Pesti Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 66-91. szám)

1990-07-23 / 84. szám

­­ G HÉTVÉGI HÍREK ERBOVITS JENŐ tárca nélküli miniszter a Független Kisgazdapárt szentesi nagygyűlésén ki­jelentette, hogy a paraszt­ság visszahúzódása a poli­tikai közélettől tovább már nem igazolható. A de­monstráción szó esett arról is, hogy a Kisgazdapárt leg­fontosabb teendője a ma­gántulajdon, a földtulajdon kérdésének rendezése. E cél eléréséhez mellőzni kell az ostoba személyeskedé­seket, helyettük paraszti bölcsességgel érvelő tár­gyalásokra van szükség. J­ÁSZ-NAGYKUN­­SZOLNOK MEGYÉ­BEN volt MSZMP- és munkásőr-létesítmények­­kel bővül szeptembertől a nevelési-oktatási intézmé­nyek köre. A Jászság, a Nagykunság és a Tisza-vi­­dék 29 településén kapták meg az iskolák és óvodák az elhagyott épületeket. Kunhegyesen általános is­kolások veszik birtokba a megyei munkásőrbázis épületeit, amelyekben tan­termek és szakköri helyisé­gek vannak, Szolnokon pe­dig a munkásőr parancs­nokság épületének egy ré­szében 40 férőhelyes óvo­dát nyitottak. Iskolai tan­termeket, könyvtárakat lé­tesítenek a törökszentmik­lósi, kisújszállási, kun­szentmártoni, a mezőtúri és a karcagi volt párthá­zakban. A megyében az 1990/91- es tanév kezdetére a tervek szerint 26 új általános is­kolai tanteremben kezdő­dik meg az oktatás, és 125- tel gyarapodik az óvodai helyek száma. Szeptembe­rig megyeszerte mintegy 30 tanintézetben felújítást is végeznek. S­ZOMBATON TÖBB HAJDÚ-BIHARI MEZŐGAZDASÁGI nagyüzemben befejeződött a legnagyobb nyári munka, az aratás. A megyében ez­zel magtárakba került a 76 ezer hektáron termesztett búza 80 százaléka. A gaz­daságok a vártnál jobb ter­mést takarítottak be: az eddigi felmérések szerint hektáronként 84 mázsa a termésátlag. Az aratás után a közös gazdaságok többsége megkezdte a talaj előkészítését a vetéshez. M­egnyitotta ka­puit A 11. hansági ornitológiai és termé­szetvédelmi kutatótábor. A szombaton kezdődött tá­bor a hansági termé­szetvédelmi terület egyik szigorúan védett részére, Fehértó község határába, a Fehér-tó partjára települt. A tó és környéke — mintegy 300 hektárnyi terület — ál­lat- és növényvilága rend­kívül gazdag. A tábor lakói — magyar és külföldi kö­zép- és főiskolás, egyete­mista fiatalok. Hivatásos szakemberek irányításával három héten át madárgyű­­rűzést, zoológiai és botani­kai felméréseket végeznek. E­gyelőre késik a HEVESI dinnye. He­ves, Erdőtelek, Kál környé­kén a szakcsoportba tömö­rült termelők és egyéni gazdák úgy vélik, hogy a várható termés „lábon” el­adható, már csak azért is, mert a dinnye termőterü­lete a korábbi évekhez ké­pest alaposan csökkent. A termelési kedv visszaesé­sében közrejátszott az is, hogy ebben az évben a he­vesi dinnyések sem számít­hatnak a kelet-európai or­szágok piacaira. I. évfolyam 84. szám 1990. július 23., hétfő ________________BOD PÉTER ÁKOS SZOLNOKON________________ CSAK RAJTUNK MÚLIK HOGY SIKERÜL-E Kellemes, nyár esti kikapcsolódásra szólt az MDF szolnoki szervezetének meghívója. Szombaton este azonban a legtöbb szó mégis a politikáról, a gazdaság helyzetéről, kilátásainkról esett, hiszen dr. Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter volt az est vendége. Jász-Nagykun-Szolnok megye számos gazdasági vezetője, s újságírók faggatták órákon át e kulcstárca első emberét. _________KISS ERIKA_________ A privatizáció sokakat ér­deklő kérdéséről a követ­kezőket mondta a miniszter: — Ez gazdasági stratégi­­ánk egyik eleme. Az őszre el­készülő hároméves progra­munkban minden pontosan kidolgozva szerepel. A főbb csomópontok persze már kör­vonalazódtak: a föld és a kis­kereskedelem magánkézbe adása. Külön kategóriát jelen­tenek a tőzsdére vihető nyere­séges vállalatok, s a tőzsdére nem vihető nehéz helyzetben levő cégek. Ez a négy különbö­ző kategória más és más fel­adatokat és lehetőségeket szab. — Milyen ipari stratégiája van vagy lesz a kormánynak ? — Hazánk nyitott ország, nyitottabb, mint például Ja­pán. Ez meghatározza lehető­ségeinket. Kell koncepció az alapanyagtermelésre, s az energetikára. Kell stratégia arra, hogy a privatizáció mi­lyen intézményeknél, s mi­lyen ütemben, milyen jogi for­mák között történjék. Szüksé­ges a területfejlesztési elgon­dolás kidolgozása, hogy egy­­egy táték, például a Borsod, ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. Kell stratégia arra, hogy a kül­földi tőke beáramlásának mi­lyen formáit tudjuk alkalmaz­ni. Ami ezen túl van, az nem közvetlenül kormányzati te­endő. Ez a hároméves prog­ram, s benne az ipari fejezet nem lesz olyan, hogy abból egy ipari vezető kiolvashatná sa­ját, konkrét feladatait. — A gazdasági szakem­berek az ipari termelés jelentős visszaesésével számolnak az idén. Ezt Ön hogyan látja ? — Tisztában vagyok vele, hogy az értékesítésban az év­század legnagyobb zuhanásá­ra kell számítani. Ennek egy része , jó­ dologból adódik. Ki­tört a béke, nincs hadiipari megrendelés. A KGST viszont tönkrement, az importver­seny miatt nem kél el sok ma­gyar termék. Most úgy tűnik, a verseny sújtja az ipart. Mindez a piacgazdaság kiala­kulásának tisztítótüze, ame­lyen át kell esnünk. — A társadalomban sok a feszültség, fásultak, remény­­vesztettek az emberek. Áreme­lés, infláció sújt mindenkit. Ki lehet jutni ebből a helyzetből ? — Valóban nagy gond, hogy nincs elég optimizmus az emberekben. Divat a fanyal­­gás. Szerintem azt kellene vi­lágosan látni — s a sajtónak ebben óriási szerepe van —, hogy történelmi helyzetet é­­lünk. Egy új világ megterem­tését kezdtük el, amely sajnos nagyon nehéz és keserves fel­adat is. Ehhez viszont ma olyan nemzetközi környezet van, amilyen száz éve nem adódott számunkra. Történel­münk során bajainkért min­dig szidtunk valakit. A tatárt, a törököt, az oroszokat. Most senkit sem szidhatunk. Csak rajtunk áll, hogy sikerül-e. Ehhez pedig egy picivel több optimizmus kellene. Csak itt­hon van ez a „hitetlen” hely­zet. Külföldön sokkal pozití­vabban ítélik meg esélyeinket. Én optimista vagyok. Ezt kel­lene a társadalomban is elér­ni. — Ennek ellenére hangu­latrontó kormányintézkedések sora következett be. — Amit átvettünk az előző kormánytól, az valóban nehéz örökség. Ez alól nem bújha­tunk ki. Én bízom a magya­rok józanságában. Abban, hogy a nép megőrzi reális ér­tékítéletét. Ehhez kellenek a mai, szolnokihoz hasonló ta­lálkozások, beszélgetések, kell a jó, a korrekt tájékozta­tás. ÉRTELMIS­ÉGIEK ÉS ÉRTELMISÉGIEK ____________________KŐSZEGI FERENC____________________ V­ alószínűleg sokan felfigyeltek arra, hogy az utóbbi hóna­­pokban-hetekben egyre több híradás jelenik meg az ufók­ról. S amióta a vasfüggönyt lebontották, a mi térségünkben is szaporodnak az ilyen jelentések. Hogy mennyire megnöve­kedtek az efféle bejelentések, azt jól mutatja az a friss hír, hogy amerikai—szovjet katonai együttműködés van kibon­takozóban az ufó­jelenség kivizsgálására, s egy esetleges kö­zös űrvédelmi rendszer felállítására. Mostanában annyira el vagyunk foglalva az országban, s szűkebb pátriánkban zajló eseményekkel, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni a globális összefüggésekről, még ak­kor is, ha sokan tisztában vannak azzal, hogy a mi boldogu­lásunk elválaszthatatlan a világ ügyeinek alakulásától.. Pél­dául attól, hogy földünkön vészesen nő az elszegényedés, a fejletlenek reménytelenül leszakadóban, s a környezeti gon­dok már évek óta globális együttműködést követelnének, ha a saját önző szempontok nem kerekednének minden esetben felül. Azt az eddig megkérdőjelezhetetlen állítást pedig, hogy a világ előremenetelének hajtómotorja éppen az önzés, vég­leg a buta közhelyek raktárába kellene küldeni, hiszen a kü­lönböző nemzetközi és hazai tudományos jelentések, előre­jelzések elég riasztó képet tárnak elénk ennek az önzésnek a következményeiről. S valahogy itt jönnek be az ufók, az ismeretlen értelmes­égiek, akik mintegy beleilleszkednek abba a „világvégi forga­tókönyvbe”, amelyről éppen a fent említett globális veszé­lyek fényében annyit hallani mostanság. Az ufóknak ebben kétféle jelentése lehet: először is megtestesítik a világra váró csapások egyikét, másodszor pedig a megváltást, a megmen­tést, a fejlettebbb civilizáció kéznyújtását jelképezik. Világ­látás kérdése, hogy ki, melyik változat mellett áll ki. Természetesen mindez csak szimbolikus, semmi jelentő­sége, hogy hisz-e valaki az ufókban, ezekben a derék, vagy kevésbé derék lényekben. Ugyanakkor jelzésértékű, hogy növekszik a hit az értelmis­égiekben, s vészesen csappan a bizalom az értelmiségiekben. Ha a magunk példáját vesszük, akkor persze könnyű ma­gyarázatot találni erre: a gazdasági szakértők, s az értelmi­ségi szakmák más jeles képviselői az elmúlt évtizedekben ta­nácsaikkal, elemzéseikkel hány és hány később helytelen­nek bizonyult döntést támogattak, illetve konkrétan elő is készítettek! Ha tágabb összefüggéseket veszünk, hány és hány korábban zseniálisnak mondott — s tényleg, a követ­kezmények számbavétele nélkül azok is voltak — felfedezés­ről derült ki évtizedek múlva, hogy a pokolba vezető út felé terelték a világot. S most, amikor az értelmiségiek java naponta figyelmez­tet a nyakló nélküli gazdasági fejlődés veszélyeire, igazából süket fülekre találnak. A világban az individualizmus, a rö­vid távú hasznok és anyagi előnyök bálványa oly mértékben megszilárdult, hogy a kijózanodás talán még a pusztulás ka­pujában sem következik be, s az emberek akkor is valami fa­tális véletlenben fogják keresni az apokalipszis okát. Ha az ufók értelmes égiek, akkor legjobban teszik, ha továbbáll­nak. k _ _________________ÓDOR LÁSZLÓ, SVÁJCI NAGYKÖVETÜNK__________________ EGYÜTTÉLÉSI TECHNIKÁK ____________K______________ A Budapesti Közgazdaság­­tudományi Egyetem né­met tanszékének 45 éves ok­tatója, Ódor László, Magyar­­ország svájci nagykövete lett. A Magyar Demokrata Fórum színrelépéséig a politikai élet­ben nem vett részt, ezt az MDF székházában történt ta­lálkozásunkkor azzal magya­rázta, hogy a korábbi politikát képtelen volt bármilyen for­mában is képviselni. A tudo­mányos élettel kötelezte el magát. Magyar—német sza­kon szerzett diplomát, s ku­tatómunkájának középpont­jába a kisebbségi kérdések, az erdélyi irodalomtörténet ke­rült. 1975 és 1977 között a Humboldt Egyetemen volt ta­nulmányúton, s érdeklődésé­nek homlokterében ekkor a népek közötti együttműkö­dés, a kisebbségek együtt­élésének problematikája ke­rült. Kandidátusi értekezésé­nek témája is ez volt. A későb­biekben a Magyar Rádiónak is dolgozott: „Népek között” cí­mű sorozata a két kultúra mezsgyéjén élőkkel foglalko­zott. Beszélgetésünket azzal kezdtük — természetesen ta­lálkozónk is ezért jött létre —, hogy Horn Gyulának a Regge­li Pesti Hírlap július 14-i szá­mában megjelent interjújá­nak Ódor Lászlóra vonatkozó részét felelevenítettük. A par­lament külügyi bizottságának elnöke azt nyilatkozta, hogy a svájci nagykövet-jelölt felké­születlen volt és a meghallga­táskor képtelenségeket állí­tott. — A parlamenti bizottság előtti megjelenés sokkal in­kább nevezhető kihallgatás­nak, mint meghallgatásnak— kezdte a válaszadást Ódor László. Majd arról szólt, hogy amikor rá került a sor, akkor már igen felforrósodott a leve­gő, mivel az előtte meghallga­tott két nagykövet-jelölt sze­mélye körül heves indulatok dúltak, s ennek hátrányát ne­ki kellett elviselnie. Úgy véli, hogy a sajtóban megjelent hír­adásokban nem szóltak arról, hogy éles vita alakult ki né­hány szakmai kérdésben köz­te és Horn Gyula között. Ezek közé tartozott a svájci önkor­mányzati tapasztalatok ma­gyarországi alkalmazhatósá­gának kérdésköre, Svájcnak az integrálódó Európában majdan betöltendő szerepé­nek megítélése, valamint a Svájcban élő magyar emigrá­cióval — alapvetően az ötven­hatos nemzedékkel — való jobb kapcsolatok kialakítása, végeredményben a nyitás megkezdése. Odor szerint a kettejük kö­zötti vitában Horn Gyula többször is azt mondta, hogy a jelölt képtelenségeket állít, de a sajtótudósításokból kima­­radt, hogy minden ilyen eset­ben Odor válaszolt a bírálatra, s végül is a bizottság megsza­vazta jelölését, s szakmailag sem emeltek ellene kifogást. A „képtelenség” szóhoz annyit fűzött még hozzá, hogy a kül­ügyi bizottság elnöke az el­múlt időszakban használta már néhányszor ezt a szót — például, amikor Orbán Viktor emlékezetes beszédében a szovjet csapatok kivonását kö­vetelte —, s mindannyiszor bebizonyosodott, hogy a kép­telenség valóra vált. Ódor László — mintegy le­zárva a szemmel láthatóan ké­nyes témát — megjegyezte még, hogy az ilyen híradások nem növelik az ország tekin­télyét, amit az is jelez, hogy Svájcban megütközéssel fo­gadták Horn Gyula kijelenté­seit, hiszen Ódornak már ko­rábbról is jó kapcsolatai van­nak különböző ottani szemé­lyiségekkel és intézmények­kel. „Furcsa dolog B-listázás­­ról beszélni, amikor a körül­belül negyven új nagykövet közül több mint harmincan az eddigi szakapparátusból ke­rültek ki, s csak heten vannak, akik pályán kívülről jöttek, de ezek felkészültsége, nyelvtu­dása, szakmai hozzáértése sem kérdőjelezhető meg” — mondta Ódor László. A nagyköveti szerepkörről, terveiről szólva megemlítette, hogy nem akar technokrata szemléletet képviselni. Olyan széles látókörű, felkészült, eu­ropéer politikusokkal, üzlet­emberekkel, kulturális sze­mélyiségekkel kell majd kap­csolatot tartania, akikkel a szűken vett diplomáciai, a két országot érintő kérdéseken túl ezernyi más témáról is be­szélni kell: irodalomról, törté­nelemről, nyelvekről, a kultú­ra megannyi részterületéről. S ebből a szempontból nagyon fontos a nyelvtudás — őszin­tén meglepte, hogy a bizottsá­gi „kihallgatáson” ez a szem­pont egyáltalán nem volt köz­ponti jelentőségű. Az elmúlt másfél évben a Demokrata Fórum tagjaként a párt nemzetközi sajtóosztá­lyát vezette, de határozottan az a véleménye, hogy ennek nagyköveti munkájában nem lesz semmi jelentősége. Az or­szágot kívánja szolgálni, s ezt semmilyen pártszempont sem módosíthatja. Ódor László önmagáról szólva azt tartotta legfonto­sabbnak, hogy világéletében elutasította a kizárólagossá­­gokat, a befogadó gondolko­dás elvei szerint él. Az elzár­kózás helyett a bizalmat, a messziről méricskélés helyett a közeledést véli követendő útnak. Szeretné a svájci-ma­gyar kapcsolatokban elkerül­ni a formalitásokat. Odor sza­kítani akar azzal a gyakorlat­tal, hogy segítségért (pénzért) ácsingózzunk, s a svájciak ta­nító szavait lessük. „Együtt kell dolgozni, együtt kell élni, s az együttélési folyamatban kölcsönösen tanulni egymás­tól. Az együttélési technikák, illetve az egymás országaiban végzett ilyen irányú trénin­gek jelenthetik a továbblé­pést” — mondta. A konkrét feladatok kap­csán megjegyezte, hogy a ber­ni nagykövetségen szervezeti átalakításokra is szükség lesz és első tapasztalatai szerint leendő munkatársai ebben partnerek lesznek. Hibának nevezte, hogy Svájcban nincs kulturális és sajtóattasé, s a nagykövetségen nem dolgozik pénzügyi szakember, pedig jól ismert Svájc szerepe a bank­ügyletekben, például a ma­gyar adósságállomány kezelé­sében. Végezetül megjegyezte, hogy svájci tapasztalatai sze­rint az ország mentőkötelet nyújt Magyarországnak, s ezt óriási hiba lenne r­em megra­gadni. Ebben lát maga előtt fontos feladatot. Várhatóan szeptember elején, közepén foglalja el svájci állomáshe­lyét, ahová követi vegyész­­mérnök felesége és két gyer­meke. A harmadik itthon ma­rad, hiszen a debreceni Refor­mátus Kollégiumban az utol­só év előtt áll. Kinevezése op­timizmussal tölti el, úgy látja, hogy hivatalos svájci körök kedvezően fogadták szemé­lyét. „Most már csak azt kell elérni, hogy a hazánk iránt megnyilvánuló óriási bizal­mat ne puskázzuk el” — mondta befejezésül Ódor László. FOTÓ: KONCZ GYÖRGY

Next