Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-16 / 83. szám

tá a’ dolgot, ’s vizsgálatára küldöttséget nevezett.— Magamnak is fáj, hogy illyeseket kell hirlenem. — Kedvdek­ívül azonban van egy kis comicai jelenet is elmondani való. Törvényszékünk egyik ülésének elnökét egy napon bizonyos pürnek vizsgálata alatt annyira elnyomó a’ buzgóság, hogy e’vizsgálatnak már vége vala, ’s ő még mindig békével’s szép csendesen nyugodott, l levett szokás szerint itt már reassumálni kellett volna az elnöknek a’ felolvasot­takat ; de ki közelítse meg a’ tiszteletes alvót? Hosz­­szas tűnődések után végre a’ jelenvolt legidősb táb­­labiró eloszlata az aggodalmat, ’s a’ reassumtát az elnök helyett megtevé. Erre az alvó is fölébredett, és szerencsésen eltaláld, hogy a’ felolvasott iratok­ból semmi sem világosodott. — Említém­ már egy íz­ben e’ lap utján, hogy megyénknek választott tábla­­birái nincsenek, hanem születés és érdemlet után főispáni után neveztetnek.­­ Az ügyvédi karból ne­vezettek ez utóbbi rendírekhez tartoznak, ’s vannak közöttük több érdemes egyedek, kiket e’ hivatástól elzárni a’ közügyre valóságos veszteség volna. Van­nak azonban ollyanok is, kik az önérdekeiknek ked­vező törvényes elvek és szabályok alkotásábani be­folyásukat meg nem elégelve, állásukról ’s a’ sze­rénységről egészen megfeledkeznek. Példát mondha­tok jelen törvényszékünkből, hol két illy urak nem csak jelen valának önnön ügyeik tárgyaltatásán , ha­nem mindketten, táblabirói állásukat feledve, repli­­cázni kezdettek, tisztelt elnökünk által azonban rendre igazittattak. — Egy tárgyat kell még megem­lítenem. Báró E. I. jelen törvényszékünkre folyamo­dást nyújtott be, mellyben fizetési tehetetlenségét fölfedezvén , kéri a’ csődöt megyénkben, hol leg­több birtoka ’s lakása van, maga ellen megnyittatni. E’ kérdés egy kis törvényes vitatkozást szült. Né­­mellyek ugyanis e’ csődre nézve megyénknek törvé­nyes biráskodhatását tagadták, leginkább azon ok­ból , mert a’ nemes bárónak vagyonai több kerüle­tekben feküsznek , ’s lakása sehol nem állandó; a’ sokkal nagyobb rész azonban ez utolsó ellenvetés­nek valóságát tagadta; az elsőbbet pedig a’ csődüle­­ti törvény szelleme ’s világos szavai szerint ez utób­binak lerontása után tekintetbe sem vehetőnek vél­vén, de különben is a’ biróság elleni kifogást a’ tör­vény által az alperes félnek adott engedmény gya­nánt tekintvén — ki folyamodásában ép’ ellenkező akaratot bizonyított—megyénk biráskodhatását meg­állapító , ’s pörgondnoknak Noszticzius Jánost, tö­megőrnek pedig — ellenfelének szerénytelen, mond­hatni arczátlan küzdelmei ellenére is — egyező aka­rattal Bükk Zsigmointot választá meg, ’s minden, a’ törvény által megszabott rendelkezéseket megten. — Vérző szívvel ’s fájdalmas kénytelenséggel teszi azonban ezeket megyénk, mert egy közszeretetet honfitól szakaszthatják el, kit eddig büszkeséggel szeretett öngyermekének nevezni. Kolozs megye oct. 4-kén kezdett követvá­lasztási közgyűlésének erdélyi lapokból merített eredményeit ezennel van szerencsénk tisztelt olva­sóinkkal közleni. A’ főispáni­ helyettes ő magának közbejött betegsége miatt egyik főbíró elnöklete alatt a’ gyűlés a’ választás elvei feletti csatával nyilt meg, 's rövid vitatkozás után a’ vallásra nézve végzéssé jön, hogy a’ RA felszólittassanak ugyan a’ választan­dó követek iránt a’ törvények által is ajánltott vallás­tekintetre , de a’ választási szabadság annak áldoza­tává ne legyen, a’ szavazat tehát érvényesnek tekin­tessék, habár egy vallásu két követre adatott is; ’s a’ választás többi szabályai közt elhatároztatott az is, miszerint másnap reggeli tiz óráig a’ szavazásra min­denki elfogadtatik. Ekkor Gyarmati Sándor sz.biró kérdést intéz a’ BBhez : valljon a’ megyének 1833-ban a’ szavazat-keritők, vesztegetők és csábí­tók ellen hozott határzata fennáll e még erejében, vagy nem? ’s kiváná annak felolvasását, miután tud­ná, hogy bizonyos emberek egy helyen tanyát nyit­tattak, tokányt süttettek, hordó bort tétettek ki, ’s illy módon gyűjték egybe a’nemességet, e’kérdés eldön­tése után részletesb előadást ígérve. Ámbár e’ szava­kat illy általánosságban magára ki sem veheté, de min­denki érté e’ felszólalás irányzatait, ’s nem tudni, jobban álm­élkodott e az indítványon, vagy pedig ma­gán az indítványozón, ki a’ csábítás és vesztegetés­nek egyedáruságot látszott igényleni. — E’ kérdés szülte zaj végre lecsendesedik, ’s az első felindulás moraját tanácskozás váltja fel. Az érintett határozat felolvastatik, ’s gr. Bethlen János és Zeyk József mellette nyilatkozva, kifejtik, hogy a’ szabad válasz­tással azon szabadságnak is járni kell, miszerint mások a’ meggyőződés eszközeivel bizonyos véleménynek megnyerethessenek, ezen azonban túl van a’ meg­vesztegetés általi szavazat­szerzés, ’s a’ nehézség épen e’ vonal meghatárzásában fekszik. Kérik tehát a’ BKet, hogy mellőzve a’ terméketlen eredményű kérdést, a’ választáshoz fogjanak. De az inditványo­­zó újra sü­rgeté a’szőnyegen forgó kérdés feletti in­tézkedést; vagy pedig a­ Rbt. által nyilván kimondatni kiváná, hogy korteskedni szabad. E’ faggatásból éles megrovások keletkeztek; b. Kemény Zs. és Szent­­iványi M. kitünteték az indítványban rejtező irányo­kat 's a’ kérdés nevetséges oldalait; Kovács Lajos pedig felszólitja az indítványtevőt, hogy miután a’BB. a’ vesztegetést minden nemeiben egyaránt kárhoza­­tosnak tartják, ha indítványából eredményt óhajt: lép­jen fel nyirt homlokkal ’s álljon elő tényekkel, itt he­lye a’ számolásnak, ’s a’ RLiké a’ biróság. Mit nem tevén, a’ meddő vita eredmény nélkül hangzott el, ’s a’ gyűlés szavazásra mozogni kezd; az eredményte­len csata némellyekben elégületlenséget szült, ’s e’ szavakat hangoztaták: „ezután hát szabad kortesked­ni“; és megindult a’ közgyűlés színe előtt a’ kortes­kedés, egyik választandó saját személyében hivá meg tanyájára a’ nemességet. Két tanya nyílik szemközt, nem hiányzik semmi, mi illy jeleneteket kisérni szok­­ta, ’s a’ korteskedés nyíltabb és nagyobb szeríj, mint bárhol Magyarhonban; az első napi éj nagy mozgás­ban telék el, szekerek robogtak szerteszét, ’s midőn oct. 5-kén reggeli 8 órakor a’ szavazatszedő bizott­mány egy begy ül, a’ határozathoz képest 10 órán túl szavazatot el nem fogadandó, 9 óra utánig a’ szava­zás az első napi eredmény szellemében folyt; de ek­kor közeleg egy csoport nemesség, választottja nevét harsogtatva, ’s 150 új szavazat a’ tegnapi választás eredményét egyik követre nézve megváltoztatá, a’ másik ellenében is egy uj név hallatszott; de ez nagy kissebbségben maradt. — E’ következmények szülő­­okainak egyike volt a’ fenemlitett sz.birói indítvány, mire a’ BR. koránsem azt határozók, hogy a’ vesz­tegetés szabados, mint szerteszét hireszteltetett; sőt az 1833-ki végzés értelmében azt egyenesen bünte­tés alá tartozónak nyilatkoztaták.­ Másika azon si­kerdús határzat, hogy a’ szavazat­szedés, legyenek bár szavazók, vagy nem, másnap tiz óráig tartson. Szentiványi Mihály, midőn ezt kimondott határ­zat alakjában hallá emlegettetni, nyilván kijelenté, hogy ezt sem inditványoztatni és vitattatni, sem hatá­­rozatkint kimondatni nem hallotta, valamint mások többen; ’s miután igy minden megvitatás és észrevé­tel nélkül csak keresztülsuhant, nehogy a’ vissza­éléseknek tárt kapu nyíljék, a’ szavazatszedő bizott­mánynak utasitásul adatni javasló, hogy munkálko­dását rögtön kezdje meg, ’s addig folytassa, mig szavazók lesznek, ’s ha már több nem jelentkezik, zárja be. A’ javaslat, mint az elnök kijelentése utáni, el nem fogadtatván, a’ bizottmány elkezdő munkála­tát, ’s délutáni öt órakor már nem volt szavazó, no­ha munkálatlanul 6 óráig várakozott; de más nap reggel annál több gyűlt. Ennyit az első ülésről. — A’ második ülésben beszedettek a’ helyszínen a’ szava­zatok, minek eredményeit már múlt számunk közle. (A’ követek utasítása feletti érdekes tanácskozáso­kat legközelebb.) 699 Rövid közlések. Árva vgyének sept. 21-kén kezdett és 38-kán végzett közgyűlésén S. S. végrendelet és örökösök nélkül maradt vagyonának a’ kir. fiscus részére me­gyei választmány által eszközlendő átadását jogkö­vetelők ellenállással gátolván, ellenük hatalomkal rendeltetett.—A’ megyei sebészi hivatalra a’ kijelöl­tek közül hosszabb vitatkozás után Ere­nkl izraeli­ta választatott. E’ választást, hahogy váratlan kor­teskedés útján nem történt volna, a’ szabadelm­üség örvendetes jelének lehetne tekinteni. Szatmár,Liptó, Csanád és Zólyom megyék körlevelei az országgyű­lési utasításon dolgozó választmányhoz utasittattak. Pest megyének utilevelek iránti határozata nem pár­tol­tatott. Egyházkerületi dolgok. Perkupa, oct. 2. A­ tiszáninneni helyét, hitvallásunk egyházkerülete múlt hó 28-kán Szathmáry József superintendens el­nöklete alatt, itt tartotta gyűlését. Róla nagyon ke­vés érdekest mondhatok; de a’ gyűlés helyét egy kis észrevétel nélkül nem hagyhatom. Ez, a’ bérezés Torna egyik rejtett szögletében helyezett ’s mintegy 1000 lelket számláló falucska. Útja, kivált az alsó vidékekről, a’ közlekedésre alkalmatlan; jámbor la­kói pórnépeinkkel közös műveletlenségben sínle­nek ; alkalmas lakai a’ megjelenők illendő fogadá­sára nincsenek; szóval: mindennek inkább, mint a’ szellemi és nyilvános élet működhetésének hazája. És itt tartatik egy gyűlés, melly közel 400.000 lel­ket képvisel; egy testületnek gyűlése, m­ellynek alapja nagy részben a’ jogegyenlőség ’s igy éltető eleme a’ nyilvánosság volna. — Ki e’ gyűlést látá, lehetlen vala annak külszinén el nem szomorodnia! Összesen alig számlált 50 tagból álló személyzetet, mellynek felét távolról sem tevék a’ világi rendnek. Helytelen e aztán illyenkor az aggodalom, hogy az egyházi rend , vagy épen egyes családok túlnyomó befolyást gyakorolhatnak, ’s kártékony nepotismus és hierarchia károsíthatják el az egyenlőségre épí­tett rendszert? Ila valahol, itt bizonyára pénzen is meg kellene vásárolni a’ nyilvánosságot. Mi nézet vezérelte a’ nagytiszteletű superintendentiát épen e’ helynek választásában? nem tudhatom; de a’ tekin­tet, mellyel a’tisztelt testület méltóságának tarto­zom, hihetlenné teszi előttem, mit ném­ellyektől hal­lék, mintha t. i. e’ választást egy bizonyos egyedről e’ czélra tett alapítvány idézte volna elő. — E’ néze­tet superintendentiánk méltóságán alólinak ’s igy­er­te­tlennek kell tekintenem. — Ennyit Perkupáról. Mint mondám, a’ gyűlés eredményei közt kevés van közérdekkel biró. Sok időt vett el a’ s. pataki iskola financiális ügyének vizsgálata, melly a’ tőkéktől já­ró kamatok rendetlen fizetése miatt tökéletes zavar­ban van, ’s az iskola oktatóit is alig képes rendesen fizetni. Most határozatta jön, hogy a’melly adós a’ kamatokkal hat hónapon túl elmarad, pörbe idéz­tessék. — Ifjabb Ragályi Károly egyházi táblabi­­ró szóba hozá a’gyűlés folyama alatt az uniót is,fáj­dalmas panaszát fejezvén ki azon, hogy e’ nagysze­rű nemzeti ügynek a’ tiszai reformátusok általában ellenségei gyanánt tartatnak. Felszólitá tehát a’gyű­lést, hogy e’ balhiedelemnek e’ helyt nyilvánosan mondjon ellen; mi meg is történt részint acclaman­­do, részint tacendo; ’s ez úttal a’ tavaszi gyűlésből kiküldött választmány munkálatainak folytatására fel­­szólittatik. Kívánatos, hogy e’küldöttség munkála­tai a’ conventbeliekéivel összeütközésbe ne jöjjenek. — Borsod megye első alispánjának, Szatmári Ki­rály Józsefnek különösen köszönetet kell ez ügy­ben mondanunk, ki —mint látszik— lelkének egész erejével fogta föl e’nemzeti ügyet, ’s most különö­sen indítványt tön, hogy e’ nagyszerű eszmének fo­­ganatositását kezdjük meg a’ miskolczi két felekezet líceumainak egyesítése által. Ez indítványt a’ gyű­lés önrészéről elfogadó, ’s e’ végeit a’miskolczi ref. és evang. egyházakat felszólittatni rendel­et A’ tiszántúli egyházkerületből. Debre­­czen, oct. 10. Velünk született részvétlenségünk­nél fogva, fájdalom­ kevesen vevénk részt egyház­kerületi gyűlésünkben , mellynek érdekesb tárgyai ezek valának. A’ megürült superintendensi szék lé­vén betöltendő, az elnök ő méltósága által szavazat­­számításra nevezett küldöttség jelenté, hogy szótöbb­séget a’ közszeretetű szoboszlói Pap István nyert, ki is érzékeny beszéddel a’ superintendensi széket elfoglalván, a’szokott szertartások mellett fölszentel­tetett. Másnap az egyházkerületi jegyző majdan történendő választása kerülvén szőnyegre, a’ nép közt uralkodó azon balhiedelem eloszlatása tekinte­téből, mintha ezen hivatalra választatni annyit tenne, mint a’ superintendensségre ajánltatni, kinyilvánítta­tott : mikép ezen hivatal valamint eddig nem volt, úgy jelenleg sem lépcső a’ superintendensségre, ’s az elnökök távollétében semmi esetre nem elnökölhet. — Később a’ conventrőli hiteles tudósítás felolvas­tatván, a’ két elnököt tárgyazó határzatnál továbbá is rendületlen megmaradtunk, sőt mi ellenkező vé­­leménynek is jobbnak láttuk abban hagyni, nehogy valamikép majd számuk kettőről háromra szaporod­jék. — Az „unió“ korszerű eszméjének miként esz­közölhető valósítása iránt tervkészítésre kiküldöttek e’ kerület részéről általunk is megerősittettek, hogy igy tettleg megmutassuk — mit nem mindnyájan hi­szünk— ezen eszme iránti valódi munkás részvétün­ket. — Nem titkolhatom el ezúttal azon megjegyzést, hogy itt még sokan vannak, kik némelly, szemökben kicsinyeknek tetsző ügyeknek, minek például: a’ másutt olly melegen pártolt pesti főiskola, „unió“, szóval: majd minden egy kis áldozattal járó refor­moknak — eskütt ellenes. — V­a­y D. Kis-Varsány, sept.21.E’ Szabolcs megyében keblezett helységnek tiszta magyar ajkú hely, hitval­lású lakosi, kik közt, ámbár egy-kettőt kivéve mind úrbéresek, egy sincs, ki olvasni, és igen kevés, ki írni is ne tudna, f. hó 19-kén egyházi gyűlést tarta­nak , mellynek közérdekű tárgyai ezek valának: 1) A’ tiszántúli superintendens oct. 10-kén tartandó vá­lasztására, ezen anyaegyház olly egyedre adta sza­vazatát, kiről meg van győződve, hogy a’ vallásos egyesülést teljes tehetsége szerint pártolandja, ezen hiedelmüket szavazatukban is kijelentvén. ( 2) Értésére esvén közönségünknek, hogy a’ pesti egye­temes conventben egyházkerületünk a’vallásos egye­sülés megbuktatására vezethető módositásokat téte­tett, az egyházkerületi főfelügyelő úrhoz a’ következő folyamodást határozta Pestre küldeni: „A’protestán­soknak m­ért, gróf Zay Károly ur ő nagysága által in­dítványozott vallási egyesülése édes örömmel tölté el kebleinket, ’s feszült figyelemmel kísértük az unióróli hirlapi értekezéseket ’s jelentéseket; ez­által örömünk még növekedett, ’s már csaknem bizonyosnak tartottuk az általunk mind vallási, mind nemzetesedési szempontból forrón óhajtott össze­­kapcsoltatást,— midőn a’ Pesti Hírlap 73-ik számá­ból mély fájdalommal kénytelenitheténk érteni, hogy méltóságod a’ túl a’ tiszai egyházkerület rendelésé­ből a’ vallási egyesülést nem ellenzette ugyan, de olly módosításokkal ’s javaslatokkal kívánta elfo­gadtatni, mellyek nézetünk szerint csak az egyesű­l­­hetési eszme megbuktatására vezethetnének. — De meg lévén arról győződve, hogy ekkor nagyságod, követi kötelességének saját keble érzeményeit ál­dozta fel, hivatva érezzük magunkat, hogy mirged elébe olly esedezéssel járuljunk, miszerint a’ legkö­zelebb tartandó egyházkerületi gyűlésben, saját érzé­sét követve, a’vallásos egyesülést pártolni,’s a’ pesti egyetemes conventből, e’ tárgyban kiküldött köve­ 165 .

Next