Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-29 / 975. szám

Péntek October 29. 1847. 975. PES Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előüzethetüi Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 é s hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Hiv. közl. Követválasztások. — Nyílt levél gróf Széchenyi Istvánhoz. Törvényhatósági dolgok: Veszprém, Szabolcs, Szepes, Győr (követvál. és utasítások). Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő fölsége István főherczeg ő fenségét Magyaror­szág kir- helytartóját a’ magy. kir.szent-István rend’ nagy keresztjével diszesiteni legkegy, méltóztatott. ö Fölsége gróf Mikó Imrét,erdélyországi kir. kincstárnokot, titkos tanácsossá kinevezni legkegy, méltóztatott. Ö Fölsége a’ pécsi székeskáptalan’ kanonokait u. m. Kelemen Józsefet székesegyházi, Farkas Józsefet pedig tolnai főespere­sekké; továbbá Frank Károly kéthelyi, Tóth József kisba­­ráthi és Haidenwolf János nagyhöfleini plébánosokat a’ győri szé­keskáptalan’ tisztib. kanonokká; végre G­r­e­­­c­s­i­c­h Józsefet szent- László’ zimonyi prépostját a’ diakovári püspökmegye’ szerémi főespere­sévé kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ nagy magy. kir. udv. kamara a’ számvevőhivatalában megüresült egyik számvevőtiszti állomásra Eberling Antal számjegyzőt alkalmazó, továbbá M­e­r­c­z­n­e­r Ferencz és Rózsahegyi István járulno­­kokat számjegyzőkké; K­i­s­s Józs. és H­o­f­f­e­r Károly gyakornoko­kat járulnokokká léptette elő; végre F­a­­­x Vincze dijnokot a ’rendszeres gyakornoki díjra érdemessté. Szomolnoki k. főbányafelügyelőségi titoknok M­a­u­k­s János szo­­molnoki k. bányakamrai ügyészszé, egyszersmind főbányafelügyelőségi és kerületi bányaszéki ülnökké ; újvidéki sópénztárnok és harminczados N­a­g­y Mátyás pozsonyi harminczadi főtisztté érdemesittetett; vajdahu­nyadi kir. vasműi és uradalmi igazgató Szakmáry Sámuel ideigle­nesen nagybányai főfelügyelői és kerületi bányabiróvá helyettesíttetett; ellenbányai k. ellenőrködő tisztirnok Szeles Farkas magurafüzesi ideigl. erdőgondnokká; selmeczi k. pénztárhivatali lmok Kögel Pé­ter beszterczebányai kir. pénztár-irnokká, ennek helyére pedig sel­­meczi pénztárhivatali lmokká H­a­d­v­i­g­e­r Ignácz kir. bányagyakor­nok alkalmaztatott. A’ nagu magy. kir. udv. Kamara a’ kebelben főpénztári hivatalnál megüresült utósó járulnokságra Grimm Ferencz díjas gyakornokot é s ennek helyébe díjas gyakornokká B­o­d­á­n­y­i Sándor számvevőhi­vatali dijnokot léptette. Rovatválasztások. MEGYÉK. Szatmárból. (Előleges közlés, oct. 23. 1847.) Országgyűlési követekké mai napon Korda L­ő­r­i­n­c­z első alispán és Kende Zsigmond táblabiró, felkiáltással választattak el. Az utóbbinak helyére az el­lenzék Kocsi—őst kívánta, nyilván és szivében. Azon­ban ő, feleinek megbocsáthatlan tétlensége miatt, több nappal a’ választás előtt szavát adván, hogy fel nem lép, választhatlanná tette magát, a’ begyülekezett választók­nak nem kevés bánatára, kiknek többsége, Kende Zsig­­mond’ készületének és az ellenzék’ tétlenségének daczára, ott a’ választás’ terén is nyilván övé volt. Azonban ő megérte azon dicsőséggel, hogy kitérvén terhes hivatalos utaiból, mig felei otthon heverének, itt az utasítási vá­lasztmányban az ellenzék’ elveit maga képviselte; meg­elégedett azzal, hogy a’ büntető törvénykönyvnek esküttszékkel, az ősiség’ eltörlésének, a’ sicuti posside­tis’ értelmében, három millió egyenes adónak, a’ közteherviselés’ elve mellett, ’s ezen felül indirect adóknak, a’ mint az országgyűlésen ki fognak fejlesz­­tetni, és még az örökváltságnak, kényszerítő for­mával és a’ státus’ segítsége mellett, utasításba foglalta­­tását eszközölhette. Ő megelégedett ezekkel; felei pedig, miután amaz elvekért egy lépést sem tettek, csupa kö­vetkezetességből talán, nem vágytak azon dicsőségre, hogy azon elveket ők képviseltessék. Őket, e’ politicai öngyilkosságért, elitélte mai napon a’ közvélemény, melly Kocsnak kiszolgáltatta az igazságot. Máramaros megyében oct. 19-én volt a’ válasz­tás. Az egyik követre nézve két pártot alakított nemes­ség közé falképezőleg katonaság állíttatott. Előbb felkiál­tással Mánn József fősz.biró választatott követnek, aztán a’ másik követre nézve szavazásra kerülvén a’ dolog, Sz.— J.—, főszolgabíró kapott 724 és ifjabb Aszta­los Pál fősz.biró 926 szavazatot. ’S igy 202-vel A. P. részén jön a’ többség. Bővebben közelebb. Torontóiban a’ conservativ párt győzött, húsz és nehány szavazattal, melly az ellenzéktől elvitattatott. ’S igy követek lettek Fodor Károly és Mocsonyi Péter. Az utóbbi tulconservativ. A’ választás’módja ellen a’ következő gyűlésen nehézségek fognak létetni. Trencsinmegye’ követei : Kubicza Pál aljegyző és Bachó Lajos főügyész. Az utóbbi ellen­zéki szellemben, már a’ múlt országgyűlésen képviselte e’ megyét. Turócz’ követei: báró Révay Simon és Justh József m. alispán. KIR. VÁROSOK. Győr város’ követei: He­r­­geszeli Ferencz városkap. és György Mihály t.biró. A’ választás csodálatosan complicált módon ment véghez, melly a’ közbizalom’ nyilatkozatát annyi retortán hajtja keresztül, hogy végre a’ közohajtás és választási szabad­ság’ minden ize elpárolog. A’ polgárok’ részéről 30 választó választatott. A’ tanács kijelölt mindenik követségre két egyént, természetesen saját kebeléből ’s különös kegyből egyet a’ választó testület által ajánlott 6 egyén közül. Meg­lehet az illy választás mellett,hogy épen az választatik el a’ 6 közül, ki legkevésbbé birja a’ közbizalmat, miután’a’ töb­bire nézve a’ tanács kirekeszté a’ választás’ lehetőségét. Boldog isten, mikor fog illy eljárás ellen, midőn a’ ta­nács tetszés szerint szabályozza a’ választást, a' szabad­ság biztosíttatni. K­é­s m­á­r­kon oct. 19-én ment véghez a’ választás. Követ lett Veszter Pál városi ügyész. A’ választó­testülethez 25 polgár-választó soroltatott; de ezeknek megtagadtatott befolyhatni az utasitáskészitési jogba. Ezen jog felírásban kéretni határoztatott ő felségétől.. . Valóban különös látomány! A’ hány város, szint annyi módja a’ választásnak. Sok helyen a’ követek szabadon választatnak; némelly helyen a’ jászkun modort, a’ kö­vetkijelölést követik. Nehány városban a’ választó testület’ száma a’ polgárok közül szaporittatik, másutt nem. Sok vá­rosban az uj választók utasitást is adnak; némelly helyeken utasítást csak a’ tanács és választott község ad. Ha jól em­lékszünk , Raumer mondja valahol, mikép’ democrata or­szágban az egyformaság halálosan untató, a’ változatos­ság adja meg a’ társalom’ szépségét. Kár, hogy a’ tudós férfiú egy utazást nem irt Magyarországról is; legalább lenne egy külföldi munka, hol dicsértetünk. Magyaror­szág szerinte a’ legszebb ország volna. KÁPTALANOK. A’ veszpré­mi káptalan’ köve­tei: Ruszék József és Kéry János; a’ Csaná­di káptalané Gábriel József; a’ zágrábié Moy­­zes István kanonokok. Nyílt levél gr. Széchenyi István­hoz. Hogy a’ nemes gróf követül rögtönözve el nem vá­­lasztaték, azon nem csodálkozom, hanem azt nevezetes eseménynek tekintem, hogy követségre föllépett. Mi bírta önt ez eltökélésre ? És különösen mi birta illy hirte­len és véletlenül ? Az alsótáblán veszélyt pillantott meg, mellynek elébe kell lépnie, és egy ’s más embert, kivel ott szembe kell állania? Hazafias tisztének különben nem tesz eleget, ha marad a’ felsőtáblán, hol eddig vala ? Ha­talmas karjainak munkát csak az alsótábla nyújthat?.. Én azt most nem fejtegetem, valljon önnek törekvése, jelen hivatalos állásában, alkotmányos törekvés­e; találgatni indokait sem igyekszem, mik nélkül soha nem cselekszik: én most megállapodom a’ puszta ténynél, hogy a’ nemes gróf követül akart *) az országgyűlésen meg­jelenni. Őszintén kimondom véleményemet. Sietve írván, időm nincs ezt titkolgatni sőt szépitgetni sem. Mindent összegondolva, a’ tárgyakat, mellyek elő fog­nak kerülni, a’ személyeket, kik a’ tanácskozás’ terén meg fognak jelenni, meggondolva a’ nemes gróf’ helyze­tét és viszonyait, kevés gyöngéit és számos ragyogó tu­lajdonait, bár egy ollyan lánglélek tündöklő jelenet min­den testületben és teremben , én önre követi székben ha­zafias sajnálattal tekintettem volna. Részletesen magyarázzam okaimat ? Nem szükség ten­nem , mivel nekem nem szándékom a’ nemes grófot az alsótáblától kizárni, sőt ellenkezőleg: ide meghívni kí­vánom. De a’mit önnek ajánlok, az, nem a’ követi szék. Hogy az alsótábla hivatásának kellőleg megfeleljen, lényegére nézve szükséges, hogy az mindenféle ér­telmiségi gyálpontja legyen, — hogy benne valamennyi érdekek képviseltessenek, — hogy tagjai felelősök legye­nek ugyan, de szabadok. És formájára nézve mi szüksé­ges? Okvetlen szükséges tanácskozási szabályt alkotni, melly lehetetlenné tegye a’ pártok’ folytonos mérkőzéseit minden egyes kérdés’ föltevésénél; okvetlen szükséges az elnök’ szabadon választhatása magok a’ követek közül, ki, teljes hatalommal ruháztatván fel, a’ szabályt szilárd kéz­zel alkalmazza; okvetlen szükséges, hogy a’ hallgatóság’ közbeszólongása, melly most a’ nyilványt pótolja, szabad országgyűlési hirlap által váltassák fel. Ha mind­ez nem fog megtörténni, a’ tábla’ tanácskozásaiból, mellyeket az újabb nagy kérdések’ ereje annyira megrázott, ki fog menni minden rend ’s méltóság, és soha nem fog kifejleni azon nyugodtabb , készültebb ’s magasb neme, hogy úgy mondjam, fensége a’ tanácskozásnak, mellyet némelly szabad nemzet’ törvényhozóinál csodálunk. És mi szükséges még mind ezeken kívül ? Az, hogy az országyűlés’ termeiben a’ kormány maga védje terveit, maga magyarázza szándékait, avvagy védesse és magya­ráztassa kormányi képviselők által. És e’ szék az, mellyre a’ nemes grófot meghívom, e’ szék az, mellyet a’ nemzet’ osztatlan tapsai közt foglalna el, e’ szék az, mellyet ha elfoglalhat a’ nemes gróf, alkot­mányos érzésű kebelnek ama­ faszék, mellyen először ülend, drágább emlék leend mind azon emlékeknél, miket dicsőségére a’ maradék valaha fogna emelhetni. Lehetne felhozni példákat az ókorból, mik szerint kormányi képviselők az ülésekben szóval adtak felvilágo­sításokat. Megegyeznék ez törvényeinknek úgy betűjé­vel mint szellemével is. Egyébiránt e’ parliamenti gya­korlat egy felírás által mindjárt az országgyűlés’ kez­detén fölelevenittethetnék. Hogy az országgyűlés és kor­mány közti közvetlen és nyilvános érintkezés üdvös a’ köznek, ha a’ feleknek mindig nem is, azt hiszem, a’ nemes gróf sem veszi kétségbe,’s most, midőn a’ kormány kész törvényjavaslatokkal lép föl, e’ mód elkerülhetet­lenné vált. A’ törvényjavaslatot minden nem értheti ma­gyarázat nélkül, ’s a’ magyarázat kérdéseket idéz elő a’ gondolkodó’ lelkében, és ha nincs, ki feleljen rögtön és annyinak, maradjon a’ kétség eloszlatlanul, avagy minden kétségből egy fölirás szerkesztessék ? Az lehetlen, hogy a’ kormány’ tetteiért és terveiről a’ személynek feleljen, ’s ha tehetné is, királyi hivatalánál fogva, mint elnök, nem teheti, mert e’ szerep elnöki tisztével összeférhetetlen. Egyes követekre bizni a’ kormány’ védelmét, mint ez né­mileg gyakorlatban van, ez a’ kormánynak méltóságával, a’ követnek állásával ellenkezik. Azonban biztosan a’ törvényhozás nem munkálkodhatik, ha a’ tények’ és ’ne­hézségek’ tapasztalásával a’ végrehajtó hatalom nem se­gíti. Hova jutottak a’ forradalmi törvényhozó gyülekeze­tek Francziaországban, midőn azokból a’ kormány’ képviselői, magok a’ ministerek, kizárattak? Még Németföldön sincs olly országgyűlés, mellyben a’ kormány saját tagja által nem képviseltetnék. Ez szük­séges és hasznos, nélküle sem jól, sem Hiedelemmel nem végezhetni soha. Az első porosz diaeta’ tanácskozásainak, annyi pezsgő erő mellett, mi adta meg ama’ higgadtságot ? Az, hogy a’ kormány jelen volt az ülésekben. Hol az ellen jelen van, óvakodóbb mind a’ két fél úgy vádjaiban mint nyilatkozásaiban. Még alig születik meg kétség, a’ kér­dés, a’ vád, már követi a’ felvilágositás, a’ válasz, a’ mentség. Ezért, hol a’ kormány képviselve van, ott a’ vita mind alaposabb mind illedelmesb, a’ nélkül, hogy erélytelenebbé válnék. A’ mi diaetánkon a’ kormány csak eszmében van jelen, ’s igy személyesség nélkül van, ezért nem bánunk vele kellő tisztelettel. Megtámadásainkban helyet, módot és időt nem válogatunk, leginkább mivel a’ kormány’ tagja rögtön nem felelhet, vissza nem utasít­hat, meg nem czáfolhat, és épen mivel senki nem felel, senki czáfol, ép’ ez ismét megmérgesiti a’ hazafias fájdalmat. Ez az ember’ természetében ’s­oka helyzetünk’ sajátságá­ban van, melly helyzeten nem mi segíthetünk. Ha a’ kor­mány azt akarja, hogy megértessék közöttünk, meg kell jelennie, hogy meghallgattassék, velünk szólnia, értekez­nie kell; ha azt akarja, hogy az országgyűlési tanácsko­zás kevés­ helyen kívüli kitörésekkel, több óvatossággal és meggondoltabb nyugalommal, sőt fenséggel haladjon, képviselői által jelenjen meg a’ két tábla’ teremésben, je­lenléte a’ hazafius bátorságot nem riasztja vissza, sőt emeli, de korlátolja az éretlen heveskedést. Nem akarok sem ámítani, sem ámittatni. Midőn a’ kormányt képviselő’ jelenlétét sürgetem, nem forog gon­dolatom a’ ministeri felelősség körül. Jól tudom, mikép’ ehhez nem elég a’ minister’ jelenléte, sem az irt törvény nem elég; ehhez a’ politikai fejlettség’ azon foka kíván­tatik , midőn a’ kormány a’ többség ellen nem akar, ’s a’ többség maga ellen nem enged (erkölcsi lehetetlenséget ér­tek) kormányozni. Jelenleg elmémet csak azon két meggyő­ződés vezérli, egyik , hogy az országgyűlési tanácskozá­sok’ szabályszerű menetele sok részben a’ kormány’ jelen­léte által föltételeztetik, a kormány és haza elég nagy két hatalom arra, hogy egymással szemközt igazságo­san de tisztelettel bánjanak; másik , hogy ha nem az elvekben is, de a’ munkálkodásban öszhangzás­­nak kell lenni a’ törvényhozó és végrehajtó hatalom közt akképen, hogy mindazon ismeretekkel, miket a’ vég­rehajtó hatalom birhat, ez az országgyűlésnek segedel­mére legyen, folyvást, szakadatlanul résztvevőn a’ ta­nácskozásokban , a’ hibás nézetet felvilágosítván, a’ ha­misat megczáfolván, a’ vádra felelvén. Ez egyik kiegé­szítője a’ diaetai életnek. Ilyen kormányi képviselők nél­kül hangja csak a’ nemzetnek lévén, lehetetlen a’ hallga­tag kormányt megbecsleni érdeme szerint, és igen könnyű (mindkét értelemben) félreismertetnie. Tehát ez olly rendszabály, melly nincs a’ reform, sem a’ conservativ párt’ érdekében, hanem általában az alkotmányos élet’ érdekében van. Ki szemközt akarja állítani a’ nemzetet és 70 #­ E’ sorok oct. 22-én írattak, midőn még hihetőleg nem volt tudva írója előtt a’ mosonyi választás’ eredménye. — S­z­e­r­k.

Next