Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-04-03 / 27. szám

s Beküldött czikk.) Pest. Multkor a’ város ligetében sétálva, rögös szántófölde­ken keresztül, nagy bajjal jutottam el néhai Horváth Jakab, hajdan első rendű táblai ügy­véd sirhalmához, mellyhez nyáron a­ sűrű ve­tések miatt el sem juthattam. Sajnálva kelle tapasztalnom, hogy az idő éles foga ezen egy­szerű emlék rövid felírását is már olvashat­­lanná tévé; de még inkább sajnálkozom, hogy ezen, nem csak az ügyvédi pályán, hanem a’ tu­domány egyéb osztályaiban is maga idejében tündöklött férfiúnak egyik, ’s jelesül e’sirhalom fentartására, ha nem csalatkozom, 1000 forin­tig örököse, annak fentartásával olly keve­set gondol, miszerint a’ mellette elmenő csak­nem azt hajlandó hinni, hogy e' jeles férfiútól a’ tisztességes eltakaritás megtagadtatok Kí­vánnék, hogy e’ sorokat is Pest városa figyel­mére méltatná, ’s az elhunyt kívánságát tisz­teletben tartatná. G­y. Megyei dolgok. Be­regből, tavaszelő 15. Megyénk év­szaki közgyűlését ma kezdé meg másod al­ispánunk elnöklete alatt. Felolvastatván He­ves, Esztergom, Abauj, Marmaros, Vas, Gö­­mör, Borsod, Bihar és Zólyom (a pesti még meg nem érkezett) vármegyéknek vegyes há­zasság ügyében költ levelei, számos, szebb­nél szebb beszédek harsogtak a’ pásztori kör­levelek ellen , mellyeket a’ beregszászi róm. cath. ’s görög e. lelkész urak, — az döbbe­nt, írásból olvasott,terjedelmes tudós, az utóbbi inkább rhetoricai becsű igen ékesen elszavalt beszédükkel ótalmaztak. Szólott még két pro­testáns lelkész is ; egyik, a’ róm. catholicis­­must védőleg, türedelmi szellemben ; másik, jogérzetében nyíltan a’ közvéleménynyel sza­valt; az előbbi kipiszszegetteték; az utóbbi többszöri éljenkiáltással üdvözöltetett!! — Mellőzve a’ vitatások részleteit, csupán azt jegyzem meg, hogy egy catholicus szónok indítványba hozá jövő országgyűlésen le­endő előterjesztetését annak, miszerint jöven­dőre nézve a’ házassági kötések polgári szer­ződésekké alakíttassanak,“ pártolok az indít­ványt többen a’ cath. egyedek közül, keve­sebben a’ protestánsok részéről. — E’ tárgy­ra nézve a’ HR. végzése illy értelmű: ,,A’ megye rendei teljes meggyőződést szereztek magoknak az iránt, hogy az érdeklett egyházi körlevelek a’ vegyes házasságoknak bármi szín alatti akadályozását tilalmazó 1791:26 czikkel nyilván összeütköznek; ugyanis meg­hagyván a’ r. cath. papoknak, hogy a’vegyes házasságoktól az egyházi áldást tagadják meg, hacsak az evangelicus férj minden gyer­mekeinek r. catholica vallásban neveltetését nem kötelezi, — ezen rendelet által a’ vegyes házasság kétképen akadályoztatik; mert egy részről az evangelicus férfi, ha törvényes sza­badsága becsét méltánylani tudja, inkább a’ házasságkötéstől eláll, mintsem magáról tör­vényellenes reversalist adjon; más részről a’ r. cathol. nőszemély, ki vallásos nevelésénél fogva az egyházi áldás megadásán, vagy an­nak megtagadásán sokat épit, sőt azt házi éle­tére is nagy hatásúnak képzeli, készebb a’ férjhezmeneteltöl elállani, mint egyházi áldás­ra méltatlannak ítélt férjjel házassági szövet­ségre lépni. De megtöretett egyszersmind az idézett t. ez. az által is, hogy vegyes házassá­goknál az atyai vallás követésének szabad­sága magának a’ születendő fimagzatnak sze­mélyes joga lévén, mellyet az atya sem vehet el, a’ kívánt reversalis ezen jogot is sérti. A’ reversalisokra különben is a’legközelebbi or­szággyűlés eltörlesztő ’s kárhoztató ítéletét nyíltan kimondotta; de e cs. kir. felsége is e’ tárgyban a’ törvények sérelmét határozot­tan elismerni méltóztatott, midőn az 1839-ki tavaszhó 27-ről a’ nm. m. k. helytartó-tanács utján a’ magyarországi érsekekhez és püspö­kökhöz bocsátott kegyelmes rendelményében tudtokra adata, hogy ő felsége az 1790 .­­ 26 t. ez. megszegését nehezteléssel vette, annak megtartását királyi hatalmával parancsolja, sőt a’ magyarországi főpapoknak királyi szemé­lyéhez ragaszkodását is azon törvénynek tel­jesítésében bebizonyítandó készségűktől m­é­­rendi. Mégis azon egyházi rend kérdéses, tör­vénysértő rendeleteit nem csak vissza nem vette, sőt azoknak foganatosítását országszer­te gyakorolja, ’s a’ törvénynek és ő felsége törvényes parancsának nyakason ellensze­gül , ’s midőn jelenleg is a’ Csanádi püspök által a’ római széknél munkálkodik, annak hatóságát a’ törvényhozó ’s végrehajtó pol­gári hatalom felibe emelni törekedik. Melly tekintetben, minthogy országunk törvényho­zása minden külföldi befolyástól az 1790/,­ 10 t. sz. által biztosítva van, és a’ magyar­­országi evangelieusok szabadságai és jogai nem pápai bullákon és brevéken, hanem az 179°/.. 26 t. czikkelyben előszámlált fejedel­mi békekötéseken ’s gyökeres törvényeken alapulnának, — az iránti nyilvános óvás mel­lett, hogy az érdeklett Csanádi püspöknek ró­­mábani foglalkozása, melly országos külde­tésből épen nem ered, a’ római szék befolyá­sának elismerésére soha ürügyül ne használ­tassák, ’s annak bármelly eredményeit a’ ma­gyar nemzet alkotmányos szabadságai ’s tör­vényei ellenére semmi következést nem szül­­hetőknek előre kijelentvén, egyszersmind pe­dig aggódva emlékezvén, a’ vallásban­: egye­netlenkedések gyászos következéseire, ’s el nem láthatván , mit rejt a’ jövendő bizonyta­lan homálya, épen a’ jelen nyugtalan időszak­ban, midőn a’ világ majd minden részei nem csak véleményi küzdésben forronganak , ha­nem háborús mozgalmakkal is fenyegetőznek, ’s mellyben a’ honfiak között a’ vallásbeli vi­szályok hintegetése, a békés indulatoknak föl­ingerlése, főkint egy ollyan rend részéről, mellynek a’ nép nevelése , oktatása ’s a’ honi törvények ’s azokat végrehajtó koronás fel­ség iránti engedelmességre vezérlése volna legszentebb, legnemesebb kötelessége, —kü­lönös figyelmet érdemel: ő cs. k. felsége job­bágyi alázatossággal megkéretni rendeltetik, miszerint törvény végrehajtói ’s apostoli kirá­lyi hatalmánál fogva a’ r. cathol. egyházi ren­det az 1791/,­­ 26 t. ez. pontos megtartására hathatósan szorítani ’s annak szorosan meg­hagyni méltóztassék, hogy mig a’ törvényho­zás utján a’ vallás tárgyában további ren­deletek nem létesülnek, az előrehaladó vi­­lágosodás szellemével ellenkező minden vál­toztatásoktól az 1507 : 8 törvényczikkely­­ben foglalt fenyítéke alatt szűnjék meg, ’s pásztori leveleit haladék nélkül vegye vissza; az iránt is alázattal megkéretvén ő cs. k. felsége, hogy rendkívüli ország­gyűlést tartván, a’vallás tárgyában fölterjesz­tett törvényczikkelyeknek szentesítésével az ország lakosit nyugtassa meg, és a’ kártékony ingerültséget kegyelmesen elhárítani méltóz­tassék, azon hozzátétellel, hogy általában min­den házasságok egyedül polgári kötelezések­nek tekintessenek, ’s minden tekintetben a’ r. és görög cath. vallásunk között általános vi­szonyosság hozassék be. Egyszersmind pedig az is elhatároztatik, hogy a’ megye kebelében eddig történhetett ollyatén esetek, mellyekben a’ vegyes házasságoktól az áldás megtagad­tatok­ volna, a’járásbeli főszolgabirák által kinyomoztatván, az alispáni hivatalnak jelen­tessenek be olly végből, hogy az alispáni hi­vatal az illető lelkészt az áldásnak pótolólagi kiszolgáltatására a­ tiszti ügyészi hivatal közbejöttével intse meg, mellynek nem sike­rülése esetében , az áldást kiszolgáltatni nem akaró engedetlen egyházi személyek el­len az 1647: 14­­. sz. rendelete foganatosit­­tassék; a’ mi, hogy a’ népnek köztudomására essék, a’ járásbeli főszolgabirák által körle­velekkel leszen kihirdetendő. — Végtére, hogy jövendőben a’ házasságok tekintetében előfordulható kedvetlen kérdések elmellőztes­­senek, ’s az egyházi rend is az ellenszegü­lésre azon ürügyet ne használhassa, mintha egyházi tanjai ’s lelkiesm­érete ellenére a’ pol­gári hatóság intéseit teljesíteni tehetségében nem állana, a’ jövő országgyűlésre utasításul fog adatni, hogy mivel különben is minden­nemű házassági pörök többnyire olly szemé­remsértő ’s botrányos kérdésekkel, történe­tekkel ’s tárgyakkal volnának összeköttetve, mellyek az egyházi rendnek fogadásával, hi­vatala szentségével ’s nőtelenségi ál­lapotával össze nem illenek, — a’ há­zasságok általánosan minden vallásbeli fele­kezetekre nézve polgári szerződésekké alakít­tassanak, és az ezekből eredő minden kérdé­sek elitélése a’ polgári itélőszékek hatósága alá törvény erejével általtétessenek. Melly in­dítvány az ország minden megyéinek pártol­­tatás végett megküldetni rendeltetik.“ Tolnából, tavaszelő 3t. Megyei köz­gyűlésünk e’ hónap 29-kén nyílt meg egy legkegyelmesebb kir. leirattal, melly tartal­mánál fogva minden igaz hivőt gyengéd öröm­érzettel töltött el. E’ legkegy. kir. leirat az azok elleni törvényes keresetet szünteti meg, kiket ezen egyébként rend és egyetértés ve­­zércsillaginál haladó megye múltkori szeren­csétlen korszakában az ü­gyevesztett hatal­maskodás üldözésének tárgyaiúl tüze ki. Nagy tanúság helyhatósági rendszerünkre nézve, miképen áldásainak szükséges föltétele, hogy főnökök a’ pártok viszályai felett mint Astrea álljanak, ’s ne csak szennyeibe az ütköző ele­meknek, de még m­echanicumába se vegyülje­nek a’ csatának. Nagy tanúság továbbá az emberismeret könyvéből, hogy a’ ki erősebb, az hatalmasabb, ’s hogy világi ügyekben az igazság nem mindig a’ gyengébb részén áll; mert hiába­ a’ törvényesség köpönyege sok mindenfélére rá illik. Ezen amnestia mint békét hirdető angyal lépvén Tolna vgyének karaihoz, a’ legforróbb tisztelettel fogadtaték, mi az el­határozott köszönő feliratból is nyilván kitet­szik, melly röviden azt fogja kifejezni, hogy a’ KK. és RR. a’boldogitólag kitüntetett igaz­ságszeretet ezen tanujelét hálával fogadják, és a’ közcsend, béke és egyetértés útján egyesült erővel haladni ígérkeznek! Isten ve­zérelje e’ szilárd akaratot! ’s hárítson előle mindent, mi az erőt két oldalra, egymás elle­nébe állítni szokta! — Előfordult továbbá a’ már sokfelé megrostált vegyes-házassági ügy, m­ellyre hogy a’ főtisztelendő urak nem felűs­­legesen fegyverkeztek föl, mind a’ részökre híven megjelenni szokott vidéki köznemesség nem kis csoportja, mind a’ kisujtározott hosz­­szas beszédek tanúsították. De bizony most az egyszer a’ készület sikert nem ért; mert noha hosszas vitatkozás után, mellyet egyébkint m­érséklettség, hiedelem és méltányosság bé­lyegzett, mégis Zala vármegyének e’ tárgy­­bani rendelkezése és felírása teljes általános­ságban elfogadtaték, főkép azon inditóokok­­ból, hogy 1) a’ megye a’ törvényeknek szi­gorú végrehajtását sürgesse a’ végrehajtó hatalomnál (’s­ima a’ felírás a’sérelem felett); 2) hogy a’ törvényi átságok ellen saját te­kintetével lépjen föl, ’s a’ kihágó törvénybon­tókat az igazság és méltányosság, szóval a’ kötelesség korláti közé szorítsa (’s im! az 1647 5 és 14 czikk. sikeresitése); 3) hogy a’ köz­megnyugvás eszközlésében segédkezet nyújt­son (’s im! a’ járásbeli tisztviselők általi föl— világositás az iránt, hogy az uj rítus szerint kötendő házasságok szinte mint az előbbi sze­rint kötöttek, érvényesek, ’s hogy az áldás megtagadása koránsem a’ vegyes házasságok­tól! elrettentésre szolgál, mellyek —mint eddig — hazai törvények otalma alatt állanak). Ez ügy tárgyalásánál nem lehet különös di­cséret nélkül említni első alispánunknak mint elnöknek azon igazságos magaviseletét, minél fogva noha a’ zalai felírás elfogadására azon tisztelt megye körlevelének felolvasása­kor ’s B. I. tb. melegkeblű előadású indítvá­nyakor kitűnő megegyezés mutatkozott, mégis délutáni 4 óráig tartott viszonyos nyilatkozá­sok végén mondá csak ki a’ végzést, a’ Zala megyei rendelkezés általános elfogadását, 53* 219

Next