Pesti Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 66-91. szám)
1990-07-23 / 84. szám
G HÉTVÉGI HÍREK ERBOVITS JENŐ tárca nélküli miniszter a Független Kisgazdapárt szentesi nagygyűlésén kijelentette, hogy a parasztság visszahúzódása a politikai közélettől tovább már nem igazolható. A demonstráción szó esett arról is, hogy a Kisgazdapárt legfontosabb teendője a magántulajdon, a földtulajdon kérdésének rendezése. E cél eléréséhez mellőzni kell az ostoba személyeskedéseket, helyettük paraszti bölcsességgel érvelő tárgyalásokra van szükség. JÁSZ-NAGYKUNSZOLNOK MEGYÉBEN volt MSZMP- és munkásőr-létesítményekkel bővül szeptembertől a nevelési-oktatási intézmények köre. A Jászság, a Nagykunság és a Tisza-vidék 29 településén kapták meg az iskolák és óvodák az elhagyott épületeket. Kunhegyesen általános iskolások veszik birtokba a megyei munkásőrbázis épületeit, amelyekben tantermek és szakköri helyiségek vannak, Szolnokon pedig a munkásőr parancsnokság épületének egy részében 40 férőhelyes óvodát nyitottak. Iskolai tantermeket, könyvtárakat létesítenek a törökszentmiklósi, kisújszállási, kunszentmártoni, a mezőtúri és a karcagi volt pártházakban. A megyében az 1990/91- es tanév kezdetére a tervek szerint 26 új általános iskolai tanteremben kezdődik meg az oktatás, és 125- tel gyarapodik az óvodai helyek száma. Szeptemberig megyeszerte mintegy 30 tanintézetben felújítást is végeznek. SZOMBATON TÖBB HAJDÚ-BIHARI MEZŐGAZDASÁGI nagyüzemben befejeződött a legnagyobb nyári munka, az aratás. A megyében ezzel magtárakba került a 76 ezer hektáron termesztett búza 80 százaléka. A gazdaságok a vártnál jobb termést takarítottak be: az eddigi felmérések szerint hektáronként 84 mázsa a termésátlag. Az aratás után a közös gazdaságok többsége megkezdte a talaj előkészítését a vetéshez. Megnyitotta kapuit A 11. hansági ornitológiai és természetvédelmi kutatótábor. A szombaton kezdődött tábor a hansági természetvédelmi terület egyik szigorúan védett részére, Fehértó község határába, a Fehér-tó partjára települt. A tó és környéke — mintegy 300 hektárnyi terület — állat- és növényvilága rendkívül gazdag. A tábor lakói — magyar és külföldi közép- és főiskolás, egyetemista fiatalok. Hivatásos szakemberek irányításával három héten át madárgyűrűzést, zoológiai és botanikai felméréseket végeznek. Egyelőre késik a HEVESI dinnye. Heves, Erdőtelek, Kál környékén a szakcsoportba tömörült termelők és egyéni gazdák úgy vélik, hogy a várható termés „lábon” eladható, már csak azért is, mert a dinnye termőterülete a korábbi évekhez képest alaposan csökkent. A termelési kedv visszaesésében közrejátszott az is, hogy ebben az évben a hevesi dinnyések sem számíthatnak a kelet-európai országok piacaira. I. évfolyam 84. szám 1990. július 23., hétfő ________________BOD PÉTER ÁKOS SZOLNOKON________________ CSAK RAJTUNK MÚLIK HOGY SIKERÜL-E Kellemes, nyár esti kikapcsolódásra szólt az MDF szolnoki szervezetének meghívója. Szombaton este azonban a legtöbb szó mégis a politikáról, a gazdaság helyzetéről, kilátásainkról esett, hiszen dr. Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter volt az est vendége. Jász-Nagykun-Szolnok megye számos gazdasági vezetője, s újságírók faggatták órákon át e kulcstárca első emberét. _________KISS ERIKA_________ A privatizáció sokakat érdeklő kérdéséről a következőket mondta a miniszter: — Ez gazdasági stratégiánk egyik eleme. Az őszre elkészülő hároméves programunkban minden pontosan kidolgozva szerepel. A főbb csomópontok persze már körvonalazódtak: a föld és a kiskereskedelem magánkézbe adása. Külön kategóriát jelentenek a tőzsdére vihető nyereséges vállalatok, s a tőzsdére nem vihető nehéz helyzetben levő cégek. Ez a négy különböző kategória más és más feladatokat és lehetőségeket szab. — Milyen ipari stratégiája van vagy lesz a kormánynak ? — Hazánk nyitott ország, nyitottabb, mint például Japán. Ez meghatározza lehetőségeinket. Kell koncepció az alapanyagtermelésre, s az energetikára. Kell stratégia arra, hogy a privatizáció milyen intézményeknél, s milyen ütemben, milyen jogi formák között történjék. Szükséges a területfejlesztési elgondolás kidolgozása, hogy egyegy táték, például a Borsod, ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. Kell stratégia arra, hogy a külföldi tőke beáramlásának milyen formáit tudjuk alkalmazni. Ami ezen túl van, az nem közvetlenül kormányzati teendő. Ez a hároméves program, s benne az ipari fejezet nem lesz olyan, hogy abból egy ipari vezető kiolvashatná saját, konkrét feladatait. — A gazdasági szakemberek az ipari termelés jelentős visszaesésével számolnak az idén. Ezt Ön hogyan látja ? — Tisztában vagyok vele, hogy az értékesítésban az évszázad legnagyobb zuhanására kell számítani. Ennek egy része , jó dologból adódik. Kitört a béke, nincs hadiipari megrendelés. A KGST viszont tönkrement, az importverseny miatt nem kél el sok magyar termék. Most úgy tűnik, a verseny sújtja az ipart. Mindez a piacgazdaság kialakulásának tisztítótüze, amelyen át kell esnünk. — A társadalomban sok a feszültség, fásultak, reményvesztettek az emberek. Áremelés, infláció sújt mindenkit. Ki lehet jutni ebből a helyzetből ? — Valóban nagy gond, hogy nincs elég optimizmus az emberekben. Divat a fanyalgás. Szerintem azt kellene világosan látni — s a sajtónak ebben óriási szerepe van —, hogy történelmi helyzetet élünk. Egy új világ megteremtését kezdtük el, amely sajnos nagyon nehéz és keserves feladat is. Ehhez viszont ma olyan nemzetközi környezet van, amilyen száz éve nem adódott számunkra. Történelmünk során bajainkért mindig szidtunk valakit. A tatárt, a törököt, az oroszokat. Most senkit sem szidhatunk. Csak rajtunk áll, hogy sikerül-e. Ehhez pedig egy picivel több optimizmus kellene. Csak itthon van ez a „hitetlen” helyzet. Külföldön sokkal pozitívabban ítélik meg esélyeinket. Én optimista vagyok. Ezt kellene a társadalomban is elérni. — Ennek ellenére hangulatrontó kormányintézkedések sora következett be. — Amit átvettünk az előző kormánytól, az valóban nehéz örökség. Ez alól nem bújhatunk ki. Én bízom a magyarok józanságában. Abban, hogy a nép megőrzi reális értékítéletét. Ehhez kellenek a mai, szolnokihoz hasonló találkozások, beszélgetések, kell a jó, a korrekt tájékoztatás. ÉRTELMISÉGIEK ÉS ÉRTELMISÉGIEK ____________________KŐSZEGI FERENC____________________ V alószínűleg sokan felfigyeltek arra, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben egyre több híradás jelenik meg az ufókról. S amióta a vasfüggönyt lebontották, a mi térségünkben is szaporodnak az ilyen jelentések. Hogy mennyire megnövekedtek az efféle bejelentések, azt jól mutatja az a friss hír, hogy amerikai—szovjet katonai együttműködés van kibontakozóban az ufójelenség kivizsgálására, s egy esetleges közös űrvédelmi rendszer felállítására. Mostanában annyira el vagyunk foglalva az országban, s szűkebb pátriánkban zajló eseményekkel, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni a globális összefüggésekről, még akkor is, ha sokan tisztában vannak azzal, hogy a mi boldogulásunk elválaszthatatlan a világ ügyeinek alakulásától.. Például attól, hogy földünkön vészesen nő az elszegényedés, a fejletlenek reménytelenül leszakadóban, s a környezeti gondok már évek óta globális együttműködést követelnének, ha a saját önző szempontok nem kerekednének minden esetben felül. Azt az eddig megkérdőjelezhetetlen állítást pedig, hogy a világ előremenetelének hajtómotorja éppen az önzés, végleg a buta közhelyek raktárába kellene küldeni, hiszen a különböző nemzetközi és hazai tudományos jelentések, előrejelzések elég riasztó képet tárnak elénk ennek az önzésnek a következményeiről. S valahogy itt jönnek be az ufók, az ismeretlen értelmeségiek, akik mintegy beleilleszkednek abba a „világvégi forgatókönyvbe”, amelyről éppen a fent említett globális veszélyek fényében annyit hallani mostanság. Az ufóknak ebben kétféle jelentése lehet: először is megtestesítik a világra váró csapások egyikét, másodszor pedig a megváltást, a megmentést, a fejlettebbb civilizáció kéznyújtását jelképezik. Világlátás kérdése, hogy ki, melyik változat mellett áll ki. Természetesen mindez csak szimbolikus, semmi jelentősége, hogy hisz-e valaki az ufókban, ezekben a derék, vagy kevésbé derék lényekben. Ugyanakkor jelzésértékű, hogy növekszik a hit az értelmiségiekben, s vészesen csappan a bizalom az értelmiségiekben. Ha a magunk példáját vesszük, akkor persze könnyű magyarázatot találni erre: a gazdasági szakértők, s az értelmiségi szakmák más jeles képviselői az elmúlt évtizedekben tanácsaikkal, elemzéseikkel hány és hány később helytelennek bizonyult döntést támogattak, illetve konkrétan elő is készítettek! Ha tágabb összefüggéseket veszünk, hány és hány korábban zseniálisnak mondott — s tényleg, a következmények számbavétele nélkül azok is voltak — felfedezésről derült ki évtizedek múlva, hogy a pokolba vezető út felé terelték a világot. S most, amikor az értelmiségiek java naponta figyelmeztet a nyakló nélküli gazdasági fejlődés veszélyeire, igazából süket fülekre találnak. A világban az individualizmus, a rövid távú hasznok és anyagi előnyök bálványa oly mértékben megszilárdult, hogy a kijózanodás talán még a pusztulás kapujában sem következik be, s az emberek akkor is valami fatális véletlenben fogják keresni az apokalipszis okát. Ha az ufók értelmes égiek, akkor legjobban teszik, ha továbbállnak. k _ _________________ÓDOR LÁSZLÓ, SVÁJCI NAGYKÖVETÜNK__________________ EGYÜTTÉLÉSI TECHNIKÁK ____________K______________ A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem német tanszékének 45 éves oktatója, Ódor László, Magyarország svájci nagykövete lett. A Magyar Demokrata Fórum színrelépéséig a politikai életben nem vett részt, ezt az MDF székházában történt találkozásunkkor azzal magyarázta, hogy a korábbi politikát képtelen volt bármilyen formában is képviselni. A tudományos élettel kötelezte el magát. Magyar—német szakon szerzett diplomát, s kutatómunkájának középpontjába a kisebbségi kérdések, az erdélyi irodalomtörténet került. 1975 és 1977 között a Humboldt Egyetemen volt tanulmányúton, s érdeklődésének homlokterében ekkor a népek közötti együttműködés, a kisebbségek együttélésének problematikája került. Kandidátusi értekezésének témája is ez volt. A későbbiekben a Magyar Rádiónak is dolgozott: „Népek között” című sorozata a két kultúra mezsgyéjén élőkkel foglalkozott. Beszélgetésünket azzal kezdtük — természetesen találkozónk is ezért jött létre —, hogy Horn Gyulának a Reggeli Pesti Hírlap július 14-i számában megjelent interjújának Ódor Lászlóra vonatkozó részét felelevenítettük. A parlament külügyi bizottságának elnöke azt nyilatkozta, hogy a svájci nagykövet-jelölt felkészületlen volt és a meghallgatáskor képtelenségeket állított. — A parlamenti bizottság előtti megjelenés sokkal inkább nevezhető kihallgatásnak, mint meghallgatásnak— kezdte a válaszadást Ódor László. Majd arról szólt, hogy amikor rá került a sor, akkor már igen felforrósodott a levegő, mivel az előtte meghallgatott két nagykövet-jelölt személye körül heves indulatok dúltak, s ennek hátrányát neki kellett elviselnie. Úgy véli, hogy a sajtóban megjelent híradásokban nem szóltak arról, hogy éles vita alakult ki néhány szakmai kérdésben közte és Horn Gyula között. Ezek közé tartozott a svájci önkormányzati tapasztalatok magyarországi alkalmazhatóságának kérdésköre, Svájcnak az integrálódó Európában majdan betöltendő szerepének megítélése, valamint a Svájcban élő magyar emigrációval — alapvetően az ötvenhatos nemzedékkel — való jobb kapcsolatok kialakítása, végeredményben a nyitás megkezdése. Odor szerint a kettejük közötti vitában Horn Gyula többször is azt mondta, hogy a jelölt képtelenségeket állít, de a sajtótudósításokból kimaradt, hogy minden ilyen esetben Odor válaszolt a bírálatra, s végül is a bizottság megszavazta jelölését, s szakmailag sem emeltek ellene kifogást. A „képtelenség” szóhoz annyit fűzött még hozzá, hogy a külügyi bizottság elnöke az elmúlt időszakban használta már néhányszor ezt a szót — például, amikor Orbán Viktor emlékezetes beszédében a szovjet csapatok kivonását követelte —, s mindannyiszor bebizonyosodott, hogy a képtelenség valóra vált. Ódor László — mintegy lezárva a szemmel láthatóan kényes témát — megjegyezte még, hogy az ilyen híradások nem növelik az ország tekintélyét, amit az is jelez, hogy Svájcban megütközéssel fogadták Horn Gyula kijelentéseit, hiszen Ódornak már korábbról is jó kapcsolatai vannak különböző ottani személyiségekkel és intézményekkel. „Furcsa dolog B-listázásról beszélni, amikor a körülbelül negyven új nagykövet közül több mint harmincan az eddigi szakapparátusból kerültek ki, s csak heten vannak, akik pályán kívülről jöttek, de ezek felkészültsége, nyelvtudása, szakmai hozzáértése sem kérdőjelezhető meg” — mondta Ódor László. A nagyköveti szerepkörről, terveiről szólva megemlítette, hogy nem akar technokrata szemléletet képviselni. Olyan széles látókörű, felkészült, européer politikusokkal, üzletemberekkel, kulturális személyiségekkel kell majd kapcsolatot tartania, akikkel a szűken vett diplomáciai, a két országot érintő kérdéseken túl ezernyi más témáról is beszélni kell: irodalomról, történelemről, nyelvekről, a kultúra megannyi részterületéről. S ebből a szempontból nagyon fontos a nyelvtudás — őszintén meglepte, hogy a bizottsági „kihallgatáson” ez a szempont egyáltalán nem volt központi jelentőségű. Az elmúlt másfél évben a Demokrata Fórum tagjaként a párt nemzetközi sajtóosztályát vezette, de határozottan az a véleménye, hogy ennek nagyköveti munkájában nem lesz semmi jelentősége. Az országot kívánja szolgálni, s ezt semmilyen pártszempont sem módosíthatja. Ódor László önmagáról szólva azt tartotta legfontosabbnak, hogy világéletében elutasította a kizárólagosságokat, a befogadó gondolkodás elvei szerint él. Az elzárkózás helyett a bizalmat, a messziről méricskélés helyett a közeledést véli követendő útnak. Szeretné a svájci-magyar kapcsolatokban elkerülni a formalitásokat. Odor szakítani akar azzal a gyakorlattal, hogy segítségért (pénzért) ácsingózzunk, s a svájciak tanító szavait lessük. „Együtt kell dolgozni, együtt kell élni, s az együttélési folyamatban kölcsönösen tanulni egymástól. Az együttélési technikák, illetve az egymás országaiban végzett ilyen irányú tréningek jelenthetik a továbblépést” — mondta. A konkrét feladatok kapcsán megjegyezte, hogy a berni nagykövetségen szervezeti átalakításokra is szükség lesz és első tapasztalatai szerint leendő munkatársai ebben partnerek lesznek. Hibának nevezte, hogy Svájcban nincs kulturális és sajtóattasé, s a nagykövetségen nem dolgozik pénzügyi szakember, pedig jól ismert Svájc szerepe a bankügyletekben, például a magyar adósságállomány kezelésében. Végezetül megjegyezte, hogy svájci tapasztalatai szerint az ország mentőkötelet nyújt Magyarországnak, s ezt óriási hiba lenne rem megragadni. Ebben lát maga előtt fontos feladatot. Várhatóan szeptember elején, közepén foglalja el svájci állomáshelyét, ahová követi vegyészmérnök felesége és két gyermeke. A harmadik itthon marad, hiszen a debreceni Református Kollégiumban az utolsó év előtt áll. Kinevezése optimizmussal tölti el, úgy látja, hogy hivatalos svájci körök kedvezően fogadták személyét. „Most már csak azt kell elérni, hogy a hazánk iránt megnyilvánuló óriási bizalmat ne puskázzuk el” — mondta befejezésül Ódor László. FOTÓ: KONCZ GYÖRGY