Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)
1845-07-15 / 503. szám
34 a’ tisztelt jegyzői testületben, kik csak névvel azok, minek gyakran semmit sem teljesít, de azt nyilatkoztathatom, hogy oka, aligha a’ nép’ szabad választásában rejlik, hanem sokkal inkább a’ jegyzők’ választása’ rendezetlenségében , abban , hogy a’ leendő népjegyző’ tudományos készültségére, igen kevés tekintet van, minek következtében a’jegyzőségre sokszor olly egyének alkalmaztatnak, kiknek egész készülete egy kis írnoki gyakorlatban áll, kik a’ honi törvénytant alkalmasint csak nevéről ismerik. Ezért törvény által kívánnám meghatároztatni, hogy senki, ki a’ hazai törvényeket el nem végezte, népjegyző ne lehessen, tehát csak azok nyerhessék el e’ hivatalt, kik törvénytudományukról kielégítő bizonyítványt mutatandnak , ’s kik ezenkívül legalább egy évig, — ha több, nem árt, — olly megyei tisztviselőknél gyakornokoskodtak, kik a’ néppel közelebbi érintkezésben vannak , hogy ez által a’ népjegyző, a’ nép’ ügyével valamennyire megismerkedjék. És még mind ezek mellett is, megvallom, nem szeretném a’ néptől azon jogát sem elvenni, hogy jegyzőit elbocsáthassa. Mert az mégis csak furcsa volna, hogy például a’ földes ur ispánját, kell vagy nem, megtartani tartozzék, pedig a’ nép is ép’ úgy maga fizeti jegyzőjét, mint a’ földesur ispánját. Azonban a’ nép’ önkényére sem akarnám bízni egészen a’jegyző’ sorsát, mert ez igen abnormis állás lenne; a’ nép’ kebelében is rejtezik ármány, önérdek, ’s ezeknek sokszor a’ legbecsületesebb jegyző is áldozatja lehetne. Miért is meghatározandó volna, hogy ha valamelly helység jegyzőjével ellenkezésbe jó’s azt elbocsátani akarná , ügyét a’ megyének tartozzék följelenteni, ’s a’ megye megvizsgálván az ügyet, csak ha ez a’ nép’ vádokait helyeseknek látná, bocsáttatná el a’ nép jegyzőit. Mindenesetre pedig a’ kibékéltetés elébb megkísértendő volna. Minthogy pedig „errare humanum est“, tekintettel kellene lenni a’ szántszándékos és csak emberi gyengeségből származott vétségekre. Ki egyszer emberi gyengeségből hibázott, miért lakoljon azért sokszor ártatlanokkal együtt egész életén keresztül: ez keresztyéntelenség volna. Azért ezek’ sorsáról gondoskodni a’ statusnak kötelessége. Ezt pedig én nyugpénz-intézetek által vélem létesithetőnek. Illy nyugpénz-intézetnek a’ jegyzői testület’ kebelében kellene ugyan felállitatnia, — miként ez Pest megye’ váczi járásában létezik, de minthogy az ember sokszor önérdekére is hanyag, de még egy illy intézet’ létesítése kidolgozott rendszer nélkül nem is lehető: egy országos nyugdíjintézeti terv volna kidolgozandó ’s törvényhozásilag megerősitendő, melly intézetbe minden jegyző egyszer mindenkorra bizonyos nagyobbacska öszveget, azután pedig évenkénti jövedelmének csekély percentjét tartoznék fizetni. E’ nyugdíjintézetből fizettetnének aztán mind az elhalt jegyzők’ özvegyei, mind a’ fennebbi qualifieatio alá eső hivatalukat vesztettek, mert az illyenek megérdemlik a’ pártolást, a’ szándékos gonosz hadd lakoljon. Még arról kellene szólanom, miként lehetne a* jegyzők’ nyomorult fizetését valamivel tűrhetőbbé tenni ? Ámde ez — előttem legalább — a’ gordius’ csomójánál is erősebb, mit megfejteni nem könnyű. A’ néptől a’ fizetésjavítást nem kívánhatjuk, mert neki úgy is elég terhe van, csak ezt győzze: országos pénztárunk még a’ legfontosabb hivatalok’ fizetésére sincs. Mit tehetnénk hát? Én mást nem látok, mint azt, hogy — miként ez Biharmegyében divatozik, — országszerte az egymás’ közelében eső kisebb helységek egyesittetnének, ’s közösen tartanának jegyzőt két három vagy több helyen is; igy — mint szokták mondani — a’ sok kicsiny csak gyűlne valamire. Ezen mód csak ott nem volna alkalmazható, hol a’helységek távol esnek egymástól. Azonban az illyenek rendesen nagyobb kiterjedésűek ’s népesebbek is, és igy magok is képesek arra, hogy jegyzőiket kissé tehetősebb fizetéssel lássák el. Ezek ez ügybeni nézeteim, ez meggyőződésem. Lehet csalódom , ki jobbat tud mondja el, megérdemli ez ügy a’ közfigyelmet. — Kolmár Lajos. Törvényhatósági «lolsgok. BIHARBÓL (A’ tisztujitás’ leírásának folytatása). — Midőn a’ szavazat’ eredménye , tanácskozási teremünkben felolvastatott, nehány pillanat múlva, a’ fehértollasok’ „éljen“ riadásai között, egy férfiú jelenék meg. E’ férfiú az újonnan választott alispán Papszász Lajos vala. Ki az 1839-iki orsz.gyülésen az alkotmányos biztosítékokat ótalmazá , nehány rövidke év’ letüntével, most, olly körülmények után , mellyeket előadtunk,jött foglalni alispáni székét a’ nélkül, hogy fölmerülne agyában a’ múltaknak szivrenditő emlékezete, és szembesítené elválasztása’ körülményeit azon nyilatkozatokkal, mellyek e’ hon’ képviselőinek színe előtt ajkairól lehangozának. Pedig, ha Deák Ferencz szerint az, ki a’ jó ügynek bár akaratlanul útjában áll, ’s annak biztosítását állása által nehezíti, visszalépni köteles, mennyivel inkább polgári kötelesség volt volna a’ visszalépés annál, ki olly előzmények között választaték el, mellyekhez a’ sértett alkotmányos szabadság’ keserű emlékezete is csatlakozik. Papszász Lajos azonban máskép’ gondolkozott, föleskettetésekor ekként nyilatkozván: „a’ jelen pillanatban sokat és sokféleképen érezek , mert nagyon váratlan és meglepő reám nézve e’ megtiszteltetés. Én, ki nem vágytam hivatalra soha, hogy vállaljak most, midőn a’ Rendek’ bizodalma által alispáni székbe szólilatom? A’ bizodalom ugyan egy szent láncz, melly polgárok között kötelékül szolgál, és egy mágnesező, melly magához csatolja a’halandót, de benne még sem rejlik elég ok az elvállalásra. A’honszeretet és Biharmegyéhezi ragaszkodás a’ bátorító indok , minélfogva a’ birodalom által felajánlott hivatalt elfogadom. Én jelenleg nem ígérek semmit; mert ki sokat igér, az* igazság-szeretetem megvesztegethetetlen. Jőjön hozzám gazdag, vagy szegény , alacsony helyzetű, vagy magas állású , az üldözés ellen mindenkor segélyt talál; mert mellékes érdek, vagy önhaszon sohasem ingatja meg hivatásom’ czélját. Higgyék el a’ Rendek, hogy én mindig haladás’ embere voltam, és az is maradok (?) hisz ezen alapszik a’ rend és béke, mellyet létesíteni a’ társaságnak föfeladata. Engem hírvágy nem izgat, mivel én nevemet a’ dicsőség’ könyvében nem óhajtom látni, — én csak használni akarok. Fogadják szívesen ez egyszerű nyilatkozatot, melly az érzelem’ dagályos szavait nélkülözi. Én nem szóval, de tettel akarok megfelelni a’közvárakozásnak, hogy érdemes legyek a’ bennem helyheztetett bizodalomra, mellyet sokkal könnyebb volt megnyerni, mint megtartani. — És ha majd három év’múltával, elégedést veszek észre néhány arczokon , jutalmazva leszen minden fáradozásom.“ E’ beszédben két okkal támogattatik az alispáni hivatal’ fölvállalása. Egyik a’ honszeretet, másik e’ megyéhezi ragaszkodás. De parancsolhatja- e a’ honszeretet és a’ megyéhezi ragaszkodás’ kötelessége, hogy Papszász Lajos olly hivatalt, mellyre az 1723 : 56 törvény—és azon alapult gyakorlat’mellőzése, a’szólásszabadság’háttérbe-szoritása ’s a’ tanácskozási szent hely’ és személyes bátorságnak veszélyeztetése után, mintegy törvényen kívüli állapotban szólittatik ? — Milly máskép’ gondolkozott Deák Ferencz, ki e’ hon’ millióinak óhajtatában, az ország’ jeleseinek esdeklésében és azon körülményben , miszerint a’ hely , mellynek betöltésére hivatva volt , üresen maradand, sem talátt elegendő indokot arra , hogy a’ zalai ismeretes események után, 1843 ban követséget vállaljon, ’s az önmegtagadás’ nehéz kötelességét ne teljesítse. Jól tudom én , hogy illy magasztos resignatio csak rendkívüli nagy jellemek’ tulajdona, és ezért ha az alispáni hivatal’ el nem vállalása annyi önmegtagadást igényel vala , mint a’ zalai követségröli lemondás, nem fogtam volna e’ helyen nyilvánosan fölszólalni. De a’ szőnyegen levő esetben , nem annyira önmegtagadás kivántaték, mint egy kis önbecsérzet, melly illy körülmények’ kíséretében nyújtott ajándékot, férfias szilárdsággal szokta visszautasítani. És ennyi önbecsérzetet attól, kinek saját vallomása szerint „igazságszeretete megvesztegethetetlen, kinél az üldözött mindenkor segélyt talál, kit hírvágy nem izgat, ki csak használni akar ’stb.“ méltán igényelheténk. De hagyjuk e’ kedvetlen eseményt, ’s folytassuk tovább a’ tisztújitás’ leírását. Papszász Lajos’ elválasztása után, a’ másod alispánságra jelöltek’ névjegyzéke olvastatott fel. Mellőzteték volt főszolgabíró Thurzó János is, kit buzgalommal teljesített hoszszas hivataloskodása után, a’megye’közohajtata alispániszékbe hivott, és kit már az 1841ki tisztujitáskor, maga főispáni helytartó ur, e’ helyre kijelelni érdemesnek talála. A’ kijelelés’ fölolvasásakor, mind a’ tanácskozási teremben, mind a’ megyeház előtti téren , csak fehértollasok valának jelen, melly körülménynek eredménye lön,hogy főispáni helytartó ur azon ünnepélyes nyilatkozat’ daczára, miszerint a’ főbb hivatalokat „mindenesetre szavazat által igéré betöltendőknek , a’ fejértollasok’ felkiáltásával Sántha Györgyöt másod-alispánná választatta. E’ ténynyel, melly a’sérelmek’ halmazához uj adalékul szolgált, fejeztetek be tiszt— újításunk’ első napja Junius’ 24-én, a’ megyeház’ udvarán és előterén, ismét nagy számú katonaság vala szemlélhető. E’ botrányos jelenet gyanittatá, hogy a’ tegnap működött kezek még nem fáradának el. Illy sejtelemmel menénk a’ tanácskozási terembe , hol alkotmányos szabadságunkon ma ismét sebek üttetének. Gyűlés’ kezdetekor, táblabiró Bernáth József, a’ múlt napi törvénytelen események ellen óvást teendő, szót emelt. Főispáni helytartó ur azonban az alig kezdett beszédet félbeszakítván , szónokot e’ szavakkal illeté: „táblabiró ur’ előadása, elkeseredett szivének ’s megsértett önérdekének szüleménye.“ Ezen előadás’ bevégezte után, a’ nélkül, hogy Bernáth József megkezdett beszédét tovább folytathatta volna, eltávozott, — távozása közben a’ főjegyzői hivatalra jelöltek’névsorát,melly a’ zajgás miatt hallható nem vala , fölolvasván. E’ tény után panasz nélkül kezdettük szenvedni az elnyomatás’ fájdalmait, hiszen , ha akaránk vala is, nem volt kielőtt panaszkodnunk. És kifogyhatatlanok lettünk a’ türelemben. Hallgatlan tűrtük, hogy T. Ö. a’főjegyzői hivatalra jelöltek’ sorából kihagyatott, hogy a’ közbizodalom’ fölhívására el ne foglalhassa a’ széket, mellynek annyi éveken keresztül ékessége volt. Az annyi üldöztetések után , május’ 19én közkereset alá vett Toperczer Ödön’ ügyében hozott törvényszéki és királyi táblai ítéletekről, mellyek a’ közösen tisztelt férfiú’ ártatlanságát eredeti fényébe viszszaállitották, és a’ mellyek főispáni helytartó urnak a’ tisztujitás’ kezdete előtt általadatának , még csak emlités sem létetett , és ennek következtében , az annyi rágalmat szenvedett polgártól még azon vigasztalás is megtagadtatott , mellyet a’ fölmentő birói ítéleteknek, a’ tanácskozási teremben , ha nem felolvastatása legalább megemlítése által, nyújtani erkölcsi kötelessége lett volna. Ezek’ megtagadása, egyenlően fájt mindenkinek, politikai szinkülönbség nélkül, ide nem értvén a’ fekete rágalom’ gyászintézeit, kik a’tiszta jellemű férfiú’ gyalázásában gépekül használtatának , és ide nem értvén azokat, kik nemtelen üldözésük’ indokául, nem tudnának egyebet felhozni annál , mit az athenai polgár mondott vala, midőn Aristides’ száműzésére szavazott: „ki nem állhatom - úgymond - hogy Aristidest mindenki igazságosnak nevezi . A’főjegyék ’s más hivatalok’ betöltése után az érmelléki járás’főszolgabiróságára került a sor, s felhangolt figyelemmel váratékos kijelölés. De alig olvastatott fel Okolícsányi Károly neve , a’ fehértollasok olly hatalmas lármahangban törtek ki , hogy e’ miatt a’ többi jelöltek’ neveit hallani nem lehetetett. A’báródi kerület’nemesei, a’ szoboszlaiak, szavazatot sürgetének, és kivánatukat helyeseltnek vélvén, a’ szavazatszedési helyre távozának. És főispánihelytartó úr a’ szűnni nem akaró kiáltozás’ folyama alatt, a’ szavazatszedő bizottmányok’ kiküldésére több egyének által személyesen is fölszólitaték. Majd nem sokára a’ felérdeklett nemesek, kik a’ szavazatszedési helyről, hol a’ várt küldöttség meg nem jelent, immár visszatértének, a’ terembe fölhatni akartak, főispáni helytartó urat, a’ választásnak, mint a’ gyűlés’ kezdetén igére,szavazat általi végrehajtására megkérendők. De főispáni helytartó ur ismét katonaságot parancsolt elő. És míg e’ jelenet közben a* kiáltozások’ zaja szünetlenül hangzott, már a’ következő szalontai járásban történt megválasztást is kijelenté. Illy jelenetek után, a’ fehértollasoktól véleményben különböző választók’ nagyobb része végkép’ visszavonult, ’s a’ városból, sebhedt szívvel lakhelyére tért. És én elkeseredve néztem a’ történteket, mellyek miatt a’ legszelídebb kedélyeket is lázas ingerültség’ rohama szállotta meg , és önkénytelenül könnyek tolulának szemeimbe, könnyei a’ mély fájdalomnak. A’ fájdalom nem vala okszerűtlen. De még mind ezek után sem volt csordultig a’ pohár. A’ belényesi járás’ főszolgabiróságára történt kijelölés után , a’ választási helyről még el nem távozott választók’ egy része Oláh Mátyást, más része pedig Ambrus Jánost, ki közelebbi gyűlésünkben a’ helytartótanács által hivatalos érdemeiért megdicsértetett, kiáltozá. Ennek következtében királyi tanácsos Szlávy László ur, ki a’ megyeház’ előterén álló nemesség’ véleményének megtudására volt küldve , hivatalosan jelenté: miként a’választók’ ajkiról mind a’ két egyén’ neve hangzik, de daczára ezen jelentésnek, főispáni helytartó ur a’ nélkülözhetlenné vált szavazatot megtagadván , Oláh Mátyást kikiáltotta, — így midőn az egyik aladószedői hivatalra Stépán István és Kenyeres János , az egyik szolgabirói hivatalra pedig Govrik Márton és Simonffy Sámuel’ nevei hangoztatának, a’ szavazat’ elmulasztásával, a’ nagyobb számú többség’ ellenére Stépán Istvánt és Govrik Mártont kinevezte. Sőt ezen kinevezési modorában nem sokára olly előlépést tett, hogy mikor a’szalontai járás’ egyik alszolgabíróságára, a’ kiküldött alispán Sántha György’ jelentése szerint, a’ nemesség’ nagy része Nadányi Ferenczet, a’ kisebb rész pedig Fónyad Lászlót kiáltozá, mind a’ kettőt egyszerre szolgabiróvá tette. — A’ tudósítás’befejezése következni fog. — Lukács György: BARANYÁBÓL. Pécsett, jul. 10-kén.— Julius’ 7-kén tartott ’s mintegy negyedfél óra alatt a’ legnagyobb csenddel befejezett tisztujitásunk’ eredménye e’ következendő , első alispánná közakarattal kijelölés előtt felkiáltatott: Gaál Ferdinánd , miben főispáni helytartónk is megnyugodván,egyedül jogainak fentartása’ tekintetéből kívánta a’ kijelöltek’ neveit a’ jegyzőkönyvbe iktattatni. Másodalispánná választatott Scitovszky Márton. Főbirák lettek: pécsi járásban: Perczel Imre; a’ szentlőrincziben: Raisz Dániel; a’ siklósiban: Grabarics Ernő; a’ mohácsiban: Barthos Eduárd ; a’ baranyaváriban szavazat’ útján: Beke János; a’ hegyhátiban szinte szavazat’ útján: báró Majthényi Józs. Szolgabirák: a’ pécsi járásban Jeszenszky József; a’ szentlörincziben: Balaskó Imre; a’ mohácsiban: Perczel Géza; a’ baranyaváriban: Spiesz Imre; a’ siklósiban: Országh Lajos; a’hegyhátiban Borson József. Esküitek: a’ pécsi járásban: Kisfaludy Istv. és Kisfaludy Kár.; a’ mohácsiban: Knapp Imre és Kisfaludy Ant.; a’ siklósiban: Cséby József és Kary Ignácz; a’ baranyaváriban Farkas István sz.-birói ranggal és Bencze Ignácz; a’ hegyhátiban: Szentiványi Dániel sz.-birói ranggal és Daróczy Ignácz ; a’ szentlörincziben: Vissák Antal és Kossa László. Főadószedő: Döry László; aladószedő: Furthinyi József. Tiszti főügyvéd: Rihmer János; alügyvéd Sey Lajos. Számvevő: Goocs Józs. Levéltárnok: Koncsek Ferd. főjegyzői czimmel; levéltári segéddé Pribék Károly. Továbbá elnöki, itt divatozó jognál fogva főjegyzővé neveztetett: Madarász Józs.; tiszteletbeli főjegyzővé gr. Schmidegg Ferencz; első aljegyzővé Angyal Pál; másod aljegyzővé Csorba Sándor; tiszteletbeli aljegyzővé báró Kákonyi József , Czierer Gyula és Sey László; tiszteletbeli főbíróvá Hoicsy Pál; szolgabiróvá Horváth Ján; esküitekké: Kovács Károly, Grabarits Béla és Hoicsy Imre; végre tiszteletbeli alügyvédekké: Plainer Antal és Kovács Zsigmond. — A’ legnagyobb megelégedéssel folyván le a’ megyei ünnep, főispáni helytartónk ismét lekötelezé maga iránt a’ megyei rendeket , kiknek osztatlan szeretetét és tiszteletét különben is nagy mértékben bírja ; — délutáni 2 órakor pedig mintegy 120 vendég éldelgelé a’ nemzeti casino’ teremében barátságos vendégszeretetét. Másnap, jul. 8-kán a’jegyzőkönyv hitelesíttetvén, még némelly más tárgyakról is folyt a’ tanácskozás, mellyek közül kiemelhető: 1) Somogymegye’ levele, mellyben tudtul adatván Czindery László urnak főispáni hivatalába folyó hó’ 31 -ik napján leendő beigtatása, részvétre mi is felszólittattunk. — Baranya’ rendei ez ünnepélyben küldöttségök által fognak részt venni. 2) Somssich Pongrácz Őméltósága megyénk’ főispánja Kaposvár’ közelében fekvő mezei jószágán tartózkodván, a’ somogymegyei ünnepélyre nevezett küldöttség főispáni helytartónk’ óhajtott és kikért vezérlete alatt és szónoklása mellett, bucsút venni, ’s huzamos idők óta e’ megye’ körében és boldogulására szentelt fáradozásiért köszönetet nyilvánítani bízatott meg. 3) Hir szerint a’ tolnai főispáni beigtatást ugyan f. hó’ 28-ban megtörténendőnek hallván, szinte egy tisztelgő küldöttséget nevez-