Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
II. ÉVFOLYAM 143. SZÁM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK (Hírlap A listák hitelesek MUNKATÁRSUNKTÓL Tegnap délután három órás megbeszélést tartott az Országgyűlés nemzetvédelmi bizottsága, amelyre bekérették Antall József miniszterelnököt, Gálszécsy András tárcanélküli minisztert, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét, Boross Péter belügyminisztert, továbbá Pásztor Gyulát a Kisgazdapárt frakcióvezetőjét és Ómolnár Miklós kisgazdapárti képviselőt. Utóbbiakat azonban a vita elhúzódása miatt sem meghallgatni, sem tájékoztatni nem volt idő. A bizottság három kérdést tett fel a miniszterelnöknek: a Kisgazdapárt vezetőinek feddhetetlenségi vizsgálatát milyen dokumentumok alapján végezték, azok alkalmasak voltak-e hiteles vizsgálati eredmény közlésére, illetve alkalmasak-e a kisgazdaképviselők által beterjesztett, a képviselők feddhetetlenségi vizsgálatát szorgalmazó, határozati javaslat végrehajtására. Mint Szokolay Zoltán (MDF) bizottsági alelnök a sajtó kérdésére elmondta, a kisgazdapárti vezetők átvilágítását hiteles dokumentumok, listák alapján a belügyminiszter utasítására végezték el, s nem csak az úgynevezett 6-os karton, hanem a sokkal szigorúbb pénzügyi listák alapján, amelyek azokat az elszámolásokat tartalmazzák, amelyeket az úgynevezett társadalmi segítők kaptak szolgálataikért. A bizottság mindemellett az átvilágításról szóló javaslatot vizsgálat céljára az Alkotmánybírósághoz utalja. A francia vezérkari főnök hazánkban Jacques Lanxade tengernagy, a Francia Köztársaság Haderőinek vezérkari főnöke kedden, a késő esti órákban katonai küldöttség élén Budapestre érkezett Borsits László altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének meghívására. A francia vezérkari főnök látogatást tesz a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián és a tapolcai harckocsidandárnál. Kanadaiakkal a kárpótlásról Első ízben vett részt Balsai István igazságügyminiszter az Európa Tanács igazságügyminiszteri találkozóján Ottawában, hazánkat mint tagországot képviselve, a korábbi hágai és isztambuli találkozón ugyanis Magyarország még csak megfigyelőként volt jelen. A delegáció tegnap délután 5 órakor érkezett meg, Balsai István a kormányváróban adott interjút a Reggeli Pesti Hírlapnak. —A találkozó témája a büntetéskiszabás és annak egységesítésére való törekvés volt. Hogyan kapcsolódott be hazánk ebbe a munkába? —Hozzászólásomban áttekintést adtam a bűnmegelőzés és a szabadságvesztést helyettesítő módszerek korrekciójára vonatkozó törekvéseinkről, a magyar büntetőjogi kodifikációs munkálatokról, és írásben észrevételt is beadtunk mai jogalkotási rendünkről és a változtatást illető elképzeléseinkről, különös tekintettel a jogállam megteremtésének követelményére. Találkozónk célja az volt, hogy ajánlást készítsünk elő az Európa Tanács ügydöntő fóruma részére, a tagállamok büntetéskiszabásának egységesítésére. Elkészült egy ajánlástervezet, mely még további szakértői munkát igényel, hiszen a kriminálpolitikai elképzelések nehezen egyeztethetők. — Milyen megbeszélésekre, kapcsolatépítésre nyílt mód? — Egyre több hölgy dolgozik ezen a területen. Találkozónkon részt vett La Lumiere asszony, az ET főtitkára, vendéglátónkkal, Kim Campbell asszonnyal, valamint a svéd és a holland miniszterasszonnyal is megbeszéléseket folytattunk. Mód nyílt a már korábban is szoros osztrák és svájci kapcsolatok további ápolására. Jövő héten érkezik hazánkba egy kanadai ügyvédi küldöttség, a kanadai—magyar ügyvédi társaság több napos értekezletére. A közeljövőben látogatok Portugáliába, ezt készítettük elő az államtitkár kollégával, ősszel pedig a norvég igazságügyi minisztert várjuk. A következő igazságügyminiszteri találkozó megrendezését Ciprus vállalta, remélem, ezen is lesz alkalmam részt venni. — Kanadában több mint százezer magyar él. Találkozott az ő képviselőikkel is? — Kedden Montreálban egy református és egy katolikus egyházközséget látogattunk meg. Ezek nemcsak felekezetként működnek, hanem összefogják a helyi magyarok ügyeit. Tájékoztatást adtunk az őket elsősorban érdeklő kárpótlással és rehabilitációval kapcsolatosan. Jó hír volt számukra, hogy kárpótlási igényeiket a helyi magyar képviseleten is bejelenthetik majd. Példaadó volt számomra az, amit a Magyarok Házában tapasztaltunk: az idős, magáramaradott magyarok ott nyelvi és kulturális hagyományaikat megtartva együtt élhetnek. XXXIII. törvénycikk A XII. rész II. címe a vasutak helyzetét rendezi. ...294. cikk. Az Adriai-tengerhez a szabad hozzájutás Magyarország részére engedélyeztetik és evégből részére az átmenet szabadsága a volt Osztrák-Magyar Monarchiától elszakított területeken és kikötőkön át biztosíttatik... ...301. cikk. A jelen Szerződés alapján átcsatolt területeken fekvő kikötők, víziutak átengedésére vonatkozó különös szabályok, az engedélyesekre és a személyzet nyugdíjára vonatkozó pénzügyi rendelkezések fenntartásával az 1918. évi november hó 3. napját megelőző legutóbbi leltár szerint, teljesen és rendesen karbantartott állapotban kell átadnia. Külön gördülő anyaggal nem renedelkező vonalaknál az azon a hálózaton levő anyag elosztását a Szövetséges és Társult Hatalmaktól kijelölt Szakértőbizottságok eszközük... ...306. cikk. Tekintettel arra, hogy milyen fontossága van a Cseh-Szlovák Államra nézve az Adriai-tengerhez való szabad közlekedésnek, Magyarország elismeri a Cseh-Szlovák Államnak azt a jogát, hogy vonatait átvezethesse magyar területen levő részvonalain... ...313. cikk. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak, vagy amelyek ennek a Monarchiának feldarabolásából keletkeztek, a fent említett valamelyik rendelkezésben foglalt kedvezményt csak azzal a feltétellel igényelhetik, ha annak ellenében a jelen Szerződés alapján fenhatóságuk alá jutott területre nézve Magyarországgal szemben viszonos elbánást biztosítanak... ...314. Magyarország azoknak a különös kötelezettségeknek sérelme nélkül, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak javára a jelen Szerződés reá ró, kötelezi magát, hogy csatlakozik az átmenő forgalom, hajózható utak, kikötők és vasutak nemzetközi szabályozására vonatkozó mindazokhoz az általános egyezményekhez, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak a jelen Szerződés életbelépésétől számított öt év alatt netalán kötni fognak. Trianonra immár az ötödik nemzedék hivatkozik. Okolja, átkozza a diktátumot , és nem ismeri. Lapunk ezért foglalkozik folytatásokban ismertetésével. Pápalátogatás Ülést tartott tegnap a Városházán a pápalátogatást előkészítő fővárosi bizottság Állásfoglalása szerint a sátorral érkezők elhelyezésére a Hajógyári sziget a legalkalmasabb. A forgalomkorlátozás előkészületei megtörténtek, a rendőri biztosítási terv elkészült. A Hősök terén rendezendő szentmisére érkező mintegy 185 ezer ember ivóvízellátása megoldódik. A közegészségügyi ellátás biztosítottnak látszik. Az egyházi rendezők felkészítése folyamatos. Augusztus 20-án a Vidámpark 14 óráig zárva lesz. A tájékoztatás szerint, a pápalátogatás időtartama alatt — augusztus 19- én 10 órakor — tartják a tisztavatást a Kossuth téren, 20-án a hagyományoknak megfelelően 22 órakor kezdődik a tűzijáték.(MTI) Ahogy elnézem, mi magyarok, történelmi fordulók idején hajlamosak vagyunk mindent újrakezdeni. Majdhogynem úgy, mintha korábban mi sem történt volna. Velünk. Tízszer, százszor is tán, romantikus lelkesedéssel, allűrökkel. Feledve darab időre a múltat, eksztázisban, eurófórikusan, mint amikor hosszas fogság után fényre lép az ember. Napszíntre, a „bányából ” érkezvén, örvendezve tekintete első káprázatának. Aztán akár jöhet a pokol. Vagy valami más, mint ami akkor látszani látszott. Egyesztendős immár az újkeletű demokrácia, több is valamelyest, s gyakorta megint csak ámulunk: mi is történik velünk ? Történt, történik jó is, mert jó az, ha ki-ki szabadon élhet, felnőttsége, elemi jogokkal bíró emberi mivolta tudatában elmondhatja véleményét, s akként is viselkedhetik, még ha nem is figyelnek oda nagyon rá. Legalább megkönnyebbülhet, némileg felelve közép-európai szellemisége parancsának — szabadon idézve —: szóltam, s megmentettem a telkemet! Legalább rápillanthat az elképzelt jövendő kontúrvonalaira. Nagy élmény, állítom. Ott és akkor kárpótol mindenért. Nagy élmény. Vagy majdnem az... Mert aztán jönnek a korábban láthatatlan robotos hétköznapok, s akiket a nemzet, a megalázottak és megszomorítottak pajzsra emeltek; ők, a hajdani űzöttek, kergetettek, értünk szorongok, minimum szomorú arcúak, ma valami egészen mással foglalkoznak, mint amik hiteikben-hiteinkben voltak. Üldögélnek így nyári hő idején az ország házának hús falai közt — már aki ott ücsörög —, s például a kárpótlásról diskurálnak, beléjük vetett bizalmunk letéteményeseiként. Magam a dologban érintetlen vagyok. Ha papírom lenne arról, hogy felmenőim elvett, bitorolt vagyonát — vagyonkáját — valamiként visszaperelhetem jogra, jussra, kellő törvényre hivatkozva — ha csak nem számítom azt a nékem dukáló tán kétholdnyi földet anyai ágon a papok szőlejében, apám apró üzleti pénzét, a cipészműhely verejtékes hasznát, papucsait, csizmáit, a félig készült gojzervarrott lábbeliket a suszterájban, amire egyik nap egyik percről a másikra rátenyereltek az akkori rezsim legényei, meg azt a Szolnoki-féle háromnegyedes hegedűt, amit tőlük kaptam —, nos, akkor meglehet, másképp vélekednék. De nincs passzusom, s nincs a jogra való tételes hivatkozásom, s magam szándékolta tárgyi lajstromom sem. Van viszont tanúm. A történelem. Ezeket nem számítom hát. Számítom viszont a meg nem élt életet, a sűrű és mindig korai halálok pörölycsapásait. A meg nem történtet, a meg nem történhetőt, az elrabolt nyarakat, nevetéseket, a boldog és méltó ünnepeket, egy kéz érintésének hiányait, azt, hogy közeli szeretteinken kívül mások, a mindenségben sehol lévők bennünket hülyének neveltek. Legalábbis, e dologban is elkövettek mindent, változó sikerrel. S ha apánk szót emelt, falba rúgták érte, a legszelídebben büntetve őt. Mások, akik elplántálták a lelkekben a kiirthatatlan félelmet. Nekem — nekünk — most, amikor az új elit cinkosan öszszekacsint ezzel-azzal, s mi régiek is, egykoron barátok, sorsostársak, már egymás ellen szervezkedünk, magunk is erre-arra hunyorítva, ki-ki közülünk önzetlenül indulva a jobbra, emlékezni arra a csodálatos és felejthetetlen pillanatra, amikor a JÖVŐ fénykörébe léptünk, nincs tételes listám, nincs papírom. Arról, ami azért — valamennyiünket — megilletne. Az örökre eltávozottak, a végleg mag nélkül maradtak nem is perelhetnek. Nem gondolkodhatnak már történelmi és társadalmi igazságokról. Egyszerűen: nincsenek. Átok már nem ül rajtuk, amiként rajtunk: egykori, s mai földönfutókon, akik összes szépemberi vállalkozásukat abba fektették, hogy —lehetségesen — ép ésszel üdvözölhessék a demokráciát. Az immár a fiainknak szánt jövendőt. Ami eljövett. S mostanában a kárpótlástól visszhangos az ország. Uraim! Önök a parlamentben miről vitatkoznak?... OSZTRÁK SEGÍTSÉG A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELEMNEK 200 millió schillinges keret MUNKATÁRSUNKTÓL Amennyiben egy környezetvédelmi miniszter elégedett önmagával, akkor már régen lemondott, csak még nem vette észre — mondotta Ruth Feldgrill-Zankel az Osztrák Szövetségi Környezet- Ifjúsági és Családügyi tárca új miniszterasszonya, aki Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter meghívására baráti bemutatkozó látogatásra érkezett Magyarországra. A két miniszter az Ausztriát és Magyarországot érintő közös környezetvédelmi kérdésekről tárgyalt. A tárgyalásokon szó volt az új magyar környezetvédelmi törvényről, amelynek elkészítéséhez az osztrák fél felajánlotta segítségét. Együttműködnek a természetvédelmi, a levegőtisztaság-védelmi és hulladékgazdálkodási kérdések megoldásában. Tárgyalnak a Fertő-tó környéki közös nemzeti park létrehozásáról. Az Európában egyedülálló területet valószínűleg a jövő év végén nyilvánítják nemzeti parkká. Az osztrákok — mivel a magyar gépkocsik nagy része Ausztrián keresztül megy Nyugat-Európába — érdekeltek abban, hogy a magyar gépjárműállomány megfelelő környezetvédelmi paraméterekkel rendelkezzék. Közös érdek az is, hogy a Magyarországon épülő déli autópálya kapcsolódjon az ausztriai közlekedési hálózathoz és megfeleljen az ökológiai szempontoknak. — Ausztria tisztában van azzal, hogy milyen szennyezést kap, s azt is tudja, hogy mit „exportál” —jelentette ki a miniszterasszony. Érdekükben áll tehát, hogy segítséget nyújtsanak a környező országoknak. Egy új törvény lehetővé tette, hogy Jugoszláviának, Magyarországnak és Cseh-Szlovákiának — bizonyos összeget jutassanak környezetvédelmi célokra. Idén 200 millió schilling az a támogatási keret, amelyből Magyarország is részesülhet. KÖZÉLET 3 Magyar injzZágL Hirdetésfelvétel:226-6110 fax:226-3868 Szabolcs István CASHFLOW ## •• GAZDASÁGI MAGAZIN, AMIBŐL ÖN PROFITAI