Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-02 / 1011. szám

inkább, az elnöklő alispán által követelt küldöttség-kine­vezési jog körül öszpontosult, azért is egy némellye a részbeni előadásra Okolicsányi Antal t.biró vála­szolt, hogy ha volt alispán Plachy Ferencz 18 évig élt a vitatott kinevezési joggal, úgy 18 évig bitorolta a ren­dek­ jogát. Látszik pedig, hogy alispán ur is az admini­­strátor’ iskolájából való. Botrányt­a látott már e’ megye eleget, különösen midőn L. S. Jóbb­ó egy hét alatt meg­változtatta az utasitásokat, ’s ezért M. főispán elhagyta a’ megyét. Végre biztositá az elnököt, hogy, ha igy fog bánni a’ rendek’ jogaival, számára e’ pályán rózsák nyilai nem fognak ’stb.A’ már kissé lezajlott vihar ismét kitört B. G. főbíró’végnélküli feleselése által, ki a’ min­den tekintetből nálánál magasabban álló K. A. J.birónak kö­vetség miatti neheztelést, szárnyai alá (!!!) buvást és szökdécselést szemeire lobbantani elég vakmerő volt. Elő­ször is a’ kortestömeg’ természetes érzete nyilvánult egy bosszant dörgő „az úr szökött“ kitörésben, elhallgatva itt egyes az ökör- és ekeszarváról tett ’s a’ felhozás’ el­lenében megengedhető kitöréseket. Majd K. A. táblabiró zúzta őt össze szónoklata és szellemi fensőbbsége érzeté­nek hatalmával. Mindent inkább várt volna , úgymond a­ tisztelt szónok , mint B. G. ellene szórni akart nyilait, mellyek most önmagára pattannak vissza. Nem áll, hogy ő egyik ágról a’ másikra szökdécsel­­ő részéről mindig nyilván küzdött, küzdött az ellenzékkel, mig azt jó téren lenni hitte, küzdött ellene, midőn azt nem jó téren kép­zelte. Az ellenzék legyőzetett, ’s ő e’ győzelemben segité a’ conservativeket. Virasztott éjeket, fölemésztette egész­ségét, vagyonát, mindent, csak az elveket nem! (Él­jenzés.) Most azonban látja, hogy a’ conservativ párt szolgai függésnek indult; itt volt tehát ideje ellensze­gülni a’ szolgaságnak. Az, hogy ő ollyan embernek, mint B. G., szárnyai alá bujt volna, alacsony rágalom, ’s ha kellett volna bújni, úgy bujt volna egy Luka Antal vagy más szárnyat, de nem az övéi alá, kiben csak egy jó kolompost látott. (Éljenkitörés.) Végezetül meleg hitét fejezé ki a’ szónok , hogy isten’ segítségével ’a az ő erélyességével is az ellenzék által felkarolt igaz ügy’ dia­dala el nem maradhat. (Szűnni nem akaró éljenzés és tap­solás.) A’ következő, bármelly részről tett előadás, a’ köz­­lett után csak veszíthetne erejéből, ha azokat itt ismét­­lenék ; azért is röviden megjegyezzük, nőként még ne­hány nem épen kellemes intermezzo után az elnök-alispán a’Hont e vagy Pest? kérdésre szavazatszedő bizottmányt csakugyan proponált, melly a’ rendek által elfogadta­tott. A’ voksolás estve 6-ig tartott. Az eredményt már megi­ék, de ez eredmény is már előleges diadalul tekint­hető mindenki által, ki Hontot közelebbről ismeri. A’ végzést azonban­­ ő alispán ur­akként mondván ki, hogy ezen gyűlés­ folyama alatt többé „semminemű uta­sításra vonatkozó tárgy föl nem vétethe­tik;“ ezen elnöki kijelentés már magában rajti a’ követ­kező nap’ tárgyát és eseményeit. Második nap a’jegyzőkönyv’ hitelesítésén kezdődvén a’ gyűlés, miután az érintett elnöki kijelentés csakugyan benfoglaltatott volna, az ellenzék szót emelt , miként a’ végzés’ illy értelmezése magában véve képtelenség. Igaz ugyan, hogy a­ pesti utasitásokat a’ többség félrevezette, ’s van is annyi loyalitás bennünk, hogy az azokban fog­laltakat nem fogjuk többé feszegetni, de ezt is csak loyalitás’ útján tesszük. De ime, a’ királyi előadások előttünk fekszenek, ezekhez szólanunk szabad, szóla­mnak kell. Ezt nem engedve meg, Hont ismét törvény­telenséget követne el, elvetve egyszerűen a’ királyi kegy­­előadásokat. Az illyen ultraconservatismusnak le­járt már ideje ’s órája. Nem is volna egyéb ez egy törö­­kös végzésnél, melly egy részt jobb, ha megmarad, a’ mint van, mert az csak a’ conservativ pártot fogja meg bélyegezni, miután ez több a’ világ’ minden censurájánál, mert censurálja azt, mi még nem is született. Aztán a’ propositiók­ hozzászólhatás nélküli felolvasása (mert ez követeltetett a’ conservativ szólók által) csak felesleges Artig kei­t-tá válnék, ’s ezen állás a’ legconservativabb vármegyeét is fölülmúlja. Da továbbá az elnöki tekintélyt is csökkenti ollyatén végzés’ hozatala vagy kimondása, meilynek eredménye nincs, nem lehet. ’S milly abnormis kérdést idézett az elő ? ollyat, miilyen még az országban elő nem fordult: felolvassuk-e t. i. a’ k. k. propositiókat, vagy nem ? Egy elnöknek illyetén discussiókat nem is kellene előidézni. Nincs szó itt tiszteletlenségről, mert egyikünk sem engedi magát királya iránti tiszteletben más pártbeli által fölülmúlni ’stb Ezen csak futólag érin­tett előadásokat százszorosan félbeszakasztotta a’ conser­­vativek’ „olvassuk a’propositiókat“ intonátiója, mire az ellenzéki rész „hozzászólhatással“ válaszolt. Erre ismét amazok’ „nem“-je, emezek’ „igen“-je merült fel az álta­lános ’s minden szegletben más tárgy miatt támadt zaj és zavar’ özönéből, miből ismét háromféle „actio’“ harso­gása tűnt fel különösen; ezek’ egyike a’ conservativ rész által a’ nap’ egyik rendithetlen bajnoka Szentkirályi László tbiránk, másika pedig baj­n­oktársa Kalocsa Antal táblabiró ellen intéztetni szándékoltatván — egy a’ zöld asztal’ tetején megjelent második al­­agyász által. Azonban az actiók’ egyikéből sem lett va­lami, sőt, miután az érintettük alügyész’ főnökei semmi elkövetett illetlenséget, mi szélreértést vonhatna maga után, nem hallottak, a’felszólalni késztetett alügyvéd’cas­­siroztatása sürgettetett az ellenzéki köznemesség által. Is­mét mindenki székeken ’s asztalokon állott, az egyik ab­lak betöretett, az ajtó tárva, nyitva volt, miért is annak betétetésére elnök alispán úr, baráti Huszár Sándor főbíró urat küldé ki. Szóval : a’ másik párt’ vezérlői által konszerte elhitetni szeretett ’s kikürtölt normális állapot’ gyönyörű képét láthatta volna idegen megyei ’s egyné­­m­elly jelen nem volt ’s ezen normális állapotot megszagolt conservativ vezér. Végre az általános zavar ’s az ellenzék’ voksolási sürgetése közt, elnöklő alispán ur az ülést szét­oszlatta. E’ nap’ estéjén az összes ellenzék fáklyás zené­vel köszönte meg Kalocsa Antal t.birót, Pongrácz Lajos’ szónoklata mellett,mellyre a’megtisztelt honpolgár elragadó ’s kényeket fakasztó szónoklattal válaszolt. Harmadik nap az elnöklő alispán’ békére intő szavai elhangzottak, úgy a’ megye’ roszballása teremében, mint az annyiszor kijátszott ellenzék’ kebelében. Majd a’ k. k. előadások, az ellenzék által fentartott hozzászólhatási óvás­sal, felolvastattak, mellyeket a’ conservativ párt egysze­rűen tudományul akart vétetni; ellenben az ellenzék’ elő­adására azok most az országos tárgyakkal foglalkozó vá­lasztmányhoz utasittattak, egyszersmind azoknak tárgya­lására, hosszas vita után — miután conservativeink, ma­gyarán szólva, úgy félnek a’ gyűlések’ tartásától, mint ő.... a’ szentelt víztől —jan. 17-re tüzetetett ki különösen. Egyik conservativ szóló által inditványzott követi eskü’ letétele, K. A. tbirónak azon észrevétele mellett, „hogy a’ hon­ti utasításokra nem nagy virtus az esküt letenni“, elvettetett, de az e’ részbeni végzés’ kimondásánál elnök alispán ur, O. A. tbiró’ megjegyzése szerint, ismét „super­­erogált“, a’ 6 éves clausulát is becsusztatván enunciátió­­jába. — A’ nemesség’ járásonkénti összeírására mindkét pártbeli tagokból álló választmányok küldettek ki. Szentkirályi László t birónak ellenben azon in­dítványa, hogy közelgvén a’ tiszt választás’ ideje, kérjük meg főispán helyettes G migát, miszerint a’ tisztválasztást megtartani szíveskedjék, de úgy , hogy a’ mortuaria angaria ismét, mint múlt alkalommal, az uj tisztviselő­­ségnek maradjon, ezúttal elmeh­öztetett. — Egyéb, foly­vást kortesek’ jelenlétében felvett tárgyak magántermé­­szetnek valának. — A’ bus’ ára maradt, mint volt. — Jövő törvényszékeink febr. 14-re, évnegyedes közgyűlé­sünk szinte nem kevés vita után egészen mártius’ 13-ára halasztatott. — ’S ennyit ezúttal lefolyt közgyűlésünkről. Ennyit vázlatkép’ azon évekig­­tartó megyei állapo­tunkról , mellyet conservativeink olly annyira szeretnek „normálisnak“ hinni? aligha, de hiresztelni; igen is hi­­resztelni: mintha bizony más választ nem adna nekik sa­ját lelkiismeretük, más tükört nem mutatna elébök — az országos közvélemény! — Többen. SZEREMBŐL. Gyűlésünk dec. 9-kén kezdetett. A’ gyűlést Zs. J. köztiszteletü első alispánunk latin szónok­lattal nyitá meg, ’d üdvözölvén az egybegyült rendeket, e’ megyének a' lefolyt évrőli állapotát tudósításában híven tükrözé. Kimerítő tudósításában előadá , hogy e’ megyé­ben, a’ szolgabirák’ tudósítása szerint, 2500 méret meg­haladó sáska sokaság szedetvén össze, noha ezen roppant mennyiség elpusztittatott, mégis a’ lerakott tojások’ nagy része újólag kikelt; a’ bekövetkezett zordon idő azonban kezeskedvén ezeknek elpusztulandásáért. A’ sáska séreg­­lepte térek fele táotatván, a’ töméntelen mennyiségű és helylyelhelylyel a’legsürübb buzavetéshez hasonlítható sás­katojások feltaláltattak, ’s a’ varjak’ ’s egyéb madarak’ és sertések’ legkedvesebb eledeleül szolgáltak. Általában a’ megye’ belállapotát híven tükröző ezen tudósítás kitörő eljem­el fogadtatván, a’ nyilvános érdem’ megismerése’ je­léül egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vezettetni rendel­tetett. Majd az országgyűlési követek’ tudósítása olvastaték, mellynek nyomán az utasítást tervező megyei választ­mány’ véleményéhez képest, a’fejedelemnek a’ királyi elő­adásokért hála szavaztatván, a’ leküldött törvényjavasla­tok, említést alig érdemlő csekély módosítással elfogad­tattak, ’s illetőleg a’ követeknek ezek' törvény’ méltósá­gára leendő emeltetése meghagyatott, egyszersmind a' házi adó is általános szótöbbséggel elfo­gadva és igy az anyautasitás módosítva jön, a’többi korkérdések itt rokonszenvre nem találván. Most előmutattatók a’ zágrábi tartományi gyűlésen volt képviselőink’, M. T. és K. F. szolgabiráknak tudósí­tása, ’s ez pontonként olvastatván, miután ebben a’ többi között az is adatott volna elő , hogy a’ társországok’ tar­tományi gyűlésén, a’ latin nyelvnek kiküszöbölése és e’ helyett általános hivatalos nyelvvé az ilir nyelvnek beho­zatala közakarattal közvégzésileg elhatároztatott, a’ ma­gyar és a nálunk keletkezett ilir pártbeliek is egymás­után talprakelve, szónoklani kezdettek. Elsőben is H. Zs. kameniczi uradalmi kormányzó nyájas latin szónoklatában szokott eredidségével előterjesztő , hogy noha a’ horvá­­toknak anyai nyelvűk körüli buzgólkodása dicsérhető, mi­után azonban a’ közvégzésnek keresztelt eme’ határozat­ban, az anya Magyarbontóli elszakadás’ szándéka rejlik, de e’ megye nem is tudná bizonyosan, hogy a’nagy anyá­­hon , vagy pedig a’ társországok’ kiegészítő részéhez, Tótországhoz tartoznék-e? — nehogy e’ nemes megye is úgy járjon, mint a’partiumbeli törvényileg visszakap­csolni rendelt megyék, országgyűlési követeink által ter­jesztessék a’ höngyülésre azon kérdés : valljon Szerám­­megye Tót- avagy Magyarország’ kiegéezitő részét te­szi-e? hogy ekként biztos léptekkel lehessen haladtunk. Most M. T. az ilir pártnak főnöke emelvén szót, az ilir nyelv’ behozatala mellett, a’ magyar nyelv ’s nemzetiség ellen nyilatkozott, Eiszasz , Luzáczia ’s több más tarto­mányok’ példáját hozván fel, mellyek nemzeti nyelvűket ekként elveszték, a’ magyar nyelvet ’s nemzetet e’ me­gyében idegennek (peregrina) nevezni bátorkodván. Ha­sonló szeli­emben nyilatkozott R. D. tbiró, a’ rácz ny­elvet azon okból mondván elsőséggel bírónak , mert Szerém­ nem Magyar-, hanem Tótországhoz tartozik, hol a’ jöve­vény magyar sokkal kisebb számú, mint a’ rácz, követ­kezőleg illendőbb is, a’ nagyobb rész’ nyelvét a’ kisebb rész’ fölébe hivatalos nyelvvé emelni. Ez előterjesztést pártold K. G. vukovári uradalmi ügyvéd , a’ közvégzés­­nek keresztelt határozat ellen szót emelők’ irányában a’ tiszti ügyészt kötelességének teljesítésére szólitván f­i,— valamint K. J. zárdai ügyvéd ’s több mások, még a’ tiszti karból is. Mindezen fenyegetődzés között is, M. J. cse­­reviczi uradalmi ügyvéd magyar nyelven előadá, hogy azon hánytorgatott végzés közvégzésnek nem tekinthető, mert ahhoz a’ tartományi gyűlésen követei által meg nem jelent Zágrábmegye nem járult,— a’ turmezei ’s a’ többi nemesség onnan törvényellenesen kiszorittatott, — Sze­réna- és Verőczemegyék’ követei utasítás’ hiányában erre szavazni nem mertek , és igy a’ végzés egy fractio’ erő­szakolt határozatának tekinthető , melly különben is a’ Hármas könyv’ III. része’ 2-ik czimjébe világosan ütkö­zik , és igy kötelező erővel nem birhat. De egyébként is Szerémmegyére a’ végzés nem alkalmazható, mert ez az 1715-ik 92. és 1743 . 18. t.cz. világos tanúsága szerint nem Tót-, hanem Magyarország’ kiegészítő része, Tót­ország az 1715-ki 118 ik t.czikk szerint és igy ugyan­azon hongyülés alatt, a’ 92 ik t.cz. mellett, külön czikk­­ben Magyarországhoz visszakapcsoltatni rendeltetvén, ’s most mind a’ tiszti ügyvédet kötelessége’ teljesitésére felhívó ,­­ mind az alkotmányt adó magyar nemzetet saját hazájában peregrinusnak mondó,­­ mind a’ megyé­ben a’ nagyobb számú lakosság’ nyelve és igy a Bábel­­tornya mellett vívó , mint pedig végre a’ slavonitákat, sőt a’ horvátokat is alkotmányunk’szelleme’ nyomán, noha külön népfaj­hoz tartozókat, magyaroknak s magyaror­szági nemeseknek lenni tagadóknak felelvén , — H. Z. indítványához csatlakozók, ’s az ilirismusi tárgyat, melly­­ben az anyahontali szakadási merényletet ’s a’ státusban státus alapitást látott, — a’ horsgyülésre kivánta felter­jesztetni. Hasonló értelemben nyilatkozván, Sz. N. t. fő­jegyző, Sz. L alügyvéd, Sz. K. t.biró, P. M. alpénztár­­nok, P. S. aljegyző, az illaki uradalmi titkár és felügyelők. A’ többség azonban a’ tartományi gyűlés’ határozatához látszatván hajolni, Zs. I. k. t. által, a’ kettős indítványok oda lőnek módosítva, hogy az ezen végzésre netalán leér­kezendő k. k. megerősítésig, a’ latin nyelv maradván hi­vatalos nyelv, nehogy a’ tartományi gyűlés’ határozata által saját gyermekeik a’ hivatalos alkalmaztatásokból ki­­szorittassanak,— azontúl a’ latin nyelv helyett a’ külme­­gyékkel a’ magyart, — a’ társországokra való nézve pedig a’ rácz nyelvet, és igy mind a’ kettőt kívánná felvéteted, mégpedig ezen rácz nyelvet, melly Szerbmegyében a’ nép’ ajkain él, nem pedig az ős horvát nyelvet, a’ többi me­gyék ’s a’ horvátországi hatóságok is, saját dialectusaik­­kal hasonlót cselekedhetők lévén. — Melly módosított indítványhoz mind a’ két fél hozzájárulván, ez végzési erőre emelteték. A’ felizgatott, de most már csillapulni kezdő kedélyek a’ közszeretetü elnök által adott lakománál kisimulván , közénk a’ béke’ angyala ismét leszálla, az ilirismus’ hő­sei baráti körben azt nyilvánítván, miszerint hiszik, hogy a’ magyarhoni gyűlés’ befejeztével az ilir nyelv’ érdemé­ben kelt tartományi gyűlési határozatukra, kétségkívül a’ fejedelmi megerősítés megérkezik. Óvja meg a’magyarok’ nemtője e’ szegény hazát e’ szerencsétlen szakadástól ! — Közli M. J. Fővárosi újdonságok. Az általános tetszés, mellyel Nagy Ignácz’ „Tisztuji­­tása“ színházunkban fogadtatott, egyik legszellemdusabb fiatal írónkat arra birá, hogy ugyane’ tárgyat még egy­szer vezesse színpadunkra, csak azon különbséggel, hogy nem a’ megyei, hanem a’városi élet’ jellemzését tűzte fel­adatául. A’ vigjáték’ terve velünk közöltetett, ’s habár szerzőnek azon szeszélyét, melly szerint darabjában nem a’múltat, hanem a’jövőt festi, s tisztujitásában nem a’ mostani szokást, hanem azon szabályokat veszi tekintet­be, mellyek szerint a’ városok’ tisztujitásai egykor ren­­deztetni fognak (?), — inkább eredetinek , mint dicsér­­hetőnek találjuk is, meg kell vallanunk, hogy mi az ügyes bonyolítást és azon egészséges humort illeti, melly az egész művet kezdetétől végig olly érdekessé teszi, nem ismerünk vigjátékirodalmunkban darabot, mellyet va­lódi vis comicára nézve ehhez hasonlíthatnánk. — A’ főszemély egy vagyonos polgár. Miután tanácsosnak vá­lasztatván, olly hivatalra jutott, mellyben magát élete’vég­­napjáig biztosnak érezheti, egyetlen gondja az marad, hogy leányának jó férjet találjon , mi annál könnyebbnek látszik, minthogy a’ tanácsnok, mint mondjuk, gazdag, ’s Ilka — ez a' hölgynek neve — minden vígjátéki leányok’ példája szerint szép és elmés. De minden vígjátéki apá­nak megvannak szeszélyei , ’s így tanácsosunk is, ki min­den egyéb tekintetben a’ legjámborabb teremtés, azon rögeszmét verte fejébe , hogy leányát csak polgárnak ’s pedig csak ollyannak adja nőül, kit polgártársai kép­viselőnek ’s pedig olly képviselőnek választottak , ki nemcsak polgártársainak képét viseli, de nevűkben egy­szersmind tanácskozik is, ’s a’ vígjátékok’ kegyes mú­zsája úgy intézé el a’dolgokat, hogy Gyula, kit Ilka’ szive választott, vagyonos, szép, elmés, nemeslelkü, egy szóval minden— — csak nem képviselő,’s igy Ilka’ férjé­nek nem választható. — Mi az ok, mellynélfogva a’ta­nácsnok vejét csak a’ tanácskozó képviselők közé akarja

Next