Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-30 / 9. szám
SZOMBAT 9. TELHO30.1841 Pesti Hírlap Megjeleli e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombatul). Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk: birtoktalanság. Kisfaludy-társ. Agarász-társ. Fővárosi utd. Egy szó a’ szívhez ’s azokhoz, a’ kik boldogok. Megyei hírek: Heves:czáfolat. K. Szolnok: sóvárgás gyűlés után. Zólyom, Hajnik K. nyilatkozata. Vidéki hírek: Pécs, Győr. Külföldi napló. Angol, Franczhon: kamarai dolgok, Thiers. Spanyolhon. Krakkó. Legujabb M. Ali mellett újabb lépések a’ portánál Feuilleton. Észrevételek a’ nemz. színház igazgatása iránt. Büntetési rendszerről iskolákban. Lythographiai kövek felfedeztetése Magyarországban. Hirdetések. MAGYARORSZAG ÉS ERDELY. . (Kinevezések.) A cs. kir. apóst, felsége gróf Forgách Lajos m. k. udv. cancellariai tiszteletű, fogalmazót a’ m. kir. helytartó-tanácsnál tiszteletbeli titoknokká — Döbrentey Gábor budai kerületi első helyettes-tartománybiztost, ugyanazon kerületi fő tartománybiztossá, — ennek helyébe pedig másod helyettes tartománybiztost Mátyusnép. Jánost, — továbbá Temesváry Miklós a’n. egy. gör. iskolák igazgató-küldöttség elnökét 15 évig dicséretesen viselt hivatalától fölmenteni , kir. tanácsosi czimmel fölruházni, ’s helyébe Gyurkovics Ödönt méltóztatott kegy. kinevezni. (Halálozás.) Gyónón i. e. télhó 3- kán szenderült más létre hosszas sinlödés után élte 62-dik évében dabasi Halász Miklós, Pest vármegyének előbb szolga-, utóbb táblabirája, több vármegyék ’s a’ dunamelléki egyházkerület ülnöke. — Az elhunytat kesergik, számos távolabbi rokonin , barátin ’s a’ népes Halász családon kívül — melly egyik legerősb oszlopát veszté el — 7 élő gyermeke ’s veje Halász Jenő. Vezérczlik. (Birtoktalan 8 ág.) Látogatónk volt. Egy tisztes öreg. Magyar vagyok — mond — de nem nemes. Nekem nem jutott a’ szerencse, őstől öröklött földbirtok áldását érdemi. A’ két szó, melly Epictet egész philosophiáját magában foglalja: „tűrés“ , meg „nélkülözés“ , e’ két szó jutott osztályrészemül életem legszebb éveiben, és egy harmadik, mit a’zsidó átoknak mond, de én Istenünk legszebb áldásának hiszem: a’ munka, uram. És a’ gondviselés nem tagadja meg áldását a’ becsületes szorgalomtól. Nekem van pénzem, fáradságom gyümölcse, és szétnézek a’ honban, hol van egy hely, hol éldemi szeressem a’ nyugalmat, családom körében, éltem alkonyán ?. de a’ helynek magaménak kell lenni, uram; mert e’ szavakban: „enyém, sajátom, véres verítékkel szerzett tulajdonom,“ e’ szavakban igen sok báj fekszik, ha mellette lélekismeretünk csöndes és tiszta. És a’ helynek falusi birtoknak kell lenni. A’ város életrajos kései nem nekem valók; én szelíd örömek után vágyódom, szeretnék kéjelegni a’ soká nélkülözött természet kebelén.—De itt ám a’ bökkenő! Nem vagyok nemes. Azt mondják: ha veszek egy kis birtokot, és elrendezem magamnak ínyem szerint, és építek, és ültetek, és javítok a’ gondolatban, hogy gyermekeimre száll, és ők ízlelvén gyümölcsét a’ fának, melylyet én ültettem, emlékezetemet megbecsülik ; — mert szeret az ember nem felejtetni. Azt mondják : eljő egy nemes úr, kinek kertem styije vagy szomszédom valamije megtetszik , leteszi pénzemet, ’s kikerget saját lakomból,, „ex incapacitate,“ vagy mikép mondják. Én magyarnak születtem , viseltem a’ status minden terheit, neveltem a’ honnak gyermekeket, és magyarokká neveltem; igaz e, hogy én olly kitagadott gyermeke legyek e’ honnak , miszerint nekem egy talpalatnyi mezei földet sem szabad vennem széles Magyarhonban ? pedig lám mennyi puszta; van még itt, sivatag mint a’ „Tar“ Indiában, mellyre még ipar és szorgalom nem üttéki az emberkéz bélyegét, és mennyi föld van, mellyet békán kívül állat sem használ. Igaz e, hogy nekem pénzem után annyi jogom sincs e’ honban, hogy büzhödt posványt termékeny földdé változtathassak? — Ez volt tisztes vendégem kérdése. Uram — felelém — Magyarhonban e’ kérdésre: quid juris? nem olly könnyű felelni mint gondolnék. Mert nem tudja az ember, törvénye a’ törvény, vagy szokás a’ törvény, vagy a’ decisio, vagy mit én tudom? Elméletileg csak megmondhatnék, hogy törvény az, mit fejedelem és ország rendei együtt alkottak , de gyakorlatban nem mindig így van. Lássa az úr, itt van Kálmán I ső könyvének 75-dik fejezete;ez azt mutatja, hogy törvény szerint zsidónak is szabad leírni Magyarhonban ingatlan jószágot. Különösen vagyunk mi ezzel a’ Kálmán királlyal. Ha szemünkre vetéka’ XIX. században, miképen szörnyű szeretetlen nép vagyunk, vallásuk miatt kitagadjuk polgári jogból az embereket, nyomban előkerestük Kálmán törvényét, ’s büszkén feleltük: nézze meg az úr, mi ezen balitéleten már a’ XI. században túl voltunk. Megégettük a’ boszorkányokat (láthatjuk Szirmayban, nem régi dolog), ’s ha szemünkre veték, ismét Kálmánnal álltunk elő bizonyítványul, miképen mi már a’ XI. században tudtuk, hogy nincs boszorkány. Ámde törvény nincs, melly azt mondaná, hogy pénze után zsidó nem birhat ingatlan jószágot; törvény nincs, melly azt mondotta volna: van boszorkány, ’s a’ boszorkányt még is égettük 674 esztendeig, ingatlan jószágot pedig — mint sokan hiszik — nem csak a’ zsidó, de még keresztény magyar sem birhat, hacsak az, kitől nevét öröklé, nemes nem volt. Mi ezenfelül igenigen sok törvényt tudnánk mutatni, meg meg annyi bizonyságokat, hogy nem csak nemesek, de nemetlenek is bírhattak ’s bírtak is ingatlan vagyont egészen a’ XVIII. század második feléig. Ha tud az ur latinul (mert latinul kell ám érteni, a’ ki Magyarhonban tudni akarja, mit mond a’ törvény 1836 előtt) tessék megolvasni az arany bulla 26-ik czikkelyét; Werbőczy III- dik része 26-ik czíme 4-dik §-át, 19. ez. 3. §.; az 1458: 2-ik ez. 2-dik §-át; 1474: 1 ez. 1. §át; 1523:19.; 1537: 3; 1556: 21 és 26; különösen Mátyás kir. Vl-dik k. 14. ez. 5-dik §-át, melly azt mondja, hogy bizonyos eskütételből a’ nemetlenek, bálba birtokosok is, kitiltvák. És most jő még a’ legkülönösebb. Az 1715: 23. t. ez. azt mondja: külföldiek, hacsak nem honositvák, ne bírhassanak a’ honban jószágot, ha pedig mégis szereznének, azt tőlök minden, a’ ki magyar (quiscunque ex natione ungarica), magához válthassa. Tehát nemcsak nincs törvény, melly megengedné , hogy a’ nemedlen magyart csak azért, mivel nemedlen, a’ nemes csak azért, mivel nemes (mert az ősiségi jog egészen más , igaz keresetéből kizavarhassa , sőt világos törvény van , melly illy kedvezést külföldiek ellen nyújt minden magyarnak különbség nélkül. És ez a’ legutolsó törvény , mellyet e’ tárgyban mutathatunk, „így hát vehetek?“ kérdő vendégünk.— Az még nem bizonyos , volt a’ felelet. Lássa az ur, 1769-ben, felsőbb parancs következtében, a’ királyi curia egy munkát dolgozott ki, mit maiglan is „terv“-nek „Panum tabulari“-nak ismerünk. Hogy az 1760—70. korszak a’ legnépszerűbb szak volna nemzetünk szellemének évkönyveiben, nem állíthatjuk. Ezen időszak az, uram, mellyben avvagy csak az urbáriumot is hatalom-szóval kellett behozni. Illy szellemű korban készült az említett „terv“, mellynek 193-dik lapján olvassuk, hogy ámbár a’ fent idézett 1715: 23 ez. világosan csak külföldiek ellen szól, mégis a’ magyarhoni nemetlen polgárt is kiszoríthatni a’ nemesi birtokból, mert Verbőczy III-dik része 29, 30-dik czímében megvan,hogy a’ nemetlenek nemesi jószágot nem bírhatnak. Mi tudunk latinul, eleget elkinoztak vele; szegény Verbőczyt sok vétek nyomja; de ez, uram, valóban nem az ő bűne. — Egy szó sincs ott arról, mit a’ Planum beszél. Az ott van, hogy a’ földesúri föld a’ földesúré, ’s nem a’ jobbágyé; ’s nem is nagy philosophia kell kitalálni, hogy a’ mi másé, az nem a’ miénk; de hogy midőn valaki nem jobbágy lenni, hanem szabad földet venni akar, azt ne tehesse, erről Verbőczyben egy szó sincs. ’S hát az mi a’ „tervben“ van, erősebb törvény, mint a’ törvények ? — Hiszen a’ mi terv, az még nem törvény“, mondá vendégünk. — ’S mi a’ jámbornak nem tudánk felelni. Tudjuk ugyan,hogy a curialis planumban sok dolgok vannak, mellyek praejudicium erejével bírtak , például, hogy zálogot nem lehet kiváltani egyszerű zálogos pörrel, ha csak meg nem mutattatik , miképen a’ jószág zálogos czimen ment kézről kézre, és nem máskép, de azért nincs biró az országban, ki márig ezen praejudicium szerint ítélne; tudjuk azt is , miképen a’ nemetlenek birdatlansága (incapacitas possessorii) az ősisséggel legkisebb kapcsolatban sincs; mert valamint a’ királyi fiscusnak mindegy, akárki kezén kóborol az adományos birtok, valameddig az adományos család ki nem hal, csak ekkor ismét visszakaphassa, úgy az ősi jogának is mindegy akárkinek kezén van ősi jószága, csakhogy ellene ősiség jogát követelhesse; de hogy Pál valakit birtokából kivethessen, 17