Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

1967. MÁRCIUS 24., PÉNTEK Közös gond — közös összefogás A gond, ha nagyságát tekintve egyik helyen kisebb is, mint a másikon, lényegét tekintve azonos. A Csepel Autó­gyár néhány, termelésirányító szakemberével beszélgetve fogalmazódott meg a legélesebben, de így, vagy úgy, majd’ mindenütt felmerül napjainkban. Röviden úgy fogalmaz­hatnánk meg, hogy: az új mechanizmus és a vállalatok kooperációja. Nemcsak a Csepel Autógyárban, hanem másutt is, így például a törökbálinti Mechanikai Művek­ben, Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Gö­döllőn, a gépgyárban erősen foglalkoztatja a műszakia­kat, a termelésirányítókat ugyanúgy, mint az áruforga­lomban dolgozókat, s tegyük hozzá azonnal, némi drukk is van ebben. A gazdaságirányítás új rendszerében a központi uta­sítások helyébe — zömmel — a vállalatok egymás közötti kapcsolata lép: eddig kijelölték a gyártót, most egyezked­ni kell; eddig egy-egy félkésztermék, alkatrész, de akár gyártóberendezés szállítására is képtelenül hosszú ha­táridőket jelölhetett meg a gyártó üzem, mert a rendelő „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kénytelen volt azt elfogadni, most majd mód nyílik arra, hogy máshová adja rendelését, s erre máris akad példa, a Mechanikai Művek több, pontatlan kooperációs partnerével megszün­teti kapcsolatait... A gond közös, mert ahogy az említett üzemek má­sokkal kooperálnak — így például maga a Csepel Autó­gyár több, mint kétszázféle alkatrészt kap, ha kap, koope­rációban — azoknak ugyanígy megvannak a maguk part­nerei, aligha létezik olyan ipari üzem, megyénkben, de az országban sem, melyik így vagy úgy, de ne függne más gyáraktól. A drukk, az aggodalmaskodás alapját az adja, hogy a gond közös ugyan, de az összefogás is közös lesz-e? Félreértés ne essék, egyetlen említett üzemben sem gon­dolják, hogy jószívűségből, megértésből mindent megtesz­nek kooperációs partnereik. Jól tudják, hogy a gazdasá­gosságnak, a gyártás kifizetődő voltának mekkora sze­rep jut, de — s erre is figyelni kell — nem válhatnak huszadrangúvá az üzemek közötti kapcsolatok más, úgy­nevezett erkölcsi tényezői sem. Nem véletlen, hanem szükségszerűség — a holnapi munka parancsa —, hogy már ma a legtöbb helyen ke­resik, kutatják a gyártól gyárig vezető utak rövidebbre fogásának módját, a kapcsolatok egyszerűsítésének, s ez­zel egyben szorosabbra fogásának lehetőségeit. A m­últtal szemben jelentős a fejlődés például a Dunamenti Hőerő­mű építkezésén, Százhalombattán, ahol vállalatok tucatja dolgozik, mind kevesebb zökkenővel az egymás közötti, s a beruházóval való kapcsolatokban, s ez egyben azt is igazolja, hogy érdemes erre erőt és időt áldozni. A helyi törekvésekhez, elképzelésekhez és kezdemé­nyezésekhez azonban másnak is társulnia kell: a szállí­tási szerződések új rendszere ugyan sokat jelent, de ezen kívül még — ma még — sokféle jogszabály, előírás köti a vállalatok kezét, s mint mondják, e kötöttségek feloldására is időben gondolni kell. A közös gond érde­kében történő összefogás tehát nemcsak azonos szinten kell, hogy létrejöjjön üzem és üzem között, hanem az iparirányítás felső szintjétől egészen a gyáron belül .koo­peráló” üzemrészekig, műhelyekig. M. O. Megnagyobbítják a szentendrei múzeumot Befejezéshez közeledik szentendrei Ferenczy Károly a Múzeum tatarozása. Április 3-án, a felszabadulás ünnepé­nek előestéjén újra megnyí­lik kapuja. Addigra elkészül első emeleti helyiségeiben az új állandó kiállítás is, amelynek eléggé hosszú, de ki­fejező címe: Táj és ember Szentendrén és környékén. A folyosó elején, a falon a vidék geológiai és mellettük különböző kőzetek. Ezután következnek a pilisi erdők nö­vényzetét üveg alatt bemuta­tó falhoz simuló tárlók. Egyelőre még üres a falfelü­let, ahová a hajdan híres szentend­rei szőlőkultúra emléke­­ kerül. Egy 1770-ben kelt okmány is­ látható lesz itt, mely adó­­­mentességet biztosít az új sző­­­lőtelepítőknek. A folyosó végén a vízi éle­­­tét mutatja be az egész falat­ betöltő nagy tárló. Az első teremben a vadgaz­­­dálkodást mutatják be és az­ erdők kisebb állatait. A kö­­­­vetkező a régészeté. Az utolsó i terem a néprajzé. Ebben­­ egyelőre még öltöztetik a bá­ j bukat, magyar, a Szentendrei sziget, Szentendre és Po­­l­már szerb, Pilisszentlászló­i szlovák, s Dunabogdány né­­­met népviseletébe, amit per­­­­sze ma már nem hordanak­­ sehol. A négy nyelvet beszélő négy nép egymástól eltérő bútordarabjai, szőttesei, kerámiákai, ón és réz­edényei, meg szerszámai is ide­kerülnek. — Sajnos ,ahhoz szűk a he­lyünk, hogy egy egész szobát bemutathatnánk, pedig lenne hozzá anyagunk — mondja Ónody Béláné múzeumi mazet­te, félbeszakítva egy percre a rendezkedést. Közli még, hogy április 9- én a földszinti teremben Szentendrén élő festők mű­­­veiből állandó kiállítás nyí­lik — ugyancsak szűk helyen.­­ Jövőre azonban az ud­var felőli részen hozzáfog­nak két egyemeletes szárnyépülethez. Ha megépül, az összes új he­lyiségekbe a szentendrei fes­tőművészek alkotásai kerül­nek. Állandó jellegű kiállí­tás lesz, folytonosan változó anyaggal, mindig a festők legújabb műveinek bemuta­tója. PK3T meni^Mtrton Munka a termelőszövetkezetekb TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINK még soha nem készül­hettek a maihoz hasonló ked­vező körülmények között a jövő terveinek ki­kovácsolásá­hoz. Egy sikerekben gazdag esztendő eredményeivel, ta­pasztalataival a hátuk mö­gött a szövetkezeti önállóság növelését, a jövedelmező gaz­dálkodást, a tsz-tagok élet- és munkakörülményeit javító in­tézkedések sorozata nyomán kedvet és bátorítást adó fel­tételek között munkálkodhat­nak terveik kialakításán. Már ma előrelátható, hogy ezek a kedvező körülmények — bár az első pillanatban ez talán furcsának tűnik —­ nemcsak megkönnyítik, hanem meg is nehezítik a vezetők munká­ját, megnövelik a felelősségü­ket. Az előzmények jól ismertek. A termelőszövetkezetek egy része évek óta munkaerő-gon­dokkal küzd. Ezekben a tsz­­ekben a gazdálkodás fejlesz­tésének egyik legnagyobb aka­dálya a munkaképes, megfe­lelő szakképzettséggel ren­delkező munkaerő De a jövőt tekintve, a hiánya a többi szövetkezeti nagyüzem szá­mára sem közömbös a kor­szerű módszereket, eljáráso­kat, a modern technikát al­kalmazni tudó munkaerő biz­tosítása. Ezért a Központi Bi­zottság, kiindulva a munkás - paraszt szövetség erősítésé­nek szükségességéből, a me­zőgazdasági termeléshez fű­ződő népgazdasági érdekek­ből és figyelembe véve a szo­ciális szempontokat is, intéz­kedést hozott a tsz-tagok sze­mélyi jövedelmeinek és szo­ciális juttatásainak a bérből és fizetésből élőkéhez való közelítésére. AZ ÚJ INTÉZKEDÉSEK RÉ­VÉN a parasztság régi óhaja teljesül és várhatóan kön­­­nyebben megoldódnak a szö­vetkezetek munkaerő-gondjai is. A törvény alapján ugyanis a szociális juttatásokra való jogosultságot általában csak az a tsz-tag szerezheti meg, aki a közösben egy meghatá­rozott mennyiségű munkát végzett. A nyugdíjalap ka­tegorizálása a közösből szár­mazó jövedelem növelésére ösztönöz, a nyugdíj­évek be­számítására vonatkozó ren­delkezések a közösben teljesí­tett munkanapok számának gyarapításába teszi érdekeltté a tsz-tagokat. A az anyasági segély betegségi és megszer­zésének feltételei is a közös munkára sarkallnak. A termelőszövetkezet mű­ködését, a tagok jogait és kö­telezettségét szabályozó új tsz-törvény irányelvei szerint teljes jogú tsz-tag is csak az lehet, akit a közgyűlés felvett és a tagsággal járó munka kötelezettségeit teljesíti. jövőben a háztáji föld juttatá­­­sát sem a közös háztartáshoz, hanem a tagsági viszonyhoz, a szövetkezetben végzett mun­kához kapcsolják. Ebből a rö­vid, korántsem teljes felsoro­lásból is kitűnik, hogy elér­kezett annak az ideje, amikor a jogok és a kötelezettség­vál­­lalás egymástól elválasztha­tatlan lesz. A munkához kö­tődő jogok bővülése segíti a szövetkezetek szocialista vo­násainak erősödését, a tsz­­tagokat több és jobb munkára serkenti. Az új intézkedések azonban nemcsak segítséget jelentenek a tsz-vezetőknek, hogy az egyes munkákat időben és jó minőségben végeztethessék el a tsz-tagokkal, hanem komoly fejtörést is okozhatnak. Ugyanis, ha a tsz-tagok jogai, a szociális ellátásuk, illetve annak színvonala a közös gaz­daságban végzett mun­ka mennyiségétől is függ, akkor a tsz-tagok joggal tarthatnak igényt a munka egyenletesebb és igazságosabb elosztására. Azokban a tsz-ekben pedig, amelyekben a rossz munka­szervezés vagy a mu­n­kaképes tagság létszámával nem áll összhangban a termelés szer­kezete, vagy egyéb okok miatt a tagok többsége a jogok meg­szerzéséhez szükséges munka­­mennyiséget sem tudja teljesí­teni, még élesebben jelentke­zik majd ez a probléma. EZÉRT A TSZ-VEZETŐSÉ­­GEKNEK a gazdálkodás meg­tervezésekor fontos feladata, hogy nagy gondot fordítsanak az egész tsz-tagság egyenletes és folyamatos foglalkoztatásá­ra, a tagok munkakörének az állandósításaira, és ahol nincs meg, a szükséges munkaalkal­mak megteremtésére. Amikor a rendelet megjelent, sokan úgy tartották, hogy az lenne igaz­ságos­, ha azokban a tsz-ekben, ahol a tagság számára nincs elég munka és így nagy részük nem tudja teljesíteni a szociá­lis juttatásokra jogosító mun­kanapokat, a követelményeket leszállítanák. Ilyen megkülön­böztetésre — a rendelet általá­nos érvénye miatt — nincs le­hetőség, ezért ezekben a tsz­­ekben is a szociális juttatások­ra való jogosultság megszerzé­sének útja csakis az új mun­kaalkalmak megteremtése le­het. Ennek kedvező feltételei a szövetkezeti gazdálkodás fej­lesztésére és a szövetkezetek gazdasági tevékenységének ki­­szélesítésére vonatkozó intéz­kedések nyomán egyre inkább kialakulnak. Gondos, de me­rész számbavétele a helyi le­hetőségeknek, előrelátó felké­szülés a gazdaságosnak ígérke­ző tevékenységre ma már idő­szerű követelmény minden olyan közös gazdaságban, ahol a munkaképes emberek állan­dó foglalkoztatása, a jelenlegi állapotok szerint, kérdésesnek látszik. A szövetkezetek vezetőségé­nek e terv elkészítésekor kü­lönösen a munkák egyenlete­sebb elosztására fordítsanak a nagy figyelmet. Sok zavart és szenvedélyek felszítását eredményezheti annak a hely­telen gyakorlatnak a folytatá­sa, amely szerint a tsz-tagság egy részét túldolgoztatják, a másik részét pedig a munka­­hiányra való­­ hivatkozással számos esetben haza­küldik. Bizonyos aránytalanságok — mezőgazdaság sajátossága mi­att — a munka elosztásában természetesen elkerülhetetle­nek. Az állattenyésztők, a fo­­gatosok, egyes alkalmazottak folyamatosan, állandó jelleggel dolgoznak, míg a növényter­mesztésben a munkaalkalom időszakos. De éppen ez utóbbi­ra szükséges jobban odafigyel­ni és megteremteni a rendsze­resebb, folyamatosabb munka­végzés feltételeit. AZ ÚJ INTÉZKEDÉSEK tehát, bármennyire is kedvező helyzetet teremtenek a szak­szerű, vállalati jellegű gazdál­kodás fejlesztéséhez, a tsz­­tagok életszínvonalának eme­léséhez, ahhoz, hogy célkitűzé­seink valóra váljanak, élni kell a lehetőségekkel. A szövetke­zetek vezetőire ezért az új kö­rülmények között fokozott fe­lelősség hárul, hogy a közis munkákat a tsz-tagság meg­elégedésére, a közös érdekeivel összeegyeztetve úgy szervezzék meg, hogy a vezetés hibájából egyetlen dolgozni akaró tsz­­gazdát se érjen hátrány a jo­gok gyakorlásában és a szociá­lis juttatások megszerzésében. Dr. Danko­vits László A családi ágy vitát pedig a gyerek okozta. No, nem arról, hogy legyen, vagy ne legyen, ez a kérdés már jó ideje eldőlt, mivel Pistike kétéves. Azután kezdődtek a veszekedések, hogy apu­kája egyéves külföldi kiküldetésbe utazott, s erre az időre hozzájuk költözött a nagyma­­ma,hogy ne legyenek egyedül abban a nagy lakásban. Azóta hárman alszanak együtt a családi ágyban. Elférnek, mert készítője jó szélesre csinálta, no, de Pistike édesanyja és a nagymama már napok óta haragban van­nak, mivel a gyerek újabban éjszakánként mindig a nagymamához bújik. Esténként megismétlődik a jelenet. — Ki jön az én házamba? — csalogatja anyuka Pistit. A nagymama tüntetőleg félrefordul, jelezve, hogy ő aztán nem kíván vetélytársként fel­lépni. — Gyere anyukához, gyere csak — hívo­gatja most már dühösebben Pistikét anyja. A gyerek egyelőre tétovázik, ott fekszik középen. Pistikét végül a saját paplana alá gyömöszöli anyuka. Reggel, hiába keresi, ott szuszog a nagymama mellett. Egy reggel a fiatalasszony dühösen szólt anyósához: — Rájöttem a dologra. Pistike azon az ol­­­­dalon szeret feküdni. Estétől helyet cseré­­lünk, végül is én vagyok az anyja , s a győzelem, biztos tudatában már nem is ha­ragudott. Este aztán megtörtént a helycsere. Nem sok eredménnyel, mivel reggelre Pistike ismét a nagymama mellett feküdt. Ez vasárnap történt. A két asszony konyhában sürgölődött, s alig-alig szólt egy­­­máshoz. Először a fiatalasszony törte meg a csendet. — Hiányzik a készletből két csésze — mondta vészjóslóan, de titkon örült, hogy végre beleköthet valamibe. — Talán eltörte a mama? A nagymama zavarba jött. — Dehogy törtem, nézd, milyen vastag anyagból vannak, ha leejted, akkor sem re­ped szét. — Hát akkor hol van? — kérdezte azért még egyszer, s már nem is törődött volna tovább az üggyel, ha észre nem veszi, hogy a nagymama gyanúsan elpirul. — Megkerítem, ne félj — mondta hebegve és kihátrált a konyhából. A fiatalasszony egy darabig töprengett, aztán utána lopódzott, így derült ki a családi ágy titka. Hát ezért gurult mindig a másik oldalra a gyerek. A nagymama ugyanis ott térdelt az ágy mellett és a takaróval elrejtett lábak alól húzta ki a hiányzó csészéket. A fiatalasszony kiáltani akart, de inkább gyorsan visszahúzódott. Eszébe jutott, hogy jól jöhet majd neki is ez a trükk, ha vis­­­szaérkezik a férje ... ^ " Benedek B. István I Villanófény A szonda szondája Nem illik előhozakodni az untig koptatott anekdotával, a drótkötélpályán utazó nyugta­lanságával, hogy mi lesz, ha a pótkötél pótkötelének pótköte­le is netán elszakadna, de aka­ratlanul is ez jut az ember eszébe, amikor azt h­allja, me­gyénk építőipari vállalatának néhány építésvezetőjétől, hogy dolgozóik egy része — ha ki­sebb része is, a baj akkor is baj, — igyekszik a jól bevált szondázáson kifogni. Amíg nem volt szonda, addig volt munkakezdet előtt egy kis to­roköblögetés. A balesetek meg­előzése, az emberek épségé­nek óvása érdekében bevezet­ték a szondázást. A száraz tor­kok egy ideig tűrték, azután rákaptak arra, hogy munka­kezdéskor nyugodtan belefúj­nak az üvegcsövecskébe, utána — már a munkahelyen — előkerül a zsebben behozott laposüveg, gömbölyded, táská­ban elférő bütykös, leginkább tömény tartalommal. Igaz, lehet ezen is segíteni, mert a napközbeni ellenőrzé­sek, a „műsoron kívüli” szon­dázások elcsíphetik az ilyen ügyeskedőket. A megoldás azonban valahol másutt van, hiszen végül is nem lehet min­den ember mellé — már per­sze, aki mellé kell — egy szon­daraktárt telepíteni. Sokkal inkább ott lehet és kell meg­fogni az ilyeneket, hogy munkahelyen kialakított lég­kör, a társak figyelmeztetése teszi lehetetlenné az italozást, s erre — elsősorban a szocia­lista brigádok környezetében — már van példa. Ezt tovább­fejlesztve, a jó példát népsze­rűsítve kell másutt is ösztönöz­ni a közösségek ilyen összefo­gására, megértve, hogy szonda egy picit magát a kö­zösséget, annak erejét, vissza­tartó képességét is — szondáz­za • • • m. o. TAVASZI KULTURÁLIS PROGRAM A tavasz közeledtével meg­élénkült az élet az amatőr mű­vészeti mozgalomban: május­ban valóságos fesztiválsorozat kezdődik. A kétévenként sor­­ra kerülő országos diáknapok rendezvényeinek keretében ez­úttal hat városban — Buda­pesten, Keszthelyen, Sárospa­takon, Sopronban, Egerben, Gyulán — találkoznak vala­mennyi művészeti ág legjobb középiskolai együttesei. A ta­lálkozókat megyei seregszem­lék előzik meg. A dunakanyari dalostalál­kozón — erre Vácott, május 14-én kerül sor — meghívás alapján vesznek részt az or­szág régi, nagyhírű énekkarai. Az amatőr zenészek sereg­szemléjén a részvevő kamara­­zenekarok Veszprémben, a tánc- és dzsessz-együttesek Salgótarjánban vonulnak fel produkcióikkal. Harmadszor rendezik meg Szolnokon a népitáncfeszti­­vált, amelyen az ország 35 legjobb együttese méri össza képességeit. A találkozó egy­úttal a koreográfusok verse­nye is. Külön díjat tűztek ki a kislétszámú együttesek szá­mára készült legjobb táncjá­tékokra. A magyar táncbaj­nokságon május 19-től 21-ig a kulturált társasági tánc leg­jobbjai lépnek zsűri elé Szom­bathelyen. Ugyancsak május­ban kerül sor Budapesten az amatőr képzőművészek orszá­gos kiállítására. Telefonon is hívható számítógép Egy francia cég a Magyar Nemzeti Bankban tartott be­mutatón olyan adatátvételi berendezést ismertetett, amelynek segítségével az elektronikus számítógépekkel akár telefonon keresztül is közölhetők információk. A gép a beérkezett jeleket lyukszalagra rögzíti, s több ezer kilométerről érkező adatokat is fogadni képes.

Next