Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

Ny­i­tráb­a­n: Battyányi Ferdinand; Pest­en : b. Prónay Albert Szentkirályi Móricz, Ráday Gedeon gr Poz­s­onyba­n: Olgyay Gáspár,Pusztay Sán­dor, Hegedűs Zsig. Zay Károly gr.; Somogy­ba­n: Záborszky Alajos, Csapody Pál; S­o­p­ro­n­y­­ban: Döry Ádám, Stettner Lajos; Sárosban: Pulszky Ferencz; Szép e­s­be­n Petróczy Péter, Ludvig János; Szabolcsban: Jármy Imre; Szatmárban: Kovács Lajos, Botka Lajos; Szolnokban: Wesselényi Farkas báró; Tú­ró­czb­an: Just József, Újhelyi Gábor, Prónay Gábor báró; Tr­encsénbe­n: Ullmann László; Tolnában: Bezerédy István, Warga István, Augusz Antal; Tornában: Gedeon Lajos; Temesben: Gorové István, Lukács Ig­­nácz, Ormós Zsigmond; Tor­on­tál­ban: Szapáry József gr.; Un­g­ban: Bernáth Zsigmond, Pribék Antal; Ugocsában: Szentpály László, Abonyi Ferencz; V­asban: Berta Antal; Verőczében: Jankovich Lász­ló, Hoblik Márton; Veszprémben: Zsoldos Ignácz; Zólyomban: Ilévay Gusztáv, Rut­­kay István; Zalában: Deák Ferencz; Zem­plénben: Kazinczy Gábor, Vladárné Lónyay Ilon; Zarándban: Kozma Dienes; Nagy- Kunságban: Illé­sy János; Kis-Kun­ság­ban: Balajtay Vendel; Jászságban: Tacz­­m­ann Károly. Ilajda vár­os­ok­b­a­n : Fog­­thay János. Kővárvidéken: Hosszú Miklós. Fiuméban: a’ kapitányi tanács. Erdély­ben: Zeyk Dániel, Bánffy Albert báró, Teleki Domokos gr., Szily Károly, Méhes Sámuel. Horvátországban: Draskovich Sándor gr., Mácsik József.—Továbbá, remélvén a’ választ­mány, hogy az iparegyesületet az iparűző királyi ’s nevezetesebb mezővárosok érdemes tisztviselő-testűlete kiváltképen, pártfogásra m­é­­tatandja minden királyi városok, úgy Baja, Eger, Jászberény, Kecskemét, Lugos, Miskolcz, N. Becskerek, N. Kőrös, N. Várad, Nyíregyhá­za, Pápa, Rimaszombat, Veszprém, mezőváro­sok tanácsait, aláírási ívek elfogadására részint pedig­­a’ kebelekbeli nevezetesebb czéhek kö­zött kiosztására megkérni határozza. Ezenkívül még különösen megkérettek: Budán, a’ hír­lapok szerkesztőségei, czéhek és Schreiber Fe­rencz, Schmid Ferencz, Kriiner, Jakobsohn és Házmán; Debreczenben: Péczely József, Komlóssy László, Tóth Samu, Schwarz Samu, Zsebük József; Fels­ő-B­á­n­y­á­n: Puskás Ti­vadar; Kassán: Demeczky Lajos; Komá­romban: Szabó, Lajos; Kőszegen: Nagy Károly, Gyurász Ádám; Körmöczbányán: Ludvigh Ignácz; Nagy-Bányán: Toperczer Ottó, Breuer Lajos, Fésűs Menyhért urak; Nagyszombatban: gr. Apponyi-Selberon Theréz assz., Schuster Ján.; Pécsett: Nagy Imre; Pozsonyban: Gyurikovics György; Szabadkán: Zomborcsevics Ferencz; Sze­geden: Aigner Ferd., Spelrák Andr., Kolb Fer; S­z. Fejérváratt: Hanecker ; Temes­­váratt: Urbányi; Egerben: Kovács Mátyás kanonok, Joó János és Lános Ferencz; végre Bécsben: Barkassy Imre és Németh Lajos uu.; kikhez mindnyájokhoz a’ választmány olly kijelentéssel intézi kérelmét, hogy őtőlök függ, valósággá érlelni, mi különben közremunkálásuk nélkül, mondhatni talán a’ közönség nagy korá­val, terv maradandna. KATONAI BIZTOSOKRÓL. Szombathelyről. Örömmel értettük a’ka­tonaélelmezés tárgyában kiküldött országos vá­lasztmány egybehivatását, mert még nemrégi­ben a’ katonabiztosi számadások megvizsgálá­sakor újólag sajnos azt kellett tapasztalnunk, mi­kép a’ legszigorúbb felügyelés mellett sem lehet a’ visszaéléseknek e’ részben elejét venni. — Valóban, a' mint a’ múlt országgyűlésre kitű­zött tárgyak között a’ katonaélelmezés elhatáro­zása volt az, melly adózóink kétes állapotjára legüdvösb befolyással leendett, hahogy a’ kivánt módon sikerülhető, úgy most is e’ tárgy az, melly polgári rendszerünk javításában csaknem első helyet foglal, ’s rögtöni orvoslást parancso­­lólag kivita. Én itt csak azon részéről akarom a’ dolgot tekinteni, mire nézve segíteni addig is, mig a’törvényhozás országilag intézkednék, a’ megyéknek hatalmukban van. — Vizsgálja bár ki megyéinkben a’ hátralevő tárgyak tömegét, a’ közügyelet alatti perek lajstromát, ritka he­lyet fog találni, hol biztosok megmarasztalása ’s bukások, kárpótlások főszerepet nem viselné­nek; pedig hány lesz ismét ollyan hely, hol ezen pereknek foganatuk is volt, hol az elmaraszta­lásnak behajlásával elégtétel szereztetett, ’s ha ez ismét történt is , hány lesz olly eset, melly­­ben a' visszaélések nyomára ment, at si­keresen gátolni lehet akkor légink A’ az­ én a’ kezelési modor adózóinkra nézve a TMK ában már mag nyomasztó, ’s habár a’ biztos kötelességét túl nem hágja is, ezen zsarolásoknak kittfeje le­het ? — Ugyanis a’ biztos, felsőbb határozatok ál­tal, élelmére nézve alig száz fid­al 's néhány öl fával lévén ellátva, egyébkint a’rendes ac­­cidentiákra utasítva, mi természetesebb, mint hogy józan logicája szerint ezen bizonytalan jö­vedelemnek öregbítésén fog munkálódni, ’s arra törekedni, hogy ez idén födözhesse azt, mire jövő évben biztosan nem számolhat. Illy helyez­tetésben a’ széna és zab kivetése tán tavaszkor megtörténvén, vagy az összeírások elkésése a’ rovatok váratlan alakulása, az arány kitalálásá­nak nehézsége miatt meg sem történvén, hanem a’ tavasi hibás kivetés vétetvén kulcsul, a’ biz­tosnak kiadatik a’ jegyzék, melly ezen tartozá­sokat kimutatja, ’s ime­ a’ biztos urává jön 30— 40 ezer adag zabnak, szénának, urává 50 — 60 helység lakosinak , kiknek idejéről, munkájáról majd önkényesen rendelkezik. Az előrelátó gyű­lés szigorú végzés által hirdetteti, mikép a’biz­tosnak egy adagtól csak két font jár, többet bár­mi szín alatt elvenni tilalmas; ámde az adózó tudja, mennyire függ biztosa önkényétől, só­hajtozva teszi félre az uj currenst, ’s megmarad a’ régi jó szokás mellett. Kimegy tehát a’ bizto­si rendelet, a’ távol fekvő falu bírája ijedve lát­ja, hogy már holnapután kell 100 adag szénával a’ biztosi állomáson megjelenni; pedig még ké­születek sem tétettek;—halasztatik akkor a’szán­tás , elmarad a’ boronálás, szüretet, takarítást félbe kell szakasztani; pedig azon a’héten már két napig roboton voltak az uraságnál, a’mun­ka amúgy is késett, az idő csak most derült föl, ’s a’ halasztás kár, csorba. — Tűnődik ekkor a’ község, nem lenne e hasznosabb pénzváltságért folyamodni a’ biztoshoz? Ki ha ezt tilalom elle­nére megteszi, tán jócselekedetet fogna elkövet­ni. Azonban ezt a’ megyei végzés szorosan tilt­ja, a’ biztos illyesbe avatkozni nem bátorkodik, tehát a’ szekereket föl kell készíteni, egy-egy 20—22 adagot vesz föl jól megmérve, biró, öreg eskütt megreggeliznek a’ falu házánál, egy kis költséget is vesznek a’ ládából, ’s a’ szomorú karaván útnak indul, tele félelemmel, hogy ké­sőn érkezik, vagy útközben eső ered, a’ széna haszonvehetlenné ázik, ’s munka, fáradság el­vész! Megérkezve az állomási helyre, elsőben is a’biztos hajdúját köszöntik, hogy idejében juttassa a’ raktárhoz;­­ ezután a’ segédkezelő is vár egy kis megemlékezést, mert annál ha­marább fog a’ méréshez; — végre jön a’biztos maga, kinek milly határtalan önkénye!! a’szé­na poros, vizes, iszapos, kicsiny a’mérték, a’ zab konkolyos ’stb. —■ Nemde ezer módja a’ tortúrának, pénzzarolásnak in optima forma ju­ris? a’ nélkül hogy az adózónak alapos panasz­tételre oka vagy joga volna. Tudja is ő, hogy panaszának kimenetele mindig kétes, pedig a’ boszú éles; tudja, hogy a’nyerés bizonytalan, a’ vesztés elkerülhetlen, hogy Phaedruskint sor­sa: clitellas mutare; hogy menekvés illy módon nem lehet. Nincs is, kinek úgy kedvez­zen ő, mint biztosának, ki ellen olly félre te­­gye panaszát, mint biztosa ellen ; a’ mi abból is kitetszik, hogy bár titkos panaszoskodásban gyakran említi sérelmét, nyilvános föllépésre nem hirathatik. ’S ime! mind­ez akkor történhetik, ha kötelességét a’ biztos jogszerűleg teljesítette; de hátha visszaélni kíván , ha kereskedést ű­z, ha adományokat vészén, kisebb körülményeket is hasznára fordít, ha a’ currenst akkor bocsátja távolabb helyekre, midőn az utak járhatlanok, az elfoglalt nép nem képes tartozását beállíta­ni , ’s boldog, ha terhes váltsággal menekedhe­­tik? Pedig mi rosszabb, mi veszedelmesebb olly institutiónál, mellynek jó vagy rossz alkalmazá­sát egyedül individualitás föltételezi, biztosítást egyedül személyesség nyújt? — E’ szerencsétlen kezelésnek rövid és nagyít­lan festése elég, úgy hiszem, annak kivivására, milly szükséges az orvoslás, milly káros annak halasztása, ’s habár a’rosszat tökéletesen elkerülni lehetetlen volna is, milly kívánatos olly mód, melly által az önkény, a’ teher bizonytalansága elmellőztetik! Illy mó­dot látunk sikerülve is Zala megyében a’ kato­naélelmezésnek vállalkozók általi kiszolgáltatá­sában, melly által habár a’teher nem szűnik meg teher lenni, annak mirigye, érezhető keserűsé­ge enyhül vagy enyészik. — Most, midőn a’ 7­­. ez. kiszámithatlan következésü hatása hazánk­nak egy olly polgári osztályt igér, mellynek ér­dekei vele szorosabb kapcsolatba helyeztetvén, munkája, józan gazdálkodása csak virágzást, előmenetelt szerezhet, nemde polgári kötelessé­günk azon igyekezni, hogy a’ határt nem isme­rő önkénytől fölmentessék, idejének, munká­jának — melly kettőt a’ nemzeti gazdagság leghatalmasb factoráinak ki nem fog elismer­ni —szabadabb használhatásába helyeztessék, a’józan gazdálkodásban ne hátráltassák, midőn marhái jobb tartására szánt termesztményeit ka­tona számára kénytelen eltenni, ’s búsongva látja, mikint fecsérlik, pazarolják azt, a’mivel ő kétszeres hasznú gyarapodást eszközölhetett? Nem kétlem, számos honfitársaim keblében fölébredt már régebben azon eszme, hogy e’ bajon segítni kell; életre gyűlt a’ kívánság, hogy az adózó sorsát biztosítani e’ részben is szükséges. Adja isten, hogy a’ practicai foga­natosítás eszközlésének szinte számosabb párto­lói támadjanak, ’s e’ nemzeti kérdésnek bővebb fejtegetése a’ dolog czélszerűsége felől meggyőz­ze azokat is, kik újsága miatt még ellenségei! Biztos remény táplál, hogy e’ lapok is, ren­deltetéseknél fogva, terjedelmesebb javasla­tokkal fogják e’ részben a’ közönséget megör­vendeztetni, ’s czélszerű javaslatok megvitatá­sával az eszközlést elősegíteni, a’ mikor a’ terv iránti véleményem előadását magamnak én isten tartom. — B—j. PROTESTÁNS ISKOLÁKRÓL. Diester weg „Rheinische Blätter für Er­ziehung und Unterricht“ ’stb. 22-ik kötetében (1840) a’ 218-ik lapon ezt mondja: ,,A’ magyar nemzet kivítta valahára a’ győzelmet, miszerint ezentúl minden nyilvános dolgokban, ország­gyűlésen úgymint egyébütt, magyar nyelv­nek kell használtatni a’ diák helyett. Eddig a’ hazai történeteket diák nyelven tanították a’ma­gyar ifjaknak ! — Már igy, a’régi barbarismus­­ból a’ korszerűre , sajátságosra, egyedire (mert minden nemzet egy-egy népegyed) visszatérést, szóval:a’ haladást nem lehet többé visszatartóz­tatni! — A’zsidók is felszabadittattak, eman­­cipáltattak Magyarországon. A’ gyűlölség kez­dődik már elidősülni, azaz régi elavult dolgok­hoz tartozni!!“ — Külországokon utazó ifjaink — mint általában az ifjúság szokott — szerelik a’ jövőt jelenné, az óhajtottat valóvá varázsolni, ’s innen és talán még azon magasztos honszere­lemből, melly szerint a’külföldnek honunk állá­sáról tudakozódásaiban ennek dicsőségét néha az igazság rovására is emelni ragadtatnak, ma­gyarázható, hogy igen sokszor igaztalan értesí­téseket olvashatunk honunkról külföldi munkák­ban, sokszor méltatlan rágalmakat, szántszán­dékos részakaratú gyalázásokat, mellyek mé­lyen sebhetik lelkünket: de hát a’ méltatlan di­cséreteknek örvendezzünk? Sohasem! inkább bántsanak méltatlanul, mint magasztaljanak ér­­demetlenül; mert az ébreszt ez által. Mint valamelly agyrémet, úgy veszi Diester­­weg azon tett dolgot, hogy eddig a’magyar történetek magyar ifjaknak diák nyelven tanít­tattak. Eddig? ’s most többé nem ? Bár úgy volna! Nézzük sorba iskoláinkat: hány van, mellyben az említett tudomány nem diák nyelven tanittatik ? A’ protestánsok szabad kézzel tehet­nek korszerű igazításokat iskoláikon,­­s valljon minden protestáns iskolák követték e eddig a’ kor kivonatait e’ részben? A’ cathol. iskolák iránt, mellyek illy nagy változást magoktól ten­ni nem képesek , azok után, mik a’ hirlapokból tudomásunkra jöhettek, legjobb reménynyel le­hetünk ; de , hogy a’ protestánsok mindeddig minden főiskoláikban , minden tudományokat nem hazai nyelven taníttatnak , ez— véleményem sze­rint — ha nem a’ nemzetiség ellen elkövetett bűn, legalább alig menthető hanyagság. Több évek lefolytak már a’ ref. superintendentiáknak azon igen bölcs ’s a’ nemzet által hálásan elis­merendő rendelete óta, melly szerint főiskoláik­ban a’ tudományok nagy részét magyar nyelven taníttatni parancsolok. A’ hazai törvénynek diák nyelven taníttatása még akkor meghagyatott, — hihetőleg azon okból, hogy még akkor nyelvünk diplomaticai rangra emelve nem volt, ’s még az ügyvédi vizsgálat sem fogadtatott el magyar nyel­ven ; de ez okok már—hála az égnek, hála a’ kor józan kivánatait méltányló fels. fejedelmünknek ’s mélyen tisztelt törvényhozóinknak! — jelenleg megszűntek: miért nem rendeltetik tehát minél hamarabb minden tudományoknak, és igy a’ha­zai törvénytannak is, minden főiskoláinkban édes anyai nyelvünkön tanittatása? Itt minden órai halasztás ártalmas.... Belátom, hogy ügy­védeinknek, jogtudósainknak diákul érteni jó vagy szükséges, de hogy diákul beszélniük szük­séges legyen, azt nem látom; azt pedig, hogy a’ diákul-értés épen igy — a’ tudománynak diák nyelven tanítása által — eszközöltessék, telje­sen képtelennek ’s kificzamított módszernek állí­tom. Úgy hiszem, nem kell bizonyítnom azt, a’ mit minden ember tud, hogy Németországon aránytalanul jobban tudnak diákul mint nálunk, pedig egyetlenegy tudományt sem tanitnak isko­láikban más mint hazai nyelven. Hamar pál­­czát tör a’ protestáns némelly honi iskolák se- 74** 309

Next