Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-24 / 33. szám
ezzel kijelentette, hogy a’ megürült hivatalra a’ proponáltak közül mindeniket érdemesnek tartja. Egyébiránt a’ levél a’ kérdéses egyedet különösen nem illető dolgokról is szól; de, fájdalom ! egészen adni nincs hatalmunkban; mert gyanusitgatást foglalván magában , ha nem épül teljes bizonyosságú adatokon, személyt sértene méltatlanul, mit tennünk nem szabad; ha pedig tényleges adatokon alapszik, úgy azt gondoljuk, azokat puszta panaszszal tűrni nem kellene, hanem tisztelt tudósítónknak úgy valamint a zempléni KK. és KE. mindenik tagjának szoros kötelességében állana a’ új megyének jelentést tenni, ’s némelly volt tisztviselők hiresztelt visszaéléseinek szigorú megvizsgáltatását eszközölni. Mert ha igazak, miket tisztelt levelezőnk töredékben nyomban közlendő levele végén említ, azokért sem a’ zsarolt népnek nem elégtétel, sem a’ hivatallal visszaélésért nem elegendő lakolás, hogy az olly tisztviselő választáskor a' hivatalból kimaradott; mert ez magában sem szégyen sem büntetés; ez igen sok becsületes emberen megtörtént, ’s még történni fog. — Az érdeklett levél közölhető része igy hangzik: Zempléni kis gyűlés tavaszhóz. ..Főszolgabíró ulnies?“ — kérdé önnek zempléni levelezője. „Hic sum !“ — Igen! sietek önnel közleni, hogy öt hónapi várakozás után végre megérkezék a’ kinevezés, ’s a’ név hallatára öröm sugárza azonnal végig némelly arczokat, de kinos csalódás a’ Sátorhegy alatti várost ’s borzalom az újhelyi járás Jákóbfiait; lelkemben pedig Aesop tavának zöld bársony nadrágú lakói tűntek föl, kik gerenda helyébe uj istenért esengtek Zeushez. És gondolkodóm és gondolkodóm. Nemes férfiú!oh miért nem lehetél ujonczállitó ?!! Ön mint megyénkbeli csudálkozva fogja kérdeni: mint történhetett ez? Merítő plectimur. Megyénk 4 között őt is fölterjesztette. — Ennyit a’ kérdéses főszolgabiróságról. — Alkalmat veszek egyúttal előhozni, miképen tudtára az egész megyének milly majdnem hihetlenek azon zsarolások , mik az adózó népen némelly múltkori szolgabiráink által történtek ’s történnek tudtomra egy szomszéd megyében és hihetőleg egyebütt is. Egy intés, és ekék tömérdeke resdül a’ stb. földeire! egy egész erdő ingyen az udvarára! csirketábor a’ ketreczébe! A’ zsidókra fejenkint adó vettetik, a’ czukor halmokra nő, csermelykint foly a’ pálinka, a’ zsebek horpaszai fillérkéktől dobászra kerekülnek ’stb., ’s fájdalom! még vagyonosoktól is kellett undokságokat tapasztalnunk. Helyén álland itten a’ „minorum gentium“ huzavonásoknak egy furcsa példája. A’ zempléni orosz faluk egyikéből több évek előtt épen haza indulandó volt az újonnan választott sz. biró, midőn a’ falu birája elébe hoz két forintot; ’s ime kisül szépen, hogy tömérdek évekig szolgált elődje velé e’ két forintot minden falura „érkezésdíj“ (Prihodne) ’s „távozás díj“ (Odhodne) czím alatt.— Ostorozdy B. Sátoralja-Ujhely, tavaszhó 15. A’ napokban a’ Pesti Hírlap 26-ik számában „Bot, vessző, korbács“ czím alatt megjelent vezérczikk D. és Sz. általi bonczolgatásának tanúja valék, melly alkalommal D. ünnepélyesen kijelenté, hogy „kínzó eszközök a’ vallatásra mulhatlanul szükségesek, ’s azon esetre, ha a’ szolgabiró ezek használatától eltiltatnék, talán ember sem akadna e’tisztes hivatalra.“ Sz.táblabiró pedig tekintélyes mozdulattal bajuszát pödörvén, úgy nyilatkozók, hogy,,Kossuth Lajosnak e’tárgy feletti nézeteit nem csak helyben nem hagyhatja, de bennök sok ellenkezőt (hohó! .') és nehézséget tapasztal. Illy véleményben megrögzött tisztviselő állásánál fogva könnyen ostorává lesz a’ hatósága alatti népnek. Illyen megyénk egyik járásában egy eskütt, e’ környék rettentő hitű inquisitora, ki a’ vallatandót, tett legyen bűnt vagy nem, ha tagad, addig vágatja, mig kénye szerint vall; ha pedig a’ kegyetlen nyuzás után a’ kinzottnak ártatlansága kiderűl, egész hideg vérrel útnak ereszti. így történt nem rég, hogy egy helybeli mesterember két fia lopván, vallatás közben egy szabadságon levő zsidó katonát bűntársuknak mondottak; mire ez befogatott, ’s minthogy minden kinoztatása mellett sem akart magára vallani, eskütt őt burkába záratta, ’s naponta a’ megyeház udvarán levő oszlophoz köttette egy ingben ’s mezítláb, mig majdnem félmerevülten ismét bevitette, kinoztatta, ’s három napig folytatta a’ faggatást ; de ez egyre ártatlannak mondván magát, végre a’ többi rabok közé löhetett, hol még most is sinlődik. Ehhez mellékkép gyanánt illik D. eljárása is. A’ napokban egy szegény, 20 vttal adós csizmadiának hitelezője D-hez elmegyi, tüstinti kielégíttetését kérvén. Kérése siker nélkül nem maradt; mert a’ szegénye, épen akkor a’ heti vásárban áruló adós, idézés ’s kihallgatás nélkül, mindenétől megfosztatik; de ennek szerencséjére itt volt másod alispánunk, ki is a’ török módon lefoglaltakat a’ folyamodó panaszára visszaadatni rendelte; a’ keresetet pedig törvény útjára igazította.— Rendőrségünk nyomorult; sajnosan érzik ezt a’ zöldág-utczában nagyszombat estéjén tűz által fölemésztett hat ház lakói, kik a’ pusztító elem elől megmentett legszükségesebb holmijoktól tolvajok által fosztattak meg. Pap Lajos: A Magyar tenger mellék. Fiumei tisztelt levelezőink f. é. martiusi tudósításaiból kiemeljük a’ következőket. Az ujonczok dolgában B. B. polgári képviselő által tett folyamodás következtében — mellyről múltkori közlésünkben emlékeztünk — vizsgálódások létettek, mellyek eredménye az jön, hogy az említett polgárképviselő e’ tisztéről lemondott, ’s helyébe időlegesen Gotthardi Antal biró úr neveztetett elnökileg; M. I. és C. I. ügyvédek pedig, kikre az érintett folyamodás szerkesztésnek gyanúja esett, a’ patriciusi foglalkozásoktól, mig majd megjobbítják magokat, felfüggesztettek; azaz: a’ kapitányi tanácskozásokban részvételtől eltiltattak. Nem akarunk a’ tárgy hosszas vitatásába bocsátkozni; de egész szerénységgel kérdjük: miután az 1836: XIX-dik törvényczikkely a’ magyar törvényt és törvénykezési rendszert nálunk is behozatni parancsolja, hol maradt az 1805: 5 törv. czikk. 6. §-a rendeletének figyelembe vétele ? Legfelöttőbb pedig az, hogy miután az említett folyamodás a’ múlt évi decemberi kapitánytanácsban tárgyaltatás alá vétetvén, a’ folyamodó polgárképviselő abban előterjesztett kérelmének teljesítése iránti intézkedések megtétele kapitánytanácsi határozattá len — a’ nélkül, hogy a’ fiscus vagy más valaki annak tartalma ellen felszólalna, vagy abban sérelmet látna: miként lehetett azt tárgyalás alá venni ? — Martius 7-kén adattak ujan diszesített színházunkban a’ városunkban Kiss-Csapó Ida asszonyság ő misága indítványa ’s buzgó munkálkodása következtében létrehozandó kisdedóvó-intézet javára a’ zenészeti és ábrázolási mutatványok. Az elsők alig elégiték ki a’ zenebarátokat ; mert a’ karigazgató úr minden erőködése daczára sem sükerülhettek egészen sem az egyes sem a’ korbeli előadások; jobban sükerültek az ábrázolatok, ’s az ábrázolók közt különösen említendők: Galanthai Bayer K. és Weissenthurm Franul János urak ’s az urhölgyek között Fabris Richter aszszonyság,és Richter Karolina kisasszony. A’ nemes és szent czélra tett mutatványok eredménye az intézet javára mintegy 350 posztot jövedelmezett. Rendelések tétettek már egy felügyelő nő meghivatása iránt; szállás béreltetett és igazgatóiul a’ szép reményű intézetnek főtiszt. Cimiotti Antal helybeli kanonok, apát és lelkész, Fabris Jeromos k. kormányszéki főorvos és Scarpa Hygin helybeli nagykereskedő és patrícius tanácsos urak választottak, kiknek az ügyefogyott emberiség sorsa iránti részvéttől buzgó kebele, minden emberbarátot feljogosít, az intézet felvirágzását bizton remélhetni. A’ föérdem itt — mint már mondók — Kiss-Csapó Ida aszszonyságé, ki több asszonyságok buzdításául önmaga is fáradhatlanul járt el segélygyüjtői tisztében, melly gyűjtés eredménye 1862 frt 7 krt conv. p. teszen. Fölöslegesnek tartjuk itt a’ kőkeblü adakozók neveit egyenkint említeni, azt hiszszük t. i., hogy ők a jobbjok tetteit bal kezök előtt is titokban tartani szeretvén — nem vennék szívesen, ha azt, a’ mit szegényebb sorsú polgártársaik gyermekeinek jobbléte eszközlésére adakoztak, olly kérkedő modorban soroznék fel, mint azt a’ pesti 1838-iki árvíz alkalmával károsultak részére városimban gyűjtött 6000 conv. írtot illetőleg, a’ Pesti Hírlap 21-ik számában egy itteni levelező tévé, de forró köszönetünket és hálánkat nyilvánítjuk nekik az emberiség nevében. Szükségesnek véljük egyébiránt megjegyezni, hogy ott, hol a’ 9 — 10 ezerre menő lakosság közt aránylag igen nagy a’ szegényebb sorsuak száma, ’s igy az évenkinti adakozások eredménye az intézet szükségei fedezésére vagy nem elegendő, vagy csak az adakozók érezhető terhelésével történhetik, részünkről sokkal czélirányosabbnak vélnők, ha az intézet nem évenkinti aláírásokra, hanem inkább tőkékre alapittatnék, mellyekhez pedig a’ városi boradó fejében évenkint bejövő tetemes pénzöszvegből tán lehetne némi mennyiséget csatolni? mert igen is mélyen érezzük, hogy áldáshozóbb Fiumére nézve a’ kisdedóvó-intézet, mint sok más diszitvényi vállalat, mellyre több százak, sőt ezrek is fordíttatnak. — Az intézet megnyitási napjául f. é. april 13-dika — mint az azt indítványozó ’s úgy szólván létesítő kormányzóné névnapja — van kitűzve. — Az ujonczállitást szinte bevégzettnek tekinthetjük; f. martius 22-kén állíttatott 40, ’s a’ még városunk ’s kerületünkre eső 6 legény kiállítása april-ikára van kitűzve. Reméljük, hogy e’ második állítás is szintolly csenddel és szép rendben fog megtörténni, mint az elsőké ment végbe**. — Ugyanaz nap (martius 22. reggelén, megszökött városi pénztárnokunk Bassith Boldizsár. Az általa a’ városi pénztárnak ’s egyeseknek ([aláírásaik meghamisítása által okozott kár körülbelül 10.000 portra tétetik. Szerencse még, hogy az elorzott 2400 psrt értékű, az itteni iskolai alapítványt illető statuskötelezvények a’ kapuczinus-guardián által — gyónási titokszentség mellett — visszakerültek. — Nevezett pénztárnokunk megszökte következtében a’ városi tanácsnál változások történtek — azonban a’ polgárképviselőségi tisztet — melly a’ legfelsőbb kir. utasítás értelmében, a’ kormányzó-kapitány által kijelölendő három polgár közül, a’ polgároktól szótöbbséget nyerő polgárra (’s nem patríciusra ruháztatik — bármilly derék és jólelkű embernek ismertessék is általában, az időleges polgári képviselő, egészen meghiusítottnak hiszi polgárságunk nagy része. — A’ Recine folyam mentében épülő malom részére az illető erőművek New-Yorkból e’ napokban megérkeztek; de erről más alkalommal bővebben. — „Végül — megjegyzi egyik tiszt, levelezőnk — bár azokat, mik a’ Pesti Hírlap 21-ik számában előbbi közlésünk megczáfolását illetőleg mondatnak, épen nem volna nehéz nagy részben viszszaczáfolni, mivel azonban közléseink czélja nem feleselés, hanem egyedül az, hogy hazánk ezen, egykor tán még nagyobb jelentőségre jutandó részecskéje iránt a’ haladó, munkálni kezdő nemzet figyelmét fölébreszszük, ’s majd ébren tartsuk, mit sem válaszolunk; hanem arra kérjük a’ czáfoló urat, hogy midőn saját szép municipalis rendszerünknél fogva is a’ nyilvánosságot szeretve, publicum elébe viszszük közügyeink ’s életünk egy sorát, ’s életmozgalmainkról — mellyek szelíd kormányunk figyelme alatt mindig törvényes úton haladnak — az anyanemzetet minden részrehajlás nélkül értesítjük , ha közléseinket helyesbíteni akarja, azokat — a’ mennyire hatalmában van — szinte minden szenvedély nélkül tegye; mi által szép czélunk , az ő tudósitási közre- Arról, miképen történt az állítás: sorshúzással e, vagy helyettesítés által? tiszt, levelezőink nem emlékeznek. Hát az izraelitákkal mi történt? — Szerk. 270