Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-20 / 23. szám
SZOMBAT 33. TAVASZELŐ 20. 1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr, postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Névváltoztatás. Megtiszteltetés. Vezérczikk. (Ősiseg.} Pesti medárd vásár. Nemzeti színház. Megyei dolgok: folytatólagos közlés a’ pesti gyűl. Borsodból, (nemesi pénztár ügye, vagyontalanság, czéhek ’stb). Sáros (vegy házas.}. Bars (vegy házas.}. Vidéki hírek : Rimaszombat (játékszín és tánczvigalom kórház javára} Beszterczebánya (esperettségi gyűlés, népnevelés, statistikai adatok} Czáfolatok Bay J. eltemettetése dolgában. Külföldi napló. Angol-, Franczhon (kamarai gyűlések; Bugeaud Algírban; titkos társaság}.Törökhon, Oláhország. Értekező. Ősiség I Szentkirályi Móricztól, Hirdetések. IT MTWiff MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. tr (Kinevezések.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége Szilassy József kir. helytartósági fogalmazó-gyakornokot ugyanazon kormányszék tisztb. fogalmazójává méltóztatott kegy. kinevezni. A’ rm. magyar kir. udvari kamara középponti levéltáránál Vezinger Károly lajstromozó, Csiffáry Vincze jelelő, Vizsnyei Sándor írnok, és Szathmári Ignácz, volt fizetéses fogalmazói gyakornok járulnokká neveztettek. Kovássy Károly eddigi marmarosi sószállítói tiszt ottani fő sószállító biztossá mozdíttatott elő. Továbbá a’ kir. ügyigazgatóságnál megürült két járulnoki hivatalra Weninger Mátyás és Sághy Dániel neveztettek. A cs. ’s ap. kir. felsége Köhler Károly rudersdorfi harminczad-utlevélnököt nyugalomba helyezni méltóztatott. A’ am. magyar kir. udv. kamara halmágyi szárnokká Braun Ernesztet, ellenőrködő mázsamesterré Brument Miklóst, mázsamesterré Feigel Alajost, mázsássá Koaltin Mihályt, fokonkinti előléptetés által, ’s ottani pajtnőrré Styewo Samut, brusztureszkoi felvigyázót, méltóztatott kinevezni. (Mag. tud.) Pauer József, pesti sóházi pajtnőr, szolnoki mázsássá, ennek helyébe Singer Rudolf, pesti sóházi gyakornok neveztetett ki. (Mag. tud. ) Ő cs. ’s apost. kir. felsége Stiegler János h. ügyvéd vezetéknevének Einey magyar hangzatúra változtatását kegy. megengedni méltóztatott. (Megtiszteltetések.) Ő cs. ’s apóst, kir. felsége Ruttkay Károlyt, Túrócz megye helyettes alispánját, ’s Hendrey Pál Arad megyei táblabirót „kir. udvarnok“ czimmel méltóztatott kegy. felruházni. Vezérchikli. (n s is ég.) Évek múltak el, mióta előbb homályosan sejteni, utóbb beszélni kezdettük, hogy mig az ősiség dolgán nem segítünk, a’ javak világában legbuzgóbb igyekezettel sem leszünk képesek olly normális állapotot előidézni, miszerint a’ magyar birtokos, birtokát sajátjának mondhassa, és a’ biztosságnak inner érzetéből felvirágozzék a’ hon közjava. — És a’ birtoki bizonytalanság és ebből a’ nemzeti hitelnek ingadozása és a’ tömérdek perek, mellyek a’ viszálkodás érzetét nevelve közöttünk, a’ közös érdek kapcsaival egybecsatolt nemzeti egészszé egybeolvadnunk nem engednek, és az elszámlálhatlan bajok egész serege naponkint erősben éreztetik, mikint a’ büszke palotákból a’ törpe vityillóig mindenütt, a hol baj van, az ősiség mint szörnyeteg áll ort, ’s nem enged a’ bajhoz orvosló kezekkel közelítenünk. És mi a’ helyett, hogy azon erős akarattal, melly — Cato szerint — lehetetlenséget nem ismer, szemébe néznénk a’ szörnyetegnek, gyáva röpkedéssel lengjük körül, és lesben állunk, hogy ha talán száz szemének egyikét behunyná, szép távolból egy kanálnyi meszes homokot vessünk az épület repedékeire, melly, a’ nélkül hogy segítene, lerí a’ kormos falakról, mint gyászköntösről egy-egy fehér folt. De mi nem vádoljuk hanyagságról a’ nemzetet. Ezernyi érdekekbe szövődött belé ez az ősiség, és összebonyolódék viszonyainkkal elannyira, hogyha nemzetünk fontolgatva töltött évtizedeket, ha tartózkodók a’ gordiumi metszés csiklandós experimentumától, ha szét szeret nézni módok után, mellyek a’ bajon segítsenek ugyan, de a’ létező érdekek közül is minél kevesebbet sértsenek: ez óvatosságon csudálkoznunk épen nem lehet. Mert sok igaz van abban, a’ mit Lamartine mond: hogy a’polgári társaságot elvekkel és igazságokkal szintúgy megölhetni, mint hibával ’s bűnnel alááshatni. — Azonban elkövetkezett talán már a’ tettek kora , talán már annak érzete, hogy az ősiség dolga nem jól van igy a’ mint van, ’s hogy kell valamit csinálnunk vele, eléggé megérett a’ nemzetben, miszerint itt az idő, átmenni a’ másik kérdésre: hogyan és mikint? Már itt mindenek előtt két ágát kell a’ kérdésnek egymástól elválasztani: első a’ végrendelkezési szabadság, másik az ősi javaknak elidegeníthetlensége. — Ez utóbbira nézve, ha van bennünk akarat, könnyebb a’ dolgon segítenünk ; mert tökéletesen igaz, a’mit Deák Ferenczünk már az 1834-ki országgyűlésen a’ nyárelő 25-ikei kerületi ülésben kimondott, hogy t. i. „az idegeníthetlenség és ezen épült örökvallási erőtlenités az ősiségből épen nem is következik; sőt egy olly monstrum, mellyet erőszakkal facsartak ki belőle némelly törvények; olly monstrum, melly egyenesen csaláson alapszik, t. i. hogy ha idők körülménye szerint a’ jószág becse növekedett, azt visszavenni, különben pedig a’ vevőnek nyakában hagyni lehessen.“ — A’ mi már a’ végrendelkezési szabadság kérdését illeti: ez tulajdonkép a’ fiscus örökösödésének kérdésével egybeforr. Mi a’ pietásnak ájtatos érzetével közelítünk e’ kérdéshez Mintha Kölcseynk árnyékát éreznék körültünk lebegni; öt, kihez minket a’ polgári hő tisztelet mellett még baráti emlékezetek is csatolnak. — Mióta I. Lajos 1351- iki decretumát megalkotá — pedig hoc fonte derivata clades in patriam populumque fluxit —483 év folyt le, hogy a’nemzet törvényhozó gyűléseiben szó nem emelkedők e’ bannak orvoslására. Kölcsey volt első, ki e’ dologban az országgyűlésen indítványt tön: elsőben 1834 tavaszátó 30-kán; ekkor halogatás volt a’ felelet; — másodszor nyárhó 26-kán; ’s ekkor a' szatmári követet még csak Ung, Zabolcs, Csanád, Temes, Nógrád, Zala, Somogy, Győr és Tolna pártolák. Mi úgy érezzük, mintha áldott emlékezetű hazánkfia végrendeletül hagyta volna e’ nemzetnek a’ végrendeleti szabadság helyreállítását; ’s azért olly pietással, minővel szent hagyományhoz illik, közelítünk a’ kérdéshez. — Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a’ magyar birtok eredeti állapotja feudumot nem ismert; mert valamint lakhelyt fegyverrel szerzett más nemzetek, őseink is közosztályra bocsáták a’ közerővel nyert földet, és felosztották tribusok szerint; illy osztály mellett pedig a’ status örökösödéséről szó sem lehetett, a’ mint Erdélyben székely rokoninknál maiglan sincs; mert ott a' birtokállapot eredeti typusát megtartá, ’s magszakadás esetében szomszéd örökli a’ végrendelet nélkül elhalt szomszédnak birtokát. — Még Sz. István II: 5 törvénye szerint is magszakadás esetében a’ magyar nemes teljes végrendelési szabadsággal birt. II. András arany bullája a’ 4-ik czikkelyben ezen szabadságot alkotmányunk sarktörvényeinek sorába emelte, ’s csupán Lajosnak 1351-iki törvénye volt az, melly az ősi javakróli végrendelet szabadságát eltörölvén, a’ kir. fiscus örökösödését nem csak „ab intes tato,“ mint az arany bulla, hanem végrendelet ellenére is megalapitá. — El kerülve minden mystificatiót, ki kell mondanunk, hogy mig e’ törvény áll, mig az arany bulla 4-ik czikkelye újra életbe nem lép, addig az ősiségi bajokon gyökeresen nem segíthetni. Ha már megfontoljuk, mikép a’ királyi adományos javak a’ kir. fiscusra nem azért szállanak vissza, hogy érdemjutalmazásra fordíttassanak, mondhatná talán valaki, hogy a’ kir. fiscusnak ősiségi örökösödését minden váltság, minden kárpótlás nélkül, országgyűlésen, és igy a’ fejedelem hozzájárultával, törvényesen eltörölhetni. Hogy a’ királyi kegyelem hozzájárultával ez megtörténhetnék, kétségtelen, de mi megváltjuk, a’ dolgokat gyakorlatilag tekintve, illy okoskodásokat a’ jámbor óhajtások közé sorozunk, annyival inkább, mivel a’ kir. fiscus örökösödése 500 év óta a’ kir. jövedelmeknek csakugyan egyik törvényes kutforrását teszi, nem csak a’ magszakadás és újabb adományozás közti időszak jövedelmeinek tekintetéből, hanem azért is, mivel törvényeink előtt az egy részben pénzért történő vegyes adományozás sem ismeretlen; végre pedig a’ királyi örökösödésnek más ága is van, nevezetesen szerzeményekben, végrendelet hiányában vérrokonok előtt, és hűtelenségből. — E kérdéseknek pedig együtt kell intézkedés alá kerülniük. És ámbár az utolsóra nézve, melly a’ fiscus örökösödését büntetési alakban tünteti elő, megváltásnak vagy kárpótlásnak helyét teljességgel nem találhatjuk, minthogy ennek eltörlése a" büntető igazság azon alapfogalmából következik, mell' az ausztriai büntetőtörvénykönyv életbe hozására 1803 őszelő 3-kán kiadott császári parancsban e’ szavakkal van kifejezve: „Die Folgen der Strafe sollen sich so wenig wie möglich auf die Nachkommen erstrecken.“ — De már a’ végrendelet hiánya miatti örökösödést, melly mégis, midőn a' gyermektelen gazdagnak szegény rokonait a’ testvéri szeretet nyújtotta enyh helyből kiszoríttatni látjuk, annyival inkább felzúdítja keblünk érzelmeit, minthogy ha történetesen eme’ gazdag rokon nem e’ honban a’ magyar kettős kereszt, hanem az angol leopárd uralma alatt halt volna meg valahol a’ hajdani nagy-mogol tartományában, a’ törvényünk szerint üresen kimenő szegény rokonok megkapták 45