Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-10-22 / 293. szám
rólag nov. ll-kéig beküldetni; mert ezen zárida lejártával az el nem adott sorsjegyek a’ részesítendő intézetek tulajdonává válandnak. — Budán, 1843-ki sept. 22-kén ő cs. kir. fensége Mária Dorothea főherczegasszony nádornénk elnöklete alatt tartott ülésből.— Külkey Henrik, titoknak. Jelentés az Iparműkiállítási díjazásról« Az iparegyesület által eddig eszközlött két iparműkiállitásnak látogatói kétség kivül észrevették azon örvendetes különbséget, melly a’ tavali és idei kiállítások közül emennek adja meg mind számra mind becsre nézve az elsőbbséget.S méltán! mert míg tatai csak 213 volt a' kiállító, ez idén már számuk 255-ig ment, ámbár a' tavalyiak közül csak 81-en léptek ismét ki a’ versenyre, a' többiek pedig, még a’ megjutalmazottak közül is 52-en, elmaradtak, alkalmasint, mert vagy megelégelték a’ már egyszer nyert kitüntetést, — vagy díjaik meg nem feleltek vérmesebb reményeiknek , — vagy végre nem mertek kilépni még egyszer a’ pályára. Míg továbbá a tavalyi mfibirák csak 5 arany, 13 ezüst, 29 bronz érdempénzt, 31 dicsérő oklevelet és 36 méltányló megemlítést, öszszesen tehát 114 kitüntetést találtak megitélhetőnek: ez idén már 9-en arany, 29-en ezüst, 41-en bronz érdempénzre, 47-en dicsérő oklevelekre , 33 -an végre méltányló megemlítésre, összesen tehát 159-en különbféle díjaztatásra érdemesültek.— A’ következő 12-en, úgymint: Sóti András, roffi jobbágy , Frászt Franciska, Sperl Antal bognár, Springer József varga, Zichy Ferencz gróf dévényi üveggyára, Ernszt Frigyes műesztergályos, Engel Henrik, Redell József, pesti ékszerész, ifj. Fischer Mátyás kárpitos, Remolt Jakab aradi gyógyszerész, és Mundt Hermann díszműves, minthogy későn érkeztek küldeményeik, műbirálat alá nem kerültek; — továbbá Haberern Lajos kárpitos, Szercsányi Dániel gyapotfestő, és Kiss Samu asztalos, mivel jelenleg bővebb kiképestetések végett külföldön tartózkodnak ,s kiállított műveiket is kivül késziték, ’s igy ezek a’ hazai műipar készítményeinek nem tekinthetők, díjazásban nem részesülhettek; műveikről azonban a’ múbirák ítéletét a’ kiállitásról terjedelmesebb jelentésben veendi a’ t. ez. közönség; — végre Länderer és Heckenast urak nyomdája, mellynek kiállított, ’s magyar nyelvben még eddig nemcsak legelső, hanem egyszersmind egyetlen iráspróbái, domború arczkép-nyomtatványai, congres nyomatjai, 's betűanya-öntő galvanoplasticus készülete, nemcsak a’ kiállításnak, ’s általában a'magyar bibliographiának is kitűnő díszére váltak , hanem egyszersmind azt is tanúsították, hogy legújabb időben is, valamint ötnegyed század óta mindig, alig tűnt fel a' magyar könyvnyomtatás történetében valamelly haladás, melly a’ Länderer névvel öszszekötésben nem volt volna; — ezen nyomtató intézet, mondom, mellynek mind terjedelme, mind jelessége nemcsak bel- hanem külföldön is ismeretes, 's bármelly jeles, külföldivel is bátran versenyre kelhet, díjazás alá nem vétetett; mert a’ tisztelt urak, részint mivel a' hazai nyomdák egyike sem lépett ki velők versenyre, részint, mivel Landerer Lajos urnak, ki a' műkiállitás rendezésében olly tettleges 's valóban áldozatos részt vett, e’ miatti viszonyát az egyesület irányában sokkal szorosabbnak érzették, semhogy ennek részéről kitüntetést kívántak volna igényelni, a’ díjversenyröl önkint lemondottak. — Addig is, mig az érdempénzek 's oklevelek elkészülnek, 's ezeknek kiosztása alkalmával a' már érintett jelentés a’ díjazásról, ’s annak indokairól bővebb értesítést adand, közöljük röviden a' díjazottak névsorát. I. Arany érdempénzes osztály. A’tavalyi kiállításon arany érdempénzt nyertek közül, arra ez idén is érdemeseknek találtattak: 1) Kiessling testvér uraknak pozsonyi vegytani ásvány-festékgyáruk ; 2) a’ munkácsivásöntvénygyár, ez idén az ottani timsó-gyárral együtt; 3) Hoffmann és fiai nagykereskedők és selyemgyár tulajdonosok ; és 4) a’ pesti stearingyártó részvénytársaság. Továbbá ez idén arany érdempénzt nyertek: 5) Herczeg Szász-Coburg-Gotha pohorellai vashámora; 6) a’kir. alsó-magyarországi selmeczi főkamaragrófi hivatal, úgy hámorczikkelyeiért, mint vegyszereiért; 7) Perger testvér uraknak hrinyovai és szlanczi üveggyáraik ; 8) Valero J. A. pesti selyemszövet-gyára; és 9) a csepini répacukor-gyár , (ennek vezetője alsóruszbashi Mayer Károly ur). II. Ezüst érdempénzes osztály. Valamint tavaly, úgy ez idén is ezüst érdempénzt érdemlenek: 1) A pesti József-hengermalom vasöntvény-gyára; 2) Kimer József, puskaműves Pesten; 3) Smith és Meynier urak fiumei papírgyára ; 4) a’ gácsi posztó- és gyapjúszövetgyár nadrág-kelméinek és düffel-szöveteinek jelességéért; 5) Pecz Ferencz, pancsovai selyemgyáros, annak megemlítésével, hogy ha nagyobb terjedelemben dolgoznék, arany érdempénzt fogott nyerni; 6)Steindl Ferencz,pesti asztalosmester; 7) Gollenhoffer György, cs.kir.sz. bőrös szattyángyáros Pesten; valamint Pichier Antal kokovai üveggyárnok úrnak kiállított üvegművei is a tavaly ezüst érdempénzzel megjutalmazottakhoz hasonló jóságúaknak találtattak. Ezekhez járulnak ez idén: 8) Dr. Gall Lajos polytechnicus gőzfürdői szeszgyártó készületéért; 9) Zahn György, zlatnai üveggyárnok; 10) Kubinka testvérek, Katalin-völgyi üveggyámnokok Losoncz mellett; 11) Fischer Móricz, herendi porczellán-gyámok ; 12)Schlosz Móricz hermaneczi gép- és meríték papírgyára; 13) Seier Lajos, zongorakészítő Pesten; 14) Morgenthaler János, sárgaréz-, packfong-és bádogműves Pesten; 15) Steindl Károly, ékszerész Pesten; 16) Krellwitz Vilmos, bőrös keztyűgyárnok Budán; 17) Eisenschmid Mihály, szerkovács Pesten; 18) Kölber kocsigyára Pesten; 19) Lorenz Alajos, selyemgyáros Fejértemplomon; 20) Radulovics testvérek fehértemplomi selyemgyárnokok; 21) Koch Antal, bársony- és selyemszövet-gyárnok Pesten; 22) Duránszky János, selyemszalag-gyárnok Pozsonyban; 23) Michel Károly, kötélverőmester Pesten; 24) Kiessling testvérek pozsonyi czukorgyára ; 25) a’ beszterczebányai részvénytársaság répaczukorgyára ; 26) özr. Szlubekné, rum- és liqueur-gyártulajdonosné Pozsonyban ; 27) Prüekler Ignácz, liqueur-, cogniac- és eczet-gyárnok Pesten; 28) Römer Károly, enyvgyártó Pozsonyban ; 29) a’ kerekegyházi sodagyár, Hl. Bronz érdempénzes osztály. A’ tavalyiak közül következők érdemesiltettek ez idén is bronz érdempénzre: 1) Haid Frigyes, kőszegi ecsetgyáros; 2) Rasch Ferdinand, pozsonyi esztergályos; 3)Kammerlohr Ádám, pesti könyvkötő; 4) aszlabocsi papírgyár; 5) Mannschön Ferencz , ostorgyártó Pesten ; 6) Fellmayer Antal, szegedi kartongyáros; 7) Liehrr Károly, csontszéngyáros Pesten; 8) Vadász Ferencz, csizmadia Pesten, a’ ki tavaly még nem lévén mester, apja Vadász Antal műhelyének érdemiette ki a’ hasonló kitüntetést. — Továbbá az idei kiállítók közül bronz érdempénzzel jutalmaztattak: 9) ns Gosznoviczer Vilmos, vontvas- és hengersodronygyár tulajdonos a’ Szepességen; 10)Pokorny, főzőgép- és takarék-tűzhely-gyárnok Pesten; 11) Heisz Lőrincz, szer- és aczélkovács Pesten, különféle súlymérőkért; 12) Fuchs József, órás Budán; 13) Králik Sámuel, órás Pesten; 14) Érti Károly, hangszerész Pozsonyban; 15) Grimm Vincze, kőnyomdatulajdonos Pesten; 16) Witzenrath Frigyes, ékszerárus Pesten; 17) Kopsgutter Fülöp , bőr-és keztyűgyárnok Pozsonyban; 18) Häfele György, keztyűs Pozsonyban; 19) Winkler Jakab, bőrgyárnok Aradon; 20) Grund Antal, csizmadia Budán; 21) Maisch András, szíjgyártó Pozsonyban; 22) Hollstein Adolf, szíjgyártó Pesten; 23) Schröder István, ihatímár Pesten; 24)Wrchowszky Ernő, szakolczai posztógyáros; 25) Perusovics Simon, selyemgyáros Fehértemplomon; 26) Rosconi Károly, Pest megye selymészeti igazgatója ; 27) Leitner Jakab és fia kék karton-és kendőgyára Budán; 28) Rupp Vilmos, selyemfestő Pesten; 29) Procopovics Vazul, len-, gyapjú-és gyapot-szövetgyáros Zomborban; 30) Gyenes István, magyar szabó Pesten; 31) Nagy József kereskedő szabóműhelye Pesten; 32) Hám, szőnyeggyáros Pesten; 33) Hajós Sándor, kalapos Budán; 34) Wiener Jakab , kárpitos Pesten; 35)Uhrl Ferencz, képfaragó Pesten ; 36) idősb gróf Forgách Antal gácsi répaczukor gyára, különös oklevél kíséretében, 's rima-coropai papírgyára méltányló megemlítésével; 37) Vágó János, gépész Pesten; 38) Humai Antal, szegedi sóda-gyártó; 39) Zseravicz János , szinte szegedi sóda-gyártó; 40) Malvieux és Prihradny gáliczkő-gyára Iglón; végre 41) Häfflinger Ignácz és Dendel János, asztalos legények Pesten. IV. Dicsérő oklevelet kaptak , mint tavaly: 1) Szilágyi István, gombkötő; 2) Kajdán Miklós , gombkötő; 3) Goldberger Sámuel, kék karton-gyár tulajdonos Ó-Budán; 4)Mitterdorfer János, csontszéngyáros Pesten; — az ideiek közül: 5) a’felső-magyaroszági bányapolgárság; 6) Reh Ferencz, szerkovács Pozsonyban; 7) Hornung József, harangöntő Pesten ; 8) Wagner Ferencz, gépész Pesten; 9) Rajka Péter, gépész Kolozsvárott; 10) Hüttner Keresztély, pécsi papírgyárnok; 11) Fauzer Ede, színműves Budán; 12) Krenner Ferencz, órás Pesten; 13) Hauszer és Schelle, sárgarézművesek (Gürtler) Poprádon; 14)Krajcsovics Ludovika,háztulajdonosné, hímzett művéért; 15) Vásárhelyi Nagy Aloysia, okleveles nevelőné Pesten; 16) Eibenschütz Matild nevelőné Pesten ; 17) Sina Teréz Pesten; 18) a’Vakok intézete Pesten; 19) Litschner Sarolta, virágkészitőné Pesten ; 20)Baumann Ede, bronzműves Pozsonyban; 21) Pasperger János, ötvös Pesten; 22)Marikovszky József, aranyműves segéd Pesten ; 23) Zelenka Ferencz, Jésűs Pesten; 24) Branda Tamás, gombkötő Pesten; 25) Schneider Ignácz, vésnök Pesten; 26) Gosch Ágoston, nyerges Pesten; 27) Kiss Miklós, nyerges Tisza-Füreden; 28) Nagy Sándor, szíjgyártó Pesten; 29) Geszt János, ostorgyárnok Pesten; 30)Bezerédj István, Tolna megye orsz.gyűlési követe , selyem mutatványaiért; 31) Wagner Ignácz, Pest megyének volt selymészeti igazgatója ; 32) Sterczog Éva, verseczi selyemgyár tulajdonosné; 33)Tóth Gáspár, magyar szabómester Pesten ; 34) Lovass István, kalapos Budán; 35) Magyar Károly, takács Komáromban; 36) Szombati Imre, csetneki asztalosmester; 37) Winkler Mihály, asztalosmester Pesten; 38)Danek Antal, asztalosmester Budán; 39) Klag Ferencz, pezsgőbor-gyár tulajdonos Pozsonyban ; 40) Braun Lajos, eczetgyár tulajdonos Pesten; 41) Fuchs Keresztély, burnót gyárnok Pesten, szivarainak megemlítésével; 43) Lackenbacher testvérek, szalaj-(hamuzsír) gyár tulajdonosok Pesten; 43) Opatril Péter, salétromfőző Ságvárott; 44) Iringer József, pozsonyi kereskedő, dárdány mutatványaiért; 45) Menetto Lajos , hajógyári ács Ó-Budán; 46) Scholtz Adolf, mosaikműves Pesten; 47) Oláh Ferencz, szíjgyártó Pesten. V. Említést érdemleltek: 1) Tibelyi Ferencz és Csipkay József, breznó-bányai vasgyár tulajdonosok; 2) Schick Ede, üveges Pesten; 3) Weisz Aloysia, himzőné; 4)Baldieri Sarolta, virággyárnokné Pesten; 5) Ranzenberger Péter, ernyőgyárnok Pesten; 6)Szwatek István, aradi sincsmester; 7) Wagner Ferencz, kardtok csináló Pesten ; 8) Staibr József, sarkantyűs Pesten; 9) Wachtler Károly, rézműves Pesten; 10)Szwoboda Lukács, fénymázizó Pesten; 11) Brichta Ferencz, esztergályos Pesten; 12) Zimmermann Henrik, kosárkötő Pesten; 13) Feldmesser Gáspár,Ötvös Pesten; 14) Müller Lajos, ékszerész Pesten ;15)Klapper János, keztyüs Pesten; 16) Kurcz Lipold, kovácsmester Pesten; 17) Deutsch- testvér bőrgyárnokok Pozsonyban; 18) Eichberg F., nyerges Budán; 19)Schopp János, bőrláda-készitő Pesten; 20) Battisti József, selyemtenyésztő Pesten; 21) Perisutti Andreana , Bárczy urunk Zemplén megye selymészeti igazgatójának hitvese; 22) Petheő Sándor, szabómester Debreczenben; 23) Lapedato János, szabómester Pesten; 24) Zámár Géza, asztalosmester Pesten; 25) Somogyi Gábor, cserepesmester Debreczenben; 26) Lauer Ábrahám, enyvgyárnok Pápán ; 27) aőcsei bábosok méhsöre; 28) Esch József és fia, pezsgőborgyárosok Pozsonyban; 29)Medecz József, szipagyárnok Pesten; 30) Szebényi Samu, vegytani termékkészitő Rozsnyón; 31) Hendel József tűzoltáshozi vedreiért; 32) Máriássy Ede szepességi birtokos vászna és lenfonala; 33)Schorcz Vilmos, pesti vegyszerész borkő mutatványa. Figyelmeztetés. Az iparműkiállítási sorsjáték nyereményesei emlékeztettetnek, méltóztassanak nyereményeik átvételéről rendelkezni, mert ismételve közhírré tétetik , hogy a kihúzástól számított négy hét alatt el nem viendett nyeremények , az egyesület tulajdonaivá válnak,s valamelly műiparos érdek javára el fognak adatni. Fővárosi újdonságok. M. A. barátunk múlt héten tért vissza török- és bajorországi utazásából ’s elázván a’ port vándorsaruiról“ szíveskedett néhány furcsa adatot közleni, az előbbnevezett országban szokott igazságkiszolgáltatásról. Ebből aztán épületes tanulságot vonhatnának azok, kik rendőrségi példás intézkedéseinkkel, mellyeket a’ szegény törökök egekig magasztalnának, ha azokat ismernék, nincsenek megelégedve; ’s tán még akkor is morognának, hagyarló emberek’ helyett csupa „angyalok“ volnának rendőrök. „Uram, bocsáss meg nekik! mert nem tudják, mit akarnak.“ — M. barátunk több ideig tartózkodván Konstantinápolyban, melly a’ törökök fővárosa, épen úgy, mint Pest a’magyaroké, egyik kereskedő-ismerősénél lakott a’ galatai külvárosban. A’ kereskedőnek többi házcselédjei közt egy csinos cserkés-szobaleánya is volt, kit a’ kalmakáni hárem mustrálás alkalmával szerzett meg. Török szomszédjai Jész néven vették, hogy szabadon járatja házában, mellyel azonban a’ kereskedő nem sokat törődött, jól tudván, mi módon lehet itt is úgy, mint a’ civilizált Európában, a’ ,Mellá’ vagy ,Musselin’- ek részéről történendő ellenvetést lehurkolni. — Egy szép reggel azon kellemetlen hírrel tepetik meg a’ kereskedő, hogy több ezüst evőszerei és damask asztalneműk eltűntek, ’s a’ mi a’ leggonoszabb , a’ tolvaj nem akarja magát megnevezni. Mielőtt tehát a’ kárvallott a’ hatósághoz folyamodnék, mit a’ török fővárosban lopott holmiknál mindig utoljára szoknak hagyni, mint pézsmát a’betegnél; egy kis házvizsgát tartott's — ki hitte volna? a’ lopott holmik a' szép cserkesznő szekrényében találtattak, ki mindjárt meg is vallotta tettét. A’ kereskedő azonnal a’ Mellához (rendőrségi főnök) sietvén a’ szobaleányt becsukatni kéri; a’ jövő perezben két izmos Musselini (ugyanaz, mi nálunk drabant) a’ vétkest börtönbe ütlegelte, ’s Merkur fia váltig magasztalván ezen gyors igazságszolgáltatást, vakmerő hevében azt állitá, hogy illy példás rendőrségi eljárást az egész világon, sem lehet találni. — Barátink, mint vendég, nem akart sokáig a’ kényes tárgy fölött vitatkozni, de lelkismeretes dolognak is tartotta volna, olly erőshitű polgárt illúzióitól megfosztani. Másnap reggel azonban a’ kereskedő dühösen rohan be a’ szobába és fuldokló hangon mondja el, hogy a’ szobaleány, kinek a’ Móllá, midőn még ez a’ belgrádi basa udvari cselédjeihez tartozott, a’ finomabb török nyelvben oktatást adott ’s e’ szerint szerencséje van, a’Mollától igen jól ismertetni,. ezen tekintetből szabadon bocsátott, miután — természetesen pro forma — egy a’ fővárosban lakó jámbor szabó kinél a’ rendőrfőnök jó szóért balgább személyt nem talált, a’ kezességet elvállalta volna. A’vádló néhány jóakaróitól megintetett, hogy minél előbb illantson el; mert ha a’ szabad lábra bocsátott szobaleány a’ vádat megfordítaná, miről a’ dolgok illyetén állásánál fogva, mint Aranyosy mondja, kételkedni sem lehet, könnyen megtörténhetnek, hogy helyette ötét fogják becsukni, ’s mint hamis vádlóval, mivé a’ cserkesznő hamis szemei teendik, egész török igazsági szigorúsággal bánni. — M. barátunk szánakozó mosolylyal hallgató azon álkosódásokat, mellyek lávakint ömlöttek a’ kereskedő ajkairól, ’s mellyek olly gyönyörű ellentétet képesének a’ tegnapi rendőrségi apológiához; az egész eset pedig épületes egyenvonalakra adván alkalmat, azon megnyugtató végeredményt szülé: „mindenütt jó, de legjobb otthon!“-------A’ múlt vasárnapon P. Horváth Lázár ur által a’ szerencsétlen miskolczi és fehérvári leégettek javára rendezett hangverseny szép számú hallgatóságot csöditett a’ nagy reboutterembe, mellynek nagyobb(mondhatni két és fél harmad) része azonban német ajkuakból állott; képzelhetni,hogyan tetszettek ezeknek a’magyar felolvasások? Mondják, hogy sokat közülök a’ teremből is kiolvastak. — Megjelent a ’ „Magyar életképek“ II-ik kötetének 3-ik füzete. Tartalma: Az utolsó Korondy , Szabó Richárdtól (beszély); Természet szava (ballada) Jámbor Páltól , A’váltó’(beszély) Ney Ferenztől; és ,az utolsó alamizsna’ (románcz) Petőfitől.— Oct. 1-jétől fogva szabad sörbehordásunk van, azaz: ha hordájától 1 ft 30 pkrt fizetünk. A’ sörfözők ezen szabadság ellen protestáltak, mert—úgy mondanak — annyit magok is fizetnek, és nem kell magukat egyedáruságukban maltratikoztatni". A protestatiósoknak tüköre volt, és 720