Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-03-06 / 436. szám
S. — központi főbírót illető azon vád, mintha neki többen rész néven vették volna az első védegyleti gyűlésbeni elnökösködést, puszta rá fogás , mert ő közakarattal választatott az első gyűlés’ elnökévé addig, mig rendes elnökül G. — I. — szinte közakarattal megválasztatott, — úgy eddig azt sem tudtuk, hogy van több ember e’ megyében, mint maga Cs. E. ur, ki boszankodik rendszerinti alispánunkra azért, mert a’ megye’ teremét védegyleti gyűlésre egy izben által engedte, legalább diplomatikai uton e’ neheztelésnek maiglan tudomására nem jutottunk. ’S miután a’ rendszerinti alispánnak, kinek mellesleg mondva, Cs. E. azért esküdt ellensége, mert némelly közbirtokos társaival lefolyt perekben azoknak igazságtalan megfosztatását nem engedé, az is hibául tétetik ki, hogy állítólag neje a’ védegyletbe belépett, erre sajnálattal ugyan, de az igazság’ szempontjából kötelesek vagyunk kijelenteni, hogy ez ténynyel ellenkező valóságos hazugság. Mindenek után azon nevetséges ’s részint alaptalan mendemondákra, mikből Cs — E. — urnák e’ térem óvatlansága ’s kicsinységekben a’ fontosság’ torzított arczvonalaival nagyot kereső kedélye untig kitűnik, lehetne ugyan még sokat czáfolatul felhozni, de sokkal inkább tiszteljük a’ hirlapolvasó közönséget, hogy sem a’ Festi Hírlap’ hasábjait kávénénikék’ körébe illő temondák' czáfolatával elözönleni szándékoznánk. — Többen. TOLNÁBÓL, febr. 24-kén. Törvénykezési foglalkozásunk közben, némelly sürgős tárgyak feletti intézkedés végett , mai napon kisgyülés tartatván, ezt eredményében nagygyá és nevezetessé emelte köztiszt. elnök első alispánunknak azon indítványa, melly szerint a’ hírlapi hiteles adatok’ értelmében bujdosás és vándorlásra kárhoztatott moldvai magyar testvér feleinknek e’ honba leendő hívása és telepítése’ eszközlésére ő felségét egy alázatos felírásban megkéretni kívánta. E’ hazafius indítvány, melly midőn egyfelől az indítványozónak igaz magyar lelkületét híven tükrözi, másfelől emberiség iránti részvétet is tanúsít, közlelkesedéssel fogadtatott, egyszersmind annak pártolására a többi hatóságok is felszólittatni fogván. Az ügy fontos tekintetet, erélyes buzgalmat érdemel, é s kivitelében reánk sok oldalú haszon, üdv és nyereség háruland.— Ezen kisgyülésre Benyovszky Károly ur, megyénknél különféle fokozatokon eltöltött 47 évi szolgálata után, testbeli vég elgyengülése miatt, számos évek óta folytatott várkapitányi hivataláról leköszönt, ’s maga’ helyébe fiát B S. esküttet ajánlotta, és pártoltatni kérte. Az agg hivatalnoknak hűségben és pontosságban elismert érdemei teljes megelégedés’ nyilvánításával jegyzőkönyvileg méltányoltatnak; többnyire pedig az igy ürességbe jött hivatal’ elnyeréséért benyújtott három rendbeli folyamodványok főispán ur ő magához , mint kormányzói állásához képest az ebbeli kinevezések’ gyakorlati jog szerinti kezelőjéhez, olly bizodalommal, hogy a’ kijelölésben megyénk’ közvárakozását körülményismerettel amúgy is szerencsésen eltalálni ’s betölteni fogja, különös ajánlás nélkül egyiránt felküldettek. Időközileg érkezett intézmények ’s levelezések is tárgyaltattak.— Pap Lajos, PEST, mart. 1-én. B. Eötvös József és Trefort Ágoston urak, magokat a’közteherviselésnek önkint ’s tettleg alávetve, a’ városi tanácshoz intézett benyujtványaikban kinyilatkoztatták, hogy ők 1845-iktöl fogva adózni akarnak és fognak , és pedig minthogy ingatlant jelenleg nem bírnak, egyébkint pedig e’ város kényelmeit élvezik , jövedelmeiktől a’ város’ pénztárába, kérvén magokat e’ város’ adózói közé soroztatni,’s magokra mind a’ házi, mind a’ hadi adó’ fejében évenkint külön-külön 200eó forintot kivettetni, mindaddig, mig erre törvény által fognak köteleztetni. Van szerencsém egyszersmind , a’ tanács’ méltánylását ’s szives megismerését, e’ nemes és igen tisztelt hazámfiainak e’ példájáért kinyilatkoztatni. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Országos főszinház-igazgatónk napokban egy iv tömött irás teljes levelet kapott— az aláírás szerint — Bartay Endrének számos jó lelkű hitelezőitől, mellyben előadatván a’ társalkodói védelem’ irányában ’s szellemében , mikép’ volt színházigazgatónk, adósságait, a’ színészet’ emelésére téve (?) kérik a’ tisztelt grófot, fogadná fel Bayt ismét színigazgatónak , hogy hitelezőit kielégíthesse. Ellenkező esetre — itt jő a’ java — legfelsőbb helyre folyamodandnak, melly alkalommal, ha netán ollyanok fordulandanak elő, mik a’ gróf’ tekintélyét érdekelnék (?) ’s netán veszélyeztetnék is (??) arról előre értesíteni illendőnek vélték ’stb. ’stb. Sajnáljuk, hogy ezen folyamodás alatt nevek nem állnak; sajnáljuk az ijesztgetést ’s gyanusitgatást; ’s véleményünk szerint alig árthat valami B**y’ ügyének inkább, mint illyen modor ’s eszély nélküli viczkándozások! Nem ez a’teendők’ alphája uraim ! hanem a’ számadások’ beadása, mi eddig teljesítve nincs; ’s derüljön ki bár adósságcsinálásban jellemtisztaság, még sem igen óhaítható,hogy, mint B##y’ szin házigazgatói utószakában volt, hitelezők kezeljék nagyobb biztosságuk’ okáért azon közintézetet, mellyre a’ szegény haza nemzeti dicsősége’ ezúton is felvirágozhatásáért, olly nemes lelküleg áldozott. Most pedig mind az intézet’, mind volt igazgató’ érdekében arra kérjük a’ tisztelt grófot, hogy a’ számadásokat, mihelyt beadva ’s megvizsgálva lesznek, adassa által a’ nyilvánosságnak s ez leen, legbiztosb délestüje az erre ’s amarra informált közönségnek. — Pályatársaink irodalmunk’ ügyében örvendetetes hírrel kedveskednek: egyik szerint bizonyos gazdag urat azon jó lélek szállta volna meg, hogy ingyen lakást adjon vékonyabb sorsú jeles íróinknak; másik azzal lep meg bennünket, hogy írók’ jutalmazására nőtársulat alakult; mindezeknél fontosban az: mikép* a* Marczibányi alapítványban kitűzött, ’s nyelvügyet, jó erkölcsöket , törvény-, történet-, vagy orvostudományt illető ’stb. ’stb. pályakérdéseket is újra életbe léptetni szándékoznak. — Sokszor tapasztaltuk már , hogy külföldi lapok milly alapos (?) ismerettel bírnak ’s szólnak honunknak nem csak ügyeiről, hanem kormányzási viszonyairól is. Ily ilyesmiről győződtünk meg e napokben is, alkalmunk leven egy ujyorki hírlap’ nov. 26. számában ezt olvashatni: ,,a’ török császár megunván távol eső tartományaival, mint Magyar-Erdély- Lengyelország, Galiczia, népnyugtalankodás miatt bajlódni, azokat szerződvény’ útján a’ muszka czárnak átadta, ezt várják most nagy örömmel a’ mondott tartományok Leberg liget uj helytartóul bevezetendőt. Köszönjük szépen! — Vásár’ küszöbén állunk, melly nem igen kedvező kilátással kecsegtet; zsebelők’ dolgában ugyan, rendőrségi intézkedések’ daczára is, alkalmasint elég népes leend; ezek az elővásárt már megkezdők. Szombaton egy, betegségből felüdült mesterlegény különös módon elégité ki halhatlanság utáni vágyát: torkának beretvát vetett. Az illy anglomaniának minél kevesebb követőt óhajtunk. — Tanácsi határzat’ következtében a’ kétszív-utczai lámpákat hat argandival fogják szaporítani. Ezután hát a’ szívek’ rendeibe is jobban pillanthatni — A’ ,Körtben múlt vasárnap élénk közgyűlés tartalék, hol ollyasmit is hallónk, mintha emlitett társulat eredeti rendeltetése’ egyik alkatrészének—szellemi társalgás—nem mindig, ’s nem igen nagy sükerrel felelne meg.Ezen’s más illyeken tán legczélszerűbben segíthetnénk a’ szabályok’ devalvatiója által. Fáncsyt, legkiképzettebb színészeink’ egyikét, ki annyi buzgalom’s önfeláldozással működik rögös pályáján, szombati jutalomjátékakor érdemei’ nemű méltánylásául ezüst kehelyben arany hengeróra’s lánczczal tisztelé meg nehány műbarát; a’zajos tapsot’s koszorúkat nem is említvén. — Rózsavölgyi’ összes zeneművei’ 2-ik füzetét, melly napokban jelent meg, ősz zenészünk’ neve eléggé ajánlja; a’ közönség’ pártfogását annál inkább remélljük, mert illy, nemzetiségünkre is jótékonyan ható vállalattal nem igen bokrosan találkozhatni. — Érdekes irodalmi újdonságok: Yachot Imre I. „Restauratio“ II. „Farsangi iskola‘( ered. vígjátékai egy füzetben , ’s Petőfi’ „János vitéz“ verses népmeséje, amaz 1 pft, ez 40 p. kr.ért . Az ágostai tót ajkú község 25 pfttal járult az árvamegyei nyomor lenditésére, ugyanezen czélra fordittaték a’ szerb bál’ maradványa 37 pft. — Már megjelent: A’falu’jegyzője. Regény. Első füzet. Irta l. Eötvös József. Figyelmeztetjük a’ közönséget, miszerint e’ mű nem csupán egyszerű mulattató olvasmány akar lenni, hanem magasabb igényekkel is bir, társas életünkre vonatkozva. A Vegyes közlemények: PROTESTANSI PUSEYSMUS. A’ legelső gondolatot, melly emberagyban támadt, a’ bensőség’ legegyszerűbb tisztasága jellemzé. A’ külsőségek’ érintése ’s benyomása még nem véré le arról a’ hamvat, melly azt szűzi lepel gyanánt körültedé; é s ollyan vala az, mint a’ harmat, mellyben még sem napsugár, sem lepék’ ajkai nem fürdének. De ez nem maradhatott mindig igy. A’ külső világ’ képei, mellyek a’ szem előtt millió alak- és változatokban tünedeztek fel, mintegy ellepve ’s megszállva az érzékeket, olly erős benyomást tőnek, hogy a’ lelket eredeti bensőségéből kiemelve, annak munkásságához leginkább kültárgyak szolgáltak anyagul. A’ külvilág’ nagyszerű képei ’s alakjainak lelkünkre tett eme’ benyomásában történt a’ természet’ revelatiója is , mellynek egyes , fenségesebb tárgyában, például a’ napban vagy holdban központosittaték emberi gyarló vélemény által azon titkos mindenható erő , melly a’ külvilág’ elemeit mozgásban tartja, létesít és enyészt. ’S midőn az ember minden mozgalomnak, élet- és halálnak szemtanúja volt ’s a’ természetnek tulajdonított mindenható erőt érzékeire ható cselekvésekben látá munkálódni, a’ fölhívó viszonosság’ nyomán úgy érzé, hogy bizonyos ünnepies szertartás’ látható cselekvényeiben kell neki is tanúsítania azon imádást ’s tiszteletet, mellyel a’ nagy természetben munkáló ’s cselekvő mindenható erőnek tartozik. És ez az első stadium , mellyben a’ még evangéliumi revelatiót nem élvezett népek, vallási szertartásaikat illetőleg , máig is léteznek, több erőt tulajdonítván a’ formaságnak, mint a’ bensőségnek. De mi protestánsok, kik a’ keresztyén hittan* elvei szerint úgy vagyunk meggyőződve, hogy isteni tiszteletünk’ külső formaságai épen nem lényegesek arra, miszerint mi azokat benső érzeteink’ néma imádása ’s tisztelete mellett épen ne mellőzhetnők: vallás czerimóniáinkban elegendőnek tartjuk és hisszük a’ legegyszerűbb módhoz ragaszkodni. És ennek igy kell lenni, mert igy kívánja a’ Protestantismus’ szelleme. De, valamint az angol prot. egyházban, úgy nálunk is bizonyos vélemény gyanusittatik immár, melly a’ gondolkodásban gyengébb ’s kíméletet érdemlő nép’kedvéért a’ szertartási formaságok’ némelly szükségesebbikéhez ragaszkodni, czélszerűnek látja. Látja pedig különösen azon oknál fogva, mivel ha egyházunkról minden szint ledörzsölünk, melly annak isteni rendeltetésébe bizonyos mellőzhetlen formaságok’utján beszöve van, úgy a’nép, melly e’ tárgy körüli magasabb philosophiával nem bir, az egyszerűségből vajmi könnyen lép át a’ közönyösségbe, mi az egyháznak és státusnak egyiránt veszedelmes. Igen, ha mindnyájan úgy neveltettünk volna ’s mint a’ quackerek, kik örökösen készen álló papjaik egymásnak, minden intézményeinkben a’világiasságot tűztük volna szorosan megtartandó irányul: alig emelném szavamat a’ puseysmusról gyanusitók ellen, kik feledék, hogy az angol episcopalis egyház ’s a’ miénk között sokkal nagyobb a’ különbség, semhogy ezt egy amott létező puseysticus iránytól félteni joguk vagy alkalmok lehetne; de midőn ezen urak a’ legcsekélyebb ’s legegyszerűbb szertartás fölött kívánnak pálczát törni csak azért, hogy a’ presbiteri rendszer’ túlszigorral magyarázott szelleméhez ragaszkodva, egy, nálunk még nem létező, de egyházalkotmányunk ’s viszonyainknál fogva nem is létezhető ’s puseysticusnak nevezett pártot vagy felekezetet szorítsanak gyanúsításuk’ éle közé, lehetetlen elhallgatnom észrevételeimet, annál is inkább, mivel ezen urak által egy ünnepélyes ’s olly szertartás czéloztatik alkalmazásba vétetni, mellynek megváltoztatására minden ellentörekvés késő már. Elmondom röviden. F. u. jan. 16-án a’ dunántúli reformátusok’ részéről Kömlődön superintendens-választási közgyűlés volt, hol Nagy Mihály az eddigi főjegyző superintendensnek elválasztatott. Még az ezt megelőzött palotai közgyűlésben határozatta jön, hogy a’ megválasztandó püspök egy másik , e’ végett megkérendő superintendens által szenteltessék fel, melly határozat, mind a’ mellett, hogy Dobos ur, kömlödi lelkész azt a’ géléi canon’ értelmében, mellyet mi dunántúliak nem követünk, túlzó követeléssel inkább, mint okadatott előadással megváltoztatni, ’s a’ superintendensi kézrétételt (manuum inpositionem) ’s formaságos fölszentelést az esperesek’ collegiumának áldásával kiváná fölcseréltetni, megujittatott ’s megerösittetett. És hogy ez indítvány nem szerény kívánat, — de követelésből állott, bizonyítja a’ Prot. Egy. Lap’ ez évi 5—ik számában megjelent azon czikk, mellyben a’ superintendensnek superintendens általi fölszentelése puseysticus irányúnak kereszteltetvén, olly nyilatkozatot ad , hogy ,,a’ legyőzött félnek most minden reménye a’ fölszentelésre meghívandó superintendensben van, ki felől hiszi, hogy mint igaz protestáns, a’ puseysmus’ terjesztése ’s erősítése végett, egy lépést sem teend Komárom felé; maga is nem püspök, hanem esperesek’ collegiuma által lévén fölszentelve , mit a’ géléi canon rendel, mellyre ő megesküdött” Ennyit mond a’ nevezett lapban Török, ki mindezt, mint ugyanott megjegyzé, szóbeli elő- * adás után közli; de legyen szóval vagy írásban az előadás, annyit nyíltan ’s minden gyanúsítás nélkül bevallhatok, hogy azon szavakban Dobos ur’ szelleme ’s nyelve vagy tolla nyilatkozott, miután én , mint akkori egyik gyűlési jegyző, igen élénken emlékezem a’ motívumokra, mellyeket a’ közlöttekhezi igen nagy hasonlatban tevő Dobos ur akkoriban előadott. És az indítvány ellen nincs is semmi kifogásom, mert hiszen úgy méltán vethetnék a’ türelmetlen méltánytalanságot szememre, miszerint idegen véleményt ’s ellenkező meggyőződést meghallgatni erőtlen , gyáva és önző volnék; de valljuk meg igazán , ép’ olly ’s tán még nagyobb türelmetlenségre ’s meglehetősen vastag méltatlanságra mutat más részről, annyira ragaszkodni saját énünk ’s egyéni meggyőződésünkhöz, hogy azt az érzetek’ nyugodt honán kívül, hová mindenesetre visszatérendő lett volna, a’ nyilvánosság azon terére ’s akképen viszünk át, mellyen és melly móddal kellemetlen tudomásul szolgál annak, hit az egész egyházkerület az érdeklett püspök’ fölszentelésére közhatározata’ nyomán tiszteletteljes bizalommal hívott fel ’s vár is el. Avagy tisztelendőséged úgy hivé, hogy e’ közleménynyel — mellynek machinatiójával épen nem akarom az általam igen nagyon tisztelt Török urat gyanúsítani — mintegy útját fogja állani a’ debreczeni superintendens urnak, ’s már e’ nyilatkozatnál, ez úgynevezett reménynél fogva sem hajland a’ bizodalomra és kérésre, mellyel öt tisztelt főgondnokunk az egész egyházkerület’ nevében a’ hozzánki megjelenésre fölhivandja? —Én meg vagyok győződve, hogy e’ baljóslatú remény épen nem fogja őt útjában akadályoztatni; ’s ha mind a’ mellett is gátoltatnék , bizonnyal egyéb körülmények okozadják azt, mikről azonban teljesen reméljük, mikép’ elébe ’s közbizalommal óhajtott útjába gördülni nem fognak; annyival is inkább, mivel egyházkerületünk a’ komjáti canonok szerint szabván intézkedéseit, e’ díszes eljárása által a’ géléi canont,a mellyre ő esküttnek lenni mondatik, meg nem sértendi. És ime, egyházkerületünknek e’ közhatározattal elrendelt ünnepélyéről állittatik , hogy a’ magyarországi puseysták’ sectáját megállapitandja, azon féltett sectát, mellynek nyomára Angliában, az episcopalis egyh közigazgatás’ honában találunk ugyan , de hazánkban, hol a’ presbiteri közigazgatás’ rendszere szerint történtek és történnek minden intézmények, álmodni illyesvalamiről, ellenzéki ábrándos illusiónál nem egyéb. Az ellenzéknek, mellyhez csekély magamat is számíthatni vélem, egészen más teendői vannak. ’S hiszem, hogy lesz alkalmam, baráti jobbom’ ajánlása mellett találkozhatni egymással olly téren ’s olly kérdéseknél. Helyeknek megvitatása szükséges reformi lépés leend; de ne tulajdonítsunk ellenzéki reformvágyat ’s jellemet olly patrányi ’s épen nem lényeges kérdések’ megvitatásában , mellyek ártatlanságuknál fogva sem vallásunkat isteniebbé emelni, sem annak isteniségét megdönteni nem képesek. Illyen pedig a’ fölszentelés’ czerimoniáinak kérdése, mellyről különben sem mondhatunk egyebet, mint hogy nem a’fölszentelés, hanem a’fölszentelendő’ jelleme üdvözít. De más részről azt is meg kell vallanom, mikép’óvatosoknak kell lennünk, hogy egyszerű szertartásainkat se devalváljuk olly alapmélyig, hogy a’ nép , melly a’ külső benyomásoknak olly édesen enged, minden ünnepélyes formaságoktól egyszerre megfosztassék. Eljövend erre is az idő, de ne rögtönözzünk, mert úgy még inkább távolodunk tőle. Egyébiránt, valljon egyes pap, vagy espe- 150