Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-01 / 174. szám

másik örökösödési régensséget kiván, amaz demo­­cratiára vezetne, emez a’ hatalmak állandóságának elvét alapítja meg, melly a’ forradalmak ellen egyedül biztosíthat. Mit akarnak sokan a’ nép-souverainség­­gel, azt a’ szónok nem foghatja meg; hisz a’ nép — úgy mond — nem valami egyénekből álló halmaz, hanem nemzet, mellynek megvannak törvényes or­gánumai, mellyek által kijelentheti akaratját. Meg­­vallá ugyan a’ szónok, hogy ő az özvegy herczegnőt tartja fia érdekei legtermészetesebb úrjének, ’s an­nak a’ régensségre is elsőbbséget adott volna, de a’ dynasticus baloldal feladta véleményét, azért ellen­mondani ő sem akart. Ezeket követte Lamartine, ’s — mint a’ Journ. d. Déb. mondja — a’ szónoklat még csak általa kezdetett meg. Jeles beszédének kivona­tát, ha helyünk engedi, Guizot beszéde kivonatá­val együtt, jövő számunkban közleni fogjuk. Most még csak azt jegyezzük meg, hogy a’ régensségi törvényjavaslat 310 szavazattal 94 ellen a’ követek kamarájában elfogadtatott. A’ tanácskozási terem ez alkalommal annyira tömve vala, hogy abban a’ forró­ság 41-ik fokon állott. Párisi levelek szerint a’ be­nyomás, mellyet az uj törvény a’közönségre tett, nem igen kedvező vala. Minden nagy többségnek da­czára is hibázik abból a’ morális erő, melly a’ szí­vekben tiszteletet gerjeszt. Az elégedetlenek azzal vigasztalják magokat, hogy Francziaországban még egy régensségi törvény sem foganatosíttatott úgy, mint azt alkotója óhajtotta volna; maga a’ hatalmas XIV. Laj­os, ki Európának sorsát intézé, nem vala képes e’ tárgyban keresztülvinni utolsó akaratját. NÉMETORSZÁG. A’ badeni másod kamra eddigi vitatkozásainak legnevezetesb tárgyai a’ kamráknak múlt februarissi eloszlatásán kívül a’ budget, jelesül a’ financzmini­­ster budgetje, mellyről jövő alkalommal terjedelme­sebben szólandunk , — és Sander indítványa a’ szabad sajtó ügyében, melly august. 2-kán az indit­ványozó által hosszú beszédben fejtetek ki. Legyen szabad e’beszéd nevezetes­ helyeit kivonatban közöl­nünk. A’ szónok a’ mindaddig teljesítetlenül maradt kérelem szomoritó öntudatával kezdi beszédét. ,,Fé­lek ugyan —mond a’ szónok — hogy midőn sajtónk állapotának javítását óhajtom, ismét csak Sisyphus kövét gördítem a’ tetőre, de ennek legalább az a’ bi­zonyos sikere leend , hogy átláthatják, miképen mi nem vagyunk megelégedve helyzetünkkel, és hogy nem lehet többé gond nélkül és csendesen leülni a’ censura székére , ’s a’ német sajtó ideiglenes szabá­lyozását állandó sajtó-önkénynyé változtatni. E’ mel­lett újabb állapotok is támogatják kérelmünket a' sajtó-megszoritások enyhítése tárgyában: a’német nemzetiség újabban és erőteljesebben fölébredt öntu­data, a’ német statusok naponkint szorosabbuló egy­­beköttetése közös politicai és műipari szükségeik ál­tal.“ Azután átmenvén a’ sajtószabadság lényegére, így szól: ,,Nem szükség a’ sajtószabadság , a’sza­bad gondolatközlés magas becséről általánosan el­mélkednem. Minő joggal az európai népek újabb időkben fölébredt nemzeti öntudatára vonatkozólag azt mondhatni, hogy a’ nyelv egy a’ néppel, épen olly joggal mondhatni, hogy a’ sajtószabadság is egy a’hazapolgár jogával és szabadságával. A’ sajtósza­badság gyálpontja minden jogállapotoknak, ’s egye­dül igaz mértéke e’ jogok elismerésének és biztosí­tásának. Csak a’ sajtószabadság nyújt valódi utal­­mat és paizst a’ polgár valamennyi magános és po­liticai, szellemi és anyagi érdekeinek és jogainak ’stb.“ Itt a’ szónok átmegy a’ badeni sajtó jelen ál­lapotára , ’s elősorozza mindazon keserű viszonyo­kat, mellyek a’ fenálló sajtó-önkényből következtek; példákkal bizonyítja, mi visszaélések történtek már e’ tekintetben nemcsak egyes férfiak, hanem az ösz­­szes nép ellenében is; hány gyanúsítás és megtáma­dás nyer könnyű utat a’ censura alatt levő hírlapok­ba, holott a’ védelem minden gondolható módon ne- t b­eziltetik és megtagadtatik. Előadja továbbá a’ szó­nak a’ kormányra ezen állapotból szükségkép hárul­ni kellő károkat, minthogy az igy elferdített la­pok nem lehetnek a’ vélemények és állapotok meg­ismertetésének eszközei ’stb. Ugyanazért a’ szó­nok véleménye szerint soha sem kellene megszűnni sajtószabadságot kérni legalább a’ belügyekre néz­ve. „Bizonyára — mond a’ szónok — ha a’ fenálló szövetségi törvényeket tekintetbe vévén, legalább belügyeinkre nézve kívánnánk sajtószabadságot, ha azt kívánnék, hogy a’ szabályozatlan, korlátlan és szeszélyes censurai gyakorlat módja ’s határai egy provisorium által szorosabban kijelöltetnének, és­­ szerény kérelminkre még sem nyernénk semmit, úgy habár kérelmünk jogosságáról­ meggyőződésünk­ben nem is, de állapotaink javulása iránti remé­nyeinkben ingadozókká lehetnénk. Sőt ama’ véle­mény támadhatna bennünk, hogy kormányunk ál­talában vagy nem akar, vagy nem képes bennün­ket állapotainknak , tett előlépéseinkhez ’s művelt­ségi fokozatunkhoz mert tökélyes bülesére vezetni.“ E’ szellemben folytatja a’szónok beszédét, mellynek végszavai ezek: „A’ szabad gondolattól­ láltatá föl a’ censurát; a’ szabad gondolattén féle­lem miatt gyakorolok az; ügyelni kell, nehogy az mondassák, hogy a’ szabad gondolattéli örökös félelem miatt tartatik fen a’ censura. Valóban a’ né­met nemzet, tekintve politicai műveltségének foko­zatát , tekintve érzelmeinek és törekvéseinek mé­lyen gyökerező törvényszerűségét, jobb sajtó álla­potot érdemel. Bízzanak csak e’ nemzetben, ’s bi­zonyosan a’ nemzet viszont bízni fog, mert csak bi­zalom szül bizalmat; bizalmatlanság ellenben ha­­sonlag csak bizalmatlanságot szülhet, minden elma­­radhatlanul bekövetkezni kellő gonosz következmé­­nyeivel együtt.“ — Az indítvány közértelemmel az osztályokhoz lan utasítva, ‘s hihetőleg nem csak a’ biztosság, hanem a’ kamra által is el fog fogadtatni. ADALÉK A’ VASÚT FÖLÖTTI KÉRDÉSHEZ ÉS NÉHÁNY SZÓ A’ KERESKEDÉSRŐL. Letettük nem­régiben a­ Pesti Hírlap hasábjaiban igénytelen nézeteinket egy vasút építése ’s honunkra hárulandó jótékony eredményei felől; legyen szabad ér­tekezésünkhöz egy toldadékot csatolnunk. Dologhoz-ér­­tőkből általánosan el van ismerve, hogy egy vasút, melly Pestet és a’ Bánságot a’ magyar tengerparttal ösz­­szekötné, felette hasznosan sükerülne hazánkra, minél­fogva sem rész jövedelmezésről, sem pedig tőkevesztés­ről itt szó sem lehet. Ha támadhatna valamelly aggoda­lom, az csak egyedül abban állhatna, ha vallyon érde­keink nem károsittatnának e külföldi vassínek bohózatá­val ’s készpénzünknek ezekérti kivándorlásával? Mi a’ czáfolgatásokat mellőzve, erre azt feleljük: „ha egy vasútvonal Fiumétól Pestig körülménye­inkhez képest igen hosszúnak vagy költ­ségesnek találtatnék, házassuk, mig jobb helyzetbe jövünk, csak Eszéktől Fiuméig, de legyen a’ Dunától Fiuméig vasutunk akárhogyan i­tt). Ha Fiuménk valahára azon kereskedési polezra jut­hat, mellyre mint egy termékeny országnak egyetlen ki­kötője hivatva látszik, Eszék minden bizonynyal elő­csarnokává leszen. E’ város olly kedvező topographiai ponton fekszik, mintha a’ természet Magyarhon kiviteli kereskedésének eszközlőjévé rendelte volna. Azért is nem kellene a’ tömérdek üdvös következményeket sze­münk elől vesztenünk, mik Eszéknek Fiúméval gyor­sabb közlekedési mód általi összeköttetéséből erednének, ’s minden gondunkat, minden tehetségünket, erőnket arra kellene fordítanunk, hogy Danánk egy pontját Fiu­méval könnyű, olcsó és közelebbi érintkezésbe hozzuk. — Erre valóban , ha egy pest-fiumei vasutat honunk je­lenlegi állapotánál fogva óriási munkának tekintenénk, avvagy a’ szükséges pénzt előszerezni lehetlennek vél­nénk , nincs alkalmatosb pont, mint Eszék: hozassunk hát innen vasutat egyenesen Fiuméig. Kérditek talán: nincsenek e természeti akadályok azon vidékeken? Több jeles mérnökök állítása szerint nincsenek ollyanok, mellyeket legyőzni nem lehetne. Hogy nézeteinket nyomadékos okokkal támogathas­suk, a’ bajor udvarnak­ franczia követ Bourgoing Pál bá­rónak utolsó munkájából •) **) következő kivonatot idézünk: „Magyarországról azt kell mondanunk, miképen ezen ország arra látszik hivatva lenni, hogy egy isjátlagos vasútrendszer példányául szolgáljon. Roppant síkságain keresztül könnyű lesz hosszú vasvonalakat kevés költ­séggel építeni, ’s minthogy lova, takarmánya bőségben van, kikerülheti a’ locomotivok ’s kőszén drága költségét.“ ’S tovább. „Magyarhonban a’ kevés költséggel építhető vasutak mechanicus kocsik segitsé­ge és drága tüzelő­anyag nélkülözése mellett feltűnő példát adnának, melly •) Ha lóerőre építünk vasutat — a’ miit mi is gondoljuk, hogy épitni kell — vas végett külföldre egyáltalában nem szoru­landunk. ■— S z e r­k. **) Tableau des chemins re fer de l’ Alemagne et continent Eu­rópáén. ÉRTEKEZŐ.­ i más európai statusokban is utánzást érdemlene.“ Ezen a szavakban olly tanács fekszik , uraim ! melly nézetünk szerint a’ kérdés megoldásának kulcsát kezünkbe adja. — Tapasztalás mutatja, hogy ez időközi műveltségnél sokszor az idegenek jobban gondolkodnak valamelly or­szág előmenetelének legsürgetőbb szükségeiről, mint maguk a­ honbeliek, így van ez sok részben hazánkkal is. Hány eszes külföldi nem foglalkodott már hazánk ha­ladásával? hányan nem jelölték ki helyes tapintattal hi­ányainkat? hányan nem intettek okos javaslatokkal or­voslásra? Ekkorig — isten tudja, mi oknál fogva—mindig f eledék tanácsaikat, pedig a’ méltánylást ollykor igen is megérdemlenék. Egy vasútvonal Fiumétól Eszékig az egész környék­ről és alföldről jövő jószágok gyálpontjává válnék. Pest­ről a’ Dunán , Debreczen tájáról a’ Tiszán , Bánságból Ferencz, Béga, Berzava és Versecz csatornáin egy tö­kéletesen rendszerített szállítási út keletkeznék a’ ma­gyar tenger vidékei felé,’s ha a’ Béga-csatornát a’ bácsi Ferencz-csatornával Nagy-Becskereknél összeköthetnék, a’ hajózásnak nem kellene a’ Dunára jutás végett nagyot kerülni, ’s ekkor mondhatjuk, hogy kereskedésünkben egyszerre olly élénk mozgalom támadna, hogy nem csak a’ ráfordított költséget bőven jutalmazná, de honunk va­­gyonosságát előre alig képzelhető mértékben is előmoz­­dítná. Itt ismét egy külföldi értekezésnek egyrészt kivona­tához folyamodunk, és pedig egy triesti értelmes kalmár ez évben megjelent illy czímű munkájának: „Triests und Österreichs Antheil am Welthandel während den letzten zehn Jahren“ — kivona­tához: „Mi más alakot mutatand — igy szól az — a’ mi kiviteli kereskedésünk, ha egyszer a’ rég óhajtott remé­nyek teljesednek, ’s Magyarhont, Európának ezen leg­gazdagabb termesztő országát, partvidékeinkhez köze­lítjük. Europa leggazdagabb termesztő országának mondok Magyarhont — mert mellyik mérközhetik vele termékei különbféleségében ’s értékében? mellyek mind arra teremtvék , hogy világkerskedésbe menjenek át, mihelyt szállításuk nem csak olcsó’s egyforma állás­ra hozatik, hanem kivált a’ vele most kapcsolatban levő ’s minden vállalkozástól elrettentő idővesztés elmellőzte­­tik. Hogy e’ két bajon segitni lehet, ’s pedig különös nehézségek nélkül lehet segitni, azt az ebbeli vizsgála­tok világosságig bebizonyiták. Azon pillanattól fogva, mellyben vasutak és folyamszabályozás Triestet képessé teszik Magyarhon gazdagságait kivinni, Magyarország termékeinek egy rendes tengeri kereskedés bizonyos. Akkor Triest nem marad többé közel és messzebb fekvő szomszédai gabnakereskedésének eszközlője, hanem egy elsőrendű gabnapiaczczá leszen, akkor nem kell német honosinknak Nyugatindia vagy Brazilia forró éghajlata alatt, vagy épen Uj-Seelandban ’s a’ Chatarn szigeteken egy kis helyecskét keresniök, melly családjaiktól és atyafiaiktól örökre elválaszsza, hanem találandnak Magyarhonnak áldott vidékein, barátaik kö­zelében, áldást és jutalmat szorgalmas fáradozásaiknak.“ Sokan állítják, hogy a’ Száva és Kulpa szabályozá­sával is nyithatunk utat külkereskedésünknek a’ tenger­partig. Erről már úgy honi mint külföldi lapokban több­ször vala szó, és bebizonyittatott, hogy e’ folyók rendes hajókázásra nem alkalmatosak; nem alkalmatosak elő­ször azért, mert a’ víz állása nyári hónapokban egyálta­lában mindig kicsiny; de még tavaszkor’s őszkor is van­nak tömérdek akadályok, mig egy hajóteher Károlyvá­­rosig vergődhetik; vegyük csak a’ suiszeki, károlyvárosi és fiumei spediteurök (szállítók) provisioját és a’ sok zsákmányolást! Eszéki vasúttal a’Bánságból Fiuméig út­közben egyedül egyszer történnék átrakodás, ’s miután az átvevési időpontra biztosan számitani lehetne (mi a’ Szá­ván és Kulpén teljes lehetetlenség), Fiuméban a' kocsik­ról egyenesen a’ hajóra jöhetne minden jószág. Nem al­kalmatos a’Száva folyam hajózásra másodszor azért, mert benne a’ legváltozékonyabb vízszinvonalra (niveau) találunk, melly egyik extremitásról a’ másikra megy át, ’s mind a’ két esetben a’ hajózást gátolja. Mikint is lehet­ne egy folyamból, annyiszor változó vízállásával, külön­böző medrével, annyi sok tekervényeivel veszélyes he­lyeivel tartós, biztos és rendes folyamatát reményleni, miután olly sok sebes rohanó hegyi patak omlik belé ? Egyébiránt, ha a’ Száva hajózásra szabályozott és bá­­torságosított lenne is,nem támadnának e még mindig ne­hézségek , mellyek a’ kereskedési szabadságnak biztosí­tásnak és függetlenségnek ellentállanak, ’s mellyek mellett különben is még mellőzhetlen egészségi (Sanität) rendszabályokat szigorún ’s folytonosan kell kezeltetni, hogy a’ hajózhatásnak hossza, és előre nem látott félbe­­szakasztásával az adásvevés meg ne akadjon ? Nem, nem! nincs más mód kereskedésünk megala­pítására, mint egy vasút. Szánjuk rá a’ szükséges pénzt, és ne kételkedjünk sokszoros viszoapótoltatása felől. — Nem akarják fárasztani a’ nyájas olvasókat mind azon okokkal, mellyek civilisatió, jólét ’­ ipar tekintetében ezen főfontosságú eszköznek minden más összeköttetési rendszer fölött elsőséget követelnek, elég legyen annyit mondanunk, hogy Magyarországnak egy saját, honi, független, minden politikai és financial tekintetben ki­elégítő kiviteli csatornát saját tengerpartja felé nyitni nélkülözhetlen, igen sürgető szüksége. Egy ország 14 millió lakossal, kik a’ különféle föld- és ipartermé­kek be- és kiviteli kellékét, a­ naponkint gyarapodó mű­veltség és kereskedési ügyesség mellett, mindig jobban­­jobban érezik, tágas mezőt ajánl terjedelmes adásverés­­re, melly, ha megkönnyittetik, minden néposztályra ki­terjedendő haszonnal öregbedendik. Ezen kétségtelen igazság mindenki által mélyen éreztetik, ki Magyarhon politic­a­i és kereskedési állapotját ismeri, és annak hely­beli viszonyait méltatni tudja. E’ tekintetben minden vé­leménykülönbség bizonyosan elenyészik, ’s egység fog uralkodni ott, hol az egyetemes anyagi jólétről van szó. A’„Pesti Hírlap“ 151-ik számának Értekezősében a’ fiumei kikötőről egy czikk közöltetik, mellyben kül­­kereskedésbeni hátramaradásunk annak tulajdoniltatik: 1) hogy Fiuménak biztos kikötője nincs, és 3-ar, hogy utaink roszak és költségesek. Az utolsó pontot illetőleg a’ közlővel tökéletesen egyetértünk, de nekünk úgy lát­­ o­m 626

Next