Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-10 / 55. szám

465 . a’ közlekedés Magyarország ’s Erdély , Debreczen, Nagy-Várad és Pest között; mind károsan mind a’ keres­kedés­, mind egyeseknek sokszor siető dolgaira nézve, könnyű átlátni. Mellőzve e’ vizeknek épen nem a­ lehetlenségek közé tartozó szabályozását merem állíta­ni, hogy ezen utaknak olly állapotban tartása, misze­rint a’ közlekedés a’ legnagyobb árvizek idején is bá­­torságos legyen, nemcsak nem lehetlen , sőt könnyen eszközölhető. Föld van elég, nem kell messzünnen vin­ni; hidaknak való fákat sem bajos a’ Tisza mellékén szerezni; nem kell egyéb, mint földből elég széles és magas töltéseket csinálni, ezek közén elegendő hidakat, — és csak ezáltal is bátorságos leend, ha szinte sáros időben nehéz, a’ közlekedés akármelly árvízkor­a). Hogy nincs, azt csupán nem-akarás­ és hanyagságnak lehet tulajdoítani. Debreczen (talán leggazdagabb város) utczáin, múlt novemberi tapasztalásom szerint, a’ homokos utczákat kivéve, esős időben olly mély a’ sár, hogy csak a’ házak alatti dű­lős keskeny útón lehet járni; de láttam kicsó­­vázott utczát is, mellyben szekérnek járni lehetlen volt. Igaz, messze Erdély széleitől és a’ tokaji hegyekből, de hajón hozva, a’ Tiszánál csakugyan lehet követ sze­r­rezni. Ha pedig ez igen költségesnek és bajosnak tet­szik, van téglának való föld, ennek olvadásig megége­­tésére fa, nád, szalma bőven, tehát az utczák kikövezé­se nem lehetlen; és hol azelőtt 50 évvel kezdve, éven­­kint bár keveset köveztek volna, most a’ nevezetesebb és sárosabb utczák kövezve lennének. Hollandban igy kövezték a’ pompás városok, és ezek a’ tisztaság re­mekei, ellentétben a’ debreczeni tisztátlansággal.—Deb­­reczenen túl homokos, tehát mindenkor járható, de csak eső után jó, után jöttem Derecske tájáig. Itt a’ homok megszűnvén, ismét fekete föld következik és olly lapos hely, mellyen az itt, múlt őszszel tett tapasztalásom szerint, sáros időben majd járhatlan. Ezen hely alig tesz egy hatodmérföldet. Derecske végénél kezdődik a’ de­rék köves út, és folyvást tart egész Erdély széléig. Kü­lönösnek tetszett előttem, miért nincs e’ kicsiny helyen hasonló út, és miért hagyták egyedüli akadálynak a’ Nagy-Várad és Debreczen közti útban. Midőn csudálko­­zásomat Bihar megye egyik tisztviselőjének előhoznám, azt nyerém feleletül, hogy ezen hely Szabolcs megyéhez tartozik. — Akadály nélkül, jól készült és igazított útón jöttem és jöhettem most, mikor a’ Körös nem volt meg­áradva, Feketetóig, de életveszedelemmel, a’ múlt ősz­szel. Ezen útra nézve megjegyzem: 1) Hogy a’ mint Nagy-Váradtól Debreczen felé távozik, kövecselése min­dig nehezebb, alig vihet kétszer, néhol egyszer kavicsot az átigazitásra rendelt szegény paraszt; mi mellett hogy mégis jó az út, kitűnő élénkségére mutat a’ me­gye kormányának; de másfelől kedvetlen érzést ger­jeszt az érző ember szivében annak meggondolása, hogy a’ szegény adózónak milly sok, élelemszerzésre szüksé­ges ideje, fáradsága fordíttatik ezen ingyen tett munká­ra minden fizetés nélkül! **) — 2)­I. Váradon innen, hol a’ legjobb épületkő bőven és közel van, a’ kisebb árkokon is nagyobbára fahidak vannak. Bizonyosan gaz­daságosabb és czélszerűbb lenne, kőhidakat építeni. Hogy ezen fahidak némellyikén a’ marha lábainak ve­szélyes lyukak voltak, az alsóbb felügyelők rendetlensé­gének tulajdonítható. — 3) Telegden ’s azon innen a’ nagy hidig a’ múlt évi árvíz rontásai, némelly kicsiny hidakat kivéve, most is igazatlanok. A’ fogyatkozások közt legnevezetesb, nagy és több mint megyei költséget kívánó, a’ nagy hid mellett van. A’ Körös, tavalyi rend­kívüli áradásakor, partját átszakitván, a’ hídon túl csi­nált magának árkot, mellyen csak egy záportól függő, középszerű áradáskor is olly nagy mértékben foly, hogy az utas vagy megakad, vagy csak életveszede­lemmel járhat; minek múlt öszszes tanúja ’s próbálója is voltam. E’ romlásnak közel egy éve már, ’s még nincs nyomos igazítás!­ pedig a’ másik járkelés mellett ezen után hetenkint több mint ezer szekér viszen Erdélyből épűletre való fenyőfákat, deszkákat a’ nagyváradi piacz­­ra, és hoz gabonát. — 4) Gégénynél folyó patakon, melly mikor árad, veszélyes, nincs hid. Mult évben egy kereskedő szekerestül belé veszett. ( 5) A’ Király­hágó nyugati oldalán jó terv szerint készült derék lan­­kás út van; de a’ keleti oldal teteje felé és alján hibás terv szerint meredek lévén, a’ kavicsot kimossa az eső, és nagy köveken hányódik vetődik a’ szekér. Rég ké­szülnek új vonalon víve lankásitni ezen utat; de még eddig hozzá sem kezdettek. — 6) A’ hegy alján egy darabig elhagyva az oldalt, téves helyen, azután dara­big a’ köves oldalba vágott keskeny út van. Hogy ezen út hibás terv után, a’ Kőrös áradására nem számítva ké­szült, szembetűnő; megmutatta a’ tavalyi árvíz, midőn teres részén nagy sebes víz folyt, az oldalba vágott út egy része beszakadt, ’s egy ideig lehetlen, azután jó darabig veszélyes volt az utazás Most már annyira út felé vette folyását a’ Körös, hogy kis áradás alkalmával is az országúton vízben kell gázolni, nagyobb áradáskor megakad a’ közlekedés, ’s az oldalba vágott útnak egy részét beomlás fenyegeti. Csak nagy munkával lehet segíteni, véleményem szerint, a’ folytnak túlsó oldal alá taszításával és a’ teres helyen Bucsánál létező út fölemelésével. Ezen leírásból kitetszik , hogy Pest és Debreczen közt az év minden részeiben, esős és száraz időben nehéz, néha hónapokon át csaknem lehetlen, hetekig épen lehetlen, vagy rettentő kerüléssel lehető a’ köz­lekedés. Száraz időben a’ homok, esősben a’ sár ne­hezíti, árvízkor a’ kiömlött víztömeg teszi veszélyessé, ollykor lehetlenné az utazást, annál inkább a’ tehervi­­telt. Milly nagy és alig kiszámítható haszon háromla­­nék egy, minden időben egyaránt könnyen járható, mesterséges, kövezett útból Magyarhon és Erdély nagy részére, különösen Budapest és Debreczen városokra és a’ gabonadús alföldre, abban senki sem kétke­dik, hogy kivihető, sokan kétségbe hozzák. — Me­rem állítani , hogy nemcsak nem tartozik a’ lehet­lenségek sorába, sőt nem is fölötte nehéz végrehajtá­sa. — A’ töltések, árkolások és hidak tervszerinti megkészitésére nézve nincs nehézség; látszik lenni a’ kő és kavics megszerzésében; de véleményem szerint ebben sincs lehetlenség. Ugyanis: 1) A’ budai és du­­namelléki kőszirtek követ, a’ duna medre kavicsot bő­ven ajánl. Ezeket egyesitett erővel vitetni néhány mér­földig annál könnyebb, mivel Pestről sok ezer, kivált oda sót szállító szekerek térnek üresen arrafelé vissza, mellyeken a’ már lakásokra azelőtt gyűjtött követ ke­vés jutalomért elvinnék a' szekerek tulajdonosai. —2) A’ pesti bányakő útalapnak bizonyosan alkalmazható.* *) a’ czeglédi határon pedig még keményebb fajta kő lé­tezik alig egy singnyire a’ földszintől, ’s ezen kőér bizonyosan tovább is terjed, és ha vasfurokkal keres­tetnék, megtalálható. Ezekből útalap, sőt összetörve terítő kövecs is telnék. — 3) A’ Tiszán Tokaj vi­dékéről hajókon követ és kavicsot **) szállitni scöny­­nyfi, sőt árvizek idején szálakon talán a’ Tisza part­jaitól távolabb eső helyekre is. — 4) Hogy az er­délyi hegyekből is követ, a’ Körösből kavicsot lehet vinni, mutatja a’ derecskéi it; egy-két mérföldnyi tá­volság hozzátötte még nem meggyőzhetlen akadály. E’ vélemény csak szinletes vizsgálat eredménye; szolgáljon figyelmeztetésül. A’ dologhoz­ értő, a’jót buz­gón akaró, csekély nehézségtől vissza nem rettenő fér­fiak vizsgálódása bizonyosan több módokat találna fel ezen nagyhasznú terv kivitelére. Utoljára csak azt jegyzem meg, hogy annak mi jó, mi hasznos, végre­hajtását vétek halogatni. Léteznek hazánk némelly részeiben mesterséges utak, a’ kő, kavics könnyebb vagy nehezebb megsze­­rezhetéséhez, a’ mérnökök hozzáértéséhez, igyekeze­­téhez, a’ megyék rendei vagy tisztes iparához képest többek kevesebbek, jobbak rosszabbak; egyáltalában az egészet föl nem fogó, csak részleti, egybe nem függő terv szerint, és mindenütt csupán az adózó nép munká­jával ’s költségén készültek. Ki ne óhajtaná, hogy az egész hont és szomszéd országokat felfogó terv szerint az adózó nép csak könnyen hordozható, a’ kiváltságos rész alig érezhető terheltetésével országszerte minden­ütt jó utaink legyenek ? Ki nem látja át, milly kiszámít­­hatlan haszon áradna abból hazánk minden lakosira? De nem elég a’ jót látni, nem elég óhajtani, — akarat, erős, munkás akarat, áldozat kell nagy dolgok kivite­­lére és megrögzött balvélemények levetkezése ... Bátor vagyok ezen eszmét illetőleg véleményemet röviden leírni. 1. Szükséges illy nagy munka kivitelére , és nem­csak kivitelére, hanem jövendő biztosítására, bizonyos állandó tőkéről gondoskodni. — Tudtomra minden mű­velt országban az utakat a’ kincstár költségén építet­ték ; ezen költséget aprónkint helyrepótolta ’s a’ fen­­tartást (conservatio) fedezte az utasok által állandóan bizonyos helyeken fizetett utvám. Ez többnyire neve­zetes jövedelmévé vált a’ kincstáraknak . A’ po­roszországi kormány a’ közérdeket igazán felfog­ván, azon mértékben , a’ mint az útpénzekből az eredetileg kiadott költség a’ kincstárnak megtérült, ’s az utak jó karban tartására szükséges tőke biztosítta­tott, rendre az utak bizonyos részét a’ vámfizetéstől mentesítette, ’s mentesíti mindaddig, mig minden utak vámfizetés nélkül lesznek járhatók. Ezen poroszországi szép példát követve rendelhetné el a’ törvényhozó hata­lom utaink készítését, ha a’ vámfizetési módot válasz­taná, ollyképen; a) hogy kiváltságokra nem tekintve, mindenki útpénzt fizessen; b) hogy nem sűrűn, hanem a’ kivihetőségig gyéren legyenek a’ fizetésre rendelt helyek; c) hogy az útpénz minél kevesebb legyen; d) hogy mint a’ budapesti hidra, erre nézve is vállalkozók vennék magokra az utak készítését és fentartását, úgy hogy e) meghatározandó idő múlva az országnak átad­ván a’ kész jó utakat és tőkét, azok jó karban tartásá­ra, azután minden útpénz fizetés nélkül szabad legyen a’járás mindenkinek. De minden körülményt megfontolva, ezen vámfizeté­si módnak barátja nem vagyok, ugyanis: „­ Ezen út­­pénzfizetés sok nehézséggel van egyáltalában összeköt­ve. B~) Alkalmatlan az utazónak a’ gyakori megállonga­­tás, ’s a’ mi több, a’ vámházak­ és szedőkre tett költség a’ jövedelem nagy részét megemészti. g) Honunkban a’ meg nem szokott gyakori megállitás, fizetés, kivált a’ kiváltságos osztályt tekintve, nagy ingerültséget okoz­na. I) Honunknak nagyobb részében nincsenek ollyan korlátolt helyek, hol az utazó, kivált ki a’ környékkel ismeretes, kénytelenittetnék az országúton menni. Kike­rülné azt fizetés tekintetéből a’ nagyobb rész, és mi­kor csak áradások és sarak miatt lehetne, oldal-, mezei utakon járna, miszerint az útpénzbeli jövedelem igen ke­vés lenne, ’s nem fedezhetné a’ költséget. Véleményem szerint országgyűlési határozat követ­kezéséül rovatai szerint felszedendő pénzből kell tőkét alapítni, mellyből és mellynek kamatából az utak meg­készüljenek és fentartathassanak: ez pedig évenkint mindaddig, mig az utak megkészülnek, és fentartásukra elegendő tőke alapittathatik. E’ czélra mindenkinek ki­vétel nélkül kell hordozni a’ terhet azon mértékben, mint jótéteményiben részesül, tehát a’ földbirtokosok­nak birtokuk, kereskedőknek értékük, földműveseknek telkeik mekkoraságához képest, az utolsóknak vagy pénzül vagy közmunkával. Hogy a’ k. kamara mint birtokos ’s azonkívül sóvitel tekintetéből nevezetes részét hordaná a’ költségnek, úgy az is, hogy a’ katonaság, mellynek nagy könnyebbségére lennének a’ jó utak, azok készítésében segítségül legyen, — igazságos. Bé­ke idején azoknak katonai szolgálatra nem szükséges részét lehetne folytonosan’s a’ legméltányosbban, illő na­pibér mellett használni. Rend­, függéshez levéll szok­va, hamar belé tanulnának, ’s nagy sikerrel munkálkod­nának, és e’ mellett jó következéssel mind erkölcsi te­kintetből, mind testük erősítésére. A’ világhódító római katonák készítették a’ romolhatlan remek utakat, mellye­­ket itt-ott most 2000 év múlva is bámulva használunk. 2. Az egész országot fölvéve, a’ szomszéd orszá­gokkal, hajózható vizekkel ’s tengerreli közlekedésnek tekintetbe-vételével kellene országgyűlési határozatnál fogva általános tervet készitni, a' szükségesbeket elébb, úgy rendre a’ többit teljesedésbe venni; — legelébb mindenütt a’ legveszélyesb, sokszor kevés munkával igazítható, mégis az utast megakasztó helyeket választ­ván igazításul. 3. Most a’ tervkészítők a’ megyei mérnökök, felvi­gyázók a’ megyei tisztek. Nem akarok levonni érde­mükből ; de csakugyan megjegyezni kénytelen vagyok, hogy az útcsinálás velünk nem született tudomány, mit tanulni kell; és hogy ez igy van, bizonyságai sok hely­ett a’ visszás terv szerint, rosszul készült utak . Orga­nizált testületnek kell lenni az utakat készítő ’s jó álla­potban tartásukra felügyelő biztosoknak. Ezen ’s nálam e’ tárgyat jobban értő hazafiak esz­méin indulva, kevés év alatt egybekötött, terv szerint készült utaknak örvendhetvén, mindenki átlátná, hogy legnagyobb és bizonyosabb kamatra adott tőkénk az, mit hazánk javára szentelünk. — Id. Zeyk Dániel, *) Egy vasút, uraim! vasút, melly a’ töltésrakásnál az árvize­ket is számba vette. •— Alig van talán hely, mellynek na­gyobb szüksége volna egy jó vasútra, mint épen ennek. .— Pedig a’ terv kész, a’ pénz megvolna, a’ vállalkozókban van tehetség és van akarat, ’s mégsem indulhat meg a’ do­log. Miért? Jól tudjuk. •— S­z­e­rk. **) Erről sokat lehetne mondanunk; azonban lásd lapjaink 48-ik számának első hasábját. — S­z­e r­k. *) Lehetlennek a’ dolgot, sőt még csak igen nehéznek is mi sem látjuk, azonban a’ javaslatban hármat mégis nagyon proble­­maticus dolognak tartunk: 1) a’ budai kőszirtek alkalmas voltát; itt van valami bökkenő, minthogy­ e’ szirtek a’ buda­pesti szükségekre sem töretnek, ’s minden szükséges kő messziről drága pénzen hozatik; 2) hogy­ a’ Duna medre ka­vicsot bőven ajánlana, habár a’ mély foly­amból illy mennyi­­ségbeni fölszedetés nehézségeit nem is említjük, legalább Komáromon innenre bizonyosan igen problematicus állí­tás; 3) hogy a’ pesti bány­akő útalapnak alkalmas volna, ez iránt szerény' kétségünket nyilvánítani bátorkodunk. — Szer­k. **) Követ igen, de kavics ott sincs; fejdarabnyi „g­­­a­r­e a fa­cile confundibilis“­sal­ teritgetik az utakat. Kavicsot általában véve sem a’ Bodrog sem a’ Tisza nem viszen. —­Szer­k. Hivatalos tudósítások, 55. szám. (297) (2, 3) Csőd a’ mathesisi tanitó­­székre Zágrábban. 17735, 1841. Männer János halá­la által a’ zágrábi kir. kerületi főosko­lánál megürült mathesisi tanító-székre a’ (O f­­3) Néhai báró Zedlicz József­­né szül. Kisfaludi b. Liptay Ernesztina hit. csődje. Nagybecskerek 1841. sept. 6. 22286. 1841.Torontál megye polgá-pesti kir egyetemi bölcselkedési Kar előtt a’ csődület tartására folyó 1841. évi nov. ha Ilik napja tűzetett ki. — Költ a’ nagymélt. kir. magy. helytart. tan. kiadó, hivatala által. Budán jun. 29. 1841. Volnhofffer János, kiadó, Julius 10-kén 1841. K­ Törvényszéke, kebelében fekvő I.ovri­­ni uradalom tulajdonosnéja özvegy báró Liptay Karolinának folyamodása követ­keztében, elhunyt báró Zedlicz Józsefné, született Kisfaludi báró Liptay Ernesztina asszony hátra hagyott tömege ellen a’ csődület megnyitását biróilag elrendelvén, iit) *

Next