Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
A Szihanuk-titkárság közleménye Szorul a gyűrű Dak Seang körül Változatlanul élénk forgalmat bonyolít le a Kambodzsával kapcsolatos nemzetközi hírbörze. Meg nem erősített, nemegyszer visszavont jelentések, merész és óvatos kombinációk követik egymást a nyugati sajtó hasábjain, az éter hullámain és a televíziókészülékeik képernyőin. Mint a Magyar Távirati Iroda pekingi tudósítója rámutat, az egyik visszatérő híresztelés Norodom Szihanuk herceg állítólagos hanoi látogatása. A helyzet bonyolultságára jellemző a herceg titkárságának a kínai fővárosban akkreditált újságírókhoz eljuttatott kőlteménye, amely a hanoi híreszteléssel kapcsolatos egyetlen hivatalos reagálás. A közlemény fogalmazása meglehetősen rugalmas: „Noha Szihanuk hercegnek, mint bármely más állami főnek, teljes mértékben jogában áll látogatást tenni olyan országokban, amelyek meghívták, jelenleg még Pekingben tartózkodik”. A mondat utolsó szavai érzékeltetik: nem elképzelhetetlen, hogy a herceg majd elhagyja Pekinget, de hogy ez milyen irányban és milyen céllal történik, illetve történhet, az nem derül ki. Bizonyos értelemben felemás a kínai magatartás is. Miközben a hivatalos Peking teljes támogatásáról biztosítja Szihanukot — aki népéhez intézett újabb üzenetét a kínai televízióban is felolvashatta —, a Szihanukkal szembefordult pekingi nagykövetség sorsáról nem történt intézkedés. A herceg környezete hangoztatja, hogy Szihanuknak a nép segítségével kell visszatérnie majd hazájába és a nép „már meg is kezdte a harcot”. Az AFP francia hírügynökség kambodzsai forrásokra hivatkozó jelentése megerősíti, hogy Kambodzsában valóban nincs csend: partizán támadás érte Chichu térségét, amelynek nyomán a kormány helyőrsége három halottat, tizennyolc sebesültet és számos fegyvert vesztett. Kambodzsa jövőjéről korai lenne bármilyen prognózis: az ország rendkívül fontos stratégiai helyzetéből következően hosszabb távon a kambodzsai kibontakozás is alighanem az általános délkelet-ázsiai helyzet függvénye. A sadgoni USA-parancsnokság „a háború egyik legfontosabb csatájának” titulálta a jelenleg Dak Seang bázis körül folyó harcokat. A támaszpont körül egy hete szorul a szabadságharcosok gyűrűje. Dél- Vietnamban ezekben a napokban sok ilyen akció van. Céljuk félreérthetetlen: megértetni Washingtonnal, hogy a harcmezőn a jövőben sem erőszakolhat ki döntést és a béke útja a párizsi konferenciák termén keresztül vezet. Arishi kaland Ali El Mogi elrablása... Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint az egyiptomi hadsereg egy kémelhárító osztaga a megszállt Sinai félsziget területén levő Arish városban tett, majd titokban foglyul elegyiptomi területre szállított egy izraeli ügynököt. (Az arab származású ügynök a megszálló hatóságokkal működött együtt és a gerilláknak menedéket adó helyi lakosokról, valamint az arab partizáncsoportok tevékenységéről szolgáltatott ki adatokat a megbízóinak. Mint az Al Ahram megjegyzi, Ali El Mogi, akit hamarosan haditörvényszék elé állítanak, egyike volt a megszállt területeken működő kollaboránsoknak, akik valamennyien számíthatnak arra, hogy az egyiptomi igazságszolgáltatás lesújt rájuk. Az egyiptomi kémelhárítók a vaksötét éjszaka leple alatt szálltak partra El-Arish szomszédságában, ahol az egyiptomi felderítő szolgálat helyi emberei már várták őket. A várost a csoport valamennyi tagja úgy ismerte, mint a tenyerét, így könnyen és zajtalanul közelítették meg El Mogi házát. A kopogásra maga az izraeli ügynök nyitott ajtót, s még megszólalni sem volt ideje, mert a felderítők egy pillanat alatt lefogták és megkötözték. A kis különítmény ezután a fogollyal együtt visszalopódzott a tengerpartra, de egy izraeli őrjárat feltűnése megakadályozta őket abban, hogy eljussanak a várakozó egyiptomi naszád fedélzetére, s így kénytelenek voltak rejtekhelyre vonulni. A megszállók hamarosan felfedezték El Mogi eltűnését és hajszát indítottak elrablóinak felkutatására. A búvóhely azonban megbízható menedéket nyújtott az akció résztvevőinek, akik tudták, hogy a naszád minden eshetőségre számítva még sokáig minden éjjel megközelíti partot. Végül a negyedik nap a éjszakáján sikerült ismét észrevétlenül a partra jutniuk, s ezúttal zavartalanul kapaszkodhattak fel a partra hívott naszád fedélzetére. EVN Az Egészségügyi Világszervezet április 7-ét, az idei egészségügyi világnapot a rákellenes küzdelemnek szentelte. Hazánkban is, mint mindenütt a világon, ezen a napon sokszáz előadáson ismertették a rákellenes küzdelem helyzetét és hívták fel a figyelmet arra, hogy az orvostudomány mai fejlettsége mellett a korán felismert daganatos betegek közül minden másodikat meg tudnak gyógyítani. Ez adja meg a rákszűrés jelentőségét, amelynek tekintetében hazánk nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen áll. Az előadásokat Budapesten és vidéken, kórházakban, egészségügyi intézményekben, egészségügyi vöröskeresztes felvilágosítási és összejöveteleken, KÖJAL-okban tartották. Az időközi választások előtt jelölő gyűlések Pest megyében A tanácsi testületek csak úgy dolgozhatnak igazán jól, eredményesen, ha minden posztját betöltik és nem hiányzanak azok, akik a Lakosság kéréseinek tolmácsolására hivatottak. Két választás között természetszerűen hozza magával az élet, hogy nem egy tanácstagi poszt megüresedik. Ezek betöltése az április 26-án lebonyolítandó időközi választások feladata lesz. Mindezt megelőzik a jelölőgyűlések, amelyeken — a választójogi törvény demokratizmusa lehetővé teszi — akár több jelöltet is állíthatnak, így a járási, városi, községi állampolgárnak lehetősége nyílik arra, hogy a legmegfelelőbbet tüntesse ki bizalmával. A jelölő gyűléseket április 10-ig bonyolítják le. Járási tanácstagi jelölő gyűlést tartanak ma délután 18 órakor Törökbálinton, az általános iskolában, 19 órakor Ceglédbercelen a cserei iskolában ; 17.30-kor Tápiósápon, a kultúrházban. Városi tanácstagi jelölő gyűlés lesz Nagykőrösön, a Hunyadi Tsz klubhelyiségében 18 órakor; Vácott, a Diófa utcai általános iskolában 19 órakor; Százhalombattán, az új tanácsházán 18 órakor. KOMMUNISTA VASÁRNAP DKV-s f istálok egy új üzemrésznél A közelgő Lenin-centenárium újabb kezdeményezésre serkentette a fiatalokat: a híres „kommunista szombatok” hagyományait felelevenítve, április 12-én nemzetközi kommunista vasárnapot rendeznek — tájékoztatta az újságírókat kedden a Hotel Ifjúságban Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Elmondotta egyebek között, hogy az elmúlt esztendőben, a szocialista országok ifjúsági szervezeteinek tanácskozásán merült fel először a nemzetközi kommunista vasárnap gondolata, s a kezdeményezés mellett foglalt állást tavaly decemberi ülésén a KISZ Központi Bizottsága is. Az április 12-i kommunista vasárnapon a KISZ-alapszervezetek, ifjúsági kollektívák munkával ünneplik Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulóját — ugyanúgy, ahogy ifjú kommunisták milliói a szocialista országok mindegyikében. A KISZ Központi Bizottságának titkársága az év elején felhívással fordult valamennyi KISZ-alapszervezethez, hogy vegyenek részt az önkéntes társadalmi (Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI Búcsú a Suhl megyei küldöttségtől német pártmunkásküldöttség, amely hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére az NDK-ból, Suhl megyéből Hans Albrechtnek, a Német Szocialista Egységpárt Suhl megyei Bizottsága első titkárának vezetésével megyénkbe látogatott. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Barinkai Oszkárné és Lendvai István, a Pest megyei Pártbizottság titkárai. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPja xiv. évfolyam, sí. szám áRa 8. FILLÉR 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA A barátság küldöttei Egykori csaták színhelyén — A Szovjet delegáció Nagykátán — Konzervgyári vizitben a bolgár vendégek A kettős ünnepet megelőző és az azt követő napok kedves vendégei voltak a Pest megyébe érkezett szovjet, bolgár és NDK-delegáció tagjai. A viszonylag rövid idő alatt sok helyen jártak, de a néhány órás látogatások alkalmával is szívélyes, baráti légkör alakult ki, s vendégek és vendéglátók egyaránt emlékezetes élményekkel gazdagodtak. megye, járás néhány pillanatA képét tesszük közzé, felelevenítve a hangulatos találkozásokat. Nagy kőtára azok a nagyon kedves vendégek érkeztek, akik huszonöt évvel ezelőtt jártak utoljára Pest megyében a felszabadító szovjet hadsereg első soraiban harcolva. A vendégek: Iván Szemjonovics Lukov vezérőrnagy, Alekszandr Vlagyimirovics Tyurertkov, a szovjet épííőanyagipari minisztérium főmérnöke és Iván Ivanovics Sziljovo, az irfcutszki testnevelési főiskola igazgatója. A Pest megyei Pártbizottság képviseletében Sófalvi Zoltánná, a megyei marxizmus—leninizmus esti egyetem igazgatója kísérte el útjukra a látogatókat. A járás vezetői, Antalfia Jenő, a járási pártbizottság első titkára, Keszi József, a nagykátai járás vb-elnöke fogadta a sok harcot megvívott, hős katonákat. Orosz nyelven köszöntötték valamennyiüket az úttörő kislányok, forró baráti kézszorítással a vendéglátók. Ezt követte a fiánási első titkár rövid beszámolója a 25 esztendő alatt megtett útról, fejlődésről, majd előlkerültek a felszabadító harcokat illusztráló térképek. Az egykori frontkatonák szinte egymás szavába vágva mutatták, merre is vonult akkoriban alakulatuk. A főiskolai igazgató — Ivan Ivanovics Nagykátán is járt. Akkor huszonkét éves volt, kapitányi rangot viselt. Most így beszél emlékeiről: — Ezen a környéken — emlékszem —, minden falu szinte egyforma volt. Egyformák házak, egyformák az utcák és a talán innen ismertem rá a környékre. Bár őszintén szólva ez nem is volt olyan könnyű — és ezt örömmel látom —, minden községben új házak sorakoznak. Az efölött érzett örömöm enyhíti a fájdalmat és a még mindig meg-megrázó emlékeket: sok jó bajtársam vesztette itt életét. Egy pillanatnyi csend követi a szavakat. — Ó és ő — mutat most a vezérőrnagy két társára, s én sem gondoltam volna, hogy huszonöt év múltán visszajövünk ide. Egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy túléljük a háborút, annál nagyszerűbb, hogy így, és itt találkozunk, és ennyi baráti köszöntő szót hallunk.örülünk, hogy ez a nép olyan lelkesedéssel és odaadással dolgozik hazájáért, mint ahogy mi küzdöttünk annak idején szabadságukért. A régi emlékeket felelevenítő beszélgetés után a vendégeknek bemutatták a Telefongyár nagykátai gyáregységét, majd az Állami Pénzverde tápiószelei részlegét tekintették meg. A távbeszélők ismerősek voltak, hiszen szovjet rendelésre sok magyar telefonközpontot és távbeszélőkészüléket indítottak útnak, s szereltek fel a különböző településeken. Az egykori felszabadítók szívből jövő örömmel fogadtak, s fedeztek fel mindent, ami a két nép közös ügye, munkája, boldogulása. Mindezt egybevetve a vérzivataros csaták, hallatlanul nagy erőfeszítések, a felszabadító harcok emlékével, érthető módon meghatottak vendéget és vendéglátót egyaránt. Nem csoda, ha nehéz volt a búcsú, s ha nem formális, de gyorsan megvalósuló kívánság rejlett az elköszönésiben is: „Viszontlátásra!” Nagykőrösre a bolgár delegáció érkezett a napokban, Gorjan Kotev, a Szófia megyei pártbizottság titkárának vezetésével. Útjukra Lendvai István, Pest megyei Pártbizottság első a titkára kísérte a vendégeket. A település vezetői már várták őket. Természetszerűen itt is először rövid visszatekintés következett, annak gyors felvázolása, hogyan változik az élet a sokszázados alföldi városban. Eleven bizonyítékként a Nagykőrösi Konzervgyárba vitt útjuk. Mindez nem volt a véletlen műve, a bolgár vendégek közül többen élénken érdeklődtek a nagyüzem után. S ezt tudhatták meg: „Most 9500 vagonos teljesítménynél tartanak, nemsokára elérik a 11000 vagont. Kilencven gazdaság szállítja a nyersanyagot.” Gyors dialógus következett. (Folytatás a 3. oldalon.) Szovjet barátaink Nagykátán.