Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-05 / 36. szám

SZERDA 36. TAVASZUTÓ 5.1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban f1 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Műipar, szerkesztői észrevételekkel.) Figyelmeztetés az ujonan alapított angol-magyar intézetre. Egyesüle­tek és még valami. (Kliegelt illető). Hangász-egye­­sület. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Reclam­atiok a’ honoratiorok iránti pesti végzésre (kormányszé­kek, seborvosok, és iskolamesterek részéről.) Pest megyei tisztválasztás. Temesi törvényszék ítélete 1647. nyomán. Külföldi napló. Éjszakam­erika. An­golhon. Franczhon. Oláhország. Havasalföld. Bol­gárország. Egyveleg. Értekező. Általános né­zetek Zala megyének a’ vegy. házasságokban­ fel­­irási ügyében, gr. Zay Károly­tól. Néhány voná­­sok a’ szabad Jászkún kerületekből világos, és ár­nyék oldalban, Bajkay Endrétől. Töredékes észre­vételek a’ m. t. társaságról. (Harmadik közlés.) Hir­detések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. fel­sége gróf Batthyány Károly helytartósági tisz­teletbeli fogalmazót a’ m. kir. udv. cancellaria tisztib. fogalmazójává méltóztatott kegy. ki­nevezni. (Fisk.) A’ nm. m. kir. udv. kamara Mihálovics An­talt számvevőségi tanácsnokságra, — Gervay Károlyt mármarosi kam. igazgatósági jegy­­zőségre, — Trux Miklóst vissói erdőmester- és számtartói hivatalra, — Grosschmid Antalt kobolopajanai ideiglenes szer- és munka-fel­ügyelőségre, — a’ szomolnoki kir. főfelügye­lő-hivatalnál pedig Farkas Pálnak első és Nikolássy Károlynak második írnokká lett ki­­neveztetése által megürült harmadik irnok­­ságra Holennia Jánost, a’ negyedikre Árvay Ferenczet alkalmazó. CH-k.) VezérCZikk. (Műipar.) Ipar és csak ipar! Igen szép e’ szó, ha már csak gram­maticai jelentését vesszük is, mert a’ haladás legtágasban vett eszméjét egészen kifejezi, valóban, csak úgy és akkor haladunk, ha iparkodunk, ’s midőn iparkodunk, akkor a’ tespedés eszünkbe sem jut, mert a’tespedő, a’ maradozó nem iparkodik. Az ipar szóban erő és mozgás eszméje rejtezik, ’s abban, ki tespedni akar, ki maradni szeret, erőt, moz­gást hiában keresnénk. Azért mi, midőn ipar­ról van szó, titkos és szent érzéssel öleljük a’ tárgyat, mellyre az ipar fordíttatik — föl­téve mindig , hogy a’ czél, melly felé iparko­dunk, szent; föltéve, hogy a’ mód, mellyel a’ czél felé iparkodunk, szent; mert nem tar­tozunk azok közé, kik a’ czél által szente­­sítetteknek hiszik a’ különben alacsony mó­dokat is.­­ Az ipar azonban, szoros­ érte­lemben véve is, igen szép szó, mert a’ nem­zeti munkásságnak, haladásnak, boldogság­nak eszméjét fejezi ki; ’s nem csupán anyagi, de szellemi tekintetben is; e’ két tekintet egyébiránt, véleményünk szerint, olly szo­ros kapcsolatban áll egymással, hogy a’ kettő közt elkülönítő vonalt húzni, lehetetlen. De mi most anyagi érdekeinket illető iparunkról, sőt itt is különösen a’ műiparról akarunk szó­lani. — Jeremiádokat hosszú szunnyadá­sunkról írni, szinte nem czélunk; ki tudni akarja, mennyire volt honunk, kivált műipar tekintetében hátra, nem mondjuk a’ többi, de csak a’ szomszéd nyugoti tartományok mögött is, az olvassa Horváth Mihály, ,Ipar és kereskedés története Magyaror­szágban” czimű jeles munkáját, ’s látni fogja , hogy műiparunk nem volt, mert tespedénk, ’s látni fogja azt is, miért tespe­­dénk ? Most azonban kezd emelkedni műipar­unk, ’s Pest ma­ holnap némelly műipari tárgyak készítésében annyira haladhatand, hogy szükségeink nagy részét alig leszünk kénytelenek a’ nyugatibb tartományoktól drá­ga pénzen vásárolni; de csak úgy, ha min­­t­agunk ápolandjuk azt, ha t. i. nem hagyván elkapatni magunkat azon megrögzött előíté­lettől , hogy mi külföldi, angol vagy franczia, csak azért is, mivel külföldi, szebb ’s annál­­ fogva divatosabb, sőt mivel igen természe­tesen ’s közönségesen drágább is, tehát jobb, nem nézünk orrfintorgatva a’ hazaira, ’s nem átalljuk azt franczia vagy angol ízléssel bu­­torzandó szobáinkba odaállítani — mert ol­csóbb ! A’ napokban néhány barátinkkal a’ váczi­­utczában járván, szőnyegeket látánk függeni az ottani boltok egyikében ; bemenőnk, meg­­nézök a’ raktárt, ’s ott a’ legszebb, legújabb divat szerinti szőnyegeket, ágytakarókat ’s bútorzási kelméket leltük; és valódi örömére vált házafiai keblünknek, a’ raktárostól érte­ni, hogy azok honi ’s különösen pesti készít­mények. Minél tóvá’ ’­ nézdettük e’ szép kel­méket , annál inkát meggyőződünk a’ felől, hogy műipari tekintetben csakugyan haladunk, ’s meg arról is, hogy hazánk nemcsak ter­mesztő, de egy részben műiparos országgá is válhat! Itt alig lehetne szó arról, hogy ,m­i k­i­n­t?, mert hiszen a’ felelet igen kö­zel fekszik, csak gyámolítsuk azt. Törvé­nyeink már vannak, mellyek a’ vállalkozókat védik, ’s mint erősen hisszük, megyei ható­ságaink versenyezni fognak, a’ műipari vál­lalkozók érdekeit azok szellemében pártfo­golni ; a’ városiakról sem akarunk kételkedni, bár néhány közelebb fekvő eset, megszomo­rítólag ingadoztatott ebbeli hitünkben........... Egyébiránt, e’ törvények elegendők a’ vál­lalkozók jogbeli viszonyainak biztosítására, pártfogatására; de a’ gyár- vagy kézműké­­szitmények gyámolitása­ és felvirágoztatására a’ törvény még koránsem elegendő­ arra még más is kell. Tudjuk mikép egy minister egy­kor azt kérdvén a’ kereskedőktől: mit tehet­ne javukra? válaszúl kapta: „Hagyjon ma­gunkra.“ E’ feleletben igen sok fekszik, ’s pedig a’ műiparra nézve is, mert hiszen ez a’ kereskedés egy elszakaszthatlan ága, melly elválasztva a’ gyökerein tenyésző, viruló tör­zsöktől, kiszárad! A’ műiparnak leghatható­­sabb emeltyűje kétségen kívül a’ belfogyasz­­tás; ’s igy műiparunk csak úgy virágozhatik fel, ha min magunk, levetkezve a’tespedési kor azon általános előitéletét, hogy a’ honi nem olly szép, nem olly jó, mint a’ külföldi, részünkről, legalább hasonminőségű áruk közt, inkább a’ belföldit veszszük és használjuk. A’ divat nagy ellensége a’ magyar műiparnak; találkoznék csak egy pár lelkes nő, néhány lelkes férfiú — az úgynevezett „a­r s­z­­­á­n­o­k“­­ból — ki a’ jól ’s ízléssel készült hazai kel­mét használni kész volna, majd meglátnék, nem akadna e köztünk is, ki azt utánozná?! Higyétek, többet érne az illy divat bármi kedvező ki- ’s beviteli törvényeknél, ’s majd akadnának vállalkozók, kik gyártanának, kik kézműi készítményekkel gazdagítanák az or­szágot. De mig ezen szavakkal: „magyar jó készitmény“, azon eszme van társítva: „nem jó, nem szép, nem divatszerű“, ’s mig árusaink egész serege még a’ belföldi kel­mére is német, angol vagy franczia nevet kénytelen tukmálni, csak hogy áram­, mellyek ha belföldiek, csak azért sem kelnek, tovább adhasson: addig ne reméljük , hogy műipar­unk vagy kereskedésünk tetemesen emelked­­hessék! Főbb, birtokosabb nemeseinktől függ itt is legtöbb! Igen, tőlök, kikhez a’ közép ’s alsóbb osztályúak is olly fölötte szeretik magokat viseletben, bútorzatban ’stb. alkal­mazni; kezdjék meg ők, ’s mi felelni merünk, hogy annak műiparunkra nézve a’ legohajt­­hatóbb foganata leend. Heverjenek például szobáikban a’ „Hamm H. és Neswerba W.“urak pesti gyárából kikerült igen díszes, ízletes ’s aránylag igen olcsó szőnyegek; függjenek azoknál készült csinos kárpitok ablakaik ’s ajtaik felett; legyenek azok kel­méivel bevonva pamlagaik ’s kérelmes kar­székeik, találandunk nem sokára utánzókat, ’s ösztönül szolgáland hazafiúi tettek mások­nak a’ belföldi kelmék vásárlására, ’s igy azok gyarapodására! — Hiába, uraim, egy kis hazafiúság nélkül a’ műiparban sem me­gyünk sokra! az angolok ’s francziák sem ju­tottak volna e’ tekintetben oda, hol ma van­nak, ha olly kevéssé lettek volna hazafiailag büszkék II. Károly és XIV. Lajos alatt, mint mi elhirült „büszke“ epithetonunk mellett még ma is vagyunk! Éjszakamerika még mint gyarmat a’ szabadulási küzdés előtt biz­tosul küldé Angliába az öreg Franklint. Több óráig tartó vallatást kellett az alsóház korlátai előtt kiállania. Végül azt kérdezék tőle: van e valami különbség az amerikaiak lelkületében, a’ minő volt ezelőtt ’s a’ minő most? És a’ tisztes öreg, kiről a’ sirvers mondja, hogy „az eget villámától, a’ zsarno­kot sceptrumától fosztá meg 44 — válaszolt: „Igen, uraim, ezelőtt dicsőségünknek tar­tottuk, műipari szükségeinket angol készít­ményekkel fedezni; most dicsőségünknek tart­juk, rongyosan járni, mig uj ruhára valót ma­gunk készítünk.“ — És mintegy lábdobban­­tásra támadtak elő a’ gyárvárosok, mi bámul­juk a’ csudát, de nincs erőnk utánozni a’ ha­zafizettet, melly azt létre hozá. — Haraszty Samu. Ez mind helyes és szép ; de statusgazdálko­­dási elveinkhez híven, egy-két szót kell hozzá ragasztanunk. Éghajlat, népesség, geographiai helyzet ’s néphajlamok , törvények és história ’s ezek hasonló körülmények szabják meg az irányt egy egész nemzet munkásságában. És e’ typus csaknem maradandó ezredeken át. Nézzük az egyszerűn gyönyörű képeket a’ patriarchate ős­korából a’szent írásban, mellyet a’puritanus „jó könyvinek nevez, és olvassuk meg a’ke­leten utazók jelentéseit, és mintegy panorámá­ban látjuk, a’ mit Jákob koráról olvasónk. Mint megannyi ismerő­s tűnik föl elő­ttünk minden alak, hogy csaknem kalapot emelnénk köszöntésére , mint amaz elménez német, ki egy könyv olva­sásánál mindenütt kölcsönzött eszmékre talált. A’ ki tehát e’ körülményekkel daczolva, erynek erejével műiparossá akarna bármelly nemzetet átalakítani, nagyon megcsalatkoznék számveté­sében. A’ gravitatio törvénye uralkodik nemze­tek munkásságában úgy, valamint a’ természet­ben. Egy bizonyos inertia semmivé teszen min­den gyámkodási törekvést, melly a’ természetes iránynyal meg nem egyezik. Ezen inertiával még a’ fanatismus is hiában küzd. Csak olly műipar ígérhet magának tartós életet, melly a’nemzet lelki testi tehetségének szabad mozgásából ön­­ként kifejlett. Mit a’ körülményeket figyelemre

Next