Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-29 / 104. szám
szent lépés vala ez méltóságodtól, mellynek üdvteli hatása állandóságáról, emez erkölcsi testület jelleme , de egyszersmind elveihez tántorithatlan ragaszkodása is egyetemben kezeskednek. így szóltam méltóságodhoz, mint a' t. RR. érzelmeinek ’s kívánságainak hű tolmácsa; most pedig itt állok mint B J. jobbomat nyújtva méltóságodnak! Viruljon föl köztünk újra ifjúságunk barátsága, mellynek szép virágát em idő, sem bármilly vihar többé el ne hervaszsza.“ Majthényi László meleg kézszoritással fogadva ifjúkori barátja jobbját, kijelenté: bármi keserű legyen is lelkének a’ múltak emlékezete, azokat fájlalni alig merné, minthogy ez örömnek lettek szülői. Állandóságot óhajtva e’ viszonynak , szentül fogadá, hogy soha nem leszen ő az első, ki meghasonlásra adand alkalmat; fogadá , hogy a’ rendeknél szintúgy mint a’tisztviselő karban mindenki alkotmányos nézetét, véleményét tiszteletben tartandja; hogy e’ pályán hazánk gyarapultan a’ megye Rreivel egyesülten munkálhatni legédesb óhajtása. És e’ jelenetnél, e’ nyilatkozatok alatt könnyük csillogtak edzett férfiak szemeiben is.— Visszatérvén árterembe , a’ történtek jegyzőkönyvbe iktattatni határoztattak , ’s nem soká folytatók a’ tanácskozást; alispán úr azzal oszlatván el a’ gyűlést, hogy csaknem lehetlen illy megindult kedélylyel folytatni a’ közügyek tárgyalását, e’ napot hát inkább a’ közöröm élvezetérek kell szentelni. A’ szeretett hon javán egyesült erővel munkálandani, ’s száműzhetni körünkből minden viszálkodást, — e’ képlet annyi bájerővel hatott, hogy az egyetemes kibékülés közszükséggé vált. ’S a’ ki elérzékenyültében, magától nem keresi vala föl önkint kezet nyújtó ellenét, azt szomszéd, atyafi, barát körülvevék, szemközt álliták boszút felejtett ellenségével, ’s e’ körben még a’ jeges kebel is elngesztelődésre olvadott. — Voltak kik padra állván föl, a’ közönséget hivák bizonyságul, hogy távol levő neheztelőjöknek kibékülést ajánlanak! De tinéktek viszongó testvérmegyék tetteink mondjanak hírt, milly üdvös,hű keblet őrizve meg az elvnek, kibékülhetni felettekkel. — Helyettes ur is a’ RR. társas körében maradott e’ napon, mint a’ RRet búcsúszavai, úgy viszont nem kevesbbé ötét is a’ legiratlanabbul lepték meg szavainak annyira szíves ugadtatása és a’ rajok elkövetkezett eredmények, a’ visszavarázsolt egyetértés előszét éldelve, e’ napon concordiának áldozánk majdan derültebb kedvvel haladandók, a’ hazafias kötelesség pályáján, e’ fontos föladata időszakban. — Kosztolányi P. Rövid közlések. Azon okok, mellyek miatt utolsó előtti számunkban, a’ jelenleg közlett közgyűlési tudósításokat mai számunkra valánk kénytelenek halasztani, ismét hasonló halasztásra kényszerítenek. — Vettünk pedig Győrből jelentést a’ főispáni beiktatásról ’s rá következett közgyűlésről. Nyitrából, hol a’ törvényszék szabályozása következtében 1842-re a’ törvényszéki birák megválasztattak. Csongrádból, hol a’ szegedi nemesek hadnagy-választási jogának kisgyűlésileg történt felfüggesztése heves vitákra nyújtott alkalmat. Zemplénből a’ főispáni helyettes beiktatására következett 8 napos közgyűlésről, mellynek érdekteljesen közlött tárgyai rövid említésre nem igen szoríthatók. Marmarosból a’ már közlött közgyűlés többi tárgyairóli értesítést. Krasznából, hol a’ BR. az erdélyi országos gyűlésre továbbá is ’s mindaddig követeket nem küldeni (de dec. 28-kán megválasztani) határozák, mig ő felségének a’ magyar királynak egyenes rendeletét nem veendik. Végre Pozsonyból a’ már közlötteket kipótoló tudósítást. — Szolgáljanak ezek, tisztelt levelezőinknek megnyugtatásul, hogy nagybecsű gyűlési tudósításaik bárha későcskén is, ’s épen nem vasúti gyorsasággal, de csakugyan megérkeztek, ’s általuk tisztelt olvasóinknak a’ jövő számban valódi éldeletet nyujtandunk. Vidéki levéltárcza: Lovrin (Torontóiban), dec. 12. Miután a’ Pesti Hírlap 92-ik számában egy nyomos szózat emelkedett azon visszaélések ellen, mellyek a’népképzés előhaladását csaknem lehetlenítik, ’s miután még mindig panaszok hallatnak köznépi előítélet-, erkölcstelenség-és nyerseségről, ’s ez többnyire a’ lelkészeknek tudatik be, legyen megengedve e’ sorok beküldőjének is, ez érdemben szinte szót emelni. Való, hogy egy buzgó lelkész, ki hívei bizalmát birja, a’ nép képzésére sokat tehet; de szintolly való, hogy csak úgy érhet czélt, ha a’ számos és különféle kicsapongásokra vezető alkalmak a’ világi hatóság czélszerű rendeletei által elhárittatnak, ’s ezek nem csak hozatnának, de sikeritésökre szigorú felügyelés is fordittatnék. Hiába emelend szót a’ lelkész (’s itt 20 évi tapasztalásból szólok), akár szószékről, akár keresztényi oktatás alkalmával, a’beharapozott bujasági, lopási, iszákossági, veszekedési vétkek ellen, mig a’ serdülő ifjúságnak 14 évestől kezdve — mint nálunk — megengedtetik egész éjeken át barangolni, ’s hetenkint háromszor is a’korcsmai mulatságban, az ártatlanság és erényességemet öldöklő barlangjában dorbézolni, hol a’ mindkét nembeli ifjúság fel- f ügyelés hiányában magára hagyatva, szemérem és becsületérzés nélkül hanyathomlok rohan a’ legundokabb vétkekbe. ’S mit mondjak azon borzasztó, minden házassági, sőt családi békét felbontó visszaélésről, a’ korcsmákbani kölcsönzésről, midőn daczára a’ legszigorúbb — csak kisebb kölcsönzést engedő — rendeletnek, olly nagy mennyiség hiteleztetik, hogy kivált e’ szűk évben az úgynevezett becsületadósság megadhatása végett a’ falatkenyeret is nélkülözni kell? Igenis, uraim! számos példát tudok ezen kis helységben, hol szentmihálynapkor — mint ezen pazar adósság fizetési határnapjakor egy egyed 100—300, sőt (iszonyatos!) 500 forintnyi adósságot fizetett egy évre a’ korcsmákban eldőzsölt szeszes italokért, mellyeket átkozott torkán, mint valamelly veszélyteljes csatornán, egész családja tönkretételével, letöltögetett. Az adósság illy felette nagyra növésének oka azon átokteljes szokásban gyökerezik, miszerint nálunk minden korcsmai mulatságok egész éven át hitelbe tartatnak, még csak a’ zenészek is hitelbe muzsikálnak, ’s igy a’ gyakori mulatságokon sejtetlenül pazaroltatik a’pénzerő, a’ borozás-és pálinkázással pedig a’ vétkek is mindinkább szaporodnak. (Igen ám, de ezen ártalmas divat semmisítésével majd nem fizetnének 6250 vízot egy olly kisfalusi korcsmák haszonbérléséért, hol az összes népesség 2701-re megy, ’s majd tán a’ pálinkagyárak isszonyú jövedelme is csökkenne.) Ki nem ismeri e’ borzasztó visszaélés következését? ki nem ismeri az illy család szomorú helyzetét, mellynek földi boldogságát az atya—ki egyedül a’ korcsmai kölcsönzés következtében iszákossá ’s erkölcstelenné fajult—állati szenvedelmeinek áldozatul viszi? ki nem tudja, hogy a’szünetnélküli félelem, bú és rettegés által, mellyben egy erkölcstelen iszákosnak neje, gyermekei ’s egész népe élnek, mint mérges tőből sarjaznak ? A’ gyermek szíve elidegenül atyjától, tisztelet és szeretet eltűnnek, helyettök bűn következik, ’s ekkér a’ házi boldogság épűlete menthetlenül összeomlik. ’S végre mit lehet olly nemzedéktől remélem, hol egy illy állati atya félmeztelen gyermekei nem nyerhetik a’ szükséges oktatást, következőleg testben, lélekben elhagyottan serdülnek föl? Illyek nálunk a’ divatozó korcsmai kölcsönzésnek ’s kicsapongásoknak következései, mellyek elhárítása a’ világi hatóság sikeresített rendeletei nélkül bármi hatalmas ’s erőteljes oktatásokkal nem eszközölhető. — Meg kell azonban végre jegyeznem, hogy ezen korcsmai kihágásokat e’ helység elöljárói számos unszolásaimra, a’ legközelebb tartott megyei közgyűlésre orvoslás végett fölterjesztették, ’s most feszült kebellel várjuk a’ és megye e’ részben czélszerü rendeletét, mellynek eredményéről a’ t. közönséget annak idejében tudósítani el nem mulasztom. — Záhn Gáspár, r. k. lelkész. Unió. (Miskolcz , dec. 12.) A’ miskolczi ágost. vallásu szentegyház tisztujitószékét f. évi december 8-kán tartván, az ezt megelőzött napon öszszeült egyházi tanács egyhangú jelölése után, Szontagh Gusztávval ’s több tagokkal együtt, megyénk szeretve tisztelt első alispánja Szathmári Király József a’ helybeli reform, szentegyház másod gondnoka, tekintvén különösen a’ két testvér evang. testület egyesítésében Perkupán kitüntetett buzgalmát, egyházi tanácsosnak egyhangúlag elválasztatott, mi a’ tisztelt urnák elnökeink ’s két más kiküldött tagból álló választmány által, főfelügyelő Valányi Zarrogh Dániel ékes szónoklata mellett , azonnal tudtára adatván , úgy házánál, mint gyűlésünkben is szerencsések valánk szívreható beszédében hallani, mikép ez által egyik legforróbb óhajtása teljesült, a’ mennyiben serdült korától fogva mit sem óhajt inkább, mint a’ különféle érdekeket, különösen a’ különben is egy pályán haladó ’s minden tekintetben egymással egyező testvér evang. egyházakat egyesülve látni; mint ezen uj hivatalánál fogva ezentúl annál sikeresebben munkálkodhatik; minden halasztás ez ügyben szemrehányást érdemelvén. Részt ven ezután a’ tisztelt egyházi tanácsos gyűlésünkben, tisztújításunkban, tanácskozásunkban tettleg, létéve többi tanácsosainkkal együtt az előbb felolvasott ’s megrostált esküt, és hogy e’ napnak emlékét állandósítsa, a’ helybeli ágost. hitv. evang. gymnasiumhoz csatolt’s jelenleg 40 ifjat tisztességes ebéddel és vacsorával ellátó, honunkban páratlan tápintézet számára 1000 forintot kötelezett. Hálás köszönet e’jótékony intézet részéről a’ buzgó férfinak ! — Némethy Pál, Károly-Fejérvár, novemberben. Szokás szerint egybegyülő választó esküttségünk, szinte hetedik évbe forduló biráját megváltoztatni, és az esküttségben , municipalis hatóságunkban a’ hézagot betölteni. Az 1834-ki történetek, mellyek nem legjobb oldalról tüntették ki városunkat, ’s könnyelműségünk ’s kicsinységünknek olly sok jelét rejtik magokban,— az akkori történetek—mondom—feddést, büntetést igénylettek; valljon érdemünkhöz mérve osztatott e ki, avvagy különben ? nem vizsgálom; elég, hogy 1836-ban választott, de nem confirmált biránk még folyvást hivatalban van, már negyedik epochájába lépendő. Uj biróválasztás próbáltatott maga idejében és több ízben, de sikeretlenül; a’ k. főkormányszék a’ választást felfüggesztette azon okból, mert felsőbb helyre vitt ügyünk még ellátva, ’s a’ kegyelmes határozat reá kimondva nincs. így történt most is: egy k. kormányszéki sürgönyt kapánk, mellyben a’ fentebbi okoknál fogva ’s a’ tisztelt kormányszék azon biztosítása mellett, hogy választási jogunk annyi évi felfüggesztésére nézve maga is kellő helyen sürgetését beadta, a’ választást megszüntette,’s mi ott vagyunk, a’hol voltunk. Reméljük azonban kormányunk igazságszeretetétől, hogy hatósági jogainkat az eddigi felfüggesztési állapot alól felmentendi, ’s ezt annyival is inkább hiszszük, mivel azon egyed , ki már annyi idő óta ül birói székén, különös eljárásai által felsőbb helyen is figyelmet gerjesztett. —Fejérvári. Journalisticai különös tapasztalás. Lapjaink 82-ik számában Heves megyei Nagykörű helységből egy tudósítás olvasható, falusi gyermekek által a’ helybeli lelkész eszközlésére előadott magyar színdarabról, melly nem csak mulatságra, hanem a’ bűbájos boszorkányság iránti hiedelem nevetségessé tételére is volt irányozva. — Ezen czikk Hellebronth László aláírással volt hozzánk beküldve, ’s tárgya nem lévén olly igen sürgető, hogy egy kis késedelem miatt érdekében veszíthetne, a’ tárgyak halmozottsága miatt mindjárt nem adathatott; és e’ kis késedelem közben sürgetések jövének hozzánk majd szóval, majd írásban, mindig Hellebronth László ur nevében, vagy aláírásával, melly alatt a’ közlést lapjaink 82-ik számában csakugyan közre is bocsátottuk. Es íme jőnek majd Szolnokból, majd Tisza-Bőről levelek, mellyek az egész közleményt merő mystificatiónak nyilatkoztatják ; egy szemtanú írja, hogy jelen volt a’ kérdéses színdarabnak nem a’kertben, mikint irva volt, hanem egy alban előadásánál, melly csupa botrány volt ’s nem oktatás, mi nem is lehetett, minthogy a’ nép be sem bocsáttatott. — Végre kapunk ismét Hellebronth László aláírással egy levelet, az elsőtől írásban egészen különbözőt, mellyben ez az uz ünnepélyes óvással kijelenti, hogy ő a’ kérdéses tudósítást sem maga nem irta , sem annak írásáról semmit sem tud. Minélfogva úgy látszik, hogy nevét valaki más bitorolta. — Mennyire alapos egyik másik czáfolónak azon gyanúja, hogy a’ névbitorlás alatt, a’ ,,propria lauszcsinja rejtezik, meg nem ítélhetjük, de azt ki kell jelentenünk, hogy más nevével ekkint játszani csakugyan nem mindennapi vakmerőség, reánk nézve pedig ép’ olly botrányos tény, mint általunk ekkorig lehetőnek sem gyanított journalistikai tapasztalás. Hivatalos levelezés. Sokan kívánják, hogy levelezőinket beküldött czikkeik fölvétele vagy föl nem vétele, vagy kívánságaik sikere felől , az Athenaeum és Hírnök példája szerint egy pár szóval lapjainkban értesitenek. A’ most nevezett lapok e’ részbeni gyakorlatát magunk is helyeselvén, megkezdjük az értesítést: 1) B. L. urnák, Zemplénből, bizonyos káromkodási indítvány iránt irt válaszát, csupán azért, mivel a’ meglehetős terjedelmű levélben latin citáták halmazánál egyeb alig van, igy a’ mint beküldetett, föl nem vehetjük. — 2) K. E. urnak Pozsonyban szolgáljon tudomásul, hogy bizonyos V— megyei dolgok iránti közleményeit, ha szenvedély és személyeskedés nélkül igazságot kandanak, fölveendjük. — 3) O. Zs. ur becses tudósításából (Temesvár dec. 8.) a’ krassói tragicus eseményt illető részt nem adhatjuk. — 4) Azon urat, ki a’ Fejér megyei nagyreményű szülött halála fölött búsong, vigasztalásul az írásnak ama’ szavaira emlékeztetjük:„nem halt meg a’leányzó, csak aluszik.“ Nézzen szét lelki szemeivel a’ honban, és örüljön a’ feltámadás reménységének. — 5) N. K. ur válaszát X. Y. Z.hez nem adhattuk. — 6) M. urnak Sárosban szíves köszönetünket elvrokonságáért ’s ajánlatáért; a’ közlött becstelenitésre válasz nem adathatott. — 7) Burg József iránti közlés Komáromból föl nem vétetik. Legyen bár a’ dologban mystificatio, sem az ügy sem a’ személy nem eléggé érdekes, hogy a’ közvélemény vele bíbelődjék. ( 8) Több rendbeli postahivatalok, mellyeknél a’ Pesti Hírlapra tíznél kevesebb előfizetés történik, aránylagos gratificatót sürgetnek. Vegyék szívesen tudósításunkat, hogy lapjaink kiadója, az egész előfizetési öszvegnek, melly a’ budapesti főpostahivatal utján a’ vidéki postahivataloktól belő, járuló részét azon főpostahivatalnál fizeti le ; annálfogva úgy a’ tizedes ingyen példányok mint aránylagos gratificatiók iránt azzal méltóztassanak értekezni. — 9) Több rendbeli panaszokat veszünk, hogy hirlapjaink felszakitva érkeznek némelly helyekre, itt amott letartóztatnak , néhány szám pedig el is marad. — Ez utóbbira nézve az illető postahivatal utján méltóztassanak a’ kiadóhivatalnál, vagy még helyesebben a’ budai fő- vagy illetőleg pesti fiók-postahivatalnál első posta fordultával jelentést tenni, hogy a’ hiány 873