Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-05 / 219. szám

Februar. 5. 1843. Vasárnap PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az­­ ausztriai birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALAM. Kinevezések. Halálozás. Főv. utd. Nyelvtusa. Z­ág­­r­á­b. (az ábránd illt országot eltörlő kir. kegyelmes parancs. (L­e s­­zin­tlevél Árvából ’s adat ismertetésül) Erdélyi országgyűlés. M­e­gy­ei d­o­l­go­k: Gömör (J. — superint. önapologiája, ’s ro­kon tárgyak, a’ megyei pénztárak­ban kezelve.) Á­r­v­a (a’scon­­tró ’s a’ sz.bírói hivatal, hídvám, adókulcs, országgyűlési szál­lások, körlevelek, Abaffy Vendel f.) Nógrád (a­ be­­végzett gyűlés kisebb tárgyai (Előleges: A­r­a­d, és Veszprém (házi adó 1 -1­0­0) közgyűlési határnapok. Városok: Po­zsony (választó polgárság javaslatai a’városi reform ügyében) Miskolcz(meghiusult lélekvásárlás,városi tisztválasztás, Egye­sületek ’s közintézetek. Felszólítás az iparegyesü­let ál­tal kiadni czélzott népszerű könyvtár ügyében.) Mezei naptár. — Kürr. napló. Szerbia. Nagybritania ’s Izland. Frank­, Spanyolhon. Németföld. Kereskedési külhirek. Értekező: Fiumei levelek. IV. — Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. M.b­evezései­. A’ rm. magyar kir. udv. kamra, középponti levéltárában Bolgovics József halála által meg­ürült lajstromzói hivatalra Németh Ignácz eddigi jelelőt, ’s fokonkinti előléptetés által jelölőnek Stupiczky Im­rét, jegyzőnek Szarvas Ignáczot, járulnoknak pedig Frankenburg Adolfot nevezé ki *). Is­alálozás. A’ múlt hó 23-án Ürbén kilencz na­pi súlyos betegségben, élte legszebb delén elhunyt de­recskéi és recski Recsky Emilia. Kora letüntét siratja férje Sárközy Károly Pest megye föszolgabirája ’s több megyei táblabiró, négy neveletlen árvával, kik anyai hű szeretete ápolását leginkább megkívánták volna. A’ ki a’ boldogultat, a’ mint az élet minden körében erényeivel és szendeséssel ragyogót ismerte, meg nem vonandja em­lékétől a’hö tiszteletet,a’fönmaradottaktól őszinte részvétét. „Vezérczikket“ ez úttal nem adhatunk. " Jr. Fővárosi u­jd­on­ságok. A’ pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola jan. 26-kan­adá első félévi próbatételei, ’s a’ három osz­tályra különített fiúk és leányok (összesen 120) hathatós jeleit tüntetők ki az előmenetelnek. Mennyi apró orgona­síp a’keletkező magyar dalművészet templomának előcsar­nokában! — Zenélni, énekelni, most általános világtan, ’s ez nem épen kárhozatos dolog, kivált midőn tapasztal­juk, hogy az olasz, német, franczia többnyire saját nem­zeti műveit lelkesülten zenéli és dalolja; — de a’ pestbu­dai énekiskolában ez még korántsem történik; pedig van ám sok szép népdalunk, mellyek előadása, Rubini, Hackl és Prodi művei közt sem válnék az intézet szégyenére, sőt azt hiszszük, hogy a’ hazánk központjában létező han­gászegyesületnek a’ magyar zenét és éneket, bár neme­sítve , de saját eredetiségében kellene gyakorolnia, mű­velnie. ------Budán nem­régiben egy különös bonyolódá­sú pöröcske folyt le. Az ottani Sáros-fürdő egyik szolgája szemtelen, durva bánásmóddal illetvén bizonyos polgár­leányt, ennek szülei panaszt tőnek a’ bírónál, ki is a’ fürdöslegényt két órára bezáratá. Azonban a’ büntetett le­gény gazdája viszont a’ bíró ellen tett panaszt, ’s úgy szinte a’megsértett leány szülői is, kik a’fürdöslegény bünhödését keveselték. Mellyik félnek volt igaza? már azt nehéz volna megmondani.-------Bizonyos úri ember reggelizés után főbe lőtte magát a’ Zrínyi-vendéglőben, íme’ Zrínyi Miklós nemes önfeláldozásának 19. századbeli localis paródiája! — Az a’ Zdi kávéház irtózatos bünbarlang. Mi történik ott minden! arról a’közönséges emberésznek fogalma sincs. — Minő társaság!-----’s minő botrányok !! -------A’ Jelenkor azt regéli, hogy Budán egy 81 éves polgár halt meg , ki saját hiteles vallomása szerint soha életében nem volt Pesten. Ez ugyan meglehet, mert hiszen hány ember van, kinek élete nincs , de mégis fur­csább lett volna, ha a’„Budapesti napló“ írója ezt hirdeten­dő : Budán egy 81 éves ember halt meg, ki soha életében nem volt Budán. — — Budán .— József vízivárosi rőfös kereskedő értékében megbukván, mindene execu­­tio alá vétetett. Azonban a’ szerencsétlen családatyát bi­zonyos izraelita 150 v.forinttal segité föl; de midőn má­sod ízben kezde már boldogulni, ismét az izraelita exe­­quáltató. A’ levert kedélyű kereskedő, mint egyenruhás polgár, a’ polgári katonaság kapitányához folyamodók se­gedelem végett, mire a’kapitány 94 egyenruhás polgár­*) Ha kevesb barátsággal viseltetnénk Frankenburg Adolf úr iránt, elég önzők volnánk nem örülni hivatalábani fokoza­tos előléptetésének ; minthogy hivatalos foglalatosságainak igényei miatt, midőn ő hivatalt nyert, mi őt elveszítettük.— Komoly lapjaink főszere az ő tolla volt; ő vala fővárosunk fonákságainak, visszaéléseinek, hiányainak rettenthetlen os­tora, sokaktól gyűlölve lépett le pályájáról, de magával vivé, az elnyomattaknak, az általa olly lér fiasan védemezetteknek háláját, ’s magával az olvasó közönség szeretetét, mellynek jeleivel szépliteraturai vállalataiban», nevezetesen most legkö­­zelébb — az általa szer­keztett „Magyar életképekénél kétségtelenül találkozandó­. — Szerk. társát összehivá, ’s C— pártolásáért közbenjárólag esedezett. De ezek azon ürülgygyel takarózva, miszerint a’ szegény kereskedő testvére, kihez az folyamodni sem mert, gazdag milliónak, megvonákt szerencsétlen társuktól a’ segédkezet, a’ midőn egyre-egyre kivetés utján mint­egy 40 p. krajczár esett volna. Azonban maga a’ legifjabb magyar polgár, B. Miklós, mind a’mellett is, hogy ő még csak kezdő szegény kézműves, sokkal több ember­baráti érzést tanusíta a’ megbukott iránt, mint valamennyi társai. Ő mint kezes jót állott a’ megbukottért. Köszönet e’ derék polgárnak az emberiség nevében!-----------Vi­euxtemps hegedűvirtuoz második ’s harmadik színpadi hangversenyében magyar változatokat ’s népies zenemű­veket is játszván, magas művészi geniusával csodálato­san jól fogá fel zenénk nemzeti jellemét, ’s előadása is különös büverővel birt. Közönségünk nem mulasztó el a’ jó tapintatú művészt a’ legnagyobb mértékben méltánylani. -----------Jeles hangszerzőnk Egressy Benjáminnak leg­újabban megjelent „Búcsúdal“ és „Szüreti dal“ czímű gyönyörű szerzeményeit zenekedvelőink figyelmébe a­jánljuk.------A’nemzeti szinház új igazgatója, mint a’ hírlapok múlt számaiban közlött hivatalos jelentéséből ki­világlik, szép tanúbizonyságát adá annak, miszerint ne­héz pályáját díszesen akarja betölteni, ’s a’ közkívánat méltányos szavának forró ügy- és műszeretettel hódol. Az eredeti drámaíróknak tett ajánlata olly kedvező, mihez hasonlót eddig egyik előde sem nyujta a’ drámai irodalom előmozdítására. A’ közkedvességű „Szózat“ zenéjére ki­tűzött jutalom is Bartay urat lelkes hazafiuságáról ismer­teti meg. Reméljük, hogy concurrensek nagyobb szám­mal lesznek mint azelőtt, mert drámaíróink most már nem panaszkodhatnak a’ sovány díjazás ellen. Pályázandó hang­­szerzőink igyekezzenek a’ Szózatot minél népszerűbb ’s eredeti zene által közdivatuvá tenni, a’ nép ajkaira varázs­­lani. Igazgató úr még egy különös díjt is tűzött ki a’ lát­ványos színművek szer­zőinek számára; de nem adaték tudtunkra, különösen miféle drámai tulajdonokkal birjon ama’ látványos színmű. Vjelvinsa, Zágrábitól, jan. 28. Ő cs. kir. felsége jan. ti­kéról, a’ következő kegy. rendeletet méltóztatott leküldeni: — „Ő cs. kir. felsége legkegyelmesebb urunk fájdalom­mal értette a’ Horvátországban jelenleg forrongó viszál­­kodásokat (animorum dissociationem). Akarja ugyan ő fel­sége, hogy a’ nemzeti nyelv művelésének — mig az­ tör­vényes határai közt tartózkodik — semmi akadályok se té­tessenek, ’s a’ municipalis jogokat és Horvátországnak a­­zoknak paizsa alatt szerkezült (constitutam) nemzetiségét minden megtámadások ellen kegyelmesen támogatandja, de azt nem akarja, hogy a’ nemzetiségfentartási buzga­lom ürügye alatt alattvalói között elkeseredés és szakadá­sok magvai szórogattassanak.— És valamint Magyarorszá­gon legfensőbben gondoskodva van, hogy jövendőben az illy ingerültségekre alkalom ne szolgáltassák, hasonlón akarja ő felsége, és parancsolja, hogy Horvátországban is, e’ keserűségekre minden alkalom sikeresen eltöröltessék; ’s azért a’ Horvát- és Tótországokra ’s ezek nyelvére nézve használgatni kezdett „ilir, ilirismus, iliri­­cum“ ’stb. nevezet, a’nyilvános lapokban ’s más nyom­tatott munkákban, kivált pedig a’ köztanácskozásokban és tanodákban eltiltassék; az ifjúság elöljárói, azt a’ más nyel­vűek iránti szeretetre és öszhangzásra minden alkalommal buzdítsák, nemzetiségi különbség miatti minden megtá­madásokat nem csak eltiltsanak, hanem meg is büntesse­nek , ’s általában a’ gondjaikra bízott ifjúságot a’ politicai ügyekbeni bármelly részesüléstől a’ tudományok komoly művelése által elvonják; a’ máskép cselekvő neve­lők és tanítók pedig ő felségének följelentessenek. — Továbbá a’ hírlapok szerkesztésében nem csak mind azon kifejezéseknek meg kell akadályoztatni , mely­­lyek kölcsönös bántalom érzését költhetik fel, ’s egyik nemzetiséget másik által elnyomatni állítják; hanem inkább oda dolgozni, hogy a’ különböző nemzetiségek egymást becsüljék, ’s a’nyelvnek természetszerű kifejlődését (a’ mennyiben törvényes határok közt marad) kölcsönösen ne akadályozzák. A’ törvényhatóságok hasonlókép ezen kiber­kitö szellemben munkálódjanak, ’s a’ magyar nyelv elleni minden törvénytelen megtámadástól (impetitione) ’s el­keserítő politicai lépésektől magok is óvakodjanak, má­sokat is tartóztassanak. Végre ő felsége minden módokat alkalmaztatni kíván, mellyek a’forrongó ingerültséget ’s pártoskodási szellemet elnyomandják, ’s igy Magyaror­szágnak ’s a’ hozzá csatolt részeknek békét ’s az erköl­csi és anyagi jólét nyugalmas kifejlődését biztosíthatják.“­­gr— _ És mikép viseli magát a’nem-ilir sajtó?— fogja kérdeni az érdemes olvasó ? A’ zágrábi boldog emléke­zetű ilir újság 8-dik számán nagyon keresztül világit a’ magyarellenes hévnek felsőbb hatalom által elfojtatni óhajtott tüze, úgy tesz mint az anya, ki fiát szidta össze, hogy menye értse a’ szidást magára. A’ rómaiak u. m. olly túlságosan buzogtak nyelvökért, hogy túlságosabb buzgalom példáját a’ história felmutatni képtelen. Fegyver­rel hóditák meg a’ népeket,’s azért azt akarták, hogy ezek nyelvöket akarva nem akarva befogadják. Nem csak Ró­mában, hanem a’ görög tartományokban is minden ügynek római nyelven kellett vitetnie. A’ görög követeknek csak tolmácsok által volt szabad a’ rómaiakkal beszélniök, no­ha a’ római hallgatók a’ görög nyelvet értették, ’s annak elsőbbségét nem tagadhaták. Plutarch azt beszéli Cato éle­tében, hogy ezen szigorú római, noha görögül igen jól tudott, Athen közepén anyai nyelvén tartotta beszédét, mellyet aztán tolmácsoknak kellett megmagyarázni a’ nép­nek. Tiberius a’ római tanács valamelly határozatából az „embléma“ szót — minthogy ez görög — kitörölteté, ’s megparancsoló, hogy római szót alkossanak helyette; ’s midőn egykor a’„monopol“szót kellett használnia beszé­dében, előbb hogysem kiejté, bocsánatért esedezett va­la. Claudius még tovább ment, ő nem csak szókat törölt ki, hanem egy becsületes embert kitöröltetett a’ tanácso­sok’s a’polgárok sorából, egyedül azért, mivel latinul nem tudott, noha az annál sokkal jobb nyelvet — a’ gö­rögöt — jól beszélte is. Ezekhez aztán élűlről és hátulról megpauzázva ezt adja hozzá az értekező: „Es ha meg volna engedve parva componere magnis!“ — Ugyan ezen számban „c­s­událatos statistica“ czím alatt ez olvasható: „B. Wesselényi Miklós Erdély­ és Magyarország egyesítése ügyében Udvarhelyszékhez 1842-diki jun. 27-kén intézett ’s a’ közgyűlésen felolva­sott levelében ezt mondja: „Ezen két (Erdély­ és Magyar­­ország) országban alig van négy millió magyar.“ A’ Pesti Hírlap 1842-ki dec. 18-kai 205-dik számában azt mondja egy bizonyos gróf, hogy a’ minden rendbeliek közt négy és fél millió magyar van *). Valóban csuda erő van ezen emberekben.“ — Lestin, jan. 16. Midőn a’magyar és tót nyelv miatti csata, melly olly sok irkálásra nyújtott alkalmat, honunkban kezdődött, nem egyszer sóhajtottam föl: „Istenem! mi lesz ebből, ’s mik lesznek következései?“—jól tudván, mennyire megsebesítve érzik magokat némelly tót egye­­dek az által, hogy hazánk őrei a’ magyar nyelvet ’s an­nak művelését pártolják. Előre láthatta kiki, hogy az anya­nyelvűkbe olly szerfölött belészeretett tót egyedek, kik a’ magyar nyelvnek diplomaticai poletra emeltetését a’ tót nyelv művelésével meg nem egyeztethetőnek tekintik, va­lami eszközhöz fognak nyúlni, ezen bajt gátolandók. — E’ gondolatot már akkor is elárulták, midőn a’ múlt ország­gyűlés alkalmával az ország B­es­elébe nyújtandó esedezö­­levelet aláírás végett nálunk is némelly egyedekhez jutta­tók.—De ki gondolta volna, hogy azon esetre, ha tervök nem sikerülne, más fogást is használjanak, és alattomosan ’s vakmerőén ő felségéhez szóló esedezölevélre aláírásokat gyűjtsenek, és szintolly alattomosan’s vakmerőén általá­nosan a’ tót evang. egyházak ’s lelkészek nevében Bécsbe még választmányt is küldjenek? Alattomos és vakmerő volt, uraim! ezen cselekvésiek, akármit mondatok is mellette, én másnak soha nem tekintem. Mert a’ mi titkon, csak né­melly egyedek tudtával történik, nem alattomos e az? és magát más meghatalmazottjának vallani, ki arról mit sem tud, nem vakmerőség­e ez? Valljátok meg, és pedig őszin­tén, uraim! hogy ev. tót egyházi gyülekezeteink e’ szán­déktokról szintolly keveset tudtak, mint sokan közülünk ev. tót lelkészek közül is; és ha e’ részben tett lépéseitek hírlapok utján közre nem­ bocsáttattak volna, én legalább mind ez ideig felölök semmi bizonyost nem tudnék, noha a’ legnagyobb tótság szivében, a’ Kárpátok alatt vagyok ev. tót lelkész. Ne sodorjátok bajotokba azokat, kik veletek szövetségben nem állanak, hogy miattatok hazánk előtt ár­tatlanok ne szenvedjenek. És ha a’ tót nyelv kedvéért már annyira kitettétek magatokat, ne szégyeneljétek becsüle­tes neveiteket, úgy,a’ mint az esedezőlevelen aláírva van­nak , hazánkkal tudatni, hogy ismerhesse fiai közül azo­kat, kik tót anyanyelvűk sorsával megelé­gedetlenek. Én ma­gamért jól állok, hogy az én nevemet sem azok sorában, sem pedig hasonló és netalán uj illynemű esedező levele­ken senki soha nem olvasandja. Mert hazámnak engedel­meskedni, és az ö kegyes óhajtásait nem gátolni, sőt elő­mozdítani, mindig szent kötelességemnek ismerem;— vég­re pedig hálát kell adnom e’ részben is ns megyénknek , melly a’ magyar nyelv törvényes pártolása mellett a’ tör­vény köréből soha sem lép ki, és soha sem nyújtott alkal­mat még a’ megrögzött tótoknak sem arra, hogy a’ ma­gyar nyelvet megutálhatnák. Tehát még egyszer hála e’ ns *) A’Pesti Hírlapban magyarok és magyarul értőkről van szó, ’s ha ezekkel 4 milió helyett 4 és ’/» veszünk, nem csalatkozunk. — Szerk. 21

Next