Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-10 / 55. szám
465 . a’ közlekedés Magyarország ’s Erdély , Debreczen, Nagy-Várad és Pest között; mind károsan mind a’ kereskedés, mind egyeseknek sokszor siető dolgaira nézve, könnyű átlátni. Mellőzve e’ vizeknek épen nem a lehetlenségek közé tartozó szabályozását merem állítani, hogy ezen utaknak olly állapotban tartása, miszerint a’ közlekedés a’ legnagyobb árvizek idején is bátorságos legyen, nemcsak nem lehetlen , sőt könnyen eszközölhető. Föld van elég, nem kell messzünnen vinni; hidaknak való fákat sem bajos a’ Tisza mellékén szerezni; nem kell egyéb, mint földből elég széles és magas töltéseket csinálni, ezek közén elegendő hidakat, — és csak ezáltal is bátorságos leend, ha szinte sáros időben nehéz, a’ közlekedés akármelly árvízkora). Hogy nincs, azt csupán nem-akarás és hanyagságnak lehet tulajdoítani. Debreczen (talán leggazdagabb város) utczáin, múlt novemberi tapasztalásom szerint, a’ homokos utczákat kivéve, esős időben olly mély a’ sár, hogy csak a’ házak alatti dűlős keskeny útón lehet járni; de láttam kicsóvázott utczát is, mellyben szekérnek járni lehetlen volt. Igaz, messze Erdély széleitől és a’ tokaji hegyekből, de hajón hozva, a’ Tiszánál csakugyan lehet követ szerrezni. Ha pedig ez igen költségesnek és bajosnak tetszik, van téglának való föld, ennek olvadásig megégetésére fa, nád, szalma bőven, tehát az utczák kikövezése nem lehetlen; és hol azelőtt 50 évvel kezdve, évenkint bár keveset köveztek volna, most a’ nevezetesebb és sárosabb utczák kövezve lennének. Hollandban igy kövezték a’ pompás városok, és ezek a’ tisztaság remekei, ellentétben a’ debreczeni tisztátlansággal.—Debreczenen túl homokos, tehát mindenkor járható, de csak eső után jó, után jöttem Derecske tájáig. Itt a’ homok megszűnvén, ismét fekete föld következik és olly lapos hely, mellyen az itt, múlt őszszel tett tapasztalásom szerint, sáros időben majd járhatlan. Ezen hely alig tesz egy hatodmérföldet. Derecske végénél kezdődik a’ derék köves út, és folyvást tart egész Erdély széléig. Különösnek tetszett előttem, miért nincs e’ kicsiny helyen hasonló út, és miért hagyták egyedüli akadálynak a’ Nagy-Várad és Debreczen közti útban. Midőn csudálkozásomat Bihar megye egyik tisztviselőjének előhoznám, azt nyerém feleletül, hogy ezen hely Szabolcs megyéhez tartozik. — Akadály nélkül, jól készült és igazított útón jöttem és jöhettem most, mikor a’ Körös nem volt megáradva, Feketetóig, de életveszedelemmel, a’ múlt őszszel. Ezen útra nézve megjegyzem: 1) Hogy a’ mint Nagy-Váradtól Debreczen felé távozik, kövecselése mindig nehezebb, alig vihet kétszer, néhol egyszer kavicsot az átigazitásra rendelt szegény paraszt; mi mellett hogy mégis jó az út, kitűnő élénkségére mutat a’ megye kormányának; de másfelől kedvetlen érzést gerjeszt az érző ember szivében annak meggondolása, hogy a’ szegény adózónak milly sok, élelemszerzésre szükséges ideje, fáradsága fordíttatik ezen ingyen tett munkára minden fizetés nélkül! **) — 2)I. Váradon innen, hol a’ legjobb épületkő bőven és közel van, a’ kisebb árkokon is nagyobbára fahidak vannak. Bizonyosan gazdaságosabb és czélszerűbb lenne, kőhidakat építeni. Hogy ezen fahidak némellyikén a’ marha lábainak veszélyes lyukak voltak, az alsóbb felügyelők rendetlenségének tulajdonítható. — 3) Telegden ’s azon innen a’ nagy hidig a’ múlt évi árvíz rontásai, némelly kicsiny hidakat kivéve, most is igazatlanok. A’ fogyatkozások közt legnevezetesb, nagy és több mint megyei költséget kívánó, a’ nagy hid mellett van. A’ Körös, tavalyi rendkívüli áradásakor, partját átszakitván, a’ hídon túl csinált magának árkot, mellyen csak egy záportól függő, középszerű áradáskor is olly nagy mértékben foly, hogy az utas vagy megakad, vagy csak életveszedelemmel járhat; minek múlt öszszes tanúja ’s próbálója is voltam. E’ romlásnak közel egy éve már, ’s még nincs nyomos igazítás! pedig a’ másik járkelés mellett ezen után hetenkint több mint ezer szekér viszen Erdélyből épűletre való fenyőfákat, deszkákat a’ nagyváradi piaczra, és hoz gabonát. — 4) Gégénynél folyó patakon, melly mikor árad, veszélyes, nincs hid. Mult évben egy kereskedő szekerestül belé veszett. ( 5) A’ Királyhágó nyugati oldalán jó terv szerint készült derék lankás út van; de a’ keleti oldal teteje felé és alján hibás terv szerint meredek lévén, a’ kavicsot kimossa az eső, és nagy köveken hányódik vetődik a’ szekér. Rég készülnek új vonalon víve lankásitni ezen utat; de még eddig hozzá sem kezdettek. — 6) A’ hegy alján egy darabig elhagyva az oldalt, téves helyen, azután darabig a’ köves oldalba vágott keskeny út van. Hogy ezen út hibás terv után, a’ Kőrös áradására nem számítva készült, szembetűnő; megmutatta a’ tavalyi árvíz, midőn teres részén nagy sebes víz folyt, az oldalba vágott út egy része beszakadt, ’s egy ideig lehetlen, azután jó darabig veszélyes volt az utazás Most már annyira út felé vette folyását a’ Körös, hogy kis áradás alkalmával is az országúton vízben kell gázolni, nagyobb áradáskor megakad a’ közlekedés, ’s az oldalba vágott útnak egy részét beomlás fenyegeti. Csak nagy munkával lehet segíteni, véleményem szerint, a’ folytnak túlsó oldal alá taszításával és a’ teres helyen Bucsánál létező út fölemelésével. Ezen leírásból kitetszik , hogy Pest és Debreczen közt az év minden részeiben, esős és száraz időben nehéz, néha hónapokon át csaknem lehetlen, hetekig épen lehetlen, vagy rettentő kerüléssel lehető a’ közlekedés. Száraz időben a’ homok, esősben a’ sár nehezíti, árvízkor a’ kiömlött víztömeg teszi veszélyessé, ollykor lehetlenné az utazást, annál inkább a’ tehervitelt. Milly nagy és alig kiszámítható haszon háromlanék egy, minden időben egyaránt könnyen járható, mesterséges, kövezett útból Magyarhon és Erdély nagy részére, különösen Budapest és Debreczen városokra és a’ gabonadús alföldre, abban senki sem kétkedik, hogy kivihető, sokan kétségbe hozzák. — Merem állítani , hogy nemcsak nem tartozik a’ lehetlenségek sorába, sőt nem is fölötte nehéz végrehajtása. — A’ töltések, árkolások és hidak tervszerinti megkészitésére nézve nincs nehézség; látszik lenni a’ kő és kavics megszerzésében; de véleményem szerint ebben sincs lehetlenség. Ugyanis: 1) A’ budai és dunamelléki kőszirtek követ, a’ duna medre kavicsot bőven ajánl. Ezeket egyesitett erővel vitetni néhány mérföldig annál könnyebb, mivel Pestről sok ezer, kivált oda sót szállító szekerek térnek üresen arrafelé vissza, mellyeken a’ már lakásokra azelőtt gyűjtött követ kevés jutalomért elvinnék a' szekerek tulajdonosai. —2) A’ pesti bányakő útalapnak bizonyosan alkalmazható.* *) a’ czeglédi határon pedig még keményebb fajta kő létezik alig egy singnyire a’ földszintől, ’s ezen kőér bizonyosan tovább is terjed, és ha vasfurokkal kerestetnék, megtalálható. Ezekből útalap, sőt összetörve terítő kövecs is telnék. — 3) A’ Tiszán Tokaj vidékéről hajókon követ és kavicsot **) szállitni scönynyfi, sőt árvizek idején szálakon talán a’ Tisza partjaitól távolabb eső helyekre is. — 4) Hogy az erdélyi hegyekből is követ, a’ Körösből kavicsot lehet vinni, mutatja a’ derecskéi it; egy-két mérföldnyi távolság hozzátötte még nem meggyőzhetlen akadály. E’ vélemény csak szinletes vizsgálat eredménye; szolgáljon figyelmeztetésül. A’ dologhoz értő, a’jót buzgón akaró, csekély nehézségtől vissza nem rettenő férfiak vizsgálódása bizonyosan több módokat találna fel ezen nagyhasznú terv kivitelére. Utoljára csak azt jegyzem meg, hogy annak mi jó, mi hasznos, végrehajtását vétek halogatni. Léteznek hazánk némelly részeiben mesterséges utak, a’ kő, kavics könnyebb vagy nehezebb megszerezhetéséhez, a’ mérnökök hozzáértéséhez, igyekezetéhez, a’ megyék rendei vagy tisztes iparához képest többek kevesebbek, jobbak rosszabbak; egyáltalában az egészet föl nem fogó, csak részleti, egybe nem függő terv szerint, és mindenütt csupán az adózó nép munkájával ’s költségén készültek. Ki ne óhajtaná, hogy az egész hont és szomszéd országokat felfogó terv szerint az adózó nép csak könnyen hordozható, a’ kiváltságos rész alig érezhető terheltetésével országszerte mindenütt jó utaink legyenek ? Ki nem látja át, milly kiszámíthatlan haszon áradna abból hazánk minden lakosira? De nem elég a’ jót látni, nem elég óhajtani, — akarat, erős, munkás akarat, áldozat kell nagy dolgok kivitelére és megrögzött balvélemények levetkezése ... Bátor vagyok ezen eszmét illetőleg véleményemet röviden leírni. 1. Szükséges illy nagy munka kivitelére , és nemcsak kivitelére, hanem jövendő biztosítására, bizonyos állandó tőkéről gondoskodni. — Tudtomra minden művelt országban az utakat a’ kincstár költségén építették ; ezen költséget aprónkint helyrepótolta ’s a’ fentartást (conservatio) fedezte az utasok által állandóan bizonyos helyeken fizetett utvám. Ez többnyire nevezetes jövedelmévé vált a’ kincstáraknak . A’ poroszországi kormány a’ közérdeket igazán felfogván, azon mértékben , a’ mint az útpénzekből az eredetileg kiadott költség a’ kincstárnak megtérült, ’s az utak jó karban tartására szükséges tőke biztosíttatott, rendre az utak bizonyos részét a’ vámfizetéstől mentesítette, ’s mentesíti mindaddig, mig minden utak vámfizetés nélkül lesznek járhatók. Ezen poroszországi szép példát követve rendelhetné el a’ törvényhozó hatalom utaink készítését, ha a’ vámfizetési módot választaná, ollyképen; a) hogy kiváltságokra nem tekintve, mindenki útpénzt fizessen; b) hogy nem sűrűn, hanem a’ kivihetőségig gyéren legyenek a’ fizetésre rendelt helyek; c) hogy az útpénz minél kevesebb legyen; d) hogy mint a’ budapesti hidra, erre nézve is vállalkozók vennék magokra az utak készítését és fentartását, úgy hogy e) meghatározandó idő múlva az országnak átadván a’ kész jó utakat és tőkét, azok jó karban tartására, azután minden útpénz fizetés nélkül szabad legyen a’járás mindenkinek. De minden körülményt megfontolva, ezen vámfizetési módnak barátja nem vagyok, ugyanis: „ Ezen útpénzfizetés sok nehézséggel van egyáltalában összekötve. B~) Alkalmatlan az utazónak a’ gyakori megállongatás, ’s a’ mi több, a’ vámházak és szedőkre tett költség a’ jövedelem nagy részét megemészti. g) Honunkban a’ meg nem szokott gyakori megállitás, fizetés, kivált a’ kiváltságos osztályt tekintve, nagy ingerültséget okozna. I) Honunknak nagyobb részében nincsenek ollyan korlátolt helyek, hol az utazó, kivált ki a’ környékkel ismeretes, kénytelenittetnék az országúton menni. Kikerülné azt fizetés tekintetéből a’ nagyobb rész, és mikor csak áradások és sarak miatt lehetne, oldal-, mezei utakon járna, miszerint az útpénzbeli jövedelem igen kevés lenne, ’s nem fedezhetné a’ költséget. Véleményem szerint országgyűlési határozat következéséül rovatai szerint felszedendő pénzből kell tőkét alapítni, mellyből és mellynek kamatából az utak megkészüljenek és fentartathassanak: ez pedig évenkint mindaddig, mig az utak megkészülnek, és fentartásukra elegendő tőke alapittathatik. E’ czélra mindenkinek kivétel nélkül kell hordozni a’ terhet azon mértékben, mint jótéteményiben részesül, tehát a’ földbirtokosoknak birtokuk, kereskedőknek értékük, földműveseknek telkeik mekkoraságához képest, az utolsóknak vagy pénzül vagy közmunkával. Hogy a’ k. kamara mint birtokos ’s azonkívül sóvitel tekintetéből nevezetes részét hordaná a’ költségnek, úgy az is, hogy a’ katonaság, mellynek nagy könnyebbségére lennének a’ jó utak, azok készítésében segítségül legyen, — igazságos. Béke idején azoknak katonai szolgálatra nem szükséges részét lehetne folytonosan’s a’ legméltányosbban, illő napibér mellett használni. Rend, függéshez levéll szokva, hamar belé tanulnának, ’s nagy sikerrel munkálkodnának, és e’ mellett jó következéssel mind erkölcsi tekintetből, mind testük erősítésére. A’ világhódító római katonák készítették a’ romolhatlan remek utakat, mellyeket itt-ott most 2000 év múlva is bámulva használunk. 2. Az egész országot fölvéve, a’ szomszéd országokkal, hajózható vizekkel ’s tengerreli közlekedésnek tekintetbe-vételével kellene országgyűlési határozatnál fogva általános tervet készitni, a' szükségesbeket elébb, úgy rendre a’ többit teljesedésbe venni; — legelébb mindenütt a’ legveszélyesb, sokszor kevés munkával igazítható, mégis az utast megakasztó helyeket választván igazításul. 3. Most a’ tervkészítők a’ megyei mérnökök, felvigyázók a’ megyei tisztek. Nem akarok levonni érdemükből ; de csakugyan megjegyezni kénytelen vagyok, hogy az útcsinálás velünk nem született tudomány, mit tanulni kell; és hogy ez igy van, bizonyságai sok helyett a’ visszás terv szerint, rosszul készült utak . Organizált testületnek kell lenni az utakat készítő ’s jó állapotban tartásukra felügyelő biztosoknak. Ezen ’s nálam e’ tárgyat jobban értő hazafiak eszméin indulva, kevés év alatt egybekötött, terv szerint készült utaknak örvendhetvén, mindenki átlátná, hogy legnagyobb és bizonyosabb kamatra adott tőkénk az, mit hazánk javára szentelünk. — Id. Zeyk Dániel, *) Egy vasút, uraim! vasút, melly a’ töltésrakásnál az árvizeket is számba vette. •— Alig van talán hely, mellynek nagyobb szüksége volna egy jó vasútra, mint épen ennek. .— Pedig a’ terv kész, a’ pénz megvolna, a’ vállalkozókban van tehetség és van akarat, ’s mégsem indulhat meg a’ dolog. Miért? Jól tudjuk. •— Szerk. **) Erről sokat lehetne mondanunk; azonban lásd lapjaink 48-ik számának első hasábját. — Sze rk. *) Lehetlennek a’ dolgot, sőt még csak igen nehéznek is mi sem látjuk, azonban a’ javaslatban hármat mégis nagyon problematicus dolognak tartunk: 1) a’ budai kőszirtek alkalmas voltát; itt van valami bökkenő, minthogy e’ szirtek a’ budapesti szükségekre sem töretnek, ’s minden szükséges kő messziről drága pénzen hozatik; 2) hogy a’ Duna medre kavicsot bőven ajánlana, habár a’ mély folyamból illy mennyiségbeni fölszedetés nehézségeit nem is említjük, legalább Komáromon innenre bizonyosan igen problematicus állítás; 3) hogy a’ pesti bányakő útalapnak alkalmas volna, ez iránt szerény' kétségünket nyilvánítani bátorkodunk. — Szerk. **) Követ igen, de kavics ott sincs; fejdarabnyi „gare a facile confundibilis“sal teritgetik az utakat. Kavicsot általában véve sem a’ Bodrog sem a’ Tisza nem viszen. —Szerk. Hivatalos tudósítások, 55. szám. (297) (2, 3) Csőd a’ mathesisi tanitószékre Zágrábban. 17735, 1841. Männer János halála által a’ zágrábi kir. kerületi főoskolánál megürült mathesisi tanító-székre a’ (O f3) Néhai báró Zedlicz Józsefné szül. Kisfaludi b. Liptay Ernesztina hit. csődje. Nagybecskerek 1841. sept. 6. 22286. 1841.Torontál megye polgá-pesti kir egyetemi bölcselkedési Kar előtt a’ csődület tartására folyó 1841. évi nov. ha Ilik napja tűzetett ki. — Költ a’ nagymélt. kir. magy. helytart. tan. kiadó, hivatala által. Budán jun. 29. 1841. Volnhofffer János, kiadó, Julius 10-kén 1841. K Törvényszéke, kebelében fekvő I.ovrini uradalom tulajdonosnéja özvegy báró Liptay Karolinának folyamodása következtében, elhunyt báró Zedlicz Józsefné, született Kisfaludi báró Liptay Ernesztina asszony hátra hagyott tömege ellen a’ csődület megnyitását biróilag elrendelvén, iit) *