Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-10-22 / 293. szám

rólag nov. ll-kéig beküldetni; mert ezen zárida lejártával az el nem adott sorsjegyek a’ részesítendő intézetek tulajdonává válandnak. — Budán, 1843-ki sept. 22-kén ő cs. kir. fensége Mária Dorothea főherczegasszony nádornénk elnöklete alatt tar­tott ülésből.— Külkey Henrik, titoknak. Jelentés az Iparműki­állítási díja­zásról« Az iparegyesület által eddig eszközlött két ipar­­műkiállitásnak látogatói kétség kivül észrevették azon örven­­detes különbséget, melly a’ tavali és idei kiállítások közül emennek adja meg mind számra mind becsre nézve az elsőbbsé­get.­­S méltán! mert míg tatai csak 213 volt a' kiállító, ez idén már számuk 255-ig ment, ámbár a' tavalyiak közül csak 81-en léptek ismét ki a’ versenyre, a' többiek pedig, még a’ megju­talmazottak közül is 52-en, elmaradtak, alkalmasint, mert vagy megelégelték a’ már egyszer nyert kitüntetést, — vagy díjaik meg nem feleltek vérmesebb reményeiknek , — vagy végre nem mertek kilépni még egyszer a’ pályára. Míg továbbá a­ tavalyi mfibirák csak 5 arany, 13 ezüst, 29 bronz érdem­­pénzt, 31 dicsérő oklevelet és 36 méltányló megemlítést, ösz­­szesen tehát 114 kitüntetést találtak megitélhetőnek: ez idén már 9-en arany, 29-en ezüst, 41-en bronz érdempénzre, 47-en dicsérő oklevelekre , 3­3 -an végre méltányló megemlí­tésre, összesen tehát 159-en különbféle díjaztatásra érdeme­sültek.— A’ következő 12-en, úgymint: Sóti András, roffi jobbágy , Frászt Franciska, Sperl An­tal bog­nár, Springer József varga, Zichy Ferencz gróf dévényi üveggyára, Ernszt Frigyes műesztergályos, E­n­­gel Henrik, Redell József, pesti ékszerész, ifj. Fi­scher Mátyás kárpitos, Remolt Jakab aradi gyógy­­szerész, és Mundt Hermann díszműves, minthogy későn érkeztek küldeményeik, műbirálat alá nem kerültek; — to­vábbá Haberern Lajos kárpitos, Szercsányi Dániel gyapotfestő, és Ki­ss S­a­mu asztalos, mivel jelenleg bővebb kiképestetések végett külföldön tartózkodnak ,­­s kiállított műveiket is kivül késziték, ’s igy ezek a’ hazai műipar készít­ményeinek nem tekinthetők, díjazásban nem részesülhettek; műveikről azonban a’ múbirák ítéletét a’ kiállitásról­ terjedel­mesebb jelentésben veendi a’ t. ez. közönség; — végre Län­derer és Heckenast urak nyomdája, mellynek kiállított, ’s magyar nyelvben még eddig nemcsak legelső, hanem egy­szersmind egyetlen iráspróbái, domború arczkép-nyomtatvá­­nyai, congres nyomatjai, 's betűanya-öntő galvanoplasticus készülete, nemcsak a’ kiállításnak, ’s általában a'magyar bi­­bliographiának is kitűnő díszére váltak , hanem egyszersmind azt is tanúsították, hogy legújabb időben is, valamint ötnegyed század óta mindig, alig tűnt fel a' magyar könyvnyomtatás tör­ténetében valamelly haladás, melly a’ Länderer névvel ösz­­szekötésben nem volt volna; — ezen nyomtató intézet, mondom, mellynek mind terjedelme, mind jelessége nemcsak bel- hanem külföldön is ismeretes, 's bármelly jeles, külföldivel is bátran versenyre kelhet, díjazás alá nem vétetett; mert a’ tisztelt urak, részint mivel a' hazai nyomdák egyike sem lépett ki ve­lők versenyre, részint, mivel L­a­n­d­er­er La­j­o­s urnak, ki a' műkiállitás rendezésében olly tettleges 's valóban áldozatos részt vett, e’ miatti viszonyát az egyesület irányában sokkal szorosabbnak érzették, semhogy ennek részéről kitüntetést kí­vántak volna igényelni, a’ díjversenyröl önkint lemondottak. — Addig is, mig az érdempénzek 's oklevelek elkészülnek, 's ezek­nek kiosztása alkalmával a' már érintett jelentés a’ díjazásról, ’s annak indokairól bővebb értesítést adand, közöljük röviden a' díjazottak névsorát. I. Arany érdempénzes osztály. A’tavalyi kiál­lításon arany érdempénzt­ nyertek közül, arra ez idén is érde­meseknek találtattak: 1) Kiessling testvér uraknak po­zsonyi vegytani ásvány-festékgyáruk ; 2) a’ munkácsivá­s­­öntvénygyár, ez idén az ottani timsó-gyárral együtt; 3) Hoffmann és fiai nagykereskedők és selyemgyár tulajdono­sok ; és 4) a’ pesti stearingyártó részvénytársa­ság. Továbbá ez idén arany érdempénzt nyertek: 5) Her­­czeg Szász-Coburg-Gotha pohorellai vashámora; 6) a’kir. alsó-magyarországi selmeczi főkamara­­grófi hivatal, úgy hámorczikkelyeiért, mint vegyszerei­ért; 7) Perger testvér uraknak hrinyovai és szlanczi üveg­gyáraik ; 8) Valero J. A. pesti selyemszövet-gyára; és 9) a­ csepini ré­p­ac­­­ukor-gyár , (ennek vezetője alsó­­ruszbashi Mayer Károly ur). II. Ezüst érdempénzes osztály. Valamint tavaly, úgy ez idén is ezüst érdempénzt érdemlenek: 1) A­ pesti József-hengermalom vasöntvény-gyára; 2) Kimer József, puskaműves Pesten; 3) Smi­th és Meynier urak fiumei papírgyára ; 4) a’ gácsi posztó- és gyapjú­­szövetgyár nadrág-kelméinek és düffel-szöveteinek jeles­­ségéért; 5) Pecz Ferencz, pancsovai selyemgyáros, annak megemlítésével, hogy ha nagyobb terjedelemben dolgoznék, arany érdempénzt fogott nyerni; 6)Steindl Ferencz,pesti asztalosmester; 7) Gollenhoffer György, cs.kir.sz. bőr­ös szattyángyáros Pesten; valamint Pic­hier Antal kokovai üveggyárnok úrnak kiállított üvegművei is a­ tavaly ezüst ér­dempénzzel megjutalmazottakhoz hasonló jóságúaknak találtat­tak. Ezekhez járulnak ez idén: 8) D­r. Gall Lajos polytechnicus gőzfürdői szeszgyártó­ készületéért; 9) Zahn György, zlatnai üveggyárnok; 10) Kubinka testvérek, Katalin-völgyi üveggyámnokok Losoncz mellett; 11) Fischer Móricz, herendi porczellán-gyámok ; 12)Schlosz Mó­­r­i­c­z hermaneczi gép- és meríték papírgyára; 13) S­e­i­­­e­r La­jos, zongorakészítő Pesten; 14) Morgenthaler János, sárgaréz-, packfong-és bádogműves Pesten; 15) Stein­dl Károly, ékszerész Pesten; 16) Krellwitz Vilmos, bőr­ös keztyűgyárnok Budán; 17) Eisenschmid Mihály, szerkovács Pesten; 18) Kölber kocsigyára Pesten; 19) Lorenz Alajos, selyemgyáros Fejértemplomon; 20) Radulovics testvérek fehértemplomi selyemgyárnokok; 21) Koch Antal, bársony- és selyemszövet-gyárnok Pesten; 22) Duránszky János, selyemszalag-gyárnok Pozsonyban; 23) Michel Károly, kötélverőmester Pesten; 24) Kiess­ling testvérek pozsonyi czukorgyára ; 25) a’ besztercze­­bányai részvénytársaság répaczukorgyára ; 26) ö­z­r. Szlubekné, rum- és liqueur-gyártulajdonosné Pozsonyban ; 27) Prü­ekl­er Ignácz, liqueur-, cogniac- és eczet-gyár­­nok Pesten; 28) Römer Károly, enyvgyártó Pozsony­ban ; 29) a’ kerekegyházi sodagyár, Hl. Bronz érdempénzes osztály. A’ tavalyiak közül következők érdemesiltettek ez idén is bronz érdempénzre: 1) Haid Frigyes, kőszegi ecsetgyáros; 2) Rasch Fer­dinand, pozsonyi esztergályos; 3)Kammerlohr Ádám, pesti könyvkötő; 4) a­­szlabocsi papírgyár; 5) Manns­c­h­ön Fer­enc­z , ostorgyártó Pesten ; 6) Fellma­­yer Antal, szegedi kartongyáros; 7) Liehrr Károly, csontszéngyáros Pesten; 8) Vadász Ferencz, csizmadia Pesten, a’ ki tavaly még nem lévén mester, apja Vadász Antal műhelyének érdemiette ki a’ hasonló kitüntetést. — To­vábbá az idei kiállítók közül bronz érdempénzzel jutalmaztattak: 9) ns Gosznoviczer Vilmos, vontvas- és hengersodrony­­gyár tulajdonos a’ Szepességen; 10)Pokorny, főzőgép- és takarék-tűzhely-gyárnok Pesten; 11) Heisz Lőrincz, szer- és aczélkovács Pesten, különféle súlymérőkért; 12) Fuchs József, órás Budán; 13) Králik S­ámuel, órás Pesten; 14) Érti Károly, hangszerész Pozsonyban; 15) Grimm Vincze, kőnyomdatulajdonos Pesten; 16) Witzenrath Frigyes, ékszerárus Pesten; 17) Kop­sgutt­er Fü­l­ö­p , bőr-és keztyűgyárnok Pozsonyban; 18) Häfele György, keztyűs Pozsonyban; 19) Winkler Jakab, bőrgyárnok Aradon; 20) G­rund Antal, csizmadia Budán; 21) Maisch András, szíjgyártó Pozsonyban; 22) Hollstein Adolf, szíjgyártó Pesten; 23) Schröder István, i­ha­tímár Pes­ten; 24)Wrchowszky Ernő, szakolczai posztógyáros; 25) Perusovi­cs Simon, selyemgyáros Fehértemplomon; 26) Rosconi Károly, Pest megye selymészeti igazgatója ; 27) L­eit­ne­r Ja­k­ab és fi­­a kék karton-és kendő­gyára Budán; 28) Rupp Vilm­os, selyemfestő Pesten; 29) Pro­­cop­ovic­s V­az­ul, len-, gyapjú-és gyapot-szövetgyáros Zomborban; 30) Gyenes István, magyar szabó Pesten; 31) Nagy József kereskedő szabóműhelye Pesten; 32) Hám, szőnyeggyáros Pesten; 33) Hajós Sándor, kalapos Budán; 34) Wiener J­a­k­a­b , kárpitos Pesten; 35)Uhrl Ferencz, képfaragó Pesten ; 36) idősb gróf Forgách An­­t­al gácsi répaczukor gyára, különös oklevél kíséreté­ben, 's rima-c­oropai papírgyára méltányló megemlítésével; 37) Vágó János, gépész Pesten; 38) Humai Antal, sze­gedi sóda-gyártó; 39) Z­ser­a­v­ic­z J­án­o­s , szinte szegedi sóda-gyártó; 40) Malvieux és Prihradny gáliczkő-gyá­­ra Iglón; végre 41) Häfflinger Ignácz és Dendel János, asztalos legények Pesten. IV. Dicsérő oklevelet kaptak , mint tavaly: 1) Szilágyi István, gombkötő; 2) K­a­j­d­á­n Mi­kl­ó­s , gombkötő; 3) Goldberger Sámuel, kék karton-gyár tulajdonos Ó-Bu­­dán; 4)Mitterdorfer János, csontszéngyáros Pesten; — az ideiek közül: 5) a’felső-magyaroszági bánya­polgárság; 6) Reh Ferencz, szerkovács Pozsonyban; 7) H­o­rn­u­n­g J­ó­zs­e­f, harangöntő Pesten ; 8) Wagner Ferencz, gépész Pesten; 9) Rajka Péter, gépész Kolozs­várott; 10) Hüttner Keresztély, pécsi papírgyárnok; 11) Fauzer Ede, színműves Budán; 12) Kr­e­n­n­e­r F­e­r­e­n­c­z, órás Pesten; 13) Hauszer és Schelle, sárgarézművesek (Gürtler) Poprádon; 14)Krajcsovics Ludovika,háztu­­lajdonosné, hímzett művéért; 15) Vásárhelyi Nagy Al­oy­­sia, okleveles nevelőné Pesten; 16) Eibenschütz Ma­­ti­ld nevelőné Pesten ; 17) Sina Teréz Pesten; 18) a’Va­kok intézete Pesten; 19) Litschner Sarolta, virág­­készitőné Pesten ; 20)Baumann Ede, bronzműves Pozsony­ban; 21) Pasperger János, ötvös Pesten; 22)Mari­­ko­vs­zky Jó­z­sef, aranyműves segéd Pesten ; 23) Zelen­­ka Ferencz, Jésűs Pesten; 24) B­r­a­n­d­a T­a­m­ás, gomb­kötő Pesten; 25) Schneider Ignácz, vésnök Pesten; 26) Gosch Ágoston, nyerges Pesten; 27) Kiss Miklós, nyerges Tisza-Füreden; 28) Nagy Sándor, szíjgyártó Pesten; 29) Geszt János, ostorgyárnok Pesten; 30)Bezerédj István, Tolna megye orsz.gyűlési követe , selyem mutatvá­nyaiért; 31) Wagner Ignácz, Pest megyének volt sely­mészeti igazgatója ; 32) Sterczog Éva, verseczi selyemgyár tulajdonosné; 33)Tóth Gáspár, magyar szabómester Pes­ten ; 34) L­o­vas­s Is­t­v­á­n, kalapos Budán; 35) Magyar Károly, takács Komáromban; 36) Szombati Imre, cset­­neki asztalosmester; 37) Win­kler Mihály, asztalosmes­ter Pesten; 38)Danek Antal, asztalosmester Budán; 39) Klag Ferencz, pezsgőbor-gyár tulajdonos Pozsonyban ; 40) Braun Lajos, eczetgyár tulajdonos Pesten; 41) Fuchs Keresztély, burnót gyárnok Pesten, szivarainak megemlítésé­vel; 43) L­a­c­k­enba­c­h­e­r t­e­s­t­v­ér­e­k, szalaj-(hamuzsír) gyár tulajdonosok Pesten; 43) Opat­ril Péter, salétromfőző Ságvárott; 44) Iringer József, pozsonyi kereskedő, dár­­dány mutatványaiért; 45) M­en­e­tt­o Laj­o­s , hajógyári ács Ó-Budán; 46) Scholtz Adolf, mosaikműves Pesten; 47) Oláh Ferencz, szíjgyártó Pesten. V. Említést érdemleltek: 1) Tibelyi Ferencz és Csipkay József, breznó-bányai vasgyár tulajdonosok; 2) S­c­h­­­i­c­k E­d­e, üveges Pesten; 3) W­e­i­s­z Al­o­y­s­i­a, himzőné; 4)Baldieri Sarolta, virággyárnokné Pesten; 5) Ran­­zenberger Péter, ernyőgyárnok Pesten; 6)Szwatek István, aradi sincsmester; 7) Wagn­e­r Fer­en­c­z, kard­tok csináló Pesten ; 8) S­t­a­i­b­r József, sarkantyűs Pesten; 9) Wachtler Károly, rézműves Pesten; 10)Szwoboda Lukács, fénymázizó Pesten; 11) Brichta Ferencz, eszter­gályos Pesten; 12) Zimmermann Henrik, kosárkötő Pesten; 13) Feldmesser Gáspár,Ötvös Pesten; 14) Müll­­­e­r L­a­j­o­s, ékszerész Pesten ;15)Klapper János, kez­­tyüs Pesten; 16) Kur­cz Lipold, kovácsmester Pesten; 17) Deutsch- testvér bőrgyárnokok Pozsonyban; 18) Eich­­be­rg F., nyerges Budán; 19)Schopp János, bőrláda-ké­­szitő Pesten; 20) Battisti József, selyemtenyésztő Pesten; 21) Perisut­ti A­ndrean­a , Bárczy urunk Zemplén megye selymészeti igazgatójának hitvese; 22) Petheő Sándor, szabómester Debreczenben; 23) La­p­ed­a­t­o J­ános, szabó­mester Pesten; 24) Z­­ám­ár G­é­z­a, asztalosmester Pesten; 25) Somogyi Gábor, cserepesmester Debreczenben; 26) L­a­­uer Ábrahám, enyvgyárnok Pápán ; 27) a­­­­ő­c­s­e­i b­á­b­o­­sok méhsöre; 28) Esch József és fia, pezsgőborgyárosok Pozsonyban; 29)Medecz József, szipagyárnok Pesten; 30) Szebényi Samu, vegytani termékkészitő Rozsnyón; 31) Hen­d­el J­ózs­e­f tűzoltáshozi vedreiért; 32) Máriás­­s­y E­d­e szepességi birtokos vászna és lenfonala; 33)Schorcz Vilmos, pesti vegyszerész borkő mutatványa. Figyelmeztetés. Az iparműkiállítási sorsjáték nyereményesei emlékeztettetnek, méltóztassanak nyereményeik átvételéről rendelkezni, mert ismételve közhírré tétetik , hogy a­ kihúzástól számított négy hét alatt el nem viendett nyeremé­nyek , az egyesület tulajdonaivá válnak,­­s valamelly műiparos érdek javára el fognak adatni. Fővárosi újdonságok. M. A. barátunk múlt héten tért vissza török- és bajorországi utazásából ’s elázván a’ port vándorsaruiról“ szíveskedett néhány furcsa adatot közleni, az előbbnevezett országban szokott igazságkiszolgáltatásról. Ebből aztán épületes tanulságot vonhatnának azok, kik rendőrségi példás intézkedéseink­kel, mellyeket a’ szegény törökök egekig magasztalnának, ha azokat ismernék, nincsenek megelégedve; ’s tán még akkor is morognának, ha­­gyarló emberek’ helyett csupa „angyalok“ volnának rendőrök. „Uram, bocsáss meg nekik! mert nem tudják, mit akarnak.“ — M. barátunk több ideig tar­tózkodván Konstantinápolyban, melly a’ törökök fővárosa, épen úgy, mint Pest a’magyaroké, egyik kereskedő-ismerő­sénél lakott a’ galatai külvárosban. A’ kereskedőnek többi házcselédjei közt egy csinos cserkés­-szobaleánya is volt, kit a’ kalmakáni hárem­ mustrálás alkalmával szerzett meg. Török szomszédjai Jész néven vették, hogy szabadon já­ratja házában, mellyel azonban a’ kereskedő nem sokat törődött, jól tudván, mi módon lehet itt is úgy, mint a’ civili­zált Európában, a’ ,Mellá’ vagy ,Musselin’- ek részéről tör­ténendő ellenvetést lehurkolni. — Egy szép reggel azon kel­lemetlen hírrel tepetik meg a’ kereskedő, hogy több ezüst evőszerei és damask asztalneműk eltűntek, ’s a’ mi a’ leggo­noszabb , a’ tolvaj nem akarja magát megnevezni. Mielőtt tehát a’ kárvallott a’ hatósághoz folyamodnék, mit a’ török fővárosban lopott holmiknál mindig utoljára szoknak hagy­ni, mint pézsmát a’betegnél; egy kis házvizsgát tartott's — ki hitte volna? a’ lopott holmik a' szép cserkesznő szek­rényében találtattak, ki mindjárt meg is vallotta tettét. A’ kereskedő azonnal a’ Mellá­hoz (rendőrségi főnök) si­etvén a’ szobaleányt becsukatni kéri; a’ jövő perezben két izmos Musselini (ugyanaz, mi nálunk drabant) a’ vétkest börtönbe ütlegelte, ’s Merkur fia váltig magasztal­ván ezen gyors igazságszolgáltatást, vakmerő hevében azt állitá, hogy illy példás rendőrségi eljárást az egész világon, sem lehet találni. — Barátink, mint vendég, nem akart sokáig a’ kényes tárgy fölött vitatkozni, de lelkismeretes dolognak is tartotta volna, olly erős­­hitű polgárt illúzióitól megfosztani. Másnap reggel azon­ban a’ kereskedő dühösen rohan be a’ szobába és ful­dokló hangon mondja el, hogy a’ szobaleány, kinek a’ Móllá, midőn még ez a’ belgrádi basa udvari cselédjeihez tartozott, a’ finomabb török nyelvben oktatást adott ’s e’ szerint szerencséje van, a’Mollától igen jól ismertet­ni,. ezen tekintetből szabadon bocsátott, miután — természetesen pro forma — egy a’ fővárosban lakó jám­bor szabó kinél a’ rendőrfőnök jó szóért bal­gább személyt nem talált, a’ kezességet elvállalta vol­na. A’vádló néhány jóakaróitól megintetett, hogy minél előbb illantson el; mert ha a’ szabad lábra bocsátott szo­baleány a’ vádat megfordítaná, miről a’ dolgok illyetén állásánál fogva, mint Aranyosy mondja, kételkedni sem lehet, könnyen megtörténhetnek, hogy helyette ötét fog­ják becsukni, ’s mint hamis vádlóval, mivé a’ cserkesznő hamis szemei teendik, egész török igazsági szigorúsággal bánni. — M. barátunk szánakozó mosolylyal hallgató azon álkosódásokat, mellyek lávakint ömlöttek a’ kereskedő ajkairól, ’s mellyek olly gyönyörű ellentétet képesének a’ tegnapi rendőrségi apológiához; az egész eset pedig épületes egyenvonalakra adván alkalmat, azon meg­nyugtató végeredményt szülé: „mindenütt jó, de legjobb otthon!“-------A’ múlt vasárnapon P. Horváth Lázár ur által a’ szerencsétlen miskolczi és fehérvári le­­égettek javára rendezett hangverseny szép számú hall­gatóságot csöditett a’ nagy reboutterembe, mellynek nagyobb(mondhatni két és fél harmad) része azonban né­met ajkuakból állott; képzelhetni,hogyan tetszettek ezek­nek a’magyar felolvasások? Mondják, hogy sokat közülök a’ teremből is kiolvastak. — Megjelent a ’ „Ma­­­gyar életképek“ II-ik kötetének 3-ik füzete. Tartalma: Az utolsó Korondy , Szabó Richárdtól (beszély); Természet szava (ballada) Jámbor Páltól­ , A’váltó’(beszély) Ney Feren­ztől; és ,az utolsó alamizsna’ (románcz) Petőfitől.— Oct. 1-jétől fogva szabad sörbehordásunk van, azaz: ha hordájától 1 ft 30 pkrt fizetünk. A’ sörfözők ezen sza­badság ellen protestáltak, mert—úgy mondanak — annyit magok is fizetnek, és nem kell magukat egyedáruságuk­­ban maltratik­oztatni". A protestatiósoknak tüköre volt, és 720

Next