Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

A Szihanuk-titkárság közleménye Szorul a gyűrű Dak Seang körül Változatlanul élénk forgal­mat bonyolít le a Kambodzsá­val kapcsolatos nemzetközi hírbörze. Meg nem erősített, nemegyszer visszavont jelen­tések, merész és óvatos kom­binációk követik egymást a nyugati sajtó hasábjain, az éter hullámain és a televízió­­készülékeik képernyőin. Mint a Magyar Távirati Iro­da pekingi tudósítója rámu­tat, az egyik visszatérő híresz­telés Norodom Szihanuk her­ceg állítólagos hanoi látogatá­sa. A helyzet bonyolultságára jellemző a herceg titkár­ságának a kínai főváros­ban akkreditált újságírók­hoz eljuttatott kőltemé­nye, amely a hanoi híreszteléssel kapcsolatos egyetlen hivatalos reagálás. A közlemény fogal­mazása meglehetősen rugal­mas: „Noha Szihanuk herceg­nek, mint bármely más állam­­i főnek, teljes mértékben jogá­­­­ban áll látogatást tenni olyan­­ országokban, amelyek meghív­ták, jelenleg még Pekingben tartózkodik”. A mondat utol­só szavai érzékeltetik: nem el­képzelhetetlen, hogy a herceg majd elhagyja Pekinget, de hogy ez milyen irányban és milyen céllal történik, illetve történhet, az nem derül ki. Bizonyos értelemben fele­más a kínai magatartás is. Miközben a hivatalos Peking teljes támogatásáról biztosítja Szihanukot — aki népéhez in­tézett újabb üzenetét a kínai televízióban is felolvashatta —, a Szih­anukkal szembefor­dult pekingi nagykövetség sor­sáról nem történt intézkedés. A herceg környezete han­goztatja, hogy Szihanuknak a nép segítségével kell visszatér­nie majd hazájába és a nép „már meg is kezdte a harcot”. Az AFP francia hírügynökség kambodzsai forrásokra hivat­kozó jelentése megerősíti, hogy Kambodzsában valóban nincs csend: partizán támadás érte Chi­chu térségét, amely­nek nyomán a kormány hely­őrsége három halottat, tizen­nyolc sebesültet és számos fegyvert vesztett. Kambodzsa jövőjéről korai lenne bármilyen prognózis: az ország rendkívül fontos straté­giai helyzetéből következően hosszabb távon a kambodzsai kibontako­zás is alighanem az álta­lános délkelet-ázsiai hely­­­­zet függvénye. A sadgoni US­A-para­ncsnok­­ság „a háború egyik legfonto­sabb csatájának” titulálta a jelenleg Dak Seang bázis körül folyó harcokat. A támaszpont körül egy hete szorul a sza­badságharcosok gyűrűje. Dél- Vietnamban ezekben a napok­ban sok ilyen akció van. Cél­juk félreérthetetlen: megértet­ni Washingtonnal, hogy a harcmezőn a jövőben sem erő­szakolhat ki döntést és a béke útja a párizsi konferenciák termén keresztül vezet. Arishi kaland Ali El Mogi elrablása... Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint az egyiptomi hadsereg egy kém­elhárító osztaga a megszállt Sinai félsziget területén levő Arish városban tett, majd titokban foglyul el­egyipto­mi területre szállított egy iz­raeli ügynököt. (Az arab származású ügy­nök a megszálló hatóságok­kal működött­­ együtt és a gerilláknak menedéket adó helyi lakosokról, valamint az arab partizáncsoportok tevé­kenységéről szolgáltatott ki adatokat a megbízóinak. Mint az Al Ahram megjegy­zi, Ali El Mogi, akit hamaro­san haditörvényszék elé állí­tanak, egyike volt a meg­szállt területeken működő kollaboránsoknak, akik vala­mennyien számíthatnak arra, hogy az egyiptomi igazság­szolgáltatás­­ lesújt rájuk. Az egyiptomi kémelhárítók a vaksötét éjszaka leple alatt szálltak partra El-Arish szomszédságában, ahol az egyiptomi felderítő szolgálat helyi emberei már várták őket. A várost a csoport vala­mennyi tagja úgy ismerte, mint a tenyerét, így könnyen és zajtalanul közelítették meg El Mogi házát. A kopogásra maga az iz­raeli ügynök nyitott ajtót, s még megszólalni sem volt ideje, mert a felderítők egy pillanat alatt lefogták és megkötözték. A kis különítmény ezután a fogollyal együtt visszalo­­pódzott a tengerpartra, de egy izraeli őrjárat feltűnése megakadályozta őket abban, hogy eljussanak a várakozó egyiptomi naszád fedélzetére, s így kénytelenek voltak rej­tekhelyre vonulni. A megszállók hamarosan felfedezték El Mogi eltűnését és hajszát indítottak elrab­lóinak felkutatására. A búvó­hely azonban megbízható me­nedéket nyújtott az akció résztvevőinek, akik tudták, hogy a naszád minden eshe­tőségre számítva még sokáig minden éjjel megközelíti partot. Végül a negyedik nap a éjszakáján sikerült ismét ész­revétlenül a partra jutniuk, s ezúttal zavartalanul kapasz­kodhattak fel a partra hívott naszád fedélzetére. EVN Az Egészségügyi Világszerve­zet április 7-ét, az idei egész­ségügyi világnapot a rákelle­nes küzdelemnek szentelte. Hazánkban is, mint mindenütt a világon, ezen a napon sok­száz előadáson ismertették a rákellenes küzdelem helyzetét és hívták fel a figyelmet arra, hogy az orvostudomány mai fejlettsége mellett a korán fel­ismert daganatos betegek kö­zül minden másodikat meg tudnak gyógyítani. Ez adja meg a rákszűrés jelentőségét, amelynek tekintetében hazánk nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen áll. Az előadásokat Budapesten és vidéken, kórházakban, egészségügyi intézményekben, egészségügyi vöröskeresztes felvilágosítási és összejövetele­ken, KÖJAL-okban tartották. Az időközi választások előtt jelölő gyűlések Pest megyében A tanácsi testületek csak úgy dolgozhatnak igazán jól, eredményesen, ha minden posztját betöltik és nem hi­ányzanak azok, akik a Lakos­ság kéréseinek tolmácsolására hivatottak. Két választás kö­zött természetszerűen hozza magával az élet, hogy nem egy tanácstagi poszt megüresedik. Ezek betöltése az április 26-án lebonyolítandó idő­közi választások feladata lesz. Mindezt megelőzik a jelölő­gyűlések, amelyeken — a vá­lasztójogi törvény demokratiz­musa lehetővé teszi — akár több jelöltet is állíthatnak, így a járási, városi, községi állampolgárnak lehetősége nyílik arra, hogy a legmegfele­lőbbet tüntesse ki bizalmával. A jelölő gyűléseket április 10-ig bonyolítják le. Járási tanácstagi jelölő gyű­lést tartanak ma délután 18 órakor Törökbálinton, az álta­lános iskolában, 19 órakor Ceglédbercelen a cserei iskolá­ban ; 17.30-kor Tápiósápon, a kultúrházban. Városi tanácstagi jelölő gyűlés lesz Nagykőrösön, a Hunyadi Tsz klubhelyiségében 18 órakor; Vácott, a Diófa ut­cai általános iskolában 19 órakor; Százhalombattán, az új tanácsházán 18 órakor. KOMMUNISTA VASÁRNAP DKV-s f istálok egy új üzemrésznél A közelgő Lenin-centená­­rium újabb kezdeményezésre serkentette a fiatalokat: a hí­res „kommunista szombatok” hagyományait felelevenítve, április 12-én nemzetközi kom­munista vasárnapot rendeznek — tájékoztatta az újságírókat kedden a Hotel Ifjúságban Ri­­bánszki Róbert, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Elmondotta egyebek között, hogy az elmúlt esztendőben, a szocialista országok ifjúsá­gi szervezeteinek tanács­kozásán merült fel először a nemzetközi kommunista vasárnap gondolata, s a kezdeményezés mellett fog­lalt állást tavaly decemberi ülésén a KISZ Központi Bi­zottsága is. Az április 12-i kommunista vasárnapon a KISZ-alapszer­­vezetek, ifjúsági kollektívák munkával ünneplik Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulóját — ugyanúgy, ahogy ifjú kommunisták mil­liói a szocialista országok mindegyikében. A KISZ Köz­ponti Bizottságának titkársága az év elején felhívással for­dult valamennyi KISZ-alap­­szervezethez, hogy vegyenek részt az önkéntes társadalmi (Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI Búcsú a Suhl megyei küldöttségtől német pártmunkásküldöttség, amely hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulója tiszteletére az NDK-ból, Suhl megyéből Hans Albrechtnek, a Német Szocialista Egységpárt Suhl megyei Bizottsága első titkárának vezetésével megyénkbe látogatott. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Cser­­venka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Párt­­bizottság első titkára, Barinkai Oszkárné és Lendvai István, a Pest megyei Pártbizottság titkárai. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPja xiv. évfolyam, sí. szám áRa 8. FILLÉR 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA A barátság küldöttei Egykori csaták színhelyén — A Szovjet delegáció Nagykátán — Konzervgyári vizitben a bolgár vendégek A kettős ünnepet m­egelőző és az azt követő napok kedves vendégei voltak a Pest me­gyébe érkezett szovjet, bolgár és NDK-delegáció­­ tagjai. A vi­szonylag rövid idő alatt s­ok helyen jártak, de a néhány órás látogatások alkalmával is szívélyes, baráti légkör ala­kult ki, s vendégek és vendég­látók egyaránt emlékezetes él­ményekkel gazdagodtak. megye, járás néhány pillanat­A képét tesszük közzé, feleleve­nítve a hangulatos találkozá­sokat. Nagy kőtára azok a nagyon kedves vendégek érkeztek, akik huszonöt évvel ez­­­­előtt jártak utoljára Pest megyében a felszabadító szovjet hadsereg első­ so­raiban harcolva. A vendégek: Iván Szemjono­­vics Lukov vezérőrnagy, Alekszandr Vlagyimirovics Tyurertkov,­ a szovjet épí­íő­­anyagipari minisztérium fő­mérnöke és­ Iván Ivanovics Sziljovo, az irfcutszki testneve­lési főiskola igazgatója. A Pest megyei Pártbizottság képvise­letében Sófalvi Zoltánná, a megyei marxizmus—lenin­iz­mus esti egyetem igazgatója kísérte el útjukra a látogató­kat. A járás vezetői, Antalfia Jenő, a járási pártbizottság el­ső titkára, Keszi József, a nagykátai járás vb-elnöke fo­gadta a sok harcot megvívott, hős katonákat. Orosz nyelven köszöntötték valamennyiüket az úttörő kis­lányok, forró baráti kézszorí­­tással a vendéglátók. Ezt kö­vette a fiánási első titkár rövid beszámolója a 25 esztendő alatt megtett útról, fejlődésről, majd előlkerültek a felszabadí­tó harcokat illusztráló térké­pek. Az egykori frontkatonák szinte egymás szavába vágva mutatták, merre is vonult akkoriban alakula­tuk. A főiskolai igazgató — Ivan Ivanovics Nagykátán is járt. Akkor huszonkét éves volt, ka­pitányi rangot viselt. Most így beszél emlékeiről: — Ezen a környéken — em­lékszem —, minden falu szinte egyforma volt. Egyformák házak, egyformák az utcák és a talán innen ismertem rá a környékre. Bár őszintén szól­va ez nem is volt olyan kön­­­nyű — és ezt örömmel látom —, minden községben új házak sorakoznak. Az efölött érzett örömöm enyhíti a fájdalmat és a még mindig meg-megrázó emlékeket: sok jó baj­társam vesztette itt életét. Egy pillanatnyi csend követi a szavakat. — Ó és ő — mutat most a vezérőrnagy két társára, s én sem gondoltam volna, hogy huszonöt év múltán visszajö­vünk ide. Egyáltalán nem vol­tunk biztosa­k abban, hogy túl­éljük a háborút, annál nagy­szerűbb, hogy­ így, és itt talál­kozunk, és ennyi baráti kö­szöntő szót­ hallunk.­­örülünk, hogy ez a nép olyan lelkesedéssel és oda­adással dolgozik hazájáért, mint ahogy mi küzdöttünk annak idején szabadságu­kért. A régi emlékeket felelevení­tő beszélgetés után a vendé­geknek bemutatták a Telefon­gyár nagykátai gyáregységét, majd az Állami Pénzverde tá­­piószelei részlegét tekintették meg. A távbeszélők ismerősek voltak, hiszen szovjet rende­lésre sok magyar telefonköz­pontot és távbeszélőkészüléket indítottak útnak, s szereltek fel a különböző településeken. Az egykori felszabadítók szív­ből jövő örömmel fogadtak, s fedeztek fel mindent, ami a két nép közös ügye, munkája, boldogulása. Mindezt egybe­vetve a vérzivataros csaták, hallatlanul nagy erőfeszítések, a felszabadító harcok emléké­vel, érthető módon meghatot­tak vendéget és vendéglátót egyaránt. Nem csoda, ha ne­héz volt a búcsú, s ha nem formális, de gyorsan megva­lósuló kívánság rejlett az elkö­­szönésiben is: „Viszontlátásra!” Nagykőrösre a bolgár de­legáció érkezett a napok­ban, Gorjan Kotev, a Szó­fia megyei pártbizottság titkárának vezetésével. Útjukra Lendvai István, Pest megyei Pártbizottság első a titkára kísérte a vendégeket. A település vezetői már várták őket. Természetszerűen itt is először rövid visszatekintés következett, annak gyors fel­vázolása, hogyan változik az élet a sokszázados alföldi vá­rosban. Eleven bizonyítékként a Nagykőrösi Konzervgyárba vitt útjuk. Mindez nem volt a véletlen műve, a bolgár ven­dégek közül többen élénken érdeklődtek a nagyüzem után. S ezt tudhatták meg: „Most 9500 vagonos teljesítménynél tartanak, nemsokára elérik a 11000 vagont. Kilencven gaz­daság szállítja a nyersanya­got.” Gyors dialógus következett. (Folytatás a 3. oldalon.) Szovjet barátaink Nagykátán.

Next