Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

tak a’ fölkeltekkel, ’s csupán egy napjok van a’ syriaiak ellen elkövetett kegyetlenséggel bélyegezve. E’ fölkelésnek következménye lön a’ nagy hatalmak júliusi szerződése a’ vé­gett, hogy a’ syriaiak a’ zsarnokságtól (fáj­lalva említé M. Ali zsarnokságát) fölszaba­­dittassanak. „Sietve kellett itt tenni — úgy mond Napier — hogy az európai háború ki­kerültessék.“ ’S itt elszámlálá a’ táborozásnak az angolok részérőli szerencsés folyamát. ..St. Jean d’Acre bevétele után — úgy mond — Alexandria alá mentem 6 sorhajóval, a’ tél bekövetkezett, és mivel késnem nem lehetett, kormányomtól nem lévén utasításom, magam­ra vevém a’ felelőség nagy terhét, és M. Ali­val egyezkedém. Ezzel én a’ syriai és egyip­­tusi háborút bevégzettnek tartottam. Azonban a’ nagy udvar visszaveté később a’ szerző­dést, az angol követ ellenmondott ennek, azt siettetettnek és fölhatalmazás nélkül történtnek nyilvánítván. Az egész működés egészen új­ra kezdődött, ’s én azt kívántam M. Alitól, hogy húzná ki seregét Syriából. Olly föltéte­lek adattak elébe, miket joggal visszautasítha­tott, különben hazáját a’ lázadás és megha­­sonlás veszélyébe döntötte és családjában e­­gyenetlenséget hozott volna be. Azonban M. Ali itt is a’ föltételek szabadszellemű részét elfogadta, az egyedáruságot és rabszolgake­reskedést eltörlé (tetszés), mindent, mit kí­vánt, csupán Egyiptus birtokábani csendes megmaradás , és én azt hiszem, hogy a’ pas­sá egyenes őszintességét bizonyitá be, midőn visszaadá a’ szultán hajóhadát, sőt élelemmel ellátva adta ki azt; kihuzá seregét Syriából, de a’ nagy udvarnak rész tanácsok adattak, ő kémeket külde Syriába, az egyiptusi erő ki­­tapogatására, ’s ha gyengének találtatnék, annak megtámadását parancsolá. Egyik ba­rátom (Stuart) ellenmondott e’ rendeletnek és szerencsére végre nem hajtaték. M. Ali megelégedék Egyiptussal, ’s most jogosítva van a’ szultántól és szövetségeseitől igazsá­got követelni (tetszés). Én gyakran érteke­­zem M. Alival; ő szabad, egyenes szellemű férfiú, neki alkalma volt az angol kereskedést és közlekedésünket Egyiptusban megszakí­tani ’s az angoloknak végtelen károkat te­hetni; de ő azt mondá, hogy nem Anglia ellen hadakozik, hanem a’ konstantinápolyi köve­tekkel. Az egyedáruság tökéletes megszün­tetésének kivonatára azt válaszolá: miként még Angolhon is űzi a’ gabonakereskedési egyedáruságot, egyébiránt a’ Nílus folyamát fölszabadítandja az angol kereskedésnek. „U­­gyanis az angol érdeke azt kívánja, hogy In­diák felé szabad utat engedjek; az én népem érdeke pedig — mondá a’ pássá — az angol gyár- és kézműveket kívánja, ’s igy érdeke­ink összetalálkoznak.“ — A’ pássá megigéré mindent megtenni Angolhonért, mit ez kíván; de erre még idő hely­­s rabszolgaság eltör­­lesztése iránti kivánatomra — úgy mond Na­pier — a’ pássá ezt felelé: „Mennyi idő kellett az angoloknak is, hogy a’ rabszolgaságot el­törölhették.“ — Honnan vallása nem egyezik meg nézeteimmel; de engedjetek időt és bé­két, és fogadom, nem lesz Egyiptusban rab­szolgaság! A’ szultán által M. Alinak előter­jesztett föltételek veszélyesek valának, mert megtagadtatott tőle Egyiptusnak örökös leírá­sa, a’ mennyiben a­ nagy udvar magának tar­­tá fen a’ jogot, M. Ali utódai közül kormány­zót választani. Erre a’ pássá azt válaszolá, hogy Ibrahimot mint gyermekét és örökösét nevelte föl, ki 50 ezernyi seregnek parancs­noka , és „ha most őt az öröklésből kirekesz­­teni szándékoznám, ellenem vezérelné sere­gét.“ — Joggal veté vissza M. Ali a’ katona­tiszteknek a’ nagy ur által leendő kinevezte­­tését is, mert igy hadi népe megvonná tőle az engedelmességet.“ Napier ezzel végzé sza­vait : „Azok után, miket tapasztalánk, remé­lem, hogy az öt hatalmasságok igazságot kö­­vetelendnek a’ szultántól M. Ali részére; re­mélem, hogy egyiptusi passaságában meg fog erősittetni. Ha ez történendik, erköltsileg meg vagyok győződve, hogy ez intézkedésekből a’ világnak egy országa sem huzand annyi hasznot, mint II. Britannia“ (Szavait hosszas tetszés követé.) — Napier a’ manchesteri la­komán (tavaszhó 21.) még azt is kinyilat­­koztatá, mikint ő tanácssa az egyiptusi alki­­rálynak, hogy a’ nagy udvar által eredetileg hozzá küldött föltételeket el ne fogadná, ek­­kép remélvén elejét vehetni a’ vérontásoknak, ’s ekkép látván végrehajtottaknak kormánya nézeteit. — A’ szabadszellemű lapok, sőt ma­ga a’ Times is telvék Napier dicséretével, liverpooli beszédét bátor brit tengerészhezi­­ illő egyenes nyilatkozatnak bélyegezvén. Ponsonby lordnak Konstantinápolybéli visz­­szahivatása különféle gyanitásokra szolgáltat alkalmat. A’ M. P­ost az egész dologban csak annyit lát valósággal megtörténtnek, hogy Ponsonby lord azon udvarias intést kapta — mit azonban nem várt ’s nem remélett — mi­szerint szabadságában áll, diplom­atiai mun­kálkodásaitól magát kinyugodni ’s követségét, midőn tetszik, elhagyhatni. A’ Times minden tory szellemének el­lenére legkíméletlenebb kifejezésekre fakad Cardigan lord ellen azért, hogy husvétva­­sárnap egy angol huszárt a’ kápolnában meg­veretett. Az idézett lap előadván a’ tettet, (lásd 36. sz.) ekkép elmélkedik: „Mindezt Cardi­gan lord követte el­ a’ kereszténységnek legszentebb, legünnepélyesebb napján, urunk föltámadása napján, azon napon, mellyhez a’ bűnösök raegkegyelmezése, béke és bo­csánat köttetvék. E’ nyomorult hitvány em­ber, kit a’ nép nemesnek nevez, ki becsüle­téröl fecseg, és költött becsületét pisztolylyal védi, egy keresztény királynő hadseregében­» tiszt ’s a’ királynő férjének ezredes-helytar­tója embertársán a’ büntetések legemberte­­lenebbjét hajtató végre olly helyen, hol csak kevéssel azelőtt ájtatosság tartaték. Kétel­kedünk, ha valljon azon 1800 év alatt, mióta a’ kereszténység a’ husvétot ünnepli, történt e valaha illy iszonyatosság? Mi Car­digan 1. eljárását egyenesen ördöginek kénytelenitte­­tünk nevezni. A’ brit hadseregnél rendkívüli esetekben vasárnapokon is hajtattak ugyan már végre testi büntetések , de soha még husvétvasárnapon! Kérdjük, mit teend a’ mi­­nisterium és a’ magas tábor­noki testület? Mi történendik e’ megrögzött bűnössel, az angol sereg ezen szennyével, ki csak azért látszik lenni, hogy a’ közvéleménynyel daczoljon, és elrontsa hitelét azon oktalan gyöngédségnek, melly őt érdemlett megbecstelenittetése után is visszahelyezé azon hivatalba, mire vérmér­séklete és jelleme alkalmatlanná tevék? A’ kö­zönség nem leend megelégedve a’ csupa bá­mulattal és a’ tettnek rosszalásával; mi bizton reméljük, hogy az alsóháznak valamellyik független tagja első alkalommal indítványt teend: megkérni ő felségét, hogy a’ nemes lord ezredesi tisztéből eltávolittassék.“ A’ 31. Chronicle csípős epigrammában nyilat­kozik Cardigan ellen, ki térdelve fohász­kodik kegyelemért istenéhez, és ő 100 ütést veret katonájára. —­íme­ uraim, más alkot­mányos országban nyilvánosan és ugyancsak éles fegyverrel támadtatnak meg a’ kicsapon­gások, még pedig a’ személy megnevezésé­vel , és midőn mi ollykor néhány szerény szót emelünk a’ visszaélések nagy tömege ellen, azonnal — — — . 1 PA­REG­YESÜET. Névjegyzéke az aláírás-gyűjtésre meg­kért t. ez. hatóságoknak, egyedeknek és testü­leteknek. Pesten: a’ városi tanács, Pest vá­­­­rosa kültanácsa, a’ ezéhek, a’ Hírlapok szer­kesztőségei, Almásy Pál, Antal Mihály, Appel József, Aigner Ferencz, Benyovszky Péter, Balogh Pál, Bloch Móricz, Breisach Hermann, Bene Ferencz, Böhm Antal, Bartl János, Csá­szár Ferencz, Cahen Miksa, Cseh Pál, Czismár- Coffin Károly, Deák János, Eisele Antal, Erles­­beck Ferencz, Emmerling, Engelschalk Leopold, Ebert András, Enzsel - Réső­ Sándor, Eötvös Jó­zsef báró, Eötvös Dienes báró, Fuchs Keresz­­tély, Fellner András, Ferenczy István, Farkas Já­nos, Forgács Lajos gróf, Fröhlich Fridrik, Gö­­möry Károly, Grabovszky Constant, Gyurkovics Mátyás, Heckenast Gusztáv, Heinrich Sámuel, Heisz Lőrincz, Hild János, Hajnik Pál, Hen­­gelmü­ller Mihály, Hebert Engelbert, Iszer Vil­mos, Jaquitz, Kossuth Lajos, Kacskovics Lajos, Kosival Adám, Krajcsovics János, Klaszy Ven­­czel, Karczag testvérek, Kinner György, König Ignácz, Kunevalder testvérek, Kunevald Jakab, Kenptzer H. G., Kern Izsák, Kern Enoch, Kar­ ÉRTEKEZŐ: lovszky Zsigmond, Kappel Fridrik, Lukács Mó­ricz, Luka Sándor, Länderer Lajos, Lichten­­stein Siegfried, Lackenbach Jakab, Martinéil­ Aulai, Müller György, Michel Károly, Mayer János, Máhr Antal, Márton József, Mayer Vin­­cze, Nádasy István, Nagy József, Neuhoffer Já­nos, Opancsár István, Oesterreicher Dávid, Pri­­vorszky Ferencz, Pramner Sámuel, Planer Antal, Porst Sebestyén, Pallady Ferencz, Rup Vilmos, Reich Mihály, Robicsek József, Rotter Ferencz, Roszmanish Antal, Rosenfeld Móricz, Schedel Ferencz, gr. Serényi László, Simon Florenz, Sartory János, Szilágyi István, Szekrényessy András, Szekrényessy József, Székely Ká­roly , Szentpétery József, Schlick Ignácz, Schiandek József, Sellner Ferencz, Stad­­t­­er Leopold, Szíj Soma, Schlesinger Móricz, Stáhly Ignácz, Sztrokayr­é asszony, Serény, László gróf, Trefort Ágoston, Tasner Antal, Tretter György, Tüköry József, Teleki László gróf, Takácsy György, Vajda Péter, Walthier Antal, Vesztermayer Ferencz, Vietorisz, Yankó Dániel, Valero Antal, Zsivora György, Zojcsák József, Zolal Lőrincz, Zitterbarth Mátyás, Zam­­bó János. Megyékben: Árvában: Czirály József, Szmrecsányi János; Abauj­b­an : Csor­ba Károly, Patay Soma; Aradban: Fábián Gábor, Szalbek Jakab; Barsban: Koszto­lányi Péter; B­ácsban: Sebők József; Ba­ranyában: Beke József, Nagy Imre; Be­­regben: Dengeleghy Károly; Borsodban: Miskolcz város tanácsa, Máry Pál, Szemere Bertalan, Vadnay Miksa, Lichtenstein József; Biharban: Thurzó Ignácz, Lukács György; Békésben: Novák Antal, Wenkheim Béla báró, Boczkó Dániel; Csanádban: Vásár­helyi János; C­s­o­n­g­r­á­d­b­a­n: Klauzál Gá­bor; Esztergomban: Besze János; Fejér­ben: Madarász László, Salamon Lajos; Győr­ben: Kovács Pál, Hegedűs Pál, Viczay Ká­­rolyné gr., Czuczor Gergely,­ Gömörben: Szentiványi Károly, Bodony Ábrahám; Horn­ban: Boronkay Lajos, Fejérváry Miklós; He­vesben: gr. Buttler János, gr. Keglevich Miklós, Papp Pál, Schnee László; Komá­romban: Beöthy Zsigmond; Krassóban: Asbót Flóricz, Szerényi Ferencz; Liptóban: Szentiványi Jenő; Mosonyban: Zichy Hen­rik gr.; Marmarosban: Szaplonczay József, Kállay István; Nógrádban: Muzslay Sándor; 308 LEGÚJABB. A‘ Morpeth-féle (Izland választási kérdését tárgyazó) indítványt Howick lord (Grey grófnak fia) az alsóházi biztosságnak tavaszhó 26-kai ülésében akkér kiváná módosíttatni, hogy a’ választási szabadságot ne csupán azon földadó mennyisége határozza meg, mellyet a’ haszon­bérlő fizet, hanem szükséges föltétele legyen a’ választhatásnak az, hogy az ezt igénylő való­ságos tényleges tiszta hasznot húzzon haszon­bérbe vett, vagy függetlenül birt, földeitől. Maga szlorpeth is ellene volt e’ módosításnak; O’Con­nell pedig fenyegetőzve szólt ellene: „Csak gúnyoljátok —úgy mond— tovább is Izlandot; de azt mondom nektek, Izland érti azon méltat­lanságot és megvettetést, mellyel e’ ház iránta viseltetik.“ A’ szavazat eredménye jön, hogy 291 szóval 270 ellen a’ módosítás elfogadta­tott. ’S igy a’ministerek és O'Connell ellen 21 többség győzött. —Hírlik, mikint a’ ministerek leköszönni szándékoznak. EGYVELEG. Arábiában uj próféta támadt (Mehdi). Hí­vei már is 35 ezerre szaporodtak. — M. Alit nagy aggodalomba ejté ez uj látnok följele­nése.

Next