Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-07-14 / 369. szám
Vasárnap 360 Julius 14. 1844 PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kiván példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. gjrjg1* Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Központosítás és helyhatósági rendszer, (harmadik czikkely). Országgyűlés. Kerületi ülés, jul. 6-án (túrmezei sérelem, illirismus). Kerületi ülés, júl. 8-án (sérelmek és kivonatok). Országos ülés a' főRR-nél július 8-án (túrmezei kerület, szabad községek, szepesi XVI város és a’ tengermelléki kerületek’ rendezése, az erdélyi részek’ visszakapcsolása, a' két testvérhaza' egyesítése). Kerületi ülés, jul. 9-én (harmadik főrendi válasz, a’ városreform iránt). Rövid közlések a’julius 10. és I1-én tartott főndi és kerületi ülésekről. Üzenet és felirási javaslat a’ részek’ ügyében. Üzenet és felirási javaslat Erdélynek magyarországgali szorosabb egyesülése iránt. Törvényjavaslat ugyanez iránt. Törvényhatósági dolgok: Temes (a ,,Remény‘‘ gőzös a’Béga csatornán, utasitások, nemzeti s Hászét). Vegyes közlemények. (Pesti kikötő; Iparegy ’.Külföld. Hivatalos tudósítások Hirdetések.. MAGYARORSZÁG és ERDELY. központosítás és helyhatósági rendszer. III. A’ megyei szerkezet, valamint azt utolsó czikkelyünkben kimondottak — meggyőződésünk szerint — nem maradhat eddigi állapotában; béke, vagy harcz legyen nemzetünk’jövője, bizonyos az, hogy akár nemzetiségünknek kül-megtámadások elleni megőrzésére, akár hogy műveltségünk, iparunk ’s kereskedésünk’ balra maradásait pótoljuk, a’ magyarnak nagy erő’ kifejtésére van szüksége, s mellyre jelen széldarabolt állapotában nem képes, ’s mellyre hogy előkészüljön, a’ központosítás’ némelly eszközeiről kell gondoskodnia. Miután tehát a’megyei szerkezet, mellynek megváltoztatása nélkül e’ hazában közporntositást eszközölni nem lehet, — alkotmányunknak egyik fö garantiáját teszi, — azon kérdés támad előttünk: mik azon változások , mellyek által hazánkban nagyobb központosítás éveltethetik el, a’nélkül hogy megyéink ezen természetüket elvesztenék? E’ kérdés’ megfejtésére szükséges, hogy a’ megyék’ hatáskörére nézve különbséget tegyünk azon esetek között, mellyekben a’ megye, felsőbb hatalmak’ irányában csak tagadólag lép fel, ’s úgy nevezett vis inertiaejénél fogva, a’ törvényt, lehető sértések ellen biztosítja; ’s azok között, hol a’ megyét cselekvőleg látjuk, — vagy hogy rövidebben szóljunk: szükség megkülönböztetni a’ megyék’ hatáskörének negativ ’s positiv részét. A’ mi az elsőt illeti, tudjuk hogy a’ magyar megye , mind azért mert a’ tisztviselők, kik hazánkban a’ végrehajtással megbizatnak, általa választatnak, mind azért mert felsőbb parancsolatok ellen fölirhatván, azoknak végrehajtását fölfüggesztheti, a’ végrehajtó hatalomnak nem kis részét gyakorolja, és a’ kormánynak, ha az törvényes hatáskörét áthágná , akadályokat gördíthet elébe, mellyek által az magát, legalább épen úgy, vagy még inkább korlátozva érezheti, mintha a’ legszorosabb felelősségnek vettetnék alá;— ez az mit a’ megyei szerkezet’ negativ hatásának nevezünk; ’s habár nem tagadjuk, hogy a’ megyei szerkezet’ ezen részének is lehetnek káros következményei, ha elismerjük, hogy a’ törvény’ végrehajtása illy szerkezet mellett bizonytalanabb ’s főkép’ egyenetlenebb, ha átlátjuk, hogy a’ közigazgatás’ gyorsasága a’ végrehajtó hatalom’ illy szerkezete mellett szükségkép’ szenved, még is annyira meg vagyunk győződve megyei szerkezetünk’ ezen részének szükségéről, hogy míg jelen viszonyaink nem változnak, megyéinknek ebbeli hatását megszüntetni, vagy csak tetemesen korlátozni, felfogásunk szerint nem tenne mást, mint lemondani alkotmányunkról. Kétséget nem szenved, hogy megyéinknek ezen hatása számos visszaélésekre ad alkalmat, hogy jelesen: a’felirási jog, melly alkotmányunk’ szelleme szerint a’ megyéket csak törvénytelen rendeletek’ felfüggesztésére illeti, sokszor egészen törvényes rendeletek’ végrehajtását is akadályoztathatja, hogy a’ megyei tisztviselők, kik bizonyos tekintetben a’ végrehajtó hatalom’ eszközei, magokat tőle egészen függetleneknek gondolják; — hogy végre, megyéink , minden felelősségtől szabadaknak tartatva, ott is, hol jogkörökön túlhágtak, kárpótlásra nem szoriltathatnak; — azonban mind ezen bajok ollyanok lévén, mellyek czélszerű törvényes intézkedések által legnagyobb részben megszüntethetnek, •— soha sem felejtethetik el velünk azt, hogy nem felelős kormány’ kezeiben nemzet az egész végrehajtó hatalmat nem központosíthatja soha; — hogy tehát mig e’ részben biztosítékaink nem lesznek, millyeket más alkotmányos népek bírnak, megyei szerkezetünknek ezen részéről lemondani hatalmunkban nem áll. Egészen máskép’áll a’kérdés, ha megyei alkotmányunknak azon második részét, mellyet positiv hatáskörnek neveztünk, tekintjük, ’s melly a’megyék’ statutarius jogát, az adókivetési kulcs’ általa törtélendő meghatározását, ’s a’ közlekedési eszközök’* közmunkák’elrendezését foglalja magában; ’s a’ ki hazánk’ viszonyait ismeri, nem fogja tagadni, hogy valamint megyéink nem ezen positiv intézkedések által tartották föl alkotmányunkat, ’s nem ez által váltak szabadságunk’ garantiáivá,ugy épen hatáskörük’ezen része az, mellynek legkárosabb következéseit tapasztaltuk, ’s mellynél bizonyos változtatások korunkban szükségesekké váltak. A’ statutarius jog, minden felsőbb felügyelés nélkül , úgy mint az a’ N-ik rész 3-ik czíme által a’ megyéknek adatott, felfogásunk szerint nem fér össze alkotmányunk’ azon alaptörvényével, hogy minden törvény’ magyarázata csak a’ fölség ’s az ország’rendei által történhetik; mert midőn a’ megyék statútumaik által mindenről rendelkezhetnek miről a’törvény nyilván nem rendelkezett, ennek magyarázata szükségkép’ őket illeti. E’ jog lehetetlenné teszi, hogy a’ kormány egyik legfontosabb kötelességének t. i. őrködni a’ törvények’ végrehajtása fölött, eleget tegyen,— nem hagyván neki törvényes eszközöket, mellyek által az egyes törvényhatóságot, midőn az a’ törvénynyel ellenkező statutumot hoz, korlátaiba visszaszoríthassa. — E’ jog veszélyezteti magát megyei szerkezetünket, mellyet a' középponti kormánynyal összeütközésekbe hoz; — veszélyezteti végre nemzetiségünket, mellynek egyedüli garantiája csak a’ nemzet, ’s nem egyes törvényhatóságok’ többségének szellemében fekszik, ’s mellynek föltartását ’s ápolását egyes helyhatóságok’ buzgóságára bízni nem lehet. ’S igy a’ statutarius jogot a’ mi illeti, bátran kimondjuk meggyőződéseket, hogy az igy, mint azt jelenleg gyakorolva látjuk, az az minden felsőbb felügyelés nélkül, a’ megyéknél sem hagyattathatik meg, ha csak törvényhozásunknak egész hatását az egyes törvényhatóságok’ önkényétől felfüggeszteni nem akarjuk. Épen ezt látjuk,ha a’ megyéknek az adó’kivetésére gyakorolt befolyását tekintjük; mert mellőzve azt hogy az adóviselés’egész terhe hazánkban, fájdalom csak nemtelen polgártársaink’ vállain fekszik, ’s hogy e’ szerint megyegyűléseink, midőn adóról szólnak, a'Selfgovernmentnek azon igen rendkívüli részét gyakorolják, melly mellett valaki szabadon rendelkezik olly tárgyakról, mellyekhez semmi köze; — de ha fölteszszük is, hogy a’közös teherviselés’ elve ennyi buzgó törekvések után kivivatott, ki nem látja, hogy az adókivetést, mind a’ mi az adó’ nagyságának meghatározását, mind a’ mi az adóztatási kulcs’ megállapítását illeti, az egyes törvényhatóságokra bízni nem lehet. Bizni nem lehet azért, mert akármiként rendeztessenek is el az egyes törvényhatóságok, bennök mindig egyes néposztályok tulnyomóssággal fognak bírni, melly mint azt a’ tapasztalás is bizonyítja, adókivetési tárgyakban közönségesen arra használtatik, hogy bizonyos osztályok’ tulajdona fölötte terheltessék; — nem lehet azért, mert a’ teherviselésben az igazság által követelt egyenlőség csak úgy érettethetik el, ha a’tulajdonnak egyes nemei az ország’ külön részeiben egyenlő elvek szerint adóztatnak; ez pedig addig, mig egyes törvényhatóságaink kények szerint rendelkeznek az adókivetési kulcsról, remélenünk sem lehet.—’s mert, végre, az adókivetése sokkal fontosabb, minthogy egyes törvényhatóságra bizattathatnék. Igen hibázik, ki alkotmányos országokban a’ törvényhozásnak az adófölötti rendelkezési jogát csak mint alkotmányi garantiát, az az, mint eszközt tekinti, melly által a’ végrehajtó hatalom a’ törvények’ megtartására kényszerittethetik. A’ törvényhozó test ezen jogának egy más, nem kisebb fontosságú következése azon biztosság , mellyet az, az egyes polgároknak arra nézve nyújt, hogy vagyonuk csak akkor ’s annyiban fog adóval terheltetni, a’ mennyiben azt a’ közszükség vagy haszon megkívánja, hogy főkép’ minden módok felfognak kerestetni mellyek által a’ közszükségek az adózónak legkisebb terheltetésével pótoltathatnak. A’ törvényhozó testnek nincs fontosabb föladata, mint épen az adó’ kivetésének elrendezése,’ha tekintetbe vesszük, hogy honunkban a’ direct adónak, úgy szólván, csak fele határoztatik meg a’ törvényhozás által, mig az egész házi adó’ nevelése vagy kisebbítése az egyes törvényhatóságokra bizatik, hogy főkép’ az adókivetési kulcs, melly az adó’ nagyságánál még fontosabb, mert nem az adó’ nagysága, hanem czéliránytalan elosztása az, mi egy nemzet’ kifejlődését leginkább akadályoztatja, törvényhozásunk’ tanácskozási tárgyát nem teszi], meg fogjuk vallani, hogy midőn egy részről törvényhozásunk olly jogokat nélkülöz , melylyek minden alkotmányos törvényhozás’ szükséges tulajdonainak tartatnak, egyes megyéink olly hatáskörrel ruháztatnak föl, mellynek czélszerű betöltésére képtelenek,’s hogy megyei szerkezetünk’ ezen része is ollyan, melly eddigi állásában meg nem maradhat. A’ megyék’ pozitiv hatáskörének harmadik ága iránt, melly az ország’ közlekedési eszközeit ’s a’ közmunkák’ elrendezését foglalja magában; legalább mi a’ közlekedési eszközöket illeti: a’ megyei élet’ legbuzgóbb pártolói elismerik, hogy ha országutak helyett ezentúl is alispáni, azaz csak az alispán’ kényelmére készült utakat bírni nem akarunk, ’s olly botrányokat kikerülni akarunk, minőkre épen az utak’ csinálásánál provinciális érdekek annyiszor alkalmat adtak, a’megyéknek ebbeli hatáskörüket korlátozni szükséges. A’ közmunkák az adónak egy ’s épen legterhesebb nemét téve, nem akarjuk ismételni azokat, miket a’ megyék’ adókivetési jogáról fönebb mondánk, ’s röviden csak azt állítjuk, hogy a’közlekedési eszközök’ ’s közmunkák’ elrendezésére nézve is a’ vármegyék’ eddigi függetlensége többé fel nem tartható. A’ megyék’ statuarius joga — miként az most gyakoroltabb — nem más, mint az egyes megyéknek átengedett törvényhozási hatalom , mellyet ugyancsak a’jövő törvényhozás’ közbeszólásáig, azaz három évre gyakorolnak , de annyival függetlenebből, miután statútumoknak nevezett törvényeikre királyi jóváhagyás nem kívántatik. Az adókivetési kulcs’ meghatározása az egyes polgár’ vagyonával való rendelkezést az ország’ többségének kezeiből kivéve, azon egyes törvényhatóság’ kezeibe adja, hol az illy polgár véletlenül lakik. A’ közlekedési eszközök’ meghatározását egyes törvényhatóságaira bízva az ország, legfőbb érdekeinek kezeléséről lemond. ’s ki a’ hazának egységét kivánja , ’s helyzetünket figyelemmel tekinti, kétségen kívül átlátja e’’viszonyok’ megváltoztatásának szükségét. A’ municipális jogok eddig csak azon szempontból tekintettek, mennyiben általok az egyednek jog ’s szabadságköre kiterjesztetik; —ideje, hogy azon más, nem kevésbé fontos oldalakra fordítsuk figyelmünket, mellyeken általuk az egyedi szabadság korlátoztatik, ’s látni fogjuk, hogy azon általános magasztalás, melylyel megyei szerkezetünk’ minden részletéről szólunk, nagy részint azon eszmezavaron alapszik, miszerint a’ szabadság’ fogalma bizonyos jogok* gyakorlatával összekevertetik. A’ szabadság’ eszméje újabb, mintsem hogy azt sokan kellőleg felfogni képesek lennének, ’s igy valamint a’középkorban privilégiumok szabadságnak neveztettek, úgy most sokan a’ szabadságot csak abban keresik, hogy a’ kormányzási hatalom — melly mások’ szabadságának megszorításában áll — minél többek által gyakoroltassák. A’ self government’ nagy szava hangoztatik: et continuere omnes etc.; — ha minden ember önmagát kormányozza, ha a’ közállomány, mellytöl az egyes távol áll, reá a’ lehetőségig csekély hatást gyakorolhat, a’ szabadság’ maximuma el van érve, ’s nincs többé mit kívánni. ’S ha a’ „self goverment“ szónál több volna , ha csakugyan nem a’ legirtóztatóbb fallacia rejlenek alatta, nem lehetne kifogás. De valljon e’híres „self government“, mellyet megyei szerkezetünk’ azon része, mellyről itt szólunk, előidéz, miben áll? ha nem abban, hogy általa az egyed nemcsak azon közállománytól, mellynek tagja, hanem egyszersmind azon kisebb testülettől, mellybe véletlenül jutott, függ; hogy fölötte a’ nemzet’ majoritásán kívül, mellynek magát szívesen alávetné, megyéjének majoritása is uralkodik; sőt hogy azon véleményfelekezethez tartozva, melly az országnak általános majoritását képezi, minden jogaiban elnyomattathatik, ha szerencsétlenségére olly törvényhatóságba jutott, mellynek többsége vele ellenkezőleg nyilatkozott; ’s valljon azon szerkezet, mellyet illy helyzetbe hozá, biztosítja e egyedi szabadságát? Azon megszorítás’ hatalma , mellynek alkotmányos országokban mindenki magát alávetni tartozik , annyival könnyebben viseltethetik el, mennyivel bizonyosabb, hogy az egész nemzet’ többsége sokkal magasabban áll fölöttünk, mint hogy érdekei személyes érdekeinkkel sokszor összeütközésbe jönnének; mennyivel valószínűbb, hogy bármilly néposztályhoz tartozzunk is , a’ többség’ határozatai önkivánatainkkal sok esetben meg fognak egyezni . Egészen máskép’ van ez azon majoritásokra nézve, mellyek az egyes törvényhatóságokban kormányoznak ; itt a’ majoritás’ ’s minoritás’ érdekei szüntelen érintkezésben, szüntelen súrlódásban állnak egymással; az egyes pártok nem elvek, hanem érdekek ’s egyediségek körül egyesülnek; a’ többség’ határozatai nem némelly főpontokra szorítkoznak , hanem kiterjeszkednek a’ mindennapi élet’ részleteire is, ’s a’ személyes gyűlölség’jellemét viselve magukon, a’minoritás’ tökéletes elnyomásához vezetnek; pedig nem, mert az elnyomás a’ status’ fenállásához szükséges, hanem épen csak hibás organisatio’ következtéből, mit elkerülni annyival in- 112