Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-02-05 / 219. szám
Februar. 5. 1843. Vasárnap PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALAM. Kinevezések. Halálozás. Főv. utd. Nyelvtusa. Zágráb. (az ábránd illt országot eltörlő kir. kegyelmes parancs. (Le szintlevél Árvából ’s adat ismertetésül) Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Gömör (J. — superint. önapologiája, ’s rokon tárgyak, a’ megyei pénztárakban kezelve.) Árva (a’scontró ’s a’ sz.bírói hivatal, hídvám, adókulcs, országgyűlési szállások, körlevelek, Abaffy Vendel f.) Nógrád (a bevégzett gyűlés kisebb tárgyai (Előleges: Arad, és Veszprém (házi adó 1 -100) közgyűlési határnapok. Városok: Pozsony (választó polgárság javaslatai a’városi reform ügyében) Miskolcz(meghiusult lélekvásárlás,városi tisztválasztás, Egyesületek ’s közintézetek. Felszólítás az iparegyesület által kiadni czélzott népszerű könyvtár ügyében.) Mezei naptár. — Kürr. napló. Szerbia. Nagybritania ’s Izland. Frank, Spanyolhon. Németföld. Kereskedési külhirek. Értekező: Fiumei levelek. IV. — Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. M.bevezései. A’ rm. magyar kir. udv. kamra, középponti levéltárában Bolgovics József halála által megürült lajstromzói hivatalra Németh Ignácz eddigi jelelőt, ’s fokonkinti előléptetés által jelölőnek Stupiczky Imrét, jegyzőnek Szarvas Ignáczot, járulnoknak pedig Frankenburg Adolfot nevezé ki *). Isalálozás. A’ múlt hó 23-án Ürbén kilencz napi súlyos betegségben, élte legszebb delén elhunyt derecskéi és recski Recsky Emilia. Kora letüntét siratja férje Sárközy Károly Pest megye föszolgabirája ’s több megyei táblabiró, négy neveletlen árvával, kik anyai hű szeretete ápolását leginkább megkívánták volna. A’ ki a’ boldogultat, a’ mint az élet minden körében erényeivel és szendeséssel ragyogót ismerte, meg nem vonandja emlékétől a’hö tiszteletet,a’fönmaradottaktól őszinte részvétét. „Vezérczikket“ ez úttal nem adhatunk. " Jr. Fővárosi ujdonságok. A’ pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola jan. 26-kanadá első félévi próbatételei, ’s a’ három osztályra különített fiúk és leányok (összesen 120) hathatós jeleit tüntetők ki az előmenetelnek. Mennyi apró orgonasíp a’keletkező magyar dalművészet templomának előcsarnokában! — Zenélni, énekelni, most általános világtan, ’s ez nem épen kárhozatos dolog, kivált midőn tapasztaljuk, hogy az olasz, német, franczia többnyire saját nemzeti műveit lelkesülten zenéli és dalolja; — de a’ pestbudai énekiskolában ez még korántsem történik; pedig van ám sok szép népdalunk, mellyek előadása, Rubini, Hackl és Prodi művei közt sem válnék az intézet szégyenére, sőt azt hiszszük, hogy a’ hazánk központjában létező hangászegyesületnek a’ magyar zenét és éneket, bár nemesítve , de saját eredetiségében kellene gyakorolnia, művelnie. ------Budán nemrégiben egy különös bonyolódású pöröcske folyt le. Az ottani Sáros-fürdő egyik szolgája szemtelen, durva bánásmóddal illetvén bizonyos polgárleányt, ennek szülei panaszt tőnek a’ bírónál, ki is a’ fürdöslegényt két órára bezáratá. Azonban a’ büntetett legény gazdája viszont a’ bíró ellen tett panaszt, ’s úgy szinte a’megsértett leány szülői is, kik a’fürdöslegény bünhödését keveselték. Mellyik félnek volt igaza? már azt nehéz volna megmondani.-------Bizonyos úri ember reggelizés után főbe lőtte magát a’ Zrínyi-vendéglőben, íme’ Zrínyi Miklós nemes önfeláldozásának 19. századbeli localis paródiája! — Az a’ Zdi kávéház irtózatos bünbarlang. Mi történik ott minden! arról a’közönséges emberésznek fogalma sincs. — Minő társaság!-----’s minő botrányok !! -------A’ Jelenkor azt regéli, hogy Budán egy 81 éves polgár halt meg , ki saját hiteles vallomása szerint soha életében nem volt Pesten. Ez ugyan meglehet, mert hiszen hány ember van, kinek élete nincs , de mégis furcsább lett volna, ha a’„Budapesti napló“ írója ezt hirdetendő : Budán egy 81 éves ember halt meg, ki soha életében nem volt Budán. — — Budán .— József vízivárosi rőfös kereskedő értékében megbukván, mindene executio alá vétetett. Azonban a’ szerencsétlen családatyát bizonyos izraelita 150 v.forinttal segité föl; de midőn másod ízben kezde már boldogulni, ismét az izraelita exequáltató. A’ levert kedélyű kereskedő, mint egyenruhás polgár, a’ polgári katonaság kapitányához folyamodók segedelem végett, mire a’kapitány 94 egyenruhás polgár*) Ha kevesb barátsággal viseltetnénk Frankenburg Adolf úr iránt, elég önzők volnánk nem örülni hivatalábani fokozatos előléptetésének ; minthogy hivatalos foglalatosságainak igényei miatt, midőn ő hivatalt nyert, mi őt elveszítettük.— Komoly lapjaink főszere az ő tolla volt; ő vala fővárosunk fonákságainak, visszaéléseinek, hiányainak rettenthetlen ostora, sokaktól gyűlölve lépett le pályájáról, de magával vivé, az elnyomattaknak, az általa olly lér fiasan védemezetteknek háláját, ’s magával az olvasó közönség szeretetét, mellynek jeleivel szépliteraturai vállalataiban», nevezetesen most legközelébb — az általa szerkeztett „Magyar életképekénél kétségtelenül találkozandó. — Szerk. társát összehivá, ’s C— pártolásáért közbenjárólag esedezett. De ezek azon ürülgygyel takarózva, miszerint a’ szegény kereskedő testvére, kihez az folyamodni sem mert, gazdag milliónak, megvonákt szerencsétlen társuktól a’ segédkezet, a’ midőn egyre-egyre kivetés utján mintegy 40 p. krajczár esett volna. Azonban maga a’ legifjabb magyar polgár, B. Miklós, mind a’mellett is, hogy ő még csak kezdő szegény kézműves, sokkal több emberbaráti érzést tanusíta a’ megbukott iránt, mint valamennyi társai. Ő mint kezes jót állott a’ megbukottért. Köszönet e’ derék polgárnak az emberiség nevében!-----------Vieuxtemps hegedűvirtuoz második ’s harmadik színpadi hangversenyében magyar változatokat ’s népies zeneműveket is játszván, magas művészi geniusával csodálatosan jól fogá fel zenénk nemzeti jellemét, ’s előadása is különös büverővel birt. Közönségünk nem mulasztó el a’ jó tapintatú művészt a’ legnagyobb mértékben méltánylani. -----------Jeles hangszerzőnk Egressy Benjáminnak legújabban megjelent „Búcsúdal“ és „Szüreti dal“ czímű gyönyörű szerzeményeit zenekedvelőink figyelmébe ajánljuk.------A’nemzeti szinház új igazgatója, mint a’ hírlapok múlt számaiban közlött hivatalos jelentéséből kiviláglik, szép tanúbizonyságát adá annak, miszerint nehéz pályáját díszesen akarja betölteni, ’s a’ közkívánat méltányos szavának forró ügy- és műszeretettel hódol. Az eredeti drámaíróknak tett ajánlata olly kedvező, mihez hasonlót eddig egyik előde sem nyujta a’ drámai irodalom előmozdítására. A’ közkedvességű „Szózat“ zenéjére kitűzött jutalom is Bartay urat lelkes hazafiuságáról ismerteti meg. Reméljük, hogy concurrensek nagyobb számmal lesznek mint azelőtt, mert drámaíróink most már nem panaszkodhatnak a’ sovány díjazás ellen. Pályázandó hangszerzőink igyekezzenek a’ Szózatot minél népszerűbb ’s eredeti zene által közdivatuvá tenni, a’ nép ajkaira varázslani. Igazgató úr még egy különös díjt is tűzött ki a’ látványos színművek szerzőinek számára; de nem adaték tudtunkra, különösen miféle drámai tulajdonokkal birjon ama’ látványos színmű. Vjelvinsa, Zágrábitól, jan. 28. Ő cs. kir. felsége jan. tikéról, a’ következő kegy. rendeletet méltóztatott leküldeni: — „Ő cs. kir. felsége legkegyelmesebb urunk fájdalommal értette a’ Horvátországban jelenleg forrongó viszálkodásokat (animorum dissociationem). Akarja ugyan ő felsége, hogy a’ nemzeti nyelv művelésének — mig az törvényes határai közt tartózkodik — semmi akadályok se tétessenek, ’s a’ municipalis jogokat és Horvátországnak azoknak paizsa alatt szerkezült (constitutam) nemzetiségét minden megtámadások ellen kegyelmesen támogatandja, de azt nem akarja, hogy a’ nemzetiségfentartási buzgalom ürügye alatt alattvalói között elkeseredés és szakadások magvai szórogattassanak.— És valamint Magyarországon legfensőbben gondoskodva van, hogy jövendőben az illy ingerültségekre alkalom ne szolgáltassák, hasonlón akarja ő felsége, és parancsolja, hogy Horvátországban is, e’ keserűségekre minden alkalom sikeresen eltöröltessék; ’s azért a’ Horvát- és Tótországokra ’s ezek nyelvére nézve használgatni kezdett „ilir, ilirismus, iliricum“ ’stb. nevezet, a’nyilvános lapokban ’s más nyomtatott munkákban, kivált pedig a’ köztanácskozásokban és tanodákban eltiltassék; az ifjúság elöljárói, azt a’ más nyelvűek iránti szeretetre és öszhangzásra minden alkalommal buzdítsák, nemzetiségi különbség miatti minden megtámadásokat nem csak eltiltsanak, hanem meg is büntessenek , ’s általában a’ gondjaikra bízott ifjúságot a’ politicai ügyekbeni bármelly részesüléstől a’ tudományok komoly művelése által elvonják; a’ máskép cselekvő nevelők és tanítók pedig ő felségének följelentessenek. — Továbbá a’ hírlapok szerkesztésében nem csak mind azon kifejezéseknek meg kell akadályoztatni , melylyek kölcsönös bántalom érzését költhetik fel, ’s egyik nemzetiséget másik által elnyomatni állítják; hanem inkább oda dolgozni, hogy a’ különböző nemzetiségek egymást becsüljék, ’s a’nyelvnek természetszerű kifejlődését (a’ mennyiben törvényes határok közt marad) kölcsönösen ne akadályozzák. A’ törvényhatóságok hasonlókép ezen kiberkitö szellemben munkálódjanak, ’s a’ magyar nyelv elleni minden törvénytelen megtámadástól (impetitione) ’s elkeserítő politicai lépésektől magok is óvakodjanak, másokat is tartóztassanak. Végre ő felsége minden módokat alkalmaztatni kíván, mellyek a’forrongó ingerültséget ’s pártoskodási szellemet elnyomandják, ’s igy Magyarországnak ’s a’ hozzá csatolt részeknek békét ’s az erkölcsi és anyagi jólét nyugalmas kifejlődését biztosíthatják.“gr— _ És mikép viseli magát a’nem-ilir sajtó?— fogja kérdeni az érdemes olvasó ? A’ zágrábi boldog emlékezetű ilir újság 8-dik számán nagyon keresztül világit a’ magyarellenes hévnek felsőbb hatalom által elfojtatni óhajtott tüze, úgy tesz mint az anya, ki fiát szidta össze, hogy menye értse a’ szidást magára. A’ rómaiak u. m. olly túlságosan buzogtak nyelvökért, hogy túlságosabb buzgalom példáját a’ história felmutatni képtelen. Fegyverrel hóditák meg a’ népeket,’s azért azt akarták, hogy ezek nyelvöket akarva nem akarva befogadják. Nem csak Rómában, hanem a’ görög tartományokban is minden ügynek római nyelven kellett vitetnie. A’ görög követeknek csak tolmácsok által volt szabad a’ rómaiakkal beszélniök, noha a’ római hallgatók a’ görög nyelvet értették, ’s annak elsőbbségét nem tagadhaták. Plutarch azt beszéli Cato életében, hogy ezen szigorú római, noha görögül igen jól tudott, Athen közepén anyai nyelvén tartotta beszédét, mellyet aztán tolmácsoknak kellett megmagyarázni a’ népnek. Tiberius a’ római tanács valamelly határozatából az „embléma“ szót — minthogy ez görög — kitörölteté, ’s megparancsoló, hogy római szót alkossanak helyette; ’s midőn egykor a’„monopol“szót kellett használnia beszédében, előbb hogysem kiejté, bocsánatért esedezett vala. Claudius még tovább ment, ő nem csak szókat törölt ki, hanem egy becsületes embert kitöröltetett a’ tanácsosok’s a’polgárok sorából, egyedül azért, mivel latinul nem tudott, noha az annál sokkal jobb nyelvet — a’ görögöt — jól beszélte is. Ezekhez aztán élűlről és hátulról megpauzázva ezt adja hozzá az értekező: „Es ha meg volna engedve parva componere magnis!“ — Ugyan ezen számban „csudálatos statistica“ czím alatt ez olvasható: „B. Wesselényi Miklós Erdély és Magyarország egyesítése ügyében Udvarhelyszékhez 1842-diki jun. 27-kén intézett ’s a’ közgyűlésen felolvasott levelében ezt mondja: „Ezen két (Erdély és Magyarország) országban alig van négy millió magyar.“ A’ Pesti Hírlap 1842-ki dec. 18-kai 205-dik számában azt mondja egy bizonyos gróf, hogy a’ minden rendbeliek közt négy és fél millió magyar van *). Valóban csuda erő van ezen emberekben.“ — Lestin, jan. 16. Midőn a’magyar és tót nyelv miatti csata, melly olly sok irkálásra nyújtott alkalmat, honunkban kezdődött, nem egyszer sóhajtottam föl: „Istenem! mi lesz ebből, ’s mik lesznek következései?“—jól tudván, mennyire megsebesítve érzik magokat némelly tót egyedek az által, hogy hazánk őrei a’ magyar nyelvet ’s annak művelését pártolják. Előre láthatta kiki, hogy az anyanyelvűkbe olly szerfölött belészeretett tót egyedek, kik a’ magyar nyelvnek diplomaticai poletra emeltetését a’ tót nyelv művelésével meg nem egyeztethetőnek tekintik, valami eszközhöz fognak nyúlni, ezen bajt gátolandók. — E’ gondolatot már akkor is elárulták, midőn a’ múlt országgyűlés alkalmával az ország Beselébe nyújtandó esedezölevelet aláírás végett nálunk is némelly egyedekhez juttatók.—De ki gondolta volna, hogy azon esetre, ha tervök nem sikerülne, más fogást is használjanak, és alattomosan ’s vakmerőén ő felségéhez szóló esedezölevélre aláírásokat gyűjtsenek, és szintolly alattomosan’s vakmerőén általánosan a’ tót evang. egyházak ’s lelkészek nevében Bécsbe még választmányt is küldjenek? Alattomos és vakmerő volt, uraim! ezen cselekvésiek, akármit mondatok is mellette, én másnak soha nem tekintem. Mert a’ mi titkon, csak némelly egyedek tudtával történik, nem alattomos e az? és magát más meghatalmazottjának vallani, ki arról mit sem tud, nem vakmerősége ez? Valljátok meg, és pedig őszintén, uraim! hogy ev. tót egyházi gyülekezeteink e’ szándéktokról szintolly keveset tudtak, mint sokan közülünk ev. tót lelkészek közül is; és ha e’ részben tett lépéseitek hírlapok utján közre nem bocsáttattak volna, én legalább mind ez ideig felölök semmi bizonyost nem tudnék, noha a’ legnagyobb tótság szivében, a’ Kárpátok alatt vagyok ev. tót lelkész. Ne sodorjátok bajotokba azokat, kik veletek szövetségben nem állanak, hogy miattatok hazánk előtt ártatlanok ne szenvedjenek. És ha a’ tót nyelv kedvéért már annyira kitettétek magatokat, ne szégyeneljétek becsületes neveiteket, úgy,a’ mint az esedezőlevelen aláírva vannak , hazánkkal tudatni, hogy ismerhesse fiai közül azokat, kik tót anyanyelvűk sorsával megelégedetlenek. Én magamért jól állok, hogy az én nevemet sem azok sorában, sem pedig hasonló és netalán uj illynemű esedező leveleken senki soha nem olvasandja. Mert hazámnak engedelmeskedni, és az ö kegyes óhajtásait nem gátolni, sőt előmozdítani, mindig szent kötelességemnek ismerem;— végre pedig hálát kell adnom e’ részben is ns megyénknek , melly a’ magyar nyelv törvényes pártolása mellett a’ törvény köréből soha sem lép ki, és soha sem nyújtott alkalmat még a’ megrögzött tótoknak sem arra, hogy a’ magyar nyelvet megutálhatnák. Tehát még egyszer hála e’ ns *) A’Pesti Hírlapban magyarok és magyarul értőkről van szó, ’s ha ezekkel 4 milió helyett 4 és ’/» veszünk, nem csalatkozunk. — Szerk. 21