Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-13 / 13. szám

SZOMBAT 13. TKF.TO 13. 1841 Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden­ cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy halálesetért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Választások Halá­lozások, Vezérczikk (örökváltság). Magyar tu­dós társaság. Nemzeti színház. Fővárosi újdonsá­gok Megyei napló: Veszprém (uj­o­n ez ál­l­i­tá­s, népnevelés). Székesfejérvár, Pozsony, Esz­tergom ( u­j­o­n­­c z á­ll­­­t­ás­o­k). Vidéki levéltárcza: Komárom , Miskolcz , Beszterczebánya, Kassa. — Külföldi napló: Ausztria. Franczhou: (l’áris erő­sítése elfogadva). Angolhon: (p­a­r­l­­­a­m­e­n­t­i viták,Leeds- gyűlés). Lengyelhon. Schweiz. Xéviethon­. Dánia, Egyiptus. Feuilleton: B­ez­ere­ll­y István: úrbéri örökváltságrél. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezések.) Ö cs. ’s apost. kir. felsége Ragályi Tamás alnádort a’ hétszem. tábla ülnökévé. — Bene Ferencz kir. tanácsost a’ pesti kir. tud. egyetemnél az orvosi tanul­mányok igazgatójává s az orvosi kar el­nökévé kinevezni. — Péchy Ferenczet pedig Baranya megyében fekvő Köblény adomány­jószággal megajándékozni kegyelmesen mél­­toztatott. A’ m­a. m­. kir. udv. kamara a’ velkai meg­ürült kereskedési vám- és ham­inczadbeszedei hivatalra Buttulo János, Troppau­ Ratibor kül­városi cs. kir. segédvámbeszedet alkalmaz,á. továbbá a’ keblebeli központi könyvvivőségnél Plachy Jakab halála következtében ürességbe jött számvevő-tiszt helyére Koller Antal ed­digi ingrossistát nevező, az igy megürült ingrossistai hivatalra Lászy Pál eddigi já­­rulnokot, ennek helyére pedig Lang Ignácz fizetésiben gyakornokot a’ felemlített könyv­vivőségnél alkalmazó. Raskovics János, a’ marmarosi kamarai igazgatóság toll­vivője, Kassára hasonló minőségben tétetett át. Választások. Az eperjesi kereske­dő-testület Pap Sámuelt és Steinhübel Ká­rolyt választó váltótörvényszéki ülnökökké. A’ törvényszéki ülések félhó 28-kán nyíltak meg. A" debreczeni kereskedésék: választása Vass Benjamin táblai ügyvédre , ki egyszer­smind az ottani kereskedő Radl- társaságnak tagja, és Radl Józsefre esett. — A’ váltó törvényszék télutó 4-kén nyittatott meg. (Halálozások.­ Pesten télutó 6-kán meghalt Verebi Végh­ Antal kir. tanácsos­­s a­ hétszemélyes főtörvényszék közbirája, élete 77-dik évében. — Télutó 5-kén pedig Pozsonyban Csepcsányi Gábor, academiai ok­tató , élete 65-dik, hivataloskodása 42-dik évében. A­­mathesist Pozsonyban 28 évig tanitá. Alsó-Nemeslaki Radványi Miklós több megyék táblabirája télutó 6-kán tüdősorva­­dásban Temesvárott élte 64-dik évében meg­­halálozott. Ve­xérczil­ll. (Örökváltság.) Lapjaink mai számának értekező részében Bezerédy István levelét közöljük, az örökváltságról, így hiszszü­k, elég e’ nevet említenünk, hogy olvasóinknál minden kitel­hető figyelmet ébreszszü­nk a’ kedélyes szer­zőnek tisztán gyakorlati alapokra épült érte­kezése iránt. Mi már legelső számunkban ki­mondottuk, hogy a’ javítva haladás ösvényén a’ teendők sorában mindenek előttinek e’ szót tartjuk: „szabad föld", ’s elannyira meg vagyunk győződve, miképen e’ nélkül leg­buzgóbb törekvéseink sem hoznak kellő ered­ményt, sőt néha tán számolásunkban egészen is megcsalatkozunk, hogy a’ Cato-féle „cae­­terum­ censeo“­kint, minden felszólamlást köz­helyen, minden beszélgetést magánykörben ezzel szeretnénk végezni: „egyébiránt a’ földet szabadítsuk fel, ’s hozzunk szabad­ságot és biztosságot a’ javak világába.“ — Ez állapot hasznáról közgazdasági, közpénz­ügyi ’s népvagyonossági tekintetben a’ költő­vel szólva: „még Marczi kanász is, a’ ki nagy Á-t se’ tanult soha“ — meg van már ma győződve, azt tehát Bezerédynk nagy fontosságú levele is már ismert dolognak te­vén föl, leginkább annak megmutatása körül forog, hogy a’ földesuraknak saját magányér­­dekök hozza magával, minél gyorsabban létesí­teni úrbéri örökváltság-kötéseket. Az e’tárgy­ban mondottakhoz kívánunk egykét szót adni. Minden kornak megvan saját eszméje , melly egy világrésznek életszükségeiből önkint fej­lődvén ki, olly világerővel hat, hogy nincs nemzet, melly attól magát elkülönözni képes legyen. Nézzük a’ sajátlagos elemeket, mik a’ magyart, itt az európai polgárisodás ha­tárvonalán a’ nyugoti eszméktől mintegy el­szigetelni látszottak , és gondoljuk meg , mi verhet mélyebb gyökeret egy nemzet szivé­ben, mint az ősök őséről öröklött istenek; gondoljuk meg az elfoglalt ország felosztá­sában személyesített nemzetcsaládi viszonyo­kat s az ázsiai jellemmel rokon ázsiai népszo­kásokat , és emlékezzünk, mindezeknek da­czára és a' nemzetnek ezekhez i hő ragasz­kodása daczára, raikint kellett engednünk a' kereszténységnek, a' frank capitularék esz­méinek, az alkotmányunkkal olly merőben el­lenkező feudalismusnak, a' boldogtalan ősi­­ségnek, a' reformatiónak, az állandó hadse­reg-tartásnak , a' földhözragadt szolgaság s földesúri kényhatalpia eltörlésének és a' többi; — s miután mindezt végig gon­doltuk , és meggondoltuk, mikint e’ szavak: „személyszabadság, földszabadság, korunk hatalmas világeszméje, és megemlékeztünk, mikint a' földnek felszabadítása szabad egye­zés utján a' világon sehol egészen végbe nem ment, a’ kényszerítő törvényt sehol a' vilá­gon ki nem kerülte: szívre kezünket, uraim! hiszszü­k e, hogy mi kikerülhetjük? Senki se altassa magát a gondolattal, hogy a tu­lajdon sér illetlenségének elve a' kény­szeri­­tett váltságtól meg fog óvhatni. A’ rabszol­gaság ’s földhözragadtság eltörlésének is a’ tulajdon sérthetlenségét vetették mindig elle­ne ; de ember keblében sokkal elevenebb a'­­ jog érzete, sokkal tisztábban ki van fejtve tudomány- és törvényhozásban a’ lényeges kü­lönbség , melly az örökké szent és sérthet­­len ,,m­a­g­á­n­y­j­o­g­i“ tulajdont ’s a’ pusztán tényleges (positiv­ törvényen épülő ’s azért minduntalan tényleges törvény által rendezett „nyíl­v­án j­o­g­i“ tulajdontól éles vonalban különválasztja, mintsem hogy amannak ér­ve alatt, ennek körébeni olly intézkedéseket, minőket épen a" jog, az örök igazság ’s ezek­kel „in ultima instantia“ mindig egyező köz­érdek parancsolnak, visszataszitni lehetne. Kivált pedig honunkban csudásan hangzik ez ellenvetés, miután törvénykönyvünknek mindenik lapja Sz. Istvántól 1840-ig, még azon törvények is , miket a’ Dózsa pórha­da miatt boszúra gyuladt törvényhozók ír­tak , ’s lázadókat és nem-lázadókat 's mara­dékaik maradékait örök szolgaságra kárhoz­tatták, — még ezek is egyhangilag kiáltják, hogy a’ jobbágyföld tisztán a’ földesúr kor­látlanul szabad rendelkezésétől soha sem füg­gött, ’s ur és jobbágy között mindig tényle­ges törvény határozott. Épen honunkban csu­dásan hangzik ez ellenvetés, hol­­valljuk meg őszintén­ jóformán már ma sem tudnók megmondani, kié tulajdonkép a’ jobbágyföld? földesúré, vagy közadó fundusáé, vagy pe­dig a’ jobbágyé? — Ha tehát elvégre is ki nem kerülhetjük a’ kényszerítő váltság­­törvényt, mit lehet időközről jósolni? Ca­ll­o­v a mester egy igen szép szobrát (Vene­re vincitrice) mindig csak egy pislogó v­é­­csecske homályvilágánál szokta látogatóinak mutatni. Szabad legyen nekünk is csak illy pislogó vaécsvilágnál mutatni vázlatunkat. Le­het , hogy azon érdek, mellyről írva van, miképen sem okin nem akar, sem felejteni nem tud, a­ világerővel ható ,,s­z­a­b­a­d föld“ kiáltásra még évekig palástoló féllépéskék­­kel fóg felelni) lehet, még nem egészen éltük le az időt, mellynek kénytelenség elleni harczát Nagy Pál ama’ gyermekek­hez hasonlitgatá, kik a’ felbőszült tenger árjait egy ír papirossal megakasztani, a’ vá­rost borító lángokat egy gyűszű­nyi vízzel­­ kioltani , a’ hatalmasok várait porba rázó és földingást egy földbe vert szöggel megállí­tani, a tölgyeket döntő orkánt hálóval fel­fogni akarják; ám legyen igy, mi lesz kö­­­­vetkezése? minden országyűlésen egy egy úr­béri törvényczikkpótlék, s minden pótlék­­törvényben egy egy kis „concessio,a ma csir­ke-, tojás-, báránydézm­a, ugarkilenczed, holnap más valami, mivel a jobbágyon gyö­keresen segítve nincs, a’ földesurnak pedig tetemes anyagi kárt tettünk; s végtére még­is csak elkövetkezik az örökváltság szent­­ségtelen kénytelensége; de mikorra reá ke­rül a’ sor, az aprólékos concessiócskák már úgy megnyirbálták a dolgot, hogy alig lesz még mit megváltani. Avvagy tegyük fel, hogy a’ váltság-kényszeritő törvény hamarabb el­következik, úgy hogy még legyen mit meg­váltani: mi lesz a következés? valamint min­denütt széles e' világon, úgy minálunk is részletben taglalva fog számolgatni a' tör­vényhozó. Ha ollyanra talál, melly még netalán a’ személyes szolgaság rommaradványa, azt alkalmasint váltság nélkül el fogja törölni, a többi adózások közt különbséget teend, a­­mint köz- vagy magányjogi természetűek ; amazok közt lehet olly közadózási eredetű , melly­nek czélja már vagy megszűnt, vagy ugyan­azon személyek által más alakban még egy­szer viseltetik; ezeket is, meglehet, el fogja törölni, ’s ha el nem törli, legalább mér­séklettel)!) kamatlábat vészén föl; vagy a’ tehernek egy részét leveszi a' jobbágy vil­láiról ’s a' status tömegére rója; vagy leg­alább például a' dézi­ánál (ha, mint köz­adó­ eredetűt, el nem törölné­ e’ szavakat: „kinek az Isten tizet adott, tizediket az Is­tennek vagyis a’ papnak adja,­ taglalni fogja, s talán úgy találandja, hogy a' földbe ve­tett mag, minthogy már midőn tavai meg­termett , meg is tizedelteték, és a’ munka, mellyet a’ földbe fektettünk, a' számolásból ki is maradhat, mert az Isten csak azt adta

Next