Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-04-08 / 448. szám

Kedd 448. April 8. 1845. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban ott. postán,boritékban 6 forint pengő pénzt. Előfizethetni helyben Landerer Laj­os kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvételnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Ipar. Törvényhatósági dolgok: Bi­har, Baranya (a’ múlt számokban foglalt közgyűlési közlemények’ vége.) Verőcze, Marmaros (közgyűlések.) Vegyes közle­mények: Hivatalos tudósítás a’ k. m. természettud. társulat’ i. e. mart. 15-kén tartott közgyűléséről. A’ kisdedovás’ ügye Szar­vason. Pozsony­i takarékpénztár.­ Figyelmeztetés. Külföld. Hiva­talos jelentések és hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. IPAR. Még csak egypár hónapja, hogy hazánk’nem­zet­gazdasági helyzetéről ’s jövőjéről egészen más eszmék ’s fogalmak uralkodtak, mint millyeket jelenleg közönsége­sen felállítva örömmel szemlélünk. — Azelőtt elaltattunk, helyzetünkből hasznolhuzó idegenek’ ’s bérleti irók’tekinté­­lyeitől, kik minden alkalommal, minden utón ’s módon fü­leinkbe éneklék szunnyadó dalul, a’ téjjel, mézzel dús Ká­naánt ; elmesélék mind azon áldást, mellyet a’ magyarok’ Istene a’ Tisza ’s Duna’ sik téréi­e bökezüleg szórt: — de nem szóltak a’ kárpátok’ terméktelen sziklás­ bérczeiröl, hazánk’ végtelen árvizes ingoványairól; — elmondák, hogy illy áldások közt miveljük görnyedve a’termékeny­ földet; ez, természetes helyzetünk, ők egyék legszebb gyümölcseit, ’s érte, hordjuk tökéletlen drága gyári készítményeiket; — elmondák, hogy igy gazdagok leszünk. — És a’ nagy többség elhagyá magát altatni, elhitte mind azt, mit a’bérleti tekintélyek mondának ; — noha minden termékenység mellett hazánk’ lakosai néha éhenhalnak, — noha az ígért gazdagulás mel­lett épen azon osztályt, mellynek tanjaik szerint par ex­cellence gazdagodni kellene , t. i. a’ földbirtokos, osztályt, nyakra főre eladósulni ’s megbukni szemléltük. — Mert az emberek, kivált keleti származású emberek’természete, hogy jobb szeretik a’ kész ’s elfogadott tanokat követni, kivált, ha hiúságuknak hízelkednek, mint újakat felállítani ’s követni. De, hála az égnek, ez már egy pár hónap óta megvál­tozott, — uj irány, öszpontositott erős akarat és igyeke­zet él e’ hazában, — nem akarunk többé idegen szomszé­dok’ gyáripari szolgái maradni! ’s ennek örvendjünk, ez életjel e’ nemzetben, — szebb jövőre vagyunk érdemesek. — Akadnak ugyan még a’ régi tannak egynéhány apos­tolai , kik elmondják a’ régi nótát, és siratják, ők a’ szá­zadok óta önnön kárunkon gyarapult gazdagok, vagyonuk­­a’ jelenlegi nemzeti irány által leendő csökkentéseit, — midőn az előtt nem voltak könnyeik az elszegényedés’ kü­szöbén álló nemzet iránt. — De, hála az égnek, tanaik­nak nincs már jövője. Egyike azon főállitásoknak’s alapokoknak, mellynek következtében mindig földmivelő nemzetnek kellene ma­radnunk, volt: „Magyarországnak nincs elég népessége, nincsenek ahhoz értő gyárosok, munkások és tőkepénze­sek; előbb hadd legyen mind ez, hadd szaporodjék fajunk a’ természetes után , majd azután van helyén nemzeti gyár­­’S műiparról álmodozni.“ Ezen szép tsa mellett kopár szik­lasziget marad a’ világhatalmu Anglia , — vadon rengeteg, az ifjú erőteljes szabad Amerika. — Nem úgy áll a’ dolog, mint ők elhitetni szeretnék, — a’népek’nemzetgazdasági kifejlődése’ történetére utalunk. — Legyen egy ország minden tekintetben alkalmas gyarmaiparra ’s kereskedésre, megszaporodik népessége, odafolynak a’ tőkepénzek; — nem a’ népesség’ nagyvolta, hanem az állandó kedvező kö­rülmények’létezése teremt, ’s azoknak hiánya ront nem­zeti ipart vagy gazdaságot Tanaik szerint talán epemi­rigy által kevesedett a’ hajdan hatalmas Velencze’ népes­sége, ’s ezután hagyá el a’ világkereskedést?— vagy talán, ugyanezen ok gyeng’té a’ még nem rég hatalmas Hansát? vagy Amerikában minden szülőknek légiók e gyermekei, — hogy mindig uj városok, uj ipar és kereskedés emel­kedik ? — Állandóan kedvező körülmények , ezek tehetnek egy nemzetet nagygyá ’s erőssé nemzetgazdasági tekintet­ben; ’s azért a’ törvényhozásnak kötelessége, körül­ményeinkhez, önérdekünkhöz illő bölcs törvények által a’ kifejtendő nemzeti iparnak biztos urat egyenlíteni. Anglia jelenlegi nagyságát nagyrészint annak köszönheti, hogy törvényhozása csudálatos következetességgel ’s kitöréssel munkálódott a’ nagy nemzeti czél elérésén ’s szilárdításán, így m­idenkinek, ki a’ jövő törvényhozás’ irányára befo­lyással lehet, kötelessége azon lenn­i, hogy a’ jövő törvény­­hozás alkotandó törvényei által a’ kifejlendő nemzeti ipar­nak kedvező körülményeket állandósítani igyekezzék Annak kell lenni a’ jövő törvényhozás’ e’ tekintetbeni egyik feladatának , hogy egy kedvező törvény alkottassák az iparűzők’ beköltözéseiről ’s a’ gyáripar’ előmozdításáról. — Anglia’ példáján e’ tekintetben is okulhatunk. Midőn még csak néhány hajója járt a’canalison ’s a’tengerpartokon. Athelstane király’idejében törvény által mondatott ki, hogy mi­den kereskedő, ki önköltségén ’s önérdekeiben tulajdon hajóján, a’ canalison ’s az angol tengerszoroson kívül, há­rom utat tesz, thani szabadalmakkal ruháztatik fel. Midőn vallási üldözések a’ szorgalmas munkásokat megszokott tűzhelyeiket elhagyni kénytelek, nyitott karokkal fogadé Anglia , személyeiket a’ törvény’ oltalma alá helyezvén , ’s kedvezményekkel látá el ; és ezen ’s ehhez hasonló tör­vények segiték egy részről nagyra nőni Anglia’ nemzeti iparát. Az alkotandó törvényben szükség volna kimondani: Minden beköltözött gyáros, iparűző ’s munkás bizonyos évek’ elteltével ’s föltételek’ teljesítése mellett, meghono­­sultnak tekintetik. Bárhol , tetszésök szerint gyáraikat ’s műhelyeiket sza­badon felállíthatják. Minden gyárbirtokos a’ törvény által meghatározandó érték’ beruházásánál bizonyos évekre, keresetére ’s iparára nézve, minden adótól felmentetik. Ha kir. városokban telepednek le, mint polgárok, azok’ szabadalmaiban ’s jogaiban részesülnek. Nagyobbszerű gyártulajdonosok ’s társaságok által fel­állított gyárak’ vezetői, ha gyáraikat megyei hatóság alatt álliják fel, az elsőbbek mint birtokosok, az utóbbiak mint a’tisztesbbek’osztályához tartozók, ha már meghonosul­­taknak tekintetnek, a’megyei közigazgatási és választási jogokban részesüljenek. Hogy azon földeket, mellyen gyáraikat építenék — az ősiségi viszonyok’ továbbrai fenmaradása’ esetében biztosan bírhassák: — ezen terekre nézve, a‘ törvény által megha­tározandó előzmények’ teljesítése után, az ősiségi törvény megszüntessék. — Ha majd illy törvény alkottatni fog, megszűnnek mind­azoknak nagyított, nagyrészint alaptalan vádjaik, kik a’ gyárosokat ’s iparűzöket, hazánk’ társadalmi viszonyairól, a’ létező személy vagy vagyonbeli biztosságról festett ve­szedelmet jósló előadásaikkal — a’ letelepedéstől elijeszteni szándékoznak. — Majd akkor idegen gyárosok ’s tőkepén­zesek is a’ kimondott törvény’ védő hatalma alatt bátran fognak bejörni hazánkba , hol olly kedvező körülmények lé­teznek, olly tágmező nyílik majdan tőkepénzeik’ beruházá­sára 's gyarapítására, hol egy alkotmányos hazábani pol­gári jogok’ gyakorlata vár reájok, mit talán önhazájukban nélkülözni kénytelenitettek. Ez utóbbiban őket mindenesetre részesíteni kell; mert ez az, mi kedvessé teszi a’ hazát, mi varázshatalommal köt azon institutiokhoz, mellyeknek egyes — bármilly kevés részben is — munkás tagjainak véljük önmagunkat. A’birtok, vagyon ’s emlékek, nem olly erős kötelékek; a'vagyont át lehet más országokba tenni, úgy is ez rendesen oda vonul, hol nagyobb hasz­not, bővebb kamatokat hajt; az utóbbiakat el lehet felej­teni , ha a’ jelen szabadságot nem nyújt. — De egyébiránt is azon osztály, mellnek a’ jelenlegi korm­ány szerint, min­den nemzeteknél legnagyobb jövője van, tudniillik az ipar­űző osztály — úgy sincs nálunk képviselve, — ’s így, ho­gyan védhesse önérdekeit? hogyan adhassa elő panaszait? hogyan alakulhassanak ipar’ tekintetében üdvös törvé­nyek? Ezen tárgyat illetőleg, egy részletes törvényjavaslat foglaltatik a’ múlt országgyűlésen a’ kereskedési küldöttség által készített jeles munkálatban, mellyröl más alkalommal bővebben szólandunk. — L. M. Törvényhatósági dolgok, BIHARBÓL. — (Vége.) Martius’ 10-én főispán, ’s víz­szabályzási királyi biztos gróf Zichy Ferencz ur’ levele ol­­vastaték. Ebben ő amlga a’ megye’ éveinek ’s tisztviselői­nek, az eddigi véghez vitt munkálatok körüli rugalmak­ért, köszönetét nyilvánítván, azon teendőket, mik a’ sza­­bályozási terv szerint ez évre kitűzve vannak, tudtul adja. ’S a’ levél kedves visszaemlékezést kerte fel a’ keblekben, de a’ két napi küzdésbe került végzést, mellyhez képest a’ szabályozás közmunkával többé nem folytattathatik, meg nem változtatható. A’ BR. tehát, forró hálájok’ kifejezése mellett, ö­nmagának megiratai határozták, miképen a’ kí­vántaté napszámok’ kiszolgáltatásában a’ törvény’ világos szavai által meggátolva lettek ; hanem kérik ö­nmagát, hogy ez ügy’vezérletét, mellyhez annyi szép remények kapcsolvák, tovább is megtartani, ’s a’szabályozás’kivi­telére az 1844. 9. tcz. 16. §. értelmében az illető birtoko­sok’ vállalkozását kieszközölni szíveskedjék. — Ez alka­lommal Haller S. gróf, hadat szenve a’ szabályozás iránt ho­zott félebbi végzés ellen, bejelenté indítványát, mellyet, a’végzés’megmásitására, közelebbi gyűlésen tenni szán­dékozik. És igy lesz harcz és háború. Azok, kik a’ mosta­ni többséget alkoták, bizonyosan következetesek marad­nak véleményeikhez; és alkalmazandják az elvet, mellyet az indítványt teendő gróf, egy más tárgy fölött szólva, ak­ként fejezett ki, hogy 37 ellenzéknek egyedül törvény és igazság által kell vezéreltetnie. De ám lelje Waterloo-ját a’végzés: csak Blücher-ek és Wellington-ok vívjanak, csak ész álljon ész ellen, és ne valósuljon a’hir, mi a’ némellyek’ ajkán kilebbent korteskedés felől szállong. Alig zúgott át e’ vihar a’ hazán, alig tűnt fel a’ remény, mint egy égi jel, miszerint a’ vész’ napjai többé vissza nem térnek, — és még ennyi tanulság nem volna elég?! Nyers erő, a’ tanácskozásban használva, egy fegyver, mellynek két éle van, ’s egy kő, mellyet parittyába teszlek, és nem tud­játok, hol állapodik meg. Nem, én nem hiszem, hogy me­gyénkben , a’ szabadság és helytartósági élet ellen illy öngyilkolási merény követtethessék el. Továbbá a’ belényesi eskütt-választás jött kérdés alá. A’ főszolgabíró ugyanis jelentést ten, miképen Belényes városában, közelebbi tisztujitás’ alkalmával, némi zavargás történt azon okból, mert a’ kisebb rész az eskütteket, vagy is tanácsnokokat, minden nemű kijelölés nélkül, szabadon akarta választani; a' többség pedig a’ fenálló szokáshoz ra­gaszkodva , ezen hivatalokat a’ már elválasztott két bíró’ és első tanácsnok’ kijelölteiből rendelte betöltetni. — És szó­lénak némellyek a’ RR. közül, hogy a’ divatozó szokás ha­­gyassék meg. De feleletül nyerék az 1836 . 9. tcz. l-e .a’ szavait, mellyeknél fogva a’ községi esküttek , olly he­lyeken ugyan, hol az összes lakosok gyakorolták a’ válasz­tást, ezen rendszer’ megtartásával, — egyébiktt pedig, bár­­milly különböző választási módok léteznek is, a’ házzal, vagy más fekvő vagyonnal bíró lakosok által, kijelelés nél­kül lévén választandók, a’ Belényesben uralkodott szokás, miszerint az eskütteket a’ főbb tisztviselők jelölték ki, el­töröltetett. Ekkor az úrbéri törvények’ alkalmazhatása el­len tettek kifogást, ’s felhozák Belényes’ kiváltságos állá­sát, melly szorosan úrbéri szabályok közé nem korlátolható, és a’város’jogait, mellyek olta­mat igényelnek. Azonban válaszoltatok, hogy Belényes, jóllehet szabadalommal van felruházva , minden esetre az úrbéres községek’ sorába tartozik, és az idézett törvény’ értelm­e alá esik; de a’ föl­vett okoskodás még annyiban is fonák , mennyiben belőle azon következés vonatik, mintha a’ kiváltságos közsé­gek’ lakosai az úrbéres helyek’ lakosainál, kevesebb jogok­kal bírnának ; ’s azok , kik az esküttek’ kijelelését pártol­ják , épen a’ város’ jogain ejtenek sebet, és egyes előjá­­róknak engedik a’ hatalmat, mellyet a’törvény a’földes­­úrnak sem adott meg. Most egy más térre léptek át, és szükségtelennek állítok, intézkedni ott, hol senki nem pa­naszkodik, é s felzavarni a’ status quo-t, melly a' többség­ akaratán nyugoszik. Hiába mondaték, hogy a’ kisebb rész azért maradott békében, mivel a’főszolgabíró, jelentése* tartalma szerint, az ügyet a’ megye’ elébe terjeszteni ígérte; hiába mondaték, hogy egy főszolgabírói jelentés sokkal biztosabban vétethetik intézkedés’ alapjául, mint a’ magá­nos panasz, mellynek eleit venni tanácsosabb; hiába mon­daték, hogy akkor, midőn a’ törvény’ megsértése hivatalos uton tudomásra jó , a’ megyének, mint a’ végrehajtó juta­lom’ részének, magas tiszte hozza magával, miszerint a’ törvény’ megtartását eszközölje, és az elnyomott félnek, a’ többség’ zsarnoksága’ ellenében, védő kart nyújtson. A’ nagyobb rész , a’ főszolgabírói jelentést dicséretes törek­vésből eredetinek nyilvánítván, rendelkezésnek helyét nem látta. — Martius’ 11-én az országos színházi és múzeumi aján­latok’ ügye kisérte a’ BB. türelmét. Az első alszolgabirák beadták jelentéseiket. ’S napfényre derült, miképen a’jan. 22-kei végzésnek, melly az érintett tartozásokat febr. 13- áig beszedetni parancsolta, igen parányi sükere len; ’s a’ „subsidium,“ mellyet a’ nemes lelkű nemzet a’ hazának, mint nyomoru koldusnak, alkotmányos „concessiók’“ útján fillérez , nálunk eegy részt még a’szent korona’tagjainak zsebében hever. És isten mégis felhozza napját e’népre, ’s ad hófehér búzakenyeret táplálására, és bort szívének vidámitására! Allah nagy, és irgalmas , mondaná a’török. Mi pedig újra, „magyarokul“ intézkedtünk. Vártátok tán, hogy a’ szigorú rendelkezés, mit a’jan. 22 kei végzés emleget, teljesedésbe fog menni? Vártátok, hogy a’fele­lősség’ elve , melly a’ kormányra nézve politicai „hiszek egysünk’ ágazatát teszi, saját tisztviselőink’ irányában is alkalmazva leszen? Csalódtatok. A’ gyér sorú teremben egyetlen egy hang, főjegyzőnk’érez csengésű hangja, emel­kedett fel, melly a’ vétkes hanyagságot, annyi évekig is­mételt ’s csak a’ papiros’ betű-mumiáivá vált szép szavak után, tovább nem tüzetni, és a’ szégyen-foltot megyénkről elhárittatni sürgette. De a’ többség, jan. 22-től febr. 13-áig a’ kevés napokat számitá , ’s az idő’ rövidségét veté okul. És ezen kalendáriomi mentség , ’s egy kis puskapor’ ellőn­dözése, olly alakban szülé meg a’ határozatot, miszerint já­rásonként ügyvédek és sz bírák neveztetvén,’s ezek egymás’ társaságában kör-utakat teendők lévén, az önként be nem fizetendő tartozásokat, komoly büntetés’ súlya alatt, jövő júniusi közgyűlésig perre­ bevenni utasittattak. Majd a’ beregböszörményi ’s apáthi uradalomnak vérha­­tóságáróli lemondása, a’ szalárdi urodalom’ közelebbi pél­dájára, fogadtatott el. A’ tiszti főügyvéd a’vérhatóságot nemcsak jognak, hanem egyszersmind tehernek állitá,­­s a’ lemondás’ elfogadása által, a’ házi pénztár’ részére rab­tartásért adandó kárpótlás nélkül, csak az adó.Jó nép’ tor- 57 -

Next