Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

II. ÉVFOLYAM 143. SZÁM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK (Hírlap A listák hitelesek MUNKATÁRSUNKTÓL Tegnap délután három órás megbeszélést tartott az Or­szággyűlés nemzetvédelmi bizottsága, amelyre bekéret­ték Antall József miniszterel­nököt, Gálszécsy András tár­­canélküli minisztert, a Nem­zetbiztonsági Hivatal vezető­jét, Boross Péter belügymi­nisztert, továbbá Pásztor Gyulát a Kisgazdapárt frakció­­vezetőjét és Ómolnár Miklós kisgazdapárti képviselőt. Utóbbiakat azonban a vita el­húzódása miatt sem meghall­gatni, sem tájékoztatni nem volt idő. A bizottság három kérdést tett fel a miniszterelnöknek: a Kisgazdapárt vezetőinek feddhetetlenségi vizsgálatát milyen dokumentumok alap­ján végezték, azok alkalma­sak voltak-e hiteles vizsgálati eredmény közlésére, illetve alkalmasak-e a kisgazdakép­viselők által beterjesztett, a képviselők feddhetetlenségi vizsgálatát szorgalmazó, ha­tározati javaslat végrehajtá­sára. Mint Szokolay Zoltán (MDF) bizottsági alelnök a sajtó kérdésére elmondta, a kisgazdapárti vezetők átvilá­gítását hiteles dokumentu­mok, listák alapján a belügy­miniszter utasítására végez­ték el, s nem csak az úgyneve­zett 6-os karton, hanem a sokkal szigorúbb pénzügyi lis­ták alapján, amelyek azokat az elszámolásokat tartalmaz­zák, amelyeket az úgyneve­zett társadalmi segítők kap­tak szolgálataikért. A bizott­ság mindemellett az átvilágí­tásról szóló javaslatot vizsgá­lat céljára az Alkotmánybíró­sághoz utalja. A francia vezérkari főnök hazánkban Jacques Lanxade tengernagy, a Francia Köztársaság Haderőinek vezérkari főnöke kedden, a késő esti órákban katonai küldöttség élén Budapestre érkezett Borsits László altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének meghívására. A francia vezérkari főnök látogatást tesz a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démián és a tapolcai harckocsidandárnál. Kanadaiakkal a kárpótlásról Első ízben vett részt Balsai Ist­ván igazságügyminiszter az Eu­rópa Tanács igazságügyminisz­teri találkozóján Ottawában, ha­zánkat mint tagországot képvi­selve, a korábbi hágai és isztam­buli találkozón ugyanis Magyar­­ország még csak megfigyelőként volt jelen. A delegáció tegnap délután 5 órakor érkezett meg, Balsai István a kormányváró­ban adott interjút a Reggeli Pesti Hírlapnak. —A találkozó témája a bün­tetéskiszabás és annak egységesí­tésére való törekvés volt. Hogyan kapcsolódott be hazánk ebbe a munkába? —Hozzászólásomban átte­kintést adtam a bűnmegelőzés és a szabadságvesztést helyette­sítő módszerek korrekciójára vonatkozó törekvéseinkről, a magyar büntetőjogi kodifikáci­­ós munkálatokról, és írásben észrevételt is beadtunk mai jog­alkotási rendünkről és a változ­tatást illető elképzeléseinkről, különös tekintettel a jogállam megteremtésének követelmé­nyére. Találkozónk célja az volt, hogy ajánlást készítsünk elő az Európa Tanács ügydöntő fóruma részére, a tagállamok büntetéskiszabásának egysé­gesítésére. Elkészült egy aján­lástervezet, mely még további szakértői munkát igényel, hi­szen a kriminálpolitikai elkép­zelések nehezen egyeztethe­tők. — Milyen megbeszélésekre, kapcsolatépítésre nyílt mód? — Egyre több hölgy dolgo­zik ezen a területen. Találko­zónkon részt vett La Lumiere asszony, az ET főtitkára, ven­déglátónkkal, Kim Campbell asszonnyal, valamint a svéd és a holland miniszterasszonnyal is megbeszéléseket folytat­tunk. Mód nyílt a már koráb­ban is szoros osztrák és svájci kapcsolatok további ápolásá­ra. Jövő héten érkezik ha­zánkba egy kanadai ügyvédi küldöttség, a kanadai—ma­gyar ügyvédi társaság több napos értekezletére. A közel­jövőben látogatok Portugáliá­­ba, ezt készítettük elő az ál­lamtitkár kollégával, ősszel pedig a norvég igazságügyi minisztert várjuk. A követke­ző igazságügyminiszteri ta­lálkozó megrendezését Cip­rus vállalta, remélem, ezen is lesz alkalmam részt venni. — Kanadában több mint százezer magyar él. Találkozott az ő képviselőikkel is? — Kedden Montreálban egy református és egy katolikus egyházközséget látogattunk meg. Ezek nemcsak felekezet­­ként működnek, hanem össze­fogják a helyi magyarok ügyeit. Tájékoztatást adtunk az őket elsősorban érdeklő kárpótlás­sal és rehabilitációval kapcsola­tosan. Jó hír volt számukra, hogy kárpótlási igényeiket a helyi magyar képviseleten is bejelenthetik majd. Példaadó volt számomra az, amit a Ma­gyarok Házában tapasztal­tunk: az idős, magáramara­­dott magyarok ott nyelvi és kulturális hagyományaikat megtartva együtt élhetnek. XXXIII. törvénycikk A XII. rész II. címe a vasutak helyzetét rendezi. ...294. cikk. Az Adriai-tengerhez a szabad hozzájutás Magyarország részére engedélyeztetik és evégből részére az átmenet szabadsága a volt Osztrák-Magyar Monarchiától elszakított területeken és kikötőkön át biztosíttatik... ...301. cikk. A jelen Szerződés alapján átcsatolt területe­ken fekvő kikötők, víziutak átengedésére vonatkozó külö­nös szabályok, az engedélyesekre és a személyzet nyugdíjá­ra vonatkozó pénzügyi rendelkezések fenntartásával az 1918. évi november hó 3. napját megelőző legutóbbi leltár szerint, teljesen és rendesen karbantartott állapotban kell átadnia. Külön gördülő anyaggal nem renedelkező vonalak­nál az azon a hálózaton levő anyag elosztását a Szövetséges és Társult Hatalmaktól kijelölt Szakértőbizottságok esz­közük... ...306. cikk. Tekintettel arra, hogy milyen fontossága van a Cseh-Szlovák Államra nézve az Adriai-tengerhez való szabad közlekedésnek, Magyarország elismeri a Cseh-Szlo­vák Államnak azt a jogát, hogy vonatait átvezethesse ma­gyar területen levő részvonalain... ...313. cikk. Azok az Államok, amelyekhez a volt Oszt­rák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatol­tak, vagy amelyek ennek a Monarchiának feldarabolásából keletkeztek, a fent említett valamelyik rendelkezésben fog­lalt kedvezményt csak azzal a feltétellel igényelhetik, ha an­nak ellenében a jelen Szerződés alapján fenhatóságuk alá ju­tott területre nézve Magyarországgal szemben viszonos el­bánást biztosítanak... ...314. Magyarország azoknak a különös kötelezettsé­geknek sérelme nélkül, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak javára a jelen Szerződés reá ró, kötelezi magát, hogy csatlakozik az átmenő forgalom, hajózható utak, kikö­tők és vasutak nemzetközi szabályozására vonatkozó mind­azokhoz az általános egyezményekhez, amelyeket a Szövet­séges és Társult Hatalmak a jelen Szerződés életbelépésé­től számított öt év alatt netalán kötni fognak. Trianonra immár az ötödik nemzedék hivatkozik. Okolja, átkozza a diktátumot , és nem ismeri. Lapunk ezért foglalkozik folytatásokban ismertetésével. Pápalátogatás Ülést tartott tegnap a Városhá­zán a pápalátogatást előkészítő fővárosi bizottság Állásfoglalá­­sa szerint a sátorral érkezők el­helyezésére a Hajógyári sziget a legalkalmasabb. A forgalom­­korlátozás előkészületei meg­történtek, a rendőri biztosítási terv elkészült. A Hősök terén rendezendő szentmisére érke­ző mintegy 185 ezer ember ivó­­vízellátása megoldódik. A köz­egészségügyi ellátás biztosí­tottnak látszik. Az egyházi ren­dezők felkészítése folyamatos. Augusztus 20-án a Vidámpark 14 óráig zárva lesz. A tájékozta­­tás szerint, a pápalátogatás idő­tartama alatt — augusztus 19- én 10 órakor — tartják a tiszt­avatást a Kossuth téren, 20-án a hagyományoknak megfelelő­en 22 órakor kezdődik a tűzi­­játék.(MTI) Ahogy elnézem, mi magyarok, történelmi fordulók idején haj­lamosak vagyunk mindent újrakezdeni. Majdhogynem úgy, mintha korábban mi sem történt volna. Velünk. Tízszer, száz­szor is tán, romantikus lelkesedéssel, allűrökkel. Feledve darab időre a múltat, eksztázisban, eurófórikusan, mint amikor hosszas fogság után fényre lép az ember. Napszíntre, a „bányá­ból ” érkezvén, örvendezve tekintete első káprázatának. Aztán akár jöhet a pokol. Vagy valami más, mint ami akkor látszani látszott. Egyesztendős immár az újkeletű demokrácia, több is vala­melyest, s gyakorta megint csak ámulunk: mi is történik ve­lünk ? Történt, történik jó is, mert jó az, ha ki-ki szabadon élhet, felnőttsége, elemi jogokkal bíró emberi mivolta tudatában el­mondhatja véleményét, s akként is viselkedhetik, még ha nem is figyelnek oda nagyon rá. Legalább megkönnyebbülhet, némi­leg felelve közép-európai szellemisége parancsának — szaba­don idézve —: szóltam, s megmentettem a telkemet! Legalább rápillanthat az elképzelt jövendő kontúrvonalaira. Nagy él­mény, állítom. Ott és akkor kárpótol mindenért. Nagy élmény. Vagy majdnem az... Mert aztán jönnek a korábban láthatatlan robotos hétközna­pok, s akiket a nemzet, a megalázottak és megszomorítottak pajzsra emeltek; ők, a hajdani űzöttek, kergetettek, értünk szo­rongok, minimum szomorú arcúak, ma valami egészen mással foglalkoznak, mint amik hiteikben-hiteinkben voltak. Üldögél­nek így nyári hő idején az ország házának hús falai közt — már aki ott ücsörög —, s például a kárpótlásról diskurálnak, belé­jük vetett bizalmunk letéteményeseiként. Magam a dologban érintetlen vagyok. Ha papírom lenne ar­ról, hogy felmenőim elvett, bitorolt vagyonát — vagyonkáját — valamiként visszaperelhetem jogra, jussra, kellő törvényre hi­vatkozva — ha csak nem számítom azt a nékem dukáló tán két­­holdnyi földet anyai ágon a papok szőlejében, apám apró üzleti pénzét, a cipészműhely verejtékes hasznát, papucsait, csizmáit, a félig készült gojzervarrott lábbeliket a suszterájban, amire egyik nap egyik percről a másikra rátenyereltek az akkori re­zsim legényei, meg azt a Szolnoki-féle háromnegyedes hegedűt, amit tőlük kaptam —, nos, akkor meglehet, másképp véleked­nék. De nincs passzusom, s nincs a jogra való tételes hivatko­zásom, s magam szándékolta tárgyi lajstromom sem. Van vi­szont tanúm. A történelem. Ezeket nem számítom hát. Számítom viszont a meg nem élt életet, a sűrű és mindig ko­rai halálok pörölycsapásait. A meg nem történtet, a meg nem történhetőt, az elrabolt nyarakat, nevetéseket, a boldog és méltó ünnepeket, egy kéz érintésének hiányait, azt, hogy közeli szeret­teinken kívül mások, a mindenségben sehol lévők bennünket hülyének neveltek. Legalábbis, e dologban is elkövettek min­dent, változó sikerrel. S ha apánk szót emelt, falba rúgták érte, a legszelídebben büntetve őt. Mások, akik elplántálták a lelkek­ben a kiirthatatlan félelmet. Nekem — nekünk — most, amikor az új elit cinkosan ösz­­szekacsint ezzel-azzal, s mi régiek is, egykoron barátok, sorsos­­társak, már egymás ellen szervezkedünk, magunk is erre-arra hunyorítva, ki-ki közülünk önzetlenül indulva a jobbra, emlé­kezni arra a csodálatos és felejthetetlen pillanatra, amikor a JÖVŐ fénykörébe léptünk, nincs tételes listám, nincs papírom. Arról, ami azért — valamennyiünket — megilletne. Az örökre eltávozottak, a végleg mag nélkül maradtak nem is perelhetnek. Nem gondolkodhatnak már történelmi és társadalmi igazsá­gokról. Egyszerűen: nincsenek. Átok már nem ül rajtuk, ami­ként rajtunk: egykori, s mai földönfutókon, akik összes szép­emberi vállalkozásukat abba fektették, hogy —lehetségesen — ép ésszel üdvözölhessék a demokráciát. Az immár a fiainknak szánt jövendőt. Ami eljövett. S mostanában a kárpótlástól visszhangos az ország. Uraim! Önök a parlamentben miről vitatkoznak?... OSZTRÁK SEGÍTSÉG A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELEMNEK 200 millió schillinges keret MUNKATÁRSUNKTÓL Amennyiben egy környezet­­védelmi miniszter elégedett önmagával, akkor már régen lemondott, csak még nem vet­te észre — mondotta Ruth Feldgrill-Zankel az Osztrák Szövetségi Környezet- Ifjúsá­gi és Családügyi tárca új mi­niszterasszonya, aki Keresz­tes K. Sándor környezetvé­delmi és területfejlesztési mi­niszter meghívására baráti bemutatkozó látogatásra ér­kezett Magyarországra. A két miniszter az Ausztriát és Ma­gyarországot érintő közös környezetvédelmi kérdések­ről tárgyalt. A tárgyalásokon szó volt az új magyar környezetvédel­mi törvényről, amelynek el­készítéséhez az osztrák fél felajánlotta segítségét. Együttműködnek a termé­szetvédelmi, a levegőtiszta­ság-védelmi és hulladékgaz­dálkodási kérdések megoldá­sában. Tárgyalnak a Fertő-tó környéki közös nemzeti park létrehozásáról. Az Európá­ban egyedülálló területet va­lószínűleg a jövő év végén nyilvánítják nemzeti parkká. Az osztrákok — mivel a magyar gépkocsik nagy része Ausztrián keresztül megy Nyugat-Európába — érdekel­tek abban, hogy a magyar gépjárműállomány megfelelő környezetvédelmi paraméte­rekkel rendelkezzék. Közös érdek az is, hogy a Magyaror­szágon épülő déli autópálya kapcsolódjon az ausztriai közlekedési hálózathoz és megfeleljen az ökológiai szempontoknak. — Ausztria tisztában van azzal, hogy milyen szennye­zést kap, s azt is tudja, hogy mit „exportál” —jelentette ki a miniszterasszony. Érdekük­ben áll tehát, hogy segítséget nyújtsanak a környező orszá­goknak. Egy új törvény lehe­tővé tette, hogy Jugoszláviá­nak, Magyarországnak és Cseh-Szlovákiának — bizo­nyos összeget jutassanak kör­nyezetvédelmi célokra. Idén 200 millió schilling az a támo­gatási keret, amelyből Ma­gyarország is részesülhet. KÖZÉLET 3 Magyar injzZágL Hirdetésfelvétel:226-6110 fax:226-3868 Szabolcs István CASHFLOW ## •• GAZDASÁGI MAGAZIN, AMIBŐL ÖN PROFITAI

Next