Pesti Hírlap, 1993. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti Hírlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 103. SZÁM 1993. MÁJUS 5., SZERDA KRUPIS RÓKUS, ZÁGRÁB És mégis mozog? Bár még mindig képtelen vagyok elhinni, de úgy látszik, Milosevic korsója sem kerülte el a sűrű hátrajáró cserépedények sorsát, és Amerika ezúttal komolyan úgy gondolja: elcsippenti a balkáni lőporos hordó parázsló kanócát. S valahogy úgy van ebben a mi kis világunkban, hogyha Washington úgy akarja, akkor az Isten is úgy akarja, amivel valószínűleg tisztában vannak a szerbek is. Ugyanis attól függetlenül, hogy Kis-Jugoszlávia, illetve Nagy-Szerbia a térségben tekintélyes katonai erőt képvisel, komolyabb összezördülés esetén a NATO-val szemben még elméleti esélye sincs. Elsősorban itt a valóban nyomasztó műszaki fölényre kell gondolnunk — talán a koloniális háborúk óta nem volt rá példa —, de nem elhanyagolható az sem, hogy az elit nyugati egységek hivatásos katonái az esetleges szárazföldi csatákat is gyorsan letudnák, teljesen figyelmen kívül hagyva, mint gondol erről a belgrádi vezérkar. Hogy szemléletesebbé tegyem némileg, például kevesen tudják, hogy az amerikai Apache AH—64 típusú helikopterek harckocsik elleni bevetései során a 18:1-hez arányt tartják átlagosnak, azazhogy egyetlen egy gép általában 18 harckocsit semmisít meg. A jelekből ítélve a beharangozott intervenciót csupán Belgrád, illetve a boszniai szerbek kapitulációja odázhatja el, így Franjo Tudjman horvát elnök már bejelentette, hogy Horvátország eleget tesz a NATO kérelmének, s szabad hajózást enged a horvát felségvizeken a nyugati flottának, s ezen felül vasárnap délután egy valósággal „égből pottyant” amerikai szenátusi küldöttség látogatott a zágrábi elnöki palotába. A nevek és funkciók mindennél beszédesebbek: Sam Nunn, a Szenátus katonai szolgálatok követésével megbízott bizottságának elnöke; Claiborne Bell, a külügyi bizottság elnöke; Richard Luger, a külügyi bizottság tagja; Ted Stevens, John Werner, Dale Bumpers, a katonai költségvetés albizottságának tagjai, valamint a NATO számos magas rangú katonai szakértője. S, hogy senkinek se legyen semmilyen kétsége, még az általában semmitmondó hivatalos közlemény is beismeri, hogy a találkozó folyamán, többek között, az ENSZ zászlaja alatti lehetséges katonai beavatkozásról és a fegyverszállítási embargó megszüntetéséről volt szó. A magam részéről csupán annyit tennék hozzá, hogy miután úgy Nunn, mint Bell, az amerikai politikai élet „nagyágyúinak” számítanak, elképzelhető, hogy váratlan zágrábi látogatásuk folyamán már a konkrétumokról is szó volt. E gyanúmat látszik megerősíteni az a tény is, hogy hétvégi pihenőmet feltűnően gyakran zavarták meg a Zágráb felett elhúzó katonai repülőgépek, helikopterek. Meddig siratnak Boszniában? FOTÓ: REUTER MA SZAVAZNAK A BÉKÉRŐL BOSZNIÁBAN A szavak ereje kevés Ha a szavaknak ereje lenne, a délszláv válságról már múlt időben beszélhetnénk. Sajnos, nem így van. Az egység hiányát szenvedő Nyugat hosszú hónapok óta csak a cselekvés látszatát kelti, humanitárius akcióra dollármilliókat költ, blokáddal fenyegetőzik, anélkül, hogy a válság megoldódna. MÉCS LÁSZLÓ, BRÜSSZEL Ma, a boszniai szerbek parlamentje szavaz arról, hogy elfogadja-e a Vance—Owen-féle „térképtervet”, amelyet az elmúlt hét végén Athénban — mint az ismeretes — Radovan Karadzic végül is aláírt. A válság egy újabb fordulópontjához értünk. Fordulóponthoz, de... olyanhoz, amely — alakuljon a helyzet bárhogyan is — a végleges megoldás előtt csak utat nyithat, de azt még végig is kell járni. A közeljövő tehát attól függ, hogy miként döntenek ma a boszniai szerb honatyák. Ha elfogadják az ENSZ és az FK közvetítőjének közös tervét, az ENSZ kéksisakosainak, illetve az EK és a Nemzetközi Vöröskereszt tisztviselőinek, közel sem könnyű feladata a béke fenntartása és a mindennapi élet újjászervezése lesz. Ezen a héten tehát sok minden eldőlhet. Annál is inkább, mert Warren Christopher útban van Európa felé, Bill Clinton (aligha tévedünk, ha így fogalmazunk) határozati javaslatával. Az amerikai külügyminiszter itt, Brüsszelben elsőnek az FK-t képviselő külügyi hármassal, Niels Helveg Petersen dán, Willy Claes belga és Douglas Hurd brit külügyminiszterrel tanácskozik. Az amerikai diplomácia vezetője ezt követően Jacques Delors, az EK brüsszeli bizottságának elnökével, Hans van den Broek, a 12-ek külügyeiért felelős miniszteri biztosával, majd Manfred Wörner NATO-főtitkárral találkozik. Warren Christopher brüsszeli tanácskozását alapos diplomáciai munka előzte meg. Az Európában tárgyaló amerikai külügyminiszter ezúttal nem „próbautat” jár. Bill Clinton elnök személyesen készítette elő küldöttje menetrendjét. Az elmúlt 48 órában Párizzsal, Londonnal, Bonnal és Moszkvával beszélt telefonon, s így szinte biztosra vehető, hogy nem Christopher külügyminiszterre hárul a feladat, hogy a társakat meggyőzze. Hogy Milosevic mai viselkedésében mennyi az őszinteség vagy a taktikai elem, a közeljövőben arra is feleletet kapunk. EURÓPA ELSŐ ALKOTMÁNYA Díszlövés és füttykoncert főlap Kéza, varsó Európa első alkotmányának 202. évfordulóját ünnepelték Lengyelországban. Krakkóban a Minisztertanácsi Hivatal vezetőjét, Jan Maria Rikitát és Krzystof Kozlowski szenátort kifütyülték. Varsóban az Ismeretlen katona sírjánál leadott 24 díszlövéssel kezdődött az Alkotmány ünnepe, melyet többezres tömeg nézett végig. Heri Walesa ünnepi beszédében morális áttörésnek nevezte a történelemben az 1791. május 3-án törvénybe iktatott alkotmányt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ország építése során olyan utat kell keresni, amely összeköti a reformokat a kompromisszumokkal. Krakkóban ugyanakkor az évfordulóra rendezett felvonuláson rendzavarok történtek. A Grünwald téren egy jobbközép szervezet kifütyülte és csúnya szavakkal illette Jan Maria Rikitát, a Minisztertanácsi Hivatal vezetőjét és Krzystof Kozlowski szenátort, aki a Mazowiecki- kormány belügyminisztere volt. A tüntetők hazaárulóknak, farizeusoknak, szovjet ügynököknek nevezték a két szónokot. Egy körülbelül 300—400 fős tömeg azt hangoztatta, hogy az eddigi lengyel kormányok közül az Olszewskikormány volt a legjobb, amelyet Walesa javaslatára menesztettek. S közben ilyen jelszavakat kiabáltak: „Le a zsidó kommunával!” „Lengyelek igen, bevándorlók nem! Lengyelország a lengyeleké!” A tiltakozók és hangoskodók elől mindkét politikust rendőrség védelmezte. ENGHOLM LEMONDÁSA UTÁN LEZSÁK MIHÁLY, STUTTGART Még látszik a megrökönyödés és a szomorúság azoknak a szociáldemokratáknak az arcán, akik megfordultak tegnap az Erich Ollenhauerről elnevezett bonni pártközpontban. Björn Engholm lemondása az elnökségről, a kancellárjelöltségről és a tartományi miniszterelnökségről zavarba hozta ugyan a hatalomra törő ellenzéket, de nem bénította meg. Karlheim Blessing, az SPD szövetségi ügyvivője dacosan jelentette ki: „130 évesek vagyunk, ezt is átvészeljük”. Miközben a történelminek nevezhető sajtókonferenciáról távozva Engholm hétfő délután végleg elhagyta a bonni politikai porondot, a sajtó és a tévé figyelme azokra irányult, akik számításba jöhetnek egy kritikus pillanatban egyszerre megüresedett vezető posztok betöltésénél. Mindegyikük fülében cseng a távozó figyelmeztetése: ,A közösségi szellem és a fegyelem előfeltételei a politikai sikerhez vezető útnak.” Ezeket az erényeket Engholm nyilvánvalóan még nem tartja elég érettnek a párton belül, amelynek éléről alig kétévi tevékenység után leköszönt. Sokan állnak sorban, hogy a párthierarchia átcsoportosításánál, amely elkerülhetetlen, az őket megillető helyre kerüljenek. Annyi biztos, hogy Johannes Rau, akit mint legidősebb elnökségi tagot megbíztak a párt vezetésével, csak átmenetileg áll rendelkezésére. Fő feladatának azt tekinti, hogy nyíltan és rendezetten előkészítse a pártkongresszust, amelyen még a nyár folyamán megválasztják majd az új pártelnököt. Már a hét végén hozzálát ahhoz, hogy az SPD vezető szerveivel megoldást keressen a „nehéz helyzetre”. A pártelnöki posztra eddig Gerhard Schröder alsószászországi és Rudolf Scharping Rajna-pfalzi miniszterelnököket favorizálják. Mindketten hajlandóságot mutatnak erre olyanképpen, hogy azt összekapcsolják a kancellárjelöltséggel is. Két különböző temperamentumú politikusról van szó. Míg Scharping diplomatikusan tartózkodó álláspontra helyezkedik, és szívesebben működne együtt a liberálisokkal, addig Schröder közvetlenebb, a Zöldekkel való koalícióra törekszik, választását feltétekhez köti. Nemcsak új, pragmatikus program kidolgozását követeli, hanem a személyi kérdésekben a haladéktalan döntést is. Ismeretes, hogy ő már az előző hetekben kinyilvánította ez irányú ambícióját, amiért a párton belül ,állojalitással” vádolják. Szemére vetik, hogy Fingholmot annak politikai ellenfelei is kíméleteseben kritizálták. Politikai körökben lehetségesnek tartják azt is, hogy az SPD élére egy női páros kerüljön. Heidi Wieczorek-Zeul Hessenből és Renate Schmidt Bajorországból. Sok az eszkimó Mieink ______________________MUCSI GÉZA______________________ Nem is olyan régen azt hallottam, olvastam, hogy fogy a magyarság. Az is lehet, hogy azóta még inkább megfogyatkozott. Itt, Magyarországon. Merthogy az adathalmazból nehézkesen ugyan, de kiderül, hogy hát Magyarországon fogy a magyarság. Az elhalálozás ennyi meg ennyi, a natalitás pedig emennyi meg amannyi. Sepsiszentgyörgyi ismerősöm állít meg a körúton: hallom, fogytok. Talán nem érdemes már itt gyereket szülni, csinálni? Az én asszonyom most szüli majd az ötödiket. Fiú, az biztos! Szabadkai barátom invitál a borozóba egy röpke koccintásra: képzeld, két fiam után végre lányom is születik. Juli lesz a neve! Na, isten áldja! A zánkai menekülttáborból kapom a levelet, melyben X. baranyai barátom értesít, hogy megvan immár a második is. Az első is itt született, röpke két és fél évvel ezelőtt. Alig várja, hogy egyszer hazatérhessen, immár négytagú családjával. Mint magyar. Mint produktív magyar. Ha addig ugyan tisztázódik, hogy végül is kié Baranya. Újvidéki riporter kollégám csillogó szemmel újságolja, hogy majd itt telepedik le — kivándorol a Vajdaságból. Avagy bevándorol ide, vagy áttelepül, szóval kitelepül onnan —, hogy neje majd néhány hónap múlva a negyediket is megszüli. De ezt a csecsemőt már alighanem itt. Nem otthon, hanem itthon. Itt majd jobb lesz a gyermekeknek — mondja. Nem kell azon törnie a fejét, hogy ott mikor szüntetik meg a magyar bölcsődét, a magyar iskolát. Azt a keveset is, ami még megmaradt. Született budapesti barátom kérdezi: Hogy az Istenben csináljátok ti ezt, hogy egy, kettő, három gyerekkel átjöttök, áttelepültök, letelepültök, bevándoroltok, kivándoroltak és megéltek? Én nagy nehezen összehoztam egyet, egy fiút, de ez is sok. Nincs miből megélni, nincs pénz. Mondom: túlélés. Merünk, mert muszáj. És ez a muszáj túlélni aztán istenigazából egyben és együtt tartja a határon túli magyarságot. Azt a magyarságot, mely körülbelül négy és fél millió lelket számlál, és nem fogy. Esetleg hellyel-közzel a román, a szerb, a szlovák hatalmi rendszerek miatt átalakul egy kissé, de mindenesetre nem fogy. A magyar mag marad. S nevezhetjük pestinek, pozsonyinak, szabadkainak, kolozsvárinak, munkácsinak, muraszombatinak, eszékinek... Mindegy. Az önmagával határos Magyarország addig lesz önmagával határos, amíg nem tisztázzuk egymás között — inter uns —, hogy ki a magyar, ki a díszmagyar, ki a gyászmagyar, ki a talpra magyar? Továbbá még nem hidaljuk át a történelmi, de főleg kommunista megkülönböztetést, mely röviden így fogalmazódik meg: mi és ti! Addig, ameddig szintén úgy interjns nem kerülnek a történelem süllyesztőjébe a letelepszik, betelepül, kivándorol, bevándorol, áttelepül kifejezések, szóval addig, ameddig a haza és a szülőföld fogalmát ki ki a maga módján tisztázza. Ugyanis ez a terület itt és most még mindig Közép-Európa. Dunamedence. Pannon-medence. Kárpát-medence. Perspektive: Duna menti Konföderáció. Vagy pedig egy régiókon nyugvó Közép-Európa. Majdan egységes Európa. Itt évszázadok óta vándorolnak. Nem ki, és nem be. Hanem onnan ide, és innen oda. Itt élnek, itt halnak. Nem csak magyarok. Ezért talán szerencsétlen az a megállapítás, hogy fogy a magyarság. Inkább azt írom ide, hogy sajnos az emberek fogynak. Azok az emberek —szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, baranyai, muraközi, murántúli, burgenlandi magyarok — echte magyarok —, továbbá románok, ruszinok, szlovákok, szerbek, horvátok, szlovénok, palócok, németek, cigányok, zsidók, akik lassan jobbra tolódnak, a másik fojtogatásától várják, remélik a szebb jövőt. S közben elfelejtik, hogy a túléléssel együtt fontos az egymásra utaltság, az egymás mellett élés is. S, ha ezt itt és most nem képes megérteni ez a Kárpát-medence, Pannon-medence, Pannon-fateknő — tényleg fogyunk és elfogyunk. De akkor mindannyian. Nem csak magyarok. LOTTÓ 19. játékhét A lottó - ha csak egy ötös lesz - ezen a héten már föl 24 MILLIÓT Szerencsejáték Rt. mint fizet!