Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-29 / 104. szám

szent lépés vala ez méltóságodtól, mellynek üdvteli­­ hatása állandóságáról, emez erkölcsi testület jelle­me , de egyszersmind elveihez tántorithatlan ragasz­kodása is egyetemben kezeskednek. így szóltam méltóságodhoz, mint a' t. RR. érzelmeinek ’s kíván­ságainak hű tolmácsa; most pedig itt állok mint B J. jobbomat nyújtva méltóságodnak! Viruljon föl köz­tünk újra ifjúságunk barátsága, mellynek szép virá­gát em idő, sem bármilly vihar többé el ne hervasz­­sza.“ Majthényi László meleg kézszoritással fogadva ifjúkori barátja jobbját, kijelenté: bármi ke­serű legyen is lelkének a’ múltak emlékezete, azo­kat fájlalni alig merné, minthogy ez örömnek lettek szülői. Állandóságot óhajtva e’ viszonynak , szentül fogadá, hogy soha nem leszen ő az első, ki megha­­sonlásra adand alkalmat; fogadá , hogy a’ rendeknél szintúgy mint a’tisztviselő karban mindenki alkotmá­nyos nézetét, véleményét tiszteletben tartandja; hogy e’ pályán hazánk gyarapultan a’ megye Rrei­­vel egyesülten munkálhatni legédesb óhajtása. És e’ jelenetnél, e’ nyilatkozatok alatt könnyük csillogtak edzett férfiak szemeiben is.— Visszatérvén árterem­be , a’ történtek jegyzőkönyvbe iktattatni határoztat­­tak , ’s nem soká folytatók a’ tanácskozást; alispán úr azzal oszlatván el a’ gyűlést, hogy csaknem le­­hetlen illy megindult kedélylyel folytatni a’ közügyek tárgyalását, e’ napot hát inkább a’ közöröm élveze­térek kell szentelni. A’ szeretett hon javán egyesült erővel munkálandani, ’s száműzhetni körünkből minden viszálkodást, — e’ képlet annyi bájerővel ha­tott, hogy az egyetemes kibékülés közszükséggé vált. ’S a’ ki elérzékenyültében, magától nem keresi vala föl önkint kezet nyújtó ellenét, azt szomszéd, atyafi, barát körülvevék, szemközt álliták boszút felejtett ellenségével, ’s e’ körben még a’ jeges kebel is eln­­gesztelődésre olvadott. — Voltak kik padra állván föl, a’ közönséget hivák bizonyságul, hogy távol levő neheztelőjöknek kibékülést ajánlanak! De ti­­néktek viszongó testvérmegyék tetteink mondjanak hírt, milly üdvös,hű keblet őrizve meg az elvnek, kibékülhetni felettekkel. — Helyettes ur is a’ RR. társas körében maradott e’ napon, mint a’ RRet bú­csúszavai, úgy viszont nem kevesbbé ötét is a’ leg­­iratlanabbul lepték meg szavainak annyira szíves ugadtatása és a’ rajok elkövetkezett eredmények, a’ visszavarázsolt egyetértés előszét éldelve, e’ na­pon concordiának áldozánk majdan derültebb kedvvel haladandók, a’ hazafias kötelesség pályáján, e’ fontos föladata időszakban. — Kosztolányi P. Rövid közlések. Azon okok, mellyek miatt utolsó előtti számunk­ban, a’ jelenleg közlett közgyűlési tudósításokat mai számunkra valánk kénytelenek halasztani, ismét ha­sonló halasztásra kényszerítenek. — Vettünk pedig Győrből jelentést a’ főispáni beiktatásról ’s rá kö­vetkezett közgyűlésről. Nyitrából, hol a’ törvény­szék szabályozása következtében 1842-re a’ törvény­­széki birák megválasztattak. Csongrádból, hol a’ szegedi nemesek hadnagy-választási jogának kis­­gyűlésileg történt felfüggesztése heves vitákra nyúj­tott alkalmat. Zemplénből a’ főispáni­ helyettes beiktatására következett 8 napos közgyűlésről, mellynek érdekteljesen közlött tárgyai rövid említés­re nem igen szoríthatók. Marmarosból a’ már közlött közgyűlés többi tárgyairóli értesítést. Krasz­­n­á­b­ó­l, hol a’ BR. az erdélyi országos gyűlésre to­vábbá is ’s mindaddig követeket nem küldeni (de dec. 28-kán megválasztani) határozák, mig ő felsé­gének a’ magyar királynak egyenes rendeletét nem veendik. Végre Pozsonyból a’ már közlötteket kipótoló tudósítást. — Szolgáljanak ezek, tisztelt le­velezőinknek megnyugtatásul, hogy nagybecsű gyű­lési tudósításaik bárha későcskén is, ’s épen nem vasúti gyorsasággal, de csakugyan megérkeztek, ’s általuk tisztelt olvasóinknak a’ jövő számban valódi éldeletet nyujtandunk. Vidéki levéltárcza: Lovrin (Torontóiban), dec. 12. Miután a’ Pesti Hírlap 92-ik számában egy nyomos szózat emelkedett azon visszaélések ellen, mellyek a’nép­képzés előhaladását csaknem lehetlenítik, ’s miután még mindig panaszok hallatnak köznépi előítélet-, er­kölcstelenség-és nyerseségről, ’s ez többnyire a’ lel­készeknek tudatik be, legyen megengedve e’ sorok beküldőjének is, ez érdemben szinte szót emelni. Való, hogy egy buzgó lelkész, ki hívei bizalmát bir­­ja, a’ nép képzésére sokat tehet; de szintolly való, hogy csak úgy érhet czélt, ha a’ számos és különfé­le kicsapongásokra vezető alkalmak a’ világi hatóság czélszerű rendeletei által elhárittatnak, ’s ezek nem csak hozatnának, de sikeritésökre szigorú felügyelés is fordittatnék. Hiába emelend szót a’ lelkész (’s itt 20 évi tapasztalásból szólok), akár szószékről, akár keresztényi oktatás alkalmával, a’beharapozott buja­sági, lopási, iszákossági, veszekedési vétkek ellen, mig a’ serdülő ifjúságnak 14 évestől kezdve — mint nálunk — megengedtetik egész éjeken át barangol­ni, ’s hetenkint háromszor is a’korcsmai mulatságban, az ártatlanság és erényesség­emet öldöklő barlang­jában dorbézolni, hol a’ mindkét nembeli ifjúság fel- f ügyelés hiányában magára hagyatva, szemérem és becsületérzés nélkül hanyathomlok rohan a’ legun­dokabb vétkekbe. ’S mit mondjak azon borzasztó, minden házassági, sőt családi békét felbontó vissza­élésről, a’ korcsmákbani kölcsönzésről, midőn da­czára a’ legszigorúbb — csak kisebb kölcsönzést engedő — rendeletnek, olly nagy mennyiség hitelez­­tetik, hogy kivált e’ szűk évben az úgynevezett be­csületadósság megadhatása végett a’ falatkenyeret is nélkülözni kell? Igenis, uraim! számos példát tudok ezen kis helységben, hol szentmihálynapkor — mint ezen pazar adósság fizetési határnapjakor egy egyed 100—300, sőt (iszonyatos!) 500 forintnyi adósságot fizetett egy évre a’ korcsmákban eldőzsölt szeszes italokért, mellyeket átkozott torkán, mint valamelly veszélyteljes csatornán, egész családja tönkretételé­vel, letöltögetett. Az adósság illy felette nagyra növé­sének oka azon átokteljes szokásban gyökerezik, miszerint nálunk minden korcsmai mulatságok egész éven át hitelbe tartatnak, még csak a’ zenészek is hi­telbe muzsikálnak, ’s igy a’ gyakori mulatságokon sejtetlenül pazaroltatik a’pénzerő, a’ borozás-és pá­­linkázással pedig a’ vétkek is mindinkább szaporod­nak. (Igen ám, de ezen ártalmas divat semmisítésé­vel majd nem fizetnének 6250 vízot egy olly kisfalu­­si korcsmák haszonbérléséért, hol az összes népes­ség 2701-re megy, ’s majd tán a’ pálinkagyárak isszonyú jövedelme is csökkenne.) Ki nem ismeri e’ borzasztó visszaélés következését? ki nem ismeri az illy család szomorú helyzetét, mellynek földi boldog­ságát az atya—ki egyedül a’ korcsmai kölcsönzés következtében iszákossá ’s erkölcstelenné fajult—ál­lati szenvedelmeinek áldozatul viszi? ki nem tudja, hogy a’szünetnélküli félelem, bú és rettegés által, mellyben egy erkölcstelen iszákosnak neje, gyermekei ’s egész népe élnek, mint mérges tőből sarjaznak ? A’ gyermek szíve elidegenül atyjától, tisztelet és sze­retet eltűnnek, helyettök bűn következik, ’s ekkér a’ házi boldogság épűlete menthetlenül összeomlik. ’S végre mit lehet olly nemzedéktől remélem, hol egy illy állati atya félmeztelen gyermekei nem nyerhetik a’ szükséges oktatást, következőleg testben, lélek­ben elhagyottan serdülnek föl? Illyek nálunk a’ diva­tozó korcsmai kölcsönzésnek ’s kicsapongásoknak következései, mellyek elhárítása a’ világi hatóság si­­keresített rendeletei nélkül bármi hatalmas ’s erőtel­jes oktatásokkal nem eszközölhető. — Meg kell azonban végre jegyeznem, hogy ezen korcsmai ki­hágásokat e’ helység elöljárói számos unszolásaimra, a’ legközelebb tartott megyei közgyűlésre orvoslás végett fölterjesztették, ’s most feszült kebellel várjuk a’ és megye e’ részben czélszerü rendeletét, melly­nek eredményéről a’ t. közönséget annak idejében tudósítani el nem mulasztom. — Záhn Gáspár, r. k. lelkész. Unió. (Miskolcz , dec. 12.) A’ miskolczi ágost. vallásu szentegyház tisztujitószékét f. évi de­cember 8-kán tartván, az ezt megelőzött napon ösz­­szeült egyházi tanács egyhangú jelölése után, Szo­n­­tagh Gusztávval ’s több tagokkal együtt, me­gyénk szeretve tisztelt első alispánja Szathmári Király József a’ helybeli reform, szentegyház másod gondnoka, tekintvén különösen a’ két test­vér evang. testület egyesítésében Perkupán kitünte­tett buzgalmát, egyházi tanácsosnak egyhan­gúlag elválasztatott, mi a’ tisztelt urnák elnökeink ’s két más kiküldött tagból álló választmány által, főfelügyelő Valányi Zarrogh Dániel ékes szónoklata mellett , azonnal tudtára adatván , úgy házánál, mint gyűlésünkben is szerencsések valánk szívreható beszédében hallani, mikép ez által egyik legforróbb óhajtása teljesült, a’ mennyiben serdült korától fogva mit sem óhajt inkább, mint a’ különfé­le érdekeket, különösen a’ különben is egy pályán haladó ’s minden tekintetben egymással egyező test­vér evang. egyházakat egyesülve látni; min­t ezen uj hivatalánál fogva ezentúl annál sikeresebben mun­kálkodhatik; minden halasztás ez ügyben szem­rehányást érdemelvén. Részt ven ezután a’ tisztelt egyházi tanácsos gyűlésünkben, tiszt­újításunkban, tanácskozásunkban tettleg, létéve többi tanácsosaink­kal együtt az előbb felolvasott ’s megrostált esküt, és hogy e’ napnak emlékét állandósítsa, a’ helybeli ágost. hitv. evang. gymnasiumhoz csatolt’s jelenleg 40 ifjat tisztességes ebéddel és vacsorával ellátó, ho­nunkban páratlan tápintézet számára 100­0 forintot kötelezett. Hálás köszönet e’jótékony intézet részé­ről a’ buzgó férfinak ! — Némethy Pál, Károly-Fejérvár, novemberben. Szokás sze­rint egybegyülő választó esküttségünk, szinte he­tedik évbe forduló biráját megváltoztatni, és az es­­küttségben , municipalis hatóságunkban a’ hézagot betölteni. Az 1834-ki történetek, mellyek nem leg­jobb oldalról tüntették ki városunkat, ’s könnyelmű­ségünk­ ’s kicsinységünknek olly sok jelét rejtik magokban,— az akkori történetek—mondom—fed­dést, büntetést igénylettek; valljon érdemünkhöz mérve osztatott e ki, avvagy különben ? nem vizs­gálom; elég, hogy 1836-ban választott, de nem con­firmált biránk még folyvást hivatalban van, már ne­gyedik epochájába lépendő. Uj biróválasztás pró­­báltatott maga idejében és több ízben, de sikeretle­­nül; a’ k. főkormányszék a’ választást felfüggesztet­te azon okból, mert felsőbb helyre vitt ügyünk még ellátva, ’s a’ kegyelmes határozat reá kimond­va nincs. így történt most is: egy k. kormányszéki sürgönyt kapánk, mellyben a’ fentebbi okoknál fog­va ’s a’ tisztelt kormányszék azon biztosítása mellett, hogy választási jogunk annyi évi felfüggesztésére nézve maga is kellő helyen sürgetését beadta, a’ választást megszüntette,’s mi ott vagyunk, a’hol vol­tunk. Reméljük azonban kormányunk igazságszere­­tetétől, hogy hatósági jogainkat az eddigi felfüg­gesztési állapot alól felmentendi, ’s ezt annyival is in­kább hiszszük, mivel azon egyed , ki már annyi idő óta ül birói székén, különös eljárásai által fel­sőbb helyen is figyelmet gerjesztett. —Fejérvári. Journalisticai különös tapasztalás. Lapjaink 82-ik számában Heves megyei Nagykörű helységből egy tudósítás olvasható, falusi gyermekek által a’ helybeli lelkész eszközlésére előadott ma­gyar színdarabról, melly nem csak mulatságra, ha­nem a’ bűbájos boszorkányság iránti hiedelem ne­vetségessé tételére is volt irányozva. — Ezen czikk Hellebronth László aláírással volt hozzánk be­­küldve, ’s tárgya nem lévén olly igen sürgető, hogy egy kis késedelem miatt érdekében veszíthetne, a’ tárgyak halmozottsága miatt mindjárt nem adatha­tott; és e’ kis késedelem közben sürgetések jövé­­nek hozzánk majd szóval, majd írásban, mindig Hellebronth László ur nevében, vagy aláírá­sával, melly alatt a’ közlést lapjaink 82-ik számában csakugyan közre is bocsátottuk. Es íme­­ jőnek majd Szolnokból, majd Tisza-Bőről levelek, mellyek az egész közleményt merő mystificatiónak nyilat­koztatják ; egy szemtanú írja, hogy jelen volt a’ kérdéses színdarabnak nem a’kertben, mikint irva volt, hanem egy alban előadásánál, melly csupa botrány volt ’s nem oktatás, mi nem is lehetett, minthogy a’ nép be sem bocsáttatott. — Végre kapunk ismét Hellebronth László aláírással egy levelet, az elsőtől írásban egészen külön­bözőt, mellyben ez az uz ünnepélyes óvással kije­lenti, hogy ő a’ kérdéses tudósítást sem maga nem ir­ta , sem annak írásáról semmit sem tud. Minélfogva úgy látszik, hogy nevét valaki más bitorolta. — Mennyire alapos egyik másik czáfolónak azon gya­núja, hogy a’ névbitorlás alatt, a’ ,,pr­opria lausz­csinja rejtezik, meg nem ítélhetjük, de azt ki kell jelentenünk, hogy más nevével ekkint játszani csak­ugyan nem mindennapi vakmerőség, reánk nézve pedig ép’ olly botrányos tény, mint általunk ekkorig lehetőnek sem gyanított journalistikai tapasztalás. Hivatalos levelezés. Sokan kívánják, hogy levelezőinket beküldött czikkeik fölvétele vagy föl nem vétele, vagy kívánságaik sikere felől , az Athenaeum és Hírnök példája szerint egy pár szóval lapjainkban értesitenek. A’ most nevezett lapok e’ részbeni gyakorlatát magunk is helyeselvén, megkezdjük az értesítést: 1) B. L. urnák, Zemplénből, bizonyos káromkodási in­dítvány iránt irt válaszát, csupán azért, mivel a’ meglehetős terjedelmű levélben latin citáták hal­mazánál egyeb alig van, igy a’ mint beküldetett, föl nem vehetjük. — 2) K. E. urnak Pozsonyban szolgáljon tudomásul, hogy bizonyos V— megyei dolgok iránti közleményeit, ha szenvedély és sze­mélyeskedés nélkül igazságot k­andanak, fölveend­­jük. — 3) O. Zs. ur becses tudósításából (Temesvár dec. 8.) a’ krassói tragicus eseményt illető részt nem adhatjuk. — 4) Azon urat, ki a’ Fejér megyei nagy­reményű szülött halála fölött búsong, vigasztalásul az írásnak ama’ szavaira emlékeztetjük:„nem halt meg a’leányzó, csak aluszik.“ Nézzen szét lelki szemeivel a’ honban, és örüljön a’ feltámadás reménységének. — 5) N. K. ur válaszát X. Y. Z.hez nem adhattuk. — 6) M. urnak Sárosban szíves kö­­szönetünket elvrokonságáért ’s ajánlatáért; a’ köz­lött becstelenitésre válasz nem adathatott. — 7) Burg József iránti közlés Komáromból föl nem véte­tik. Legyen bár a’ dologban mystificatio, sem az ügy sem a’ személy nem eléggé érdekes, hogy a’ közvélemény vele bíbelődjék. ( 8) Több rendbeli postahivatalok, mellyeknél a’ Pesti Hírlapra tíznél kevesebb előfizetés történik, aránylagos gratificatót sürgetnek. Vegyék szívesen tudósításunkat, hogy lapjaink kiadója, az egész előfizetési öszvegnek, melly a’ budapesti főpostahivatal utján a’ vidéki pos­tahivataloktól belő, járuló részét azon főpostahiva­talnál fizeti le ; annálfogva úgy a’ tizedes in­gyen példányok mint aránylagos gratificatiók iránt azzal méltóztassanak értekezni. — 9) Több rend­beli panaszokat veszünk, hogy hirlapjaink fel­­szakitva érkeznek némelly helyekre, itt­ amott letar­tóztatnak , néhány szám pedig el is marad. — Ez utóbbira nézve az illető postahivatal utján méltóztas­sanak a’ kiadóhivatalnál, vagy még helyesebben a’ budai fő- vagy illetőleg pesti fiók-postahivatalnál el­ső posta fordultával jelentést tenni, hogy a’ hiány 873

Next