Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-03-24 / 24. szám

SZERDA 24. TAVASZELŐ 24. 1841. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horvath-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár szám­íttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Ismét ősi­­ség.) Ellennyilatkozatok a’nem. szinh. igazgató vá­lasztmány értesitésére. Pesti gyermekkórház. Felszó­lítás a’ pestbudai hangászokhoz és műkedvelőkhöz. Pesti lóverseny. Egyesületi gyapjutár. Fővárosi újdonságok. Megyei dolgok. Pesti közgyűlés (népnevelés, örökváltság, tisztválasztás.) Turócz (vámhidépités, ököljog.) Vidéki hírek: Sáros­ból (játékosság). Komárom (koldulás eltörlésére tánczvigalom). Külföldi napló. Éjszakamerika. An­gol­,Franczhon. Poroszhon. Legújabb. Egyveleg. Ér­tek­ez­ő. Ősiség. második közlés Szentkirályi Mó­­ricztól. Kis csengetyű (Első czikk: vegyes házas­ság). — Még egy pium desiderium Révay kéz­iratait illető. — Mátyás király emlékszobra ügyé­ben hivatalos jelentés. — Válasz Wildner Jr. ér­tekezésére : Váljon az uj törvény szerinti könyvve­zetés bír e’ valódi nehézségekkel ? — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezé­sek.) Ö cs. ’s ap. kir. fel­sége gróf Pálffy Alajos velenczei kormány­zói alelnököt ugyanottani fökormányzóvá méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A’ am. m. kir. udv. kamara a’ nagy-lá­zi hutaör-helyre Plotényi János sirokai al­­hutaőrt ideiglen alkalmazd. — továbbá Fehér Dániel bástyaházi sószállitási tutaj mestert szigeti sószállitóhivatali ellenőrré nevezé. VezérCZikk. (Ismét ősiség.) Ha egyszer a’ k. fiscus örökösödését a’ nem­zet megváltotta, ’s azt a’ javak eredetére vagy természetére való tekintet nélkül csak azon egy esetre hagyta föl, midőn valaki végren­delet nélkül hal meg, és sem maradéka, sem szüléje, sem mellékrokona nincs, a’ javak vi­lágában helyreáll azon szabadság, melly al­kotmányunknak eredeti typusában van , ’s mellyet az egykor épen úgy világerővel hó­ditó , mint most világerővel irtott eszmének, a’ feudalismus eszméjének a tridesi hatalma sem volt képes egészen kitörölni törvényeink­ből, minthogy a’ hagyományosokra és enged­ményesekre is kiterjesztett királyi adomány, ama’ „legatariis et cessionariis“ zá­radék, törvényeinkben még ma sem ismeret­len, következőleg ma is van birtok, melly, ha a’ magvaszakadt végrendeletet tön, a’ koro­nára többé soha vissza nem szállhat.— És itt van a’ kapocs, melly az újat a’ régivel képes közvetíteni. — Az ősiség másik ágát a’ ma­gányosok közti viszonyokat illetőleg, szeren­csénk van „Értekezőnkben“ lelkes ha­zánkfiának, Szentkirályi Móricz barátunk­nak,nem kevesb éles látással,mint jogtudományi philosophiával kidolgozott javaslatát bemutat­ni, mellynek folytában nézetünk vázlata e’kö­vetkező: 1) Jövendőben minden örökeladások a’ telekkönyvet kezelő helyhatóság előtt tör­ténjenek , ’s az egy csalás esetét (részletek­ben meghatározandót) kivéve, felbonthatla­­nok legyenek. 2) A’ csalás miatti felbontás keresete is 3 év alatt elévül. 3) Múltra nézve pedig az elévülést (praescriptio) semminemű ellenmondások ’s jogóvások félbe ne szakíthassák , hanem egyedül a’ perkezdet és törvényszerinti perfolyamat. 4) Ezen elévülési szak (nézetünk sze­rint 12 —16 év) minden eddig történt örök­vallásokra nézve az uj törvény kihirdeté­se napjától kezdődjék; zálogokban pedig a’ kötött zálogos évek lefolytával, úgy hogy a’ ki ezen időszakoktól számított praescriptio­­nalis évek alapkeresetét, — legyen az elsősé­gi, erőtlenitési, egyszerű félretételi, vagy zá­logváltási — el nem kezdette , annak keresete örökre megszűnjék. 5) Hogy pedig a’ perek­nek nem épen kívánatos , de ha javitásunkban jogszerűek lenni akarunk, elmellőzhetlen özö­ne a’birtokot ne tegye hosszabb időre bizony­talanná, mint a’ mennyi kell, hogy a’ perleke­dők jogaikat a’ törvény előtt tisztába hozhas­sák , csekély nézetünk szerint jónak vélnők: a) A’ kifogásokat mind eltörölni, kivévén az idézés ellenit; mert kiki joggal megkívánhat­ja, hogy a’perbe-idézés kezéhez és kellő időben jusson. Azonban tartozzék kifogását a’ legelső megjelenéssel együtt és egyetem­ben megtenni; a’ biró pedig e’ fölött 15 nap alatt ítélni. Más egyéb kifogásoknak helye ne legyen, ’s különösen ne az ügyutellem­­­nek. — Minek a’ szőrszálhasogató casuistica? miért ne legyen elég imigy szólam­: „Uram biró­­im panaszom van, tégy igazságot a’tör­vény szerint“?— b) A’ tiltakozás (prohibita) és visszaverés (repulsio) töröltessenek el. c) Három szóváltással egyik, három szóvál­tással másik részről minden pernek vége le­gyen. A’ mindig készen lenni tartozó felpe­resnek az úgynevezett hosszú perekben (pro­cessus longae litis) minden szóváltásra fél év, az alperesnek egy év engedtessék; egyéb perekben rövidebb időszak. Előleges lépések, például tanúvallomások hitelesítése, bírói szemle, becsű ’s több effélék iránt pedig a’ kérelem legelső törvénykezési szak folytá­ban adassék be.­­ Mihelyt pedig egy vagy más dolog iránt a’ kiszabott határidő meg nem tartatik, azon határidőhöz kötött kedvezés az elmulasztó félre nézve magában elenyészszék. — Illynemű intézkedések mellett, még egy negyedszázad előtt, legkisebb jogsértés nél­kül, az ősiségi birtokviszonyokat egészen ki­­egyenlithetőknek ítéljük. — Rövid­ szárazok valánk e’ vázlatban, részint mert Szent kirá­lyink értekezése több érdeket nyújt, mint mi adhatnánk; részint mivel vezérczikkül olva­sóinkat Deák Ferenczünk szavaival akar­juk megismertetni, mellyeket követi jelenté­sűkben ő és követtársa Zala rendeinek mon­dottak, ’s mellyek megérdemlenék, hogy nem a’ hírlapi czikkek vezérei (mint a’ mieink) hanem a’ közvélemény vezérczikkje legyenek. „Volt egy idő — igy szól Deák — midőn a’ feudalismus, mellyet a’ középkornak har­­czokban élő lovagi szelleme fejtett ki, min­den nemzeteknél elnyomta a’szabad tulajdon­nak tisztább eszméjét. Hazánkba is áthatott a’ külföldnek példája, de nálunk a’ feudalis­mus egész kiterjedésében soha fel nem állha­tott , hanem abból és a’ szabad tulajdonnak eszméjéből támadott egy rosszabb ’s károsabb vegyület, melly ámitó külsőjével a’ szabad tu­lajdonnak színét fentartotta, de valóságát sem­mivé tette; ’s ezen vegyület az ősiség. — Más nemzetek régen lerázták már a’ feuda­lismus bilincseit, mert megszűnvén a’ kö­rülmények, mik azt egy idővel korszerűvé tevék, győzött az elnyomott szabad tulaj­don helyreállításának hatalmas ösztöne; de hazánk az ősiségnek súlyos jármát még most is viseli, mert a’ külszin által elámitva, sok ideig azt hitte a’ magyar nemes, hogy ő vagyonának szabad tulajdonosa. — Polgár­társaink közül számosan a’ törvénykezés szövevényes ösvényén másét keresve, ma­ U­gokét hanyagolták el, kétes kimenetelű költe 1­­séges perek közt töltötték éltöket, átkoz­ták törvénykezésünk lassú folyamatát, melly miatt még nyerve is vesztettek, ha száza­dos pereik terhes költségeit fölszámították, és mégis büszkék voltak abban, hogy más­nak birtokához ősi joguk van, és ezen büsz­keségükben pártolták az ősiség eszméjét, melly azon jogot nekiek fentartotta. Sokan az ősiséget alkotmányunk legnagyobb kin­csének hitték, pedig épen az ősiség dúlta fel hazánkban a’ nemesi birtoknak biztossá­gát, úgy hogy alig van vagyonosabb csa­lád, melly kétkedés nélkül elmondhassa, hogy javaihoz másnak semmi törvényes joga nincs. — Az ősiség tette olly igen szövevényesek­ké törvényeinket ’s a’ törvénykezés folya­matát ; mert a’ birtoknak ingadozó biztos­ságát a’ perek hosszú folyamatával ’s a’ tör­vénykezésnek ezer rést nyitó védelem esz­közeivel akarták őseink némileg pótolgatni. Az ősiség azon rémkép , melly ellen min­den javításnak létrehozásánál küszködnünk kell; egy szóval: azon akadályok közül, mik haladásunkat gátolják, egyik ’s talán legsúlyosabb az ősiség. Bámulni lehet, hogy azon eszme, melly első támadtában már ho­mályos volt, melly azóta is az egymással ellenkező magyarázatok miatt soha tisztába nem jöhetett, melly annyi jónak ’s hasznos­nak létrehozását gátolta, mindez ideig fen­­állhatott. De csakugyan ébred már a’ nem­zet , érti az időnek komolyan intő szavát; gyökerében rázták meg az ősiséget azok, mik ezen országgyűlésen történtek, biztos reményt nyújtanak, hogy a’ hajdankornak szomorú hagyományképen reánk szállott elő­ítéleteit e’ részben is legyőzi a’ nemzet va­lóságos érdekének tisztább felfogása.— Ha­ladásunknak másik súlyos akadálya az, hogy a’ nem-nemesek hazánkban ingatlan nemesi javakat tulajdonosi joggal nem bírhatnak.­) Önmagát bünteti a’ nemesi rend ezen meg­szorítás által, mert javainak becse sokkal nagyobb volna , ha nem­ nemes honfitársait azoknak birhatásából ki nem zárná; de kárt tesz egyszersmind a’ hazának is, mert min­den illyen megszorítás a’ szorgalomnak ’s köziparkodásnak szabad kifejlődését nehezíti. Azonban e’ tárgyra nézve is önérdekünk ál­tal sürget az idő; mert ha semmit nem te­szünk a’ nemesi javak értékének emelésé­re, midőn a’ biztosabb ’s bárki által meg­szerezhető polgári ’s jobbágyi birtoknak be­cse mindinkább nevekedik , mi hátra mara­dunk, ’s javainknak valóságos értéke arány­lag csökkenni fog. — A’ haladásnak ezen két legsúlyosabb akadályait mindinkább meg­szüntetni bizonyosan első gondja leend jö­vendőre a’ törvényhozásnak; és ha ez egyszer megtörtént, ha még e’ mellett a’ népnek érde­kéről, mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben, gondoskodik a’ nemzet, ha majd a’ közadó­zásnak eddig fenállott hibái és igazságtalan rendszere megigazittatnak, ’s a’ törvényható­ságok belső igazgatásából származó terhek czélszerűbben elrendeltetnek, akkor nyugot­­tabb kebellel tekinthetünk hazánk jövendőjé­be, mert az idő ’s közvélemény ki fogják fej­teni, a’ mi még hátra lesz ; minden osztályok érdekei egy magasabb közös érdekben fog­nak egyesittetni, ’s egyesült erejében függet­ .) De nem törvény, hanem csak táblai „terv“ szerint, sőt törvény ellenére. Szerk. 47

Next