Pesti Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
ÉVFOLYAM 171. SZÁM 1991. JÚLIUS 23., KEDD NYARALÓHELYEK A TÚLOLDALON A Dunakanyar mostohagyermekei Az utóbbi években született jó szokásunk, hogy szívesen a pártállamra kenünk mindent Sokszor nem hiába, hiszen például a Váctól Dunakesziig elterülő Duna-part lakói ujjal mutogatnak a túlpart, Szentendre, Leányfalu előrehaladottabb állapotára, kulturális, infrastrukturális fejlettségére. S persze mindezt azzal magyarázzák, hogy a fontos elvtársak útja arra vezetett, ott épített magának üdülőt, aki valamit adott magára. JÁMBOR GYULA, GÖD Ahogy mondani szokták, nem volt ez mindig így. A két világháború között Vác vagy Göd idegenforgalmi értéke jóval magasabban állott, mint manapság. „Jöjjön Vácra, a magyar Grácba! ” hirdette a korabeli reklám-versike, és ma már hihetetlen, de a püspöki székhelyet a jó levegőjéért ajánlották a tüdőbetegeknek (lásd DCM)! Gödről pedig nem kevesebbet állít Rexa Dezső az 1934-ben kiadott Dunamenti nyaralóhelyek című munkájában, hogy „...a Dunán két strandfürdője is van, és rendes homokfürdőben sütkérezhet a közönség. Alsógöd háromszáz nyaraló családot tud ellátni minden kényelemmel és kedvességgel...” Nos, manapság a kényelem és a kedvesség legalábbis megkérdőjelezhető. A valamikori háborítatlan nyaralóparadicsomból a fővárosi agglomeráció zsúfolt, közművekkel — telefon, csatorna, pormentes út — rosszul ellátott, valódi üdülőjellegét többékevésbé elveszített tájék lett. Pedig a természeti adottságok nem rosszabbak, igaz, a nagy-Duna mossa a partjait, amely hajóforgalmával, erősebb sodrásával jobban próbára teszi az úszó, evező tudását. Ugyanakkor sóderes, homokos homokpadok alakultak ki ezen a szakaszon, amelyek kellemes fürdőhelyet biztosítanak. Örökzöld a téma, szabad-e fürdeni a Dunában? Ahogy a gödi Duna-kutató intézet munkatársa, dr. Ráth Tamásné elmondta, Budapest felett, vagyis az érintett szakaszon csak alacsony vízállásnál kelthet aggodalmat a víz szennyezettsége. Érdemes azonban figyelemmel lenni a folyamszabályzó művekre — közkeletű nevén a sarkantyúkra — amelyek egyes esetekben iszaplerakódást okoznak, és ebben az iszapban összegyűlhetnek az egészségre rendkívül ártalmas nehézfémek. Véleménye szerint — mindent egybevetve — nem egészségtelen a dunai fürdőzés. Miután úgy tűnik, a feltételek adottak, érdekes kérdés, miért nem alakultak ki a kellemes pihenés elemi feltételei. A vízpartok többnyire szemetesek, gusztustalanok. Nincsenek szemétgyűjtők és WC-k. A hajdani tisztán és rendben tartott, kabinnal, zuhanyzóval ellátott fizetős strandoknak rég elmosta a nyomát is a víz. Kocsmákban, büfékben nincs hiány, azonban a vendéglátósok gondosan ügyelnek, hogy csak a saját partijuk előtt söprögessenek. A hajdani vízi élet rekvizítumaiként még megtalálhatók a csónakházak. Őrzőik kérdés nélkül is elpanaszolják, hogy a gyönyörű kiel-boatok és társaik évszámra bérelt helyeiken porosodnak, pedig egy-egy hajó ára megközelíti a százezer forintot. A környék kulturális kínálata sem versenyezhet a Dunakanyar túloldalának rendezvényeivel. Egyedül Vác avantgárd „hétvégi expanziói” jelentenek felüdülést a „szombat esti diszkó, vagy még az se” jellegű sivatagban. Visszatérve a cikk elején felvetett kérdésre, kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben szelektív volt a fejlesztés, a kirakatváros, Szentendre árnyékában elszürkültek a bal parti települések. A központi források elapadtával csak önmagukra számíthatnak az önkormányzatok, és rajtuk múlik, lesz-e még egyszer magyar Grác Vác, kényelmes és kedves üdülőhely Göd? BAJ van az „előszobában” Lassan lekerül a napirendről az EXPO ’95 nevű sokak által „nem kívánt gyerek” megszületésének gondolata is. Bár, mint ismeretes, a hozzáfűződő döntés végső határidejét Párizsban október 26-ra halasztották. Expo ide, expo oda — akad némi rendbe tenni való országunk háza táján enélkül is. Különben könnyen úgy járhatunk, mint az egyszeri családnál járt váratlan látogató. Alighogy átlépte a küszöböt, hanyatt-homlok menekült is Id a rendetlenség láttán. Legközelebb előre jelentette érkezését Hát szeme-szája tátva maradt a gyönyörűségtől. ENGERTH GABRIELLA A minap — úgy tűnik — váratlanul érkeztünk turista társaimmal az esztergomi Volánbusz pályaudvarra. Mentségünkre legyen mondva, nem mi tehetünk arról, hogy a budapesti járatunk egész órakor érkezett meg, a csatlakozó dömösi meg ötvenötkor elment. Sebaj, gondoltuk, legalább körülnézünk egy kicsit. Annyi érdekes dolog történik Esztergomban mostanában. Mondják, több mint százezren kísérték el Mindszenty bíborost végső nyugvóhelyére. Világtörténelmi eseménynek ígérkezik II. János Pál pápa közelgő látogatása. Szóval, sétálgatunk a pályaudvaron. Nyolc tábla mutatja, milyen irányba utazhatunk innen tovább. Budapest, Szentendre, Kesztölc, Ajka, Balatonfüred, Csolnok, Sopron, Tokod. Változatos lehetőségek. Az utasok jönnek, mennek. Legszívesebben elbújnánk a kánikula elől. Jól esne egy hideg üdítő. Az utasellátó sajnos zárva. Kétes tisztaságú függönyén csupán egy kiwi-vanilia tábla fityeg. A nyitvatartás titok marad előttünk. A szürke, sivár állomásépület közül mindössze három pad van. Igaz, a váróteremben is le lehetne ülni. Hajnali fél öttől tizenegyig nyitva. Az áporodott füstszagú helyiséget azonban mindenki messzire elkerüli. Egy kellemes külsejű kismama izgatottan jár alá-fel. Bizonyos szükségletét szeretné elvégezni — de nincs hol. Az illemhelyek belépőjét lakattal lezárt vasráccsal biztosították — az utasok elől? A férfi WC ajtaján piros betűkkel írott, sokatmondó NE — felirat látható. A női oldalt, félreérthetetlen jelekből ítélve legfeljebb a fecskék használhatják. Az 5. számú tábla alatt egy „kiállós” busz árválkodik. BAJ 442. Csak nem ő a cég reklámja? Ezernyi furcsaság láttán egyik barátnőm kedvenc mondása jut eszembe: mutasd meg az előszobádat, megmondom ki vagy! A pályaudvar a város előszobája. Az utas többnyire váratlanul érkezik. Nem mindegy, marad vagy elmenekül. Szerencsére messze van még az EXPO ’95! Távol vagyunk még Európától! De hiszen az út másik oldalán egy darabka Ázsiát láthatunk. China Restaurant. Impozáns épület. Keleti képírással díszített ablakain sejtelmes muszlinfüggönyök. Mögöttünk egy másik világ. Micsoda kavalkád egymás mellett! A nyitott kapualjban tábla, csapolt sör kapható. A csupa beton udvaron sehol egy szál virág. A belső teraszon sárga-fekete Gold Fassl feliratú zászló lengedez. Piros-fehér kockás terítő az asztalokon. Egyetlen vendég sem ül körülöttük. Pedig szombat délután van... Olvasom az egyik megyei lapban a Dunántúli Népek Munkaközössége Bécs-Budapest világkiállítás szakbizottságának szentendrei nyilatkozatát: „Habár a folyó kiszáradt, a hidat mégis meg kell építeni — különben árok marad a helyén.” Nem kellene előbb az árkokat megtisztítani?? »Hírlap BAL PARTRÓL A BAL PARTRA A JOBB PARTON ÁT Előbb az agyakban verjünk hidat! Csakis úgy lehet eljutni a Duna bal partjáról a bal partjára, például Párkányból Szobra vagy Vácra, hogy előbb átmegyünk a jobb partjára, azaz Esztergomba. Innen azután nekivághat a szlovák állampolgár a Dunakanyarnak, majd újra átkelhet a folyón, hogy céljához jusson. SZILAS ZOLTÁN Persze van más megoldás is. Az utazni vágyó elkerékpározhat-autózhat-vonatozhat Komáromig, és ott is átjöhet. Annál inkább kénytelen megtenni ezt, mert az Esztergom—Párkány között közlekedő komp csak délután négyig jár. A fondorlatosan kitalált csatlakozásokra hivatkozva állítom, hogy az említett útvonalak legalább olyan gyorsan bejárhatók, mint mondjuk a Budapest—Nyíregyháza közti távolság — Szombathelyet is útba ejtve. Persze, nem csak e nevetséges anomália indokolja az esztergomi Mária Valéria híd hiányzó íveinek megépítését, hanem a növekvő turistaforgalom és a folyó két partján lakók igénye is. No és a látvány. Legutóbb a németek robbantották föl a hidat a II. világháború végén. Egy egyházi méltóság panaszolta, hogy azóta nem győz magyarázkodni külföldi vendégei előtt, amikor azok a lehangoló mementó látványán megrökönyödve kérdezik: miért nem építik újjá?! Még a Pozsgay-féle MSZP indította a választásokon azt az esztergomi jelöltet, aki a választási küzdelem egyik reklámfogásaként hangoztatta: építsük meg újra a traverzeket Párkány és Esztergom között. Hiszen a mederpillérek hibátlanok. A két parton megmaradt hídcsonkokon nem találtak egyetlen meglazult szegecset sem. Csupán a vasszerkezet sínylette meg a 32 éve szünetelő kezelést. Első alkalommal Esztergomban találkoztak a két ország szakemberei, politikusok és közéleti személyiségek, akik ütni kezdték a vasat, hangoztatván azt a képtelenséget, hogy a Duna bal partjáról csak úgy lehet eljutni egy másik bal parti pontjára, hogy közben át kell kelni a jobb partjára... Beszélgetünk, csak beszélgetünk Szerveztek fórumot Párkányban is. Ezen fölszólalt egy hídépítő szakember. Elmondta, hogy amikor az Ipolyszalka—Letkés közötti átkelőt felújították, valaki azt mondta neki, hogy az esztergomi csonka híd lesz a következő munkahelye. A mérnök azóta bejárta a világot és jó néhány hídépítésen dolgozott — csak éppen az esztergomin nem. — Vége a hatalomváltással járó harcoknak, amely időszakban egy-egy ember hangoztatta, hogy „hidat kell építeni!” — összegezte az eddigi eredményeket Simon András a Rákóczi Szövetség választmányának tagja. — Immár a két érintett ország kormányainak kell összefognia azért, hogy előteremtsék a beruházáshoz szükséges pénzt. Nos, ez az összefogás még várat magára a jelek szerint. Bár a közelmúltban sor került egy demonstrációra a hídcsonkok mindkét oldalán — lapunk tudósított róla. Rögtön ezután szlovák és magyar szakemberek találkoztak Esztergomban, hogy megvitassák: milyen legyen az új átkelő? Ezen a fórumon egyetlen olyan kijelentés sem hangzott el, amely a terv esztelenségét, netán az építkezés kivitelezhetetlenségét bizonygatta volna. (Bár a KÖHÉM főtanácsosa megjegyezte, hogy a minisztérium szándéknyilatkozatot kérő levelére nem válaszoltak Esztergom városának vezetői!) Mindemellett az UVATERV és a Hídépítő Vállalat munkatársai és a Pozsonyi Műegyetem tanárai lelkesen sorolták a különböző megoldásokat, amelyek közül az eredeti híd újjáépítése látszik a legésszerűbbnek. Hiszen ebben az esetben a két meglévő ív a helyén maradhat, és a felső pályás kiképzés nem teszi szükségessé a mederpillérek emelését. A Mária Valéria híd megépítésének akadályaként csakis anyagi gondokat emlegetnek. Holott nyilvánvaló, hogy nemcsak a 70 millió korona, illetve magyar részről 400 millió forint hibádzik. Éppen a másik, a Letkést és Ipolyszalkát összekötő, használhatódb átkelő zártsága kelt gyanút a kívülállóban. Nem szükséges órákig számolnunk, hogy belássuk: üzembe helyezése a többszörösére növelné a turistaforgalmat, élénkítené a kereskedelmet. A letkési polgármester ezt írta Simon Andrásnak: „A híd műszaki állapota kifogástalan. A forgalom-ellenőrzésre és vámkezelésre alkalmas épület rendelkezésre áll. A község 600 ezer forintot költött a hídhoz vezető út felújtására és a környék rendezésére”. Ezt az átkelőt három alkalommal nyitották meg eddig. Mindenszentek napján és karácsonykor 1990-ben, illetve ez év első napján és húsvétkor. Úgy sejlik, a civil(?) óhaj megvalósulása egészen más akadályokba ütközik. Mindenekelőtt az országok, nemzetek mozgásszabadságát korlátozó politikusoknak illenék gondolkodniuk ezen. A helyzet változatlan Nem csupán a Mária Valériahíd csonkasága és az ipolyszalkai átkelő lezárása jelent komoly gondot az északi határszélen. Megannyi érthetetlen — vagy nagyon is érthető — korlátozást sorolhatunk. Aki megpróbált már átvonatozni Ipolyságról Drégelypalánkra, tapasztalhatta, hogy a szerelvény befut az utóbbi helységbe, majd kihátrál onnan, és eltolat Balassagyarmatig. Ugyanis fölszedték a határon átvezető síneket! Igencsak itt az ideje, hogy helyreállítsák a vasúti összeköttetést Vác és Balassagyarmat, Ipolyság és Zólyom irányában! Az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon, ha felszáll a „korridor-vonatra”, amely Losonc és Nagykürtös között közlekedik. A szerelvény magyar területen is áthalad Ipolytarnóc és Nógrádszakál térségében — de nem áll meg! Magyar utasok nem vehetik igénybe! Mi több, négy marc határőr is felugrik a vicinálisra és árgus szemmel figyel, nehogy némely elvetemült helyi polgár utazásra használja a csühöst. Losonc volt a körzet központja. Ma nem lehet eljutni a városba a közeli Ipolytarnócról. A Miskolcról induló vonat csak Tornanádaskáig közlekedik. A vasútvonal onnan csupán ipari vágányként használható. Aki például Szepsibe akar utazni, válasszon más megoldást. De mit? A Szob és Párkány között járó személyvonaton még ma is fegyveresek terelik az utazóközönséget egyetlen kocsiba. Esztergom és Párkány között most sem közlekedhetnek harmadik országból érkezők. Sátoraljaújhely térségében egy vicinálist taszigálnak ide-oda a két kilométeres határszakaszon. A Ronyva-hidat lezárták! A medvesaljai falvakat és a Cserehát környékén élőket elvágták a határátkelés lehetőségétől! Sorolhatnám tovább a nevetséges és alapvető emberi jogokat sértő intézkedéseket, amelyek együtt sejtetik, nem csupán a pénz hiányzik akkor, amikor a szomszédos országok közötti közlekedés megkönnyítéséért akarunk tenni valamit is. Van egy sokkal egyszerűbb ok is: a magyarországi vasútvonalak sugaras elrendezésűek. Még idekor épültek, amikor hazánk nagyobb volt. Mármost amikor kisebbre szabták, a szabók minduntalan úgy nyestek, hogy a nagyobb közlekedési csomópontok a mai határokon kívülre, az utódállamokhoz kerüljenek. Aki nem hiszi, járjon utána. Nézze meg a néhai Nagy-Magyarország vasúthálózati térképét. Az ok: a katonai mozgósítás egyetlen eszköze a vonat volt annak idején. Az volt nyerő helyzetben, aki a sugaras elrendezésű vasúthálózat csomópontjait összekötő, keresztirányú pályákat uralta! Csináljuk meg azt a hidat Valami nagy-nagy hidat kéne rakni. A fejekben. Amíg emez nem készül el, hiába várunk annak a másiknak a megépítésére Esztergomnál. A SZERZŐ FELVÉTELE HAZAI ÉLET 5