Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-15 / 100. szám

Szerda Pesti Hírlap top. Megjelen­t’ hírlap minden héten kétszer , szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. ■— Előfizet hetet helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, ő pengő krajezár számittatik. December 15 1841. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti hirlap“-nak — mindig több tökélyre törekvés mellett­­ - úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfize­tési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben Cba tetszik, házhozhordással­ egész évre 10 p.frt, fél évre 5 p.rt; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 p.frt. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siette­tése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassák. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tarto­mányokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik, tglis. Több rendbeli tudakozások következésében szerencsém van azt is jelenteni, hogy a’ „Pesti Hírlap“ folyó első évi számaiból kezdet óta teljes számú példányokkal szolgálhatok. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Névváltoztatás. Kinevezés. Halálozás. Vezér­­czikk. (Kamatláb és hitelviszonyaink.) Adakozás. Nyilvános köszönet. Új bankjegyek. Fővár, ujdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok. Abauj (főispán-beiktatási ünnepély, borsodi Csanádi levél, assimilatiók és husárszabás, dargói útra ajánlatok). Esztergom (úrbéri panasz, nyerges­­újfalusi postaállomás). Nógrád (észrevételek, aratási részsza­bályozás, vegyes házassági intézkedés, bolt­jog). Baranya (megyei levelek, úrbéri panaszok egy kis botrány kíséretében, B. uradalom nagylelkűsége). Miskolc­, városi bírónak a’nyilt gyűlés iránti nyilatkoz­ata). Ausztria (uj bankjegyek). Külf. nap­ló. Angol-, Franczhon, Törökbirodalom. Értekező: Miss Pardoe Magyarországról. V. B­ez­­er­e­dj István. VI. P­ázmán­­­d­y Dénes. — Tükörkép-másolatok I. Korunk. II. A’ kor és műipar. 111. A’ jövő.­—A. Z. után K­a­z­i­n­c­z­y G­á­b­or. Vált­­ság. Hív. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Szlávi István sz. kir. Buda város tiszti alü­gyészének ’s kapit. hivatala jegyzőjének, vezetéknevét Zalafy névre változtatni kegy. megengedé. A’ rm. m. kir. udv. kamara a’ királym­ezei er­dész- és számtartó-hivatali megürült ellenőrségre R­i­k­k­e­r János ugyanottani szernököt (Material- Schaffer) alkalmazd. — Tellér Ferencz szántóvá! kam. ispán nov. 20-kán meghatározott. (H.k.) VezérCZikk. (Kamatláb ’s hitelviszonya­ink.) Midőn egy nemzet állapotjába valamelly uj in­­stitutio illesztetik be, mellynek hatása annakelőttei té­nyek eredményére is kiterjed, igen természetes, hogy a’gyakorlatbavétel első szaka bizonyos crisissel jár; ’s míg az uj törvény erkölcsileg ’s jogilag az élet­tel nem assimilálódik, lehetetlen, hogy az összes nemzetre áradó jótéteménynek némi egyesek viszo­nyai áldozatul ne hulljanak. Ez minden bizonynyal sajnálatos kénytelenség, mellytől az emberbarát részvétét soha sem tagadja meg, de kénytelenség; — ’s ennek csapásaiban mig a’ keletnek embere „Allah akbar“t kiáltva fatalismusból, addig a’ komoly Stoa elveivel megbarátkozott nyugoti fi phi­­losophiából nyugszik meg, ’s mihelyt nyugodt lé­lekkel ismételheti I. Ferencz franczia királynak a’ paviai szerencsétlen ütközet utáni ismeretes mon­dását ; hahogy az uj institutióból a’ közre háruló jó­tékonyságot szemügyre veszi, bizonynyal föltaláland­­ja keblében ama’ vigasztalást is, melly L. Aemilius Paulus nagyszerű szavaiban feküszik: „d­adem domus menevestra felicitas cons­ula­tur.“ — De mi azon nemzetben sok életerőt vélünk rej­­teni, ’s azért örömmel hiszünk jövendőjében, melly az uj institutiók életbe-lépésének erisisét, egészben véve, kevés rázkódással átéli. — És mi illyennek hiszszük a’ magyart, ’s hitünknek újabb zálogát véljük a’ sebes assimiliatióban föltalálni, mellyel az eddigi hiteltörvényeinkkel mondhatjuk merőben el­lenkező irányú új hiteltörvényeink, viszonyainkba belé forranak. De a’ törvényhozó magasult szem­pontjára nem mindenki emelkedhetik, ’s mig az erő­sebb keselyűszemmel néz a’ közelgő czél felé, bár­ha körűlé jobbról és balról sűrű porfelleg emelkedik, addig a’ gyöngébb a’ dolgok felszínétől elkapatva fé­lelmet érez, és a’ tünékeny phasisban állandó nor­mát képzelvén , utjának három negyedéből is örö­mest visszatérítené a’ törvényhozót, felejtve, hogy a’ visszatérőnek a’ már túlélt port még egyszer vég­ig kellene küzdenie, csak hogy oda jusson, honnan kiindult, ’s hol roszul kellett magát éreznie, mert különben nem mozdult vala, mig a’ bizton, jó hittel, de fontolgatva haladóra, zöldelő pasis vár. — Ama’ félénkebbek megnyugtatása végett irtuk hitelviszo­­nyunk iránt előbbi számunk vezérczikkének néhány sorait, ’s irtuk a’ statustan általános szempontjából, mellynek, midőn az egészre néz, specialitás eszébe sem jut. — Lehet talán, hogy azon röpiratban, melly­nek elveivel olvasóinkat megismertetni ígértük , va­lami specialis irány is van : de ez a’ mi szempontunk körén minden bizonynyal kivül fekszik, minket az uj hiteltörvények gyakorlati kezdetével járó crisisre nézve, a’ röpirónak csak azon nézete illet, hogy ezen uj institutióval feltűnt hitelcrisis ép’ olly mér­tékben mindig és mindig kevesbbé leszen érezhető, a’ mint a’ jellemi szilárdság növekedendik, a’ magá­nyos jólétnek a’ közjóléttől elválaszthatlan ipara szélesedik, ’s az adott szó szentsége mindig erősebb gyökeret ver. A’ félelmesek tehát bízvást megnyug­tathatják magokat, mert az átalakulás phasisain ez életerős nemzet rövid idő alatt átesik; ’s a’ mara­dandó hatá­s az egészre nézve minden bizonynyal csak üdvös leend; annyival üdvösebb pedig, minél bizonyosabb, hogy az institutiók javításaiban némi lo­­gica uralkodik ; ’s minthogy hiteltörvényekkel már megáldott az ég, előbb utóbb hitelintézetekkel is minden bizonynyal meg fog áldani. Wildner urnak előbbi szám­unkban említett röp­­irata különösen két kérdés körül forog. Egyik az említett erisist tárgyazza, mire nézve a’ mondotta­kon túl nem tartjuk szükségesnek a’ fejtegetést. A’ másik kérdést igy állítja fel: „Honnan van, hogy pénzt mégis nehezen kaphatni, és száz­tól 12, 15, 20, sőt nagyobb kamatot is kell fizetni, ámbár a’ hitelező biztosabban számíthat pénzére, mint ezelőtt?“ — E’ kérdésre felelvén, szükségesnek látja mindenek előtt tévedésnek nyilatkoztatni, ha valaki azt hiszi, hogy a’ magas kamatláb magában véve már baj. A’ ka­matláb bizonyos előzvényeknek bizonyos következ­ménye. Midőn egy nemzet természeti ’s erkölcsi erőinek eszméletére jut, midőn szilárd akarat támad benne, e’ szép erőket magasabb ’s mindig magasabb hatásfokra emelni, ekkor mindennemű capitalisok utáni vágy és törekvés tűnik elő, ’s a’ kölcsönvevők versenye növekedik. Már minél nagyobb e’ verseny­­torrás, mig a’ tőkepénz öszvege ugyanaz marad, annál nagyobbak a’ tőkepénzesek követelései. Mi­dőn a’ kereskedő adásvevés utján a’ mindinkább fel­virágzó kereskedésben százról 12-őt, 15-öt, sőt töb­bet is nyer, balgaság volna tőle , ha pénzét 5 vagy 6 kamatra kölcsönözné. Már­pedig Magyarország jelenleg épp ezen feltörekvés korszakát éli; a­ föld­­birtokosok tisztán átlátják, mi tömérdek kincs rejlik még e’­honban használatlanul, mikint három-, sőt négyszeres népességnek is gyönyörű téve volna; az iparnak dicső mező nyílnék, ’s a’ kereskedés kiter­jedhetne,a műiparra és termesztésre áldást tenyész­tőig visszahathatna; — és e’ szemléletből minden ol­dalról a’ capitalisok utáni torlódás ered; miből ma­gas kamatláb következik , a’ mi tehát magában még korán sem baj, sőt örvendetes látvány, mert életele­ven fejlődési törekvésre mutat. Meg kell vallanunk, hogy a’ mint magunk is egyetértünk e’ nézetek elméleti alapelvében, úgy a’ levont gyakorlati következtetést csak olly normális állapotú statusviszonyoknál ismerhetjük el, hol a’ javak világábani érdekhatalom súlyerejét abnormis szabályok nem zavarják. De ez, nézetünk szerint édes honunkban nem igy vagyon; és pedig azért nincs igy, mivel minálunk a’ szabadföld eszméjét (a’ városi polgárbirtok és örökváltságolt helységek kivételével) valósítva föl nem találjuk. Talán szük­ségtelen logomachiát is követünk el, midőn ismétel­jük, hogy a’ szabad föld ellentényét mi korán sem szoritjuk csak az úrbéri viszonyokra, hanem az ősiségi törvényekre is kiterjesztjük, mellyek okoz­zák , hogy a’ nemes földbirtokos kétségbehozhatla­­nul biztos, állandó, valódi ingatlan tulajdonnal saját­­lag nem is dicsekedhetik, és igy tulajdonképen do­logügyi hitellel sem. Mi egyáltalában nem látjuk földbirtokosainkat olly állapotban, hogy felvirágzás jelének vehetnek, ha száz forint kölcsönt csak 20 — 30, sőt nagyobb kamatra kap; mert, igen kevés esetet kivéve, nem hihetjük, hogy illy magas kamat­láb mellett a’ kölcsönvett tőke positiv nyereséggel gyümölcsözhetnék, ’s igy a’ felvirágzó nemzeti jólét factorának nézethetnék. Alig lesz Magyarhonban földbirtokos, ki gazdasági befordítás végett 30 pro­­centre pénzt positiv haszonnal kölcsön vehessen; de igen sok van, ki negatív haszon tekintetéből minden áron kölcsönre lévén kényszerülve, ha máskép nem lehet, nagyobb kamatot is örömest ad. Például ha váltója lejár, és legjobb akarattal sem fizethet, és birói foglalás fenyegeti, melly által vagyona tőké­jét a’ vevők csekély concurrentiája miatt fél- vagy harmadáron elvesztené , a’ nélkül hogy árverés által csökkenvén hitele, visszaválthatást remélhetne; ily­­l­yenkor ad ötvenes kamatot is, csak meneküljön. — És miért mind­ez? mert reális hitellel nem bir, ’s telekkönyv ’s hypothecalis rendszer nélkül, ezzel pedig ősiség mellett soha sem is birand. Hogy a’ ke­reskedő balgatagul cselekednék, ha 12-őt’s többet nyerhetvén kereskedésben, pénzét százról hat ka­matra kölcsönözné, tagadhatlan; de ebből korán sem következik, hogy 12—20 procentes kölcsön ke­reskedésen kivül is gyümölcsöző befordithatásnak ’s igy a’ közjólét növekedése jelének tekintethetnék ; különben is kereskedő és pénztőzsér nem synonym. Amaz ritkán ad pénzt kölcsön, ez pedig ritkán ke­reskedik; ’s kivevén az ex professo vampyro­­kat, a’ tőkepénzesek örömestebb adnak városi bir­tokra száztól hatért, mint nemesire száztól húszért; a’ mi eléggé mutatja, hogy a’ magas kamatláb — ne­mesi jószágra nézve — nem a’ tőke haszonvehető­­ségének ’s gyümölcsöző befordithatásnak, hanem biztos hypotheca hiányának eredménye. — E’ kamat­lábról! elmélkedésből azonban egy tény világosan szembe tűnik: az t. i., hogy midőn a’ kamatláb ma­gas állása fölött nyiltan, ’s tartózkodás nélkül egy örül, más sajnálkozik, a’ törvény, melly száztól hat­nál nagyobb kamatot venni tilt, az életben minden si­kerét elvesztette. — Hiába, uraim! ne helyeseljük bár, de nem is tagadhatjuk, hogy ha valamelly szorító törvény a’ dolgok természetével ellenkezik, ’s a’tör­vényhozó azt annak idejében nem módosítja, a’ pra­­cticus élet találékony fogásaival el nem mulasztja módosítani;és ez baj,tagadhatlanul baj, mert minden illy törvény az embereket törvényszegésre kénysze­ríti; ez pedig rossz oktatás, com­promittálja a’tör­vényhozó tekintetét, ’s bűnt vet, hogy kárhozatot arasson. Nekünk úgy látszik, hogy a’ törvényhozó­nak örökké az időnek aterén kellene kezét tartania, és semmitől gondosabban nem óvakodnia, mint attól, hogy az élet kinevesse a’ megkövesült szabályokat. — Hitelviszonyaink egyéb oldalairól a’ fölvett röp­­irat nyomán talán más alkalommal. Nyilatkozat. A’ „Világ“ 99-ik számában e jegy alatt megjelent szokott modorú megtámadásra, a’ közönség iránti tiszteletből válaszomat elkészítet­tem ; de a’ birói eljárás bevégeztéig e’ tárgyról szó­­lani nincs hatalmamban. — Kossuth. Még Kulcsárné asszonyság neve alatt megje­lent méltatlan gyanúsítás czímű tyrádákra is kellene talán felelnem; de biz én azt gondolom, hogy arra mindenki maga magának is megfelel, és így én csak ennyit mondok: tessék, ne tesssék, kí­vánjon szerencsét, ne kívánjon, nagyobb jutalomdíjjal vagy kisebbel, bizony csak a’ Pesti Hírlapnál mara- 199

Next