Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-07-14 / 369. szám

Vasárnap 360 Julius 14. 1844 PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kiván példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek­, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. gjrjg1* Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Központosítás és helyhatósági rendszer, (har­madik czikkely). Országgyűlés. Kerületi ülés, jul. 6-án (túr­mezei sérelem, illirismus). Kerületi ülés, júl. 8-án (sérelmek és kivonatok). Országos ülés a' főRR-nél július­ 8-án (túrmezei ke­rület, szabad községek, szepesi XVI város és a’ tengermelléki ke­rületek’ rendezése, az erdélyi részek’ visszakapcsolása, a' két testvérhaza' egyesítése). Kerületi ülés, jul. 9-én (harmadik fő­rendi válasz, a’ városreform iránt). Rövid közlések a’julius 10. és I1-én tartott főndi és kerületi ülésekről. Üzenet és felirási ja­vaslat a’ részek’ ügyében. Üzenet és felirási javaslat Erdélynek magyarországgali szorosabb egyesülése iránt. Törvényjavaslat ugyanez iránt. Törvényhatósági dolgok: Temes (a ,,Remény‘‘ gőzös a’Béga csatornán, utasitások, nemzeti s Hászét). Vegyes közlemények. (Pesti kikötő; Iparegy ’­.Kül­föld. Hivatalos tudósítások Hird­etések.. MAGYARORSZÁG és ERDELY. központosítás és helyhatósági rendszer. III. A’ megyei szerkezet, valamint azt utolsó czikke­­lyünkben kimondottak — meggyőződésünk szerint — nem maradhat eddigi állapotában; béke, vagy harcz legyen nem­zetünk’jövője, bizonyos az, hogy akár nemzetiségünknek kül-megtámadások elleni megőrzésére, akár hogy művelt­ségünk, iparunk ’s kereskedésünk’ balra maradásait pótol­juk, a’ magyarnak nagy erő’ kifejtésére van szüksége, s mellyre jelen széldarabolt állapotában nem képes, ’s melly­­re hogy előkészüljön, a’ központosítás’ némelly eszközeiről kell gondoskodnia. Miután tehát a’megyei szerkezet, melly­nek megváltoztatása nélkül e’ hazában közporntositást esz­közölni nem lehet, — alkotmányunknak egyik fö garantiá­­ját teszi, — azon kérdés támad előttünk: mik azon válto­zások , mellyek által hazánkban nagyobb központosítás éveltethetik el, a’nélkül hogy megyéink ezen természetü­ket elvesztenék? E’ kérdés’ megfejtésére szükséges, hogy a’ megyék’ hatáskörére nézve különbséget tegyünk azon esetek között, mellyekben a’ megye, felsőbb hatalmak’ irányában csak ta­­gadólag lép fel, ’s úgy nevezett vis inertiaejénél fogva, a’ törvényt, lehető sértések ellen biztosítja; ’s azok között, hol a’ megyét cselekvőleg látjuk, — vagy hogy rövidebben szóljunk: szükség megkülönböztetni a’ megyék’ hatásköré­nek negativ ’s positiv részét. A’ mi az elsőt illeti, tudjuk hogy a’ magyar megye , mind azért mert a’ tisztviselők, kik hazánkban a’ végrehaj­tással megbizatnak, általa választatnak, mind azért mert felsőbb parancsolatok ellen fölirhatván, azoknak végrehaj­tását fölfüggesztheti,­­ a’ végrehajtó hatalomnak nem kis részét gyakorolja, és a’ kormánynak, ha az törvényes ha­táskörét áthágná , akadályokat gördíthet elébe, mellyek által az magát, legalább épen úgy, vagy még inkább kor­látozva érezheti, mintha a’ legszorosabb felelősségnek vet­tetnék alá;— ez az mit a’ megyei szerkezet’ negativ hatá­sának nevezünk; ’s ha­bár nem tagadjuk, hogy a’ megyei szerkezet’ ezen részének is lehetnek káros következmé­nyei, ha elismerjük, hogy a’ törvény’ végrehajtása illy szerkezet mellett bizonytalanabb ’s főkép’ egyenetlenebb, ha átlátjuk, hogy a’ közigazgatás’ gyorsasága a’ végrehajtó hatalom’ illy szerkezete mellett szükségkép’ szenved, még is annyira meg vagyunk győződve megyei szerkezetünk’ ezen részének szükségéről, hogy míg jelen viszonyaink nem változnak, megyéinknek ebbeli hatását megszüntetni, vagy csak tetemesen korlátozni, felfogásunk szerint nem tenne mást, mint lemondani alkotmányunkról. Kétséget nem szenved, hogy megyéinknek ezen hatása számos visszaélé­sekre ad alkalmat, hogy jelesen: a’felirási jog, melly al­kotmányunk’ szelleme szerint a’ megyéket csak törvényte­len rendeletek’ felfüggesztésére illeti, sokszor egészen tör­vényes rendeletek’ végrehajtását is akadályoztathatja, hogy a’ megyei tisztviselők, kik bizonyos tekintetben a’ vég­rehajtó hatalom’ eszközei, magokat tőle egészen függetle­neknek gondolják; — hogy végre, megyéink , minden fe­lelősségtől szabadaknak tartatva, ott is, hol jogkörökön túlhágtak, kárpótlásra nem szoriltathatnak; — azonban mind ezen bajok ollyanok lévén, mellyek czélszerű törvé­nyes intézkedések által legnagyobb részben megszüntet­hetnek, •— soha sem felejtethetik el velünk azt, hogy nem felelős kormány’ kezeiben nemzet az egész végrehajtó hatalmat nem központosíthatja soha; — hogy tehát mig e’ részben biztosítékaink nem lesznek, millyeket más alkot­mányos népek bírnak, megyei szerkezetünknek ezen ré­széről lemondani hatalmunkban nem áll. Egészen máskép’áll a’kérdés, ha megyei alkotmányunk­nak azon második részét, mellyet positiv hatáskörnek ne­veztünk, tekintjük, ’s melly a’megyék’ statutarius jogát, az adókivetési kulcs’ általa tört­­élendő meghatározását, ’s a’ közlekedési eszközök’* közmunkák’elrendezését foglalja magában; ’s a’ ki hazánk’ viszonyait ismeri, nem fogja ta­gadni, hogy valamint megyéink nem ezen positiv intézke­dések által tartották föl alkotmányunkat, ’s nem ez által váltak szabadságunk’ garantiáivá,ugy épen hatáskörük’ezen része az, mellynek legkárosabb következéseit tapasztaltuk, ’s mellynél bizonyos változtatások korunkban szükségesek­ké váltak. A’ statutarius jog, minden felsőbb felü­gyelés nél­kül , úgy mint az a’ N­-ik rész 3-ik czíme által a’ megyék­nek adatott, felfogásunk szerint nem fér össze alkotmá­nyunk’ azon alaptörvényével, hogy minden törvény’ ma­gyarázata csak a’ fölség ’s az ország’rendei által történhe­tik; mert midőn a’ megyék statútumaik által mindenről ren­delkezhetnek miről a’törvény nyilván nem rendelkezett, ennek magyarázata szükségkép’ őket illeti. E’ jog lehetet­lenné teszi, hogy a’ kormány egyik legfontosabb köteles­ségének t. i. őrködni a’ törvények’ végrehajtása fölött, ele­get tegyen,— nem hagyván neki törvényes eszközöket, mellyek által az egyes törvényhatóságot, midőn az a’ tör­vénynyel ellenkező statutumot hoz, korlátaiba visszaszo­ríthassa. — E’ jog veszélyezteti magát megyei szerkeze­tünket, mellyet a' középponti kormánynyal összeütközé­sekbe hoz; — veszélyezteti végre nemzetiségünket, melly­nek egyedüli garantiája csak a’ nemzet, ’s nem egyes tör­vényhatóságok’ többségének szellemében fekszik, ’s melly­nek föltartását ’s ápolását egyes helyhatóságok’ buzgóságára bízni nem lehet. ’S igy a’ statutarius jogot a’ mi illeti, bá­tran kimondjuk meggyőződés­eket, hogy az igy, mint azt jelenleg gyakorolva látjuk, az az minden felsőbb felügye­­lés nélkül, a’ megyéknél sem hagyattathatik meg, ha csak törvényhozásunknak egész hatását az egyes törvényhatósá­gok’ önkényétől felfüggeszteni nem akarjuk. Épen ezt látjuk,ha a’ megyéknek az adó’kivetésére gya­korolt befolyását tekintjük; mert mellőzve azt hogy az adó­viselés’egész terhe hazánkban, fájdalom­ csak nemtelen polgártársaink’ vállain fekszik, ’s hogy e’ szerint megye­­gyűléseink, midőn adóról szólnak, a'Selfgovernmentnek azon igen rendkívüli részét gyakorolják, melly mellett va­laki szabadon rendelkezik olly tárgyakról, mellyekhez semmi köze; — de ha fölteszszük is, hogy a’közös teher­viselés’ elve ennyi buzgó törekvések után kivivatott, ki nem látja, hogy az adókivetést, mind a’ mi az adó’ nagysá­gának meghatározását, mind a’ mi az adóztatási kulcs’ meg­állapítását illeti, az egyes törvényhatóságokra bízni nem le­het. Bizni nem lehet azért, mert akármiként rendeztesse­­nek is el az egyes törvényhatóságok, bennök mindig egyes néposztályok tulnyomóssággal fognak bírni, melly mint azt a’ tapasztalás is bizonyítja, adókivetési tárgyakban közön­ségesen arra használtatik, hogy bizonyos osztályok’ tulaj­dona fölötte terheltessék; — nem lehet azért, mert a’ te­herviselésben az igazság által követelt egyenlőség csak úgy érettethetik el, ha a’tulajdonnak egyes nemei az ország’ külön részeiben egyenlő elvek szerint adóztatnak; ez pe­dig addig, mig egyes törvényhatóságaink kények szerint rendelkeznek az adókivetési kulcsról, remélenünk sem le­het.—’s mert, végre, az adókivetése sokkal fontosabb, mint­hogy egyes törvényhatóságra bizattathatnék. Igen hibázik, ki alkotmányos országokban a’ törvényhozásnak az adófö­lötti rendelkezési jogát csak mint alkotmányi garantiát, az az, mint eszközt tekinti, melly által a’ végrehajtó hatalom a’ törvények’ megtartására kényszerittethetik. A’ törvény­hozó test ezen jogának egy más, nem kisebb fontosságú következése azon biztosság , mellyet az, az egyes polgá­roknak arra nézve nyújt, hogy vagyonuk csak akkor ’s annyiban fog adóval terheltetni, a’ mennyiben azt a’ köz­szükség vagy haszon megkívánja, hogy főkép’ minden mó­dok felfognak kerestetni mellyek által a’ közszükségek az adózónak legkisebb terheltetésével pótoltathatnak. A’ tör­vényhozó testnek nincs fontosabb föladata, mint épen az adó’ kivetésének elrendezése,’­ha tekintetbe vesszük, hogy honunkban a’ direct adónak, úgy szólván, csak fele hatá­­roztatik meg a’ törvényhozás által, mig az egész házi adó’ nevelése vagy kisebbítése az egyes törvényhatóságokra bi­­zatik, hogy főkép’ az adókivetési kulcs, melly az adó’ nagy­ságánál még fontosabb, mert nem az adó’ nagysága, ha­nem czéliránytalan elosztása az, mi egy nemzet’ kifejlődé­sét leginkább akadályoztatja, törvényhozásunk’ tanácsko­zási tárgyát nem teszi], meg fogjuk vallani, hogy midőn egy részről törvényhozásunk olly jogokat nélkülöz , mely­­lyek minden alkotmányos törvényhozás’ szükséges tulajdo­nainak tartatnak, egyes megyéink olly hatáskörrel ruház­tatnak föl, mellynek czélszerű betöltésére képtelenek,’s hogy megyei szerkezetünk’ ezen része is ollyan, melly eddigi ál­lásában meg nem maradhat. A’ megyék’ pozitiv hatáskörének harmadik ága iránt, melly az ország’ közlekedési eszközeit ’s a’ közmunkák’ elrendezését foglalja magában; legalább mi a’ közlekedési eszközöket illeti: a’ megyei élet’ legbuzgóbb pártolói el­ismerik, hogy ha országutak helyett ezentúl is alispáni, azaz csak az alispán’ kényelmére készült utakat bírni nem akarunk, ’s olly botrányokat kikerülni akarunk, minőkre épen az utak’ csinálásánál provinciális érdekek annyiszor alkalmat adtak, a’megyéknek ebbeli hatáskörüket korlá­tozni szükséges. A’ közmunkák az adónak egy ’s épen leg­­terhesebb nemét téve, nem akarjuk ismételni azokat, mi­ket a’ megyék’ adókivetési jogáról fönebb mondánk, ’s rö­viden csak azt állítjuk, hogy a’közlekedési eszközök’ ’s közmunkák’ elrendezésére nézve is a’ vármegyék’ eddigi függetlensége többé fel nem tartható. A’ megyék’ statuarius joga — miként az most gyako­­roltab­b — nem más, mint az egyes megyéknek átengedett törvényhozási hatalom , mellyet ugyancsak a’jövő törvény­­hozás’ közbeszólásáig, azaz három évre gyakorolnak , de annyival függetlenebből, miután statútumoknak nevezett törvényeikre királyi jóváhagyás nem kívántatik. Az adóki­vetési kulcs’ meghatározása az egyes polgár’ vagyonával való rendelkezést az ország’ többségének kezeiből kivéve, azon egyes törvényhatóság’ kezeibe adja, hol az illy polgár véletlenül lakik. A’ közlekedési eszközök’ meghatározá­sát egyes törvényhatóságaira bízva az ország, legfőbb ér­dekeinek kezeléséről lemond.­ ’s ki a’ hazának egységét kivánja , ’s helyzetünket figyelemmel tekinti, kétségen kí­vül átlátja e’’viszonyok’ megváltoztatásának szükségét. A’ municipális jogok eddig csak azon szempontból te­kintettek, mennyiben általok az egyednek jog ’s szabadság­köre kiterjesztetik; —ideje, hogy azon más, nem kevésbé fontos oldalakra fordítsuk figyelmünket, mellyeken általuk az egyedi szabadság korlátoztatik, ’s látni fogjuk, hogy azon általános magasztalás, melylyel megyei szerkezetünk’ min­den részletéről szólunk, nagy részint azon eszmezavaron alapszik, miszerint a’ szabadság’ fogalma bizonyos jogok* gyakorlatával összekevertetik. A’ szabadság’ eszméje újabb, mintsem hogy azt sokan kellőleg felfogni képesek lenné­nek, ’s igy valamint a’középkorban privilégiumok szabad­ságnak neveztettek, úgy most sokan a’ szabadságot csak abban keresik, hogy a’ kormányzási hatalom — melly mások’ szabadságának megszorításában áll — minél többek által gyakoroltassák. A’ self government’ nagy szava han­­goztatik: et continuere omnes etc.; — ha minden ember önmagát kormányozza, ha a’ közállomány, mellytöl az egyes távol áll, reá a’ lehetőségig csekély hatást gyako­rolhat, a’ szabadság’ maximuma el van érve, ’s nincs töb­bé mit kívánni. ’S ha a’ „self goverment“ szónál több vol­na , ha csakugyan nem a’ legirtóztatóbb fallacia rejlenek alatta, nem lehetne kifogás. De valljon e’híres „self go­vernment“, mellyet megyei szerkezetünk’ azon része, melly­­ről itt szólunk, előidéz, miben áll? ha nem abban, hogy általa az egyed nemcsak azon közállománytól, mellynek tagja, hanem egyszersmind azon kisebb testülettől, melly­­be véletlenül jutott, függ; hogy fölötte a’ nemzet’ majori­tásán kívül, mellynek magát szívesen alávetné, megyéjé­nek majoritása is uralkodik; sőt hogy azon véleményfele­­kezethez tartozva, melly az országnak általános majoritá­sát képezi, minden jogaiban elnyomattathatik, ha szeren­csétlenségére olly törvényhatóságba jutott, mellynek több­sége vele ellenkezőleg nyilatkozott; ’s valljon azon szer­kezet, melly­et illy helyzetbe hozá, biztosítja e egyedi szabadságát? Azon megszorítás’ hatalma , mellynek alkotmányos or­szágokban mindenki magát alávetni tartozik , annyival könnyebben viseltethetik el, mennyivel bizonyosabb, hogy az egész nemzet’ többsége sokkal magasabban áll fölöttünk, mint hogy érdekei személyes érdekeinkkel sokszor össze­ütközésbe jönnének; mennyivel valószínűbb, hogy bármilly néposztályhoz tartozzunk is , a’ többség’ határozatai önki­­vánatainkkal sok esetben meg fognak egyezni . Egészen máskép’ van ez azon majoritásokra nézve, mellyek az egyes törvényhatóságokban kormányoznak ; itt a’ majoritás’ ’s mi­noritás’ érdekei szüntelen érintkezésben, szüntelen súrló­dásban állnak egymással; az egyes pártok nem elvek, ha­nem érdekek ’s egyediségek körül egyesülnek; a’ többség’ határozatai nem némelly főpontokra szorítkoznak , hanem kiterjeszkednek a’ mindennapi élet’ részleteire is, ’s a’ sze­mélyes gyűlölség’jellemét viselve magukon, a’minoritás’ tökéletes elnyomásához vezetnek; pedig nem, mert az el­nyomás a’ status’ fenállásához szükséges, hanem épen csak hibás organisatio’ következtéből, mit elkerülni annyival in- 112

Next