Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-08 / 18. szám
kednénk a civillistáról, ee mivel más népek is vannak upryanazon fejedelem koronája alatt, ezek is járulni fognak a közös költségek fedezéséhez, természetesen azon alkotmányos formák szerint, mellyek kivívásában s ez által az ausztriai ház megörökítésében, tetemes része van a magyarnak is. A civillistához tehát járulnunk kell, valamint járulniok kell a pragm. sanctió által velünk összekötött népeknek. Ide tartoznak a közös diplomácia költségei, s azon közös katonai testületek ellátása is, mellyek elkülönözve ugyan Magyarország részére nincsenek , de a magyar haderőt is érdeklik, s melylyekről, ha a honvédelem rendszere ki lesz dolgozva, külön fog gondoskodhatni a magyar törvényhozás, de addig, míg az meg nem történik, a közös ellátásban szükség aránylagos részt vennünk. Épen ezen gondoskodás által lesz constatkrozva a magyar financzia független állása, s ezen függetlenségnek, melly mától fogva életbelép, nem lehet biztosabb és kézzelfoghatóbb gyakorlati jelensége , mint az , hogy minderről mi magunk intézkedünk és nem más. E tekintetben kijelenti szóló, hogy a kir. leirat illető pontjában megnyugtatást talál. A mostani intézkedés csak ideiglenes lesz, a most megajánlott összeg a jövő orsz.gyűlésen beszámításba jő, amelly or.gyűlés a civillistát kétségkívül nem a jövő évtől, hanem a jelen törvény sanctiója napjától fogja meghatározni. Ha tehát most ideiglenesen nagyobb általános summát adnánk, mint amennyi a jövő országgyűlés meghatározása szerint a közbeneső időre járna, a fölösleg le fog számíttatni a jövendőre fizetendő summából. S már most lássuk ezen financziális függetlenségnek legközelebbi practicai következéseit. Magyarország jövedelme, amint tudjuk 28 millió pengő forintra megy körülbelől, s mit látunk ebből az ország szellemi és anyagi javára fordítva ? Nem tudunk mutatni csak egy becsületes utat, nem tudunk semmit, ha talán a pesti reáliskolát s némelly a népnevelésre adott segédpénzeket kiveszük. Ezentúl máskép lesz. — Mi most a királyi udvartartásra megadjuk a kellő összeget, s e 15 milliónyi nemzet nemzet nem fogja tűrni, hogy Magyarország királya Ulászlói szegénységben tengődjék. (Zajos helyeslés.) De a többi jövedelem fordittatni fog az ország anyagi s szellemi javára , népnevelésre, a szellemi erő kifejtésére, melly ellen azután semmi erő nem győzhet, mert megadja azon érettséget, hogy a szabadságot óhajtsa , s meg tudja különböztetni a szabadosságtól, s azon érzelmet, hogy midőn szabadságot akar , mindent akar , mit isten legbecsesbet adhat e földön; és fordittatni fog a nemzet anyagi kifejtésére, mi által nehány év múlva paradicsom támad a pusztaság s szegénység helyén e hazában , mellynek istentől mindene megvan , csak az nem volt meg , hogy javairól önmaga rendelkezhessék. Most a nép önmaga lett ura önsorsának. Szóló sohasem volt túlságos magasztalója az aristocrátiának, s most sem az , midőn ez aristocrátia a hatalom polczáról leszáll , de megvallja, hogy szebben semmi aristocrátia sem szállhat le, mint az, melly a nép kezébe adja önsorsának kulcsát jövendőre; mert azon nép, mellynek kezébe van adva a hatalom önjava, önboldogsága felett intézkedni, mindennel bir, s ha igy sem tud boldogulni, vesszen, nem érdemes élni. Hasonló szempontból veszi fel szóló a leiratnak azon részét is , melly a hadügyről szól. Midőn a leirat elismeri, hogy a katonaajánlás, annak az országbani elhelyezése sat. az országgyűlésre tartozik, akkor bevallotta, hogy a szuronyok hatalmát a szabadság ellen soha, hanem csak a szabadságnak ártó rendetlenség ellen lehet felhasználni. A pragmatica sanctiónál fogva tagadhatlanul vannak kötelezettségeink, de midőn a leirat azt mondja, hogy a hadügyre s különösen a hadseregnek az országon kívül vitelére nézve a felelős minister contrasignaturája mellett, tartja fel ő felsége az intézkezkedést, ezáltal hadi tekintetben is ki van viva hazánk önállása, mennyire ez papirosan lehetséges. — Szóló tehát úgy tekinti, hogy minden sanctionálva lévén, a nemzet urává van téve önsorsának, s midőn ezt kimondja, ne vegye tőle senki rész néven, vagy kétkedésnek, ha a mondandókkal öszszefüggésben, e nagy dolgok közt öncsekélységéről is szól. „Én egyszerű polgár vagyok — úgymond — nekem semmi hatalmam, semmi befolyásom nem volt más, mint a melly van azon igazságban, mellyet isten lelkembe oltott; (roppant éljen) és ime illyenek a gondviselés csodás utai — én egyszerű polgár néhány óráig azon helyzetben voltam, hogy e kéz döntőleg határozott az ausztriai trón sorsa felett, és most is, ha kimondom e leiratra: „nem kell“ — polgárvér folyna e szavam után; de mélyen érzem, miként, ha olly alávaló lehetne valaki, hogy keresné az alkalmat, polgárháború szövetnekét vetni e nemzetbe, olly roppant felelősséget venne magára, mellyet a legszigorúbb büntetés, a pokol minden kínja sem büntethetne méltóképen — mert nem képzelhetni átkosabb, undokabb bűnt, mint játszani a polgárok vérével s egy nemzet nyugalmával. Midőn ekként gondolkodom, midőn e nemzetet saját sorsa urának látom; midőn látom, hogy ha egyik másik kedvencz eszménk nincs is még e perezben biztositva, de van lehetség azokat kivívhatni — vissza kell borzadnom a polgárvértől, s forrón óhajtom, hogy a kik itt vannak s kik itt nincsenek , egyenlően érezzék e szent köteleséget, hogy illy körülmények közt polgárvért ontani a legnagyobb bűn volna, mit ember elkövethet. Vannak mindenféle egyének , kik még pár hét előtt az absolutismus hívei voltak, most pedig rajtam túlmennek, és én, ki a szabadság elveiért egy életen át küzdöttem, szenvedtem, mérsékeltebb vagyok náluknál; de épen ezért hiszem, hogy szavamnak lesz némi hatása, midőn azt kérem , azt remélem, hogy ha a nemzetben van elég erő valósággá érlelni azt, amit e papiroson bir, tartsa meg az erőnek azon nemes mérsékletét, mellyben fekszik a szabadság diadala. És ez azon érzés, mellyre nézve óhajtom, hogy mindenki vigye el magával e teremből. — Most pedig igyekezzünk mielőbb befejezni az országgyűlést, várjuk el, hogy a ministérium teljesítse kötelességét. És én meg vagyok győződve, hogy e nemzet nagy és boldog lesz. Hiszem azt is, hogy az ausztriaitrón beváltja szavát más népei irányában is, s teljesedésbe jövend, mit megjövendöltem, hogy a népek szeretetében találja fel legerősebb tanaszát, és ne higgje, hogy a régi rendszer változtatása s e concessiók által erejéből veszített, sőt bebizonyíták a napok tapasztalásai, hogy e rendszer korhadt volt, olly korhadt, hogy annak megizgatására egyes polgárok is olly sokat tehettek, — sőt erejében nyert, és teljesedni fog a jóslat, hogy az lesz a habsburgi ház második alapitója, ki népeinek alkotmányt adand. — A törvényczikket formuláztatni kivánja azon pontokban, mellyek a leirat elveihez alkalmazást tesznek szükségessé, s felírást óhajt hozzá ragasztalni, mint Nógrád követe, aziránt, hogy a fejedelem jöjjön le mielőbb hű magyarjai közé s győződjék meg , hogy hűségünk nemcsak puszta szó, hanem a magyar férfiasan szilárd s őszinte tud lenni nemcsak szabadsága kivívásában, hanem fejedelme iránti hűségében is. — (Iszonyú éljenzés). A meghatározandó sommára nézve elhalasztatván a tanácskozás , Lónyay Gr. indítványára a nádorfőherczeghez az országgyűlés nagy küldöttsége járuland, melly ki fogja fejezni a nemzet háláját erélyes működéséért a magyar függetlenség kivívásának ügyében. A szónok Kossuth L. lesz. Még csak azt kell megjegyeznünk , hogy Kossuth beszéde, mellyett csak tökéletlen töredékekben közöltünk, roppant hatást idézett elő, a szónoki pályájának legszebb fénypontjai közé tartozik. A képviseleti törvényjavaslat az országos ülésben is keresztülment azon lényeges változtatással, hogy a kapacitásokra nézve minden qualifikátió eltöröltetett. Pest, április 2-án. A népgyűlés, melly márt. 31-kén a muzeum terén az e lapok 16-ik számában megjelent proclamatió meghallása végett összegyűlt, szárpra és lelkesedésre nézve fölülmúlt minden eddigieket keveset, s csak hozzávetőleg mondva — jelen volt mintegy 15.000 ember. Hölgyek is nagy számmal. — Nyáry Pál örömét fejezé ki azon, hogy a haza e komoly pillanatában szép számú egyéneit látja azon elemnek, melly XIX-ik század óriási gyermekét, a magyar ipart ápolja. Petőfi olvasá fel a proclamátió magyar Irányi pedig annak német szövegét. A nép lelkes felkiáltással kisérte mindkét felolvasást. Esti 9 óra tájban megérkezett a Pozsonyba küldött futárok egyike , Farkas János. Egyetlen biztatást hozott, azt t. i., hogy társa, Perczel Mór, b. Eötvössel hozandja le a ministérium alakítása iránt újabb leiratot. De minő lesz ezen rescriptum? azt még ő sem tudta. „Ha Eötvös magára vállalta annak lehozatalát, nem lehet rész“, ezen okoskodás gerjesztett némi bizalmat — és — vártunk. Éji 12 óra után csakugyan megérkeztek az ígéret emberei. A kir. leirat, miután magán-tanácskozmányon keresztül ment, a szabadság terén fáklya-világnál felolvastatott a népgyűlés előtt, s rögtön hozatott e lapok szerkesztőjéhez kinyomatás végett. Reggelre a nyomtatás már mellékelve volt lapjainkhoz, s kiragasztva az utczákon. Ápril 1-se napján mind a megyénél, mind a városnál a választmányi ülések tárgya az említett leirat, s vele megelégülteknek megnyugtatása volt. De ezekről később. Vidéki mozgalmak : Szathmármegyéből, márt. 20-én. Közgyűlés volt, rendkívüli a rendkivüli időben. Három városainknak ragadó örömei, Nagybányának örömágyai, Szathmárnak zászlói, Nagykárolynak népgyűlései előrejártak már. Most a rendek következének, kik ezúttal tüzdösve valának az űrbéli községeknek minden vidékről, látás-hallás végett, begyülekezett küldötteivel. A tanácskozás, melly a teremben kezdeték meg, az udvaron, a szép napvilágon, folyt és végeztetett be, hogy az igék ne csak azoknak hangozzanak, kik szűk teremünkbe fértek. Kétezer emberre lehet tenni, akik felgyűltek. És szép nap volt ez. Csendben és hiedelemben páratlan, aztán komoly, miként az idő. A pártok eltűntek. Egyant feltűzék a nemzeti kokárdát. Korda Lőrincz helyére országgy. követte Nagy Ignácz választatott egyetemi akarattal. Elv, jellem és nagy gyakorlati kapacitás. Mondhatom, ez a választás becsületünkre válik. — A ministerelnök két rendbeli levelei s az urbér, adó és papi tized iránti törvényczikkek sok példányban utánnyomattak, és számos küldöttségek neveztettek ki, mellyek ezeket, a népnek felvilágosítására és megnyugtatására, kiosztják. Egyébiránt még sehol semmi kihágás nem történt, rendben van minden.— A Részekből. Tudva van olvasóink előtt az országgyűlési közleményekből, minő ármányokat használt a magyarországi és erdélyi kormány a részekben, mesterségesen csinált hatósági többséggel, a Magyarország iránti rokonszenvet leszavaztatni. Most valamint Erdélyben, úgy a részekben is minden változott. A nép lelke mindenütt megnyílt a szabadságnak , s benne az egyesülés iránt a leglángosabb vágy nyilatkozik ... Krasznában márt. 27-én tartatott közgyűlés ; a pártok egybeolvadtak. A Magyarhonhozi csatlakozásnak, mondta levelezőnk, elfojtott vágya nagyszerüleg viszszafoglalá előbbi helyzetét, s Kraszna megye a részek között vezéri állását. Követekül választunk még a mostani országgyűlésre :Bagossy Sándor és Kabos József elvtársainkat. Utasítással nem terhelők őket. A dicső napot lelkes polgári lakoma és nemzeti estély zárta be. A kedélyek ingerültek, de rendzavarás nem történik. A somlyai ifjúságból már alakulni kezd az őrsereg ... Kővárvidékén B. S. egy számosak által aláírt nyilatkozatot adott be alkapitány Szebeni Imréhez, melly szerint, ha nyolcz nap alatt a fejlődő körülmények kivonatához képest közgyűlést nem tart, Kővárvidéke közönsége akkorra egybe fog gyűlni. Reményünk van — mondta tudósítónk, Buda Sándor úr, — hogy követeinket ez alkalommal megválasztjuk................. Végül Zilahról épen most vettük a következő híreket. Értesülvén a zilahiak, hogy Batthyányi felelős magyar ministérium alakításával van megbízva, márc. 26-án nagy népgyűlést tartottak. Az egész város egybegyűlt. Kis Károly polgár indítványára közlelkesedéssel határoztatok el egy nyilatkozat a miniszerelnökhöz, miszerint a zilahiak magukat Magyarország kiegészítő részének tartják, a pesti 12 pontot pártolják, a törvhozáshoz bizalommal vannak. A felirást Deáky Sámuel rögtön felolvasá, Kossuth polgárnak kiáltatott ki. Inditványozák, hogy a nemzet jutalmazza meg. Wesselényi Miklóst, Erdély egyesítése tekintetéből, ministernek óhajtják. Nemzeti őrsereg alakítására választmány neveztetett. Nemzeti színű lobogók mindenütt. Este a város kivilágittatott. Középszolítok is követet választané. S igy a visszacsatolás ügye minden után mozdittatik elő a részek lakosai által. A megbukott kormány eszközei elnémultak. Ideje volna, hogy Apponyi után, barátja és elvtársa Jósika cancellár is mondana le. Ő volt eddig egyik fő akadálya a visszakapcsolásnak. Midőn a részekben mesterséges többséget csináltak, a censura által elnyomtak minden nyilatkozatot e részben. Adataink vannak rá. KÜLFÖLD, OLASZORSZÁG. Legutóbbi hírek szerint Radeczky marsal Milánóból végre is szerencsésen kivezetett. Velenczében is győzelmes lévén a mozgalom, következőleg alakított ministérium bizatott meg a kormánynyal : Manin bel-, Tommasco közoktatás-, Soleia had-, Camerata pénz-, Paleocapa közmunka-, Castelli igazság-, Paolucci tengerész ügyminister, Graziani tengerészet felkészítő, Tofoli tárczanélküli minister, Pincherle kereskedésügyminister Mengaldo, nemzetőrségi főparancsnok. A milánói események rövid története. Midőn a császári ígéret sajtószabadságról s a tartományi rendek össze- hivatásáról jött, egész Lombardiában az jön a felelet: üres ígéret. A milánóiak torlaszokat emelve az utczákon, Radeczky csendességre szólta fel a lakosokat az erősségből. E helyett küldöttség ment hozzá, felhívni, hogy seregével együtt hagyja el a várost, melly esetben szabad elmenetet biztosíttatott neki. Radeczky felelete jen : foglalják el az erősséget, ha birni akarják. Még ezen este (18) tehát hat órakor öldöklésre került a dolog. Az egész helyőrség minden kezeiben levő ágyúval dühöngött az utczákon. A küzdelem hat óráig tartott. A nép vitézül viselte magát. A katonaságból 400, a népből néhány ezer ember esett el. Asszonya ! Radeczky azt nyilatkoztatja, hogy addig lődözteti a várost, míg a csend helyre áll. Gerhardi vezér is ugyanezen utasítással van ellátva Veronában, hová az alkirály mart. 18-án menekült Milánóból. Mart. 20-án ezen szózat jelent meg nyomtatásban: Lombard-Velencze minden városához! Csaknem egészen fegyverrtelenül Milánó két nap alatt győzött; a város azonban körül van fogva elkedvetlenedett,de hatalmas fegyveres erő által. Ezen szózatot a falakon át dobjuk ki, hogy minden várost és községet nemzetőrség alakítására szólítsunk, 50 főből álló csapatokban. Saját választotta parancsnokaik alatt oda fognak ezek menni, hol épen a védelem szükségessé teszi őket. Segítség és győzelem ! Éljen Olaszország! éljen IX. Pius! Milánó márt. 20-án 1848. Reggel.“ Este ismét egy másik szózat adatott ki, mellyben az mondatik, hogy csak a határszélnél kívánnak alkudozásba bocsátkozni az elsőséggel. Ekkor már a közlekedés ismét megnyilt, és saját futárok által hordoztatott szét ezen százat. A hegyi lakosok áttörték az ostromlók vonalát, s behatottak a városba. Como várost március 21-dikén hatalmába keríte a mozgalom; 1200 katonát lefegyverzettek, s a fegyvereket a nép között kioszták, s ekkor a milánóiak segítségére siettek. Mantua is, az ország legfontosabb erőssége, a nép hatalmában van. Az olasz katonaság, melly a helyőrség legnagyobb részét téve, mindjárt a mozgalomhoz állott. Az egész vonalban Mantuától Brescián át, Bergamoban, Leccoban, Porlezzáig meg van törve az ausztriai járom. Újabb hírek szerint Verona és Lodi is felkelt. Vareseben a felkelés kiütésekor a katonaság ki akart vonulni, de a nép ezt nem akarta megengedni, hanem felfegyverzeni kívánta, s 200 horvát és egy csapat huszár át is adta a fegyvereket. A határok szabadon állanak, s Helvétiával nyílt közlekedésben vannak az olaszok. A velenczei eseményekről közelebb bővebben. Szerkeszti: Csengery Antal. Dunavízállás. Ápril. 2-án reggel 8 órakor 89^ 11^ fölött»