi, a ráckevei járás falvait járta, beszédet mon­­­­dott a gyűléseken. Adódott, egy nap két helyen is. Az embe­­­­rek szívesen hallgatták a nagybajuszos, Csizmás jelöltet. Kö­­zülü­k való volt, az ő nyelvüket beszélte. Nagy élmény, nem lehet feledni, mikor először helyet­­ foglalt a Parlament üléstermében. Részese volt a heves szó­­­­ csatáknak, viharos üléseknek, amikor a bankok, a bányák és­­ az iskolák államosítására kidolgozott törvényjavaslatokat vi­tatták meg. A jobboldalon ott ültek még akkor. Barankovics,, Schlachta Margit és más reakciósok, körömszakadtáig védel­­­­e­mezték a tőkések érdekeit. Tizenhét év telt el, öt választást tartottak azóta. Seregé­­­­lyi József ennyi ideje tagja a legmagasabb törvényhozó tes­­­­tületnek, az országgyűlésnek. Cselekvő részese a nagy törté­­­­nelmi átalakulásnak, egyik létrehozója az új népi társadalom, s a szocializmus alapjait lerakó s biztosító törvényeknek. ~ ‘ [ " hogy Seregélyi József a falujában, Gyá­| két éVtiZCQC, Ion, 32 újgazdák egyik vezetője lett. Két-[ --------------------------- kezű munkát régóta nem végez: fontos­ posztokra állította a párt, a megyei bizottságon, a Földműve­­­lésügyi Minisztériumban és az utóbbi hét évben a Központi­­ Népi Ellenőrzési Bizottságban dolgozott. De kezén, hosszai ujjain a kapát markoló görcsök nem simultak el. Ő maga isi — pedig családjával már régen a fővárosban lakik — meg­­ őrizte akkori külsejét: paraszti öltözetet, csizmát visel, meg­­­őszült bajuszát nem nyírta le. Nem hivalkodó formaság ez. [ Belső tartalmat, hovatartozást jelez, nagyon is kifejezője ter­­ v­észetes énjének. Igen, olyan maradt, mint volt: szerény, megfontolt szavú,­ s egyszerű parasztember.­ De mégsem azonos a húsz év előtti s Seregélyi Józseffel: ma osztályának országos ügyekben jár­ i­tas, széles látókörű, művelt képviselője. Nagyon büszke a­ gyermekeire: egyik lánya közgazdász-mérnök, a másik orvos, s a harmadik idén érettségizik, a fia villanyszerelőnek tanult,­­ Azt viszont csak mellékesen, szinte véletlenül említi meg:i ö maga, hosszú évek munka utáni, éjszakába nyúló tanuló­­i saval két diplomát, mezőgazdasági mérnöki képzettséget szer­­­zett. [ Az út amit megtett, vajon felmérhető-e? ~ ~ ” a dabasi járásban jól ismerik, felkeresik A választok bizalommal. Nemcsak a havonként rend­---------------------- szeresen megtartott fogadónapokon, de a lakásán is. A képviselő a tőlük kapott megbízatást nagyon komolyan veszi, akár a járás egészét, egyes községét érintő ügyekben, vagy éppen az egyes emberek dolgaiban, mindig eljár az illetékeseknél. Nem fordult még elő, hogy valami­lyen kérést, panaszt válasz nélkül hagyott volna. Akkor sem, ha nem kedvező az elintézés. Egy példa. Az inárcsi vasútál­lomásról ma már öt község lakói utaznak munkába. Kérték: a MÁV építsen új várótermet. A kérés jogos, személyesen beszélt a közlekedésügyi miniszterrel. Az megvizsgálta az ügyet s írásban adta a választ: a mostani tervidőszakban nem tudják megoldani, de a harmadik ötéves tervbe beillesz­tik az inárcsi állomás bővítését. Akad nemegyszer olyan visszásság, amit a helyi szervek megoldhatnának. Legutóbb Doboson, fogadónapján mondták el: az évekkel előbb létesí­tett községi sportpálya területe után, még mindig azokkal fi­zettetik a megváltási ár részleteit, akik a juttatott telkekről a pálya javára önként lemondtak. lemzi.— Ez a tanács figyelmetlenségét és bürokratizmusát jel­gondosan őrzött levelezése kötegeket tesz ki. Közöttük a SZÖVOSZ elnökéé a dabasi emeletes frisz-épület befejezé­séről, dr. Csanády miniszter válasza egy kislánynak a Hid­es Vízépítési Technikumba való felvételéről. A fővárosi ta­nács elnöke azt közli: intézkedett egy mérnök jogos lakáspa­naszának elintézése végett, az OTP megyei igazgatója egy kölcsön ügyében írt, a kaposvári gyermekotthon egy nagy­mama kérését teljesítette, aki unokáit akarta meglátogatni. S nem ritka az olyan levél sem­, mint amit az újlengyeli­ tanácselnök, párttitkár és a népfrontelnök közösen írt:­­ „Kedves Seregélyi elvtársi­ Köszönetünket fejezzük ki azt újonnan épülő kultúrh­ázunk­­ befödéséhez hiányzó épület­­i anyagok beszerzéséért. Az­ ilyen és hasonló segítségen­­ keresztül is méginkább erősö­­­dik irántad választókerüle­­­­tedben, a választóid bizal­l­ma.” 5 Néhány napja, április el­sején, Seregélyi József elbú­­­csúzott munkatársaitól a Köz­­­­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­­s­­ágban: nyugdíjba ment. j ja: Derűsen mosolyogva mond­? — Ezentúl még több időt­­ tölthetek majd kint a dabasi j járásban. i. Szeretettel, szívesen várják­­ mindenhova. ; H. F. P. f. /í : II ír—----------------------------------------, ; Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat felvételre keres építőipari segédmunkásokat Jelentkezés: Budapest Vill., Csokonai utca 6. Munkaügyi osztály Az Egyesült Izzó Gépgyára esztergályos és marós szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gyár személy­zeti osztályán, kivételével naponta szombat 8—14 óráig. Budapest IV., Szilágyi utca 26., a Rákospalota— Újpest vasútállomás mellett.

Next