Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-26 / 785. szám

Csütörtök 185. November­ 26. 1846. PESTI HIRLAP. TARTALOM. Hivatalos közrem. Igénytelen nézetek az erdé­lyi urbér körül. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye (a’ dohányügy). Zalaból (közgyűlés) Somogyból (közgyűlés). Külföld. Dunaviaállás. Hirdetések. IHAOVAN­ORSZÁG és BEDÉI*. Ő felsége Krasznyánszky András zsebfalvai plébánost sárosi főesperessé kinevezni Jegkegy. méltoztatott. A’ kir. kamarai ungvári erdőmesteri állomás megürült. (B.P. H.) Igénytelen nézetek az erdélyi ur­bér i­r­á­n­t. Mi urbért akarunk az 1841 — 1843-dik évi erdélyi országgyűlésen alkotott törvényczikk által kirendelt országos rendszeres bizottmánynak javas­latai szerint; de e’javaslat’ több czikkeinek módosi­­tásával, sőt hol szükség volt — mit egyébiránt mindig ma­ga helyén indokolni fogunk — azok’ gyökeres megváltoz­tatásával. Ezen kiindulási pont természetesen minket más útra vezetend , mint a’ mellyen fogják magokat találni azok, kik akár az 1819-ki, alkotmányos jogaink’ sérelmével készült, egyoldalú munkálatokat kívánják alapul választani; akár pe­dig az országos rendszeres bizottmány’ tervét merőben el­dobván , önerejökre támaszkodva akarnak uj ösvényeket törni, a’ földesúr és jobbágy közti viszonyok’ elintézésének annyi akadályokkal járó pályáján. Mi mind két irányt ollyannak tartjuk, melly szaporítván bonyodalmainkat, nehezítvén a’ törvényhozás’ föladatát, késleltetvén a’ sikert, ingerülten a’ kedélyeket, épen ezen káros oldalainál fogva nyújtja maga ellen a’legerősebb czá­­folatot, ’s teszi hazafi kötelességünkké , hogy győzedelmét erőnk’ mértéke szerint gátolni igyekezzünk. E‘ nyilatkozatot előrebocsátván, áttérünk a’ rendszeres bizottmány’ javaslata felőli igénytelen nézeteink’ közlésére. Összeköttessék-e az urbér minden agrarisi viszonyaink’ rendezésével ? — Azaz , fölméressék- e az egész ország’ mindazon territóriuma, hol földesúri viszonyok léteznek, hol jobbágybirtok van ? ’S ezen fölmérés’ nyomán, elkülö­nítve és tagositva adassék-e ki mindenik földesurnak ma­jorságbirtoka, ha t. i. nem akarná azt az úrbéri földdel egy condiguításban forduló rendszer szerint használni? Továbbá arányosittassék-e ugyanekkor az úgynevezett regáléknak haszonvétele? Készittessenek-e telekkönyvek ’s földrajzok, úgy a’ szabályozás előtti, mint az ez által előidézett bir­tokállapotról ? ’S mi a’ fenebbi intézkedéseknek okvetlen folyadéka, évenkint csak azon falukba hozassék-e be az urbér, hol az agrariai viszonyok’ illy rendezése megtörtént; a’ többi részei pedig az országnak provisorius állapotba ha­­gyassanak-e,mig a’ fekvő birtok’ szabályozásának malasztja egész honunkra kiáradhat ? Ezen nagy kérdés gördül előnkbe, ’s foglalatoskodtatá az országos rendszeres bizottmány’ figyelmét az úrbéri tör­­vényjavaslatok’ alkotásakor. A’ bizottmány illynemű rendezés mellett véleményezett, — mi ellenkező nézetben vagyunk. Okaink következők: Senki nálunknál mélyebben meggyőződve nem lehet, hogy valamint egy, a’ kor’ igényeinek megfelelő urbér, ki­emelvén a’ tömeget bizonytalan helyzetéből, mellynek súlya alatt most sinyledet, annak munkássági ösztönét ébresz­teni, öregbíteni fogná, úgyszintén a’ földesúri birtok’ kü­lönválasztása és szabályozása hatalmas lendületet adandna az okszerű mezei gazdaságnak.­­ Mind a’ két intézkedést fontosnak tartjuk arra nézve , hogy a’ honunk’ fölvirágozásán munkájok, hő óhajtásaik és ernyedetlen törekvésük’ sorába igtassák. De összekötni a’ kettőt, ’s a’ szabályozástól függesz­teni föl az urbért, annyi volna , mint egy egész emberélet­tel hátrább lökni az urbér’ teljes foganatosítását; annyi vol­na, mint száz ’s meg’ száz ezer embert, kik­epedve sóhaj­toztak zsibbasztó terheik’ könnyítéséért, ’s már többnyire a’ hiú remélésben kifáradtak, még egy nemzedéken át a’ visz­­szatartóztatott kegyelem-morzsák miatti örökös izgalomba taszítani; annyi volna, mint a’ különben üdves szabályozási rendelményeket a’ reactio’ eszközévé, az urbérté­­borza­dék’ menhelyévé változtatni; ’s végtére annyi volna, mint az olly szép jövendővel biró és a’ nemzeti ipar’ mezején roppant eredményeket ígérő általános és orszá­gos erővek­ szabályozást a’tömeg’ gyülölségé­­nek és a’ nép’ átkainak jelszavává tenni. Ha Mária Theresia alatt, midőn a’ bizonyos pun­­ctumok keletkeztek, midőn még a’ hűbéri viszonyok’ láncza egész Európát Szent-Vinczent’ fokától Orsováig át­­övezte, 's az országiárok szintúgy, mint a’­nép természetes­nek és elviselhetőnek hitték ezen állapotot; ha, ismétel­jük, akkor készült volna a’ rendszeres bizottmány’ mostani munkálatához annyiban hasonló terv, hogy t.i. a’ behozandó urbérrel kapcsolatban országos erőveli birtokszabályozás is eszközöltessék,’s ez a’foganatosítható*’ minden garancziai­­val bírt volna: mi meg vagyunk győződve , hogy e’ tény honatyáink’ bölcseségét inkább dicsérné , mint minden , mi valaha országgyűlési jegyzőkönyvbe igtattatott. Mert — ’s ezt jól megjegyezzük , — akkor még nem volt kifogyva a’köznép’türelme; akkor helyzete’bizony­talanságát nem találta vagy képzelte elviselhetetlennek ; akkor kevesebbet gondolkozott sorsáról,’s nem jön félszázad óta ígéretekkel’s reménynyel kecsegtetve; akkor szom­szédainknál is hasonló viszonyok valának napirenden, és a’nép a’ királyhágón átlépve sem látott virágzóbb lé­­­tét, szilárdabb állapotot. De most minek körülményeink? Van-e idő arra, hogy az általános szabályozás a’ terv szerint 26 évig — de ki merne kezeskedni, hogy valósággal nem sokkal to­vább ? — feltartóztassa az urbér’teljes foganatosítását? — Van e idő, hogy most, midőn a’ közvélemény, a’ kormány és a’ viszonyok’ parancsoló hatalma által első teendőnkké tűzetett, könyiteni a’ robotosak’ sorsán, — e’ kérdés mel­lett , sőt ennek hátrataszitásával, saját allodialis birtokunk’ rendezéséről úgy gondoskodjunk , hogy minden határozat, melly ezt elősegélendi, amazt késleltesse ? Lehet-e nekünk igy szólani: szőnyegen, mint legsürgetőbb ügy, az urbér van ugyan, azonban mi az úrbéri pontok közé olly kér­dést szövünk, melly nincs szőnyegen , melly külön szintén elintézhető, melly a’ világ’ egy országában is az úrbéri kér­désekkel együtt, mint azok’ okvetlen feltétele nem­ tárgyal­tatott, ’s melly tettleg megczáfolandja sokszor pengetett állításunkat, hogy szivünket érdekli a’ nép’ sorsa , ’s hogy az urbért igazán sürgetőnek hisszük ? — Mi meg vagyunk győződve, miszerint akkor is , midőn az országos rendszeres bizottmány az urbért általános sza­bályozással kötötte össze , egy szép eszme, egy csillogó nézet által elfoglaltatván, a’ valóságnál kevésbbé vélte békétlenitőnek azon hangulatot, melly a’ föld’ népe közt uralkodik , ’s melly nem tekintetheti többé velünk az urbért csak gazdászati, csak magányjogi intézkedésnek , hanem egyenesen olly állományi ügynek , mellynek gyors meg­oldásától függ hazánk’ sorsa , függ a’ fenálló rend’ meg­­védhetése. Azonban a’ rendszeres bizottmány’tervének elkészülése óta, nem történtek-e egy szomszédországban olly esemé­nyek , mellyek még jobban fölnyithatták szemeinket, ’s mellyek ha semmire nem oktattak , úgy számunkra nincs a’ históriában tanúság, úgy mi vagyunk a’ földieken azon egyetlen nemzet, melly az események’ fölvilágosító be­folyásától chinai falakkal záratott el, ’s a’ sorstól arra kár­­hoztaték, hogy minden tapasztalást szenvedései által sze­rezzen meg ? Ezeknél fogva mi, ha szintén a’ rendszeres bizottmány’ tervének alkotásakor pártolói is lettünk volna az urbérrel egybekötendő általános és kényszeritett szabályozásnak; most nem késnénk megváltoztatni véleményünket, és rögtöni úrbért sürgetni, országos szabályozás ’s más hát­ráltató függelékek nélkül. ’S annál inkább kell ezt tenni, nekünk ellenzéki tagok­nak , bármelly hitben valánk régebben, —­ mert tudatik, hogy azon párt, melly magát kormányinak szereti nevez­tetni , — noha a’ legheterogenebb elemekből forrott össze, ’s egyszínű alig lehet az országos szabályozásnak ur­­bérreli összekapcsolását ellenzeni fogja. Könnyű leend te­hát — ha mi továbbra is e’ tervet védendjük — a* maradás* embereinek a’ tömeggel elhitetni, hogy az oppositio* tagjai csak ajkaikon pengetik a’ nép’ sorsa' könyitését, míg indít­ványaikkal annak útjába állanak. Meg vagyunk győződve, hogy semmi mélyebb és igaz­ságtalanabb sebet pártunkon nem ejthetne, mint ezen ámi­­tás. Szükség tehát teljes igyekezettel azon lennünk, hogy a’ balmagyrázat rá semmi ürügyet ne találhasson tet­teinkben. Még csak egy megjegyzésünk van a’ fenforgó kérdés­ben, az t. i., miszerint akarjuk ugyan, hogy az országos bizottmánynak az általános szabályozást érdeklő czikkei el­vetessenek ;de a’ tagosításnak nálunknál senki nagyobb pár­tolója nem lévén, óhajtjuk, hogy honfitársaink közül minél többen lássák át az okszerű gazdálkodás’nélkülözhetlen föl­tételt, a’birtok­közösség és fordulói rendszer’ megszünte­tését. Szeretnénk minél több commassatiot az urbér’ behoza­tala’ alkalmával is. J S hogy ez a’ nép’ érdekeinek sérelme nélkül — mellyel eddigi tagosításaink nem mindig dicseked­hettek — történhessék, kívánjuk, hogy a’folyamat­ban levő országgyűlésen olly idves intéz­kedések hozassanak, mellyek a’ magánosok által megindítandó c­o­m­m­a­s­s­a­ti­o­k­ba­n a’ c­o­­lonusok’ jogait védjék minden megcsorbítá­soktól. Miután a’ rendszeres bizottmány’ javaslatából az agra­riai viszonyoknak országos erővek­ rendezése kihagyatnék, a­ többi kérdéseket könnyebb áttekintés és taglalás végett 5 pont alá foglalhatjuk, előre megjegyezvén, hogy mi csak a’ sarkkérdésekkel bíbelődünk , ’s m­inden apró rész­letekre kiterjeszkedni, mind általában az utasítások’ ter­mészetével , mind pedig a’ magunknak kitűzött czéllal el­lenkezőnek tekintjük. Pontjaink, mellyekben összesitendjük az úrbéri teen­dők iránti nézeteinket, következők: 1) Mik alkossák az úrbéres’ birtokát? 2) Minő szolgálattal ’s teljesítményekkel tartozzék ezért földesúrinak? 3) Kik által foganatosíttassák az urbér ? 4) Kik bíráskodjanak az úrbéri szolgálat és teljesítmé­nyek fölött, a’ földesur ’s úrbéres közt támadt egyenetlen­ségekben ? 5) Mi teendője marad még az úrbéren kivül e’jelen or­szággyűlésnek, a’jobbágy és földesur közt fenálló viszonyok’ tekintetében? (Folytatjuk.) — Kemény Zsigmond: Törvényhatósági dolgok» PESTMEGYE , novemb. 19-én (a’ gyülés’harmadnapja). Lapjaink’ előbbi számában közlöttük az indítványt, mellyel a’ dohányügyre nézve másod alispán ur tőn.— Lássuk a’ viták’ némi részleteit. Egy fötisztelendö ur, mint mindig, most sem osztá az előtte szóló’ nézeteit. Nagy különbséget látott az ipar­ügy’ állása közt, teljes hatalmu monarcha’és alkotmányos kor­mány’ irányában. A’ kormánynak szóban forgó tetteit pedig egyedül jog’szempontjából kívánta megitéltetni, ’s e’tekintet­­ben úgy hívé, hogy annak ügye erősen áll. Mindenekelőtt azonban a’ szóban forgó ügyet nem a’ főhatalom’ ügyének, hanem a’ királyi kincstárénak kívánta tekintetni. Említő azután, hogy Magyarországon a’ budget’hiányát korona- és kamarai javak pótolják, ’s ezeket a’ kincstárnak szabadsá­gában áll használni úgy, a’ mint akarja. Hi illy magány bir­tokosféle viszonyai nem volnának, lehetne helye az aggo­dalomnak, — jelenleg azonban szóló veszélyt nem lát. Az egyedüli következmény szerinte nemcsak hogy ártatlan, de még jótékony is , t. i. olcsóbb szivarozás. Említé szóló az B—P. Híradót is, mondván, hogy ő annak szorgalmas ol­vasója, ‘s talán hogy némelyeknek ezzel is ajánlja, mente­getni kezdé, hogy az — a’ vezér’ saját kijelentése szerint, nem kormánylap. — Egyébiránt a’ felírásba megegyezett, ha az nem jogi szempontból, hanem csak kérelemképp tör­ténik meg. Ellenben K. L.­­bíró sokkal előrehaladottabbnak ismeri e’ kort, semhogy per’ terére kellene ma is vinni az ipar’ és kereskedés' ügyét. De nem is volna tanácsos csupa proká­­tori fogásokra alapitni az ország’ vagyonossági állapotjába olly mélyen beható intézkedéseket, mert a’ lehető rázkódá­sok’ alkalmával jogok vitattatni nem szoktak. Itt nem keve­sebb a’ kérdés , mint az: akar-e a’ kormány bennünket boldogítani alkotmányos úton?—Szóló a’ fenforgó dohány­ügyben — akármellyik alakjában kívánja azt az előtte szóló láttatni, mégis csak a’ kormány­ kezét látja, a’ tények’ kul­csát pedig bizonyos journalisticai vitatásokban leli, mely­­lyeknek fontosságot azért tulajdonit, mert a’ kormánynak megelőző ’s kísérő léptei arra mutatnak. Egyébiránt tegnapi gyűlésben, midőn szóló a’ B. P. Híradó­ vezérét épen ezen dohányügyben mutatott nyíltságáért megdicsérte, a­ vezér gróf reá hivatkozott, mint a’ kinek az indirect adót szinte akarni kell. Innen látszik, hogy a* kormány’ intéz­kedése nem csupán az, minek az előtte szólott fötisztelen­dő ut hirdeté, t. i. magány gazdasági ügy, hanem az adók eszméjével hozatik kapcsolatba. Szóló’ véleménye e­ tekin­tetben oda vág, miszerint a’ nemesség köteles a’ nép’ min­den terheiben osztozni előbb, — ’s azután gondolkozni for­rásokról egy országos pénztár’ létesithetése végett. Szóld itt — igaz — maga is indirect adózásra veti szemeit; mert nem hiszi, hogy a’földbirtok több egyenes adót megbirna nálunk. Ez értelemben tehát szóló a' vezér gróffal egyetért, de a’ dohánynak a’ B. P. Híradó által úgynevezett közkeze- lését, igazi néven monopóliumát, a­ leggyűlöltebb rendszer­nek tartja. Hol a’dohány csupán gyártási czikk, ez még csak inkább mehet; de az hol, mint nálunk a’ termesztés’ egyik ágát teszi, nagyszerű kutató rendszerre vezetne. Itt ugyan ismét szólóra hivatkozott tegnap gr. D. E , hogy hát az általa ajánlott védrendszer nem hasonlóval jár-e együtt? Szóló remélli, hogy magát nem sokára bővebben kimagya­rázhatja az iránt: mikép’ kívánja a’ Magyarország és Ausz­tria közt fenálló vámviszonyokat kiegyenlíteni; mert az ed­digi téren idegen hangok elegyedtek e’ tárgyról­ értekezé­seibe. Azonban épen a’ vámkérdésnek a’ B. P. Híradó általi felállítása mutatja, hogy a’ fel­forgó dohányügy ezzel is kapcsolatban van. A­ B. P. Híradó’ thesise igy áll: „le kell rontani azon vámsorompókat.“ — Ugyde minden ember lát­ja, hogy ezt 87 ausztriai kormány nem teheti a’ nélkül h így a’neki évenkint 12 milliót jövedelmező ausztriai dohány­­monopoliumát feláldozná, és ezt ismét nem fogja tenni o­ly kormány, me­lynek 135 milliónyi évi jövedelméből, a’ státus­ 85

Next