Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-03 / 18. szám
SZERDA Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. Művilegyedes és Három évnegyeden előfizetés a’ „Pesti Mirlap“-ra, eddigi számai mind elfogytak. Azokkal tehát többé nem szolgálhatván, ezúttal a folyó év második évnegyedére, valamint hátralevő három évnegyedére is, előfizetést nyitunk. Az évnegyedes előfizetés (április elejétől június végéig) a két fővárosban, házhordással 2 frt. 48 kr., borítékban, vagy postán borítékkal 3 frt. 30 kr.; mat három évnegyedes előfizetés pedig (Áprilistól az év végéig) szabott ár szerint, helyben házhozhordással 7 ft. 30 kr.; borítékban, vagy postán borítékkal 9 ft., mind pengő pénzben. A’ kik három évnegyedre előfizetnek, azoknak a’ martiusi számokkal is kedveskedendünk, azon naptól, mellyen megrendeléseket veendjük.• Végezetül, mivel szerencsénk van tapasztalni, hogy lapjaink eddigi számai folyvást kívántatnak, tisztelettel kérjük mindazokat, kik az eddigi számokat bírni óhajtják, méltóztassanak minél hamarabb előfizetni; mert azon esetre, ha 300 megrendelés érkezik, második kiadást készíttetünk, ’s a’ kijött számokkal is szolgálandunk; ha pedig annyi nem érkezik, hogy a’ második kiadás költségeit fedezné, az előfizetett pénzt visszafizetjük. Költ Pesten, Martius 3-kán 1841. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó-tulajdonosa. Lapjaink TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetések. Halálozások. Vezérczikk. (Hallottas házak). Fővárosi ujdons. Megyei napló: Hevesi gyűlés (vagy házas). Temesi gyűlés részletei (ujonczállitás, végy. házas., hála gr. Zaynak, súrlódás Temesvárral ’s a’ t.) Nyilatkozás. Külföldi napló. Ausztria. Angolhon (Cardigan lord feloldoztatik). Franczhon (kamarai ügyek. Hirharang). Spanyolhon. Portugallia. Schweiz. Svédhon, Törökhon, Oláhország. Legújabb. Értekező: Mire van Pest városának szüksége, hogy magára főváros alakot öltsön? Bercsényi Károly. — Hivatalos felszólítás a’ Pesten felállítandó ref. főoskola ügyében. — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A . cs. ’s apost. kir. felsége országunk főcancellárját Mailáth Antal grófot, Szent-István-rend nagy keresztével méltóztatott kegy. diszesíteni. (Magány tud.) (Kinevezések.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége Kövér János Temes megyei főszolgabírót a’ m. k. udv. cancellaria tiszt. titoknokává; — Forgách Antal grófot, és Steinbach Ferenczet ugyanazon kormányszék tiszt, fogalmazóivá; — Jurenák Andrást pedig a’ magurkal megürült időközi munkamester-helyre méltóztatott kegy. kinevezni. A’ nm. m. k. udv. kamara Hidvéghy János lugosi erdésznövendéket bucsi fizetéses erdészgyakornokká , és Lukács János bogsáni fizetésiben erdészgyakornokot fizetéses erdésznövendékké alkalmazá; — továbbá a’zimonyi első só- és harminczadhivatali írnokhelyre Pintess Antal rajevoselloi útlevélnököt; másodikra pedig Arsenovics Gergely fizetésiben harminczadkezelési gyakornokot nevezé. (Megtiszteltetések.) D cs. ’s apóst. kir. felsége Marschal György soroksári volt bírót, ’s Nagy Ferencz ugyanottani jegyzőt, az 1838. évi vizáradáskor szerzett érdemeikért, polgári nagyobb ezüst érdempénzzel diszesíteni; *— Lettner Antal budai hajósmestert, ugyanazon alkalommal kitüntetett érdemeiért, 60 pengő frt. évpénzzel, — Köblény adomány-jószággal pedig, mellyről Péchy Ferencz, előre nem látott bizonyos körülmények miatt lemondott, Baranya megyében fekvő Bikás és Morócz adomány-jószágokkal együtt, Puchner Antal báró cs. kir. altábornagyot méltóztatott kegy. megajándékozni. (Halálozás.) Gróf Nádasdy Lászlóné született gróf Ráday Anna tagnap délután jobb életre szenderült. Ungvári urad. sebész Eckl György és klanyeczi harminczados Bassinzky Ferencz meghaltak. Venérczikli. (Halottas házak.) Surányban, Bereg vármegyében, Bay József táblabiró, Bereg megye mostani másod alispánjának Eötvös Tamás urnakiia, ezelőtt két évvel a’ nemzetségi sírboltba temettetett, még pedig kettős koporsóban. E’ napokban (tehát két év múlva) fölnyitják a’ sírbolt ajtaját, é s a’ kettős halált halt boldogtalannak teteme az ajtóüreg egyik szögletében összezsugorodottan a’ földön hever. Tetszholtan temetteték el! Magához jött kettős koporsójában ; a’ kétségbeesés óriási erőködésével zúzta szét azt, és felvánszorgott az ajtóig, hogy ott a’ legirtózatosbik halállal újra meghaljon. — Irgalomnak istene, hány illyen titkot rejtenek a’ közönséges temetőknek örökre néma sírjai! Ha tudomásunkra jó egy illy eset, és meggondoljuk, miképen talán épen kedveseink egyike is járhatott igy, föl— merevülnek hajszálaink az irtózattól, ’s — mint Macbeth mondja — kebelünkben a’ férfias szív oldalbordánkhoz koczog hangosan. És kialuszszuk borzadásunkat, ’s régi nyugalommal semmit sem teszünk, pedig egykor elkövetkezik a’ mi óránk is; és egyikére azoknak, kik ezt olvassák, valószínűleg, sőt — mondani merjük — kétségtelenül Bay J. szörnyű sorsa vár. — ’s ki tudja, uraim, melyikünkre vár? Diában altatjuk magunkat egyes különvált jelenetek dicsérgetéseivel; ideje nyíltan kimondani, hogy az egészségi politia általában véve honunkban a’ legnyomorultabb lábon áll; bölcsőtől kezdve egész siriglan. Ez az, mi a’ gyermekgyilkolást előidézi; ’s mi azt gondoljuk, teljesítők kötelességünket, ha rém gyanánt hóhért állítunk a’ háttérbe. Az anyátlan gyermekek gyámoltalan serege segélyért sir föl az égre s az emberekhez; és mi azt gondoljuk, megtettünk mindent, a’ mit tennünk kell, ha bérdajkához adtuk, kinek szabott bére évnegyedenkint 4 penge ísrt; és nem veszszük szemügyre, hogy e’ négyforintos dajkák kezei között (valóságot mondunk, uraim, ’s nem nagyítást) száz gyermek közül 80 — 90 elhal; a’ százból felraaradott tiz pedig kikerülvén a’ dajkakezekböl, talán az utczán fagy meg! (Vagy nem illyenek e a’ gyermekek, kiket mezítláb és félmeztelenül láttunk tél derekán az utczán koldulva ácsorogni?) Elkövetkezik túl a’ gyermekkoron az élet kora — és — mi tegnap voltunk egyik külvárosban, a’ nyomort és ínséget honos rejtekében házankint meglátogatni. A’ ki ezt saját szemeivel nem látja, annak fogalma sem lehet illyesmiről. Azok a’ földalatti pinczelyukak, hova hó- és esővíz befoly, mellyeknek nedves gőzében két három család minden leheléssel mérget szt; ’s e’ méregért mégis 3—3 forint házbért kénytelen hetenkint a’ szívtelen gazdának fizetni! E’ pinczelyukaknak ujdon épült házakban is szabad volt árviz után építtetniük, ámbár egy uj vizár bennök száz meg száz martalékra talál. A’ ház külseje szabályszerű, mikint a’ csinosító biztosság parancsolt: de ben szabad volt az ínség számára felütni a' betegség ’s mirigy tanyáját. Végre elkövetkezik a' halál, és itt még egy előkelő vagyonos családban is megtörténhetik az elevenen eltemettetés, hát mi nem történik a’ szegényeknél? Jól tudjuk mi, hogy a’ nm. magyar kir. helytartó-tanács a’ halottas szemlét megparancsolá ’s a’ kora temettetés ellen szigorú tilalmat bocsáta ki. Mi ezt jól tudjuk, de azt is tudjuk, hogy a’ magas helytartó-tanács nem jöhet helységenkint e’ rendelését végrehajtani; mibennünk pedig hibázik a’ szellem, melly a’ rendelet holt betűjének életet adjon. Az országnak kilencz tizedrészében halottas szemlékről, mondhatni, semmit sem tudunk; a’ felmaradt tizedrésznek kilencz tizedrészében pedig az egész szemle valóságos satyra. Az orvosi tudomány általában kénytelen megvallani, hogy a’ halálnak más csalhatlan jele nincs, mint a’ rothadás. Ennélfogva a’ tilalmat, miszerint harmadnap előtt nem szabad temetni, nem úgy kellene értenünk, hogy harmadnapra már minden esetre szabad, akár mutatkozzék a’ halálnak csalhatlan jele, akár nem. E’ tekintetből mulaszthatlan kellékké válik a’ holt testek megszemlélése. Ez pedig korán sincs olly tömérdek nehézséggel összekötve, mint gondolnék, korán sem mellőzhetlenül szükséges, hogy a’ szemlélő diplomatikus orvostanár legyen; — ez helységenkint lehetlen dolog. De ha igaz, a’ mit mondánk, hogy tudnillik csak rothadás lehet halálnak csalhatlan jele, ez pedig a’ testnek szinvesztése ’s bűzénél fogva könnyen megismerhető: nem annyira tudományos, mint jó lelkiösméretű, becsületes emberre van szükség a’ szemlélőben, kinek szivébe legyen vésve a’ gondolat, hogy minden könnyelmű felületes lépéssel egy emberéletet gyilkolhat meg. A’ régiek e’ részben sokkal gondosabbak voltak, mint a’ keresztény utókor; bár ők megégetvén halottaikat, legalább attól valának mentve, hogy sírjaikban, ha csak egy pereznyi eszmélet po- 351