Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1928-09-02 / 36. szám
sokkor is, amidet a püspök egyházfejedelmi jogában elismertetik: „per annulum et baculum“, azaz: gyűrű és pásztorbot által. A gyűrű gyakorlati használata, mint pecsétgyűrű, az ó-kaldeusoktól ered és innen került a keleti országok hajósnépeihez, majd később pedig az etruszkokhoz, görögökhöz és rómaiakhoz. Az egyiptomi, éppen egy a babilóniai pecsétnyomó legrégibb ismert formája azonban henger alakú. Csak később, Kr. e. kétezerkétszáz esztendővel, a közép-egyiptomi birodalom idejében kezd szerepelni a skarabeusz-vésetű pecsétgyűrű, melyet az ujjra húzott, fémből készült gyűrűre erősítettek ésesete befelé volt fordítva. Ez a véset forgatható volt. De nemcsak a Nílus mentén, hanem Ciprus szigetén is találtak ősi leletekben arany- és ezüstfoglalatú skarabeusz-pecsétgyűrűket és később az etruszkok is készítettek már ilyen gyűrűket, amelyekkel azután az egész Földközi-tenger vidékét elárasztották. Csak később, a görögöknél és rómaiaknál szerepel a gyűrű szilárdan odaerősített, kőből készült pecsét- Tésettel. A pecsétgyűrű viselése egyébként a régi görögöknél a szabad polgár jelvénye is volt. Ezekkel a pecsétgyűrűkkel, illetve ezeknek lenyomatával látta el birtokát és javait, hitelesítette okmányait és írásbeli nyilatkozatait és már Solon törvényt hozott arra nézve, hogy a kömetszőknek és vésnököknek bármilyen formában is tilos az eladott pecsétgyűrűnek vésetéből másolatot megtartaniuk. Homérosz nem tesz említést sehol sem a pecsétgyűrűkről, de Schliemann Mykenében a görögök előtti időkből való romok között már talált arany pecsétgyűrűt is. A későbbi rómaiak már nem csupán okmávok, végrendeletek hitelesítésére használták a pecsétgyűrűt, hanem már a legrövidebb levelet, sőt teljesen magánjellegű írásos üzenetet is viaszpecséttel láttak el, sőt még a házi eszközöket is, ha a helyzet úgy kívánta, pecsétgyűrűvel pecsételték le. Tűzfényi brilliánsok és gyöngyök díszeivel ellátva, mint igazi ékszer, csak ezután kezdett szerepelni mai formájában a gyűrű. És őseink még a fősúlyt a kő vésetére helyezték, míg a foglalás legtöbbnyire igen egyszerű volt. De a művészi kővésetekben nem is értük Utól még ma sem a régi görög és római kőmetszőket és vésnököket. A dekadens rómaiak már összes ujjaikat elhalmozták értékes és drágaművű gyűrűkkel, melyekért olykor hihetetlen árakat fizettek. Voltak, akiknek olyan értékes gyűrűgyűjteményük volt, hogy azokat külön e célra készült szekrénykékben, az úgynevezett dactylotheca-ban őrizték. Az első ilyfajta gyűjtemény Scaurust volt, Sulla mostohafiáé, és ez hosszú időn át páratlan volt a maga nemében egész Rómában. Fényét csak Pompeius homályosította el, aki Mythridates világhírű hasonló gyűjteményét mint hadizsákmányt Rómába hozta és ott az áldozati ajándékok közt a Capitoliumot elhelyezte. A rómaiak után később, amerre csak a légiók megfordultak, az északi országokban is szerepelni kezd a gyűrű, mint ékszer, de sok helyütt az ujjgyűrűk helyett kétszer csavart, aranyból készült kargyűrűk, karperecek szerepelnek. Foglalatra, de formára vagy kőre nézve is, a mai napig igen gyakran változott a gyűrű. Egyszerű fémkarikára hatalmas, nehéz gyűrűk következtek, hol ilyen, hol amolyan drágakő volt divatos, aztán a gyöngy foglalta el az ékkövek helyét, mert itt is, mint minden luxuscikknél a divat változásai is irányadók. Csak egyetlen alakja van, amely már évszázadok óta nem változott, és ez a jegygyűrű, amelynek egyszerű aranykarikája lehet bármilyen egyszerű vonalú, de mindenkor a legszebb ékszer, mert a hűséget és szerelmet szimbolizálja. Tilalomszegés. — Kém é-érlem: a-azt mondják, hogy e-egész Amerika száraz és mégis minden feelhőkarcoló be van rúgva.