Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-15 / 100. szám
Szerda Pesti Hírlap top. Megjelent’ hírlap minden héten kétszer , szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. ■— Előfizet hetet helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, ő pengő krajezár számittatik. December 15 1841. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti hirlap“-nak — mindig több tökélyre törekvés mellett - úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben Cba tetszik, házhozhordással egész évre 10 p.frt, fél évre 5 p.rt; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 p.frt. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassák. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik, tglis. Több rendbeli tudakozások következésében szerencsém van azt is jelenteni, hogy a’ „Pesti Hírlap“ folyó első évi számaiból kezdet óta teljes számú példányokkal szolgálhatok. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Névváltoztatás. Kinevezés. Halálozás. Vezérczikk. (Kamatláb és hitelviszonyaink.) Adakozás. Nyilvános köszönet. Új bankjegyek. Fővár, ujdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok. Abauj (főispán-beiktatási ünnepély, borsodi Csanádi levél, assimilatiók és husárszabás, dargói útra ajánlatok). Esztergom (úrbéri panasz, nyergesújfalusi postaállomás). Nógrád (észrevételek, aratási részszabályozás, vegyes házassági intézkedés, boltjog). Baranya (megyei levelek, úrbéri panaszok egy kis botrány kíséretében, B. uradalom nagylelkűsége). Miskolc, városi bírónak a’nyilt gyűlés iránti nyilatkozata). Ausztria (uj bankjegyek). Külf. napló. Angol-, Franczhon, Törökbirodalom. Értekező: Miss Pardoe Magyarországról. V. Bezeredj István. VI. Pázmándy Dénes. — Tükörkép-másolatok I. Korunk. II. A’ kor és műipar. 111. A’ jövő.—A. Z. után Kazinczy Gábor. Váltság. Hív. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Szlávi István sz. kir. Buda város tiszti alügyészének ’s kapit. hivatala jegyzőjének, vezetéknevét Zalafy névre változtatni kegy. megengedé. A’ rm. m. kir. udv. kamara a’ királymezei erdész- és számtartó-hivatali megürült ellenőrségre Rikker János ugyanottani szernököt (Material- Schaffer) alkalmazd. — Tellér Ferencz szántóvá! kam. ispán nov. 20-kán meghatározott. (H.k.) VezérCZikk. (Kamatláb ’s hitelviszonyaink.) Midőn egy nemzet állapotjába valamelly uj institutio illesztetik be, mellynek hatása annakelőttei tények eredményére is kiterjed, igen természetes, hogy a’gyakorlatbavétel első szaka bizonyos crisissel jár; ’s míg az uj törvény erkölcsileg ’s jogilag az élettel nem assimilálódik, lehetetlen, hogy az összes nemzetre áradó jótéteménynek némi egyesek viszonyai áldozatul ne hulljanak. Ez minden bizonynyal sajnálatos kénytelenség, mellytől az emberbarát részvétét soha sem tagadja meg, de kénytelenség; — ’s ennek csapásaiban mig a’ keletnek embere „Allah akbar“t kiáltva fatalismusból, addig a’ komoly Stoa elveivel megbarátkozott nyugoti fi philosophiából nyugszik meg, ’s mihelyt nyugodt lélekkel ismételheti I. Ferencz franczia királynak a’ paviai szerencsétlen ütközet utáni ismeretes mondását ; hahogy az uj institutióból a’ közre háruló jótékonyságot szemügyre veszi, bizonynyal föltalálandja keblében ama’ vigasztalást is, melly L. Aemilius Paulus nagyszerű szavaiban feküszik: „dadem domus menevestra felicitas consulatur.“ — De mi azon nemzetben sok életerőt vélünk rejteni, ’s azért örömmel hiszünk jövendőjében, melly az uj institutiók életbe-lépésének erisisét, egészben véve, kevés rázkódással átéli. — És mi illyennek hiszszük a’ magyart, ’s hitünknek újabb zálogát véljük a’ sebes assimiliatióban föltalálni, mellyel az eddigi hiteltörvényeinkkel mondhatjuk merőben ellenkező irányú új hiteltörvényeink, viszonyainkba belé forranak. De a’ törvényhozó magasult szempontjára nem mindenki emelkedhetik, ’s mig az erősebb keselyűszemmel néz a’ közelgő czél felé, bárha körűlé jobbról és balról sűrű porfelleg emelkedik, addig a’ gyöngébb a’ dolgok felszínétől elkapatva félelmet érez, és a’ tünékeny phasisban állandó normát képzelvén , utjának három negyedéből is örömest visszatérítené a’ törvényhozót, felejtve, hogy a’ visszatérőnek a’ már túlélt port még egyszer végig kellene küzdenie, csak hogy oda jusson, honnan kiindult, ’s hol roszul kellett magát éreznie, mert különben nem mozdult vala, mig a’ bizton, jó hittel, de fontolgatva haladóra, zöldelő pasis vár. — Ama’ félénkebbek megnyugtatása végett irtuk hitelviszonyunk iránt előbbi számunk vezérczikkének néhány sorait, ’s irtuk a’ statustan általános szempontjából, mellynek, midőn az egészre néz, specialitás eszébe sem jut. — Lehet talán, hogy azon röpiratban, mellynek elveivel olvasóinkat megismertetni ígértük , valami specialis irány is van : de ez a’ mi szempontunk körén minden bizonynyal kivül fekszik, minket az uj hiteltörvények gyakorlati kezdetével járó crisisre nézve, a’ röpirónak csak azon nézete illet, hogy ezen uj institutióval feltűnt hitelcrisis ép’ olly mértékben mindig és mindig kevesbbé leszen érezhető, a’ mint a’ jellemi szilárdság növekedendik, a’ magányos jólétnek a’ közjóléttől elválaszthatlan ipara szélesedik, ’s az adott szó szentsége mindig erősebb gyökeret ver. A’ félelmesek tehát bízvást megnyugtathatják magokat, mert az átalakulás phasisain ez életerős nemzet rövid idő alatt átesik; ’s a’ maradandó hatás az egészre nézve minden bizonynyal csak üdvös leend; annyival üdvösebb pedig, minél bizonyosabb, hogy az institutiók javításaiban némi logica uralkodik ; ’s minthogy hiteltörvényekkel már megáldott az ég, előbb utóbb hitelintézetekkel is minden bizonynyal meg fog áldani. Wildner urnak előbbi számunkban említett röpirata különösen két kérdés körül forog. Egyik az említett erisist tárgyazza, mire nézve a’ mondottakon túl nem tartjuk szükségesnek a’ fejtegetést. A’ másik kérdést igy állítja fel: „Honnan van, hogy pénzt mégis nehezen kaphatni, és száztól 12, 15, 20, sőt nagyobb kamatot is kell fizetni, ámbár a’ hitelező biztosabban számíthat pénzére, mint ezelőtt?“ — E’ kérdésre felelvén, szükségesnek látja mindenek előtt tévedésnek nyilatkoztatni, ha valaki azt hiszi, hogy a’ magas kamatláb magában véve már baj. A’ kamatláb bizonyos előzvényeknek bizonyos következménye. Midőn egy nemzet természeti ’s erkölcsi erőinek eszméletére jut, midőn szilárd akarat támad benne, e’ szép erőket magasabb ’s mindig magasabb hatásfokra emelni, ekkor mindennemű capitalisok utáni vágy és törekvés tűnik elő, ’s a’ kölcsönvevők versenye növekedik. Már minél nagyobb e’ versenytorrás, mig a’ tőkepénz öszvege ugyanaz marad, annál nagyobbak a’ tőkepénzesek követelései. Midőn a’ kereskedő adásvevés utján a’ mindinkább felvirágzó kereskedésben százról 12-őt, 15-öt, sőt többet is nyer, balgaság volna tőle , ha pénzét 5 vagy 6 kamatra kölcsönözné. Márpedig Magyarország jelenleg épp ezen feltörekvés korszakát éli; a földbirtokosok tisztán átlátják, mi tömérdek kincs rejlik még e’honban használatlanul, mikint három-, sőt négyszeres népességnek is gyönyörű téve volna; az iparnak dicső mező nyílnék, ’s a’ kereskedés kiterjedhetne,a műiparra és termesztésre áldást tenyésztőig visszahathatna; — és e’ szemléletből minden oldalról a’ capitalisok utáni torlódás ered; miből magas kamatláb következik , a’ mi tehát magában még korán sem baj, sőt örvendetes látvány, mert életeleven fejlődési törekvésre mutat. Meg kell vallanunk, hogy a’ mint magunk is egyetértünk e’ nézetek elméleti alapelvében, úgy a’ levont gyakorlati következtetést csak olly normális állapotú statusviszonyoknál ismerhetjük el, hol a’ javak világábani érdekhatalom súlyerejét abnormis szabályok nem zavarják. De ez, nézetünk szerint édes honunkban nem igy vagyon; és pedig azért nincs igy, mivel minálunk a’ szabadföld eszméjét (a’ városi polgárbirtok és örökváltságolt helységek kivételével) valósítva föl nem találjuk. Talán szükségtelen logomachiát is követünk el, midőn ismételjük, hogy a’ szabad föld ellentényét mi korán sem szoritjuk csak az úrbéri viszonyokra, hanem az ősiségi törvényekre is kiterjesztjük, mellyek okozzák , hogy a’ nemes földbirtokos kétségbehozhatlanul biztos, állandó, valódi ingatlan tulajdonnal sajátlag nem is dicsekedhetik, és igy tulajdonképen dologügyi hitellel sem. Mi egyáltalában nem látjuk földbirtokosainkat olly állapotban, hogy felvirágzás jelének vehetnek, ha száz forint kölcsönt csak 20 — 30, sőt nagyobb kamatra kap; mert, igen kevés esetet kivéve, nem hihetjük, hogy illy magas kamatláb mellett a’ kölcsönvett tőke positiv nyereséggel gyümölcsözhetnék, ’s igy a’ felvirágzó nemzeti jólét factorának nézethetnék. Alig lesz Magyarhonban földbirtokos, ki gazdasági befordítás végett 30 procentre pénzt positiv haszonnal kölcsön vehessen; de igen sok van, ki negatív haszon tekintetéből minden áron kölcsönre lévén kényszerülve, ha máskép nem lehet, nagyobb kamatot is örömest ad. Például ha váltója lejár, és legjobb akarattal sem fizethet, és birói foglalás fenyegeti, melly által vagyona tőkéjét a’ vevők csekély concurrentiája miatt fél- vagy harmadáron elvesztené , a’ nélkül hogy árverés által csökkenvén hitele, visszaválthatást remélhetne; ilylyenkor ad ötvenes kamatot is, csak meneküljön. — És miért mindez? mert reális hitellel nem bir, ’s telekkönyv ’s hypothecalis rendszer nélkül, ezzel pedig ősiség mellett soha sem is birand. Hogy a’ kereskedő balgatagul cselekednék, ha 12-őt’s többet nyerhetvén kereskedésben, pénzét százról hat kamatra kölcsönözné, tagadhatlan; de ebből korán sem következik, hogy 12—20 procentes kölcsön kereskedésen kivül is gyümölcsöző befordithatásnak ’s igy a’ közjólét növekedése jelének tekintethetnék ; különben is kereskedő és pénztőzsér nem synonym. Amaz ritkán ad pénzt kölcsön, ez pedig ritkán kereskedik; ’s kivevén az ex professo vampyrokat, a’ tőkepénzesek örömestebb adnak városi birtokra száztól hatért, mint nemesire száztól húszért; a’ mi eléggé mutatja, hogy a’ magas kamatláb — nemesi jószágra nézve — nem a’ tőke haszonvehetőségének ’s gyümölcsöző befordithatásnak, hanem biztos hypotheca hiányának eredménye. — E’ kamatlábról! elmélkedésből azonban egy tény világosan szembe tűnik: az t. i., hogy midőn a’ kamatláb magas állása fölött nyiltan, ’s tartózkodás nélkül egy örül, más sajnálkozik, a’ törvény, melly száztól hatnál nagyobb kamatot venni tilt, az életben minden sikerét elvesztette. — Hiába, uraim! ne helyeseljük bár, de nem is tagadhatjuk, hogy ha valamelly szorító törvény a’ dolgok természetével ellenkezik, ’s a’törvényhozó azt annak idejében nem módosítja, a’ practicus élet találékony fogásaival el nem mulasztja módosítani;és ez baj,tagadhatlanul baj, mert minden illy törvény az embereket törvényszegésre kényszeríti; ez pedig rossz oktatás, compromittálja a’törvényhozó tekintetét, ’s bűnt vet, hogy kárhozatot arasson. Nekünk úgy látszik, hogy a’ törvényhozónak örökké az időnek aterén kellene kezét tartania, és semmitől gondosabban nem óvakodnia, mint attól, hogy az élet kinevesse a’ megkövesült szabályokat. — Hitelviszonyaink egyéb oldalairól a’ fölvett röpirat nyomán talán más alkalommal. Nyilatkozat. A’ „Világ“ 99-ik számában e jegy alatt megjelent szokott modorú megtámadásra, a’ közönség iránti tiszteletből válaszomat elkészítettem ; de a’ birói eljárás bevégeztéig e’ tárgyról szólani nincs hatalmamban. — Kossuth. Még Kulcsárné asszonyság neve alatt megjelent méltatlan gyanúsítás czímű tyrádákra is kellene talán felelnem; de biz én azt gondolom, hogy arra mindenki maga magának is megfelel, és így én csak ennyit mondok: tessék, ne tesssék, kívánjon szerencsét, ne kívánjon, nagyobb jutalomdíjjal vagy kisebbel, bizony csak a’ Pesti Hírlapnál mara- 199