Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

CEGL­ÉDI Kriízis A PEST M­EGYE­I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1988. OKTÓBER 10., HÉTFŐ Szerdától számláznak Miért nem száll feljebb a meleg? Olvasóin­k hozták tudomá­sunkra, hogy bár október 4-én már megkezdődött a lakótelepi házak fűtése, másnap este még­sem volt meleg minden ott­honban. Jobbára a magasabb szinten lakók panaszkodtak értetlenkedve, mert alattuk nem volt gond a fűtéssel. A városgazdálkodási vállalat távhőrészlegében Lehotai Sán­dor főenergetikustól kérdez­tük meg, hogy mi volt az oka egyes lakásokban a meleg­hiánynak. Légtelenítés — Tudomásunk szerint fo­gyasztói oldalról fogadóképes volt a rendszer. Mégis érkez­tek hozzánk panaszok, amik azt bizonyították, hogy ez a fűtési rendszer nem működik tökéletesen egyes lakóházak­ban. Tapasztalataink szerint a lakások belső cső- és radiá­torrendszerében keletkezett légzár akadályozta meg, hogy a meleg víz eljusson a fel­sőbb szin­tekre is. — Hogyan, miért és hol ke­letkezik egyáltalán a légzár? — A mi lakótelepeinken még az úgynevezett fordított U­ csöves fűtési rendszer van beépítve, aminek jellemzője, hogy minden egyes felszálló­­vezeték végén egy légtelení­tő szelep van. Ezeket a szele­peket a fűtés beindítása után még egy darabig működtetni kellene időnként a tulajdono­soknak vagy a kezelőnek. Azonban háromféle tulajdonú, illetve kezelésű épületeink vannak. A tanácsi kezelésű bérlakások a szolgáltatásain­kat igénybe vevők egyharma­­dát teszik ki. E bérlakások távhőellátásával kapcsolatos teendők a mi feladatkörünkbe tartoznak, egészen a lakásban levő berendezések karbantar­tásáig. A másik fő csoport a szö­vetkezeti lakásoké. Ezekben a lakásszövetkezeti karbantar­tó brigád látja el az üzemelte­téssel kapcsolatos feladato­kat. A harmadik fő csoportba tartoznak az OTP-lakások, il­letve társasházak. Ezekben nincs igazán megoldva az egyenletes karbantartás, így a légtelenítésnek sincs megbíz­ható gazdája, végrehajtója. Hiányosság — A külső segítség nem je­lentene megoldást? — A lakásszövetkezet térí­tés ellenében elvégzi a laká­sok karbantartását, felújítá­sát. Ám sokszor a rosszul ér­telmezett takarékosság jegyé­ben ezeket a karbantartási munkákat nem rendelik meg a közös képviselők, illetve a la­kóközösségek, ez is főleg az OTP-s lakásoknál igaz. — Műszaki okok nem folyásolják a fűthetőséget?de­— Cegléden eléggé hosszú ideig épültek a lakótelepek. Ezért különböző­ műszaki meg­oldásokkal készültek nemcsak a házak, hanem a belső fűtő­­rendszerek is. Sok épületben a legfelső lakásokba építet­ték be a légtelenítő szelepe­ket, így azokhoz csak akkor férhetnek a karbantartó sze­relők, ha a tulajdonosok ott­hon tartózkodnak. S ha utó­lag kiderül, hogy hiába az elő­zetes értesítés, nem minden lakásba jutnak be a szerelők a légtelenítő szelepekhez, ak­kor bizony fennakadások van­nak a fűtés beindítása után akár még napok múlva is. Ép­pen ezért volna fontos, hogy ahol nem működik zavarmen­tesen a fűtés, azonnal jelezzék nekünk a fogyasztók, mert­­ egy-két héttel később már le­hetetlen lesz kideríteni a hiá­nyosság okát.­­ Többen fölvetették már korábban is, hogy ha néhány napra leáll a távhőszolgálta­tás, és a fogyasztók mondjuk ez idő alatt villanykályhával fűtenek, megtéríti-e a vállalat a drágább energia használa­tával járó magasabb költsé­gét. Szigetelés — Ha akár a fűtésben, akár a melegvíz-szolgáltatásban egy vagy több nap kiesik, akkor díjvisszatérítést kérhetnek fogyasztók. Ennek a visszaté­­­rítésnek a módját rendeletek szabályozzák, tehát a teljesí­tés független a mi szándé­kunktól. Azonban a szolgálta­tásunk egy napra eső költsé­ge és a drágább villanyfűtés közötti különbözetet nem fi­zethetjük ki a fogyasztónak, mert ezt nem teszik lehetővé a rendeletek. Egyébként ked­den indítottuk az előfűtést, de csak szerdától számlázza a vál­lalat. — Örökzöld téma a gará­zsok, lépcsőházak fűtése mint energiapazarlás ... — Sajnos garázsokat is fű­tünk. Nem volna szabad, mert rossz az autónak, a tulajdo­nosnak és nekünk is. A régi lakótelepen 80 garázst fűtünk, mert annak idején úgy lettek tervezve, hogy az ott kialakí­tott 8—10 Celsius-fokos mele­get beszámították az első szin­ti lakások­ szabvány hőmér­sékletének megtartásába. Volt már perünk is, amikor a fo­gyasztó el akarta érni, hogy kikapcsoljuk a garázsban a számára fölösleges fűtést, s kérte a díjvisszatérítést a ke­vesebb energiafelhasználás arányában. De azokban a la­kásokban nem szabad kikap­csolni a fűtést, a mennyezet gyenge szigetelése miatt. Aszódi László Antal Példabeszéd A szamárfüles füzetről Csak néhány gyerek mata­tott már a teremben, az óvó­nő szalvétát hajtogatott, pa­pírzsebkendőket vagdalt. Egy ídsszéken nyomorgott, alakja mindkét oldalon lelógott. Egy fiatal anya jött fiáért, illedelmesen nekidőlt az ajtó­félfának, úgy várakozott ott kinn játékot pakoló gyerme­kére. Kezeit görcsösen egy­másba kulcsolta, mozdulatlan marad­t, mintha az egész estét itt akarná megérni, mégis fe­szültség sugárzott lényéből. — Mi újság? — kérdezte halkan az óvónőtől. — Nincs semmi. Tudod ugye, hogy időközben iskolás lett a fiam. Hát képzeld, teg­nap is jön haza egy beírással, hogy rendetlen, szamárfüles a füzete. Na, mit szólsz hozzá, nem megáll az ember esze?! Mi a tanár­­ feladata? Hogy fi­gyelemre tanítsa azt a gyere­ket! Dolgozzon úgy, adjon olyan programot nekik, hogy ne legyen idejük szamárfület csinálni. Itt vagyok én min­denféle osztályozási, fegyel­mezési lehetőség nélkül, de nálam mégis rend van. Meg­nézheted. Ha én le tudom fog­lalni ezeket a­­ kicsiket, ak­kor az iskolában miért nem tud­ják? — Bocsáss meg, — szólt a nő még halkabban, nem azért kérdem, csak hát mégis fog­lalkoztatja az embert az ilyes­mi. Hiszen tudom én jól, mi­lyen rossz a fiam, mondom, nem is azért kérdem, csak a kíváncsiság miatt... Igaz, hogy tegnap csak egy pofon­nal tudtad útba igazítani őt? Zimonyi Zita A fiatalok bizalmatlanok következetesen az igazságról A városban és környékén folyó KISZ-munkát érté­kelő beszámolóban szó esik arról is, hogy a fiatalok körében bizalmatlanság alakult ki a párt, a szocializ­mus és a vezetőkkel szemben. A jelenség részleteiről érdeklődve Tom­a Sándor városi KISZ-titkárt kértük beszélgetésre. Hatalmi pozícióban — A napi szókészletünkbe ugyan beépült, de állítom, igazából nem tudjuk, mit je­lent a bizalmatlanság. — Vegyük például a szo­cializmust, amiről a fiatalok­ban erősen téves kép alakult ki. A napi propaganda azt sugallta, hogy ez egy kellő­képpen fejlődő formáció, ami vetélytársa­ lehet a kapitalista berendezkedésnek, és egyre magasabb színvonalú életfel­­­­tételeket, társadalmat konfliktusmentes nyújt az embe­reknek. És aztán azt kell ta­pasztalniuk a­­ KISZ-esek­nek (is), hogy ez­­ nem így van. De a bizalmatlanság mégsem szocializmussal szemben ala­­­kult ki, hanem azzal szemben, amit szocializmusként hirdet­tek. Vonzó volt a kép, de ha­mis. — A célirányos propaganda is sokat rontott a helyzeten. — A vulgáris propaganda. Mert mindent leegyszerűsített. Persze az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy az em­berek nemigen érnek rá el­mélyültem árny­altan foglal­kozni a szocializmusképpel, s ez szinte megköveteli az egy­szerűsítést. Na most akárhogy csűrj­ük-csavarjuk a dolgot, mégis a párt van hatalmi po­zícióban, ő a „főnök”, és ezt a szocializmusképet tolta ki és terjesztette.ő alakí­— De a párttal kapcsolatos bizalmi válság nem pusztán elvi kérdésekben mutatkozik meg. — A gyakorlatban azoknak az embereknek a tevékenysé­ge köré fonódik a bizalmat­lanság, akik a párt nevében léptek föl. A fiatalok észre­vették, hogy az elmélet dacá­ra a párttagot és a párttitkárt­ sem faragták különb fából, vannak közöttük, akik vizet prédikálnak, de bort isznak, akik nem hallgatják meg a hozzájuk fordulókat, akik a vitától elzárkóznak és így to­vább. Az ilyennek már akkor sem hisznek, ha okosat, jót mond. Az ilyenre azt mond­ják a fiatalok: na, most már elég volt.­­ Szóval amikor a mai kínkeserves helyzetről beszé­lünk, tény, hogy mindig a pártirányítással, a pártmun­kával hozzuk összefüggésbe, az állam valahogy másodla­gos marad. Persze mostaná­ban talán divatos is bizalmat­lannak lenni. Az, hogy bizal­mi válság van, sokak szerint jól hangzik. — Nem hiszem, hogy a bi­zalmatlanság ennyire új keletű volna. Lehet, hogy régebben nagy kockázattal járt bizal­matlannak lenni. — Igen, igen, ez így van. Most könnyebben ki lehet mondani a dolgokat, sokszor felelőtlenül is. Nagyobb merészség — A gazdasági vezetőknek is jut a bizalmatlanságból? — Komoly feszültség hal­mozódott föl a fiatalokban, mert alig-alig érzik, hogy szá­mítanának rájuk­­ a munkahe­lyeken. Több lehetőséget, na­gyobb segítséget várnánk — és itt szakmai ügyekről van szó —, de nem nagyon kap­ják meg. Emellett hiányolják vagy­­ legalábbis korlátozott­nak látják a munkahelyi de­mokráciát, csodálkozni. Igazán nincs mit ha akad, ahol nem állnának ki a vezetőség mellett. Azt mondják, telje­sen mindegy, hogy ki a veze­tőjük. Pedig épp fordítva vol­na jó. — És az volna a jó, ha a fiatalok is kinyitnák a száju­kat — ott a helyszínen. — Ezt meg is teszik. Per­sze nem mindenhol. Sokan in­kább a munkahelytől több­nyire távol eső városi ügyek­ben mutatnak nagyobb me­részséget. Mégpedig azért, ne­hogy az ő nevük kerüljön föl már a legeslegelején a lét­­számleépítési listára. Átütő érv? — A bizalom helyreállítá­sáért mit tehet a KISZ? — Olyan alkalmat teremt, ahol mód nyílik a fiatalok és a vezetők meg a párttagok közötti érdemi párbeszédre. Hogy ne egymástól teljesen­ függetlenül gondolkodjanak ugyanazokról a dolgokról. Ez nem sok, de ennyi a reális. — A látszattal ellentétben ma a közérdek fontosságának bizonygatására kevesen vállal­koznak. Talál-e érveket a KISZ? — Ma Magyarországon olyan kérdésekről kell szót váltani és dönteni, amelyek talán év­tizedeken át befolyásolják majd az életünket. Mi azzal az érvvel állunk elő, hogy már most előzzük meg a ké­sőbbi önostorozást. Ha most nem figyelünk a közérdekre, később önmagunkat fogjuk szidni­­ az elszalasztott lehető­ségért. Nem tudom, mennyire átütő érv ez, de van, aki el­fogadja.­ ­ Varga Sándor I Olasz eredetű kataszter sza­vunk nyilvántartást jelent, az emlékhely-kataszter a törté­nelmi események, neves sze­mélyiségek, hősi halált halt katonák és igazságtalanul el­pusztított emberek emlékét megörökítő jelek gyűjtemé­nye. A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum az­ 1832—1962- es évek közötti időkről mint­egy kilencezer hazai magyar adatot gyűjtött eddig össze, ötezernek a fényképét is meg­szerezte. A gyűjtőmunkát a pártbizottságok, a tanácsok, a Hazafias Népfront, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség, az iskolák és a helytörténeti szak­körök lelkes tagjai végezték, s ez a munka napjainkban is folytatódik. Befejeződött a gyűjtés ha­zánk felszabadulásának negy­venedik évfordulójára és el­készült a szovjet hősi emlék­művek és temetők magyaror­szági katasztere, a több száz oldalas szöveghez tízezer fény­képet mellékelve a múzeum átadta a moszkvai kulturális minisztériumnak. A magyar—jugoszláv tör­ténelmi emlékeket védő szak­értői bizottság a jövő eszten­dőre fejezi be a kutatásokat. Magyar részről elkészült egy még le nem zárt gyűj­temény, az első és a második világháborús gyűjteménye. A emlékhelyek jugoszlávok ígérik, hogy hamarosan meg­kapjuk a náluk föllelhető ma­gyar emlékhelyek jegyzékét, a­ gyűjtésben viszonossági ala­pon kutathatnak Jugoszláviá­ban a magyarok, ugyanígy ná­lunk a jugoszlávok. A kuta­tásban lapunk munkatársai is részt vesznek, máris jelent­hetjük, hogy fölkerestük és le­fényképeztük az alberti (al­­bertirsai) evangélikus temető­ben nyugvó szerb és orosz ha­difoglyok közös sírját, akik az első háborúban munkán vol­tak az alberti gazdáknál és az 1918-ban dühöngő spanyolnát­­ha-járványban haltak el. A masszív, két méter magas sírkő­vön a következő nevek olvashatók: Germanics Iliko 1918. XI. 5., Vlatin Iván 1918. XI. 8., Szevtolics Maxim 1918. XI. 14., Zsotienko Iván 1918. XI. 18. és egy ismeretlen hős. Kegyelete jeléül a világhá­borúban hősi halált halt orosz és szerb hősök emlékére emel­te Alberti község közönsége az 1927. évben. A síron mindig volt virág, tavasszal palántálták és egész nyáron át öntözték, kapálták, amíg éltek azok a szomorú öregasszonyok, akiknek fiai ost­ estek el valahol a Drina men­tén, a havas Kárpátokban, akár a galíciai harcmezőkön. A sír gondozásába az iskolás­gyerekek is besegítettek min­den esztendőben a május el­ső vasárnapjára. Ez a nap a katonáké volt, nagy sokaság, nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egész község apraja­­nagyja gyűlt össze a kis em­lékligetben a tizennégyes vi­lágháború száz alberti halott­ját gyászolni. Az emlékművet koszorúkkal borították el, a dalárda énekelt és a szónokok a gerendából ácsolt emelvé­nyen méltatták a katonák hő­siességét. A közösen énekelt Himnusz után a szónokok fel­szólították a népet, hogy vo­nuljon ki az öreg temetőbe az itt elhalt szerb és orosz hadi­foglyok sírjához, mert „a ka­tona csak addig ellenség, amíg szurony van a kezében, ha el­esett, akkor már nem ellenség, hanem csak halott katona, aki­nek az emlékezetét meg kell őrizni”. A sírnál a tanítók szóltak az ifjúsághoz, hogy ne hagyják gondozatlanul ezek­nek az idegen katonáknak az emlékoszlopát. A sírkő ma is áll, betűi ugyan már kopot­tak, de virág még mindig ke­­rütkezik előtte. A második világháborút kö­vető időkben osztályoztak szemben álló frontikatonáka­t, a mondván, hogy az egyik is az ügyért fogott fegyvert, a má­sik igazságtalan célokért on­totta vérét, az előzőket megil­leti a hősi jelző, az utóbbia­kat nem. Következésképpen hazánk területén vannak szov­jet, jugoszláv, román, bolgár, angol, francia és amerikai hő­si temetők, ápolt sírokkal és maradandó emlékművekkel. A legújabb időkben már úgy vélekedünk, hogy a kü­lönböző harcterek magyar ka­tonasírjait is kataszterbe kell venni, bár a temetők felkuta­tására eddig még nem került sor, négyszázezer második vi­lágháborús elesett honvédnek — kivéve néhány hazai köz­séget — semmi sem mutatja emlékezetét. Nem hősök, ál­dozatok voltak. Idézem egy közéleti emberünk kijelenté­seit: ,,A háborúba parancsol­tak áldozatok, akik megérdem­lik, hogy az utókor is áldo­zatokként értékelje őket”. Hídvégi Lajos Cétok és katonák Befejeződött a gyűjtés Könyvajánló A búbos kemence története ízléses könyvvel lepte meg igényes olvasóit a Múzsák Ki­­adó, mikor megjelentette Sab­­ján Tibor A búbos kemence című tárgytörténeti kötetét. A kitűnően szerkesztett könyvet 20 fotó és 54 rajz egészíti ki. A kemence olyan a magyar nép életében, mint a fecske, vagy a gólya, viszonyban van vele! Lehet szeretni, nem sze­retni... Hát ilyen, a kemence, a búbos kemence is. Mai formájának az előzmé­nyei az 1400-as évek közepéig követhetők nyomon, noha bi­zonyosan hatottak kialakulá­sára, formálódására népünk előző évszázadai is. A leg­ősibb kemencéket felülről fű­tötték, így a helyiségek szük­ségképpen füstösek. Később a kemence száját máshová, te­hát nem a fűtött helyiségbe helyezték, vagy egy másik helyiségből vagy a szabadból fűtötték fel azokat. A célszerűség kínálta a jó hőtulajdonságú sár használa­tát, a századforduló óta tégla­­betétjei. A bögreszemes ke­mencéket és a csempe nélküli sárkemencéket azonosították a régészek a feltárások idején. Mint oly­­ sok másban is, a török hódoltság mérhetetlen embervesztesége itt is hatott, s fazekasság eltűnése miatt ural­kodóvá vált a sárkemenc­e. A kemencék a paraszti észjárás­nak megfelelően egyszerűsöd­tek tovább — sütőrész külön nem készült, így már hol csak a sűtés, hol pedig az éte­lek és természetesen a kenyér sütése volt a kemencék fel­adata. A sárkemencék vázát sár­lécből, nádszálakból készített keret adta, amely sokféle, ma­i napig megmaradt, noha a a XX. század elejétől a tégla mint anyag használata meg­határozó lett. Az Alföldön a szobai ke­mencék két (formai) a szögletes alaprajzú típusa, és csonkakúpszerű változat fejlő­­­dött ki, formai megoldásuk igen gazdag:­ sövény, nyereg, boglya, koporsófedél, silón és búbos. Sabján az udvari, kerti ke­mencékről sem feledkezik meg, amelyet tetővel hol védtek, hol nem; mindkét változattal ta­lálkozhatnak az országban. Jó szolgálatot tesznek az utóbbi­ak, mert a kerti hulladékok­kal fűthetők, s a lehető legolcsóbb így a csíramálé, tök, kocsonya, sonka, kenyér, süte­mény megsütése; szilva-, n­­eggy- és cseresznyeaszal­­ványok­hoz is legjobb a ke­mence hőleadása. Slágerkönyv, hisz a formai, szerkezeti elemek ismertetése végén a szerző gondol a vál­lalkozó kedvű, hagyományőr­ző személyekre is: neki lehet kezdeni a rajzok, anyagkiírá­sok alapján a kemenceépítés­hez. A múzeumi archívumok­ban őrzött képek tömegéből — prímmel tapasztaltuk — há­rom felvétel is Cegléden ké­szült, a kötet 13., 42. és 106. oldalán láthatók. Surányi Dezső J ISSN 0133—2805 (Ceglédi Hírlap) Ceglédi színház Sas-taps Sas-taps címmel szórakoz­tató műsort kínál október 10- én, 19 órai kezdettel a ceglé­di színház. Az összeállításban a Telepódium, a Mikroszkóp Színpad és a Rádiókabaré ja­vából kaphatunk ízelítőt.

Next