Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

Teherán Megkezdődtek a magyar-iráni tárgyalások Kedd reggel kigördült Tehe­ránból a Losonczi Pál magyar elnököt és kíséretét­­ szállító gépkocsisor, hogy a magyar vendégek megtekintsék az irá­ni National nevű gépkocsiüze­­met. L­osonczi Pált Payani, Irán budapesti nagykövete kí­sérte el útjára. Losonczi Pál és kísérete megtekintette az összes üzem­részt. A magyar elnök elbeszél­getett az egyik munkással,­­ majd a jelenlevők tetszés­nyilvánítása mellett maga is beült egy új Pajkan (Nyíl) gépkocsi kormánya mögé, és sétakocsizásra vitte iráni vendéglátóit. Később úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsi könnyen kezelhető. Vezetése nem okoz problémát. Délután megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások a Szaad Abad palotában, amely az irá­ni uralkodópár nyári lakhelye. Iráni részről megjelent Mo­hammad Reza Pahlavi sah, Ászfia államminiszter, Zahedi külügyminiszter, Puyani, Irán budapesti nagykövete, Zelli, a külügyminisztérium politikai csoportfőnöke és Ardalan, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője. Magyar részről Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Tí­már Mátyás miniszterelnök-he­lyettes, Házi Vencel külügy­miniszter-helyettes, Széphelyi Zoltán, a Külügyminisztérium osztályvezető-helyettese és Várkonyi József teheráni ma­gyar nagykövet vett részt. Este Losonczi Pál a Golesz­­tan palotában fogadta Hoveida miniszterelnököt és Zahedi külügyminisztert, majd Palbod művelődésügyi miniszter át­nyújtotta a magyar elnöknek a Perzsa Enciklopédia 1. köte­tét. Az értékes könyv első da­rabja annak a sorozatnak , amelyben neves iráni szakem­berek áttekintik és összefoglal­ják a perzsa kultúra szerepét a világ kultúrájában. A magyar elnök az elsők között van, akik ezt az értékes könyvet meg­kapták. Késő este a teheráni ope­ra díszelőadását tekintette meg a magyar elnök és kí­sérete. A nap zsúfolt programjából kiemelkedik még Losonczi Pálnénak a teheráni ápolónő­képzőben tett látogatása, vala­mint az, hogy Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes magyar grafikusok és fotóművészek kiállítását nyi­totta meg az iráni fővárosban. A lapok általában első olda­lon közlik a magyar programját. A televízió elnök min­den este beszámol a látogatás eseményeiről. JUBILEUMI VERSENYBEN Akció 200 lakásért Adósságtörlesztés április 4-re A tégláik izzanak, az elszí­vóberendezések óriási ventil­látorai zúgnak, időről időre megjelenik egy-egy — sínen futó — kocsirakomány tégla az alagútkemence kész vé­gén. Az új törökbálinti gyár már szállítja a fontos épí­tőanyagot. Mindezt megírtuk már, ez­úttal arra voltunk kíván­csiak, hogy a mostani, már örvendetes esemény nem ké­sei-e az eredeti elgondolások­hoz mérve. Bizony kései! A beruházók ideje gyorsabban futott, mint azt remélték s ezért e perc­ben csak azt mondhatjuk el, hogy az 1-es számú, nyers­téglát készítő sor, s az ah­hoz csatlakozó szárító, illetve a téglát égető kemencealag­­út üzemképes. A második sor üzembeállítása az eszten­(Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI XIII. ÉVFOLYAM, 368. SZÁM AKI »0 FIM.I.RI Hold körüli pályán az Apollo 12 Conrad és Bean ma reggel ereszkedik le a „Viharok óceánjáéra láthatatlan oldalán haladt s így rádióösszeköttetés sem állt fenn vele. A hajtómű üzem­be helyezése pontosan a meg­adott időpontban sikerült s az elliptikus pálya mért adatai csak minimális eltérést mutat­tak az előzetes számítástól. A manőver azért volt igen fontos, mert az Apollo 13 korábban letért arról a pályáról, amely automa­tikusan visszajuttatta vol­na a Földre, került volna ha nem si­a hajtómű üzembe helyezése. Conrad, Bean és Gordon mindjárt az első fordulat so­rán hosszabb színes tv-közve­­títést adott a látványról. A Földről is felismerték a Ko­­pernikus krátert és több más pontot a Hold felszínén. Ér­dekes látványnak bizonyult, s erre az űrhajósok külön is fel­hívták a figyelmet, az a csak­nem teljesen egyenes vonulat, amely Conrad szerint igen éles gerinceket mutatott. A külön­böző nagyságú kráterek­kel­(Folytatás a 2. oldalon.) Hold körüli elliptikus pályá­ra állt az Apollo 12 űrhajó. A kritikus manőverre magyaror­szági időszámítás szerint rö­viddel hajnali öt óra előtt ke­rült sor, amikor az űrhajó a Hold emberi szem számára VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1969. NOVEMBER 19., SZERDA SE EL­LENKE A szovjet-amerikai tárgyalások első mun­kaülése Kedden délelőtt, magyar időszámítás szerint 10 órakor, Helsinkiben az amerikai nagy­­követség épületében megkez­dődött a szovjet-amerikai stratégiai tárgyalások fegyverkorlátozási első munkaülése. Az elnöki tisztet ezúttal Ge­rard C. Smith nagykövet, az amerikai delegáció vezetője látja el. A szovjet küldöttség élén Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes áll. A tárgyaló delegációk összetétele a találgatások első alapja. A szovjet vezérezredes küldöttségben két van: Nyikolaj Ogarkov és Nyikolaj Aleksze­­jev. Előbbi a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettese. Georgij Kornyijen­­ko, a szovjet külügyminiszté­rium kollégiumának tagja, Pjotr Plesakov, a rádióipari miniszter helyettese, Alek­­szandr Scsukin akadémikus­ról pedig úgy tudják, hogy kimagasló elektronikai szak­értő. Az egyelőre csonka amerikai küldöttségben Royal B. Alli­s­son repülő-vezérőrnagy, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottsága mellett működő kü­lönleges tanulmányi csoport vezetője, Paul Nitze (volt had­ügyminiszter helyettes), a kül­ügyminisztériumot képviseli államtitkári minőségben. Ha­(Folytatás a 2. oldalon.) Szovjet—amerikai pohárköszöntő. Karjalainen, a vendég­látó Finnország külügyminisztere, hétfő este fogadást adott Helsinkiben a szovjet—amerikai tárgyalások részvevőinek tisz­teletére. A képen: a küldöttségek vezetői (balról) Szemjonov (szovjet) és Smith (USA) a találkozó sikerére emelik poharai­kat. Munkamegbeszélés. Kedd délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Budai Járási Bizottságán a járás országgyűlési képviselői: Tausz János, dr. Stark Janka, Varga Péter és Gyenge Kálmán, munkamegbe­szélést folytattak Novák Bélával, a járási pártbizottság első titkárával, Tuza Sándornéval, a járási pártbizottság titkárával, dr. Foki Lászlóval, a járási tanács vb-elnökével és dr. Szabó Ferenccel, a Népfront járási bizottságának titkárá­val. A munkamegbeszélésen részt vett Rakusz József, a toki termelőszövetkezet elnöke is. A megjelenteket Tuza Sándorné tájékoztatta a járás őszibarack-termelésének eredményeiről és problémáiról. A problémák érzékeltetésére elmondotta, hogy az ország őszibarackosának 35 százaléka a budai járásban van. Itt tehát a fejlődéssel, a terület nagyságával egyenes arányban a gondok is nőnek, sőt egyre nagyobbá válnak. Tuza elvtársnő állítását számos, már a jelenben is mutatkozó ténnyel, szám­mal bizonyította. Végezetül arra kérte a megjelent ország­gyűlési képviselőket, hogy segítsenek ők is a járás vezetőivel közösen a fejlődéssel járó nehézségek leküzdésében. A tájékoztatót vita követte, számos elhatározás született, ezek bővebb ismertetésére vasárnapi lapszámunkban visszatérünk. i vzmrrms -’ZB Budapestre érkezett Alds Indra A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden Ma­gyarországra érkezett Alois Indra, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának titkára. A csehszlovák vendéget a Ferihegyi repülő­téren Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és Tóth Mátyás, a­ Központi Bizottság osztályvezetője fo­gadta. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete. Elhunyt Joseph Fairick Kennedy Hyannisport-i otthonában kedden meghalt Joseph Pat­rick Kennedy, a világ egyik leghíresebb dinasztiájának alapítója. A 81 éves Kennedy szombaton szívrohamot ka­pott, s ez okozta kedden be­következett halálát. Az ír bevándorló családból származó Kennedy édesapjá­nak Bostonban kocsmája volt. Joseph Patrick tanulmányai befejeztével — amelyeket a Harvard egyetemen végzett el — banktisztviselő lett, majd a hajóépítő iparba került. Mint üzletember nagy sikereket ért el a filmiparban és különböző ipari beruházásokkal. Huszon­öt éves korában ő volt az Egyesült Államok legfiatalabb bankelnöke. A II. világháború idején szerepet játszott a poli­tikai életben is: Roosevelt el­nök 1938-ban az Egyesült Ál­lamok londoni nagykövetévé nevezte ki. Az üzleti életben aratott si­kereivel ellentétben magán­életében egyik csapás a másik után érte. Legidősebb fia, Pat­rick Joseph 1944-ben elesett a II. világháborúban. John Fitz­gerald, az Egyesült Államok volt elnöke 1963-ban, Robert pedig 1968-ban politikai gyil­kosság áldozata lett. Négy­ fia közül csak egy van életben: Edward Kennedy szenátor, öt lánya közül egy, Kathleen egy repülőszerencsétlenség alkal­mával vesztette életét. Kit segít a hátszél? Cegléden majd’ egymással szemközt működik két ipari — jobb kifejezés híján — egység. Az egyik ezernél több embert foglalkoztató vállalat, a másik száznál ke­vesebb embernek kenyeret adó telephely. Az egyik ön­álló vállalat, a másik egy országos nagyvállalat apró részlege. Mégis: a kicsi erős konkurrencia a nagynak, de nem a munkában, a javak előállításában, a társada­lomnak hasznos és szükséges szolgálatok elvégzésében, hanem a­­ fizetésben. Az országos nagyvállalat ugyan­is ún. első bérkategóriába sorolt ipari vállalkozás, így hát minden részlegénél jóval többet fizethet, mint az említett, de harmadik bérkategóriába sorolt önálló cég. Nem csoda ezért a lassú átszivárgás. ’Jennek a jól kép­zett szakmunkások — akiket nem kis áldozattal az ön­álló vállalat taníttatott — s a kevésbé jól képzettek. Kit segít a hátszél — kérdezték tőlem az önálló vállalat e jelenségen aggódó vezetői, régi törzsgárda tagjai, azok, akiknek egyrészt nehéz fejtörést okoz a távozók serege, másrészt joggal érzik vétlenül is büntetettnek magukat. Valóban: kit segít a hátszél? Ha az atlétikából vett hasonlatnál maradunk, megállapíthatjuk: ott, a futópá­lyán a hátszél valamennyi versenyzőt segíti. Segíti egé­szen addig, míg irreális erejű nem lesz. Ebben az esetben ugyanis — a megengedettnél nagyobb hátszél esetén — az eredmény rekordként nem hitelesíthető. Azért nem, mert a megengedettnél nagyobb hátszél jogtalan előny­höz juttatná a versenyzőket azokkal szemben, akik szélcsendes időben vagy gyenge hátszéllel futottak. Az atlétika törvényei tehát igyekeznek minden esetben azonos feltételeket teremteni a versenyzők számára, s aligha vonhatja bárki kétségbe: ez így igazságos. Igaz­ságos a vállalatok közötti konkurrálás is, ha elért ered­ményeik, a társadalomnak végzett szolgálataik alapján tudnak többet fizetni, mint a másik. Ám igazságos-e, ha a „futópályán” tíz vagy húsz méterrel előbb áll, s ha indulása után is a hátszél csupán neki fúj? Régi s keserves gond ez. Mert nemcsak Cegléden, de Vácott is s majd’ minden helyen, ahol üzemek működ­nek egymás közelében, tapasztalható a nem egyenlő erőkkel vívott küzdelem, az a fajta párbaj, ahol — sok esetben — a csorbult, szakadt szögescipőt nem magától húzta fel a futó, hanem felhúzatták vele! Azok a bérfeszültségek, amelyek ma léteznek, nem friss keletűek, nagyon is régi intézkedésekhez vezethető vissza eredetük. Olyan intézkedésekhez — hiba lenne ezt feledni! —, amelyek annak idején helyesek, szüksé­gesek voltak, többségükben — mert már annak idején akadtak elhibázott lépések — a népgazdasági célok el­érését szolgálták. Azóta hosszú évek teltek el, sok min­den megváltozott, de néhány ittfelejtettnek tűnő dolog­gal, úgy látszik, birkózni kell. Ez a „hátszél” ügy is ezek közé tartozik. Nem lehet egyenlő mércét tenni azok elé, akik nem egyenlő szintről rugaszkodnak el, nem lehet azonos eredményt várni attól, akit nem segít a hátszél. Sőt: széllel szemben kell futnia...! M. O.

Next