Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-01 / 96. szám

Megjelen e’hírlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, boritékban fi ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet keini helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. posták iratainál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’* egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár szám ittatik. ________________________ ________________________________________ a’ „PestiHírlap“ kiadó tulajdonosa. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1848-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlapu-nak—mindig több tökélyre törekvés mellett— továbbá is Kossuth Lajos ur szerkesztése alatt úgy alakja, mint előfizetési föltételei 1848-ik évre változatlanul maradnak. Helyben (ha tetszik, házhozhordással) egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p. ft; postán küldve egész évre 18, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal útján történhetik. Landerer Lajos, TARTALOM. Vezérczikk. (Birtok aris to c ratia.) Deák Ferencz megtiszteltetései Megyei dolgok. Pesti gyülés folytatása. Szabolcs (pótlék a’ múlt gyűlési tudósításhoz). Győr (előintézkedések a’ főispáni székfoglalásra,megyei körlevelek). Nógrád (főispáni válasz tisztválasztás iránt, borsodi levél, hivatalteli felfüggesztés). Zala (reversalisok 1647: 14 magyar útlevelek, patrim. vérbiróság). Zólyom vallásos súrlódások , megyei körlevelek). Tolna (tisztelkedés Deák Ferencznek, vegyes-házasság,rab-statistica). Rövid közlések: 1. Heves. 11. Baranya.ill. Bács. IV. Marosszék. Erdélyi országgyűlés. Vidéki levéltárcza. Nemeskosztolány (egyházgyűlés, unió, papválasztási feltétel a’ magyar nyelv, az ev. tanoda nemzeti iskolává átalakittatik). Unghvár (zsidók mint szorgalmas munkások.) Felelet a’ B. megyei helységből jött vádra. Szegszárd (a’ selyem-eladás ügyében). N. Várad (magyar zsidó olvasó egyesület). V. Oraszi (Lukács Gy. nyilatkozása). Figyelmeztetés. •— Ausztria. Külf. napló. Angol, Franczhon. Hiv. tudósítások. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Vmrczikk. (Birtok -aristocratia.) A’ naponkint élesebben kitűnő politicai színezetek egyhangúlag mondják, hogy az átalakulás korszakát éljük , vagyis —mikint nem rég mondatott — „honunk a’ múlt századok elavult formáiból kivergődni ’s az idő ’s körülmények kellékeivel magát öszhangzásba tenni törekszik.“ Ezt igaznak vallja minden színezet, ez tehát a’ nép szava, miről irva van, hogy isten szava. — Ebben ki van a’ czél, ki van az irány fejezve, melly felé politicai életünk minden léptének gravitálni, ez a’ „kibleh“, melly felé fordulnunk kell, mint Mecca felé fordul az imádkozó muzulmán. Ha ez igaz és való, nem gondolunk ellenzésre találni, midőn állítjuk, hogy az átalakulás ime’ korszakában az idős’ körülmények kellékeivel, a’ nyíltan vallott czéllal ’s iránynyal minden törekvés merőben ellenkezik, melly a’ helyett, hogy az osztályzatokat egybeforrasztani, hogy az érdekek szerte vonulása által szakadozott nemzeti testet összeolvasztani iparkodnék, még azon is túl menve , mit csak smint elavultnak vallott, alkotmányellenes suprematia követeléseivel az osztályzati különbségeknek uj meg új nemeit igyekszik felállítani. És pedig vannak, kik ezt cselekszik , vannak, kik bár magok in praxi alkalmasint kívül esnének az igényelt suprematiai qualificatio vonalán (mit csak azért említünk, mivel a’ kevesebb vagy semmi birtokból politicai kiskorúságot szeretnek következtetni), elméletileg mégis ollytant hirdetnek, mellynek térdoctrinái részt vejtenének méhökben, ’s különösen azon érdekeket, mellyeknek legyezésére számitvák, veszélyeztetnék, hahogy nyilaik mind azoknál, a’ kik mellett szólani látszanak, mind azoknál is, kik ellen sokszor epés gúnynyal szólanak, a’ fel világosodott józan értelem, jogszerűség ’s politicai bölcseség paizsán meg nem törnének. — Ekkorig nép és nemzet között jogtanilag különbség vala, ’s hogy e’ két nevezet nem egyértelmű , hogy a’ jog- ’s érdekegység hatalmas kapcsa még ma is csak jámbor óhajtás, ezért vagyunk így a’ mint vagyunk, hogy átalakulásról kellene gondoskodnunk; de bár nép’s nemzet között egység nincs, ekkorig alkotmányunk szerint legalább az aristocratiát egy testnek hittük, mellynek körében törvény szerint jogban különbség nincs , ’s ha jogban nincs, politikai hivatásban sem lehet. És mi — szegény tévelygők — azt gondolok, épp ezen egység, jogban hivatásban teszi lehetségessé az átalakulás békés nyugalmas processusát, mert a’magyar aristocratia eléggé számos, hogy a’ sánczokon kívül esők érdekeivel igen sokakban találkozzék , melly találkozás megannyi horogkapocsnak tekinthető az összeolvasztás nagy munkájában. Majd ismét azt gondolok, olly időt élünk , mellyben az értelmességnek szava van, bárha nem kastélyból szólal is föl; azt gondolok, hogy midőn arról van szó, mi jó, mi nem jó, mit kell, mit nem kell tenni, ok harczolandoknak ellenében , nem pedig gyermeki dacz, melly igy kérkedik: „legyen bár jó, én még sem teszem, mert TE javaslád“; azt gondolok, nincs senki közöttünk, ki Brennus kint kardjának (vagy akármi súlynak, legyen bár birtok, avvagy más súly) mérlegbe vetésével akarná dönteni a’ kérdéseket , miknek csak jogszerűség ’s ennek körébeni józan politica által kellene döntetniük.— Mind ezeknél fogva megemlékezénk, mikint a’ magyar aristocratiában vannak nagy és kis urak, van fő, van közönséges aristocratia; de oligarchiáról törvény ’s alkotmány semmit sem tud, ’s ha nemzetünk leélt viszontagságai közt illy vágy mutatkozott, az egész nemzetnél mindig a’ leghatározottabb ellenzésre talált, ’s vagy engedni vala kénytelen, vagy a’ hont ’s királyt veszélybe dönté; és ha ez emlékezet folytában lelkismeretünk mélyében önmagunknak kérdést tevénk, kik hivatvák honunkban az átalakulás munkásaivá ? keblünkön átrezgett a’meggyőződés, mellyet már máskor is nyíltan kimondánk, ’s kimondunk most is, hogy hivatva van általában a’ honszeretet szent érzelmeivel ’s kölcsönös türelem indulatával ikerített értelmesség, bárhonnan, bárkitől jőjön; mert a’ bitorlott reputatiók ideje lejárt, ’s ész a’ hatalom, ész és tudomány, melly privilégiumot nem ismer, ’s mellynek , valamint az istenszeretet csillagos mennyezetű nagy templomának ajtai nyitvák minden halandó előtt, ki parányisága szerény körében is emberi méltóság indulatával érzi keblében az istenszikra szelíd melegét, hivatva van tehát ész és értelem általában is; de mivel körülményeink természetében fekszik, hogy a’ békés átalakulás csak a’ fenálló alkotmányos formák között történhetik, különösen hivatva van az ész ’s értelmesség a’ magyar aristocratia egy és osztatlan testületéből, mellyben minden érdek találhat, ’s talál képviselőt. E’ nézet mellett azonban—nyíltan kimondjuk — örökké elevenen áll emlékezetünk előtt, hogy a’jogszerűség, civilisatio ’s alkotmányos élet legfőbb factorát, a’ nemzeti erő valódi megtörhetlen magkövét, a’ középrendben keresendőnek mutatják a’ történetek évkönyvei,—azon középrendben , melly nem áll olly magasan , hogy osztályzati érdekeit a’ nemzeti tömeg érdekeivel ellentétben képzelné, ’s azért mások fölött kény és kedv szerint uralkodni vágynék; nem áll olly alant, hogy mások suprematiai vágyának eszközeivé alacsonyulna; melly szerény szükségeinek szerény vagyonában, vagy munkás szorgalma gyümölcseiben kielégítésére talál, ’s függetlenségének alapját ön keblében lelvén föl, magát sem pénzért, sem csillámokért áruba nem bocsátja; mivel pedig aristocratiai alkotmányunk mellett a’ privilegiált osztályok sánczain kívül e’ középrendet hasztalanul keresnők, azt,—mig alkotmányunk jobban kifejlenék—egyedül a’középrendű nemesség soraiban véltük föllelni, azon középrendű nemességben , mellynek politicai cselekvősége a’ municipalis élet körében forog, mellyet mi e’ szerint a’ közvélemény képviselőinek tartunk, olly képviselőknek, kiknek szemei előtt a’ municipalis rendszer a’ haladás érdekeivel testvéri kapcsolatban áll, kik tehát a’ kettővel együtt, nem egymás ellenében, élni tudnak , szeretnek, akarnak is. Azonban midőn a’ középrendű nemességbe ennyi erőt helyezünk, azt koránsem osztálykülönzési, hanem inkább egybeforrasztási szempontból teszszük , nem felejtők, és soha sem fogjuk felejteni, hogy a’ nemesség egy és osztatlan; nem felejtők, hogy e’ nemzet élete históriai alapokon nyugoszik; ’s azért fejeztük ki mindjárt hirlapszerkesztési pályánk kezdetén , hogy ha olly név tűnik föl e’ nemzet előtt az életben, mellyhez nagyszerű históriai emlékezetek csatolvák, a’ közvélemény őt bizodalomteljesen fogadja vezérévé , ’s kétszer meleg lelkesedéssel követendi az ős neveket a’ béke utján, mikint egykor ősei követék a’ harcz mezején; ha tudniillik nem követelnek imperatori igényeket, miknek ellenében minden másokra csak hallgatag engedelmesség vár; ha őszintén összeolvadnak a’ közvéleménynyel, mellyről gr. Széchenyi már évek előtt mondá, hogy e’ honban már van, ’s hogy tanácsosabb azt követni, mint neki ellenszegülni. — Mi úgy vélekedünk, hogy dicső szerep az, melly e’ nézet szerint a’ históriai nevekre várakozik, csakhogy senki ne vélje, mintha e’ szó: „historiai név“ a’ főaristocratiával, vagy épen a’ gazdagsággal egyértelmű volna; mert ez utóbbit az alkotmányos lét szellemi részeiben factornak részünkről elismerni soha sem fogjuk, hanem nyomadéknak igenis, mellynek értékét azonban a’ személyesség föltételezi; az elsőben pedig vannak olly nevek, mikhez vagy semmi, vagy csak kedvetlen históriai emlékezet csatlakozik; ezek bírjanak bár terjedelmes uradalmakkal, a’ nemzet bizalmára foglalót még nem nyújtottak; ’s ha észnek, értelemnek, hazagságnak ’s a’municipalis élet körében nyilatkozó közvéleménynek ellenében csupán gazdagságuknál fogva igényelnének túlnyomó suprematiát, szerepök Brennuséhoz hasonlítna, ha hátok mögött győztes gallusok, előttök legyőzött rómaiak állanának ; de minthogy sem az, sem ez nem igy van, csak sajnálkozással találkoznának. Ez a’ mi véleményünk a’ kérdés iránt, hogy kik hivatvák honunkban az átalakulás munkásaivá? — Ennek ellenében legközelebb egy egészen új doctrinát hallottunk, azt, hogy a’ fekvő birtoknak kell átalakulásunk processusában túlnyomó befolyással bírnia; és ámbár minden gyermek tudja, miképen a’ birtok-aristocratia nem egyéb, mint a’ pénz-aristocratiának egyik neme, mégis mivel ez utóbbi szó hazánkban — ’s méltán — gyűlöletes, a’ magyar alkotmány szellemével merőben ellenkező doctrinának azzal akarnak bementijegyet szerezni, hogy azt mondják: ,,a’ birtok-aristocratiának a’ pénzaristocratiával semmi köze“, ’s a’ mi még ennél is különösebb, a’ fekvőbirtok túlnyomó befolyásának hasznait Anglia példájával akarják igazolni; csakhogy mondhatlanul rossz kútfőből meriték példájokat, minthogy a’ dolog Angliában merőben, de merőben ellenkezőleg áll, mint ők állítják. Itt már nem vélemény, mellyben különbözhetünk, hanem históriai tény forog kérdésben; ’s mégis csak különös gondolkozással lehet a’ statushistoriai tudományok ismerete felől hazánkban, ki olly tényt állít föl, melylyet egyhangúlag megczáfol a’ história. — És ez az, mire nézve némelly felvilágosító közléseket jövő számunkra halasztunk, mielőtt a’birtok-befolyás igényéről elmondanók véleményünket, és szólanánk a’ megyei rendszer köréről, hatóságáról is, mit anynyival inkább tennünk kell, mivel az említett uj doctrina mellett egy irányt látunk keletkezni, melly a’ haladási kérdéseket egyenesen a’ municipalis hatáskör megszorításával szeretné összekötni; miből nézetünk szerint a’ legboldogtalanabb eredmény következhetnék *). *) Alkalmat veszek ez úttal gr. Dessewffy Aurél urat tisztelettel megkérni, hogy ha szavaimból idéz valamit, ne méltóztassék ollyast rám fogni, mit én soha sem állítottam. Én a’ múlt pesti gyűlésen azt mondám , hogy vannak, kik szorosan a’ megyei hatóság körébe tartozó kérdéseket is a’ törvényhozás körére szeretnék vonni; mert megyei gyűlésen a’ szegény Kossuth Lajos ’s hozzá hasonló ellenében csak úgy állanak, hogy szavazatkor egyet az egyből—marad semmi, mig az országgyűlésen mint hatalom állanak egész megyéknek ellenében; a’ gróf pedig „Világ“a 95-ik számában azon egyednek, ki a’ most idézett thesist felállitá, e’ szavakat adja szájába: „ámde mi a’ mi sorsunk szegény nemeseké, kiknek részére alig mosolyg azon remény, hogy valaha személyes részt vehessünk a’ törvény hozásban"; miből aztán a’nemes