Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

/ < AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Az országgyűlés elfogadta a kormány beszámolóját Három Pest megyei képviselő felszólalása a tegnapi vitáig - Fock Jelűnek, a Minisztertanács elnökének válaszbeszéde Tegnap a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácsko­záson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkre­ditált képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitot­ta meg, majd folytatódott a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vita. Elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Beveze­tőben leszögezte, hogy az országgyűlés kedvező hely­zetben tárgyalja a kormány beszámolóját. A Központi Bizottság no­vemberi ülésén megvizsgál­ta, hogy a kongresszus irányvonala, amely megha­tározó társadalmi életünk­ben, hogyan valósult meg. Az állásfoglalást megértet­ték és megvitatták az egész országban. Népünk nagy többsége egyetért a határo­zattal és kész annak végre­hajtására. Amikor tehát a kormány beszámolója átte­kinti a X. kongresszus óta végzett munkát, nem vá­gyainkból és óhajainkból, hanem reális társadalmi va­lóságunkból indul ki. Németh Károly a továb­biakban hangsúlyozta, hogy az eredmények és a gondok egybevetése arról tanúsko­dik, hogy a szocializmus épí­tése az elmúlt két esztendő­ben is töretlenül előrehaladt, s erősödött a nép hatalma. Felszólalásában hangot adott annak is, hogy amikor a gondokról beszélünk, he­lyesen cselekszünk, de az a feladatunk, hogy a szót al­kotó cselekvés kövesse. Be­szélt a népgazdaság fejlesz­tésének kérdéseiről, s össze­gezve egyetértését fejezte ki a kormány beszámolójá­val. Befejezésül hangoztatta, hogy minden lehetőségünk megvan a magasabb színvo­nalú, felelősségteljesebb munkához, a valóban nagy feladatok megoldásához. Németh Károly után sor­rendben felszólalt Szviridov Istvánná ÁFÉSZ igazgatósá­gi elnök (Szabolcs-Szatmár megye 7. vk.), Cservenka Ferencné, a megyei pártbi­zottság első titkára (Pest megye, 4. vk.), Kárász Gyula művezető (Hajdú-Bihar me­gye 1. vk.), Balogh László tsz-szövetségi elnök (Békés megye, 14. vk.), dr. Horváth István, a KISZ KB első tit­kára (Borsod megye, 15. vk.), dr. Vámosi Erzsébet já­rási főorvos (Pest megye, 5. vk.), Herczegh Károly, a me­gyei pártbizottság első titká­ra (Fejér megye, 7. vk.), Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének al­­elnöke (Pest megye, 28. vk.), Salamon Hugóné városi ta­nácselnök (Komárom megye, 2. vk.) és Orbán József mű­vezető (Szolnok megye, 2. vk.). Ezután ebédszünet követ­kezett, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, dr. Papp Dénesné általános iskolai (Budapest, 12. vk.), igazgató Böhm József megyei tanácselnök (Somogy megye, 11. vk.), Nagy Pálné pedagógus (Za­la megye, 4. vk.), Nagy Csa­ba művezető (Bács-Kiskun megye, 10. vk.), Gajdos Já­nos ÁFÉSZ igazgatósági el­nök (Nógrád megye, 7. vk.), Kangyalka Antal makói gyárigazgató (Csongrád me­gye, 15. vk.), Milován Ildikó laboráns (Budapest, 27. vk.) és Horváth Kálmán tsz-el­­nök (Veszprém megye, 7. vk.) országgyűlési képviselő szólalt fel. Miután több képviselő nem jelentkezett hozzászólás­ra, Apró Antal bezárta a vi­tát, majd Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke vála­szolt a vitában elhangzot­takra. Ezt követően az ország­­gyűlés Fock Jenő beszámo­lóját a Minisztertanács mun­kájáról és válaszát a refe­rátum feletti vitában el­hangzott véleményekre, in­dítványokra és javaslatokra — egy tartózkodással — jó­váhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés tegnapi ülése ezzel véget ért, a kép­viselők ma délelőtt 10 óra­kor — az elfogadott napi­rend szerint — a büntetőel­járásról szóló törvényjavas­lat megvitatásával folytat­ják tanácskozásukat. (Cservenka Ferencné, dr. Vámosi Erzsébet, Nagy Mik­lós és dr. Horgos Gyula fel­szólalásait, valamint Fock Jenő válaszát a továbbiak­ban ismertetjük.­ Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Fock elvtárs! A kormány munkájáról szó­ló beszámoló elénk vetítette az elmúlt két év fejlődése érde­kében végzett erőfeszítéseket — kezdte felszólalását Cser­venka Ferencné. — Már előt­tem többen is megállapították a felszólalók közül, hogy kü­lönösen sokirányú intézkedés történt az 1972 novemberi köz­­ tervszakasz mérlegered­ményről szól. Biztatást és ösztönzést ad a meglevő fel­adatok megoldásához. A kor­mány erőfeszítéseit, munkáját méltányolja, nagyra értékeli. Ezt nemcsak szavakkal vagy a választásoknál szavazati vok­­saikkal juttatják kifejezésre, hanem bizonyítják a munká­ban való helytállással, és egy­re gyakrabban és nagyobb mértékben részt vállalnak a kormányra nehezedő gondok megoldásából a különböző kommunális beruházásokhoz önkéntes anyagi és fizikai munkájuk hozzáadásával is. Az országban — a felszóla­lók majdnem mindegyike hi­vatkozott rá —, így Pest me­gyében is sok példa van erre. Elmondhatom, hogy most már­­már majdnem politikai feszült­séget idézett elő nálunk is az egészséges ivóvíz hiánya, társadalmi szervek tanácskoz­­­tak a lakossággal, és ennek ha­tására elismerésre méltó moz­galommá nőtt a víztársulások alakítása. Az egyszerű és re­gionális víztársulások révén természetesen az OVH hozzá­értő segítségével 1975-ig mint­egy 100 községben oldódik meg a vezetékes vízzel való ellátás. Hogy ennek a nagyságát ér­zékeltessem, hozzáteszem, hogy Pest megyében 151 község van, ponti bizottság ülése óta a X. kongresszus határozatainak maradéktalan valóra váltása érdekében. Ilyen vonatkozás­ban az elmúlt négy hónap biz­tató eredményeket hozott. Meggyőződésem, hogy a kor­mánybeszámoló élénk vissz­hangra talál a politikai érdek­lődésű emberek körében, és újabb lendületet ad a további feladatokhoz. Ez pontosan kifejezve azt je­lenti forintban kifejezve, hogy a lakosság mintegy másfél milliárd forintot, vagyis költségek 60 százalékát vállal­a­ja a beruházásokból. Vagy köz­ismert, hogy országszerte gond a gyermekintézmények szűkös volta. Megyei összefogással, la­kosság, üzemek­ hozzájárulásával, intézmények társadalmi munkájukkal a két évre terve­zett ezer óvodai hely helyett közel 3200 óvodai hely létesült. Igaz, hogy ezek nem új épü­letekben, hanem régi, meglevő épületek átalakításával jöttek létre, de 10—15 évre feltétlenül megfelelnek és segítenek áthi­dalni azt a nagy feszültséget, ami e téren fennállt. Sok egyéb dolgot is elmond­hatnék még, ami az költségvetési lehetőségeit ország ki­bővíti, az ország költségvetési lehetőségein túl nagyobb mér­tékben hozzájárul a gondok megoldásához. Talán még annyit, hogy az elmúlt két év alatt a fentieken túl mintegy 200 millió forint értékű fizikai munkát végez­tek el Pest megyében. Talán sokan azt gondolják, hogy itt kiragadunk egy-két olyan dol­got, amely tulajdonképpen az ország más megyéiben is léte­zik. Én azt mondanám, a mi számunkra ez azért külön öröm és külön büszkeség, mert egy olyan nézetet sikerült szét­oszlatni és átalakítani me­gyénkben, amely hosszú ideig úgy élt, hogy a megyében sok a bejáró dolgozó, a megyében sok a más megyéből betelepü­lő lakos, és ezért ezeket nem lehet ilyen irányú munkába bevonni, ezek nem eléggé ér­zik otthon magukat. A példák és a tények bizo­nyítják, hogy a helyi patriotiz­must sikerült anyagi erővé változtatni, és a helyi patrio­tizmus rendkívül sokat jelent azoknak a helyi gondoknak a megoldásában, amelyek úgy érezzük, hogy az ország költ­ségvetésének lehetőségeit ki­bővítik. Mindez mit bizonyít? Bizo­nyítja a pártunk és kormá­nyunk iránti őszinte bizalmat a vezetőink iránti tiszteletet és elismerést, az ország vezetői­nek erőfeszítéseihez való csat­lakozást és a részvállalást. Közéleti tevékenységet foly­tatók, a nép ügyéért dolgozók számára — úgy érzem — ez a legnagyobb elismerés. A helyi patriotizmus anyagi erővé vált Cservenka Ferencnének, a Pest megyei pártbizottság első titkárának felszólalása a kormány elnökének beszámolója feletti vitában Mozgalom lett a társadalmi összefogás Jó vezetéssel fegyelmezett a munka A kormánybeszámoló az el­ért eredmények számbavétele mellett a feladatokról, mun­kánk továbbfejlesztéséről, ja­vításáról is szólt. Megragad­tak azok a gondolatok, ame­lyeket Fock elvtárs a munka- és üzemszervezésről, általában az irányításról, a vezető szer­vek irányító munkájáról mon­dott. A Központi Bizottság határozatának ismertetésénél és a most folyó jelölőgyűlése­ken sokan tették és teszik szó­vá, hogy következetesebb ve­zetést, szorosabb ellenőrzést tartanak szükségesnek. Tehát Pest megyében csakúgy, mint az országban, sokan, nagyon sokan támogatják a kormány ez irányú törekvéseit úgy, ahogy azt Fock elvtárs megfo­galmazta. A kormány tagjait csak biztatni tudjuk arra, hogy mindent tegyünk meg a következetesebb vezetés min­den szinten való érvényesítése érdekében, hogy minden veze­tő beosztású a maga helyén felelősen lássa el feladatát, s ne tartsa ezt senki egyedül a kormány feladatának. Miért mondta ezt? Tudom, hogy vannak fegyelmezetlen munkások, akadnak üzemen belül is lógósok, normalazítók, felelőtlen emberek. Ha nem is olyan nagy számban, mint ahogyan azt időnként a vicc­lapok tálalják. Mégis azt mon­dom, hogy a fegyelmezetlen dolgozók mellett legalább ak­kora figyelmet kell fordítani, ha nem nagyobbat, az igénye­sebb, következetesebb vezetés kialakítására. A kettőt nem le­het és nem szabad szembeállí­tani. De azt sem lehet, amit sokszor különböző helyeken megengednek maguknak, hogy­ csak az egyikről, munkafegyelméről a munkás beszélje­nek, pedig a fegyelem — állí­tom — nagymértékben vezetés kérdése. Ahol javul a vezetés, ott még a fegyelmezetlenke­­dőknek is csökkennek a lehe­tőségei, ha valahol nincs biz­tosítva a folyamatos munka, ott nehéz rendet tartani, még a munkával ellátott idő alatt is. Ha valahol nincs számon­kérés, nincs vagy ritka az el­lenőrzés, nem lehet rend a ve­zetésben sem. Megyénkben 403 üzem, 25 ® szövetkezet és sok egyéb in­tézmény, kutató-, termelő- és kereskedelmi egység van. Túl­nyomó többségükben nagyon hozzáértő, iskolázott, ahogy mondani szokták, jó képességű­­ a vezető. Gondolom, így van ez országosan is, mégis bőven lehet példát találni arra, hogy szükségtelenül sok vita folyik vállalaton belül és vállalatok között, gyakran presztizsokok­ból, érdemi intézkedés helyett. Divattá vált a már kivizsgált ügyeknél, különböző témáknál állásfoglalás helyett újabb és újabb vizsgálatok indítása, vagy az állásfoglalások elodá­zása. Tanúi vagyunk annak, hogy főhatóságok döntésére érett témáknál variációk tö­megét készítik, millióféle je­lentést kérnek, és szükségtele­nül folyik a huzavona. De az sem ritka, hogy ha már meg­született a döntés, akkor olyan méretű egyeztetéseket kell (Folytatás a 2. oldalon) '

Next