Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-08 / 18. szám

kednénk a civillistáról, e­e mivel más népek is vannak upryan­­azon fejedelem koronája alatt, ezek is járulni fognak a közös költségek fedezéséhez, természetesen azon alkotmányos for­mák szerint, mellyek kivívásában s ez által az ausztriai ház megörökítésében, tetemes része van a magyarnak is. A civil­listához tehát járulnunk kell, valamint járulniok kell a pragm. sanctió által velünk összekötött népeknek. Ide tartoz­nak a közös diplomácia költségei, s azon közös katonai testü­letek ellátása is, mellyek elkülönözve ugyan Magyarország részére nincsenek , de a magyar haderőt is érdeklik, s mely­­lyekről, ha a honvédelem rendszere ki lesz dolgozva, külön fog gondoskodhatni a magyar törvényhozás, de addig, míg az meg nem történik, a közös ellátásban szükség aránylagos részt vennünk. Épen ezen gondoskodás által lesz constatkrozva a magyar financzia független állása, s ezen függetlenségnek, melly mától fogva életbelép, nem lehet biztosabb és kézzel­foghatóbb gyakorlati jelensége , mint az , hogy mind­erről mi magunk intézkedünk és nem más. E tekintetben kijelenti szóló, hogy a kir. leirat illető pontjában megnyugtatást talál. A mostani intézkedés csak ideiglenes lesz,­­ a most megaján­lott összeg a jövő orsz.gyűlésen beszámításba jő, a­melly or.­­gyű­lés a civillistát kétségkívül nem a jövő évtől, hanem a jelen törvény sanctiója napjától fogja meghatározni. Ha tehát most ideiglenesen nagyobb általános summát adnánk, mint a­mennyi a jövő országgyűlés meghatározása szerint a közben­­eső időre járna, a fölösleg le fog számíttatni a jövendőre fize­tendő summából. S már most lássuk ezen financziális függet­lenségnek legközelebbi practicai következéseit. Magyarország jövedelme, a­mint tudjuk 28 millió pengő forintra megy kö­­rülbelől, s mit látunk ebből az ország szellemi és anyagi ja­vára fordítva ? Nem tudunk mutatni csak egy becsületes utat, nem tudunk semmit, ha talán a pesti reáliskolát s némelly a népnevelésre adott segédpénzeket kiveszük. Ezentúl máskép lesz. — Mi most a királyi udvartartásra megadjuk a kellő összeget, s e 15 milliónyi nemzet nemzet nem fogja tűrni, hogy Magyarország királya Ulászlói szegénységben tengődjék. (Zajos helyeslés.) De a többi jövedelem fordittatni fog az or­szág anyagi s szellemi javára , népnevelésre, a szellemi erő kifejtésére, melly ellen azután semmi erő nem győzhet, mert megadja azon érettséget, hogy a szabadságot óhajtsa , s meg tudja különböztetni a szabadosságtól, s azon érzelmet, hogy midőn szabadságot akar , mindent akar , mit isten legbecses­­bet adhat e földön; és fordittatni fog a nemzet anyagi kifej­tésére, mi által nehány év múlva paradicsom támad a puszta­ság s szegénység helyén e hazában , mellynek istentől min­dene megvan , csak az nem volt meg , hogy javairól önmaga rendelkezhessék. Most a nép önmaga lett ura önsorsának. Szóló sohasem volt túlságos magasztalója az aristocrátiának, s most sem az , midőn ez aristocrátia a hatalom polczáról le­száll , de megvallja, hogy szebben semmi aristocrátia sem szállhat le, mint az, melly a nép kezébe adja önsorsának kulcsát jövendőre; mert azon nép, mellynek kezébe van adva a hatalom önjava, önboldogsága felett intézkedni, mindennel bir, s ha igy sem tud boldogulni, vesszen, nem ér­demes élni. Hasonló szempontból veszi fel szóló a lei­ratnak azon részét is , melly a hadügyről szól. Midőn a leirat elismeri, hogy a katonaajánlás, annak az or­­szágbani elhelyezése sat. az országgyűlésre tartozik, ak­kor bevallotta, hogy a szuronyok hatalmát a szabadság el­len soha, hanem c­sak a szabadságnak ártó rendetlenség ellen lehet felhasználni. A pragmatica sanctiónál fogva tagadhat­­lanul vannak kötelezettségeink, de midőn a leirat azt mondja, hogy a hadügyre s különösen a hadseregnek az országon kívül vitelére nézve a felelős minister c­ontra­­signaturája mellett, tartja fel ő felsége az in­­tézkezkedést, ezáltal hadi tekintetben is ki van viva hazánk önállása, mennyire ez papirosan lehetséges. — Szóló tehát úgy tekinti, hogy minden sanctionálva lévén, a nemzet urává van téve önsorsának, s midőn ezt kimondja, ne vegye tőle senki rész néven, vagy kétkedésnek, ha a mondandókkal ösz­­szefüggésben, e nagy dolgok közt öncsekélységéről is szól. „Én egyszerű polgár vagyok — úgymond — nekem semmi hatal­mam, semmi befolyásom nem volt más, mint a melly van azon igazságban, mellyet isten lelkembe oltott; (roppant éljen) és ime illyenek a gondviselés csodás utai — én egyszerű polgár néhány óráig azon helyzetben voltam, hogy e kéz döntőleg határozott az ausztriai trón sorsa felett, és most is, ha kimondom e leiratra: „nem kell“ — polgárvér folyna e szavam után; de mélyen érzem, miként, ha olly alá­való lehetne valaki, hogy keresné az alkalmat, polgárhá­ború szövetnekét vetni e nemzetbe, olly roppant felelőssé­get venne magára, mellyet a legszigorúbb büntetés, a pokol minden kínja sem büntethetne méltóképen — mert nem képzelhetni átkosabb, undokabb bűnt, mint játszani a polgá­rok vérével s egy nemzet nyugalmával. Midőn ekként gon­dolkodom, midőn e nemzetet saját sorsa urának látom; midőn látom, hogy ha egyik másik kedvencz eszménk nincs is még e perezben biztositva, de van lehetség azokat kivívhatni — vissza kell borzadnom a polgárvértől, s forrón óhajtom, hogy a kik itt vannak s kik itt nincsenek , egyenlően érezzék e szent köteleséget, hogy illy körülmények közt polgárvért on­tani a legnagyobb bűn volna, mit ember elkövethet. Vannak mindenféle egyének , kik még pár hét előtt az absolutismus hívei voltak, most pedig rajtam túlmennek, é­s én, ki a szabadság elveiért egy életen át küzdöttem, szenvedtem, mér­sékeltebb vagyok náluknál; de épen ezért hiszem, hogy sza­vamnak lesz némi hatása, midőn azt kérem , azt remélem, hogy ha a nemzetben van elég erő valósággá érlelni azt, a­mit e papiroson bir, tartsa meg az erőnek azon nemes mér­sékletét, mellyben fekszik a szabadság diadala. És ez azon érzés, mellyre nézve óhajtom, hogy mindenki vigye el magá­val e teremből. — Most pedig igyekezzünk mielőbb befe­jezni az országgyűlést,­­ várjuk el, hogy a ministérium telje­sítse kötelességét. És én meg vagyok győződve, hogy e nemzet nagy és boldog lesz. Hiszem azt is, hogy az ausztriai­­trón beváltja szavát más népei irányában is, s teljesedésbe jövend, mit megjövendöltem, hogy a népek szeretetében találja fel legerősebb tanaszát, és ne higgje, hogy a régi rendszer vál­toztatása s e concessiók által erejéből veszített, sőt bebizo­­nyíták a napok tapasztalásai, hogy e rendszer korhadt volt, olly korhadt, hogy annak megizgatására egyes polgárok is olly sokat tehettek, — sőt erejében nyert, és teljesedni fog a jóslat, hogy az lesz a habsburgi ház második alapitója, ki né­peinek alkotmányt adand. — A törvényczikket formuláztatni kivánja azon pontokban, mellyek a leirat elveihez alkalmazást tesznek szükségessé, s felírást óhajt hozzá ragasztalni, mint Nógrád követe, aziránt, hogy a fejedelem jöjjön le mielőbb hű magyarjai közé s győződjék meg , hogy hűségünk nemcsak puszta szó, hanem a magyar férfiasan szilárd s őszinte tud lenni nemcsak szabadsága kivívásában, hanem fejedelme iránti hűségében is. — (Iszonyú éljenzés). A meghatározandó sommára nézve elhalasztatván a ta­nácskozás , L­ó­n­y­a­y Gr. indítványára a nádorfőherczeg­­hez az országgyűlés nagy küldöttsége járuland, melly ki fogja fejezni a nemzet háláját erélyes működéséért a magyar füg­getlenség kivívásának ügyében. A szónok Ko­s­suth L. lesz. Még csak azt kell megjegyeznünk , hogy Kossuth beszéde, mellyett csak tökéletlen töredékekben közöltünk, roppant hatást idézett elő, a szónoki pályájának legszebb fénypontjai közé tartozik. A képviseleti törvényjavaslat az országos ülésben is ke­resztülment azon lényeges változtatással, hogy a kapacitá­­sokra nézve minden qualifikátió eltöröltetett. Pest, április 2-án. A népgyűlés, melly márt. 31-kén a muzeum terén az e lapok 16-ik számában megjelent proclamatió meghallása végett összegyűlt, szárpra és lelkesedésre nézve fölülmúlt minden eddigieket keveset, s csak hozzávetőleg mondva — jelen volt mintegy 15.000 ember. Hölgyek is nagy számmal. — Nyáry Pál örömét fejezé ki azon, hogy a haza e komoly pillanatában szép számú egyéneit látja azon elemnek, melly XIX-ik század óriási gyermekét, a magyar ipart ápolja. Petőfi olvasá fel a proclamátió ma­gyar­ Irányi pedig annak német szövegét. A nép lel­kes felkiáltással kisérte mindkét felolvasást. Esti 9 óra tájban megérkezett a Pozsonyba küldött fu­tárok egyike , Farkas János. Egyetlen biztatást hozott, azt t. i., hogy társa, Perczel Mór, b. Eötvössel hozandja le a ministérium alakítása iránt újabb leiratot. De minő lesz ezen rescriptum? azt még ő sem tudta. „Ha Eötvös magára vállalta annak lehozatalát, nem lehet rész“, ezen okoskodás gerjesztett némi bizalmat — és — vártunk. Éji 12 óra után csakugyan megérkeztek az ígéret em­berei. A kir. leirat, miután magán-tanácskozmányon ke­resztül ment, a szabadság terén fáklya-világnál felolvas­tatott a népgyűlés előtt, s rögtön hozatott e lapok szer­kesztőjéhez kinyomatás végett. Reggelre a nyomtatás már mellékelve volt lapjainkhoz, s kiragasztva az utczákon. Ápril 1-se napján mind a megyénél, mind a város­nál a választmányi ülések tárgya az említett leirat, s vele megelégülteknek megnyugtatása volt. De ezekről később. Vidéki mozgalmak : Szathmármegyéből, márt. 20-én. Közgyűlés volt, rendkívüli a rendkivüli időben. Három városainknak ragadó örömei, Nagybányának örömágyai, Szathmárnak zász­lói, Nagykárolynak népgyűlései előrejártak már. Most a rendek következének, kik ezúttal tüzdösve valának az űrbéli községeknek minden vidékről, látás-hallás végett, begyüleke­zett küldötteivel. A tanácskozás, melly a teremben kezdeték meg, az udvaron, a szép napvilágon, folyt és végeztetett be, hogy az igék ne csak azoknak hangozzanak, kik szűk tere­­münkbe fértek. Két­ezer emberre lehet tenni, a­kik­ felgyűl­tek. És szép nap volt ez. Csendben és hiedelemben páratlan, aztán komoly, miként az idő. A pártok eltűntek. Egy­a­­nt feltű­­zék a nemzeti kokárdát. Korda Lőrincz helyére országgy. kö­vette Nagy Ignácz választatott egyetemi akarattal. Elv, jellem és nagy gyakorlati kapacitás. Mondhatom, ez a válasz­tás becsületünkre válik. — A minister­elnök két rendbeli le­velei s az urbér, adó és papi tized iránti törvényczikkek sok példányban utánnyomattak, és számos küldöttségek neveztet­tek ki, mellyek ezeket, a népnek felvilágosítására és meg­nyugtatására, kiosztják. Egyébiránt még sehol semmi kihágás nem történt, rendben van minden.­­— A Részekből. Tudva van olvasóink előtt az országgyűlési közleményekből, minő ármányokat használt a magyarországi és erdélyi kormány a részekben, mesterségesen csinált hatósági többséggel, a Magyarország iránti rokonszen­­vet leszavaztatni. Most valamint Erdélyben, úgy a részekben is minden változott. A nép lelke mindenütt megnyílt a sza­badságnak , s benne az egyesülés iránt a leglángosabb vágy nyilatkozik ... K­r­a­s­z­n­ában márt. 27-én tartatott köz­gyűlés ; a pártok egybeolvadtak. A Magyarhonhozi csatlako­zásnak, mond­ta levelezőnk, elfojtott vágya nagyszerüleg visz­­szafoglalá előbbi helyzetét, s Kraszna megye a részek között vezéri állását. Követekül választunk még a mostani ország­­gyűlésre :Bagossy Sándor és Kabos József elvtársainkat. Utasítással nem terhelők őket. A dicső napot lelkes polgári lakoma és nemzeti estély zárta be. A kedélyek ingerültek, de rendzavarás nem történik. A somlyai ifjúság­ból már alakulni kezd az őrsereg ... Kővárvidékén B. S. egy számosak által aláírt nyilatkozatot adott be alkapi­­tány Szebeni Imréhez, melly szerint, ha nyolcz nap alatt a fejlődő körülmények kivonatához képest közgyűlést nem tart, Kővárvidéke közönsége akkorra egybe fog gyűlni. Reményünk van — mond­ta tudósítónk, Buda Sándor úr, — hogy követeinket ez alkalommal megválasztjuk................. Végül Zilahról épen most vettük a következő híre­ket. Értesülvén a zilahiak, hogy Batthyányi felelős magyar mi­nistérium alakításával van megbízva, márc. 26-án nagy nép­­gyűlést tartottak. Az egész város egybegyűlt. Kis Károly polgár indítványára közlelkesedéssel határoztatok el egy nyilatkozat a miniszerelnökhöz, miszerint a zilahiak magukat Magyarország kiegészítő részének tartják, a pesti 12 pontot pártolják, a törv­­­hozáshoz bizalommal vannak. A felirást Deáky Sámuel rögtön felolvasá, Kossuth polgárnak kiáltatott ki. Inditványozák, hogy a nemzet jutalmazza meg. Wesselényi Miklóst, Erdély egyesítése tekintetéből, ministernek óhajtják. Nemzeti őrse­reg alakítására választmány neveztetett. Nemzeti színű lobo­gók mindenütt. Este a város kivilágittatott. Középszolítok is követet választané. S igy a visszacsatolás ügye minden után mozdittatik elő a részek lakosai által. A megbukott kormány eszközei elnémultak. Ideje volna, hogy Apponyi után, barátja és elvtársa Jósika canc­ellár is mondana le. Ő volt eddig egyik fő akadálya a visszakapcsolásnak. Midőn a részekben mesterséges többséget csináltak, a censura által elnyomtak minden nyilatkozatot e részben. Adataink vannak rá. KÜLFÖLD, OLASZORSZÁG. Legutóbbi hírek szerint Radeczky marsal Milánóból végre is szerencsésen kivezetett. Velen­­czében is győzelmes lévén a mozgalom, következőleg ala­kított ministérium bizatott meg a kormánynyal : Manin bel-, Tommasco közoktatás-, Solei­a had-, Camerata pénz-, Paleocapa közmunka-, Castelli igazság-, Paolucci tenge­rész ügyminister, Graziani tengerészet felkészítő, Tofoli tárczanélküli minister, Pincherle kereskedésügyminis­­ter Mengaldo, nemzetőrségi főparancsnok. A milánói események rövid története. Midőn a csá­szári ígéret sajtószabadságról s a tartományi rendek össze-­­ hivatásáról jött, egész Lombardiában az jön a felelet: üres ígéret. A milánóiak torlaszokat emelve az utczákon, Radeczky csendességre szól­ta fel a lakosokat az erősség­ből. E helyett küldöttség ment hozzá, felhívni, hogy se­regével együtt hagyja el a várost, melly esetben szabad elmenetet biztosíttatott neki. Radeczky felelete jen : fog­lalják el az erősséget, ha birni akarják. Még ezen este (18) tehát hat órakor öldöklésre került a dolog. Az egész helyőrség minden kezeiben levő ágyúval dühöngött az ut­czákon. A küzdelem hat óráig tartott. A nép vitézül vi­selte magát. A katonaságból 400, a népből néhány ezer ember esett el. Asszonya ! Radeczky azt nyilatkoztatja, hogy addig lődözteti a várost, míg a csend helyre áll. Gerhardi vezér is ugyanezen utasítással van ellátva Ve­ronában, hová az alkirály mart. 18-án menekült Milánó­ból. Mart. 20-án ezen szózat jelent meg nyomtatásban: Lombard-Velencze minden városához! Csaknem egészen fegyverrtelenül Milánó két nap alatt győzött; a város azon­ban körül van fogva elkedvetlenedett,de hatalmas fegyveres erő által. Ezen szózatot a falakon át dobjuk ki, hogy min­den várost és községet nemzetőrség alakítására szólítsunk, 50 főből álló csapatokban. Saját­ választotta parancsnokaik alatt oda fognak ezek menni, hol épen a védelem szüksé­gessé teszi őket. Segítség és győzelem ! Éljen Olaszország! éljen IX. Pius! Milánó márt. 20-án 1848. Reggel.“ Este ismét egy másik szózat adatott ki, mellyben az mondatik, hogy csak a határszélnél kívánnak alkudozásba bocsát­kozni az elsőséggel. Ekkor már a közlekedés ismét meg­­nyilt, és saját futárok által hordoztatott szét ezen százat. A hegyi lakosok áttörték az ostromlók vonalát, s behatot­tak a városba. Como várost március 21-dikén hatal­mába keríte a mozgalom; 1200 katonát lefegyverzet­­tek, s a fegyvereket a nép között kioszták, s ekkor a milánóiak segítségére siettek. Mantua is, az ország legfon­tosabb erőssége, a nép hatalmában van. Az olasz katona­ság, melly a helyőrség legnagyobb részét téve, mindjárt a mozgalomhoz állott. Az egész vonalban Mantuától Brescián át, Bergamoban, Leccoban, Porlezzáig meg van törve az ausztriai járom. Újabb hírek szerint Verona és Lodi is felkelt. Vareseben a felkelés kiütésekor a kato­naság ki akart vonulni, de a nép ezt nem akarta megen­gedni, hanem felfegyverzeni kívánta, s 200 horvát és egy csapat huszár át is adta a fegyvereket. A határok szaba­don állanak, s Helvétiával nyílt közlekedésben vannak az olaszok. A velenczei eseményekről közelebb bővebben. Szerkeszti: Csengery Antal. Dunavízállás. Ápril. 2-án reggel 8 órakor 8­9^ 11^ fölött»

Next