Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-11-17 / 92. szám
belülről, mind kívülről pro aris et focis a’ magyar, nincs hatalom, melly csorbát ütne nemzeti és alkotmányos szüzességén. — Voltak idők, hogy azon érdekek , mellyek báró Eötvös József igaz mondása szerint a’ haladás által magokat sértve találták, magas helyekre, befolyásukkal kisértetes rémlátást idéztek elő. És jött a’ gyanúsítás , hogy van e’ honban egy szövetkezés, mellynek czélja rossz és eszközei törvénytelenek. És keresteték a’ rém; de mivel rém volt, sehol sem vala. És megnehezültek az idők e’ nemzet fölött. Mi nem tépjük, csak más ne tépje föl a’ hegedező sebeket. Éltünk egy kort, melly immár a’ történetírás sajátjává lett. Dolgok és emberek följegyezvék a’ kérlelhetlen biró könyvébe , és egy közel kor ítéletet hozand mindkettejök fölött. — A’ sors úgy akará, hogy ez ítélet én rám is, a’ sors úgy akará, hogy ez ítélet a’ új grófra is várakozik. Mostanra elég , hogy a’ rémlátás megszűnt , felséges urunk királyi szava feledés fátyolét veté, mennyire ember vetheté, a’ letűnt idők keserveire; a’ mindenkor nyíltszívű, mindenkori, férfias nemzet pedig bizodalommal ragadta meg a’ kormánynak bizodalommal nyújtott kezét, ’s e’ szent szövetségből egy virág kezd felvirágzani, gyönyörűbb, mint minőt a’ sokat hányatott magyar századok óta szemlélhető. — És eljő a’ gróf, gyanusitgatásaival, beszél úgy mintha fel akarná a rémlátást újra költeni, mintha itt egy középponti zászló volna, és innen commis voyageursök küldözgettetnének szét az országban; és neveket említ, ’s ezek közt ollyat is említ, ki a’ feledtető királyi szóban részesült, kiről mégis, a’királyi szónak ellenére, mellyet minden alattvaló, a’ nemes gróf pedig múltjánál’s állásánál fogva tán még jobban, mint más, tisztelni volna köteles,— e’ szónak ellenére a’ gróf azt mondja , hogy magát minden felforgatási eszmével már régen identifiálta. — Itt nem azt kérdem a’gróftól: illik e ez? itt azt kérdem a’gróftól: szabad e ez? és kérdem: emlékezik e, hogy van törvényünk, mellyben elég ösztönt kellene találni, hogy jól megfontolja, mit cselekszik, a’ ki illy vádat mondani mer. Legyen ez elég, és legyen szabad azon körülményt megemlítenünk , hogy midőn a’ nemes gróf illy gyanusitgatásokkal lép föl, múltjának emlékezete ’s polgári magas állásának viszonyai azt okozhatják , hogy sokak kebléhez rést találjon a’boldogtalan gondolat , mintha azon érdekek, mellyeknek magas helyekrel befolyása a' lémlátás szomorú korát előidézte , ismét hasonló útban volnának. Isten óvja meg e’nemzetet ime’ balhiedelem ostorától! isten óvja meg e’ csapástól a’ kölcsönös bizodalom fejlésnek indult örömvilágát! — Ezt bántani a’ új gróf bizonyosan nem akará: kérjük hát, emlékezzék, hogy 1841 nem 1839, ’s hogy vannak dolgok, mellyekhez e’ változott térben, időben a’ fejedelmi szó iránti határtalan bizalomnál fogva, jogunk van , tőle is szent pietássali közelítést igénylenünk. Most még az utonállói hangulat, önérdek , nyerekedés, áldozatba nem kerülés’stb. vádjaira kellene egy-két szót mondanunk.— Ez a’ vád az, érdemes olvasó, mellyről már másutt mondok, hogy ha vagy az elcsépelt szalmát ’s elkoptatott fegyvert nem utálnék, vagy pedig keserűk lenni szeretnénk, felüthetnők a’ jelen lapjait, és a’múltaknak évkönyveit; megemlíthetnők, hogy e’ honban történetesen nyilt szemmel is sok ember lát, és sokan is olvasták a’históriát; kijelölhetnők, mellyik ösvény az, mellyen azok járnak, qui nummulos curant, non rem public ammodhatnók, hogyha házi adó elvállalásáról van szó, mi szegény nemesek , kikre őseinkről csak kevés hold földecske néz , áldozunk legtöbbet (ha státuspolgári kötelesség teljesítését áldozatnak keresztelni vétek nem volna) mert nekünk minden garasunkra szükségünk van, csakhogy élhessünk , mig mások a’ sokból sokat adhatnak a’ nélkül, hogy csak meg is éreznék; vagy ha ősiség eltörléséről van szó, ismét mi nálunk van az áldozat, mert a' hosszú idők minden viszontagságain keresztül sok szegény nemes kezén maradott kevés holdbirtok juris perektől ritkán félhet,s ha van, kinek az ősiségi törvények miatt birtokvesztéstől félni lehetne, kikre hát ezeknek eltörléséből egyenes nyereség vár , azt nem a’ mi sorainkban kell keresni; mit hiszen a’ táblai pörök lajstroma nyilván kimutat, de mi ezeket ’s a’ visszatolásra olly igen kedvező állapot minden más fegyverét örömest mellőzve, még a’ kedélyes Chateaubriand gyönyörű sorait sem írjuk ki, mellyekkel bizonyos embereket olly hűn bélyegez, kik a’ legtisztességesebb cselekvés alatt is alacsony nyerészkedést keresnek, nehogy valamikép azon fájdalmat érezzék, hogy valakit becsülni legyenek kénytelenek;— mind ezt mellőzve, csak a’ nemes gróf saját szavaira utalunk, mellyeket mottóul fentebb kiírónk; 's a’ mennyiben minden szóban forgó gyanusitgatásokból azon csörgősapkai szálacska üt ki, hogy a’ jó szándékú tiszta honszeretet ’s magát áruba nem bocsátó függetlenség a’ holt mammonnak eredménye, az igenis elevenre található példálózás odiositásai helyett végválaszul Nagy Károly ime’ szavait idézzük: „Gyáva egy eszme, a’vagyon vagy birtok szeretetével egybekötni a’ hazaszeretetet; nyomorult egy elv a’ dolgok fentartását a’pénz fogalmával kötni össze! Hála a’magyar istenének! azon eszme és elv mind máig nem terjed ének el annyira édes hazánkban, hogy mind kettőt kiirtani nem lehetne.“ Gr. Dessewffy Aurél: ,,Adj isten“éve „Fogadj isten“ Puky Miklóstól. A’ Világ 89-ik számában „megyék állásá“ról írott czikknek velejét—mit már ügyesebb toll felfogott—czáfolni nem szándékom, sophismákkal terhes okoskodását elmellőzöm, csupán oda terjesztve észrevételemet, hol a’ gróf személyemet érinti. Azt mondja a’ gróf: „Nem az a’ kérdés: egy részről gr. Teleki József és Lonovics József, vagy más részről gr. Széchenyi István és Deák Ferencz legyenek e a’ nemzet vezérei, mert az egyik mint másik esetben biztos és tiszta kezekben volna a’ nemzeti ügy, hanem egy részről ezen tiszteletes osztály maga minden árnyéklati különbségeivel, mint egész, más részről egy középponti zászló alatt Madarász László, Somogyi Antal, Mezőssy László és Puky Miklós e’ magyar radicalismus commis voyageursjei (egyébiránt meglehet mind erényes emberek) állanak, és a’ kérdés az: valljon akkor, midőn amazok meg a’ legigazságosabb ’s legcsekélyebb engedményeket is csak a’méltányosság nevében, rábeszéléssel kívánták eddig a’ nemzettől, szabad e ’s illő e, hogy imezek, kik a’ hazát még semmi hálára nem kötelezték, kik az örök igazság kirekesztőlegi tolmácsainak szerepét semmi tekintetben nem igényelhetik, kiket a’ nép képviselőinek soha nem vallott,alkotmányt és sajátsági jogot rontó indítványaik létrehozását a’ fenyegetés szemtelen hangján akarják tőlünk kicsikarni? és mi azt feleljük: nem, nem és háromszor nem, és azt feleljük, hogy azon nemzet, melly magán illy mód engedne paczkáztatni, maga magát eltemetné.“ — Gyönyörű parlamentális előadás, felséges journalistai írásmód ! de nem szeretné gróf úr, ha rá azt mondanók: milyen a’madár, ollyan a’szólása. Kérdem én: ez e azon szelíd hang, mellyel élni kellett a’ Fejér megyei gyűlés határozásának igazolására, midőn ügyet kellett otalmazni? ez e azon modor, mellyel engem a’ fenyegetés szemtelen hangjának vádjával szemtelenül illethetett a’ gróf? (ki egyébiránt meglehet erényes ember) a’ nélkül hogy mindenkinek eszébe jutna: „Turpe est doctor!, dum culpa redarquitiosum.“ ítéljen a’ közönség. Én pedig felhívom és pedig férfiasan hivom fel a’ grófot azon inditóokok nyilvánítására, miknél fogva engem a’ magyar radicalismus commis voyageursjei közé számitni kegyeskedett. Mi okból czímzett ezen epithetonnal? nem értem; de hiszem, egy józan értelmű ember sem fogja érteni, ki személyemet ismerve, tudja, hogy soha olly megyében, hol jogom nem volt,—nem szólottam, annyival inkább izgatni megyéről megyére nem jártam. A’ kérdéses epitheton rám nem illik; de ha múlt országgyűlésünk előzvényeire visszatekintve, Sáros vármegye felé kereskedném, a’ grófra alkalmasint rá illenék az általa olly kíméletlenül osztogatott commis voyageuri czím, azt nem a’ radical, hanem egy más párt érdekében érdemelve. Felhívom a’ grófot egyetlen olly indítványom bebizonyitására, melly az alkotmány vagy sajátsági jog eltiprására volt volna irányozva minek következésében honom ugye szózatomban tisztátalanul kezeltetnék’s mindaddig, mig szemtelen állításait igazolni nem fogja, undorító vádját a’ grófra visszautasítom, ’s előadását hamis vádnak, hazugságnak, rágalomnak nyilvánítom. — Még rövid idővel ezelőtt aestheticai utasítások hangzottak a’ gróf ajkáról; most pedig maga is a’ gorombaság bárdolatlan fegyveréhez nyúlt; ’s méltán kérdésbe tehetnők: valljon a’ piszkolódások registratúráját lapja nominális szerkesztőjétől nem vette e át? Nem értem, mi szükség volt annak említésére, hogy nemzetem még képviselőjének nem vallott ; ezt úgyis minden, ki az országgyűlési folyamat ismeri, jól tudja; — de tudnék a’ grófnak ezen állításához a’ múlt országgyűlési követség ambitusának históriájából egy toldalékkal szolgálni, mi aligha tetszenék : de maradjon úgysem az a’ dolog veleje ez úttal, ki volt legyen követ? — hiszen municipalis rendszerünkben mindenikünk a’ népet egyenlőn képviseli; kérem is a’ gróf főt, hogy ezen jogot ne csak az oligarchiának tulajdonítsa, mert—tisztességgel legyen mondva—talán mi is emberek vagyunk. Ezekből mondhatom, hogy itt a’ gróf téveszté a’ tacticát, de talán a’ logicát is, mi nélkül ha netalán nép képviselője volt volna, vagy jövendőben lenne— mitől a’ jó lélek őrizzen — nem sok hasznot hajtana honom oltárára; egyébiránt közöttünk még eddig annyi a’ különbség, hogy a’ sors születésemmel nevem elébe egy g betűt nem adott; és igy nép nem-képviselését vak veti világtalannak szemére. A’ megfordult világban fog e a’ gróf a’ nép képviselője lenni? a’ jövendő titka; de ha a’ régi jövendölési világban élnénk: ,,nem’mel mernék felelni. Nekem elég boldogságot szerez azon önérzés, hogy független helyzetemben (mit semmi fényért föl nem cserélnék) sem az oligarchák komor tekintete, sem polgártársaim heve soha el nem tántorít; szerezze meg ezt magának a’ gróf, és nyugodt lesz, és nem fog a’ mostanihoz hasonló piszkolódásra szorulni.— Fogunk e még jövendőben találkozni, vagy nem? nekem mindegy, rettegni egyiktől sem fogok, és bizonyossá teszem gróf urat, hogy gúnyos kifejezéseit, személyemet netalán jövendőben illetendő szemtelen koholmányait soha felelet nélkül hagyni nem fogom; mert tudom, hogy „azon ember, ki magán illy módon engedne paczkázni , maga magát eltemetné.“ — Puky Miklós. Követ választások Erdélyben. Szászsebesszék és város Marienburg József királybírót és Meister József pénztárnokot; Medgyesszék és város Schuster József székbirót és Biedersfeldi Binder Fridrik rendőrigazgatót; Ujegyházszék Herbert Samu székbirót és Brantsch Mihály ügyvédet; Kőhalomszék Ehrenfeld Fridrik székbirót és Faik Károly aljegyzőt; Hunyad vármegye pedig nem Benedict Samut, mint hibás tudósitás után közöltetett, hanem Kakucsi Eleket és Szabó Józsefet választotta országgyűlési követekké; pótló követségre Barcsay Zsigmond és Góla Mózes nyertek e’ megyében szavazattöbbséget. (Érd. Hir.) Népkönyvkiadó egyesület. A’ múlt országgyűlési ifjúság képkiadó társulatából keletkezett népkönyvkiadó egyesület f. h. 14-kén tartá első közgyűlését az írók és művészek körében (casinojában), választmányi elnök báró Jósika Miklós ur távolléte miatt báró Eötvös József ur előllése alatt, melly gyűlésnek hivatalos jelentéseiből örömmel lehetett tapasztalni, hogy a’ lelkes ifjúság buzgó hazafius törekvését ’s vállalatának messze kihatható czélját meglepő süker koszorúzá. Ugyanis a’ múlt évben kihirdetett ezen pálya-föladatra: „Készítessék a’köznép számára egy természettan! (physical) kézikönyv, különös tekintettel a’ földművelésre ’s a’ nép közt uralkodó babonás balhiedelmek kiírtására*‘; a* kitűzött határidőig négy rendszeres munka érkezett, mellyek közül a’ bírálók többségének ajánlatára az 50 arany jutalom ezen jelmondatának ítéltetett: J’erp tends que j’ écolier invente Rousseau; minthogy szerző mind általán a’ tudomány, mind különösen a’ feladat kivánatinak megfelelve, könnyen érthető, népszerű előadással bir, a’ mezei gazdaságra nagy tekintettel van, ’s a’ babonák kútfejeit világosan mutogatja, ’s eljenek czélszerűen kel ki. Ehez becsre közel állónak 's igy különös dicséretre méltónak találtatott az illy jelmondata pályamű: „A’ tan módtól sok , ha akarod, minden függ“, melly szinte annyi jeles tulajdonnal bír, hogy az egyesület csak sajnálatát jelentheti ki a’ fölött, miszerint pénzhiánya miatt e’műnek tiszteletdíj melletti kiadatását nem eszközölheti. Egy harmadik munka illy jelmondattal: ,,A’természet istennek roppant temploma“ hasonlag minden bíráló figyelmét magára voná. Felbontatván az illető jeligés levelek, kitetszett, hogy a’jutalmazott pályamű szerzője Tarczy Lajos, a’pápai ref. főiskolában természeti tudományok tanára’s a’ m. t. társaság rendes tagja; a’ másodrangú, dicsérettel megkülönböztetett munkáé pedig Warga János, professor ’s in. t. társasági levelezőtag. — A’ jutalmazott mű nem sokára sajtó alá kerűlend, ’s a’ következő pálya-föladat szinte kis idő múlva fog közhírré tétetni. Elvégre ugyanezen gyűlés folytában, egyik, fővárosunkból elköltözött választmányi tag, Ballasa Antal ur helyébe Kaeskovics Lajos ur, a’ gazdasági egyesület titoknoka ’s m. t. társasági levelezőtag, kiss akarattal választatott meg. — Költ Pesten nov. tékén 1841. — B. Eötvös József m.k., mint helyettes elnök. Váchot Imre mk. jegyző. Pesti vásár. A’ mostani vásár az augustusinál annyival rosszabb, hogy mig a’ termékek ára — némelly csekély termékeket kivéve — jólag csak a’ régi maradt, ezúttal a’kéz-és gyárművekre nézve is lehető legroszabb volt. Posztó- és téli gyapjúszöveteken kívül, (mellyeknek azonban szinte rossz áruk), a’ gyár- és kézműczikkeknek majd semmi kelete nem volt. Honi termékeink közül a’ közönséges egynyiretíí gyapjút legélénkebben keresik, úgy hogy mázsája 55 pfttól 65 pfrtig fölrúgott, 4—5 frttal, a’ finomabb egynyire tíz gyapjú 8—10 pfrttal is fölebb, mint múlt vásárkor; mig azonban amannak gyors kelete volt, addig emerre — Angliából érkezett rossz hírek következtében — fölötte kevés vevő akadt. — A’ répamagolaj mázsája 28 pfrtig hágott és szinte gyorsan kelt. — A’ méznek, minthogy kevés méz hozatott vásárra, valamint a’ pálinkának, csekély kelete volt; de annál nagyobb a’ viasznak, fagygyunak és dohánynak. — A’ kender régi ára megmaradt; lenből nagy mennyiség vásároltaték ugyan, de a’ vásárra hozott nagy tömeg miatt fölötte olcsó áron. — A’ kimerítő árjegyzéket nem mulasztamijuk el annak idején az olvasó közönség elébe juttatni. Felelet a’ Pesti Hírlap 87-ik száma alatti fővárosi újdonságokban felhozott vádra. Mi Keller János, Egyed Sándor és Egyed János ad 772