Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-10 / 90. szám

jelleme , miszerint a’ nép alkotmányos polgári sza­badságot óhajt, és ez állást magának, istenes ter­mészeti törvény adta jogaihoz ragaszkodva, a’ sza­bad választás beirása által biztosítani kívánja, azért habár olly jeles következményű volt is e’ jelen tiszt­választás, hogy benne a’ nagy többség megnyugodott, mély fájdalom szaggatja mindazaltal a’ kebleket, ha tekintve a’ királyi városok szerkezetét, sok ezerek jóléte fölött csak néhány által választott ’s a’mos­tani rendszernél fogva számadásra is alig vonható egyedeket látunk határozni, midőn tapasztaljuk, hogy e’ rendszer ’s az ekkorig uralkodott általános rész­vétlenség a’ kifejlődés főeszközeit örökös kiskorú­ságban sanyargatják ; midőn tapasztaljuk, hogy az igazság kiszolgáltatásának garantiája nincs; miután az ügyek felebbvitelének útja járhatlanul megnehe­zítve, a’felsőbb tisztek pedig, kik a’törvényt ki­szolgáltatják , nemcsak hogy egyes törvénytelen tet­teikért számadás alá nem vonathatnak, de még csak a’ választás rostája alá sem esnek: „De jőni kell, és jőni fog egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ A’választás eredménye ez: főbíró Esze Gábor, ki e’ díszes hivatalt eddig is közelégületre viselte; pol­gármester: Papp Péter; kapitány: Sztanaczky And­rás; mezőkapitány: Laza János; tanácsnokok, a’ régibbek: Soós György, Joó Mihály , Joó Ferencz, Malik Antal, Zsiga György , Jenei György, Békési József és Szentpéteri János; ezekhez jelenleg vá­lasztottak Tamási László és Sztanaczki András; há­zi adószedő: Haulik Mihály; hadi : Koós György ; újonnan választatott; számvevő lett: Fáy Imre; fő­jegyző: Nagy Mihály. — Választó­polgárokká lettek: Asztay István, Fekete Antal, Orosz József, Répá­­si János, Almási Lajos, Vajai Imre és Nagy Ká­roly. — Adja a’ magyarok istene, hogy e’ tisztikar az elnyomatás és igazságtalanság ellen védpaizsul szolgáljon, bizodalommal kísérje a’ felvilágosodás szellemét, ’s a’ szétrugó erőket a’ fejedelmi trón di­­csőségére, városunk’s az egész haza virágoztatásá­­ra neki egyesitnie sikerüljön!— Madarasi János: Vidéki l­evélt­árcza. Nyíregyház, oct. 29. A’ tiszai ágost. egyház­­kerület által múlt évben Nyíregyházán felállittatni rendelt tanítókat képző intézet immár a’ valósulás küszöbén áll. Tegnap valónak itten ifj. Draskóczy Samu helyettes kör. felügyelő és Komáromy József hegyaljai esperes urak, ’s bevégezték, az itteni ágo­stai hitvallásuak elöljáróinak befolyásával ’s a’ új városi tanács és választott közönség több lelkes tag­jaival is értekezve, e’ tárgybani munkálkodásukat, mellynek kerületi jóváhagyástól függő eredményei : 1) Jövő 1842-ik iskolai évre az intézet már meg­nyittathatván , két tanító rendeltetett meghivatni.­­ 2) Financiális tekintetben mindegy lévén, akár egy bizonyos tőke kamatjából az intézet számára házbért fizetni, akár pedig ugyanazon tőkéért házat venni, több es czélra alkalmas házak megtekintése után egy választmány neveztetett ki, az illető háztulajdono­sokkal alkuba bocsátkozandó. ( 3) Ezen intézethez egy elkerülhetlenül szükséges gazdasági intézet is fogván csatoltatni, miután a’ városi belső és külső tanács által az e’ czélra nagylelkűleg ajánlott föl­dek a’ váltógazdaságnak gyakorlati tanitására ele­gendőknek nem találtattak, biztos reményt nyújta­nak a’ város elöljárói, hogy az ajánlt mennyiség a’ szükségnek megfelelőleg szaporittatni fog. — Ezek valónak főkép az érintett munkálatnak tárgyalatai, mikből világos, hogy az intézet alapja megvettetvén, rá immár csak építeni kell; több tanítói szék felállí­tására , a’ növendékek tápintézetének létesítésére ’s más egyébre még sok pénz szükséges. De miután ezen intézet a’ czéloknak legszentebbikét, a’ népnevelést ’s nemzetiség emelését tűzte ki pályájául, következő­leg minden honpolgárt egyaránt érdekel, remélni le­het , hogy ez ügyre valláskülönbség nélkül minden­ki szívesen áldozand, kinek a’ végzet tehetséget adott. Részvényeket 4 po­ntjával 10 évre aláírhatni minden tiszai kerületbeli fő- és alesperesnél, neve­zetesen Nyíregyházán a tiszt. Farbaky Dániel tábla­­biró ’s hegyaljai alesperes urnái *). — Benczúr Adolf. Tolcsva, oct. 30. A’hegyaljai szüret, melly néhány év óta, kevés és rossz boráért köd- ’s eső­vel gyúrt sarain többnyire november végéig szokott bennünket úsztatni, ez évben kellemes’s a’legszebb aratási idővel is pályázható napokkal, még e’ folyó hóban véget ért. Kevés, de páratlan jóságú borával reményt öntött a’ már-már haldokló Hegyaljába, ’s hitet, hogy a’ szőlők aranytermő kora táján nem múlt el örökre,’s a’világhírű nedv becsének egy jám­bor sziléziai lakos bármilly hathatós gyógymódja nem adható meg a’ vegcsapást; és ha ő, mi is, sze­gény bortermesztők , az istenadta földtekén lassan­lassan megélhetünk. Egy hordóbor (180 itere) egy puttón (35 itere) szemelt aszúval 40 p. frton kapva kelt, de felebb is volt nem egy-két eladás; a* sze­gény nép termése 20—30 p. forintig. — Porosz és lengyel vevők sajátságos szekereiken ’s vörös jár­mokkal ekitett lovaikon sebesen futkosták be Hegy­alja 12 városát és néhány falvat, mindenütt sok bort véve ’s pénzt hagyva ; tudok, ki itt helyben Tolcs­­ván maga ezer hordóboron felül vásárlóit. Az izrae­liták is aszúvásárlási jogukat, melly­től őket egy közgyűlési fellobbanás majd megfosztotta, szélesen gyakorolván, csődükkel a’ termesztő résznek nem kis hasznot hajtottak. Általában szebb szüretre rég emlékezem, ’s ezt érezték a’ f. hó 21- és 24-kén tar­tott módi tánczvigalmak is: csinos divatkocsik ro­bogtak el, egymást sűrűn váltogatva, a’ Hegyalját végighigyózó fehér töltésen, kecses női fők tekint­­getve ki a’ Kölber-határok csillogó üvegein, és mind csak Madra és mind csak a’ regényes völgyben fe­­küvő Mád felé. Este megyei hangászunk Bunkó An­tal bandájának zenéje mellett megnyílt a’ vigalom; meglehetős számú gyülekezet, csinos világítás, a’ dús házbirtokosnőhez nem igen illő arasznyi tükrök, igazi fulasztó por, de sok szép nő, csinos férfiak tevék a’ terem ékeit. — Érdekes volt a’ bálvendégek közt egy, nemzete öltözetében megjelent lengyel gró­fot látni; sárga gyűrt szárú saruk voltak lábain, tér­dig érő és aranynyal hímzett rövid ujjú lengyel tunica szorította össze izmos derekát, melly alól bársony tokba rejtett széles görbe kard kandikált, tömött ba­jusza alól az érett korba járó férfinak halk, de honi nyelv zengett le karjába fűződött kellemes szőke ne­jéhez; majd később neki indulva, hihetlen könnyű­séggel lejtett egy megrendült mazur hangjain; ’s láttam, mint mosolygott az itt is idegen nyelven da­dogni nem szégyenlő haute-volée-k gyermekein, ’s kaczagott bizonyosan rajtunk frakkos magyarkákon is, kik a’ csak egyszer, de csak — mondom — egyetlenegyszer, az is parányi személyem által meg­­huzatott nemzeti nóta alatt (hasztalan állván előt­tünk a’ pestbudai múlt téli tánczvigalmak utánzásra­­méltó példái), vagy kártyaasztaloknál néztük a’ ki­­lenczek és babalák Boscóit; vagy pedig itt-ott eldől­ve pihentettük polkák ’s keringők kínaitól megpöf­­fedt czipős lábainkat. — Szerencsénk volt szomszéd Abaujból újonnan nyert főisp. helytartónkhoz is , ki fiatal korához illő vig kedvvel mulatott végig a’ bál legszebbjeivel. — Kevés nap múlva egy nagyobb­­szerű terembe leszünk őt szerencsések bevezetni, hol másféle, igen komoly dolgok várnak rá. — M­e­­zősy László. , KÜLFÖLDI NAPLÓ. A’ cubai gyarmatbirtokosok fölszóliták a’ szi­getnek spanyol helytartóját, vetne véget az angolok beavatkozásának, mellyet ezek a’gyarmat rabszolga­kereskedési ügyeiben gyakorolnak, különben a’ szi­get elszakasztandja magát a’ spanyol kormánytól; mert — úgy mond — ha az 1820 óta Cubába beho­zott, az angol kormány által pedig szabadon eresz­­tetni kívánt rabszolgák elbocsáttatnak, ez végrom­­lást fog hozni a’ gyarmatosokra. Dublinban oct 25-kén zajos volt a’ helyhatósági tisztválasztás megnyitása. Még nem tudhatni ered­ményeit , de minden oda mutat, hogy a’ szabadelvű párt fényes győzelmet nyert. O’Connell Dániel, ki legközelebb e’ város részéről követte el nem válasz­tathatott, most a’ városnak már két kerülete által al­­dermanná választatott; és bizonyosnak tartják, hogy ő egy reformot óhajtó tanácsnak elnöke, lord mayor leend; a’ nagy izgató már megkészitteté lordmayori díszkocsiját, még pedig nem Londonban, hanem Dublinban. — A’ M. Post alaposan hihetőnek tartja, hogy a’ franczia kormány már hivatalosan tudósitta­­tott az angol seregnek S. Jean d’Acrebeli teljes ki­­takarodásáról, azon hozzátétellel, hogy a’ keleti pos­tának első indultával a’ brit-ausztriai hadsereg egé­szen elhagyja Syriát. —Angliában napirendre jöttek a’ gyújtogatások. A’ Times (forylap) nem átalló ki­mondani , mikint e’ gyújtogatások a’ gabnatörvény­­elleni izgatok pénzén vásárlott ügynökeinek művei; ’s most ez állítás fölött a’ whig- es torylapok csavád­nak. Angolország több gyárvárosaiban olly nagy fok­ra hágott az ínség, hogy még a’ tehetősb osztály sem tudja adóját befizetni. — A’ londoni börzén mintegy 150—200 ezer font sterlingnyi jegyek keringnek kétszeres, sőt háromszoros kiadásban; a’ kincstár­nak egyik tisztje mint hamisító el­ogatott. — Sir Harcourt Lees, egyik oraniai páholy mestere, a’ dublini hírlapok egyikében kinyilatkoztatja, hogy ő néhány hónappal ezelőtt a’ nemoursi herczeget írás­ban figyelmezteté egy titkos társulat iránt, melly a’ franczia királyi háznak teljes kiirtására szövetke­zett, ’s e­ társulat összeköti tesben áll az Angolor­szágban létező hasonczélzatúval; a’ párisi rendőr­ség is az ő figyelem­eztetésére fogatott el egy illy tár­sulatot, miért ő Lajos Fülöptől köszönő iratot nyert. A’ Messager telegrafi tudósítások után a’Rho­ne folyamnak, Montfaucon és Avignon vidékén, rend­kívüli kiáradásáról értesit, melly a’lakosokat nagy f­ínségre juttató. — A’ franczia kormány hivatalosan tudtára adá az angolnak azon elhatározását, mikint a’ középtengereni hajóhadat 6 sorhajóval szándéko­zik m­egkevesíteni. Í­gy látszik, az angol kormány is kész visszahúzni ugyanazon tengeren levő hajó­hadának egy részét, és 74—80 ágyús sorhajóit 50 ágyús fregattokra leszállítani, hogy az éjszakame­­rikai, franczia, osztrák és muszka nagy fregattok­hoz hasonlókat állíthasson ki. Az angol birodalom minden tengeri kikötőiben hajóslegények szedetnek. — Franczia tábornok Paraguay d'Hilliers jelentése szerint Milianának másodszori élelmeztetésekor a’ franc­iák ismét megütköztek az arabokkal; ez utób­biak közül mindjárt az első megtámadáskor 80-an estek el, egész veszteségük pedig 200 holtra és sok sebesültre, a’ francziáké ellenben csak két holtra és 30 sebesültre tétetik. A’ svéd-norvégi király tekintetbe vévén az ez idei gabona szűk termése miatt ínséggel küzdő népe sorsát, a’ behozandó gabona vámbérét egész 1844-ik év végéig tetemesen leszállittatá. A’ hesseni nagyherczegségben a’ kivégezteté­sek ezentúl nyaktiló által fognak történni. Az angol korona és egyház által alapított jeruzsa­­lemi evangelicus püspökséget a’ porosz király 15 ezer font sterling tőkepénzzel gazdagító. Mindaddig, mig a’ tőkepénznek palaestinábani letehetése nem biztosittatik, a’ porosz király csak a’ kamatokat fi­­zetendi le néhány e’ végre kinevezett angol püspö­kök kezébe. A’ brüsseli könyvnyomtatók és segédeik vá­lasztmány által kérek meg a’ belga királyt, hárítaná el azon aggodalmukat, mellyet a’ könyvkereskedési törvények feletti franczia országgyűlési vitatások bennök gerjesztenek. A’ belga király időelőttinek nyilatkoztató aggodalmukat, ’s reményt nyujta ne­kik, hogy a’ franczia írók olcsóság tekintetéből Bel­giumban fogják nyomtattatni munkáikat. Az olasz földön összeesküvés igen elágazottnak tartatik, noha a’ kormány orgánumai az ellenkezőt állítják; czélja az összeesküvésnek ugyanaz, mi 1820-ban volt. — Több előkelő személy — tartva az elfogatástól — megszökött, az összeesküttek bizott­mányai kivált Marseilleből és Barcellonából intézik az egészet. — Sicilia volna a’forradalom főpontja.— A’ nápolyi kormány eleintén rendőrök által kívánta az összeesküizteket fölkutatni és irántok vizsgálato­kat tétetni; de utóbb a’ rendes törvényhatóságoknak téteté kez kötelességökké. Nápolyi újabb tudósítások szerint 80-ra megy ott az eddig elfogattak száma. ÉJSZAKAME­RIKAI EGYESÜLT TARTOMÁNYOK. Igen érdekes az augsburgi Alig. Zeit. egyik leve­lezőjének a’ canadai határkérdések feletti elmélke­dése. Tartalma ez: „ A’ canadaiak és az éjszakameri­kai statusok közt már olly régóta tartó viszálkodások nem csupán határkérdések; az ottani dolgok állása bizonyos háborút huzand maga után, ’s e’ háborúban azon életkérdés forog fen: ha valljon az angol ural­kodás Éjszakamerika száraz földén tovább is fen­­tarthatja e magát, vagy az amerikai statusok szö­vetsége szétromboltassék? Angolország 3 év óta folyvást 16 ezernyi fegyveres sereget tart Canadá­­ban , és ugyanannyit szükség idejére hadilábon; az amerikaiak minden áron maguk hatalma alá vágynak keríteni Canadát. Az angol kormánynak hibás rend­szere miatt több ezer angol és kivált izlandi akart letelepedni Canadában, de alkalmas helyet nem ta­lálván , az egyesült tartományokba vonultak; csu­pán a’ new-yorki statusban 40 ezer izlandi van kato­nai szolgálatban, ezek ’s általánfogva a’ két Cana­da népessége — melly többnyire politicai menekül­tekből áll—gyűlölettel viseltetnek ha nem is egyene­sen Angolország, de kormánya ellen, és ettől me­­nekedni kívánnak. Kivált a’ canadai második népföl­kelés óta egészen elidegenedtek az angol kormány­tól , melly keményen bánt a’ fölkeltekkel, ’s ekkor nagy tömege a’ politicai szökevényeknek a’ határok­ra húzódván, ott boszút esküdött az angol kormány ellen, melly általános bűnfeledést nem adva, meg nem engedé nekik hónukba visszatérhetni. Illy any­a­­gokbó­l származnak mindazon népr­endülesek, mely­­lyek M. Leód elfogatása óta már több ízben kitör­tek, ’s a’ mellnek meghúzással fenyegetek az el­­fogottat, ha szabadon bocsáttatnék. — Egyébiránt a’ canadai nép nagy részében az anyaországhozi (ang­­liáhozi) vonzalom ’s az amerikai egyesület elleni un­dor is mutatkozik. 1838 bani nehány amerikai, úgy­szintén lengyel és franczia tisztek beütvén az angol határokra, mint rablók közér­e függesztettek; ez an­nyira felbőszité a’ rokongondolkoza­su amerikaiakat, hogy nevenkint följegyzék azon angolokat, kiket egy, még sükerülendő uj beütés esetében föl f­ognak akasztani, — így minden odra mutat, hogy a’ két sta­tus közti háború kikerülhetlen; egyszersmind neim lehet csudálkozni, hogy előkelő amerikaiak a’ hatá­rokon lakó elégedetlen néptöneget saját hasznukra fordítani gondolák. Ekkor keletkeztek már 1838-ban az úgynevezett vadászpáholyok (Hunter's lodges), miknek száma közel eze­re,a'páholyok fegyvertfog­­ható tagjainak száma pedig 80 ezerre megy.—Elmel­lőzvén e’ társulatok belszerkezetének részletes leirá­ * Kérem a’ tisztelt alesperes urat, hogy tőlem is, értékem cse­kélységéhez kepest, egy részvényt­­— mellyre magamat ezennel kötelezem — elfogadni szives legyen. Közlő úr na­gyon lekötelezne, hahogy a’ képzőintézet belszerkezetének ’s tanítási rendszerének tervét a’ Hírlap szerkesztőségével közölné. — Kossuth L. 756

Next