Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-01 / 96. szám

Antal t biró kertjében, kinél szállásolt, éji zenével tisztelte meg, ’s a’ számos egyedek által formált szö­­vétnekes körbű­l P. B. megyei aljegyző előlépve, a’ hon kedveltjét lelkes beszéddel üdvözlé, mit rokon­érzettel fogadván, szives köszönetének kijelentését szakadatlan „éljen“-ek követék. — Gyűlésünk első napján tanácskozásba vett többi tárgyak között még csak e’ megyebeli miszlai helység ref. lelkészének a’ helybeli kath. lelkész Ladányi Mihály ellen P. M. tbiró által felhozott azon folyamodása igényel meg­említést , melly szerint ez utóbbi egy ref. legénynek rom. hitv. mátkájával­ összeesketését—miután aman­nak megtérítésére ’s a’ kívánt reversalisnak kinye­résére balul hatott működései meghiúsultak —a’ szo­kott egyházi szertartások nélkül a’ papi lakban vitte véghez. Erre a’ RR. már előbbi e’ tárgyra vonatko­zó végzések nyomán azonnal vegyes törvényszéket neveztek ki, melly elébe az említett papi egyedet, azon esetre, ha az első alispán urnak a’ megtaga­dott áldás pótlólagi kiszolgáltatása iránti felszólítása siker nélkül hangzanék el, az 1647: 14 és 1791: 26 törvényczikkek értelmében perbe fog idéztetni. — Megyénk rabjainak az utóbbi 10 évekről szó­ló statisti­ája el­következő: rabok voltak össze­sen 2722; ezek közül per alatt 741; fölment­ve 291; elítélve 1690. — Gyilkos 155; gyer­mekgyilkos 19; történetes verekedő gyilkos 138; rabló és rablógyilkos 220; gyújtogató 15; marhalo­pó 630; tolvaj 128; más vétségű 414.— Nem sze­rint: férfi 1609, nőszemély 81.— 16 éven alul: fér­fi 20, nőszemély 7; 16 évtől 24-ig: férfi 533, nősz. 22; 24—40: férfi 754, nősz. 21; 40 éven túl: férfi 321, nősz. 14. — Nemes 191, előkelő 12 , polgár 11, jobbágy 1471, külföldi 5. — Vallás szerint: r. cath. 967, ágostai 137, helyet 470, n. e. görög 75, zsidó 41. — Rögtön ítélő törvényszék által 1835-ben királtatott 3 rabló, 1 rendes per útjára igazittatott, kettő kivégeztetett. 1836-ban 3 gonosztevő a’ tör­vény rendes útjára, 1837-ben pedig 1 gonosztevő szinte arra utasittatott. — Tóth Ferenc­z. Rövid közlések. I. Hevesben a’ főispáni­ helyettes ur beiktatása nov. 24-kén ment véghez; tisztválasztásra dec. 14- ike tűzetett ki; a’ szomszéd megyék nem hivattak meg; szavazattal biránd a’ megyében lakos vagy birtokos minden nemes, ki 16 évet ért, más pe­dig senki. — II. Baranyának november 22-ikei közgyűlésén a’ nm. h.tanácsnak a’ honi czukorgyár­­czikkeket bélyegeztetni rendelő intézvénye követ­keztében óvás határoztatott. — A’ nemzeti színházra tett ajánlat még hátralevő részének befizetésére, kü­lönben következő törvényes kényszerítés alatt, a’ f. év utolsó napja tűzetett ki.—A’ levéltárban tapasztalt hiányok miatt ezentúl oda csak az alispáni és jegy­zői hivatal egyedeinek szabad a’ bejárás. — Egy­es ref. néptanító ügyének eldöntésére, ki már hosszabb ideig tömlöczöztetik, mintsem vétségéhez képest Ítélet szerint talán kellene, más­nap törvényszék rendeltetett. — A’ büntetőtörvényszékek gyakoriabb tartása iránti inditvány, nehogy az orsz. küldöttség­nek e’ részben elébe vágassák, az utasítások közé följegyeztetett. — Beregnek a’ hónapok magyaro­sítása iránti felszólítása, ugyszinte Turócz, Csanád és Borsod ismeretes tartalmú levelei többséget nem nyertek; de ez utóbbinak következtében nem csak a’ tanítási mód, hanem a’ közalapítványok czélszerűbb kezelése feletti vélemény-adásra is választmány ne­veztetett. Ellenben Beregnek a’ magyar vándorkönyv miatt egyik kebelbeli egyedlen történt sérelmet közlő levele, és Fejér megyéé a’ gyorsírók iránt pártoltat­­tak. — Verőczének latin levele még ez egyszer elfo­gadtatott, ’s e’ részben a’ rendeknek vigasztalásul szolgált, hogy Szerém magyarul irt. — III. B­á­c­s­n­a­k november 22-kén kezdett közgyűlésén, Szucsics Károlynak főügyvédi hivataláróli leköszönése után, némelly e’ megyében lakó pap-nemesek azon ké­résére, mellynél fogva az ujonczállitási terhektől már ezelőtt mindenkorra fölmentetni kívánták, a’ főügyvéd által adott tagadó vélemény elfo­gadtatott; a’ közelebbi múlt tíz év alatti raboknak ez alkalommal beadott jegyzéke a’ nádor ő fenségé­nek fölterjesztetni rendeltetett; a’ gyujtogatókra is kiterjesztett statariumi k. engedelem kihirdettetett; végre a’ főispán úrtól érkezett két levél olvastatott fel, mellyeknek egyikében jelenti, hogy elnöki székének kegyelmes felmentetése következtében, be­iktatási ünnepélyek nélküli elfoglalására dec. 9-kén választó ; másikában pedig a’ tisztválasztást dec. 20- ikára határozza. IV. Mar­ossz­ék. M. Vásá­r­h­ely nov. 15. F.h.2-kán alkirálybirákat választó közgyűlé­sünket érdemes főkirálybiránk velős beszéddel nyitá meg, mellyben, e’ gyűlés fő czélján kívül, a’ széknek anyagi jólétét eszközlő nézeteit előadván, ’s főleg a’ helyettesítés legkisebb nemét is mellőzni kivánván, a’ mostan megürült alkirálybirói hivataloknak mimó­­doni betöltését tűzte ki a’ rendek tanácskozása tár­gyául. — A’ volt alkirálybirák előléptetésüknél fog­va, hivatalukat tovább nem folytathatván, a’ gyűlés színe előtt arról ünnepélyesen leköszöntek, hálás szívvel fejezvén ki köszönetöket a’ rendeknek eddig hozzájok viseltetett időntúli bizalmukért. Ekkor a’ BR. a’ választás módját vagyis a’ hazánkban már sok tusára alkalmul szolgált 3 és 9 kérdését vették vitatás alá, ’s végre e’ nagy fontosságú juris pu­­blici kérdés csakugyan a’ törvények, ’s jelesen az 1791:12­­.czikk igaz értelme szerint jön elhatározva. — Erdélyi, Erdélyi országgyűlés. Fölviradt hát valaha Erdélyre a’ nagy nap, melly­­hez annyi várakozás és aggodalom , annyi remény és kétség, annyi óhajtás és félelem csatlakozik. Egybegyűltek a’ három egyesült nemzet képviselői és azok, kiket fejedelemi birodalom a’ legfé­­nyesb, legnemesb pályára hiva meg, hogy két mil­lió — nyelvben, vallásban, nemzetiségben, polgá­ri állásban és politicai jogokban sokféleképen kü­lönböző — honfitársaik jó ’s bal sorsáról tanácskoz­zanak; hogy az idők neheze ’s terheinek súlya alatt szenvedő földnépet nemesebb emberi ál­lásra emeljék és nyomorszülte szenvedésein se­gítsenek; hogy megértve és fölfogva a’ kor és kö­rülmények komoly szózatát, melegen karolják föl e’ hazát is — melly az idők viszontagsága miatt annyi­ban és annyira el-elmaradoza — a’ haladás és javu­lás pályájára. Mennyi ’s mekkora ösztön nem rejlik itt Erdély lelkes fiainak annyi jót és hasznost tenni e’ szép haza emelésére és virágoztatására, mennyit csak a’ körülmények megengednek! — A’ meg­nyitási ünnepélyről a’ kolozsvári lapok után ezeket emeljük ki.­ — Számos idegenek jelenének meg ez alkotmányos ünnepélyre, többek közt erdélyi hadi főkormányzó b. Weinhardt altábornagy is. Vasár­nap , nov. 14-kén, a’ kolozsvári goth­idomú r.cath. székesegyházban kir. biztos és hadi főkormányzó­i excrások, továbbá a’ kir. főkormányszék, számos országgyűlési tagok és hadi tisztek jelenlétében ün­nepélyes sz. miseáldozatban a’ sz. lélek hivaték se­gítségül. Hétfőn, nov. 15-kén, mint az országgyű­lés megnyitása napján a’ KK. és RK. az országos te­remben egybegyülvén, országos elnök magyargye­­rőmonostori b. Kemény Ferencz b. titk. tanácsnok ő excja által ékes magyar beszéddel üdvözöltetének, mellyben a’ tisztelt elnök úr az országgyűlés okát és czélját rövid, de velős szavakban előadván, a’KK. és RR. elébe terjeszté a’ kir. előadásokat, u. m. a’ fő­kormányzói és többi megürült országos hivatalok be­töltését, rendszeres biztosságok kinevezését, tör­vénybe foglalását’s fölterjesztését; ’s átmenvén a’ haladás és javítás szükségére: „Nem hiszem — úgy mond — tek. KK. és RR., hogy csak egy józan ité­­letű polgára is volna e’ honnak, annál inkább tagja e’ díszes testületnek, ki el ne ismerje, hogy egy fél század óta helyt állott nemzetnek valahára lépni, ha­ladni szükséges; ’s bármelly hitelkedőleg tekint­sünk is sok szépre és jóra, miket törvénykönyveink lapjain elszórva föltalálunk, meg kell mégis vallani,’s nyíltan kimondani, hogy hazánk állása, akár alkot­mányi , akár törvénykezési, akár gazdasági szem­pontból tekintsük, gyökeres orvoslást ’s fontos és nevezetes újításokat kiván, sőt sörgetőleg követel. — Itt ezen országos teremben állapodnak meg leg­előbb is gondolatim. — Itt látom egybegyülve hazám legderekabbjait, kiket érdem és értelmesség, jellem és vagyonosság által biztosított függetlenség, ’s a’ fejedelem és hon bizodalma kijelelt, hogy egy tisz­­teletre-ragadó testületté egyesülve, a’ szólás teljes szabadságával tanácskozzanak, egy nagy fejedelem trónusának, egy szép haza törvényeinek erősítésé­ről, millió ember boldogitásáról. Dicső intézet, melly önkénytelen is hálára ’s tiszteletre ragadja a’ keblet, alapitó őseink iránt. — De kérdem őszintén: ezen szép intézet rendszerének is nincsenek e ár­nyékoldalai? nem látjuk e magának a’ képviseletnek hiányát? a’különböző érdekeknek egy czélra egyez­tetésében nem veszszük e észre az akadályokat ? ’s dolgaink lassú folyása, mellyet a’ tapasztalás igen is tisztán bizonyít, nem mutat e valamelly organi­­cus bajra, melly az egésznek elrendeltetésében gyö­kerezik?“— A’ törvényhozás hiányairól a’ törvény­­hatóságokéira tért át a’ szónok, ’s ezek után a’ bir­tokviszonyoknak egy állandó és határozott úrbér ál­tali javítását és az adózási rendszer árnyékoldalait emelé ki, miszerint az adó felosztása és beszedése tekintetében valamelly lényeges hibának kell rejtez­ni az adórendszerben, minélfogva a’ más országok­hoz mérve hasonlíthatlanul csekély adómennyiség olly nagy teherrel látszik a’ népre súlyosodni. „Ha törvénykönyveinket forgatom — mond tovább a’ tisztelt elnök — sok szépet és jót, de ellenben sok határozatlan, egymással ellenkező ’s az önkényes birói magyarázatnak tágas mezőt nyitó tömegét talá­lom azokban személyes ’s vagyoni jogainkat biztosí­tó törvényeinknek. — Törvénykezési rendszerünk pedig maga egy végetlen labyrinthus, mellynek el­ágazásaiban a’ legtisztább igazság is könnyen elté­vedhet. — Mit mondjak, tek. KK. és RR.­ büntető­­törvényeinkről ? mit fogházainkról? keresztülfutok ezeken, mert e’ 19-ik században mind ezekről csak pirulva szólhatnék; ’s különben is ezeknek hiányát mélyebben érzi minden hazafi, mintsem hogy a’ ja­vítások iránti készséget akárki részéről is kétségbe hozni lehessen.“ — Miután még a’ birtok használatá­nak káros akadályairól szóla, szóba hozá az anyagi haladás szükségét. „És itt — mond a’ szónok — ne csalódjunk, mert ha szintén egy nemes buzga­lom , segítve e’ sebesebben forgó vér ’s virágos kép­zelet által, azt kívánná is elhitetni velünk, hogy a’ haza szent földje borostyánt csak az elvek bajnoki­nak terem, de a’ nagy rész, melly hidegen számol, egy tiszteletreméltó rész, melly janusi ábrázattal a’ múltra és jövendőre kinézve, a’ jelent ezekkel kap­csolatban fogja föl; ’s végre a’ legnagyobb rész, mellyet az élet gondja és terhe nyom , melly házné­pet verítékkel táplál, gyermekeket áldozattal nevel, méltányolni ’s dicsőitni fogja azokat, kiknek ke­­vesbbé csillogó, de annál sikeresb munkásságuk után anyagi gondjaik tágulván, ’s a’ szükség lenyo­mó terhe könnyebbülvén, képesekké lettek önerejü­kön emelkedni nemesebb rendeltetésök felé. — Min­ket a’ testvérhon példája, mind ezeket tettleg iga­zolva, szólít föl követésre. Örömtelve szemléljük, mikint kezd az fölemelkedni ’s helyet foglalni az eu­rópai nagy nemzetek családjában, mióta a’ nemzeti fejlődés vagyonossággal karöltve teszi sebesléptü haladását. — Gőzösök hasítják a’ Duna hátát, keres­kedési viszonyok kötik egybe keletet nyugottal, egy óriási vállalat a’ két anyavárost nem sokára egygyé alakítandja; századokra kiható intézetek emelked­tek, újaknak talpköve tétetik le. — A’ tudományok templomának (museumnak) falai már állanak, úrbé­ri viszony és hitel törvények által vannak megala­pítva, a’ hon édes anyai nyelvén szól királyához, ’s édesebb örömmel hódol az anyai nyelven hangzó törvényeknek is. — ’S mi hátra maradnánk ezek me­­gett? A’ két ugyanazon szent koronát al­kotó ország, mellynek áldott föld­j­ét atyá­ink közös erővel’s egy patakká elegyült vérrel szerzették, mellynek lakóit nyelv, alkotmány ’s nemzetiség erős kapcsai lánczolják egybe, különböző érdekkel nem bírhat. — Együtt kell nekünk a’ haladás pá­lyáján sietni, ’s az út, melly czélhoz vezet, melly a’ szirtokat is, miket gondosan kikerülni szükség, kimutatja, a’ nagyobbik testvér által meg,van már törve a’ szeretett kisebb nyomainak is. — És az a’ jó fejedelem, ki a’nagyobbnak előhaladási törek­véseit hatalmas karjával olly nagylelkűleg gyámolí­totta , ki most maga szólít föl minket is előadásai rendében önszükségeinkről, önjólétünkről gondos­kodni , bizonyosan szintolly kegyes leszen irántunk is.“—Az elnök reményeinek kifejezésével, erejének a’ hazai ügyre szentelésével és a’ rendek bizodalmá­nak kikérésével rekeszté be komoly beszédét, mely­­lyet háromszoros zajos „éljen“ követe. Földvári Farkas itélőmester az országosan összegyűlt Kir. és RR. nevében válaszolt. A’ kir. hivatalosok névsora, a’ meg nem jelentek bejelentései és a’ követek meg­bízólevelei fölolvastatván, az orsz. elnök javaslatá­ra küldöttség nevezteték ki a’ kir. fökormányszék meghívására, melly a’ meghívásra megjelenvén, kir. kincstárnok és ideiglenes kormányszéki elnök gróf Rhédei Ádám üdvözlé a’ rendeket, kinek szinte Földvári Farkas itélőmester válaszolt. Egy más kül­döttség, Bedeus József tartom. főbiztos vezérlete alatt, a’ kir. biztos meghívására küldetett, melly visz­­szatérvén, jelenté: mikép kir. biztos ő excja más­nap meg fog jelenni, a’ gyűlést ünnepélyesen megnyi­tandó. A’ kormányszék távozta után eloszolván a’ gyűlés, a’ KKr. és RR. a’ kir. biztosnak mentek tisz­­telkedni, kit az orsz. elnök magyarul üdvözlé; a’ kir. biztos hasonlag magyarul válaszolt. A’ Kir. és RR. végre lakára kisérék tisztelt és szeretett elnö­küket, kit nevökben Fejér megyei főispán gr. Nemes János üdvözlé; az elnök melegen felelt, ’s mult or­szággyűlésen tapasztalt bizodalmát a’ rendeknek to­vábbra is kikéré. — Más nap, nov. 16-kán, tömve vala terem és karzat, és miután a’ multnapi jegy­zőkönyv fölolvastatott, és a’kir. biztos a’ BB. együtt­­létéről értesittetett, a’ hadi főkormányzó és számos tiszti kar kíséretében taraczkok durrogása közt meg­jelent kir. biztos , a’ bíboros fejedelmi trón állványá­ra lépvén, fölolvastatá ő felsége kinevező k. kir. le­iratát és az e’ tárgyban a’ főkorm. székhez intézett leiratot. Ezek után latin nyelven üdvözlé a’RRet, kik­nek nevében kincstárnok és ideiglenes kormányszé­ki elnök gr. Rhédei Ádám szinte latinul válaszola. A’ kir. biztos a’ téren fölállított katonai hangászkar zenekisérete közt távozik. A’ rendek a’ jegyzőkönyv hitelesítését folytatók. Délben az országos teremben a’ kir. biztos 300 személyre való fényes ebédet ada. Vidéki levéltárcza. Nemes-Kosztolány, nov. 6. A’közéletnek azon jelenetei, mellyekben a’ korszülte nemzeti szük­ségek nyilatkoznak, még akkor is birnak némi ér­dekkel , ha csak kisebb körből eredtek. — Helybeli ágost. ev. egyházunk pap választó gyűlést tartván, az unióról ekkint nyilatkozók: „Valamint hazánk kü­lönféle vidékein az ev. vallások egyesülendése iránt a’ legélénkebb részvét nyilatkozók, úgy ezen egy­ház tagjai is örömtől dagadó kebellel olvasók ama’ 808

Next