Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1928-09-02 / 36. szám

sokkor is, amidet­ a püspök egyházfejedelmi jogában elismertetik: „per annulum et baculum“, azaz: gyűrű és pásztorbot által. A gyűrű gyakorlati használata, mint pecsét­gyűrű, az ó-kaldeusoktól ered és innen került a keleti országok hajósnépeihez, majd később pedig az etrusz­kokhoz, görögökhöz és rómaiakhoz. Az egyiptomi, ép­­pen egy a babilóniai pecsétnyomó legrégibb ismert for­mája azonban henger­ alakú. Csak később, Kr. e. két­­ezerkétszáz esztendővel, a közép-egyiptomi birodalom idejében kezd szerepelni a skarabeusz-vésetű pecsét­gyűrű, melyet az ujjra húzott, fémből készült gyűrűre erősítettek és­­esete befelé volt fordítva. Ez a véset for­gatható volt. De nemcsak a Nílus mentén, hanem Cip­rus­ szigetén is találtak ősi leletekben arany- és ezüst­foglalatú skarabeusz-pecsétgyűrűket és később az et­ruszkok is készítettek már ilyen gyűrűket, amelyekkel azután az egész Földközi-tenger vidékét elárasztották. Csak később, a görögöknél és rómaiaknál szerepel a gyűrű szilárdan odaerősített, kőből készült pecsét- Tésettel. A pecsétgyűrű viselése egyébként a régi görö­göknél a szabad polgár jelvénye is volt. Ezekkel a pe­csétgyűrűkkel, illetve ezeknek lenyomatával látta el birtokát és javait, hitelesítette okmányait és írásbeli nyilatkozatait és már Solon törvényt hozott arra néz­ve, hogy a kömetszőknek és vésnököknek bármilyen formában is tilos az eladott pecsétgyűrűnek vésetéből másolatot megtartaniuk. Homérosz nem tesz említést sehol sem­ a pecsétgyűrűkről, de Schliemann Mykené­­ben a görögök előtti időkből való romok között már talált arany pecsétgyűrűt is. A későbbi rómaiak már nem csupán okmá­vok, végrendeletek hitelesítésére használták a pecsétgyűrűt, hanem már a legrövidebb levelet, sőt teljesen magánjellegű írásos üzenetet is viaszpecséttel láttak el, sőt még a házi eszközöket is, ha­ a helyzet úgy kívánta, pecsétgyűrűvel pecsétel­ték le. Tűzfényi brilliánsok és gyöngyök díszeivel el­látva, mint igazi ékszer, csak ezután kezdett szerepelni mai formájában a gyűrű. És őseink még a fősúlyt a kő vésetére helyezték, míg a foglalás legtöbbnyire igen egyszerű volt. De a művészi kővésetekben nem is értük Utól még ma sem a régi görög és római kőmetszőket és vésnököket. A dekadens rómaiak már összes ujjai­­kat elhalmozták értékes és drágaművű gyűrűkkel, me­lyekért olykor hihetetlen árakat fizettek. Voltak, akik­nek olyan értékes gyűrűgyűjteményük volt, hogy azo­kat külön e célra készült szekrénykékben, az úgyneve­zett dactylotheca-ban őrizték. Az első ilyfajta gyűjte­mény Scaurust volt, Sulla mostohafiáé, és ez hosszú időn át páratlan volt a maga nemében egész Rómá­ban. Fényét csak Pompeius homályosította el, aki Mythridates világhírű hasonló gyűjteményét mint ha­dizsákmányt Rómába hozta és ott az áldozati ajándé­kok közt a Capitoliumot elhelyezte. A rómaiak után később, amerre csak a légiók megfordultak, az északi országokban is szerepelni kezd a gyűrű, mint ékszer, de sok helyütt az ujj­gyűrűk helyett kétszer csavart, aranyból készült kar­gyűrűk, karperecek szerepelnek. Foglalatra, de formára vagy kőre nézve is, a mai napig igen gyakran változott a gyűrű. Egyszerű fém­karikára hatalmas, nehéz gyűrűk követke­z­tek, hol ilyen, hol amolyan drágakő volt divatos, aztán a gyöngy foglalta el az ékkövek helyét, mert itt is, mint minden luxuscikknél a divat változásai is irányadók. Csak egyetlen alakja van, amely már évszázadok óta nem változott, és ez a­­ jegygyűrű, amelynek egyszerű aranykarikája lehet bármilyen egyszerű vonalú, de mindenkor a legszebb ékszer, mert a hűséget és szerel­met szimbolizálja. Tilalomszegés. — Kém é-érlem: a-azt mondják, hogy e-egész Amerika sz­­áraz és mégis minden fe­elhőkarcoló be van rúgva.

Next