Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
JÓ REGGELT, MAGYARORSZÁG! ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: BENCSIK ANDRÁS Holnap, pénteken ismét megjelenik lapunk televíziós és rádióműsorokat tartalmazó melléklete, az Megtalálja benne a műholdas adások programjait és számos ismertetőt az érdekesebb műsorokról. Pesti Ez Hírlap Keresse pénteken is a Reggeli friss számát az újságárusnál. Egy lap—és még egy lap! ----------------------------------- Hájim Herzog nyilatkozata Lehet, hogy mégis valakik meg akarták zavarni az izraeli államfő budapesti tartózkodását? Tudósításunk és kommentárunk a napok óta tartó találgatásokról. 2. oldal Kanadaiakkal a kárpótlásról A Balsai István igazságügyminiszter vezette küldöttség aktívan bekapcsolódott az Európa Tanács ottawai igazságügyminiszteri találkozójának munkájába, s erről nyilatkozott lapunknak. 3. oldal Ma: kormányülés Ismét vízdíjváltozás. Újra a testület előtt a Start-hitel. 4. oldal Ruszt József: „Európába, egy kiültelki kultúház csavargóival. Ma a számházi struktúra nemigen más, mint az épületek struktúrája.” 8. oldal __________________________________________________/ Törvény a vasútról Várhatóan az őszi hónapokban tárgyalja a Parlament a vasútról szóló törvénytervezetet. Ennek két sarkalatos pontja lesz. Nevezetesen: az állam és a Magyar Államvasutak között a piaci viszonyokat tükröző kapcsolat alakul ki, továbbá, hogy az állam - a közúti, a légi és a vízi közlekedéshez hasonlóan - részt vállal a jövőben a vasút infrastruktúrájának fejlesztésében. II. ÉVFOLYAM 143. SZÁM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK Az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot, szerdán 15 óra egy perckor. Az alakulatok teljes kivonása után — amely az első katonavonat indulásával 1990. március 13-án kezdődött, és a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án, 23.40 órakor a zárószerelvény távozásával fejeződött be — utolsóként Viktor Silov altábornagy lépte át a magyar—szovjet határt a záhony—csapi átkelőhelyen. A Déli Hadseregcsoport parancsnokát, aki néhány adminisztrációs teendő elvégzésére maradt hazánkban, a határállomáson Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára búcsúztatta. Silov altábornagy ezt követően gépkocsival ment át az átkelőhelyként szolgáló Tisza-hídon. A Déli Hadseregcsoport parancsnoka néhány nap múlva azonban civilként visszatér Budapestre, hogy mint a szovjet kormány meghatalmazottja részt vegyen a csapatkivonás pénzügyi kérdéseit tisztázó jegyzőkönyv elkészítésében. PILHAL GYÖRGY FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT A tudósító, akit azzal küldtek ki a magyar—szovjet határra, hogy onnan mélyenszántó riportot hozzon a szabadság legelső pillanatáról, most a záhonyi Tisza-híd korlátját fogja, a nemzeti színű határkarót nézi, és erősen szipog. Vannak pillanatok, amikor az embernek el kell döntenie, hogy most tudósítson-e, vagy sírjon. Én sírok. A híd, ahol pillanatokkal ezelőtt két cirill rendszámú fekete Volga hajtott át, most üres. A határforgalom már hosszú percek óta áll, a tájnak erre a részére furcsa csend ült, a fülekben még ott a két Volga nehéz püfögése, a levegőben még érezni a kipufogók füstjét. Hát ez lenne itt a szabadság legelső pillanata. Viktor Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadsereg főparancsnoka 1991. június 19- én, 15 óra 01 perckor fekete Volgájával áthajt a Záhonyt Csappal összekötő Tisza-hídon. Nincs több szovjet katona magyar földön. A nagy pillanatban kevés a protokoll. A két Volga megáll, Silov kiszáll, tiszteleg, szemben vele Annus Antal magyar tábornok. Silov beszéde rövid, magyarra nem is fordítják. Ugyan mit mondhat egy ősz szovjet tábornok egy magyarnak? Hogy sajnálja? Hogy negyvenötben, ötvenhatban nem így gondolta egészen, csak hát a jaltai egyezmény, meg a nemzetközi viszonyok?... Hogy Kádár személyesen kérte?... Hogy felülről diktáltak mindent?... Silov beszél, aztán körbecsókolja Annust. Ez már egészen biztosan búcsúcsók, kettő ide, egy oda, összesen három. Annus valamennyit keményen állja. Aztán Silov kocsiba ül és áthajt a hídon. Ötven fotóriporter fut utána csalódottan, hiszen az előzetes programban az állt, hogy Silov majd gyalog megy át a hídon, lépteivel pecsételi le az elmúlt negyven évet. Ezzel szemben Silov ki sem száll a kocsiból, ötvennel áthajt a Tiszán. Mi meg itt maradunk magunkra. Hát itt van a szabadság, tessék megragadni! A tudósító ott, a híd karfájánál most a vízre pillant, nézi a hullámokat, és mert azok ugyanúgy zubognak, megnyugszik, a telefonhoz indul. Az élet megy tovább. JESZENSZKY GÉZA FELSZÓLALÁSA BERLINBEN Emlékezés a Marshall-segélyre A közép- és kelet-európai országoknak feltétlenül szükségük van külső segítségre ahhoz, hogy sikerre vigyék gazdaságuk és társadalmuk átalakításának bonyolult folyamatát - hangoztatta az EBEÉ tagállamok külügyminiszteri tanácsának berlini értekezletén szerdán felszólalt Jeszenszky Géza. A magyar külügyminiszter felhívta a jelenlevők figyelmét azokra a nehéz és összetett feladatokra, amelyeket Közép- és Kelet-Európa államainak ma egyidejűleg kell megoldaniuk a piacgazdaság intézményes kereteinek létrehozása érdekében. Kemény stabilizációs intézkedéseik dacára gazdaságuk legtöbb ágazatát recesszió sújtja, állandósult infláció kíséretében. A nehéz gazdasági helyzet szociális velejárója a növekvő munkanélküliség, illetve széles társadalmi rétegek tömeges elszegényedése, ami végső soron veszélybe sodorhatja az átmeneti folyamatot. Jeszenszky Géza leszögezte: a demokrácia megszilárdítása és a piacgazdaságra való sikeres áttérés belátható időn belül nem vihető véghez a meglevő társadalmi feszültségek súlyosbodása nélkül, ha az érintett országok nem kapnak külső segítséget. A magyar diplomácia vezetője kifejezte azt a reményét, hogy a Közös Piac integrációs folyamata nem akadályozza meg a nyugat-európai államokat abban, hogy reagáljanak azokra a problémákra, amelyek a kontinens keleti felében merülnek föl a korábbi politikai és gazdasági struktúrák összeomlása nyomán. Történelmi párhuzamot vonva az 1945 és az 1989 utáni helyzet között, a magyar külügyminiszter rámutatott, hogy a Marshall-segély volt az, amely hozzájárult a nyugat-európai gazdaságok talpraállításához. „Következésképpen, továbbfolytatva az említett történelmi párhuzamot, a népeink közötti megbékélés felé mutató folyamatot csak akkor lehet fenntartani, ha ehhez nyugati partnereink hatékony és célirányos együttműködési programmal segítenek hozzá minket” — hangsúlyozta. NDK-DOKUMENTUM Támadni készült a VSZ Az egykori NDK-ban a német egyesítés után talált dokumentumok elemzése azt mutatja, hogy a NATO feltételezései a Varsói Szerződés támadó terveiről nemcsak hogy helytállóak voltak, de a valóság még a NATO-tervezők legmerészebb feltételezéseit is felülmúlta - írja szerdai kiadásában megbízható forrásokra hivatkozva a NATO ügyeire specializált brüsszeli Atlantic News című kőnyomatos. Az első kiszivárgott információk szerint a dokumentumokból kitűnik, hogy a Varsói Szerződés a NATO-országok elleni nagyszabású és megelepetésszerű támadásra készült. Stratégiájában nagyszabású offenzíva szerepelt, és nemcsak védelmi célokat követett, mint azt a Varsói Szerződés vezetői állították. Ezt többé-kevésbé a NATO is feltételezte, mivel sikerült megfejtenie a VSZ-hadgyakorlatok kódjait. Az NDK- dokumentumok elemzésekor viszont meglepetésként érte a szakértőket hogy a támadás nemcsak a központi övezetre, hanem már az első naptól az északi szárnyra is irányult volna (Dánia, Holstein irányába). A NATO ugyancsak nem számított arra, hogy a Varsói Szerződés országai már az offenzíva második napján rövid hatótávolságú taktikai atomfegyvereket vetettek volna be. Az NDK-iratok azt is tanúsítják az Atlantic News forrása szerint, hogy a Varsói Szerződés napi 50 kilométeres előrenyomulást feltételezett a NATO területén. Feltúrt kedélyek A főváros négereinek érezhetik magukat manapság az autósok. A főpolgármester és a környezetvédők — igaz, ők sem biciklivel közlekednek — mindent megtesznek azért, hogy a pöfögő négykerekűek gazdái — akik nem éppen jószántukból ücsörögnek az exszocialista járgányokban — sarokba szorítva érezzék magukat. Anyagilag a hatósági „autótolvajok” sanyargatják őket, az úton való előbbre jutást pedig a vakondtúrásként szaporodó útfelbontások teszik lehetetlenné. A tekintetüket égre emelő autósok — akik a távolban délibábként lebegő zöld lámpát úgyis hiába figyelik — már-már arra gyanakodnak, hogy az útlezárások is kifejezetten az ő megfélemlítésüket célozzák. Szolgáljon számukra vigasztalásul, hogy erről azért még nincs szó. (írásunk a 6. oldalon) ARA: 8,80 Ft