Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-02-13 / 13. szám
SZOMBAT 13. TKF.TO 13. 1841 Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy halálesetért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Választások Halálozások, Vezérczikk (örökváltság). Magyar tudós társaság. Nemzeti színház. Fővárosi újdonságok Megyei napló: Veszprém (ujon ez állitás, népnevelés). Székesfejérvár, Pozsony, Esztergom ( ujonc z álltások). Vidéki levéltárcza: Komárom , Miskolcz , Beszterczebánya, Kassa. — Külföldi napló: Ausztria. Franczhou: (l’áris erősítése elfogadva). Angolhon: (parlamenti viták,Leeds- gyűlés). Lengyelhon. Schweiz. Xéviethon. Dánia, Egyiptus. Feuilleton: Bezerelly István: úrbéri örökváltságrél. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezések.) Ö cs. ’s apost. kir. felsége Ragályi Tamás alnádort a’ hétszem. tábla ülnökévé. — Bene Ferencz kir. tanácsost a’ pesti kir. tud. egyetemnél az orvosi tanulmányok igazgatójává s az orvosi kar elnökévé kinevezni. — Péchy Ferenczet pedig Baranya megyében fekvő Köblény adományjószággal megajándékozni kegyelmesen méltoztatott. A’ ma. m. kir. udv. kamara a’ velkai megürült kereskedési vám- és haminczadbeszedei hivatalra Buttulo János, Troppau Ratibor külvárosi cs. kir. segédvámbeszedet alkalmaz,á. továbbá a’ keblebeli központi könyvvivőségnél Plachy Jakab halála következtében ürességbe jött számvevő-tiszt helyére Koller Antal eddigi ingrossistát nevező, az igy megürült ingrossistai hivatalra Lászy Pál eddigi járulnokot, ennek helyére pedig Lang Ignácz fizetésiben gyakornokot a’ felemlített könyvvivőségnél alkalmazó. Raskovics János, a’ marmarosi kamarai igazgatóság tollvivője, Kassára hasonló minőségben tétetett át. Választások. Az eperjesi kereskedő-testület Pap Sámuelt és Steinhübel Károlyt választó váltótörvényszéki ülnökökké. A’ törvényszéki ülések félhó 28-kán nyíltak meg. A" debreczeni kereskedésék: választása Vass Benjamin táblai ügyvédre , ki egyszersmind az ottani kereskedő Radl- társaságnak tagja, és Radl Józsefre esett. — A’ váltó törvényszék télutó 4-kén nyittatott meg. (Halálozások. Pesten télutó 6-kán meghalt Verebi Végh Antal kir. tanácsoss a hétszemélyes főtörvényszék közbirája, élete 77-dik évében. — Télutó 5-kén pedig Pozsonyban Csepcsányi Gábor, academiai oktató , élete 65-dik, hivataloskodása 42-dik évében. Amathesist Pozsonyban 28 évig tanitá. Alsó-Nemeslaki Radványi Miklós több megyék táblabirája télutó 6-kán tüdősorvadásban Temesvárott élte 64-dik évében meghalálozott. Vexérczilll. (Örökváltság.) Lapjaink mai számának értekező részében Bezerédy István levelét közöljük, az örökváltságról, így hiszszük, elég e’ nevet említenünk, hogy olvasóinknál minden kitelhető figyelmet ébreszszünk a’ kedélyes szerzőnek tisztán gyakorlati alapokra épült értekezése iránt. Mi már legelső számunkban kimondottuk, hogy a’ javítva haladás ösvényén a’ teendők sorában mindenek előttinek e’ szót tartjuk: „szabad föld", ’s elannyira meg vagyunk győződve, miképen e’ nélkül legbuzgóbb törekvéseink sem hoznak kellő eredményt, sőt néha tán számolásunkban egészen is megcsalatkozunk, hogy a’ Cato-féle „caeterum censeo“kint, minden felszólamlást közhelyen, minden beszélgetést magánykörben ezzel szeretnénk végezni: „egyébiránt a’ földet szabadítsuk fel, ’s hozzunk szabadságot és biztosságot a’ javak világába.“ — Ez állapot hasznáról közgazdasági, közpénzügyi ’s népvagyonossági tekintetben a’ költővel szólva: „még Marczi kanász is, a’ ki nagy Á-t se’ tanult soha“ — meg van már ma győződve, azt tehát Bezerédynk nagy fontosságú levele is már ismert dolognak tevén föl, leginkább annak megmutatása körül forog, hogy a’ földesuraknak saját magányérdekök hozza magával, minél gyorsabban létesíteni úrbéri örökváltság-kötéseket. Az e’tárgyban mondottakhoz kívánunk egykét szót adni. Minden kornak megvan saját eszméje , melly egy világrésznek életszükségeiből önkint fejlődvén ki, olly világerővel hat, hogy nincs nemzet, melly attól magát elkülönözni képes legyen. Nézzük a’ sajátlagos elemeket, mik a’ magyart, itt az európai polgárisodás határvonalán a’ nyugoti eszméktől mintegy elszigetelni látszottak , és gondoljuk meg , mi verhet mélyebb gyökeret egy nemzet szivében, mint az ősök őséről öröklött istenek; gondoljuk meg az elfoglalt ország felosztásában személyesített nemzetcsaládi viszonyokat s az ázsiai jellemmel rokon ázsiai népszokásokat , és emlékezzünk, mindezeknek daczára és a' nemzetnek ezekhez i hő ragaszkodása daczára, raikint kellett engednünk a' kereszténységnek, a' frank capitularék eszméinek, az alkotmányunkkal olly merőben ellenkező feudalismusnak, a' boldogtalan ősiségnek, a' reformatiónak, az állandó hadsereg-tartásnak , a' földhözragadt szolgaság s földesúri kényhatalpia eltörlésének és a' többi; — s miután mindezt végig gondoltuk , és meggondoltuk, mikint e’ szavak: „személyszabadság, földszabadság, korunk hatalmas világeszméje, és megemlékeztünk, mikint a' földnek felszabadítása szabad egyezés utján a' világon sehol egészen végbe nem ment, a’ kényszerítő törvényt sehol a' világon ki nem kerülte: szívre kezünket, uraim! hiszszük e, hogy mi kikerülhetjük? Senki se altassa magát a gondolattal, hogy a tulajdon sér illetlenségének elve a' kényszeritett váltságtól meg fog óvhatni. A’ rabszolgaság ’s földhözragadtság eltörlésének is a’ tulajdon sérthetlenségét vetették mindig ellene ; de ember keblében sokkal elevenebb a' jog érzete, sokkal tisztábban ki van fejtve tudomány- és törvényhozásban a’ lényeges különbség , melly az örökké szent és sérthetlen ,,magányjogi“ tulajdont ’s a’ pusztán tényleges (positiv törvényen épülő ’s azért minduntalan tényleges törvény által rendezett „nyílván jogi“ tulajdontól éles vonalban különválasztja, mintsem hogy amannak érve alatt, ennek körébeni olly intézkedéseket, minőket épen a" jog, az örök igazság ’s ezekkel „in ultima instantia“ mindig egyező közérdek parancsolnak, visszataszitni lehetne. Kivált pedig honunkban csudásan hangzik ez ellenvetés, miután törvénykönyvünknek mindenik lapja Sz. Istvántól 1840-ig, még azon törvények is , miket a’ Dózsa pórhada miatt boszúra gyuladt törvényhozók írtak , ’s lázadókat és nem-lázadókat 's maradékaik maradékait örök szolgaságra kárhoztatták, — még ezek is egyhangilag kiáltják, hogy a’ jobbágyföld tisztán a’ földesúr korlátlanul szabad rendelkezésétől soha sem függött, ’s ur és jobbágy között mindig tényleges törvény határozott. Épen honunkban csudásan hangzik ez ellenvetés, holvalljuk meg őszintén jóformán már ma sem tudnók megmondani, kié tulajdonkép a’ jobbágyföld? földesúré, vagy közadó fundusáé, vagy pedig a’ jobbágyé? — Ha tehát elvégre is ki nem kerülhetjük a’ kényszerítő váltságtörvényt, mit lehet időközről jósolni? Callov a mester egy igen szép szobrát (Venere vincitrice) mindig csak egy pislogó vécsecske homályvilágánál szokta látogatóinak mutatni. Szabad legyen nekünk is csak illy pislogó vaécsvilágnál mutatni vázlatunkat. Lehet , hogy azon érdek, mellyről írva van, miképen sem okin nem akar, sem felejteni nem tud, a világerővel ható ,,szabad föld“ kiáltásra még évekig palástoló féllépéskékkel fóg felelni) lehet, még nem egészen éltük le az időt, mellynek kénytelenség elleni harczát Nagy Pál ama’ gyermekekhez hasonlitgatá, kik a’ felbőszült tenger árjait egy ír papirossal megakasztani, a’ várost borító lángokat egy gyűszűnyi vízzel kioltani , a’ hatalmasok várait porba rázó és földingást egy földbe vert szöggel megállítani, a tölgyeket döntő orkánt hálóval felfogni akarják; ám legyen igy, mi lesz következése? minden országyűlésen egy egy úrbéri törvényczikkpótlék, s minden pótléktörvényben egy egy kis „concessio,a ma csirke-, tojás-, báránydézma, ugarkilenczed, holnap más valami, mivel a jobbágyon gyökeresen segítve nincs, a’ földesurnak pedig tetemes anyagi kárt tettünk; s végtére mégis csak elkövetkezik az örökváltság szentségtelen kénytelensége; de mikorra reá kerül a’ sor, az aprólékos concessiócskák már úgy megnyirbálták a dolgot, hogy alig lesz még mit megváltani. Avvagy tegyük fel, hogy a’ váltság-kényszeritő törvény hamarabb elkövetkezik, úgy hogy még legyen mit megváltani: mi lesz a következés? valamint mindenütt széles e' világon, úgy minálunk is részletben taglalva fog számolgatni a' törvényhozó. Ha ollyanra talál, melly még netalán a’ személyes szolgaság rommaradványa, azt alkalmasint váltság nélkül el fogja törölni, a többi adózások közt különbséget teend, amint köz- vagy magányjogi természetűek ; amazok közt lehet olly közadózási eredetű , mellynek czélja már vagy megszűnt, vagy ugyanazon személyek által más alakban még egyszer viseltetik; ezeket is, meglehet, el fogja törölni, ’s ha el nem törli, legalább mérséklettel)!) kamatlábat vészén föl; vagy a’ tehernek egy részét leveszi a' jobbágy villáiról ’s a' status tömegére rója; vagy legalább például a' déziánál (ha, mint közadó eredetűt, el nem törölné e’ szavakat: „kinek az Isten tizet adott, tizediket az Istennek vagyis a’ papnak adja, taglalni fogja, s talán úgy találandja, hogy a' földbe vetett mag, minthogy már midőn tavai megtermett , meg is tizedelteték, és a’ munka, mellyet a’ földbe fektettünk, a' számolásból ki is maradhat, mert az Isten csak azt adta